Start with an example: Comparing the conventional and the digital photography.
The conventional requires huge amount of physical material, and records with physical tools. Requires later processing, but that is available, the magnification is possible because of the physical representation (requires fine lenses and photo material).
Digital photography digitizes the image on the input. Requires no physical material, only the infrastructure. Later processing is very limited, because the granularity of the image depends on the decision made at the creation of the image.
We have the false belief that our brain is like conventional photography - and for some people, it really is (gifted autism). So we have a proof that the information can be stored in human brain "as is", but using that information in our daily life still requires post processing: pruning, separation of usable and irrelevant parts. Autists are excellent at recording, but are completely lost in normal human life where they should use processed, simplified, "softened" information: practical knowledge.
For a normal human thinking, the pruning is done on the fly, while sorting out our daily experiences, most probably, during sleeping. When we wake up, the pruned patterns are recorded in our long term memory, by small changes in it, while the unnecessary parts start fading away. In the end, we actually "recall" memories by building them from our knowledge and very faint and blurry segments, how it should have been, and believe that it happened so.
This is why trained mind is so much important: the quality of the initial "digitization" or rather: "patternization" depends on it. The brain of an experienced viewer, automatically decomposes the situation or tasks to just parameters of existing patterns, instead of trying to hold as much information as it can for later processing. Or in other words: the previous processing time is reused in the preprocessing; and the current actions are used to refine, improve or change the current pattern set, and yet again, increase the preprocessing quality. The same way, the recalling process can be much more efficient - by rebuilding them from the parametrized patterns.
What can we say about the quality of his record and rebuild? It depends on the quality of the pattern set. If it is "good", the patternization is good, if it is wrong, the recall is worse than just taking the picture.
How can a pattern set be good? As much as it can be improved, adapted to the experiences. It depends on its structure, or more precisely, its granularity.
The initial model is always wrong, because it also builds on memories that were filtered by initial and naturally wrong concepts. The original monolithic concepts breaks up to smaller parts by new, conflicting experiences, and it has to be rebuilt from the fragments.
This is the key: how to find the proper separation lines between the components, and how reliable those components become, how reliably we can validate the separation and rebuild the whole structure from the new components.
This ability can be improved only by constant practicing, not accepting partial results, although knowing that the results will always be partial regardless of the best efforts.
Programming and architecting is a best training ground for this. First, we must learn not trusting our initial perception and output quality (source code errors), and also accept external, objective barriers (the language, components and environment where we work).
Then, we meet the constant need of refactoring our codes, because although they work fine, their structure does not allow reusing, because of the too tight dependencies among them. Getting used to it unconditionally changes our complete approach to the world and ourselves, and is applied automatically to everything we touch.
We gradually understand that the initial organization of our codes and component, the articulation of the initial requirement is the key to a good design. From refactoring the existing components (post processing), we get to refactoring the requirements, the understanding of the task (preprocessing). In this way, as programmers, we don't meet "hard tasks" anymore: if the requirement can be solved by computers, it is also easy to solve by the existing components and patterns. The initial patternization of the task is fast by decomposing it to known components and their network, and also recalling the requirement, running the actual software, applying the analysis to the actual events becomes very precise.
2014. október 30., csütörtök
2014. október 26., vasárnap
A tudás hatalom?
Bevezetés
Húsz éve dolgozom informatikusként, rendszertervező programozó vagyok. Az Önök túlnyomó többsége számára ez, a közismert mesefilmekből származó "ismeretek" alapján egy folyamatosan billentyűzetet püfölő, antiszociális alakot jelent. Nos...
Kevin Mitnick, a világ talán legsikeresebb hackere, egy időben az FBI számítógépes bűnözői listáján az első hely birtokosa volt - ma elismert biztonsági szakértő. Az ő, jócskán megalapozott állítása szerint tevékenységének nyolcvan százaléka "social engineering" volt: hogyan tűnjön bennfentesnek, hogyan szedjen ki ismeretlenekből olyan adatmorzsákat, amelyekkel több lépésen keresztül végül éles adatokhoz, nevekhez és jelszavakhoz juthat. Ezek nélkül a technikai tudása ugyanis teljesen használhatatlan.
Ha pedig egy rendszer feltörése alapvetően az emberi tényező ismeretére és használatára épül, hogy lenne ez másként a rendszerek felépítése során? Természetesen az én szakmám gyakorlása is lehetetlen a magas szintű technikai tudás és talán embertelennek tűnő precizitás nélkül. Élő, a változó igényekhez alkalmazkodni képes, használói életét valóban megkönnyítő rendszerek megálmodásához és felépítéséhez, aztán testre szabásához legalább ennyire fontos az emberi gondolkodás ismerete, a fecsegő felszín alá tekintés képessége. Az alábbiakban megmutatom, mit jelent a rendszerelemző szemével az adatforgalom megadóztatása a mélyebb rétegekben.
