Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez...
Mindenek előtt: feltételezni egy olyan jövőt, amely rövid távon 50, hosszú távon 99% veszteséggel jár, és azt mondani, hogy ez lezárt téma, menthetetlen - nos, ez számomra az antiszociális, minden erkölcsi értéket nélkülöző hozzáállás mintája, és mint ilyen, teljes mértékben elfogadhatatlan. Számomra az ember fogalmának (nem biológiai szintű) definíciója ott kezdődik, hogy ha ilyet lát, akkor minden erejével, nulla eséllyel is küzd ellene.
Elnézést, ez nagyon kikívánkozott már egy ideje.
Ráadásul véleményem szerint az a bizonyos "múlt" megélve sokkal sötétebb, mint amilyennek egy karosszékből történelmen gondolkodva látszik. A mai "munkaerő felesleg" (egy részét) úgy hívjuk, hogy oktatás, egészségügy, közbiztonság, közszolgáltatások. Ha nincs felesleg, mert mindenki az életbenmaradásért dolgozik, akkor pl. NINCS oktatás, tanulás, olvasás, ... fajunk műveltsége ezer éveket zuhan vissza, két generáció múlva megint a falu határa lesz a világ, amin túl sárkányok élnek. A halandóság és a csökkenő életkor miatt még a maradék oktatás jelentős része is kárba vész, mert a kitanított ember nem tudja "visszatölteni" a rendszerbe a tudását (nincs érdemi fejlődés, inkább lassú ereszkedés a minimálisan szükséges szintig). A szoros emberi kapcsolatok, liberális eszmék, humanitás helyét ismét átveszi a babonás vallásosság: az ember alkut szeretne kötni a kiszámíthatatlannal, ha már befolyásolni képtelen. A többit: erőforrások, szakértelem, életképes vetőmag, ... hiánya, elmondtátok.
Jó hír: ilyen jövő BIZTOSAN NINCS.
Tibor bá a "ha ügyesek vagytok, és követitek a totális önzésre épülő receptemet, bekerülhettek az egy százalékba" hirdetése közben tendenciózusan megfeledkezik az atomerőművekről. Feltételezi, hogy egy 50% veszteséggel, totális káosszal járó gyors összeomlási szakaszban MINDEN atomerőmű leállítása tökéletesen lezajlik, a generátorok olajellátását hónapokig, évekig FOLYAMATOSAN, ZAVARTALANUL sikerül biztosítani. Ha ez egyetlen esetben is a sok százból, az egész világot tekintve nem sikerül, akkor az sok-sok tonnányi láthatatlan radioaktív port robbant a levegőbe, amely körbe-körbe járja a bolygót; "helyben" (pár száz vagy ezer kilométeres körzetben) "radioaktív festést" ad a víznek (a hűtés miatt ezek mind folyók, tengerek partján létesültek...) Vagyis a kérdés inkább így hangzik: éhen halsz, vagy sugárfetőzésben pusztulsz el?
Mondok két másik, valós eséllyel rendelkező víziót: egy sötétet, amihez csak pont annyit kell tennünk, amit eddig (beleértve a spájzolást is) - és egy világosat, amiért piszokul meg kell dolgozni.
Sötét verzió
Az itt forgatott elmélet abból indul ki, hogy a jelenlegi irányító réteg (nem, nem a pojácáinkra... ööö... politikusainkra gondolok
) sík hülye, és nem tud a dolgok változásáról. Szerintem ennek valószínűsége igen alacsony. Pontosan tudják, hogy a jólét nem pénz, hanem területek és a benne élő emberek felett gyakorolt hatalom kérdése. Szerintem elég jó elképzelések léteznek arra az időre, amikor bukik a mai "demokratikus" (helyesebben: pénz és média alapú, globális tömeg-vezérlésre és megosztásra épülő) megközelítés.Ehhez megfelelően szervezett, ütőképes de nem túl nagy méretű magánhadseregre, fegyverekre, járművekre van szükség, és megállapodásra a szomszéd urakkal, hogy egymás köreit ne zavarják. Mindez ma (számukra) relatíve csekély erőforrással felépíthető, és elsöprő fölényt jelent egy éppen széteső társadalomban. Mielőtt valaki Afganisztánt hozná fel ellenpéldaként, ott mindez generációk óta megszokott, nem a mi operett-lázadóink szintje; ezek a hadurak az ottani, évszázadok óta muzdulatlanul létező klán-rendszer másolatai.
A népesség szükséges mértékű csökkentését helyi zavargásokkal, okosan szervezett "limitált polgárháborúkkal" el lehet intézni, amik (a nagy hatóerejű fegyverek hiányában) relatíve kis kárt tesznek az infrastruktúrában (a csomópontokat már ekkor az illetékes hadurak védik majd, szervezetten és könyörtelenül), viszont elviszik magukkal a közrendet és az állami rendfenntartó erőt. Marad egy rémült csorda, akik bármilyen irányítást szívesen vesznek azért, hogy ne kelljen ölni-halni az élelemért. Ebben munka lesz, oktatás és egészségügy "érték-alapon", írástudás minimális mértékben, az emberek közötti kommunikáció kimerül a beszélgetésben.
