Na ezért viszont érdemes korszellemezni ("személytelenített" válaszom egy magán üzenetre).
Egyébként szokásomhoz híven ezt az üzenetet is felteszem a blogomra, hátha másokban is kelt valami visszhangot. Nyílt kártyákkal játszom, csak a zajt nem szeretem.
1. Meggyőztél. Egy új, csereeszközön alapuló, átmeneti rendszer kivitelezése túl sok erőforrást igényel ahhoz képest, amekkora előrelépést elérhetnénk vele. Részemről rátérhetünk a "Hogyan?" kérdésre.
Válaszom a Hajnalvilág "kiút" megvalósítása, ebben az én feladatom a Dust framework "bemutató szintű" működővé tétele. Ennek szerves, szinte "kernel" része egy erőforrás-management (személyek regisztrációja és kezelése, külső erőforrások regisztrációja, feladatkezelés és megosztás, tevékenység-management, ...) A CV-met megnézheted, ilyet már csináltam, viszont a "hogyan" baromi kemény dió, és sajnos egyelőre csak részeredményeket tudok felmutatni. A feladat ebből egy működő rendszert kialakítani, és helyi közösségek kezébe adni, hogy a saját tevékenységüket megszervezhessék vele.
A Dust felhasználási feltételei között van mindennemű pénz vagy pénzhelyettesítő eszköz belső használatának és nyilvántartásának tilalma, ilyesmi kizárólag "külső erőforrásként" kezelhető (ezért volt számomra ennyire fontos megegyezni ebben a pontban). Vagyis: adott cél megvalósításához "megszerezhető" és "hozzárendelhető", de a közösség tagjai egymás között, saját munkájuk ellenértékeként nem használhatják. Így a Dust egy adott, heterogén közösség önfenntartását ugyanolyan feladat-alapú kontextusba helyezi, ahogy egy család vagy egy cég működik, a "mi" fogalmát visszahelyezi a megfelelő szintre és kiiktatja a közbülső réteget ("gazdaság és pénz"). Ezen túl tervezési alapjainál fogva skálázható akár a hétmilliárd földlakóra, a nyelvi változatok létrehozása alapértelmezett képesség, erőforrásigénye pedig minimális (akár egy mobil (nem "okos")telefon szint már elég kell legyen).
Véleményem szerint az első lépés egy helyi közösség mondjuk 80%-os önellátásának kialakítása, amelynek során végre-valahára "jó kérdések" merülnek fel. Például: miért kell kész élelmiszereket boltban vásárolni, miért nem alapanyagokat alakítunk helyi munkával élelemmé? Miért nem termelünk alapanyagokat? Miért vásárolunk eldobásra készült ruhát, eszközöket, stb? Mennyi energiát csorgatunk be lakásonként a közösségbe (aminek a pénzfedezetét a közösségnek ki kell termelnie)? Hogyan lehetne csökkenteni ezt a mennyiséget? Mit jelent az, hogy "munkanélküliség", amikor mindenkinek ezer ötlete van a saját élőhelyünk jobbá tételére, csak értelmes sorba kellene rendezni őket... és így tovább. Ezek jó kérdések, a válaszok kialakítása, végrehajtása és tapasztalatai pedig a Dust rendszerben születnek meg, és felhasználhatók lesznek az újabb közösségek számára, akiknek nem kell mindent újrakezdeni, mert megkapják a munka közben kialakult, módosult programfelületeket éppúgy, mint azokat az adatokat (vizsgálatok, döntések, tervek és folyamattörténet), amit az elődeik végigjártak.
Ez szép elmélet, a Dust viszont, talán nem lep meg, őrületesen nehéz feladat. Pontosabban, mire képes leszek megírni, könnyűnek fog tűnni, de minden megszállottságom ellenére még mindig csak "majdnem jó" vagyok hozzá. És úgy néz ki, hogy nincs több tartalékom a folytatására, és nem tudom, miből élnék meg, de azt sem, hogy mennyi idő alatt lennék képes használható változatot felmutatni. Néha azt érzem, "csak" le kell kódolnom, de ezt már többször éreztem. Sajnos nem kaptam lehetőséget arra, hogy független szakértővel átnézhessük a terveket. Mondjuk erre is van még egy tippem, azt még megpróbálom, és ha neked van valamilyen ötleted bármilyen irányban, örömmel fogadom. Titok nincs, minden fent van a neten. Jó majdnem: zárt rendszerek forrásait, amikben kapcsolódó részfeladatokat alkalmazottként oldottam meg, nyilván nem pakolhattam fel.
2. Motiváció alatt mi szerintem ugyan azt értjük. A kérdés az, hogy az emberek miért fogadják el a jelen körülményeket, mikor változtathatnának is rajtuk például egy (minden(??) szempontból szebb és jobb,) erőforrás alapú gazdaságot szem előtt tartva.
Ha figyelmesen olvasod a Hajnalvilágot, akkor megtalálod erre a kérdésre a válaszomat. Zsigeri és jól megalapozott késztetésünk van arra, hogy bizonyos határon túl ne tegyünk fel kérdéseket és ne foglalkozzunk a válaszokkal. Ezt a határt húzza meg mindenki a saját szintje szerint, és átmenni rajta kívülről lehetetlen. Jó példa erre kronstadt-tal folytatott vitám, pedig érzésem szerint mindent megpróbáltam (és lehet, hogy csak a jegyzőkönyv kedvéért futok még két kört - hátha nekem is hoz valamit).
Motiváció szempontjából viszont ma kifejezetten jó helyzetben vagyunk! A mai politikai-gazdasági irányító rendszer lényegében arra épül, hogy emögé a fal mögé pakol be abszurd élet-mintákat (lásd: reklámok, sorozatok, de még a hírműsorok is). Ezek részévé válnak a saját félelmeink elfedésére felhúzott énképünknek és világképünknek, így ugyanazzal a felületességgel kezeljük, nem ellenőrizzük őket, ahogy az énképünket támadó véleményeket, tapasztalatokat is kezeljük. Ezért képes létezni a mai abszurd gondolkodás, amely mindent pénzre próbál lefordítani, bár senki sem eszik vagy "csinál" pénzt.
Most viszont egyre inkább kilóg a lóláb: a gazdasági, társadalmi és ökológiai csőd miatt a "rendszer" egyre több nyilvánvaló hazugságot, illetve "hallgatást" kénytelen betolni a minták közé, a racionális emberi gondolkodást ezzel gyakorlatilag arra kényszeríti, hogy mégis utánuk menjen a számára sötét területre, végre muszájból feltegye a kényelmetlen kérdéseket is és ne fogadja el a sablonos válaszokat. Ez ma egy felületi gondolkodási anarchiát eredményez, viszont a mély emberi motivációk közösek, és megvan a lehetőség ezekből hálózatot kialakítani először lokálisan, aztán globálisan.
Konkrét példa: az önkormányzatok a forráselvonás, hitelfelvétel után most a vagyonelkobzás lépésénél tartanak, egyre több a helyi pénz törekvés. Már maga az állami irányító szervezet alsó rétege is leszakadni igyekszik a felsőbb szinttől. Nyilván ez is rossz, és középtávon halálraítélt próbálkozás, de jelzi a motivációt, és érzésem szerint nem túl sokára már ezen a hivatalos szinten is be lehetne lépni a valóban érdemi és fenntartható, közvetlen erőforrás-alapú szervező rendszerrel.
Létezik ugyanakkor egy egész magas szint is: azok a szakértők, akik a fenntarthatóság kérdéseivel nagyon komolyan foglalkoznak Magyarországon. Igaz, hogy éppen most számolják fel őket, de létezik az NFFT, részt vettem én is egy stratégia megbeszélésen, és számomra is meglepő mértékben voltak nyitottak egy szerintem is elég durva javaslatra. Mondjuk egy ideje várom a szervező hölgy válaszát, de anno felhatalmazott arra, hogy piszkáljam, tehát meg is fogom tenni (egy kisfilm forgatókönyvet szerettem volna véleményeztetni vele).
Ha képes lennék megmutatni, hogy a Dust nem csak légvár, a fene egye meg. Szó szerint bármire nyitott vagyok, ami ebben segítene előrelépni.
2011. december 31., szombat
2011. december 30., péntek
korszellem - egy felesleges vita a pénz körül
Ez most nekem lett volna válasz? Akkor stimmel: a lényeget nem érted, összekevered a jelenséget, a következményt a kiváltó okkal, amit valamiért nem akarsz látni. Figyelj egy kicsit...
A képed tetejéről hiányzik két sor.
Az első sor úgy néz ki, hogy bal odalon kaja, pia, nők... na jó, szóval "dolgok" vannak, a jobb oldalon egy nagy kupac helyes kis aranypogácsa. Ugyanis az arany sem azért olyan marha nagy érték, mert sárga, puha, csillog, nehéz - hanem azért, mert ennek a sornak a bal oldalára át lehet váltani. Magyarul: közvetlen értékreprezentáció.
A második sor úgy néz ki, hogy ott van ugyanaz, sőt a fejlődés révén idővel kicsit több kaja, pia és nő... na jó, szóval dolog: szerszámok, nyersanyagok, ... A jobb oldalon viszont csak a korábbi kupac FELE látható, mert a másik fele egy ládában van. Azért, mert néhány egyén, akinek nem kellett felhasználni a teljes aranykészletet a saját szükségleteinek kielégítésére, úgy döntött, hogy jó helyen van az arany a ládikában, és esze ágában sincs kivenni belőle. Majd később. Vagy majd a gyerek.
És ott állunk, hogy a "dolgok" nem képesek eljutni forrásuktól azokhoz, akiknek szükségük lenne rá, egyszerűen azért, mert a csereeszköz nem elérhető. Nem az áruból van hiány, hanem pénzből, aminek az ellenkező irányban kellene folynia. Így aztán persze a "dolgok" túl soknak tűnnek, mert nincs rá "fizetőképes kereslet", hiába lenne rá igény - simán megtörténik, hogy az egyik azért hal éhen, mert nincs búzája, a másikra meg rárohad a termény, mert nem tudja eladni. Érthetően mondom?
Ekkor jön az, hogy a ládából kamat fejében visszacsorgatnak pénzt a csereforgalomba (a vevő kénytelen hitelt felvenni, mert magának nincs pénze), de nem ingyen, hanem azért cserébe, hogy még több pénzt kell visszafizetni. Igen ám, de csak annyi történt, hogy egy éhes ember jóllakott, viszont arany nem keletkezett, csak annak a hiánya, amivel az adós szintén tartozik. A kamat révén megszületik az elméleti arany, amit lefed a "gold note", de a kamatra hitelezés nem szűnik meg, exponenciális növekedés keletkezik (elméletben, hiány formájában) a csereeszközzel szemben.
Na itt kezdődik a képecskéid által ábrázolt folyamat. A lényeg, hogy ez nem egy "megfigyelt jelenség", ami történhet máshogy is, meg szabályokkal megjavítható vagy ilyesmi, hanem az alapfeltételek törvényszerű és kikerülhetetlen következménye.
Hajlandó vagy ezen gondolkodni egy kicsit, bár nem aranyos képecske, meg ismert közgazdasági szakértő állítása, hanem csak én mondom? Hajlandó vagy esetleg érdemben saját ellenkező állítást megfogalmazni, ha van ilyen is a tarsolyodban a szokásos "hülye vagy"-on meg egysoros vigyorgásokon túl? Van értelme kommunikálni veled?
...
Természetesen a jelenséget fékezik tényezők. Egy működő csere-rendszerhez nem kell "teljes értékfedést" biztosítani, elég, ha az egyidejű mozgatáshoz szükséges csereeszköz rendelkezésre áll. Másrészt a csereeszköz mennyisége is nőhet (aranyat lehet bányászni meg hódítással szerezni).
Viszont a kamat törvénye az elméleti csereeszköz mennyiségét exponenciálisan növeli, vagyis minden értelmes határon túl, egyre növekvő mértékben dagasztja évről évre a következő hiperinflációs válságig, ami aztán az ígérettömeget leradírozza. Az alapvető szereposztás (hitelező és adós) lényegében még ekkor is változatlan marad (még ha cserélődnek is a személyek), és folyamatosan egy irányba tereli a "vagyont".
Ráadásul közben megszűnt az egyéni és kisközösségi önellátó képesség - a végeredmény pedig a mai helyzet.
Te meg mindenféle képecskékkel jössz, hogy "De ez robog!" "De ez nem tud megállni!" "De odanézz, hogy gurul el a fák mellett!"
Igen! Pont erről beszélek. Csak azt nem tudom, te miről beszélsz, mit akarsz mondani mindezzel? Azt hiszed talán, hogy újdonság számomra egy exponenciális görbe? Csak azért, mert konkrétan az USA "pénzkészletét" (höhöhö...) ábrázolja, ami a kamat exponenciális szabályainak engedelmeskedik?
Nem megy ez nekünk, kolléga, ez az érdemi beszélgetés. Biztos én vagyok túl ködös.
Van viszont egy másik dolog is, amit életnek hívnak. Úgy tűnik, mintha erről nem sokat tudnál. Itt nem számít a menőzés és az idézgetés, kizárólag a saját tudásodat adhatod bele egy csapat munkájába, és amit csináltok, annak működnie kell. Ez a mérce. Itt kiderül, hogy az iskolában tanultak esetleg csak a felét mutatják a dolgoknak, esetleg felemás módon reprezentálják a valóságot. Esetleg meg kell kérdőjelezni az alaptételeket is, ha láthatóan nem működnek (ez mintha feltűnt volna neked is, csak a következtetést nem vontad le, és elakadt a tű). Esetleg vannak körülötted olyanok, akik nem értenek egyet veled, de nem azért, mert nem járták ki ugyanazt az iskolát, és nem tudják mindazt, amit nagy hévvel lobogtatsz - csak tudnak mást IS, még ha te ezt nagy hőzöngés és idézgetés közben nem is tudod meghallani.
Remélem, még fiatal vagy, és vannak, lesznek körülötted olyan kollégák, akiktől lassan megtanulod az utóbbi viselkedést - mert ha nem, akkor te egy eléggé utált középvezető szintjén lehetsz, akinek alkotni nem kell, elég ha tud alázni és nyalni, amíg össze nem keveri a kettőt. (LézerJanó a példaképed?) Volt kollégám, aki hasonló hozzáállással esett neki a dolgoknak, vélemény copy paste volt ezerrel. A javaslatát felhasználtuk, őt meg kirúgták, mert egy jó (persze "hozott", és rendesen meg sem értett) gondolattal nem lehet kiegyenlíteni a folyamatos destruktív hőbörgést. Ne akard ezt annyira, biztos jobbra is érdemes lennél.
Csak hogy ne kizárólag rólad szóljon:
Jaaaj, most néztem... Istenkém, még oktat... Még felolvassa a kedvenc mesekönyvét... komolyan, ha fele annyira hülye lennél, mint amilyennek engem nézel, ... na jó. Nem tudom. Lehet, hogy nem változna semmi.
Na ennyi. Jobbulást.
Eredeti hely - az utolsó a részemről
A képed tetejéről hiányzik két sor.
Az első sor úgy néz ki, hogy bal odalon kaja, pia, nők... na jó, szóval "dolgok" vannak, a jobb oldalon egy nagy kupac helyes kis aranypogácsa. Ugyanis az arany sem azért olyan marha nagy érték, mert sárga, puha, csillog, nehéz - hanem azért, mert ennek a sornak a bal oldalára át lehet váltani. Magyarul: közvetlen értékreprezentáció.
A második sor úgy néz ki, hogy ott van ugyanaz, sőt a fejlődés révén idővel kicsit több kaja, pia és nő... na jó, szóval dolog: szerszámok, nyersanyagok, ... A jobb oldalon viszont csak a korábbi kupac FELE látható, mert a másik fele egy ládában van. Azért, mert néhány egyén, akinek nem kellett felhasználni a teljes aranykészletet a saját szükségleteinek kielégítésére, úgy döntött, hogy jó helyen van az arany a ládikában, és esze ágában sincs kivenni belőle. Majd később. Vagy majd a gyerek.
És ott állunk, hogy a "dolgok" nem képesek eljutni forrásuktól azokhoz, akiknek szükségük lenne rá, egyszerűen azért, mert a csereeszköz nem elérhető. Nem az áruból van hiány, hanem pénzből, aminek az ellenkező irányban kellene folynia. Így aztán persze a "dolgok" túl soknak tűnnek, mert nincs rá "fizetőképes kereslet", hiába lenne rá igény - simán megtörténik, hogy az egyik azért hal éhen, mert nincs búzája, a másikra meg rárohad a termény, mert nem tudja eladni. Érthetően mondom?
Ekkor jön az, hogy a ládából kamat fejében visszacsorgatnak pénzt a csereforgalomba (a vevő kénytelen hitelt felvenni, mert magának nincs pénze), de nem ingyen, hanem azért cserébe, hogy még több pénzt kell visszafizetni. Igen ám, de csak annyi történt, hogy egy éhes ember jóllakott, viszont arany nem keletkezett, csak annak a hiánya, amivel az adós szintén tartozik. A kamat révén megszületik az elméleti arany, amit lefed a "gold note", de a kamatra hitelezés nem szűnik meg, exponenciális növekedés keletkezik (elméletben, hiány formájában) a csereeszközzel szemben.
Na itt kezdődik a képecskéid által ábrázolt folyamat. A lényeg, hogy ez nem egy "megfigyelt jelenség", ami történhet máshogy is, meg szabályokkal megjavítható vagy ilyesmi, hanem az alapfeltételek törvényszerű és kikerülhetetlen következménye.
Hajlandó vagy ezen gondolkodni egy kicsit, bár nem aranyos képecske, meg ismert közgazdasági szakértő állítása, hanem csak én mondom? Hajlandó vagy esetleg érdemben saját ellenkező állítást megfogalmazni, ha van ilyen is a tarsolyodban a szokásos "hülye vagy"-on meg egysoros vigyorgásokon túl? Van értelme kommunikálni veled?
...
Természetesen a jelenséget fékezik tényezők. Egy működő csere-rendszerhez nem kell "teljes értékfedést" biztosítani, elég, ha az egyidejű mozgatáshoz szükséges csereeszköz rendelkezésre áll. Másrészt a csereeszköz mennyisége is nőhet (aranyat lehet bányászni meg hódítással szerezni).
Viszont a kamat törvénye az elméleti csereeszköz mennyiségét exponenciálisan növeli, vagyis minden értelmes határon túl, egyre növekvő mértékben dagasztja évről évre a következő hiperinflációs válságig, ami aztán az ígérettömeget leradírozza. Az alapvető szereposztás (hitelező és adós) lényegében még ekkor is változatlan marad (még ha cserélődnek is a személyek), és folyamatosan egy irányba tereli a "vagyont".
Ráadásul közben megszűnt az egyéni és kisközösségi önellátó képesség - a végeredmény pedig a mai helyzet.
Ez tényleg mulatságos.
Írok neked jó sokat arról, hogy íme itt a lejtő, itt a golyó, ezek itt a fizika törvényei - szóval a golyó legurul a lejtőn. Bárminek is nevezem a lejtőt, és akármilyen színűre festem a golyót.Te meg mindenféle képecskékkel jössz, hogy "De ez robog!" "De ez nem tud megállni!" "De odanézz, hogy gurul el a fák mellett!"
Igen! Pont erről beszélek. Csak azt nem tudom, te miről beszélsz, mit akarsz mondani mindezzel? Azt hiszed talán, hogy újdonság számomra egy exponenciális görbe? Csak azért, mert konkrétan az USA "pénzkészletét" (höhöhö...) ábrázolja, ami a kamat exponenciális szabályainak engedelmeskedik?
Nem megy ez nekünk, kolléga, ez az érdemi beszélgetés. Biztos én vagyok túl ködös.
Oké, lehiggadtam. Nem tudom mennyi idős vagy, milyen élettapasztalatod van, és bizonyára most semmi hasznát nem veszed majd ennek, de mindegy. Még egy dolog van, amit el kell neked mondanom, utána abbahagyom a szájtépést, van jobb dolgom. Figyelj csak:
Van az iskola. Ez az a hely, ahol jól meg kell tanulni a tananyagot. Ahol menő az, ahogy a tankönyvből tudsz pontosan idézni, jó jegyet és dicséretet kapsz a tanártól, sőt, bizonyos körökben még a bulikon is lehet villogni vicces tudományos beszólásokkal. Ebben jó vagy, semmi kétségem.Van viszont egy másik dolog is, amit életnek hívnak. Úgy tűnik, mintha erről nem sokat tudnál. Itt nem számít a menőzés és az idézgetés, kizárólag a saját tudásodat adhatod bele egy csapat munkájába, és amit csináltok, annak működnie kell. Ez a mérce. Itt kiderül, hogy az iskolában tanultak esetleg csak a felét mutatják a dolgoknak, esetleg felemás módon reprezentálják a valóságot. Esetleg meg kell kérdőjelezni az alaptételeket is, ha láthatóan nem működnek (ez mintha feltűnt volna neked is, csak a következtetést nem vontad le, és elakadt a tű). Esetleg vannak körülötted olyanok, akik nem értenek egyet veled, de nem azért, mert nem járták ki ugyanazt az iskolát, és nem tudják mindazt, amit nagy hévvel lobogtatsz - csak tudnak mást IS, még ha te ezt nagy hőzöngés és idézgetés közben nem is tudod meghallani.