Állítás
Ma a globális informatikai ipar minden üzleti modellje a közvetítő csatorna ingyenességére épül. Természetesen tény, hogy a megbízható, nagy sávszélességű internetkapcsolat kialakítása és üzemeltetése óriási költség, ezt azonban nem direkt módon terhelik a végfelhasználóra, hanem egyrészt az eszközök és szolgáltatások árában, másrészt a reklámok révén gyakorlatilag a világ összes termékének és szolgáltatásának marketing költségében "terítik". A felhasználó forgalmi alapon történő adóztatása ezt a hallgatólagos egyezséget rúgja fel, amelynek igen komoly következményei vannak.
Miért kapcsolódunk informatikai rendszerekhez?
1: azért, hogy elérhetővé váljunk azok számára, akik minket keresnek. Ezért van postacímünk, telefonszámunk, ezért hordunk ma már a zsebünkben telefont, ezért van email címünk, Skype azonosítónk
2: azért, hogy keressünk számunkra fontos ismereteket, termékeket, szolgáltatásokat; illetve hogy elintézzünk dolgokat: jegyet vásároljunk, ügyeket intézzünk, szolgáltatást nyújtsunk másoknak
3: azért, hogy olyan információk is eljuthassanak hozzánk, amelyeket nem kerestünk, de mivel érdekesnek találjuk, elolvassuk, megnézzük őket, így a világról kialakult képünk bővül, új kérdéseket teszünk fel, máshogy látjuk a dolgokat.
Az első két pont egyszerű ügy. A két pont közötti kapcsolat kialakításához szükséges informatikai háttér egyidős a hálózatokkal, minimális költséggel kiépíthető és fenntartható, ezt még a magyar állami közigazgatási rendszer is meg tudja oldani. A keresés, ügyintézés területén egyértelmű az eladó, hirdető szerepe - legyen az egy mosógép, mozielőadás, vagy politikai ideológia, vallási tartalom: "vevőt" keres, ezért állja a költséget (ha a fejlesztését nem is, de a fenntartást igen). A vesztes egyértelműen a harmadik terület.
Amikor egy újság nem egy áruházlánc katalógusa, vagy a pártlap, hanem sok területről, sok szempontból kívánja megmutatni a világot, amelyből az olvasó szabadon választhat, akkor ezt a mai üzleti viszonyok között hirdetésekből tudja fedezni. Informatikai szempontból ez azt jelenti, hogy amikor egy hírportált megnézünk - legyen ez a Facebook, Index, Origo, ..., akkor az adatforgalmunk mennyiségének 90%-a teljesen kéretlen tartalom: reklám képek, filmecskék (ezzel fedezi a szolgáltató a saját költségeit); 9% olyan, amelyet nem kerestünk, de esetleg rákattintunk, elolvassuk, és olyan dolgot tudunk meg a világról, amelyre addig nem gondoltunk (vagyis: fejlődhetünk, változhatunk általa), és csak 1%, amit kerestünk volna, amire számítottunk (ez egybevág a mai tudásunkkal, hasznos a számunkra, ugyanakkor nem ad semmi újat, a beszűkülés, egyoldalú gondolkodás felé vezet).
A "médium" definíció szerint közvetítő csatorna. Nem azért megbízható, mert az általa közölt tartalom maga megbízható lenne: minden kommunikációnak kisebb-nagyobb mértékben az a célja, hogy egy ember vagy szervezet a saját "igazát" közvetítse, az olvasóba ültesse át. Viszont mint "médium", részrehajlás és ítélkezés nélkül továbbít számtalan forrást, amelynek a végén az egyén szabadsága ezeket megismerni, felelőssége ezekből a saját egyéni véleményét, világképét megalkotni.
