187: Ó igen, igen, rabbi rulez! Lassan elérjük azokat a pontokat, amiket kiindulási alapnak használva egyáltalán érdemes kommunikálni - mondjuk ezt eddig sem belőled hiányoltam, de jó így leírva látni
"Valamely nézőpont hibás" - igen, az érzés jogos, a logika viszont mást mond, pont olyan ez, mint a valószínűségszámítás és az, hogy a múlt héten milyen számok voltak a lottón. MINDEN nézőpont szükségképpen részleges (ahogy erre maga a szó is egyértelműen utal!): a teljes igazság befogadására alkalmatlanok vagyunk (érzékszervi, tudati, feldolgozó kapacitásbeli elégtelenség miatt), ugyanakkor MINDNYÁJAN igazságként éljük meg a saját véleményünket. Ez helyes is, mert a saját döntéseink ezeken alapulnak, tehát alapvetően fontos, hogy fenntartsuk őket, folyamatosan igazodjunk hozzájuk, és küzdjünk értük.
Az viszont nagy gond, ha elfeledkezünk ezek viszonylagosságáról, arról, hogy bármely helyzet korrekt értékelése elvezethet korábbi igazságaink tetszőleges mértékű megváltozásához, és hogy ez nem valami katasztrófa (bár igen rossz érzés, kis halál), hanem a tudati, gondolkodási fejlődés elengedhetetlen része. Nélküle félúton megrekedt, önmagát pont emiatt felnőttnek képzelő emberré válunk.
A konkrét esetben is egyetértek az elemzéseddel: nincs módszerünk arra, hogy az abszolút igazságot megismerjük, bizonyítsuk.
Erre a legjobb hasonlatom: HA létezik mindenható Isten, akkor
1: soha nem leszek képes bizonyítani sem a létezését, sem a nem létezését (mert a definíciója kimutat a rendszeremből). Ráadásul, bosszantó módon ennek sincs semmi köze Istenhez, hiszen erről szól Gödel nemteljességi tétele.
2: ha létezik Isten, akkor semmivel nem bizonyítható, hogy egyetlen másodperccel ezelőtt léteztem, őt semmi nem akadályozza abban, hogy emlékeimmel együtt ebben a pillanatban hozzon létre.
Mi következik ebből? Semmi? Dehogynem, a legfontosabb következtetés: ez egy olyan kérdés, amin SEMMI ÉRTELME VITATKOZNI, a történetet a tuti biztos válasz nélkül, pontosabban egy saját magam számára választott válasz birtokában kell lejátszani!
Szerintem viszont a "helyes" emberi viselkedés egyaránt levezethető az abszolút materialista, egy reinkarnáció-központú, vagy egy "végső elszámolást" feltételező világnézetből. Nem az alapon, annak abszolút igazságán vagy hamisságán múlik ez, hanem a választott alap konzekvens, személyes következményekkel járó, logikus kiteljesítésén.
A helyes viselkedéshez, amin a túlélésünk múlik, és az ennek alapját képező gondolati rendszer kialakításához az itt folyó viták túlnyomó többségének sajnos a világon semmi köze sincs...
De hogy vitatkozzam is: a viccbeli rabbi NEM türelmes vagy konfliktuskerülő.
A fentieknek megfelelően megállapítja, hogy a vitázó feleknek (a maguk gondolati struktúrájában) egyaránt igazuk van. Jahve sem tehet igazságot köztük valami deus ex machinával: nekik maguknak kell feloldani a köztük lévő ellentétet.
Vállalja viszont a legfontosabb konfliktust: a tanítvány megbotránkoztatását! Sőt, visszakanyarítja neki a labdát: ugyanazon a szinten vagy, pajtás, mint a két vitatkozó fél, és ráadásul elvárnád, hogy a Tórával a hátam mögött megmondjam nekik "Az Igazat"? Ha ezt nem vagy képes kinőni, akkor menj békével, és hirdesd bátran: elhagytál egy ostoba rabbit.
Eredeti hely