Remélem, még fiatal vagy, és vannak, lesznek körülötted olyan kollégák, akiktől lassan megtanulod az utóbbi viselkedést - mert ha nem, akkor te egy eléggé utált középvezető szintjén lehetsz, akinek alkotni nem kell, elég ha tud alázni és nyalni, amíg össze nem keveri a kettőt. (LézerJanó a példaképed?) Volt kollégám, aki hasonló hozzáállással esett neki a dolgoknak, vélemény copy paste volt ezerrel. A javaslatát felhasználtuk, őt meg kirúgták, mert egy jó (persze "hozott", és rendesen meg sem értett) gondolattal nem lehet kiegyenlíteni a folyamatos destruktív hőbörgést. Ne akard ezt annyira, biztos jobbra is érdemes lennél.
Csak hogy ne kizárólag rólad szóljon:
- Édesanyádnak mennyit fizettél a szoptatásodért? Szüleidnek a felnevelésedért? Befektetés? Munkamegosztás?
- Ha valaha normális munkahelyen fogsz dolgozni, nem fogtok egymásnak fizetni azért, hogy a közös munka elkészüljön. Kreatív (na ez rád nem illik) munkatársaknál a személyes, emberi visszajelzés számtalan tapasztalat (és hivatalos pszichológiai tesztek) szerint hasznosabb, mint a pénzjutalom (utóbbi egyértelműen, bizonyítottan káros!)
- Ha egy csoport embert magára hagysz egy területen, az első dolguk nyilván a pénzrendszer kialakítása lesz, mert anélkül egy lépést sem tudnak majd tenni? Na ide dukálna a nálad szokásos röhögés...
Jaaaj, most néztem... Istenkém, még oktat... Még felolvassa a kedvenc mesekönyvét... komolyan, ha fele annyira hülye lennél, mint amilyennek engem nézel, ... na jó. Nem tudom. Lehet, hogy nem változna semmi.
Na ennyi. Jobbulást.
Eredeti hely - az utolsó a részemről
korszellem - közösség
Szerintem nincs igazi erő, csak szimplán erő és annak mértéke.
Akkor nem láttál még közelről mondjuk igazi harcművészt, nem próbáltál megfogni egy komoly Tai-chi gyakorlót. Utóbbi példában én voltam a nehezebb, mérhetően bizonyára az erősebb is - csak szánalmasan esélytelen bármire. Csuklófogásnál például csak a csontját éreztem, meg a saját erőlködésemet, miközben akkor szabadult meg tőlem, amikor akart, könnyed mozdulatokkal és nyugodtan mosolyogva.
Azon kellene változtassunk, hogy inkább céltudatos csapatok, vagy tömegek legyenek előtérbe az irányítottak helyett.
Véleményem szerint a "cél" tudata, rögzítése téves, ez tökéletesen látható az itteni süketek kórusa előadáson is. A lényeg szerintem az "ok-tudatosság", ha már ennél a fogalomnál vagyunk.
A választás szabadsága egyenesen arányos a tudatlansággal: minél többet tudok egy szakmáról, a saját testemről, gondolkodásomról, képességeimről vagy az életemről, annál egyértelműbbé válik, hogy mi az "enyém" és mi "nem az enyém", mit érdemes megtennem és mi az, ami jónak tűnik, de zsákutca. Ha önmagammal szemben őszintén mérem fel a lehetőségeimet, a rendelkezésre álló erőforrásokat, a választható lehetőségek száma drasztikusan csökken. Az már más kérdés, bár valójában a legfontosabb, hogy a "maradékot", illetve az elvesztett illúziókat hogyan tudom kezelni. Maya fátyla azért olyan marha erős, mert én tartom magam elé: ismerősebb és barátságosabb az a világ, amit rajta látok és rá festek, viszont félek attól, ami mögötte van.
Elemzésem szerint az emberi faj igen durva "ön-tenyésztési, nemesítési" projekt keretében sajátos és magas szintű egyensúlyt állított fel az egyéni és a közösségi viselkedésformák között. Ennek alapján azt állítom, hogy ha képesek vagyunk végigjárni belső utunkat az okok felé, és egészséges gondolkodással kezelni a szabadság illúziójának elvesztését, akkor olyan harmonikus közösséggé válhatunk, amely egyéni, és "igazi" erejét minden hatalmi harc nélkül képes valódi feladatok megoldásának szolgálatába állítani. Ha nem, az az emberi civilizáció végét jelenti.
És hogy "ma miért nem"? Azért, mert teljesen jogosan utáljuk elfogadni ezeket a következtetéseket, és teljesen jogosan menekülünk előlük bármilyen képzelt világba, az eszközeink pedig megvannak hozzá, hogy a képzelt világot meg is teremtsük (egy bizonyos szintig). Az már más kérdés, hogy a "közgazdaságtani elméletek" nem tudnak mit kezdeni az emberi motivációkkal, a médiacsend pedig nem csökkenti az óceán sugárszennyezését.
Eredeti hely
Válasz erre
Akkor nem láttál még közelről mondjuk igazi harcművészt, nem próbáltál megfogni egy komoly Tai-chi gyakorlót. Utóbbi példában én voltam a nehezebb, mérhetően bizonyára az erősebb is - csak szánalmasan esélytelen bármire. Csuklófogásnál például csak a csontját éreztem, meg a saját erőlködésemet, miközben akkor szabadult meg tőlem, amikor akart, könnyed mozdulatokkal és nyugodtan mosolyogva.
Azon kellene változtassunk, hogy inkább céltudatos csapatok, vagy tömegek legyenek előtérbe az irányítottak helyett.
Véleményem szerint a "cél" tudata, rögzítése téves, ez tökéletesen látható az itteni süketek kórusa előadáson is. A lényeg szerintem az "ok-tudatosság", ha már ennél a fogalomnál vagyunk.
A választás szabadsága egyenesen arányos a tudatlansággal: minél többet tudok egy szakmáról, a saját testemről, gondolkodásomról, képességeimről vagy az életemről, annál egyértelműbbé válik, hogy mi az "enyém" és mi "nem az enyém", mit érdemes megtennem és mi az, ami jónak tűnik, de zsákutca. Ha önmagammal szemben őszintén mérem fel a lehetőségeimet, a rendelkezésre álló erőforrásokat, a választható lehetőségek száma drasztikusan csökken. Az már más kérdés, bár valójában a legfontosabb, hogy a "maradékot", illetve az elvesztett illúziókat hogyan tudom kezelni. Maya fátyla azért olyan marha erős, mert én tartom magam elé: ismerősebb és barátságosabb az a világ, amit rajta látok és rá festek, viszont félek attól, ami mögötte van.
Elemzésem szerint az emberi faj igen durva "ön-tenyésztési, nemesítési" projekt keretében sajátos és magas szintű egyensúlyt állított fel az egyéni és a közösségi viselkedésformák között. Ennek alapján azt állítom, hogy ha képesek vagyunk végigjárni belső utunkat az okok felé, és egészséges gondolkodással kezelni a szabadság illúziójának elvesztését, akkor olyan harmonikus közösséggé válhatunk, amely egyéni, és "igazi" erejét minden hatalmi harc nélkül képes valódi feladatok megoldásának szolgálatába állítani. Ha nem, az az emberi civilizáció végét jelenti.
És hogy "ma miért nem"? Azért, mert teljesen jogosan utáljuk elfogadni ezeket a következtetéseket, és teljesen jogosan menekülünk előlük bármilyen képzelt világba, az eszközeink pedig megvannak hozzá, hogy a képzelt világot meg is teremtsük (egy bizonyos szintig). Az már más kérdés, hogy a "közgazdaságtani elméletek" nem tudnak mit kezdeni az emberi motivációkkal, a médiacsend pedig nem csökkenti az óceán sugárszennyezését.
Eredeti hely
Válasz erre
korszellem - és te?
... jócskán elszakadtunk az eredeti számozástól, restart.
1: felhalmozás. Véleményem szerint az eddigi összes pénzrendszer végigjátszotta ezeket az állomásokat: a pénz eredetileg igyekezett valós erőforrásokat reprezentálni, de elkezdték felhalmozni, így a közvetlen csereforgalomból kivonni, ami pénzhiányt teremtett, a forgalom csökkenését eredményezte. Ráadásul a hiány miatt tovább növelte a pénz felhalmozásának motivációját ÉS lehetőségét (emelkedő kamatok - egyértelmű szétválás állandóan gazdagodó hitelezőre illetve állandóan szegényedő adósra).
Ez ahogy látom egy elveiben elég erősen alátámasztott, és a történelem által igazolt feltételezés: a pénz törvényszerűen, pozitív visszacsatolásos folyamatok mentén sodródik le eredeti feladatairól. A pénz fogalmának fenntartása mellett a folyamattól elszakadni lehetetlen.
2: motivációk. Pontosan ezért tartom a legfontosabbnak az egész folyamat emberi motivációinak feltárását, illetve azt a feltételezést, hogy a mai informatikai rendszerek gyökeresen új helyzetet teremtettek - enélkül esélytelen bármilyen alternatíva kidolgozása. Ez indokolja a Hajnalvilág felosztását, amelyben a "megoldás" viszonylag rövid, sokkal hangsúlyosabb az, hogy milyen kérdésre válaszol, miért arra és miért lehetséges, hogy ez a jó válasz. Na ezt hiányolom például a VP-ből: rajzol egy csodavárost, mesél egy csodaprogramról, és meg sem kérdezi magától: ez miért is lenne jó? Ha ilyen jó, miért telt el az elmúlt harminc év egy kapavágás nélkül?
Nekünk, akik most itt csacsogunk, negyven év múlva a gyerekeink fogják cserélni az ágytálainkat, és jó eséllyel nem fogunk egyetlen földi űrállomást se látni - reményeim szerint egyébként is kinőjük ezt a gyermekbetegséget. Bocs. Nem azt kell kitalálnunk, hogy ők mit csináljanak, hanem azt hogy merre van az a jó irány, ami számunkra megléphető, és számukra lehetővé teszi majd az értelmes, civilizált életet. Aztán majd ők eldöntik, nekik mi lesz a jó.
3: "első generáció": a generációk nem a "mit" hanem a "hogyan" kérdésénél lépnek be. Elveiben minden forradalom nagyon szép és jó célokat fogalmazott meg - azonban rövid távon kanyarodott egyet, és máris a "szervezők" jólétéről kezdett szólni. Véleményem szerint ma nincs felesleges kapacitás és megfelelő tartalék még egy (esetleg sok egymás utáni) forradalomra.
Valódi, megalapozott megoldásra van szükség. Lehet hogy nem arra, amit javasolok, de azért írtam meg a Hajnalvilágot, mert hiába néztem körül és próbáltam hinni más változatokban, azok nem tűntek számomra megfelelően kidolgozottnak, vagy éppen túl hasonlónak látszanak korábbi elbukott próbálkozásokhoz.
----
Már megint felmerült bennem, hogy folytassuk inkább magánban, mert kifejezetten zavar, hogy lehetetlen célratörő és konstruktív vitát folytatni ezen a fórumon. Aztán rájöttem, hogy ez például kifejezetten orbánista megközelítés lenne a részemről, és elveszíteném annak lehetőségét, hogy számomra értékes dolgokat emeljek ki mellékszálakból. Ennek ellenére engedtessék meg nekem egy kicsit morogni az alábbi módon:
Nyilván nem kell mindenkinek profi rendszertervezőnek lennie, és nem kell képesnek lenni megkülönböztetni az ötletbörzét vagy az óvodás szintű beszólogatásokat az érdemi vitától. Viszont elnézést, de én tényleg többet öltem már ebbe a buliba annál, hogy olyanok "mellékes megjegyzéseit" kelljen lenyelnem, akik egyenes kérdésre sem magánban, sem nyílt felületen nem képesek érdemben, tartalom alapján válaszolni.
Például "kronstadt szakértő úr", aki képes állítani, hogy a csereeszköz felhalmozás, amely PÉNZHIÁNYT teremt a piacon (hiszen az erőforrás létezik, de az őt reprezentáló csereeszköz valaki ládájában pihen, aki nem is akarja azt kivenni onnan) csökkenti a termékek árát... Megérdemel egy Szijjártó pontot, még csak rákérdezni sem érdemes, mert azon kívül, hogy nettó hülyeség, válaszolni sem fog. Megértem a motivációkat, ami miatt intelligens emberek hülyét csinálnak magukból, őszintén hiszem, hogy el fog múlni, de most akkor is idegesít, hátráltat.
Ugyanakkor teljesen egyetértek a "mindenkinek magát kell megváltani" kijelentéssel, ebbe a folyamatba is jópár évet pakoltam (szóval, kronstadt írt egy Hajnalvilág-pontot is, bár nem tudom, ennek a futuro-marxista mesepontnak mekkora értéke van számára). Viszont rájöttem, hogy ez a jelen válságot még nem képes megoldani.
Igen, aki bármit is tenni szeretne, meg kell váltania önmagát, a saját útján. Csak és kizárólag ezen az úton válik képessé olyan szintű együttműködésre, amelyre valóban lehet alapozni egy működőképes mintarendszer kidolgozását, amelyet természetesen a megalkotói önmagukon kezdenek alkalmazni. Ez viszont csak közösségi szinten, éppen az igen eltérő képességű, tapasztalatú, más célokkal rendelkező egyének gondolkodásának és tevékenységének összehangolásával elérhető.
Nincs világmegváltó ötlet, a Hajnalvilág sem az - az egyetlen megoldás, hogy egyre többen vállaljuk a saját felelősségünket, helyes feladatot válasszunk és azt végezzük el a tőlünk telhető legjobb módon. Ez ám az utópia, nem a kupolaváros, igaz-e? Na ja, csak a kérdés nem az, hogy "ha mindenki képes lenne", hanem így szól:
Eredeti hely
Válasz erre
1: felhalmozás. Véleményem szerint az eddigi összes pénzrendszer végigjátszotta ezeket az állomásokat: a pénz eredetileg igyekezett valós erőforrásokat reprezentálni, de elkezdték felhalmozni, így a közvetlen csereforgalomból kivonni, ami pénzhiányt teremtett, a forgalom csökkenését eredményezte. Ráadásul a hiány miatt tovább növelte a pénz felhalmozásának motivációját ÉS lehetőségét (emelkedő kamatok - egyértelmű szétválás állandóan gazdagodó hitelezőre illetve állandóan szegényedő adósra).
Ez ahogy látom egy elveiben elég erősen alátámasztott, és a történelem által igazolt feltételezés: a pénz törvényszerűen, pozitív visszacsatolásos folyamatok mentén sodródik le eredeti feladatairól. A pénz fogalmának fenntartása mellett a folyamattól elszakadni lehetetlen.
2: motivációk. Pontosan ezért tartom a legfontosabbnak az egész folyamat emberi motivációinak feltárását, illetve azt a feltételezést, hogy a mai informatikai rendszerek gyökeresen új helyzetet teremtettek - enélkül esélytelen bármilyen alternatíva kidolgozása. Ez indokolja a Hajnalvilág felosztását, amelyben a "megoldás" viszonylag rövid, sokkal hangsúlyosabb az, hogy milyen kérdésre válaszol, miért arra és miért lehetséges, hogy ez a jó válasz. Na ezt hiányolom például a VP-ből: rajzol egy csodavárost, mesél egy csodaprogramról, és meg sem kérdezi magától: ez miért is lenne jó? Ha ilyen jó, miért telt el az elmúlt harminc év egy kapavágás nélkül?
Nekünk, akik most itt csacsogunk, negyven év múlva a gyerekeink fogják cserélni az ágytálainkat, és jó eséllyel nem fogunk egyetlen földi űrállomást se látni - reményeim szerint egyébként is kinőjük ezt a gyermekbetegséget. Bocs. Nem azt kell kitalálnunk, hogy ők mit csináljanak, hanem azt hogy merre van az a jó irány, ami számunkra megléphető, és számukra lehetővé teszi majd az értelmes, civilizált életet. Aztán majd ők eldöntik, nekik mi lesz a jó.
3: "első generáció": a generációk nem a "mit" hanem a "hogyan" kérdésénél lépnek be. Elveiben minden forradalom nagyon szép és jó célokat fogalmazott meg - azonban rövid távon kanyarodott egyet, és máris a "szervezők" jólétéről kezdett szólni. Véleményem szerint ma nincs felesleges kapacitás és megfelelő tartalék még egy (esetleg sok egymás utáni) forradalomra.
Valódi, megalapozott megoldásra van szükség. Lehet hogy nem arra, amit javasolok, de azért írtam meg a Hajnalvilágot, mert hiába néztem körül és próbáltam hinni más változatokban, azok nem tűntek számomra megfelelően kidolgozottnak, vagy éppen túl hasonlónak látszanak korábbi elbukott próbálkozásokhoz.
----
Már megint felmerült bennem, hogy folytassuk inkább magánban, mert kifejezetten zavar, hogy lehetetlen célratörő és konstruktív vitát folytatni ezen a fórumon. Aztán rájöttem, hogy ez például kifejezetten orbánista megközelítés lenne a részemről, és elveszíteném annak lehetőségét, hogy számomra értékes dolgokat emeljek ki mellékszálakból. Ennek ellenére engedtessék meg nekem egy kicsit morogni az alábbi módon:
Nyilván nem kell mindenkinek profi rendszertervezőnek lennie, és nem kell képesnek lenni megkülönböztetni az ötletbörzét vagy az óvodás szintű beszólogatásokat az érdemi vitától. Viszont elnézést, de én tényleg többet öltem már ebbe a buliba annál, hogy olyanok "mellékes megjegyzéseit" kelljen lenyelnem, akik egyenes kérdésre sem magánban, sem nyílt felületen nem képesek érdemben, tartalom alapján válaszolni.
Például "kronstadt szakértő úr", aki képes állítani, hogy a csereeszköz felhalmozás, amely PÉNZHIÁNYT teremt a piacon (hiszen az erőforrás létezik, de az őt reprezentáló csereeszköz valaki ládájában pihen, aki nem is akarja azt kivenni onnan) csökkenti a termékek árát... Megérdemel egy Szijjártó pontot, még csak rákérdezni sem érdemes, mert azon kívül, hogy nettó hülyeség, válaszolni sem fog. Megértem a motivációkat, ami miatt intelligens emberek hülyét csinálnak magukból, őszintén hiszem, hogy el fog múlni, de most akkor is idegesít, hátráltat.
Ugyanakkor teljesen egyetértek a "mindenkinek magát kell megváltani" kijelentéssel, ebbe a folyamatba is jópár évet pakoltam (szóval, kronstadt írt egy Hajnalvilág-pontot is, bár nem tudom, ennek a futuro-marxista mesepontnak mekkora értéke van számára). Viszont rájöttem, hogy ez a jelen válságot még nem képes megoldani.
Igen, aki bármit is tenni szeretne, meg kell váltania önmagát, a saját útján. Csak és kizárólag ezen az úton válik képessé olyan szintű együttműködésre, amelyre valóban lehet alapozni egy működőképes mintarendszer kidolgozását, amelyet természetesen a megalkotói önmagukon kezdenek alkalmazni. Ez viszont csak közösségi szinten, éppen az igen eltérő képességű, tapasztalatú, más célokkal rendelkező egyének gondolkodásának és tevékenységének összehangolásával elérhető.
Nincs világmegváltó ötlet, a Hajnalvilág sem az - az egyetlen megoldás, hogy egyre többen vállaljuk a saját felelősségünket, helyes feladatot válasszunk és azt végezzük el a tőlünk telhető legjobb módon. Ez ám az utópia, nem a kupolaváros, igaz-e? Na ja, csak a kérdés nem az, hogy "ha mindenki képes lenne", hanem így szól:
- TE képes vagy megváltani önmagad?
- TE képes vagy helyes feladatot választani, és azt minden erőddel megvalósítani - akkor is, ha az jelen elképzeléseid és életkörülményeid, létbiztonságod egy részének feladását jelenti?
- Nem "ha a többiek", hanem MOST?