A médium nem függhet a közvetített tartalom előállítóitól, ezért kénytelen homogén hirdetési felületként is megjelenni, és mivel a reklám lényege a csillogás, figyelemkeltés, a valós tartalom adatforgalmának sokszorosát igényli. Ha a felhasználónak fizetnie kell a hozzá eljuttatott, számára érdektelen hirdetésekért, akkor ellenérdekelt lesz a független hírforrások jelenlegi üzleti modelljével: ugyan miért adózzak én a magyar államnak azért, hogy a kedvenc portálom mobiltelefon, bank, stb. hirdetésekkel bombáz? Nyilván tömegesen telepít megfelelő blokkoló szoftvereket, és örül, hogy elég okos az adója csökkentéséhez. Következésképpen az ilyen portálok marketing értéke meredeken zuhanni kezd, bevételeik a töredékükre esnek vissza, pénzért kezdenek könyörögni, de ezt nem szeretik az "okos" olvasók. A médiumok csődbe mennek, amelyek végül fennmaradnak, már csak a kinézetükben emlékeztetnek az eredeti portálra, valójában propaganda felületekké válnak.
Valakinek mindig fizetnie kell.
Hogyan kapcsolódunk az informatikai rendszerekhez?
Az informatika világa természeténél fogva rendkívül gyorsan változik (hogy ez fejlődésnek is tekinthető-e, egy sokkal hosszabb és mélyebb szakmai elemzés tárgya lenne). Hónapról hónapra jelennek meg az új készülékek, szabványok, alkalmazások, rendszer verziók; a már kiadott rendszerek állandóan frissülnek. Az eszközeinkre telepített alkalmazások csak a folyamatos frissítések révén tekinthetők többé-kevésbé biztonságosnak. Egy víruskereső rendszer adatbázisának hetenkénti frissítése is "túl lassú" lehet, az operációs rendszer biztonsági javítócsomagjai jellemzően "későn" jelennek meg; szövegszerkesztőink, irodai alkalmazásaink a frissítések hiányában "elavulnak", használhatatlanná válnak, mert a frissebb változatokban létrehozott tartalmakat már nem tudják értelmezni.
Egyenként tíz, de akár több száz megabájt adatról beszélünk, folyamatos forgalomról, amely nélkül nem csak lassan leszakadunk az informatika világáról, hanem magunk is veszélyforrássá válunk: privátnak hitt adataink a sebezhető pontok révén illetéktelenekhez kerülhetnek, gépeink, akár telefonunk felett számítógépes bűnözők vehetik át az irányítást, támadásokra használhatják ezeket.
A "világ" nem fog tudomást venni arról, hogy Magyarországon fizetnem kell a javítócsomagokért, ezek mérete és száma nem csökkenni, hanem folyamatosan nőni fog, ráadásul egyre több eszköz (televízió, háztartási gépek, "okos otthon", autó, stb.) kerül ebbe a körbe. Nálunk lassan, ha esetleg több informatikai eszköz birtokosa vagyok, akkor ezeket gyakorlatilag az államtól bérlem, hiszen a működésben tartásukhoz ki kell fizetnem a megállapított adó plafont - amennyit éppen Lézer János azon a héten megálmodott. Ami a világon természetes, a mai definíció szerinti fejlődés, az itt luxus kategóriába kerül, legalábbis a "nép" számára. A "lecsúszó" informatikai eszközpark miatt Magyarország területe fertőző góccá válik (ne felejtsük el, ez nem a harmadik világ, hatalmas aktív informatikai kapacitásunk van, csak elkezd rohadni): a hazai informatikai rendszerek megbízhatatlanok lesznek a megnövekedő "sötét" forgalom miatt, nemzetközi szinten informatikai karanténba kell kerülnünk.
Ennek hosszú távú hatása felmérhetetlen; azok számára, akik nem autógyári betanított munkásként vagy állami zsellérként képzelik el saját vagy gyermekeik jövőjét, elfogadhatatlan.
A jó állam
Vezetőink kimagasló erénye, hogy hősiesen helytállnak a saját maguk által keltett viharokban - mint a gyerek, aki büszkén viseli a fájdalmat, amelyet az asztalterítővel a fejére rántott levesestál okoz. A fenti problémákra természetesen készen áll a válasz, ezek hatása szerintem az, amiért az egészet elkezdték. Lássuk csak...
Nyilván egyértelmű lesz, hogy a közmédia internetes felületeihez való hozzáférés megadóztatása elég kérdéses - azért fizessek, hogy megnézhessem azt, amit az én adómból állítanak össze? Ez nyilván kedvezményes vagy akár "magyar állampolgárnak alanyi jogon járó" adatforgalommá minősül, vagyis azzal törünk ismét a világ élvonalába, hogy a propagandáért nem kell fizetnünk. Gyengébbek kedvéért: ez nem dicséret, hanem súlyos kritika volt. A mai portálok vagy csatlakoznak, vagy vállalják a meredeken zuhanó látogatottsággal járó piaci következményeket: a magyar piacon nem lesznek életképesek.