Az eredmény egy modern istenkirályság, akár mindössze pár százalék veszteséggel, aminek a jelentős részét a hozzánk hasonló "másként gondolkodók" alkotják: egy ilyen szituációban viszonylag könnyű elbánni a valóban kellemetlen réteggel. Nem kell több, hiszen ahogy itt is elhangzott, ha nem eszik mindenki marhahúst (amerikai nagyüzemi termelésben egy kiló előállításához negyvenezer liter víz fogy el!), nem készül kutyatáp és okos mosópor, nincs egyéni autózás és távolsági szállítás, ... akkor az erőforrásaink röhögve elégségesek lesznek (évszázadokra!). Az igazán nagy veszteséget az infrastruktúra összeomlása (és így valóban gyorsan a töredékére csökkenő, és VÉGLEG ott maradó eltartóképesség) okozná, ami ilyen módszerrel elkerülhető.
A fenntarthatóság (kíméletes talajhasználat, helyes víz és erőforrás gazdálkodás, valóban hosszú élettartamú termékek előállítása, stb) elérésére a pénzügyi ellenérdekeltség, és a "fogyasztó tömeg, aki megérdemli, akinek jár" elvárásainak megszűnése után azonnal nagy erők mozdulnak meg (a hadurak elemi érdeke a helyi létfenntartás stabilizálása), és ismétlem: nekik a kezükben lesz a mai tudás és eszközkészlet, nem megy pocsékba!
Szerintem azonban ez a megoldás 1: nem optimális, és 2: hosszú távon az emberi természet miatt nem fenntartható.
Világos verzió
A problémákat érzékelő, és valós súlyuknak megfelelően kezelő emberek elkezdenek valóban kommunikálni: elemezni a részfeladatokat, rangsorokat felállítani, megoldásokat keresni és a tevékenységet megszervezni. Abban a pillanatban, amikor a személyeskedést sikerül a megfelelő szintre terelni (nem az számít, hogy az én véleményem, hanem személyes felelősséget vállalok azért, hogy hasznosabb, mint egy másik megközelítés), sikerül a logikát, vitát valódi szerepében használni, HIHETETLEN dolgokat lehet megvalósítani. Tudom. Ez a munkám. Ahogy mindenki tudja, aki valóban szakértő a saját területén, és jó csoportokban van szerencséje dolgozni.
Itt is felmerült példák:
- igen, gond a vetőmag. Én azonban tudok saját ismeretségi körömben is olyan embereket, akik saját génbankot csináltak, és őrzik a helyi fajtákat, saját ellátásra azokkal termelnek. Keresni kell őket, hálózatba szervezni, hogy tapasztalataikat, feladataikat megoszhassák. Kutatni, megőrizni helyi technológiákat, eszközöket, mesterségbeli képességeket. TV nézés helyett ezzel is lehet tölteni a szabadidőt.
- látunk üres területeket, látunk kétségbeesett embereket. Össze kell kötni őket, és ellátni szaktudással, magokkal, állatokkal. "Nem menne oda, nem csinálná" - persze, mert visszalépésnek éli meg, nem "jövőkép", hanem "menekülés", amit nyilván mindig félszívvel csinál az ember. Világossá kell tenni, hogy VAN jövő, NEM ARRA, amerre most nézünk, de nem is feltétlenül dögtemető, hanem értelmes munkával tényleg megoldást tudunk teremteni. Engem ugyan semmire nem motivál az, hogy pár évvel túléljek egy globális puszulást - az viszont, hogy hangyányi eséllyel elkerülhetővé tegyem, az IGEN!
- felfuttatás: végig kell gondolni, hogyan lehet összekötni a "génbankosokat" az "őstermelőkkel", hogy tervezni tudjuk a felfuttatás idejét, sőt, akár MOST végrehajtani egy-két kört. Nem csak a Monsanto tud terv szerint dolgozni, mi is képesek lehetünk rá!
Én programozó vagyok, tudásom, tapasztalataim birtokában állítom, hogy a szervezéshez szükséges informatikai eszköztár előállítható, a jelen (sőt, a "múlt") eszközeivel használható, amíg van "vivő infrastruktúránk". Ez lehet akár valami őskövület hosszúhullámú rádiós eszköz is, ha van digitális felülete (ehhez viszont már nem értek). A mai eszközök energiaigénye nevetséges, napelemmel, szélkerékkel, aksival megoldható. Ezen igyekszem dolgozni, még akkor is ehhez gyűjtök ötleteket, készítek komponenseket, amikor "bérprogramozok".
Szerintem itt is fel van festve a pálya, csak értelmesen kéne megközelíteni a kérdéseket. Na, kíváncsi vagyok, kinek volt türelme mindezt elolvasni...
Eredeti hely