Eredeti hely
Válasz erre
2011. december 25., vasárnap
Apokalipszis
Ha így folytatjuk, nagyon nehéz idők elé nézünk itt, Magyarországon is. Képviselők vonultak ki a Parlamentből, akiket az aktivistákkal együtt rendőrökkel vitettek el. A szavazógép folytatja dübörgését, és ostoba nyilatkozatokkal próbálja elnyomni saját félelmét, mintha hinne abban, hogy valaki még komolyan veszi.
Egész szabadságharcos rongyrázásunk nem több, mint amikor az agresszív kismalac tökön rúgja a böllért. Persze, hogy mindenkit le akar vágni előbb-utóbb, ezt csak az a hülye nem látta eddig.
Innentől viszont velünk akarja kezdeni...
Az egészben az a durva, hogy a fülkeforradalmárok még most is minden erejükkel azon foglalatoskodnak, hogy a demokrácia kényelmetlen, állandó ellenőrzéseken és egyeztetéseken alapuló "lassú" (a hatalom hebehurgyasága ellen szándékosan fékezett) rendszeréből az "elszámoltatáshoz", mindenféle háborúskodáshoz és bűnbakkereséshez kézre álló eszközt faragjon. Fogja a botot, amelyik bosszantó módon mindkét végén üt, a "saját" végére markolatot szerel, a másik végét kihegyezi.
Nem telik bele már sok idő, amikor leesik neki: nagyon közel áll ahhoz, hogy a "rossz végére" kerüljön a botnak. Akkor hirtelen megérti majd az elszámoltatás-specialista rendszer legnagyobb hibáját: mindig a legutolsó pofon fáj a legjobban, az "elmútnyócév" azonnal talonba kerül, amikor az "elmútkétév" ügyei és iratai napvilágra kerülnek. Amikor a "királyi szócsövek" megkapják jogos besorolásukat, és helyettük értelmes emberek érthető elemzései jelennek meg róluk.
Akkor kiderül, hogy az a "bebetonozott szék" csak az alaphoz rögzített, viszont a padlóval együtt kihajítható, a légkalapács pedig újabban állandóan használt, "törvényes" eszközzé lett. A mai "urakat" hirtelen személyesen kezdik fenyegetni (ők pontosan tudják, hogy jócskán megalapozott) perek, sikkasztástól hivatali visszaélésen keresztül hazaárulásig.
Figyelembe véve, hogy egy-egy zsírosabb koncért vagy kicsinyes bosszúért milyen mélyre képesek süllyedni, nem kérdés, hogy fenyegetés hatására milyen eszközökhöz próbálnak majd nyúlni. A legnagyobb kérdés, hogy ezek az "eszközök" - a sor végén mi magunk, egyszerű emberek, hajlandók leszünk-e ordítva, a szánkba adott különféle színű és logóval ellátott ostobaságokat fröcsögve egymásnak rontani?
Ennek is köszönhetően megszületett eddigi legnehezebb blog bejegyzésem. Vigyázat, "okkult tartalom", előtte angolul tudók számára ajánlott megtekinteni az alábbi videót (igyekszem elkészíteni a magyar átiratot is hamarosan).
És íme: Apokalipszis.
Egész szabadságharcos rongyrázásunk nem több, mint amikor az agresszív kismalac tökön rúgja a böllért. Persze, hogy mindenkit le akar vágni előbb-utóbb, ezt csak az a hülye nem látta eddig.
Innentől viszont velünk akarja kezdeni...
Az egészben az a durva, hogy a fülkeforradalmárok még most is minden erejükkel azon foglalatoskodnak, hogy a demokrácia kényelmetlen, állandó ellenőrzéseken és egyeztetéseken alapuló "lassú" (a hatalom hebehurgyasága ellen szándékosan fékezett) rendszeréből az "elszámoltatáshoz", mindenféle háborúskodáshoz és bűnbakkereséshez kézre álló eszközt faragjon. Fogja a botot, amelyik bosszantó módon mindkét végén üt, a "saját" végére markolatot szerel, a másik végét kihegyezi.
Nem telik bele már sok idő, amikor leesik neki: nagyon közel áll ahhoz, hogy a "rossz végére" kerüljön a botnak. Akkor hirtelen megérti majd az elszámoltatás-specialista rendszer legnagyobb hibáját: mindig a legutolsó pofon fáj a legjobban, az "elmútnyócév" azonnal talonba kerül, amikor az "elmútkétév" ügyei és iratai napvilágra kerülnek. Amikor a "királyi szócsövek" megkapják jogos besorolásukat, és helyettük értelmes emberek érthető elemzései jelennek meg róluk.
Akkor kiderül, hogy az a "bebetonozott szék" csak az alaphoz rögzített, viszont a padlóval együtt kihajítható, a légkalapács pedig újabban állandóan használt, "törvényes" eszközzé lett. A mai "urakat" hirtelen személyesen kezdik fenyegetni (ők pontosan tudják, hogy jócskán megalapozott) perek, sikkasztástól hivatali visszaélésen keresztül hazaárulásig.
Figyelembe véve, hogy egy-egy zsírosabb koncért vagy kicsinyes bosszúért milyen mélyre képesek süllyedni, nem kérdés, hogy fenyegetés hatására milyen eszközökhöz próbálnak majd nyúlni. A legnagyobb kérdés, hogy ezek az "eszközök" - a sor végén mi magunk, egyszerű emberek, hajlandók leszünk-e ordítva, a szánkba adott különféle színű és logóval ellátott ostobaságokat fröcsögve egymásnak rontani?
Ennek is köszönhetően megszületett eddigi legnehezebb blog bejegyzésem. Vigyázat, "okkult tartalom", előtte angolul tudók számára ajánlott megtekinteni az alábbi videót (igyekszem elkészíteni a magyar átiratot is hamarosan).
És íme: Apokalipszis.
2011. december 23., péntek
korszellem - pénz vita
zizmancs #1427
A kedvemet nem a jövőre vonatkozó, eddig elég pontosan teljesülő előrejelzéseim "rontják el", hanem az, hogy nyolc hónapja adtam fel minden bevételi forrásomat azért, mert úgy láttam, a jelen folyamatok ellen kell és tudok tenni valamit. Mostanra fogytak el a tartalékok, így például a gépemet, ami erre az alkalomra szintén feldobta a talpát, egyelőre nem javíttatom meg, "van másik".
Ami a jövőt illeti, tudom, hogy mi történik, tudom, hogy mi a feladat - annak ellenére hogy látom, nincs reális esély. Ezért nem puffogtatok közhelyeket meg linkelek mangás videókat (igen, bocsi, ez neked szólt), hanem a megszokott klisék, hivatkozások és álnevek nélkül próbálok küzdeni azért, hogy végre gondolkozni, vitatkozni kezdjünk a SAJÁT meggyőződésünk és SAJÁT gondolataink szerint, amiből kialakulhat valami közös, amiben valóban jelen vagyunk - elfogadva azt, hogy a közös egészbe nem fér bele minden kedvenc gondolatunk. Na ez az, amit a jelek szerint teljesen egyedül próbálok itt (is) képviselni. Ja, hogy én is ugyanazt csinálom: változtatás nélkül fújom a saját nótámat? Igen, viszont ezt a nótát én magam vertem szét számtalanszor, hittem már spirituális megoldásban, ledaráltam, hittem VP-szerűben, ledaráltam, ... és a használható darabokat megtartva építettem tovább. Bocs, én ebben vagyok profi, ezt tanultam, ezt csináltam egész életemben. Itt is tanultam és változtam egy csomót annak dacára, hogy a "hirdetett alapelvek" nem változtak - olyan szintű kritikát, új információt nem kaptam.
És nem vagyok depi, mert egyebek mellett három olyan fiam van, akiket egyre inkább tudok tisztelni - mi lehet ennél fontosabb? És hajlandó vagyok keményen bunyózni azért, hogy nekik, ugyanúgy, mint minden kortársuknak, legyen esélyük egy olyan életre, ami a mi mai cifra nyomorúságunknál értékesebb. Oké, nyafogok időnként én is, de nincs annyi idő, hogy ebbe nagyon belemerüljek.
athos #1429
LKedves, mint Kedves Loránd. Ez a nevem.
- a közlegelős történetet szintén feldolgoztam, és ugyanarra a következtetésre jutottam belőle (a feladat által teremtett körülmények a hibásak: az egyéni haszon igénye és az információáramlás gátlása; következésképpen esélyünk nincs a közösségi "jó" megoldásra, amíg nem vesszük figyelembe, hogy az alapszabályainkért vagyunk elsősorban felelősek, a hatásuk alatt végrehajtott cselekedetek már másodlagosak) - de most nem fogom megkeresni.
- "törvény" - frászt. Az ember soha nem volt valami angyalka, de ostoba barom sem, ezek illúziók ugyanúgy, ahogy a rájuk alapított megoldási javaslatok (visszatérés valami soha nem létezett álom-múltba / "felvilágosítás" útján elérhető mesejövő). A technikai és kommunikációs korlátok szabtak határt, és verték az orrát saját szemetébe, amire a fejlődéssel válaszolt, és eljutott a mai szintre, amikor a teljes bolygót képes kizsigerelni, és önmaga számára lakhatatlanná tenni.
- Nincs "reset", "abort" van. Ezt sem fogom most újra részletezni, de feléltük a könnyen elérhető erőforrásokat, amire a civilizációt fel lehetett építeni. Ez egyszeri lehetőség, a következő kártyát a patkányoknak vagy a csótányoknak osztja a bolygó.
Ha nem tűnt volna fel: éppen azzal próbálkozom láthatóan eredmény nélkül, hogy erről a "láthatatlan", valójában az állandóan az orrunk előtt lógó és megszokott dologról próbálok beszélni, de nem sikerül.
NaEztAdom #1435
cantillon egy értékes szereplő, nagyon sokat tud az általa favorizált rendszerekről. Vitatkozni viszont láthatóan annyira lehet vele, mint egy könyvespolccal - te meggyőzted már valamiről a könyvespolcodat? Én nem, de attól még olvasni érdemes. Ráadásul tudja, hogy az ő elmélete is beteg, és csak a jelenlegi erő pozíció szerint van igaza ("az én apukám az erősebb") - lehet, hogy tíz év múlva a kínai kommuno-kapitalista ideológia harcosa lesz. Ráadásul tudja, hogy ez a "tíz év múlva" valójában nincs (lásd népesedési grafikon), tehát marad a dühödt csapkodás meg a vihogás. Egy intelligens ember gyászreakciója. Amíg tart, egyet lehet tenni: ellenőrizni, hogy én (vagy éppen te) nem pont ugyanezt csinálom-e? Meg marad a hit, hogy elmúlik, mert szerintem tényleg értékes ember van mögötte, remélem egyszer látni is fogjuk.
Köszönöm az eddig egyedülálló pontos tartalmi választ - de nem értek egyet vele
4a - formaközpontú, nem releváns felvetés, a motiváció sokkal-sokkal egyszerűbb. Van "valami" (most egyszer mondom a szót: pénz), ami "bármire" átváltható. "Bármit" birtokolni döntést jelent és kockázata, következménye van: a búzát, sót, ... tárolni kell, esetleg megromlik, vagy pont nem sóra hanem kolbászra lesz égető szükségem, és ezt kihasználva valaki adott pillanatban nagyon sok sót kér kevés kolbászért. Annak a bizonyos "valaminek" a birtoklása előnyösebb, mert természetes kockázat nélkül felhalmozható és később "materializálható" - a felhalmozás vágya pedig nyilván felhalmozást eredményez (teljesen feleslegesek az elvek, szavak, törvények, az ember intelligens és mindig megoldja valahogy!), az pedig a csereeszköz funkció tönkretételét.
A lényeg: mindegy, hogy minek nevezem! Mindegy, hogy arany, papír, ökörpata, vagy bármi reprezentálja a fogalmat! Ez az "Egy gyűrű" szimbóluma, ami nem pusztítható el fizikai mivoltában, mert nem ott van, hanem a fejünkben.
4d - nyilván, ha almamag lenne a "pénz", akkor almamagért menne hódítani, mert amögött látja vak agyával a "bármit". Persze az arany (anno) ideális választás volt: túl puha fém ahhoz, hogy haszna legyen (nem "fogy", csak forog), nem rozsdásodik (nem kell rá vigyázni, gondozni, nem romlik magától), és még "szép" is...
Viszont ha szerinted tényleg elfogadható egy öncélú fejlődést követelő rendszer üzemeltetése egy véges környezetben (lásd például: rákos daganat), akkor nem tudunk közös nevezőre jutni. Én azt állítom, hogy a megoldás a feladatközpontú rendszer kialakítása, vagyis konkrét tennivalók és erőforrások közvetlen áttekintése. A legnagyobb baklövés a "fejlődés" fogalmának idióta, teljes mértékben definiálatlan mivolta - vagy pontosabban: csak az elosztó rendszer belső mérőszámait, és nem a valós környezetet, civilizációt, élő rendszereket figyelembe vevő megállapítása. Amíg a pénz fogalma létezik, nem leszünk képesek a valóságról beszélni vagy igazat mondani.
6b: én nem vagyok VP párti, basszus, Orbán-hívő sem vagyok azért, mert néha, két pörgés között olyat is mond, ami szerintem is helyes (vagy legalább a mondat egyik fele). A VP ugyanolyan rögzített gondolkodási forma, mint a pénz - Penge már unortodox, mert sikerült kibeszélni belőle a könyvégetést, meg némi elfogadás is került bele, de ez édeskevés. A jelenlegi gondolkodás mellett megvalósíthatatlan, az a gondolat, hogy "ha mindenki jóllakott, senki nem fog haragudni senkire" sík hülyeség, akkor a királyok lettek volna a történelem legbékésebb emberei, elégséges motivációt a tapasztalatok szerint (nyilvánvaló üressége miatt) nem gerjesztett eddig sem. Hála Istennek most már időnk sincs ezzel szerencsétlenkedni azon túl, hogy értelme sincs...
Nem "visszafejlődhet", hanem biztosan visszafejlődik, ahogy eddig minden egyes esetben tette, az alapvető motivációk miatt. Ezért nem is tudok hosszabb szöveget precíz értő olvasással áttekinteni, amelyben bármilyen pénz-fogalom szerepel, ne haragudj.
Nincs értelme. Összedől, mert az emberi gondolkodási törvények ellen próbál építkezni.
Eredeti hely
A kedvemet nem a jövőre vonatkozó, eddig elég pontosan teljesülő előrejelzéseim "rontják el", hanem az, hogy nyolc hónapja adtam fel minden bevételi forrásomat azért, mert úgy láttam, a jelen folyamatok ellen kell és tudok tenni valamit. Mostanra fogytak el a tartalékok, így például a gépemet, ami erre az alkalomra szintén feldobta a talpát, egyelőre nem javíttatom meg, "van másik".
Ami a jövőt illeti, tudom, hogy mi történik, tudom, hogy mi a feladat - annak ellenére hogy látom, nincs reális esély. Ezért nem puffogtatok közhelyeket meg linkelek mangás videókat (igen, bocsi, ez neked szólt), hanem a megszokott klisék, hivatkozások és álnevek nélkül próbálok küzdeni azért, hogy végre gondolkozni, vitatkozni kezdjünk a SAJÁT meggyőződésünk és SAJÁT gondolataink szerint, amiből kialakulhat valami közös, amiben valóban jelen vagyunk - elfogadva azt, hogy a közös egészbe nem fér bele minden kedvenc gondolatunk. Na ez az, amit a jelek szerint teljesen egyedül próbálok itt (is) képviselni. Ja, hogy én is ugyanazt csinálom: változtatás nélkül fújom a saját nótámat? Igen, viszont ezt a nótát én magam vertem szét számtalanszor, hittem már spirituális megoldásban, ledaráltam, hittem VP-szerűben, ledaráltam, ... és a használható darabokat megtartva építettem tovább. Bocs, én ebben vagyok profi, ezt tanultam, ezt csináltam egész életemben. Itt is tanultam és változtam egy csomót annak dacára, hogy a "hirdetett alapelvek" nem változtak - olyan szintű kritikát, új információt nem kaptam.
És nem vagyok depi, mert egyebek mellett három olyan fiam van, akiket egyre inkább tudok tisztelni - mi lehet ennél fontosabb? És hajlandó vagyok keményen bunyózni azért, hogy nekik, ugyanúgy, mint minden kortársuknak, legyen esélyük egy olyan életre, ami a mi mai cifra nyomorúságunknál értékesebb. Oké, nyafogok időnként én is, de nincs annyi idő, hogy ebbe nagyon belemerüljek.
athos #1429
LKedves, mint Kedves Loránd. Ez a nevem.
- a közlegelős történetet szintén feldolgoztam, és ugyanarra a következtetésre jutottam belőle (a feladat által teremtett körülmények a hibásak: az egyéni haszon igénye és az információáramlás gátlása; következésképpen esélyünk nincs a közösségi "jó" megoldásra, amíg nem vesszük figyelembe, hogy az alapszabályainkért vagyunk elsősorban felelősek, a hatásuk alatt végrehajtott cselekedetek már másodlagosak) - de most nem fogom megkeresni.
- "törvény" - frászt. Az ember soha nem volt valami angyalka, de ostoba barom sem, ezek illúziók ugyanúgy, ahogy a rájuk alapított megoldási javaslatok (visszatérés valami soha nem létezett álom-múltba / "felvilágosítás" útján elérhető mesejövő). A technikai és kommunikációs korlátok szabtak határt, és verték az orrát saját szemetébe, amire a fejlődéssel válaszolt, és eljutott a mai szintre, amikor a teljes bolygót képes kizsigerelni, és önmaga számára lakhatatlanná tenni.
- Nincs "reset", "abort" van. Ezt sem fogom most újra részletezni, de feléltük a könnyen elérhető erőforrásokat, amire a civilizációt fel lehetett építeni. Ez egyszeri lehetőség, a következő kártyát a patkányoknak vagy a csótányoknak osztja a bolygó.
Ha nem tűnt volna fel: éppen azzal próbálkozom láthatóan eredmény nélkül, hogy erről a "láthatatlan", valójában az állandóan az orrunk előtt lógó és megszokott dologról próbálok beszélni, de nem sikerül.
NaEztAdom #1435
cantillon egy értékes szereplő, nagyon sokat tud az általa favorizált rendszerekről. Vitatkozni viszont láthatóan annyira lehet vele, mint egy könyvespolccal - te meggyőzted már valamiről a könyvespolcodat? Én nem, de attól még olvasni érdemes. Ráadásul tudja, hogy az ő elmélete is beteg, és csak a jelenlegi erő pozíció szerint van igaza ("az én apukám az erősebb") - lehet, hogy tíz év múlva a kínai kommuno-kapitalista ideológia harcosa lesz. Ráadásul tudja, hogy ez a "tíz év múlva" valójában nincs (lásd népesedési grafikon), tehát marad a dühödt csapkodás meg a vihogás. Egy intelligens ember gyászreakciója. Amíg tart, egyet lehet tenni: ellenőrizni, hogy én (vagy éppen te) nem pont ugyanezt csinálom-e? Meg marad a hit, hogy elmúlik, mert szerintem tényleg értékes ember van mögötte, remélem egyszer látni is fogjuk.
Köszönöm az eddig egyedülálló pontos tartalmi választ - de nem értek egyet vele
4a - formaközpontú, nem releváns felvetés, a motiváció sokkal-sokkal egyszerűbb. Van "valami" (most egyszer mondom a szót: pénz), ami "bármire" átváltható. "Bármit" birtokolni döntést jelent és kockázata, következménye van: a búzát, sót, ... tárolni kell, esetleg megromlik, vagy pont nem sóra hanem kolbászra lesz égető szükségem, és ezt kihasználva valaki adott pillanatban nagyon sok sót kér kevés kolbászért. Annak a bizonyos "valaminek" a birtoklása előnyösebb, mert természetes kockázat nélkül felhalmozható és később "materializálható" - a felhalmozás vágya pedig nyilván felhalmozást eredményez (teljesen feleslegesek az elvek, szavak, törvények, az ember intelligens és mindig megoldja valahogy!), az pedig a csereeszköz funkció tönkretételét.
A lényeg: mindegy, hogy minek nevezem! Mindegy, hogy arany, papír, ökörpata, vagy bármi reprezentálja a fogalmat! Ez az "Egy gyűrű" szimbóluma, ami nem pusztítható el fizikai mivoltában, mert nem ott van, hanem a fejünkben.
4d - nyilván, ha almamag lenne a "pénz", akkor almamagért menne hódítani, mert amögött látja vak agyával a "bármit". Persze az arany (anno) ideális választás volt: túl puha fém ahhoz, hogy haszna legyen (nem "fogy", csak forog), nem rozsdásodik (nem kell rá vigyázni, gondozni, nem romlik magától), és még "szép" is...