Kérdéses az is, hogy miért is fizetek az általam látni nem kívánt tartalomért (például Facebook hirdetések, stb.)? A jó állam szakértői segíteni fognak kiválasztani, összeállítani a megfelelő tartalomszűrőket. Hiszen megéri a netadó-rezsicsökkentés azt, hogy az állami szakértők határozzák meg, mi jelenik meg a gépemen és mi nem. Akár le is cserélhetik a számomra érdektelen, "nemzetközi csoportokat szolgáló" hirdetéseket magyar szolgáltatók és termékek reklámjaira, amelyek, lásd fent, adómentesen jutnak a gépemre, kitöltve az egyébként elég furcsa lyukakat az oldalakon. Így nem zavar, hogy ott lenne valami, ami csak általam nem látható. Cserébe sajnos a nemzetközi portálok is felismerik, a hirdetőik számára érdektelen a felénk irányuló szolgáltatás fenntartása, csökkentett tartalmat vagy éppen semmit nem mutatnak a tőlünk érkező kérésekre - elvégre a fizető vendégeiktől vesszük el az ő kapacitásaikat. Ez persze megint nemzetközi csoportok támadása lesz a szegény magyarok ellen, de majd csinálunk Arckönyvet magunknak. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Gyengébbek kedvéért: ez sem dicséret volt.
A biztonsági kérdések megoldásában megint lehetünk világelsők. Természetesen az nem lehetséges, hogy az összes létező rendszer, telefon, alkalmazás, stb. frissítését központilag megoldjuk. Lehetséges ugyanakkor néhány partner kiválasztása után központilag (és természetesen adómentesen) gondoskodni a hozzájuk kapcsolódó frissítések terítéséről (Windows, Android - az Apple valószínűleg kimarad, nem igaz magyarnak való az a szivárványos elitista vonal). Végtére is, nem kell a világ összes típusa közül választani, ha van néhány megbízható, jó partner. Esetleg keleti, baráti ország. Aki pedig kimarad, mint a linuxos, túl önálló emberek, fizessenek adót, és gondoskodjanak a saját biztonságukról úgy, ahogy tudnak.
És elválasztá az Úr a világosságot a setétségtől
Talán feltűnt: nem beszélek pénzről sem egyéni vagy vállalati költség, sem pedig állami bevétel oldalon, mert az elhanyagolható apróság.
A lényeg az, hogy állami fennhatóság alá vonódik az információhoz való hozzáférés lehetősége. A fogyasztó ellenérdekeltté válik azzal a szolgáltatóval, amely neki részrehajlás nélküli ismereteket közvetítene reklámokért cserébe, és boldogan fordul az "olcsóbb", "magyar ember számára testre szabott" tartalmat kínáló propaganda források felé. Tegyük hozzá: a lakosság egy része ezt ráadásul boldogan teszi, mert számára zavaró a világ sokszínűsége, a tény, hogy a számára szimpatikus eszmék és emberek mögött mások hátsó szándékokat látnak. Zavaró, ha a sikereken való örvendezést csalást kiáltók állják körül. Bosszantó, ha a hőseit az ország határain túl nem tekintik elfogadható tárgyaló partnernek - ha beengedik egyáltalán. Sokkal jobban esik a hősöket hősöknek látni, együtt örülni az ország előre haladásának és gazdasági csodájának - még akkor is, ha ez csak a "Moszkvához hasonlító" EU támogatása nélkül azonnal véget is érne.
Azok pedig, akik számára mindez nem szimpatikus, sokkal nehezebbé válik gondolkodásuk, hozzáállásuk fenntartása. Ellenszélben, jelen esetben plusz adók alatt nyögve kell küzdeniük tudásvágyuk, szabadságuk, nyitottságuk megőrzéséért; állandó versenyhátrányból indulnak, a tőlük beszedett sarcból éppen lojálisabb ellenfeleiket támogatják velük szemben. És miért is tennék? Hiszen nem lesz kivel beszélniük: a "nemzeti nézet" oly mélységben ivódik be a körülöttük állók agyába, hogy egy más véleményt megfogalmazóra már külföldi gonosz ügynökként tekintenek. Az lesz a "közismert", hogy az internet állami csatornán kívüli része egy mocsár, ahová csak azok mennek, akik számára nem elég jó a tiszta magyar eszme; jelenlétük és tevékenységük inkább veszélyt jelent a nemzet számára, talán jobb is lenne, ha nem itt folytatnák, mert "ők" nem annyira magyarok, mint "mi".