Viszont ha szerinted tényleg elfogadható egy öncélú fejlődést követelő rendszer üzemeltetése egy véges környezetben (lásd például: rákos daganat), akkor nem tudunk közös nevezőre jutni. Én azt állítom, hogy a megoldás a feladatközpontú rendszer kialakítása, vagyis konkrét tennivalók és erőforrások közvetlen áttekintése. A legnagyobb baklövés a "fejlődés" fogalmának idióta, teljes mértékben definiálatlan mivolta - vagy pontosabban: csak az elosztó rendszer belső mérőszámait, és nem a valós környezetet, civilizációt, élő rendszereket figyelembe vevő megállapítása. Amíg a pénz fogalma létezik, nem leszünk képesek a valóságról beszélni vagy igazat mondani.
6b: én nem vagyok VP párti, basszus, Orbán-hívő sem vagyok azért, mert néha, két pörgés között olyat is mond, ami szerintem is helyes (vagy legalább a mondat egyik fele). A VP ugyanolyan rögzített gondolkodási forma, mint a pénz - Penge már unortodox, mert sikerült kibeszélni belőle a könyvégetést, meg némi elfogadás is került bele, de ez édeskevés. A jelenlegi gondolkodás mellett megvalósíthatatlan, az a gondolat, hogy "ha mindenki jóllakott, senki nem fog haragudni senkire" sík hülyeség, akkor a királyok lettek volna a történelem legbékésebb emberei, elégséges motivációt a tapasztalatok szerint (nyilvánvaló üressége miatt) nem gerjesztett eddig sem. Hála Istennek most már időnk sincs ezzel szerencsétlenkedni azon túl, hogy értelme sincs...
Nem "visszafejlődhet", hanem biztosan visszafejlődik, ahogy eddig minden egyes esetben tette, az alapvető motivációk miatt. Ezért nem is tudok hosszabb szöveget precíz értő olvasással áttekinteni, amelyben bármilyen pénz-fogalom szerepel, ne haragudj.
Nincs értelme. Összedől, mert az emberi gondolkodási törvények ellen próbál építkezni.
Eredeti hely
2011. december 22., csütörtök
Korszellem - ébresztő
Tehát kinyitottam a kiskaput (ha nem akarsz gondolkodni, ne is válaszolj), így ki is robogtál rajta, és folytatódik az értelmetlen dübörgés, ez az idióta vihogás csak hab a tortán. Ez persze mindenkire igaz. Ma egyébként ideges vagyok, elért a személyes létbizonytalanság, mert túl sokáig reménykedtem abban, hogy a hozzátok hasonló társaság hajlandó túllépni a közhelyek csattogtatásán. Szóval megismételném, mindenki számára, való világ népe, HEJ!
Aki bármilyen pénzrendszer mellett érvel, előbb cáfolnia kell a levezetésem valamelyik pontját, amelyből egyértelmű, hogy amíg létezik a pénz (és vele a gazdaság) jelenlegi definíciója, válságtól válságig sodródunk a természetes motivációink és a matematika törvényei szerint. Ha nem megy, akkor húzni kell egy vonalat: ez a feladat nem megoldható. Mintha ügyes evezési technikával szeretnétek megúszni az egymás után befutó vízeséseket. Lehetne inkább valami értelmes dologról beszélgetni?
Mivel azonban ezzel ébredtem (ismétlem, elég idegesen), adok egy másik fejtörőt, alapja szintén a globális pénz és a jelen infrastruktúra.
1: A "fejlett nyugati országok" munkaereje drága
2: Azért drága, mert az adóikból tartják fenn a nyugati színvonalú ellátórendszert: közoktatás, közegészségügy, közrend, közmédia, kultúra, ...
3: Globális szállítórendszerek esetén a munkát elvégezheti olyan, akinek ez nem áll rendelkezésére, csak szeretné - ezért kevesebb adóteherrel és kisebb megélhetési költségek mellett lehet vele termeltetni. Persze a "fogyasztó" először örül, mert a boltban kevesebbet fizet - aztán viszont szomorú lesz, mert...
4: a kihelyezett termelés miatt a "nyugati országok" munkanélkülisége nő, főleg az "alacsonyabb rétegekben", a bér (és adótömeg) hiányában az ellátórendszer elsorvad, megfizethetetlenné válik, majd összeomlik (Hol van Nicaragua? És hol lesz jövőre?)
5: "A nyugati típusú jólléti állam válságba jut" - Jut??? A frászt. A szabályoknak megfelelő módon felzabálja azt az "ember" helyett a "fogyasztóra" figyelmes globális kapitalizmus, mialatt a szállítórendszer elemei persze jól keresnek mindkét oldal ostobaságán.
Ez nem agysebészet, de a MagLev csövek és ásórobotok is csak piszkítanak a levesbe, viszont a lényeget ötezer éve leírták már: ami erős, az gyenge lesz, a gyenge pedig erős. Tao te king (ha itt már csak az idézetek játszanak). Aki ezt nem éri fel ésszel, az ha kinyitja a száját, egyen vagy hányjon, de beszélnie felesleges.
Könyörgöm, ébresztő, ti "tömegek ébresztői"! Dög-lő-dünk! Talán lassan már ti is látjátok a hírekben, ahogy egyre kisebb mozgástérrel rohanunk újabb megszorítások felé, miközben hitelválságba került az emberek tömege, önkormányzatok és az ország egésze egyaránt, "Veszprém megyei kórháza meg felkészül arra, hogy az állomány 70%-a felmond januárral".
Talán észre kéne venni, hogy nincs idő a lejárt lemezekre (ilyenpénz, olyanpénz, szentséges közgazdászok), meg a "miért nem esznek kalácsot?" típusú kérdésekre (ásórobot, MagLev, ufótelepek). Vagy még mindig nem elég?
Elnézést a dühöngésért, de szerintem most kéne felébredni, mert ez még csak az előszele az igazi pofonoknak, azokból viszont már iszonyat nehéz, egy idő után pedig lehetetlen felállni és versenyben maradni. A megroskadó ellátórendszerek miatt növekvő létbizonytalanság törvényszerűen elszakít egymástól, önzővé tesz vagy megöl, egy ponton túl már nem kialakítható az életképes közösségi alternatíva. Itt Magyarországon Argentína lesz államcsőddel, puccsal, Világbankkal és Monsantóval, ha a jövő év során ugyanerre menetelünk tovább ész nélkül.
Tessék csak figyelni, és ovis szinten fecsegni, elismerem, az a kényelmesebb.
Eredeti hely
Válaszul erre
2011. december 21., szerda
Korszellem - megint a pénzről
Oké. Szóval "ők" (vagy esetleg ti is, kronstadt, cantillon?) értitek a rendszer működését. Tisztában vagytok azzal, hogy rossz, és gyakorlatilag pénzügyi érdekeknek megfelelően levezényelt csődök segítségével kiszivattyúzható minden önállóság és érték a "tömeg" kezéből. Nem ti vagytok a döntéshozók, "nem rajtatok múlik", és szomorúan bár, de aktívan részt vesztek jelen civilizációnk elpusztításában. Hogy egy aktuális példát hozzak, íme "megmentőnk, az ESM"
Pár mondatban össze tudom foglalni, miért marhaság ez az egész itteni szájtépés, amiben valamilyen szinten mindenkinek igaza van. Figyeljetek egy kicsit, ha lehet.
1: Egyének szervezett közössége hatékonyabb, mint független egyének halmaza.
1a: szaktudás szerinti specializáció
1b: közösségi tartalékok kezelése az egyéni spájzolással szemben
1c: egyéni biztonságérzet és közösségi értékesség, visszajelzések.
1d: sokkal teherbíróbb az óhatatlanul elkövetett hibákkal szemben (sőt, módjában áll feldolgozni a tapasztalatokat, azok nem vesznek el!)
2: Mindig a nagyobb és/vagy jobban szervezett közösség a hatékonyabb
2a: elérhető erőforrások mennyisége
2b: magasabb szintű specializáció, oktatás, tartalékok
2c: hadsereg létszáma
3: A hatékony szervezés legjobb eszköze (egészen a 21. századig) az érték-absztrakció, közösségi szinten elfogadott csereeszköz - magyarul a pénz
3a: lehetővé teszi nagyobb erőforrás és embertömeg egyidejű mozgatását
3b: lehetővé teszi az időben eltolt hozadékú befektetéseket (pl magas szintű oktatás, várépítés, folyamszabályozás)
4: Az egyénileg birtokolható pénz tönkreteszi a csereeszköz funkciót
4a: A bármire átváltható csereeszköz egyéni felhalmozási igényt indukál ("nagy" egyéni célok, illetve időbeli eltolás: takarékosság a gyereknek, öregkorra, stb.)
4b: következésképpen a forgó csereeszköz mennyisége csökken, nem elég a közösség cserefolyamatainak vezénylésére
4c: a hiány és a birtokolt csereeszköz megszüli a kamat fogalmát, és mivel nincs különbség a tőke és a kamatból származó arany között, megjelenik az exponenciális bővülés igénye
4d: következésképpen a pénz-orientált rendszer hódítani akar, egy idő után nem is erőforrásokért, hanem az aranyért megy bárhová
4e: ha hódítani már nem bír, akkor elkezdi "felvizezni" a csereeszközt (pénzrontás, tartalékráta, stb.)
5: A pénz-alapú szervező rendszer szükségszerűen bekövetkező öngyilkosságánál tartunk
5a: az eddigi felsorolásban nincs rosszindulatú háttérszövetség, nincs kit hibáztatni, egyszerű matematika és az alapvető emberi motivációk figyelembe vétele
5b: Ez a leghatékonyabb szervező eszköz, instabil és hódításra törekszik
5c: Előbb-utóbb mindig kinövi az aktuális technológiai és társadalmi fejlettség birtokában egységesen kezelhető területi és lélekszám korlátot, akkor hódítás helyett rohadni kezd és végül összeomlik.
5d: a mai technológiai fejlettség alkalmassá vált a teljes bolygó területének, a pszichológia és tömegmédia eszközei révén a teljes emberiség ellenőrzésére. Na jó, amely terület és amely embercsoport érdektelen, azzal nem foglalkozik - de amire szüksége van és akire hatni akar, meg tudja tenni vagy meg tudja semmisíteni.
5e: itt a vége, fuss el véle: nincs hová hódítani, és a pénzrontás folyamatának is a legvégén tartunk, reménytelenül eladósodik minden állam és a "tömeg" (99%) egyénenként is.
6: Mégis van megoldás
6a: a pénz azért volt mindmáig a legjobb szervező eszköz, mert nem rendelkeztünk 1: globális és 2: egyidejű információval arról, hogy milyen erőforrásaink és szükségleteink vannak, a pénz a "bármikor, bármit" reprezentálta - elméletileg, a fenti levezetés alapján viszont egész egyszerűen: a pénzrendszer megbízhatósága fordítottan arányos a legutóbbi összeomlás óta eltelt idővel.
6b: ha képesek vagyunk megalkotni egy olyan rendszert, amely közösségi megállapodás alapján szabályozott láthatósággal és teljességgel tartalmazza a közösség (emberi és környezeti) erőforrásait, lehetővé teszi a közösségi igények megfogalmazását és fontossági sorrend kialakítását, a feladatok megvalósításának megszervezését (feladatmegosztás, időbeli tervezés) - akkor ez hatékonyabb, mint az ugyanerre a feladatra létrehozott, de állandóan ellenérdekelt feleket generáló pénzrendszer.
6c: programozó vagyok, és teljes bizonyossággal állíthatom: technikai szempontból egy ilyen rendszer kialakításának és elérhetővé tételének nincs semmi akadálya - kivéve azt, hogy az informatika szintén a monetáris irányításnak megfelelően eladásra és erőforrás-pocsékolásra rendezkedett be.
6d: a láthatóság és a közvetlen reprezentáció az erkölcsileg helyes és hosszú távon fenntartható utak keresését motiválja, szemben a pénz-alapú gondolkodás egyénileg előnyös és rövid távú nyereséget hozó megoldásaival
6e: kialakulóban van az az embertömeg, amely már nem hiszi azt, hogy a jelenleg követett úton van értelmes megoldás. Ma Magyarország "legnépszerűbb" politikusát az emberek kétharmada (hihi) nem szeretné vezető szerepben látni... mit jelent ez vajon? Persze ez természetesen nem garancia arra, hogy a helyes irányba is fog változni a történet - de amennyiben sikerül létrehozni akár bemutató szinten egy ilyen rendszert, és azt néhány megfelelő hozzáállású ember elkezdi használni, és működik, akkor az esély nem nulla.
Nem tudom, hányadszor mondom el mindezt, és az eddigi sikertelenség miatt kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy mégiscsak nulla ez is, de hát ez van, futom az új kört.
Szépen pontokba szedtem a levezetést. Amennyiben bármelyiket vitathatónak látjátok, nosza, beszéljük meg; ha továbbra is indoklás nélkül körbe-körbe akartok futkosni, akkor tegyétek, nem szólok bele többet.
Eredeti hely
Válaszul erre
Oké, ennek se volt értelme.
Nem azt kérdeztem, hogy tudsz-e a kedvenc könyveidből frappáns idézeteket előhúzni. Amennyire én tudom, ez a világ tele van egymásnak ellentmondó és egymás lehülyéző szakértőkkel, és számtalan ennek megfelelő és ellentmondó idézet forrással. Azt viszont, amikor ezt vagdalják egymás fejéhez, nem tartom többre, mint az óvodai "apukám azt mondta" szintet. Én abban reménykedtem, hogy a saját személyes, feltételezésem szerint létező, bár nem bizonyított agysejtjeid megmozgatásával végiggondolod a levezetésemet, és abba kötsz bele.
Talán akkor feltűnik, hogy semmi újat nem mond számomra a listád, amelyben az alkotója a "gazdaság" típusait taglalja, én viszont éppen ennek a fogalomnak az általunk megszokott definícióját kérdőjelezem meg. Nem a formán keringek, ahogy itt szokás, hanem a funkciót tekintem alapvetőnek. A szerződ pedig bizonyára nem látott még fa struktúrájú, vagy dinamikus mesh network alapú működő rendszert, ahol minden döntés a hatókör szerinti szinten történik, amely alkalmas helyi azonnali reakciókra ugyanúgy, mint átfogó, sok részfát érintő tevékenységekre.
Segítek: aminek muszáj megbízhatóan működni, kezdve az élő szervezetektől, bezárva a legjobban felépített elosztott informatikai rendszerekig, bizony így működnek. Csak az alacsonyrendű emberi motivációk kiélésére és elfedésére kialakított hatalmi rendszerekben találod meg az általad említett két végletet: az egymás kárára, ellentétes motivációk szerint működő, "versengő" véglényeket (úgynevezett "fogyasztók"), vagy a totálisan inkompetens "vízfejet" - legyen ez a tervalkotó tanács vagy a tőzsdei hiénafalka.
A szerződ talán nem tudja, hogy a kapitalista jellegű, jutalom-orientált motiváció hivatalos pszichológiai tesztek szerint is csak a monoton munkavégzés serkentésére alkalmas, a kreatív tevékenységekben kifejezetten káros, és az igazán hatékony válasz a közösségi elismerés. Ajánlanám a Motiváció 3.0 című könyvet, ha az én szavaimat nem tekinted megfontolásra érdemesnek.
Talán a szerződ nem értesült arról, hogy a "szabad piac" a megfelelően befolyásolt fogyasztói tömeg esetén, a független objektív ellenőrzés hiányában már nem is annyira szabad. Hogy ha esetleg valaki nem "fogyasztó" (mert nem engedheti meg magának), attól még EMBER... Hogy az egészségügy vagy az idős kor üzleti megközelítése az előbbiek alapján milyen következményekkel jár...
De ezt a listát akár felejtsd is el, mert nem akarok a formán vitatkozni, teljesen igazad van abban, hogy a vízfej ugyanolyan rossz tud lenni. Viszont szépen kérlek, ha csak könyvekből szedett közhelyekkel tudsz szolgálni, ne is fáraszd magad. Vegyük úgy, hogy nyertél, igazad van, gondolkodni sem érdemes, hiszen már minden könyvet elolvastál, amiben benne van az igazság...
Eredeti hely
Válaszul erre
2011. december 20., kedd
Reményünk az ESM - alulnézetben
Újabb érdekes hír a komlómédiától. A hivatalos szöveget természetesen nem ismerem, így nincs módomban a videó állításainak ellenőrzésére, és tény az is, hogy "szövegkörnyezetből kiragadott" mondatokat mutat be. Ennek ellenére, amennyiben ezek a mondatok ebben a formában szerepelnek az ESM szerződés tervezetében, akkor igen hálásak lehetünk a megalkotóinak.
Szerintem ez a szöveg egyértelmű bizonyítéka annak, hogy igenis élnek a világon olyan emberek, akik számára a Föld nevű bolygó nem több egy hatalmas Monopoly játéktáblánál. Vannak, akik számára államok, emberek milliói, erőforrások, termőföld, időjárás, minden csupán óriási táblázatok tömöríthető, diagramokon megjeleníthető oszlopsorai, amikben mi, hétköznapi életet élő, dolgozó emberek már soha meg nem jelenünk. Túl kicsik, jelentéktelenek vagyunk, túl sokan vagyunk.
Ők pedig szeretnék leírva látni, hogy velünk soha nem kerülnek egy kalapba; ha felmutatják az igazolványukat, minden ajtó megnyílik, legyen az hivatal, hálószoba vagy börtön. Ami az övék, azt a játéktábla apró figurái soha el nem vehetik, még csak rá sem nézhetnek.
Az egyre gyakrabban vitatott amerikai FED, a nemzetközi pénzügyi intézmények, bankok, pénzalapok kialakulása mára már történelem, együtt élünk velük, ismerjük és megszoktuk őket. Az ESM viszont új, és most mutatkozik be a maga teljes valójában. Az a félisteni szerep, teljhatalom és sérthetetlenség, amelyet magának itt is megkövetel, most látható, olvasható bárki számára. Ha úgy tetszik, ez a titánok válasza az őket piszkáló embereknek.
Nem szeretnék illúziókat kelteni. Az ESM létrehozása a globális monetáris irányítási rendszer szükségszerű lépése, a kiváltó kényszerhelyzet kialakulása törvényszerű, véleményem szerint több-kevesebb nyafogás után így, ahogy van, létre is fog jönni. Nem kell nagyon aggódni miatta, ez csak egy a sorban a FED, IMF, ... után.
A narancsvidék megmaradt rajongóinak sem érdemes lelkesedni. Orbán Viktor nem a tartalma miatt húzódozott az aláírástól, a mostani IMF huzivoni is csak arról szól, hogy pozíciókat keres az aktuális csődhelyzetünk átmeneti foldozgatása érdekében. Bár ironikus módon néhány téren igazat mond (időnként) orbitális szereptévesztésben van a saját mozgásterével kapcsolatban - és félek, hogy ez nem önálló tevékenysége, hanem okos sugalmazás eredménye. Bosszantóan teljesülnek a feltételezéseim a "kell egy ország" bejegyzés megszületése óta is (újabb nyugdíj trükk, tárgyalások, egészségügy, ...)
A feszültség nő, "démonaink" tevékenysége egyre nyilvánvalóbb. A kérdés: képesek vagyunk-e időben felébredni a rémálomból, mielőtt szörnyet halnánk benne? Bízunk-e abban, hogy képesek vagyunk közösen meghatározott célok érdekében, mindnyájunk örömére együtt dolgozni, a kirablásunk és ostobává tételünk érdekében kialakított intézmény: a globális pénzügyi rendszer nélkül?
Vagy elfogadjuk azt a jövőt, amelyben mondjuk az EMS "munkatársai" a szó szoros értelmében bármit megtehetnek velünk, és "vélelmezzük" azt, hogy ezzel a lehetőséggel soha nem fognak visszaélni, ahogy ezt megtették mondjuk a FED nevében az egész világon, vagy Világbank néven Argentínában.
Nos?
- Kék pirula (Világbank: "Egy szegénység nélküli világért dolgozunk")?
- piros pirula (Hajnalvilág) ?
2011. december 16., péntek
Fukushima - új információk
A legfontosabb: súlyos tévedésben voltam a leolvadt reaktormag további sorsával kapcsolatban. Azt feltételeztem, hogy a leállított urán-alapú láncreakció után még a hasadási melléktermékek nukleáris reakcióban maradnak amiatt, hogy a mag egy amorf kupacot alkot. Emiatt feltételeztem, hogy ez a kupac, ha nem keverik össze megfelelő neutron elnyelő anyagokkal, akkor nagyon sokáig képes izzani.