És hogy kik "ők"? Ez a legszebb az egészben. Az internetfelhasználás jelen pillanatban homogén, nem lehet tudni, ki mit és miért keres, a forgalom tömege óriási. Viszont ha "megfestem" a számomra szimpatikus forgalmat, az adó-támogatott nemzeti propagandát, akkor egész egyszerűen a NAV adólistáin elkülönülnek azok, akik számára elég a nemzeti tartalom, és azok, akik ennél többet szeretnének tudni a világról. Kis játék a számokkal (ugyan, nincs itt semmi látnivaló, csak finomítunk néhány adó-szabályt), és máris tökéletesen behatárolható a lojális, megbízható, támogatást érdemlők köre. A többit elvégzik maguk az emberek, a piac egyszerű törvényei. A "magánutak" kriminalizálása pedig igen egyszerű egy olyan országban, ahol például a KEHI-Ökotárs parti jelen formájában lejátszható, az "emberek" még kevésbé értik majd, mi történik valójában.
Pesszimista vagyok?
Jogos kérdés. Én alapvetően azt a problémát vizsgálom, hogy miért folytak évezredeken keresztül folyamatosan háborúk és forradalmak a világon, és hova tűntek ma? Nincs még túl régen, amikor a szabadság fellegváraként marketingelt Amerikában az egyetemistákra éles lőszerrel tüzelt a rendőrség. Amikor lelkesítő beszédek hangzottak el a gondolkodás szabadságáról és hasonlókról, amelyek ma is, egész "fejlett világunkban", a perifériába magunkat is beleszámítva, szóról szóra aktuálisak.
A háború célja már nagyon régen nem emberek elpusztítása, nem is területek megszerzése, hanem az emberek feletti, lehetőleg generációkon át öröklődő irányítás megszerzése. Ez pedig kemény dió, mert az önrendelkezés jogát elvenni már egy csecsemőtől is nagyon nehéz, három éves korában pedig minden egyes emberpéldány fellázad az általa akkor ismert legnagyobb hatalom, a szülői akarat ellen.
Amit Magyarországon, az elmúlt évtizedekben (pártlogóktól függetlenül) tapasztalok, az az önrendelkezés képességének szisztematikus leépítése. Ismétlem, én abból élek, hogy a felszíni történések mögötti lényeges motivációkat, folyamatokat keresem, elemzem. Nekem mindegy, hogy változó szereposztásban és szlogenek mögött, hol komolykodó "européer", hol sarki ripacs álarcban feltűnve tevékenykednek azok, akik tökéletes sorrendben bontják el az önrendelkező közösség és egyén alapvető szükségleteit. Ennek hiányában az egyén felelősségérzete, és az önrendelkezés igénye válik köddé, vágyni kezd az egyoldalú, megnyugtató, megerősítő információkra, ellenségessé válik a tőle idegen gondolkodással szemben. Irányítható lesz.
Az internet adó ötlete, beismerem, nem jutott eszembe, valószínűleg azért, mert az én gondolkodásomba, mindennapjaimba különlegesen mélyen ivódott már be a használata, ez számomra vakfolt volt. Viszont a fentiek alapján tökéletesen illik a képbe. Jó húzás. Számomra nem az amerikai kitiltás téma mögötti terelő műveletről van szó - az csak tökéletes álca az újabb bomba telepítéséhez.
Van megoldás?
Igen, van. Csak sajnos az elmúlt időszak ráébresztett arra, hogy ha én látok megoldást, az attól még nem lesz megvalósítható. Ezt a cikket egy barátom bátorítása miatt írtam meg, aki szerint több, mint tíz ember van ma Magyarországon, aki meg is érti, amit leírok. Nos, ha van ilyen, folytatom...
Húsz éve dolgozom informatikusként, rendszertervező programozó vagyok. Az Önök túlnyomó többsége számára ez, a közismert mesefilmekből származó "ismeretek" alapján egy folyamatosan billentyűzetet püfölő, antiszociális alakot jelent. Nos...
Kevin Mitnick, a világ talán legsikeresebb hackere, egy időben az FBI számítógépes bűnözői listáján az első hely birtokosa volt - ma elismert biztonsági szakértő. Az ő, jócskán megalapozott állítása szerint tevékenységének nyolcvan százaléka "social engineering" volt: hogyan tűnjön bennfentesnek, hogyan szedjen ki ismeretlenekből olyan adatmorzsákat, amelyekkel több lépésen keresztül végül éles adatokhoz, nevekhez és jelszavakhoz juthat. Ezek nélkül a technikai tudása ugyanis teljesen használhatatlan.
Ha pedig egy rendszer feltörése alapvetően az emberi tényező ismeretére és használatára épül, hogy lenne ez másként a rendszerek felépítése során? Természetesen az én szakmám gyakorlása is lehetetlen a magas szintű technikai tudás és talán embertelennek tűnő precizitás nélkül. Élő, a változó igényekhez alkalmazkodni képes, használói életét valóban megkönnyítő rendszerek megálmodásához és felépítéséhez, aztán testre szabásához legalább ennyire fontos az emberi gondolkodás ismerete, a fecsegő felszín alá tekintés képessége. Az alábbiakban megmutatom, mit jelent a rendszerelemző szemével az adatforgalom megadóztatása a mélyebb rétegekben.
Állítás
Ma a globális informatikai ipar minden üzleti modellje a közvetítő csatorna ingyenességére épül. Természetesen tény, hogy a megbízható, nagy sávszélességű internetkapcsolat kialakítása és üzemeltetése óriási költség, ezt azonban nem direkt módon terhelik a végfelhasználóra, hanem egyrészt az eszközök és szolgáltatások árában, másrészt a reklámok révén gyakorlatilag a világ összes termékének és szolgáltatásának marketing költségében "terítik". A felhasználó forgalmi alapon történő adóztatása ezt a hallgatólagos egyezséget rúgja fel, amelynek igen komoly következményei vannak.
Miért kapcsolódunk informatikai rendszerekhez?
1: azért, hogy elérhetővé váljunk azok számára, akik minket keresnek. Ezért van postacímünk, telefonszámunk, ezért hordunk ma már a zsebünkben telefont, ezért van email címünk, Skype azonosítónk
2: azért, hogy keressünk számunkra fontos ismereteket, termékeket, szolgáltatásokat; illetve hogy elintézzünk dolgokat: jegyet vásároljunk, ügyeket intézzünk, szolgáltatást nyújtsunk másoknak
3: azért, hogy olyan információk is eljuthassanak hozzánk, amelyeket nem kerestünk, de mivel érdekesnek találjuk, elolvassuk, megnézzük őket, így a világról kialakult képünk bővül, új kérdéseket teszünk fel, máshogy látjuk a dolgokat.
Az első két pont egyszerű ügy. A két pont közötti kapcsolat kialakításához szükséges informatikai háttér egyidős a hálózatokkal, minimális költséggel kiépíthető és fenntartható, ezt még a magyar állami közigazgatási rendszer is meg tudja oldani. A keresés, ügyintézés területén egyértelmű az eladó, hirdető szerepe - legyen az egy mosógép, mozielőadás, vagy politikai ideológia, vallási tartalom: "vevőt" keres, ezért állja a költséget (ha a fejlesztését nem is, de a fenntartást igen). A vesztes egyértelműen a harmadik terület.
Amikor egy újság nem egy áruházlánc katalógusa, vagy a pártlap, hanem sok területről, sok szempontból kívánja megmutatni a világot, amelyből az olvasó szabadon választhat, akkor ezt a mai üzleti viszonyok között hirdetésekből tudja fedezni. Informatikai szempontból ez azt jelenti, hogy amikor egy hírportált megnézünk - legyen ez a Facebook, Index, Origo, ..., akkor az adatforgalmunk mennyiségének 90%-a teljesen kéretlen tartalom: reklám képek, filmecskék (ezzel fedezi a szolgáltató a saját költségeit); 9% olyan, amelyet nem kerestünk, de esetleg rákattintunk, elolvassuk, és olyan dolgot tudunk meg a világról, amelyre addig nem gondoltunk (vagyis: fejlődhetünk, változhatunk általa), és csak 1%, amit kerestünk volna, amire számítottunk (ez egybevág a mai tudásunkkal, hasznos a számunkra, ugyanakkor nem ad semmi újat, a beszűkülés, egyoldalú gondolkodás felé vezet).
A "médium" definíció szerint közvetítő csatorna. Nem azért megbízható, mert az általa közölt tartalom maga megbízható lenne: minden kommunikációnak kisebb-nagyobb mértékben az a célja, hogy egy ember vagy szervezet a saját "igazát" közvetítse, az olvasóba ültesse át. Viszont mint "médium", részrehajlás és ítélkezés nélkül továbbít számtalan forrást, amelynek a végén az egyén szabadsága ezeket megismerni, felelőssége ezekből a saját egyéni véleményét, világképét megalkotni.