Ez szerencsére egy túl pesszimista meglátás volt a részemről, ahogy ez kiderül Arnie Gundersen új videójából. Eszerint Fukushimában újabb komoly eseményekkel (robbanás, újabb légköri szennyezés) nem kell számolni. (Ilyen célra ott van az összes többi, több, mint négyszáz aktív atomreaktor, aminél, mint tudjuk, csak annyi kell, hogy bármilyen okból hűtés nélkül maradjon leállás után... :-) )
Ami viszont több évtizedig tartó állandó problémát jelent, hogy a reaktormag közvetlen érintkezésben van hatalmas mennyiségű vízzel, amely ugyan gondoskodik a hűtéséről, viszont radioaktív szennyezést jelent a talajvízre és a Csendes-óceánra.
Részletek a videóban.
Ez szerencsére egy túl pesszimista meglátás volt a részemről, ahogy ez kiderül Arnie Gundersen új videójából. Eszerint Fukushimában újabb komoly eseményekkel (robbanás, újabb légköri szennyezés) nem kell számolni. (Ilyen célra ott van az összes többi, több, mint négyszáz aktív atomreaktor, aminél, mint tudjuk, csak annyi kell, hogy bármilyen okból hűtés nélkül maradjon leállás után... :-) )
Ami viszont több évtizedig tartó állandó problémát jelent, hogy a reaktormag közvetlen érintkezésben van hatalmas mennyiségű vízzel, amely ugyan gondoskodik a hűtéséről, viszont radioaktív szennyezést jelent a talajvízre és a Csendes-óceánra.
Részletek a videóban.
Cunami
Idézet egy levelemből
Az "ismeretterjesztős" hozzáállás nem sokra vezet. Abból indul ki, hogy a többiek hülyébbek, mint én, valamit nem tudnak, és ha elmondom nekik, akkor jobb lesz.
Nem.
A probléma nem az információ elérhetőségével van, hanem azzal, hogy nem akarjuk meghallani, és jó okunk van rá.
Én olyannak látom ezt, mint egy cunamit a hurrikánnal szemben. Azzal foglalkozunk, hogy a hullámok magasságát mérjük, meg falakat építgetünk, meg hasonlók, mintha a "szokásos" problémával néznénk szembe, csak "nagyobb méretekben". Tartalmilag semmi különbség nincs a vietnami és az iraki háború között, az eddigi banki és hitelválságok és a mostani között, és így tovább.
Amit "nem mérünk", hogy most az egész, globális emberi népesség mozog, nem úgy, mint korábban, amikor ezek a jelenségek a maguk módján lokálisak voltak. Itt nem felszíni hullámok vannak, hanem a teljes populáció mozog egyszerre, nincsenek érintetlen területek. Még a világháborúk sem voltak ilyen veszélyesek, mert ott bár tényleg hatalmas, de ellentétes erők feszültek szembe, és képesek voltak kioltani, szétforgácsolni egymást. Most viszont magával az élettel rohanunk szembe, nincs más megoldás, minthogy mindnyájan felmérjük saját szerepünket és felelősségünket, különben a teljesen természetes és megszokott motivációinkat követve letarolunk mindent: természetes élőhelyet, civilizációt, kultúrát.
Kegyetlen dolog ám, amit a blog bejegyzésben írtam: ahogy ráismerek a 2008-ban leírt szöveg pontos megfelelésére a jelen történeteiben (mondjuk Kolontár és az "evolúciós hatások", vagy ez a szavazás és a Gólem története).
Tudom, ez a hozzáállás még kevesebbre vezet, mint az "ismeretterjesztés".
Nekem szinte az egész életem ebben telik el, és kiakasztóan NEHÉZ az a feladat, amit úgy gondolom, talán megtehetek a megoldás érdekében, nemhogy öt perc alatt nem lehet elmagyarázni, de NINCS olyan ember, aki hajlandó lenne végighallgatni. Iszonyú az a légüres, hangtalan tér, ami körülvesz - persze ilyenkor jön az elő, hogy nem érdemes panaszkodni, mert még visszasírom egyszer ezt is.
És megint inkább prédikálással töltöm az időt, mint programozással...
Az "ismeretterjesztős" hozzáállás nem sokra vezet. Abból indul ki, hogy a többiek hülyébbek, mint én, valamit nem tudnak, és ha elmondom nekik, akkor jobb lesz.
Nem.
A probléma nem az információ elérhetőségével van, hanem azzal, hogy nem akarjuk meghallani, és jó okunk van rá.
Én olyannak látom ezt, mint egy cunamit a hurrikánnal szemben. Azzal foglalkozunk, hogy a hullámok magasságát mérjük, meg falakat építgetünk, meg hasonlók, mintha a "szokásos" problémával néznénk szembe, csak "nagyobb méretekben". Tartalmilag semmi különbség nincs a vietnami és az iraki háború között, az eddigi banki és hitelválságok és a mostani között, és így tovább.
Amit "nem mérünk", hogy most az egész, globális emberi népesség mozog, nem úgy, mint korábban, amikor ezek a jelenségek a maguk módján lokálisak voltak. Itt nem felszíni hullámok vannak, hanem a teljes populáció mozog egyszerre, nincsenek érintetlen területek. Még a világháborúk sem voltak ilyen veszélyesek, mert ott bár tényleg hatalmas, de ellentétes erők feszültek szembe, és képesek voltak kioltani, szétforgácsolni egymást. Most viszont magával az élettel rohanunk szembe, nincs más megoldás, minthogy mindnyájan felmérjük saját szerepünket és felelősségünket, különben a teljesen természetes és megszokott motivációinkat követve letarolunk mindent: természetes élőhelyet, civilizációt, kultúrát.
Kegyetlen dolog ám, amit a blog bejegyzésben írtam: ahogy ráismerek a 2008-ban leírt szöveg pontos megfelelésére a jelen történeteiben (mondjuk Kolontár és az "evolúciós hatások", vagy ez a szavazás és a Gólem története).
Tudom, ez a hozzáállás még kevesebbre vezet, mint az "ismeretterjesztés".
Nekem szinte az egész életem ebben telik el, és kiakasztóan NEHÉZ az a feladat, amit úgy gondolom, talán megtehetek a megoldás érdekében, nemhogy öt perc alatt nem lehet elmagyarázni, de NINCS olyan ember, aki hajlandó lenne végighallgatni. Iszonyú az a légüres, hangtalan tér, ami körülvesz - persze ilyenkor jön az elő, hogy nem érdemes panaszkodni, mert még visszasírom egyszer ezt is.
És megint inkább prédikálással töltöm az időt, mint programozással...
2011. december 15., csütörtök
Unit Management and Reference resolution
The first goal of the Unit Manager is to resolve reference values coming from the algorithms.
The algorithm can have different forms, the core is an actual runnable binary code that calls a kernel function with a reference. At this point, the coder could see an array of usable references (in a generated header file), and using one of them actually meant using a generated index of a "vocabulary" for its unit. The unit definition contains the list of these references, and the cells of the resolution table is filled by an identifier matching when loading the unit into the runtime environment. These references can be used by any algorithm created within the unit. It also contains "real data": type definitions and alike, that this unit "serves" to others.
Using this approach, I could create a quite space-efficient solution, because in fact each identifier can exist in multiple instances: once for sure in the owner unit definition, and multiple locations in other units referring to this type, field, channel, etc. This latter id pool has a temporal action, required only when the unit is loaded and the items of the reference table are matched with actual components; later this can be dropped.
The other algorithm type is when it exists as a hierarchy of algorithm nodes. Those nodes also refer to unit components, but at this time the reference is stored using the identifiers in the node data - not actual indexes; and these references have to be resolved to unit-local indexes when loading the nodes. I first thought that this may be in conflict with the references for codes, but it seems to be resolvable.
The problem with this indexing for source codes is that the index is burned into the binary at compile time, and they must be resolved runtime, using those fixed indexes. On the other hand, the algorithm node requests and stores these indexes runtime, so that process is similar to loading the unit definition. I can still keep the most important feature of the unit manager: do not let internal objects (field, type) go out, all calls should only refer to unit handles and reference indexes.
So in this way (why is this whole stuff here?): I can have a Unit definition containing
With this approach, I can throw away the external unit definitions, they are only needed to resolve the components, and at the end all the references are resolved to their real component. This works for any compiled binary using references for accessing a component.
On the other hand, the algorithm nodes refer to units and components by their IDs - but that's OK: when loading the node, the unit reference is resolved to a unit handle, and the API should provide a way to get the (local) Reference for the component ID. So, the node can use the "local" access to any component in any Unit.
The algorithm can have different forms, the core is an actual runnable binary code that calls a kernel function with a reference. At this point, the coder could see an array of usable references (in a generated header file), and using one of them actually meant using a generated index of a "vocabulary" for its unit. The unit definition contains the list of these references, and the cells of the resolution table is filled by an identifier matching when loading the unit into the runtime environment. These references can be used by any algorithm created within the unit. It also contains "real data": type definitions and alike, that this unit "serves" to others.
Using this approach, I could create a quite space-efficient solution, because in fact each identifier can exist in multiple instances: once for sure in the owner unit definition, and multiple locations in other units referring to this type, field, channel, etc. This latter id pool has a temporal action, required only when the unit is loaded and the items of the reference table are matched with actual components; later this can be dropped.
The other algorithm type is when it exists as a hierarchy of algorithm nodes. Those nodes also refer to unit components, but at this time the reference is stored using the identifiers in the node data - not actual indexes; and these references have to be resolved to unit-local indexes when loading the nodes. I first thought that this may be in conflict with the references for codes, but it seems to be resolvable.
The problem with this indexing for source codes is that the index is burned into the binary at compile time, and they must be resolved runtime, using those fixed indexes. On the other hand, the algorithm node requests and stores these indexes runtime, so that process is similar to loading the unit definition. I can still keep the most important feature of the unit manager: do not let internal objects (field, type) go out, all calls should only refer to unit handles and reference indexes.
So in this way (why is this whole stuff here?): I can have a Unit definition containing
- the identifier and
- an ID pool of that unit,
- the definition of itself,
- the partial "definition" of other units (only the items that are referred to)
- arrays of actual unit components (field, type, channel)
- an array of reference objects (the indexes work in this array). They point to a unit definition and an id inside, the actual component is resolved by its id from either the local or the referred unit's own id pool.
With this approach, I can throw away the external unit definitions, they are only needed to resolve the components, and at the end all the references are resolved to their real component. This works for any compiled binary using references for accessing a component.
On the other hand, the algorithm nodes refer to units and components by their IDs - but that's OK: when loading the node, the unit reference is resolved to a unit handle, and the API should provide a way to get the (local) Reference for the component ID. So, the node can use the "local" access to any component in any Unit.
2011. december 14., szerda
devlog start
I have decided to start blogging my progress on Dust Framework.
This is a tough one because my Don Quixote like struggle with this probably impossible dream is one of the most intimate (but not private) parts of my life. However, I have shared the plans and the source codes, so the "static part" of the stuff is already public. I also hope that writing this log will help me stay on the path, will waste less time every time I start the day and get a bit of motivation like "I should do something nice today for the blog..."
Also, the wiki should contain static information and the questions and failures with all the experience from them have no real home there. So this is the place for my findings, those that finally enter the code and those that become failures.
I decided to do this in English simply because
Quick summary of the current situation.
I have thought a lot about how to go forward. I have written a lot into the wiki, but that is simple text, and at a certain point I needed a more hierarchical planning method. I then switched to Edraw, a quite fine mind mapping and drawing tool, created the basic layout of the components. Alas, the finer plans took too much efforts to draw, and was very similar to writing code, which I can do much faster than making a good looking diagram that I will surely have to transform to source code (and keep the two in sync).
So now I write C source as a method of planning. The first level is a kind of pseudo-code, as there is no real implementation behind the functions, but this approach pushes me forward to actual coding questions like component separation and function visibility. I hope this "planning" will eventually turn into a working kernel onto which I can build the core service layer (of course all in POC level).
I am quite confident about the Dust API, which is some enums and ten functions, although these are "collector" functions, like managing a field may mean copying its value out from or into the entity. I feel that in any declarative environment it can be easier to use the same function for a group of actions as long as their parameters are the same.
I have almost entered the first layer of the Dust kernel, which is Context: this is the place where the current kernel call is dressed up with its background information (unit, thread call stack, temporal local variables and transaction state). The next step is to move forward towards the implementation of the first API call, dustGetReferredEntity(). Along the "pseudo-coding" I have hit a synchronization problem and incorrect code structure: the entity map is actually not a passive collector, but I want to use it as an id-based cache with a factory in the background. I don't care if the required entity was there or not at the time of requesting it, I want to get that entity back, either from the cache, or created and probably stored at the time of my call. Considering other service components, some of them would actually use their id maps in the same way. So, this is a "special class of maps" and should be properly supported, the user code has no interest in its internal operations.
I should continue with creating the interface for this LazyMap, and use it in the context function. Then I can go forward to Unit Manager level, where a similar LazyMap will be responsible for providing the caller with the actual unit information block, and the definition of the referred type for creation.
This is a tough one because my Don Quixote like struggle with this probably impossible dream is one of the most intimate (but not private) parts of my life. However, I have shared the plans and the source codes, so the "static part" of the stuff is already public. I also hope that writing this log will help me stay on the path, will waste less time every time I start the day and get a bit of motivation like "I should do something nice today for the blog..."
Also, the wiki should contain static information and the questions and failures with all the experience from them have no real home there. So this is the place for my findings, those that finally enter the code and those that become failures.
I decided to do this in English simply because
- those who know programming enough to understand the content here will surely know English enough to read it
- this belongs to the Dust Framework documentation more than to the ordinary content of this blog (but I don't want to create multiple blogs) and that documentation is also in English
- and anyway, I do use English more in my programming-related writing (and perhaps even thinking) than Hungarian, despite the quality of my language knowledge.
Quick summary of the current situation.
I have thought a lot about how to go forward. I have written a lot into the wiki, but that is simple text, and at a certain point I needed a more hierarchical planning method. I then switched to Edraw, a quite fine mind mapping and drawing tool, created the basic layout of the components. Alas, the finer plans took too much efforts to draw, and was very similar to writing code, which I can do much faster than making a good looking diagram that I will surely have to transform to source code (and keep the two in sync).
So now I write C source as a method of planning. The first level is a kind of pseudo-code, as there is no real implementation behind the functions, but this approach pushes me forward to actual coding questions like component separation and function visibility. I hope this "planning" will eventually turn into a working kernel onto which I can build the core service layer (of course all in POC level).
I am quite confident about the Dust API, which is some enums and ten functions, although these are "collector" functions, like managing a field may mean copying its value out from or into the entity. I feel that in any declarative environment it can be easier to use the same function for a group of actions as long as their parameters are the same.
I have almost entered the first layer of the Dust kernel, which is Context: this is the place where the current kernel call is dressed up with its background information (unit, thread call stack, temporal local variables and transaction state). The next step is to move forward towards the implementation of the first API call, dustGetReferredEntity(). Along the "pseudo-coding" I have hit a synchronization problem and incorrect code structure: the entity map is actually not a passive collector, but I want to use it as an id-based cache with a factory in the background. I don't care if the required entity was there or not at the time of requesting it, I want to get that entity back, either from the cache, or created and probably stored at the time of my call. Considering other service components, some of them would actually use their id maps in the same way. So, this is a "special class of maps" and should be properly supported, the user code has no interest in its internal operations.
I should continue with creating the interface for this LazyMap, and use it in the context function. Then I can go forward to Unit Manager level, where a similar LazyMap will be responsible for providing the caller with the actual unit information block, and the definition of the referred type for creation.
2011. december 13., kedd
Igen, a történelmet MA ÍRJUK!
Mégis újabb videó. Bár nem hallottam róla, történelmi jelentőségű szavazást tartottak december 6-án Los Angelesben! (Forrás: komlomedia.hu) Íme:
Miért is érdekes ez? Valahol Amerikában szenvedélyes hangon kijelentik, hogy a vállalatoknak nincsenek gyermekeik... Mi közünk van nekünk ehhez?
Nagyon is sok.
A világ jelenlegi működését alapvetően befolyásolja a modern demokrácia és annak szabályai, amelyhez a mintát nem kis mértékben az USA törvényei és szokásai adják. Ezek a szokások és törvények teszik lehetővé azt, hogy egy bíróságon "egyenrangú" félként küzdjön meg egymással egy "természetes" és egy "jogi személy", vagyis akár egyetlen ember és egy multinacionális vállalat.
A törvény előtti egyenlőség azonban elképesztő aránytalanságot eredményez, egyetlen (szó szerint) halandó, csekély erőforrásokkal rendelkező, ugyanakkor megfogható, számtalan módon befolyásolható személy szállhat szembe egy gyakorlatilag halhatatlan, ügyvédek, szakértők garmadáját és elképzelhetetlen pénzeket mozgató, számtalan háttér kapcsolattal és lehetőséggel rendelkező, ugyanakkor megfoghatatlan, a világ másik végén "bejegyzett" vállalattal. Volt alkalmam ezt megtapasztalni, amikor civil szervezetként próbáltunk fellépni egy Seychelle szigeteken bejegyzett, "ismeretlen tulajdonosi körrel" rendelkező társaság ellen, akik a Balaton fölött szerettek volna fapados és teher repülőket közlekedtetni.
Ezzel a megoldással gyakorlatilag titánokat teremtettünk, olyan félisteni hatalmú "jogi személyeket", akik óriási erővel rendelkezve hatalmas változásokat hajtottak végre a világban, átlépve személyek és közösségek jogos vagy kevésbé jogos érdekein és szándékain. Megváltoztatták, átalakították a világot, olyan mértékben és sebességgel, amelyre lassú, tisztelettudó, figyelmes emberi gondolkodással nem lett volna lehetőség. Ezeknek a titánoknak köszönhetjük a világ globális szerveződését, az oktatás, kutatás, ipar, kommunikáció, média elképesztő fejlődését. Nélkülük mindez nem, vagy csak sokkal-sokkal lassabban alakulhatott volna ki.
A titánok ideje azonban lejárt. Áttörtek minden határt, meghódították a bolygót, mindenki megismerte hatalmukat és behódolt nekik - ők azonban már nem férnek el a szőnyegen. További hódításra éheznek, most már egymást gyilkolják, az élő környezetet és az emberi társadalom alapjait rombolják korlátozhatatlan erejükkel. Az "Occupy" mozgalmak önmagukban tehetetlenek, tagadásra épülnek, de nem azonosítanak valódi okokat a negatív jelenségek mögött. Ez az alkotmánymódosítási javaslat viszont eleven húsba vág. Megnevezi az egyik alapvető okot, a tényt, hogy "nem természetes jogi személynek" tekinteni egy vállalatot, bankot, stb. helytelen, ez a lehetőség abszolút egyoldalú helyzetet teremt, ahol az egyén vagy emberi közösség egyértelműen alárendelt szerepbe kényszerül. Ezzel szemben csak egy mindenek felett álló szabály, az alkotmány léphet fel, egyértelmű elsőbbséget biztosítva az emberi szempontoknak. Megtiltana minden olyan rejtett pénzügyi tranzakciót, amely politikai eseményekre, például a választásra hatással lehet - ugyanakkor kizárja, hogy a módosítás bármilyen módon felhasználható legyen a sajtó szabadságának korlátozására.
Szép elképzelések, amelyek nyilván hosszú, lassú, számtalan módon támadott folyamatot indítanak el, és nyilván felhígulhatnak a további csatározásokban. A lényeg nem ez. A lényeg az, hogy a sok szempontból példaképként tekintett Egyesült Államokban lerántották a leplet a megszokott gondolkodás egyik alappilléréről, a személyként elidegeníthetetlen jogokkal rendelkező vállalatról, és újra (mert azért ez az amerikai történelemben már korábban létezett) megjelent az a gondolat, hogy minden vállalat gyakorlatilag egy bizonyos feladat megvalósítására létrehozott szolga, és teljes mértékben és minden szinten alárendelt szerepet játszik az emberekkel szemben.
A titánok természetesen nem pusztulnak el egy módosítási javaslattól. Viszont a megszokott összemosással szemben most megjelent egy éles frontvonal "ember" és "cég" között, a harc megkezdődött. Minden elismerés megilleti azokat, akik kiálltak erre a küzdelemre. Az Erő legyen velük.
Önreklám: részletesebb elemzés a "jogi személyek" életével és működésével kapcsolatban a Hajnalvilág 56. oldalán kezdődő "Evolúciós hatás" fejezetben olvasható. Még érdekesebb a párhuzam a 79. oldalon kezdődő "Kylkhor, Gólem" fejezettel - ezt a részletet bizony most be is másolom ide. A vastag betűs kiemelést azért tettem most bele, mert pontosan erre tesznek kísérletet: a "születés", vagyis az "élőként kezelés" eltörlése a cél.
A zsidó kabbala szerint a megfelelően képzett rabbi számára lehetséges, hogy agyagból embert formázzon, majd életre keltse azáltal, hogy a héber „igazság” szót írja a homlokára, leállítani pedig a szó első betűjének letörlésével lehet, így ugyanis a felirat jelentése „halál”. A sebezhetetlen, fájdalmat nem érző, félelmet nem ismerő, hatalmas erejű gólem szolgálni fogja alkotóját, de vigyáznia kell vele, ugyanis nem tud beszélni, nincs lelke vagy értelme, ezért minden parancsot szó szerint, gondolkodás nélkül hajt végre, ráadásul minél tovább létezik, annál nehezebb irányítani. Törvény továbbá, hogy Sabbath, az Úrnak szentelt pihenés napján nem lehet életben. A legenda szerint a prágai Lőw rabbi ezt felejtette el, ezért góleme, akit a zsidó negyed elleni erőszakos támadások kivédésére hozott létre, őrjöngeni kezdett, és a fél várost lerombolta, mire meg tudta állítani.
Ezek a történetek sok tanulságot hordoznak az emberi teremtő képesség hatalmáról és sebezhetőségéről egyaránt. Ma túlnyomó részben egy általunk teremtett világban élünk. Időnk jelentős részét olyan gondolatok foglalják le, amelyek nem a valós (étel, ital, környezet, emberek), hanem az általunk teremtett világra vonatkoznak (árucikkek, politika, gazdaság, karrier, szórakozás). Ez a világ egy általunk teremtett, mérhetetlen hatalommal rendelkező, önálló lényként viselkedik, érzéketlen a fájdalomra, nem fél semmitől. Valójában mi magunk alkotjuk, egyedi fájdalmaink, szenvedésünk és bukásuk a gólem testében zajlik, ám gond nélkül lecserél bennünket a helyünkre várakozó versenytársainkra.
A gond is ugyanaz vele: nem tartottuk tiszteletben a gólem megalkotásának szabályait. Nem vettük figyelembe, hogy a gólem mindent szó szerint értelmez, nincs benne „lélek”, amely figyelembe venné a tettek következményeit, hosszú távú hatásait, a gyengébbekre gyakorolt hatását. Ha azt mondjuk neki, hogy „az ember a legnagyobb érték”, illetve azt, hogy törekedni kell a hatékonyságra, akkor a gólem lecseréli a helyi „értékes” embereket távoli, arctalan rabszolgák tömegére, igyekszik minél kevesebbet használni a túl értékes nyersanyagból. A gólem eszköz, amelyet használni kell, és a használatával járó felelősséget értelmetlen átruházni rá, és a „gazdasági törvényszerűségekre” hivatkozni.
Életben hagytuk Sabbath napján. Profán megfogalmazásban: az Úr rendelése szerint minden hetedik napot tölts azzal, hogy megszemléled, mit csináltál az elmúlt hat nap során, és ezt ne a megszokott tevékenységi körben tedd, hanem az Ő színe előtt, vagyis egy abszolút, teljes hatalom és tudás birtokában ítélő külső szemlélő előtt, a teljes felelősség tudatában, kifogások és mentségek nélkül. Ez az idő az ember és Isten személyes találkozásának van rendelve, a gólem, az ember által teremtett szolga nem szólhat bele, az életét meg kell szakítani. Megtörtük ezt a szabályt, nincs az életünkben egy állandó szembenézés minden tettünk következményével, felelősségünkkel; ezért az általunk teremtett, mérhetetlen hatalommal rendelkező gólem őrjöngeni kezdett. Pusztítja városunkat – természetes életterünket, és minket magunkat is veszélyeztet.
A gólemet mi teremtettük azáltal, hogy agyagból gyúrtunk egy alakot: saját rendszerünkben modelleztük az életet, evolúciót, emberi gondolkodásunkat, majd ráírtuk a homlokára: „igazság”. Igaznak tartjuk a pénzügyi törvényeket, gazdasági szabályokat, élőnek hisszük a gólemet, és elfelejtettük, hogy hét naponként le kellene törölni a homlokáról ezt a szót, és az eszköz helyett önmagunkba, erkölcsi törvényeink felé kellene fordulnunk; elfelejtettük, hogy képesek vagyunk felülemelkedni a gólemen. Ettől aztán a gólem egyre irányíthatatlanabbá vált, hiszen mesterei, mi magunk nem hiszünk már a felette való hatalmunkban, sőt, inkább hazugságokba menekülünk a felelősségtudat elől.
A gólem azzal állítható meg, hogy a homlokára írt „igazság” szó első betűjét, az aleph-et (alfa, az első betű, a kezdet, a születés, teremtés jele) letöröljük; a megmaradó betűk jelentése: halál. Akár úgy is fordítható ez a gondolat, hogy ez nem a gólem elpusztítása, hanem lényegének megjelenése. Mi írtuk rá, hogy ő az igazság, hogy valóban létezik, de ha teremtő erőnket elvonjuk tőle, a helyén a halál marad: a gólem maga nem élő, és halált hoz mindenre, amivel érintkezik. Más szóval: ahhoz, hogy ne tegyen tönkre mindent, a mi hitünk, teremtő erőnk, felelősségünk elengedhetetlen.
Miért is érdekes ez? Valahol Amerikában szenvedélyes hangon kijelentik, hogy a vállalatoknak nincsenek gyermekeik... Mi közünk van nekünk ehhez?
Nagyon is sok.
A világ jelenlegi működését alapvetően befolyásolja a modern demokrácia és annak szabályai, amelyhez a mintát nem kis mértékben az USA törvényei és szokásai adják. Ezek a szokások és törvények teszik lehetővé azt, hogy egy bíróságon "egyenrangú" félként küzdjön meg egymással egy "természetes" és egy "jogi személy", vagyis akár egyetlen ember és egy multinacionális vállalat.
A törvény előtti egyenlőség azonban elképesztő aránytalanságot eredményez, egyetlen (szó szerint) halandó, csekély erőforrásokkal rendelkező, ugyanakkor megfogható, számtalan módon befolyásolható személy szállhat szembe egy gyakorlatilag halhatatlan, ügyvédek, szakértők garmadáját és elképzelhetetlen pénzeket mozgató, számtalan háttér kapcsolattal és lehetőséggel rendelkező, ugyanakkor megfoghatatlan, a világ másik végén "bejegyzett" vállalattal. Volt alkalmam ezt megtapasztalni, amikor civil szervezetként próbáltunk fellépni egy Seychelle szigeteken bejegyzett, "ismeretlen tulajdonosi körrel" rendelkező társaság ellen, akik a Balaton fölött szerettek volna fapados és teher repülőket közlekedtetni.
Ezzel a megoldással gyakorlatilag titánokat teremtettünk, olyan félisteni hatalmú "jogi személyeket", akik óriási erővel rendelkezve hatalmas változásokat hajtottak végre a világban, átlépve személyek és közösségek jogos vagy kevésbé jogos érdekein és szándékain. Megváltoztatták, átalakították a világot, olyan mértékben és sebességgel, amelyre lassú, tisztelettudó, figyelmes emberi gondolkodással nem lett volna lehetőség. Ezeknek a titánoknak köszönhetjük a világ globális szerveződését, az oktatás, kutatás, ipar, kommunikáció, média elképesztő fejlődését. Nélkülük mindez nem, vagy csak sokkal-sokkal lassabban alakulhatott volna ki.
A titánok ideje azonban lejárt. Áttörtek minden határt, meghódították a bolygót, mindenki megismerte hatalmukat és behódolt nekik - ők azonban már nem férnek el a szőnyegen. További hódításra éheznek, most már egymást gyilkolják, az élő környezetet és az emberi társadalom alapjait rombolják korlátozhatatlan erejükkel. Az "Occupy" mozgalmak önmagukban tehetetlenek, tagadásra épülnek, de nem azonosítanak valódi okokat a negatív jelenségek mögött. Ez az alkotmánymódosítási javaslat viszont eleven húsba vág. Megnevezi az egyik alapvető okot, a tényt, hogy "nem természetes jogi személynek" tekinteni egy vállalatot, bankot, stb. helytelen, ez a lehetőség abszolút egyoldalú helyzetet teremt, ahol az egyén vagy emberi közösség egyértelműen alárendelt szerepbe kényszerül. Ezzel szemben csak egy mindenek felett álló szabály, az alkotmány léphet fel, egyértelmű elsőbbséget biztosítva az emberi szempontoknak. Megtiltana minden olyan rejtett pénzügyi tranzakciót, amely politikai eseményekre, például a választásra hatással lehet - ugyanakkor kizárja, hogy a módosítás bármilyen módon felhasználható legyen a sajtó szabadságának korlátozására.
Szép elképzelések, amelyek nyilván hosszú, lassú, számtalan módon támadott folyamatot indítanak el, és nyilván felhígulhatnak a további csatározásokban. A lényeg nem ez. A lényeg az, hogy a sok szempontból példaképként tekintett Egyesült Államokban lerántották a leplet a megszokott gondolkodás egyik alappilléréről, a személyként elidegeníthetetlen jogokkal rendelkező vállalatról, és újra (mert azért ez az amerikai történelemben már korábban létezett) megjelent az a gondolat, hogy minden vállalat gyakorlatilag egy bizonyos feladat megvalósítására létrehozott szolga, és teljes mértékben és minden szinten alárendelt szerepet játszik az emberekkel szemben.
A titánok természetesen nem pusztulnak el egy módosítási javaslattól. Viszont a megszokott összemosással szemben most megjelent egy éles frontvonal "ember" és "cég" között, a harc megkezdődött. Minden elismerés megilleti azokat, akik kiálltak erre a küzdelemre. Az Erő legyen velük.
Önreklám: részletesebb elemzés a "jogi személyek" életével és működésével kapcsolatban a Hajnalvilág 56. oldalán kezdődő "Evolúciós hatás" fejezetben olvasható. Még érdekesebb a párhuzam a 79. oldalon kezdődő "Kylkhor, Gólem" fejezettel - ezt a részletet bizony most be is másolom ide. A vastag betűs kiemelést azért tettem most bele, mert pontosan erre tesznek kísérletet: a "születés", vagyis az "élőként kezelés" eltörlése a cél.
A zsidó kabbala szerint a megfelelően képzett rabbi számára lehetséges, hogy agyagból embert formázzon, majd életre keltse azáltal, hogy a héber „igazság” szót írja a homlokára, leállítani pedig a szó első betűjének letörlésével lehet, így ugyanis a felirat jelentése „halál”. A sebezhetetlen, fájdalmat nem érző, félelmet nem ismerő, hatalmas erejű gólem szolgálni fogja alkotóját, de vigyáznia kell vele, ugyanis nem tud beszélni, nincs lelke vagy értelme, ezért minden parancsot szó szerint, gondolkodás nélkül hajt végre, ráadásul minél tovább létezik, annál nehezebb irányítani. Törvény továbbá, hogy Sabbath, az Úrnak szentelt pihenés napján nem lehet életben. A legenda szerint a prágai Lőw rabbi ezt felejtette el, ezért góleme, akit a zsidó negyed elleni erőszakos támadások kivédésére hozott létre, őrjöngeni kezdett, és a fél várost lerombolta, mire meg tudta állítani.
Ezek a történetek sok tanulságot hordoznak az emberi teremtő képesség hatalmáról és sebezhetőségéről egyaránt. Ma túlnyomó részben egy általunk teremtett világban élünk. Időnk jelentős részét olyan gondolatok foglalják le, amelyek nem a valós (étel, ital, környezet, emberek), hanem az általunk teremtett világra vonatkoznak (árucikkek, politika, gazdaság, karrier, szórakozás). Ez a világ egy általunk teremtett, mérhetetlen hatalommal rendelkező, önálló lényként viselkedik, érzéketlen a fájdalomra, nem fél semmitől. Valójában mi magunk alkotjuk, egyedi fájdalmaink, szenvedésünk és bukásuk a gólem testében zajlik, ám gond nélkül lecserél bennünket a helyünkre várakozó versenytársainkra.
A gond is ugyanaz vele: nem tartottuk tiszteletben a gólem megalkotásának szabályait. Nem vettük figyelembe, hogy a gólem mindent szó szerint értelmez, nincs benne „lélek”, amely figyelembe venné a tettek következményeit, hosszú távú hatásait, a gyengébbekre gyakorolt hatását. Ha azt mondjuk neki, hogy „az ember a legnagyobb érték”, illetve azt, hogy törekedni kell a hatékonyságra, akkor a gólem lecseréli a helyi „értékes” embereket távoli, arctalan rabszolgák tömegére, igyekszik minél kevesebbet használni a túl értékes nyersanyagból. A gólem eszköz, amelyet használni kell, és a használatával járó felelősséget értelmetlen átruházni rá, és a „gazdasági törvényszerűségekre” hivatkozni.
Életben hagytuk Sabbath napján. Profán megfogalmazásban: az Úr rendelése szerint minden hetedik napot tölts azzal, hogy megszemléled, mit csináltál az elmúlt hat nap során, és ezt ne a megszokott tevékenységi körben tedd, hanem az Ő színe előtt, vagyis egy abszolút, teljes hatalom és tudás birtokában ítélő külső szemlélő előtt, a teljes felelősség tudatában, kifogások és mentségek nélkül. Ez az idő az ember és Isten személyes találkozásának van rendelve, a gólem, az ember által teremtett szolga nem szólhat bele, az életét meg kell szakítani. Megtörtük ezt a szabályt, nincs az életünkben egy állandó szembenézés minden tettünk következményével, felelősségünkkel; ezért az általunk teremtett, mérhetetlen hatalommal rendelkező gólem őrjöngeni kezdett. Pusztítja városunkat – természetes életterünket, és minket magunkat is veszélyeztet.
A gólemet mi teremtettük azáltal, hogy agyagból gyúrtunk egy alakot: saját rendszerünkben modelleztük az életet, evolúciót, emberi gondolkodásunkat, majd ráírtuk a homlokára: „igazság”. Igaznak tartjuk a pénzügyi törvényeket, gazdasági szabályokat, élőnek hisszük a gólemet, és elfelejtettük, hogy hét naponként le kellene törölni a homlokáról ezt a szót, és az eszköz helyett önmagunkba, erkölcsi törvényeink felé kellene fordulnunk; elfelejtettük, hogy képesek vagyunk felülemelkedni a gólemen. Ettől aztán a gólem egyre irányíthatatlanabbá vált, hiszen mesterei, mi magunk nem hiszünk már a felette való hatalmunkban, sőt, inkább hazugságokba menekülünk a felelősségtudat elől.
A gólem azzal állítható meg, hogy a homlokára írt „igazság” szó első betűjét, az aleph-et (alfa, az első betű, a kezdet, a születés, teremtés jele) letöröljük; a megmaradó betűk jelentése: halál. Akár úgy is fordítható ez a gondolat, hogy ez nem a gólem elpusztítása, hanem lényegének megjelenése. Mi írtuk rá, hogy ő az igazság, hogy valóban létezik, de ha teremtő erőnket elvonjuk tőle, a helyén a halál marad: a gólem maga nem élő, és halált hoz mindenre, amivel érintkezik. Más szóval: ahhoz, hogy ne tegyen tönkre mindent, a mi hitünk, teremtő erőnk, felelősségünk elengedhetetlen.
2011. december 12., hétfő
Fukushima fordítás
A múltkor megígértem magamnak, hogy videókat nem teszek ki a blogomra, mert azt úgyis jó sokan csinálják. Ennek viszont nagyon megörültem, hogy megjelent a Fairewinds site-on, és mivel megvolt az angol átirat, feltettem az universalsubtitles.org -ra, feliratoztam és lefordítottam magyarra. Ezt tehát csak muszáj kipróbálnom...
2011. december 10., szombat
Komlomedia - az iraki háború valósága
Újabb érdekes hely a neten: http://komlomedia.wordpress.com/
A szerkesztő kérésére (a magam szintjén) lefordítottam egy Irakból hazatért amerikai veterán nyilatkozatát, amely azért árnyalja a közismert közhelyeket a háborúval kapcsolatban (bár sajnos csak újabb közhelyekkel, de legalább a másik nézőpontból). A link a levélben, amit engedély birtokában teljes egészében ide is bemásolok...
Köszönöm a segítségedet, és a jövőben is élek vele, ha olyasmit találok, amit azokkal a magyarokkal is érdemes megosztani, akik nem beszélik az angolt. Mostanában egyre több kerül a figyelmem középpontjába, és szeretném ha minél több emberhez eljutna az üzenet, hogy az általuk nézett/olvasott médiában nem mindig az igazság jelenik meg.
Csak nyugodtan, bár reményeim szerint nemsokára ismét munkába állok (egyik világmegváltó tervemmel sem sikerült átütnöm számtalan ígéretes jelölt ingerküszöbét), így kevesebb időm lesz. Viszont lefordítottam néhány számomra értékes videót, a linkeket megtalálod a honlapomon: http://hajnalvilag.hu - ha érdekeset találsz közöttük, add tovább bátran.
... csak arra kérnélek, ha valami tőlem származó dolgot megjelentetsz, a hajnalvilag.hu linket tedd oda mellé, hátha én is fogok valakit rajtad keresztül...
A videót feltöltöttem saját oldalamra is: http://www.youtube.com/watch?v=pr1ei2rB7J0
Remélem nem tiltják be, mert mostanában már ezt is elkezdte a YT, a cenzúra mellett
Hmm... Idéznék magamtól:
"A diktatúra az, amikor a beszélő száját betömik, a látó szemét befogják.
A demokrácia az, amikor a hallgatók fülét telebeszélik, a néző szemét elkápráztatják.
Kicsit más, mégis hasonló. A diktatúra kegyetlen, demokrácia kicsit drágább..."
A rendszer legitimációját jelenleg az adja, hogy el tudják hitetni velünk: bármit láthatunk, bármit megoszthatunk. A kontrollt az jelenti, hogy az elérhetőséget súlyozni lehet, illetve az értékes tartalmat szeméttel lehet körbeönteni.
Ugyanakkor véleményem szerint nem nyúlhatnak túl ezen az eszközön, nem adhatnak túl sok bizonyítékot arra, hogy diktatórikus eszközöket is felhasználnak - szóval szerintem, bár nyilván megnehezítik egyes tartalmak elérését (végül is, "ők" fizetik a YouTube költségeit, miért örülnének neki, hogy ellenük használják), sok őrületes katasztrófa bekövetkezhet még, mielőtt a Facebook, a YouTube és a Google bezárna.
Valójában ezek az irányítás mai eszközei, lassan erősebbek, mint a hagyományos média, de nem játszhatják el a hitelesség illúzióját, nem lóghat ki a lóláb. Ezért MUSZÁJ, hogy láthass "rendszerellenes tartalmat" is rajta... Róka fogta csuka
De ez sem gond, nekik azt kell elérniük, hogy ne hidd el, vagy inkább idegenkedj tőle, mint együtt érezz, vagy ha ez is megtörtént volna, érezd magad tehetetlennek. Akkor te magad fogsz elzárkózni a hasonló tartalmak elől, vagy Armageddon-várásba menekülsz, mint Tibor bá és látogatói.
Ehh, megint prédikálok...
Készítettem egy bejegyzést is a videó köré kis helyi médiánk blogjára: http://komlomedia.wordpress.com/2011/12/08/halj-meg-ertem/
Ha terjesztésre érdemesnek tartod, ajánld ismerőseidnek.
Köszönöm, de ha ránézel a dolgaimra, láthatod, nyakig vagyok "terjeszteni valóval", viszont kevés "fül" van rá, velem nem sokat nyersz. A konkrét eset pedig nálam a "jelenség" szinten van, én viszont az okokkal szeretnék foglalkozni. Persze, minden beteg valamelyik tünetbe hal bele, de gyógyítani az okot kell...
2011. december 8., csütörtök
korszellem - pénz evolúció
Gratulálok, ez egy eszméletlen jó vita! A Gesell-téma ilyen jó kivesézését még nem láttam sehol, csak azt éreztem, hogy valahogy ez sem nyerő. Ez a mondat zseniális: "a kamatráta lényegében az emberi időpreferencia függvénye". Köszönöm.
Kronstadt, szerintem tökéletesen megfogalmaztad a lényeget, amit szerintem az alábbi (általam kiragadott, de talán nem félreértelmezett) mondatok tartalmaznak:
- A bankokat nem leszabályozni, hanem valódi piaci körülmények közé kell helyezni
- Valódi pénzt akarsz adni az emberek kezébe vagy nem?