A médium nem függhet a közvetített tartalom előállítóitól, ezért kénytelen homogén hirdetési felületként is megjelenni, és mivel a reklám lényege a csillogás, figyelemkeltés, a valós tartalom adatforgalmának sokszorosát igényli. Ha a felhasználónak fizetnie kell a hozzá eljuttatott, számára érdektelen hirdetésekért, akkor ellenérdekelt lesz a független hírforrások jelenlegi üzleti modelljével: ugyan miért adózzak én a magyar államnak azért, hogy a kedvenc portálom mobiltelefon, bank, stb. hirdetésekkel bombáz? Nyilván tömegesen telepít megfelelő blokkoló szoftvereket, és örül, hogy elég okos az adója csökkentéséhez. Következésképpen az ilyen portálok marketing értéke meredeken zuhanni kezd, bevételeik a töredékükre esnek vissza, pénzért kezdenek könyörögni, de ezt nem szeretik az "okos" olvasók. A médiumok csődbe mennek, amelyek végül fennmaradnak, már csak a kinézetükben emlékeztetnek az eredeti portálra, valójában propaganda felületekké válnak.
Valakinek mindig fizetnie kell.
Hogyan kapcsolódunk az informatikai rendszerekhez?
Az informatika világa természeténél fogva rendkívül gyorsan változik (hogy ez fejlődésnek is tekinthető-e, egy sokkal hosszabb és mélyebb szakmai elemzés tárgya lenne). Hónapról hónapra jelennek meg az új készülékek, szabványok, alkalmazások, rendszer verziók; a már kiadott rendszerek állandóan frissülnek. Az eszközeinkre telepített alkalmazások csak a folyamatos frissítések révén tekinthetők többé-kevésbé biztonságosnak. Egy víruskereső rendszer adatbázisának hetenkénti frissítése is "túl lassú" lehet, az operációs rendszer biztonsági javítócsomagjai jellemzően "későn" jelennek meg; szövegszerkesztőink, irodai alkalmazásaink a frissítések hiányában "elavulnak", használhatatlanná válnak, mert a frissebb változatokban létrehozott tartalmakat már nem tudják értelmezni.
Egyenként tíz, de akár több száz megabájt adatról beszélünk, folyamatos forgalomról, amely nélkül nem csak lassan leszakadunk az informatika világáról, hanem magunk is veszélyforrássá válunk: privátnak hitt adataink a sebezhető pontok révén illetéktelenekhez kerülhetnek, gépeink, akár telefonunk felett számítógépes bűnözők vehetik át az irányítást, támadásokra használhatják ezeket.
A "világ" nem fog tudomást venni arról, hogy Magyarországon fizetnem kell a javítócsomagokért, ezek mérete és száma nem csökkenni, hanem folyamatosan nőni fog, ráadásul egyre több eszköz (televízió, háztartási gépek, "okos otthon", autó, stb.) kerül ebbe a körbe. Nálunk lassan, ha esetleg több informatikai eszköz birtokosa vagyok, akkor ezeket gyakorlatilag az államtól bérlem, hiszen a működésben tartásukhoz ki kell fizetnem a megállapított adó plafont - amennyit éppen Lézer János azon a héten megálmodott. Ami a világon természetes, a mai definíció szerinti fejlődés, az itt luxus kategóriába kerül, legalábbis a "nép" számára. A "lecsúszó" informatikai eszközpark miatt Magyarország területe fertőző góccá válik (ne felejtsük el, ez nem a harmadik világ, hatalmas aktív informatikai kapacitásunk van, csak elkezd rohadni): a hazai informatikai rendszerek megbízhatatlanok lesznek a megnövekedő "sötét" forgalom miatt, nemzetközi szinten informatikai karanténba kell kerülnünk.
Ennek hosszú távú hatása felmérhetetlen; azok számára, akik nem autógyári betanított munkásként vagy állami zsellérként képzelik el saját vagy gyermekeik jövőjét, elfogadhatatlan.
A jó állam
Vezetőink kimagasló erénye, hogy hősiesen helytállnak a saját maguk által keltett viharokban - mint a gyerek, aki büszkén viseli a fájdalmat, amelyet az asztalterítővel a fejére rántott levesestál okoz. A fenti problémákra természetesen készen áll a válasz, ezek hatása szerintem az, amiért az egészet elkezdték. Lássuk csak...