- egy „átlagos” bank állandóan a bankroham árnyékában élt (megjelennek a betétesek és aranyat akarnak)
Ezek összefoglalva a következőhöz vezetnek: a bank nyilvánvalóan ugyanúgy szeretné csökkenteni a kockázatát, mint az élet minden szereplője. Következésképpen, ha módja van rá, igyekszik kiszabadulni(!) a "valódi piaci körülmények közül", és csak külső szabályozással (társadalmi rendszer vagy államvallás elveivel) lehet arra kényszeríteni, hogy vállalja a teljes felelősséget tevékenységéért. Ez a "szabályozás" a modern demokrációban a politikai rendszeren, törvényeken keresztül érvényesül, amelyet emberek alkotnak. Amennyiben az emberek, közöttük a döntéshozók pénzt birtokolhatnak, a döntéseik pénzügyi nyomással befolyásolhatók, vagyis a legnagyobb pénz birtokosainak (bankok, befektető társaságok) igényei szerint fognak alakulni. Mivel pedig induláskor valódi piacon vagyunk, a befolyásolhatóság és az ezzel való visszaélés evolúciós versenyt indít, amelyben az eredeti elvek és korlátok elsöprése a nyerő stratégia. A kör bezárul: a folyamat előbb-utóbb biztosan lezajlik.
A fenti mondat lényege a "módja van rá" feltétel. A "zavaros" 150 évvel ezelőtti időszakban nem voltak megbízható informatikai rendszerek, az "absztrakt pénz" legvégső formáját az arany testesítette meg. Ez volt az a tényező, amely a bankokat a valódi piacra tolta, és ott tartotta - a "szabadulás útja" pedig az akkori "informatika": az állami szinten törvényekkel garantált, megkérdőjelezhetetlen könyvvitel volt. Ennek nevében el lehetett venni a nemesfémet, a valóban független, de bankok által kötelezően elfogadott "absztrakt pénzt" a tőlük független emberektől és szervezetektől.
Az én következtetésem az, hogy a pénz törvényszerűen jelenik meg minden társadalmi rendszerben, lényegében azonos evolúciós utat jár be és ugyanahhoz az összeomláshoz vezet - függetlenül attól, hogy mekkora lelkesedéssel próbálunk új, vagy újnak tűnő szabályokat bevezetni.
Az egyetlen kiút az, ha képesek vagyunk egy pénz nélküli, közvetlenül az erőforrások és szükségletek, célok összefésülésére alkalmas rendszert kialakítani. Erre a teljes ismert történelemben először van esélyünk a globális informatikai eszközeink révén - de ez is csak eszköz. Az egyetlen igazán fontos kérdés az, hogy önmagunkban felismerjük azt a motivációt, amely minket a pénz által leírható világ felé hajt, különben hiába az egész.
PICNIC ("Problem In Chair Not In Computer").
Eredeti hely
Válaszul erre
2011. december 6., kedd
Kell egy ország...
Néha egyáltalán nem nyugtat meg az, amikor egy-egy "tudományos-fantasztikus" elképzelésem elemét egyszer csak hír formájában látom.
Úgy egy éve beszélgettünk barátaimmal a Fidesz akkori politikai manővereiről, ahogy egyértelmű határozottsággal számolja fel az önrendelkezés eszközeit, a "fékeket", amelyek az aktuális vezető politikai erőt a tetszőleges mértékű hatalom gyakorlásban akadályozhatják. Ide érthető a megfelelő autonóm személyiségek eltüntetése vezető posztokról (köztársasági elnök Sólyom László kontra Schmitt Pál - elég Wikipédia szinten megismerni a két ember felkészültségét a "legmagasabb közjogi méltóság" szerepére), ellenőrző szervezetek kilúgozása (például Alkotmánybíróság), független és szókimondó média felszámolása (elég a Kossuth Rádió 180 perc című műsorára gondolni, Rábai Balázs szoktatott rá szókimondó és határozott kérdezésmódjával, ma a helyére került Csűrös Csilla teszi hallgathatatlanná egyértelműen elfogult hozzáállásával), ...
Akkor merült fel bennem, hogy jelenlegi vezetőink nem lehetnek helyből ennyire hülyék. Tény, hogy sokan vannak közöttük, akikkel szemben a legerősebb átkom így hangzik: "légy tényleg annyira ostoba, amilyennek most érdekből tetteted magad!" -ez mégis túl soknak tűnt. Akkor fogalmazódott meg bennem az alábbi, szerintem érdekes gondolat.
Alapfeltevésem röviden: a jelenleg a világban "forgó" pénz számszerűen sokszorosan, tippem szerint százas nagyságrendben meghaladja az általa reprezentált érték mennyiségét - vagyis, ha a jelen árfolyamon búzát, olajat, termőföldet, munkaerőt, bármi kézzelfogható, pénzzel szokványos módon (nem árverésre bocsátott, illetve nem egy-egy állam által "eladott") ténylegesen megvásárolható, mozgatható, használható, elfogyasztható dolgot próbálnánk venni, durván száz darab Föld bolygóra lenne szükségünk. Ennek megfelelően a pénz által elvileg reprezentált hatalom mára értéktelenné vált, valami félisteni szintű huzavonává, aminek itt a földön is súlyos következményei vannak (forradalmak, háborúk). Körülbelül olyan, mint a régi görög tragédiákban, csak most hús-vér embereket emel isteni szintre az általunk megalkotott és fenntartott pénzügyi-politikai irányítási rendszer.
Szóval, ha én óriási "pénzek", vagyis elméleti hatalom birtokosa lennék, látnám, hogy a kezemben csak elméleti erő összpontosul, amit egyre nehezebb valós hatalomra váltani (az elmúlt év ennek a feltételezésnek a jelentőségét jócskán emelte). Tudva azt, hogy a hatalom valójában nem más, mint képesség embertömegek irányítására (ennek csupán egyre inkább megkopó eszköze a pénz), azon dolgoznék, hogy valós hatalommá váltsam a pénzemet addig, amíg van értéke. Vennék egy országot.
De hogyan lehet országot venni?
Először is, keresnék egy viszonylag kicsi, de jó földrajzi adottságokkal rendelkező országot. Ez kellemes klímát, sok ivóvizet és termőföldet jelent, mert ha tényleg gond lesz, a mikroelektronika és az anyahajógyártás egy darabig nem lesz húzóágazat. Magyarország egész jó jelölt.
Szükség lenne olyan vezetőkre, akik kizárólag a saját arcképük és történelmi szerepük kidolgozásával vannak elfoglalva, érzéketlenek a valóságra, az önállóan, tőlük függetlenül létező és működő rendszerek fontosságára. Akik képesek politikai erejüket arra használni, hogy mindent maguk körül a saját képükre és hasonlatosságukra formáljanak, és felszámolják a két legfontosabb dolgot: az irányító hatalom független ellenőrzésére szolgáló intézményrendszert, illetve a lakosság elemi igényét a korrekt, konstruktív, megbeszéléses alapon működő vezetésre.
Súgnék nekik. Elmondanám, hogy mennyire fontos az, amit csinálnak. Mennyire nem érti meg őket az ostoba közeg, hogy az elavult szabályok és kötöttségek már nem jók, új világ közeledik. Elhitetném velük, hogy bármit is mond bármilyen szakértő, az ő (általam sugallt), nagyszabású, büszkén hirdethető harcos eszméik, Robin Hood-szerű beavatkozásaik nagy rendszerekbe olyan bátor cselekedet, amelyre emlékezni fog az utókor.
Elraboltatnám velük mindazt a maradék vagyont, amely egyes emberek függetlenségét biztosította az aktuális irányítóval szemben, elkótyavetyéltetném a biztonsági tartalékokat, viszályt szítanék a nemzetközi szervezetekkel, nagy cégekkel, pénzügyi körökkel. Eljuttatnám a rendszert oda, hogy a "belső kör" pár ezer, és a "csak azért is hívő" pár tízezer emberen kívül mindenki csak zsibbadtan nézze, ahogy minden ellátó rendszer kiürül, minden önkormányzat kasszája kifogy, minden adós kétségbeejtő helyzetbe kerül, mialatt a "haverok", akik "annyit érnek", bármit megkapnak vagy megszereznek maguknak.
Amikor pedig a játék véget ér, a történet egyszerűen beszakad Mekk mesterék alatt, a kórházakban szükségállapotot vezetnek be, az orvosok disszidálnak, a rendvédelem leginkább a Parlament ellen vonulna a tüntetők oldalán, az üzemanyag ára (forintban) megfizethetetlen szintre emelkedik, az energia és közszolgáltatás árát egyszerű földi halandó kifizetni képtelen, ... Nos, akkor megjelennék a színen.
Minden piaci összezuhanással, kárálással szemben hősiesen vásárolnám a magyar államkötvényeket (gyakorlatilag ebben a pillanatban mentem át a pénzemet valós hatalommá, királysággá egy törvényszerűen érkező globális csőd elől).
Megjelennék, mint "szakértő", akire egy egész ország vár, elmondanám a magyaroknak, hogy ők tulajdonképpen csodálatos nép, nagyszerű ország lakói, és hatalmas lehetőségeket látok bennük. Kiválasztanám a megfelelően lojális embereket, és hagynám, hogy az államcsőd miatt kényszerűen bevezetett szükségállapot égisze alatt valóban újra hatékonyan megszervezzék az ellátó és irányító rendszereket - a demokratikus intézményrendszer gátjaival már nem kell foglalkoznom, a megrémült, és önállóságról leszoktatott lakosság boldogan fogadna el egy hozzáértő, valóban értelmes irányítást. Erre tényleg képesek lennénk, ha nem a mai politikus gárda és akárhonnan előbányászott, szabályok szerint is alkalmatlan, képzetlen emberek bukkannának fel minden vezető poszton valami kis konc reményében, hanem felelősségteljes ÉS együttműködésre emberileg is alkalmas szakértők irányítanának egy közvetlen személyes elszámoltatásra épülő rendszerben.
Hogy mi lenne a vezetőkkel? Hát, a mór megtette a kötelességét... nekem pedig nagyon jól jönnek a bűnbakok. Minden a kezemben lenne: háttéralkuk, a szabadságharcos vergődések iszonyatos következményei, az ostobaság, szűklátókörűség, felelőtlenség, hozzá nem értés, kisstílű hűtlen kezelés. Egy szemernyi sár nem fröccsenne rám, független bíróságok ítélik majd el és zárják ténylegesen börtönbe sok-sok évre őket, egy egész ország hatalmas megkönnyebbülésére (ráadásul még a pártviszonyokkal sem kellene foglalkoznom, mindenki mehet a levesbe). Jó, lehet, hogy néhány szakértői vélemény köthető lenne hozzám - na de azok csak olyanok, mint a többi, a véleményt ők fogadták el és ültették át a gyakorlatba. Azt pedig nem kell tudni senkinek, milyen mélységű pszichológiai elemzés, milyen összetett, sokszereplős terelgetés biztosította azt, hogy pontosan úgy viselkedjenek, ahogy azt én szerettem volna.
Na ezért érdekes hír a következő: "Több mint ezermilliárd forintnyi magyar államkötvényt halmozott fel a Franklin Templeton befektetési alap", amely a fáma szerint egyetlen ember, Mark Möbius döntéseinek megvalósítója. Kíváncsi lennék, vajon ő mennyire tartaná abszurdnak a fenti elméletet.
Hogy miért is zavar ez a lehetőség, amely lényegében sokak által régóta vágyott "rendet" csinálna nálunk, és tényleg képes lehet hatékony közösségi működés kialakítására? A válasz a Hajnalvilág 84-85. oldalán "Hátsó kijárat" cím alatt olvasható. Röviden: nem fenntartható, újabb káosz forrása lesz.
Úgy egy éve beszélgettünk barátaimmal a Fidesz akkori politikai manővereiről, ahogy egyértelmű határozottsággal számolja fel az önrendelkezés eszközeit, a "fékeket", amelyek az aktuális vezető politikai erőt a tetszőleges mértékű hatalom gyakorlásban akadályozhatják. Ide érthető a megfelelő autonóm személyiségek eltüntetése vezető posztokról (köztársasági elnök Sólyom László kontra Schmitt Pál - elég Wikipédia szinten megismerni a két ember felkészültségét a "legmagasabb közjogi méltóság" szerepére), ellenőrző szervezetek kilúgozása (például Alkotmánybíróság), független és szókimondó média felszámolása (elég a Kossuth Rádió 180 perc című műsorára gondolni, Rábai Balázs szoktatott rá szókimondó és határozott kérdezésmódjával, ma a helyére került Csűrös Csilla teszi hallgathatatlanná egyértelműen elfogult hozzáállásával), ...
Akkor merült fel bennem, hogy jelenlegi vezetőink nem lehetnek helyből ennyire hülyék. Tény, hogy sokan vannak közöttük, akikkel szemben a legerősebb átkom így hangzik: "légy tényleg annyira ostoba, amilyennek most érdekből tetteted magad!" -ez mégis túl soknak tűnt. Akkor fogalmazódott meg bennem az alábbi, szerintem érdekes gondolat.
Alapfeltevésem röviden: a jelenleg a világban "forgó" pénz számszerűen sokszorosan, tippem szerint százas nagyságrendben meghaladja az általa reprezentált érték mennyiségét - vagyis, ha a jelen árfolyamon búzát, olajat, termőföldet, munkaerőt, bármi kézzelfogható, pénzzel szokványos módon (nem árverésre bocsátott, illetve nem egy-egy állam által "eladott") ténylegesen megvásárolható, mozgatható, használható, elfogyasztható dolgot próbálnánk venni, durván száz darab Föld bolygóra lenne szükségünk. Ennek megfelelően a pénz által elvileg reprezentált hatalom mára értéktelenné vált, valami félisteni szintű huzavonává, aminek itt a földön is súlyos következményei vannak (forradalmak, háborúk). Körülbelül olyan, mint a régi görög tragédiákban, csak most hús-vér embereket emel isteni szintre az általunk megalkotott és fenntartott pénzügyi-politikai irányítási rendszer.
Szóval, ha én óriási "pénzek", vagyis elméleti hatalom birtokosa lennék, látnám, hogy a kezemben csak elméleti erő összpontosul, amit egyre nehezebb valós hatalomra váltani (az elmúlt év ennek a feltételezésnek a jelentőségét jócskán emelte). Tudva azt, hogy a hatalom valójában nem más, mint képesség embertömegek irányítására (ennek csupán egyre inkább megkopó eszköze a pénz), azon dolgoznék, hogy valós hatalommá váltsam a pénzemet addig, amíg van értéke. Vennék egy országot.
De hogyan lehet országot venni?
Először is, keresnék egy viszonylag kicsi, de jó földrajzi adottságokkal rendelkező országot. Ez kellemes klímát, sok ivóvizet és termőföldet jelent, mert ha tényleg gond lesz, a mikroelektronika és az anyahajógyártás egy darabig nem lesz húzóágazat. Magyarország egész jó jelölt.
Szükség lenne olyan vezetőkre, akik kizárólag a saját arcképük és történelmi szerepük kidolgozásával vannak elfoglalva, érzéketlenek a valóságra, az önállóan, tőlük függetlenül létező és működő rendszerek fontosságára. Akik képesek politikai erejüket arra használni, hogy mindent maguk körül a saját képükre és hasonlatosságukra formáljanak, és felszámolják a két legfontosabb dolgot: az irányító hatalom független ellenőrzésére szolgáló intézményrendszert, illetve a lakosság elemi igényét a korrekt, konstruktív, megbeszéléses alapon működő vezetésre.
Súgnék nekik. Elmondanám, hogy mennyire fontos az, amit csinálnak. Mennyire nem érti meg őket az ostoba közeg, hogy az elavult szabályok és kötöttségek már nem jók, új világ közeledik. Elhitetném velük, hogy bármit is mond bármilyen szakértő, az ő (általam sugallt), nagyszabású, büszkén hirdethető harcos eszméik, Robin Hood-szerű beavatkozásaik nagy rendszerekbe olyan bátor cselekedet, amelyre emlékezni fog az utókor.
Elraboltatnám velük mindazt a maradék vagyont, amely egyes emberek függetlenségét biztosította az aktuális irányítóval szemben, elkótyavetyéltetném a biztonsági tartalékokat, viszályt szítanék a nemzetközi szervezetekkel, nagy cégekkel, pénzügyi körökkel. Eljuttatnám a rendszert oda, hogy a "belső kör" pár ezer, és a "csak azért is hívő" pár tízezer emberen kívül mindenki csak zsibbadtan nézze, ahogy minden ellátó rendszer kiürül, minden önkormányzat kasszája kifogy, minden adós kétségbeejtő helyzetbe kerül, mialatt a "haverok", akik "annyit érnek", bármit megkapnak vagy megszereznek maguknak.
Amikor pedig a játék véget ér, a történet egyszerűen beszakad Mekk mesterék alatt, a kórházakban szükségállapotot vezetnek be, az orvosok disszidálnak, a rendvédelem leginkább a Parlament ellen vonulna a tüntetők oldalán, az üzemanyag ára (forintban) megfizethetetlen szintre emelkedik, az energia és közszolgáltatás árát egyszerű földi halandó kifizetni képtelen, ... Nos, akkor megjelennék a színen.
Minden piaci összezuhanással, kárálással szemben hősiesen vásárolnám a magyar államkötvényeket (gyakorlatilag ebben a pillanatban mentem át a pénzemet valós hatalommá, királysággá egy törvényszerűen érkező globális csőd elől).
Megjelennék, mint "szakértő", akire egy egész ország vár, elmondanám a magyaroknak, hogy ők tulajdonképpen csodálatos nép, nagyszerű ország lakói, és hatalmas lehetőségeket látok bennük. Kiválasztanám a megfelelően lojális embereket, és hagynám, hogy az államcsőd miatt kényszerűen bevezetett szükségállapot égisze alatt valóban újra hatékonyan megszervezzék az ellátó és irányító rendszereket - a demokratikus intézményrendszer gátjaival már nem kell foglalkoznom, a megrémült, és önállóságról leszoktatott lakosság boldogan fogadna el egy hozzáértő, valóban értelmes irányítást. Erre tényleg képesek lennénk, ha nem a mai politikus gárda és akárhonnan előbányászott, szabályok szerint is alkalmatlan, képzetlen emberek bukkannának fel minden vezető poszton valami kis konc reményében, hanem felelősségteljes ÉS együttműködésre emberileg is alkalmas szakértők irányítanának egy közvetlen személyes elszámoltatásra épülő rendszerben.
Hogy mi lenne a vezetőkkel? Hát, a mór megtette a kötelességét... nekem pedig nagyon jól jönnek a bűnbakok. Minden a kezemben lenne: háttéralkuk, a szabadságharcos vergődések iszonyatos következményei, az ostobaság, szűklátókörűség, felelőtlenség, hozzá nem értés, kisstílű hűtlen kezelés. Egy szemernyi sár nem fröccsenne rám, független bíróságok ítélik majd el és zárják ténylegesen börtönbe sok-sok évre őket, egy egész ország hatalmas megkönnyebbülésére (ráadásul még a pártviszonyokkal sem kellene foglalkoznom, mindenki mehet a levesbe). Jó, lehet, hogy néhány szakértői vélemény köthető lenne hozzám - na de azok csak olyanok, mint a többi, a véleményt ők fogadták el és ültették át a gyakorlatba. Azt pedig nem kell tudni senkinek, milyen mélységű pszichológiai elemzés, milyen összetett, sokszereplős terelgetés biztosította azt, hogy pontosan úgy viselkedjenek, ahogy azt én szerettem volna.
Na ezért érdekes hír a következő: "Több mint ezermilliárd forintnyi magyar államkötvényt halmozott fel a Franklin Templeton befektetési alap", amely a fáma szerint egyetlen ember, Mark Möbius döntéseinek megvalósítója. Kíváncsi lennék, vajon ő mennyire tartaná abszurdnak a fenti elméletet.
Hogy miért is zavar ez a lehetőség, amely lényegében sokak által régóta vágyott "rendet" csinálna nálunk, és tényleg képes lehet hatékony közösségi működés kialakítására? A válasz a Hajnalvilág 84-85. oldalán "Hátsó kijárat" cím alatt olvasható. Röviden: nem fenntartható, újabb káosz forrása lesz.
2011. december 5., hétfő
Létezés blog - új hely, jó témák...
ÚJ ORSZÁG ALAPÍTÁSA
Nagy gáz bemásolni ide egy hosszabb idézetet? (elnézést, csak ez a bejegyzés, meg a korábbi témák is nagyon közel állnak hozzám)
Minden döntés és cselekedet alapja a bennem élő motiváció, az az erő, amely mozgat, előre visz. A célok megváltozhatnak a környezet hatására, a szándékaim viszont saját lényemből fakadnak és állandóak mindaddig, amíg én magam gyökeresen meg nem változom.
Motivációim alapját a saját szükségleteim kielégítésére való törekvés, illetve az együttérzés alkotja – ez utóbbi törekvés arra, hogy az engem magukba foglaló közösségek tagjainak egyéni és közösségi igényei szintén teljesüljenek. Szerencsés esetben majdnem minden egyéni szükségletem lefedhető azokkal az igényekkel, amelyeket valamely közösség tagjaként, a közösség minden tagja számára kívánatosnak tartok.
Mind a mai napig nem sikerült olyan társadalmi rendet létrehoznunk, amely képes lett volna az egyéni motivációk egymással gyakran ellentétes voltát a közösségben tartósan feloldani – e helyett egy hullámzás figyelhető meg. Az egyéni sors reménytelensége közösségbe tömöríti a szenvedőket, elnyomottakat, akik képesek önfeláldozásra a közösség érdekeinek, jövőképének megfelelően. A közösség eléri célját, megszűnik a tagjait egyedileg érintő nyomás, ezáltal megszűnik az őket összetartó erő, és ha hamarabb nem is, de a következő generációban ismét fontosabbá válnak az egyéni érdekek.
A feladat tehát egy olyan rendszer kialakítása, amely a motivációk örökítésére képes, amely nem egy meghatározott cél érdekében, főleg nem valami ellen jön létre, hanem kizárólag azért, hogy tagjainak motivációit megfelelő irányba terelje. Szörnyen hangzik, ez az összes negatív utópiák legrosszabbika – feltehetően azért, mert mélyen tudatában vagyunk: minden rendszer arra törekszik, hogy tagjai boldogan áldozzák fel magukat az érdekeinek megfelelően, ezt a mintát örökítsék utódaikra, és lehetőleg ne is legyenek ennek tudatában. Ez alól az egyéni szabadságot fennen hangoztató modern demokrácia sem kivétel, csak ma karriernek, fizetésnek, hitelnek és életbiztosításnak hívjuk ezeket a láncokat.
Összefoglalva: nem az a kérdés, hogy a fennálló rendszer akarja-e befolyásolni a motivációinkat, mert mindig és mindenhol akarja. A feladat olyan rendszert teremteni, amely megmondja, hogy mit tesz és mit ad cserébe; tagjai számára pedig biztosítja a választás, az ellenvélemény szabad közzétételének és – megfelelő támogatás esetén – a változtatás lehetőségét. Lehetetlenné teszi ugyanakkor az ezzel kapcsolatos teljes felelősség elől való elrejtőzést. Ha valaki rám hivatkozva kárt okoz, kutya kötelességem, minden más feladatomat félretéve, megpróbálni helyrehozni azt.
Itt gyártom a hasonlókat http://hajnalvilag.hu , ez a Hajnalvilág 96. oldaláról van.
LESZ-E NAGYOBB VÁLSÁG, VAGY MINDEN CSAK RÉMHÍR?
Megint egy "szokásos témám"... :-)
A felvetés elejéhez a Mátrixból érdemes venni az idézetet: "Neo: Ha megölnek a Mátrix-ban, itt is meghalsz? Morpheus: A test nem élhet az elme nélkül."
A pénzügyi rendszer alapszabályaiban rögzíti a csődöt - minél tovább húzzuk, annál nagyobb káoszt kell túlélni. Ez tehát a saját törvényei szerint összeomlik. A "való világ" egy másik kérdés, itt is vannak komoly bajok (emberi értékek, erőforrások, talaj, antibiotikumok, ...), amik önmagukban is súlyos következményekkel járhatnak. Mi azonban nem ezekkel a valós problémákkal foglalkozunk, hanem egy általunk létrehozott összeomló mesevilághoz faragjuk hozzá egyre durvábban a valóságot (megszorítások, tartalékok felélése). Ebbe így együtt szerintem is bele lehet pusztulni.
Elemzésem szerint "önállóan" nem élhetjük túl az összeomlást, nincs értelme egyéni taktikák kidolgozásának. Az egyetlen lehetőség, hogy a civilizált létezésünkhöz szükséges szervezettséget megtartjuk, miközben a jelenlegi szervező eszközt (pénz, politika) folyamatosan "kivezetjük" fenntartó rendszereinkből, és végre erőforrás alapon kezdünk beszélni: emberi idő és szakértelem, nyersanyagok, energia, feladatmegosztás. Ezen a "nyelven" ugyanis ugyanolyan nehéz hazudni, amennyire nehéz, pontosabban lehetetlen a "pénz nyelvén" igazat mondani.
Nagy gáz bemásolni ide egy hosszabb idézetet? (elnézést, csak ez a bejegyzés, meg a korábbi témák is nagyon közel állnak hozzám)
Minden döntés és cselekedet alapja a bennem élő motiváció, az az erő, amely mozgat, előre visz. A célok megváltozhatnak a környezet hatására, a szándékaim viszont saját lényemből fakadnak és állandóak mindaddig, amíg én magam gyökeresen meg nem változom.
Motivációim alapját a saját szükségleteim kielégítésére való törekvés, illetve az együttérzés alkotja – ez utóbbi törekvés arra, hogy az engem magukba foglaló közösségek tagjainak egyéni és közösségi igényei szintén teljesüljenek. Szerencsés esetben majdnem minden egyéni szükségletem lefedhető azokkal az igényekkel, amelyeket valamely közösség tagjaként, a közösség minden tagja számára kívánatosnak tartok.
Mind a mai napig nem sikerült olyan társadalmi rendet létrehoznunk, amely képes lett volna az egyéni motivációk egymással gyakran ellentétes voltát a közösségben tartósan feloldani – e helyett egy hullámzás figyelhető meg. Az egyéni sors reménytelensége közösségbe tömöríti a szenvedőket, elnyomottakat, akik képesek önfeláldozásra a közösség érdekeinek, jövőképének megfelelően. A közösség eléri célját, megszűnik a tagjait egyedileg érintő nyomás, ezáltal megszűnik az őket összetartó erő, és ha hamarabb nem is, de a következő generációban ismét fontosabbá válnak az egyéni érdekek.
A feladat tehát egy olyan rendszer kialakítása, amely a motivációk örökítésére képes, amely nem egy meghatározott cél érdekében, főleg nem valami ellen jön létre, hanem kizárólag azért, hogy tagjainak motivációit megfelelő irányba terelje. Szörnyen hangzik, ez az összes negatív utópiák legrosszabbika – feltehetően azért, mert mélyen tudatában vagyunk: minden rendszer arra törekszik, hogy tagjai boldogan áldozzák fel magukat az érdekeinek megfelelően, ezt a mintát örökítsék utódaikra, és lehetőleg ne is legyenek ennek tudatában. Ez alól az egyéni szabadságot fennen hangoztató modern demokrácia sem kivétel, csak ma karriernek, fizetésnek, hitelnek és életbiztosításnak hívjuk ezeket a láncokat.
Összefoglalva: nem az a kérdés, hogy a fennálló rendszer akarja-e befolyásolni a motivációinkat, mert mindig és mindenhol akarja. A feladat olyan rendszert teremteni, amely megmondja, hogy mit tesz és mit ad cserébe; tagjai számára pedig biztosítja a választás, az ellenvélemény szabad közzétételének és – megfelelő támogatás esetén – a változtatás lehetőségét. Lehetetlenné teszi ugyanakkor az ezzel kapcsolatos teljes felelősség elől való elrejtőzést. Ha valaki rám hivatkozva kárt okoz, kutya kötelességem, minden más feladatomat félretéve, megpróbálni helyrehozni azt.
Itt gyártom a hasonlókat http://hajnalvilag.hu , ez a Hajnalvilág 96. oldaláról van.
LESZ-E NAGYOBB VÁLSÁG, VAGY MINDEN CSAK RÉMHÍR?
Megint egy "szokásos témám"... :-)
A felvetés elejéhez a Mátrixból érdemes venni az idézetet: "Neo: Ha megölnek a Mátrix-ban, itt is meghalsz? Morpheus: A test nem élhet az elme nélkül."
A pénzügyi rendszer alapszabályaiban rögzíti a csődöt - minél tovább húzzuk, annál nagyobb káoszt kell túlélni. Ez tehát a saját törvényei szerint összeomlik. A "való világ" egy másik kérdés, itt is vannak komoly bajok (emberi értékek, erőforrások, talaj, antibiotikumok, ...), amik önmagukban is súlyos következményekkel járhatnak. Mi azonban nem ezekkel a valós problémákkal foglalkozunk, hanem egy általunk létrehozott összeomló mesevilághoz faragjuk hozzá egyre durvábban a valóságot (megszorítások, tartalékok felélése). Ebbe így együtt szerintem is bele lehet pusztulni.
Elemzésem szerint "önállóan" nem élhetjük túl az összeomlást, nincs értelme egyéni taktikák kidolgozásának. Az egyetlen lehetőség, hogy a civilizált létezésünkhöz szükséges szervezettséget megtartjuk, miközben a jelenlegi szervező eszközt (pénz, politika) folyamatosan "kivezetjük" fenntartó rendszereinkből, és végre erőforrás alapon kezdünk beszélni: emberi idő és szakértelem, nyersanyagok, energia, feladatmegosztás. Ezen a "nyelven" ugyanis ugyanolyan nehéz hazudni, amennyire nehéz, pontosabban lehetetlen a "pénz nyelvén" igazat mondani.
2011. december 3., szombat
korszellem - Süketek kórusa
Nem azt mondtam, hogy örökké így kell működnie...
Te is tudod, hogy ha egy társadalom elindul az erózió útján, akkor az nem hajlamos megállni. Történelem, akár régi, akár a jelenkori (ric23 Argentínás története), de akár veheted a magyarországi társadalmi-politikai folyamatokat: mint egy sárfolyam, úgy csúszik lefelé.
Ezzel döntéshozatalra kényszerítenénk őket.
Te is tudod, milyen szintű megértésre és reakcióra lehet számítani a "vezetőségtől" (mondjuk Pintér Sándor, Vona Gábor, Orbán Viktor, Lézer János, ...) Vagy te milyen vezetőkre gondoltál???
Akkor minek fecséreled az idődet ilyen elméletekre?
---
Életszerű példa és 300 felhasználós fórumon: maxval, cantillon, kronstadt
Penge, ez itt, ugyanúgy, mint mindenhol, a süketek kórusa. Minden szereplő a saját nótáját fújja, amilyen hangosan csak tudja, és arra gondol, hogy ha mindenki azt énekelné, amit ő, akkor milyen szép rend lenne. Az eredmény viszont nem meglepetés: ZAJ.
Én ebben a pillanatban VELED beszélgetek, nem másokról és mások véleményéről, hanem rólad és a te véleményedről. Főleg pedig nem arról, hogy szerinted egy harmadik személy hogy érezné magát egy feltételezett helyzetben, mert ez minimum három okból megalapozatlan és értelmetlen. ZAJ.
Maxval-lal lefutottam a magam körét, megtalálhatod. Ugyanúgy állt le és húzott félre, mint ahogy te félrehúzódsz most a személyes kérdés elől azzal, hogy majd ők. Nem így megy ez, barátom, de ez is ismétlés (téglaégetős hasonlat, egyenesen neked). Egyedül a saját életedért és döntéseidért vagy felelős, az igazi erő is ebben rejlik, nem a "tömegben". Értem, hogy ez nem kellemes téma, nekem is baromi fájdalmas ám elismerni, hogy semmi esélye nincs annak a víziónak, ami a szemem előtt lebeg, kivett belőlem minden lelkesedést. Tegnap.
Viszont megint volt egy érdekes álmom, ezért megint itt vagyok és beszélek. És mondom például azt, hogy ez a süket-kórus miért nem működik. Például a névtelenség miatt. A szereplők felvesznek egy "identitást", és ezzel azonosulnak. Te a VP "szószólója" vagy, maxval a kapitalizmusé, Locutus a tudomány hirdetője, és így tovább. "Képviselőként" olyan konfliktusok keletkeznek, amik valójában nem léteznek, mert az "eszme szolgálatában" olyan dolgokat és úgy vágtok egymás fejéhez, amit emberként sokkal nehezebb lenne. Te például virágnyelven halálra ítéled a "kapitalistáidat" - biztos vagyok benne, hogy ezt élőben sörözés közben nem tennéd, viszont akár értelmes dolgot is kihozhatnátok az ellentétes nézeteitekből.
A kórus nem úgy néz ki, hogy mindenki azt énekli, amit az egyik diktál, hanem egy közös énekben szólal meg mindenki azon a helyen a saját dalának legjobb részeivel, ahol éppen hozzátesz és nem elvesz az egészből. Ennek a szabályai a legfontosabbak, mind az egyéni (hogyan ismerem meg a saját nótám megtartandó és eldobandó részeit) mind pedig a közösségi oldala (hogyan illeszthetjük össze a legjobb dolgainkat egy még jobb egésszé).
Ezek a szabályok nagyon szigorúak, olyanok, mint mondjuk a műszaki rajz készítésé, amely lehetővé teszi működőképes, például még rajz formájában statikai szempontból ellenőrizhető tervek kialakítását és megvalósítását. Szép a szeretet meg az elfogadás, és megvan a helye is - de nem ezen a szinten. A szabályok elől való félrehúzódás (nem gondolom végig egy javaslatom működőképességét, mások általam szélsőségesnek tartott nézetei mögé bújás) pedig teljes mértékben terméketlen. ZAJ.
Eredeti hely
Válaszul erre
2011. december 2., péntek
korszellem - szabadság!
Nem, a helyzet rosszabb ennél. Te is nagyszerű bizonyítékot szolgáltatsz arra, hogy hiába tépem a szám vagy írok száz oldalt, egyszerűen semmi nem megy át a lényegből. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy mielőtt okos megoldásokon kezdené bárki törni a fejét, próbálja megérteni, hogy miért alakult ki a jelenlegi helyzet, végiggondolni, hogy milyen kísérletek történtek eddig és miért nem voltak sikeresek.
Akkor ugyanis nehéz olyan üres puffantásokat komolyan gondolni, hogy "az emberi élethez szükséges erőforrásokat nem birtokolhatja senki!" Hányan mondták már ezt a történelem során? Mi lett az eredmény? Ja, hahó: boldogan adja bárki a saját erőforrásait valaki más tulajdonába, ha az cserébe megszervezi, hogy olyan dolgokhoz juthasson, amit ő maga nem tud előállítani, viszont rászorul.
Szélkerékfoglalós gondolat - igen, "szerezni" lehet így, de gyártani nem! Ha elfogyott a szélkerék, a következő békés háromszáz ember honnan szerez be ilyet? Csak nem a szomszéd békés háromszáztól próbálja majd elvenni, aki korábban kelt és szerzett? És az oktatás, a gyógyítás, a fogyóeszközök, a ...
De nem ezen akarok újabb fölösleges köröket futni. Csak ez a vicces, hogy szerintem pl a VP gondolathalmazából vagy a te ötletelésedből ez a megértés totálisan hiányzik, ezért a levegőben lóg - én viszont igyekeztem egy megértés-alapú rendszert kialakítani. NEM azt mondom, hogy a Hajnalvilág abszolút jó, vagy ez a tuti megoldás, de azt igen, hogy legalább igyekeztem megalapozni, amelynek ismeretében érdemben értékelni lehet, szemben az üres pufogtatással.
Erre te jössz azzal, hogy "ja igen, te ebben a megértős témában hiszel, de lényegében tök olyan mint bármelyik más". Hát persze hogy tök olyan, ha a megértés kérdésével ennyire nem foglalkozol...
Viszont azért nem is írtam volna, hogy itt aprítsalak, kár az elektronokért - hanem azért, hogy megköszönjek egy tanulságot, mert az elején nagyon fontos dolgot mondtál.
Teljesen igazad van abban, hogy betegesen ragaszkodom az összeomlás közelségéhez és az esélyhez, hogy ha mondjuk a Dustot sikerül megcsinálnom, akkor azzal egy szerintem nem nulla esélyű megoldás felé haladok, szemben egy nulla esélyű vakarózással. Ezáltal a döntési szabadságom nulla, mert ha hiszek a lehetőségben és abban, hogy tudok érte tenni, akkor muszáj próbálkoznom. Ez a hiba.
Azért futom ezeket a falnakbeszélős köröket, hogy végre megértsem és valahol belül is elfogadjam: az általam feltételezett kiút esélye pontosan ugyanolyan nulla, mint azé, hogy Orbán, Merkel és Sarkozy vagy Soros, vagy az ősmagyarok, pirézek, 3D nyomtatók megmentik a világot. Lényegtelen, hogy ennek mi az oka: hülyeséget beszélek, rosszul magyarázok, vagy olyanoknak magyarázok, akik nem akarják meghallani. Az eredmény szempontjából mindegy.
Senki nincs, akinek "nyugodt lélekkel a kezébe adhatnám a Dustot" - szerintem egy diktátorral (illetve lokális diktátorok globális szervezetével) még mindig jobban járnánk, mint egy rakás önmegmentő szélkerékfoglalóval.
Nem múlik rajtam semmi. Szabadon dönthetem el, hogy szórakozom-e vele, vagy élek vidáman, programozóként. Jó eséllyel sokakhoz képest messze jobb körülmények között, "mert megérdemlem".
Na ezért a nyugalomért tartozom köszönettel neked.
Eredeti hely
Válaszul erre
Akkor ugyanis nehéz olyan üres puffantásokat komolyan gondolni, hogy "az emberi élethez szükséges erőforrásokat nem birtokolhatja senki!" Hányan mondták már ezt a történelem során? Mi lett az eredmény? Ja, hahó: boldogan adja bárki a saját erőforrásait valaki más tulajdonába, ha az cserébe megszervezi, hogy olyan dolgokhoz juthasson, amit ő maga nem tud előállítani, viszont rászorul.
Szélkerékfoglalós gondolat - igen, "szerezni" lehet így, de gyártani nem! Ha elfogyott a szélkerék, a következő békés háromszáz ember honnan szerez be ilyet? Csak nem a szomszéd békés háromszáztól próbálja majd elvenni, aki korábban kelt és szerzett? És az oktatás, a gyógyítás, a fogyóeszközök, a ...
De nem ezen akarok újabb fölösleges köröket futni. Csak ez a vicces, hogy szerintem pl a VP gondolathalmazából vagy a te ötletelésedből ez a megértés totálisan hiányzik, ezért a levegőben lóg - én viszont igyekeztem egy megértés-alapú rendszert kialakítani. NEM azt mondom, hogy a Hajnalvilág abszolút jó, vagy ez a tuti megoldás, de azt igen, hogy legalább igyekeztem megalapozni, amelynek ismeretében érdemben értékelni lehet, szemben az üres pufogtatással.
Erre te jössz azzal, hogy "ja igen, te ebben a megértős témában hiszel, de lényegében tök olyan mint bármelyik más". Hát persze hogy tök olyan, ha a megértés kérdésével ennyire nem foglalkozol...
Viszont azért nem is írtam volna, hogy itt aprítsalak, kár az elektronokért - hanem azért, hogy megköszönjek egy tanulságot, mert az elején nagyon fontos dolgot mondtál.
Teljesen igazad van abban, hogy betegesen ragaszkodom az összeomlás közelségéhez és az esélyhez, hogy ha mondjuk a Dustot sikerül megcsinálnom, akkor azzal egy szerintem nem nulla esélyű megoldás felé haladok, szemben egy nulla esélyű vakarózással. Ezáltal a döntési szabadságom nulla, mert ha hiszek a lehetőségben és abban, hogy tudok érte tenni, akkor muszáj próbálkoznom. Ez a hiba.
Azért futom ezeket a falnakbeszélős köröket, hogy végre megértsem és valahol belül is elfogadjam: az általam feltételezett kiút esélye pontosan ugyanolyan nulla, mint azé, hogy Orbán, Merkel és Sarkozy vagy Soros, vagy az ősmagyarok, pirézek, 3D nyomtatók megmentik a világot. Lényegtelen, hogy ennek mi az oka: hülyeséget beszélek, rosszul magyarázok, vagy olyanoknak magyarázok, akik nem akarják meghallani. Az eredmény szempontjából mindegy.
Senki nincs, akinek "nyugodt lélekkel a kezébe adhatnám a Dustot" - szerintem egy diktátorral (illetve lokális diktátorok globális szervezetével) még mindig jobban járnánk, mint egy rakás önmegmentő szélkerékfoglalóval.
Nem múlik rajtam semmi. Szabadon dönthetem el, hogy szórakozom-e vele, vagy élek vidáman, programozóként. Jó eséllyel sokakhoz képest messze jobb körülmények között, "mert megérdemlem".
Na ezért a nyugalomért tartozom köszönettel neked.
Eredeti hely
Válaszul erre
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)