Nyilván egyértelmű lesz, hogy a közmédia internetes felületeihez való hozzáférés megadóztatása elég kérdéses - azért fizessek, hogy megnézhessem azt, amit az én adómból állítanak össze? Ez nyilván kedvezményes vagy akár "magyar állampolgárnak alanyi jogon járó" adatforgalommá minősül, vagyis azzal törünk ismét a világ élvonalába, hogy a propagandáért nem kell fizetnünk. Gyengébbek kedvéért: ez nem dicséret, hanem súlyos kritika volt. A mai portálok vagy csatlakoznak, vagy vállalják a meredeken zuhanó látogatottsággal járó piaci következményeket: a magyar piacon nem lesznek életképesek.
Kérdéses az is, hogy miért is fizetek az általam látni nem kívánt tartalomért (például Facebook hirdetések, stb.)? A jó állam szakértői segíteni fognak kiválasztani, összeállítani a megfelelő tartalomszűrőket. Hiszen megéri a netadó-rezsicsökkentés azt, hogy az állami szakértők határozzák meg, mi jelenik meg a gépemen és mi nem. Akár le is cserélhetik a számomra érdektelen, "nemzetközi csoportokat szolgáló" hirdetéseket magyar szolgáltatók és termékek reklámjaira, amelyek, lásd fent, adómentesen jutnak a gépemre, kitöltve az egyébként elég furcsa lyukakat az oldalakon. Így nem zavar, hogy ott lenne valami, ami csak általam nem látható. Cserébe sajnos a nemzetközi portálok is felismerik, a hirdetőik számára érdektelen a felénk irányuló szolgáltatás fenntartása, csökkentett tartalmat vagy éppen semmit nem mutatnak a tőlünk érkező kérésekre - elvégre a fizető vendégeiktől vesszük el az ő kapacitásaikat. Ez persze megint nemzetközi csoportok támadása lesz a szegény magyarok ellen, de majd csinálunk Arckönyvet magunknak. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Gyengébbek kedvéért: ez sem dicséret volt.
A biztonsági kérdések megoldásában megint lehetünk világelsők. Természetesen az nem lehetséges, hogy az összes létező rendszer, telefon, alkalmazás, stb. frissítését központilag megoldjuk. Lehetséges ugyanakkor néhány partner kiválasztása után központilag (és természetesen adómentesen) gondoskodni a hozzájuk kapcsolódó frissítések terítéséről (Windows, Android - az Apple valószínűleg kimarad, nem igaz magyarnak való az a szivárványos elitista vonal). Végtére is, nem kell a világ összes típusa közül választani, ha van néhány megbízható, jó partner. Esetleg keleti, baráti ország. Aki pedig kimarad, mint a linuxos, túl önálló emberek, fizessenek adót, és gondoskodjanak a saját biztonságukról úgy, ahogy tudnak.
És elválasztá az Úr a világosságot a setétségtől
Talán feltűnt: nem beszélek pénzről sem egyéni vagy vállalati költség, sem pedig állami bevétel oldalon, mert az elhanyagolható apróság.
A lényeg az, hogy állami fennhatóság alá vonódik az információhoz való hozzáférés lehetősége. A fogyasztó ellenérdekeltté válik azzal a szolgáltatóval, amely neki részrehajlás nélküli ismereteket közvetítene reklámokért cserébe, és boldogan fordul az "olcsóbb", "magyar ember számára testre szabott" tartalmat kínáló propaganda források felé. Tegyük hozzá: a lakosság egy része ezt ráadásul boldogan teszi, mert számára zavaró a világ sokszínűsége, a tény, hogy a számára szimpatikus eszmék és emberek mögött mások hátsó szándékokat látnak. Zavaró, ha a sikereken való örvendezést csalást kiáltók állják körül. Bosszantó, ha a hőseit az ország határain túl nem tekintik elfogadható tárgyaló partnernek - ha beengedik egyáltalán. Sokkal jobban esik a hősöket hősöknek látni, együtt örülni az ország előre haladásának és gazdasági csodájának - még akkor is, ha ez csak a "Moszkvához hasonlító" EU támogatása nélkül azonnal véget is érne.
Azok pedig, akik számára mindez nem szimpatikus, sokkal nehezebbé válik gondolkodásuk, hozzáállásuk fenntartása. Ellenszélben, jelen esetben plusz adók alatt nyögve kell küzdeniük tudásvágyuk, szabadságuk, nyitottságuk megőrzéséért; állandó versenyhátrányból indulnak, a tőlük beszedett sarcból éppen lojálisabb ellenfeleiket támogatják velük szemben. És miért is tennék? Hiszen nem lesz kivel beszélniük: a "nemzeti nézet" oly mélységben ivódik be a körülöttük állók agyába, hogy egy más véleményt megfogalmazóra már külföldi gonosz ügynökként tekintenek. Az lesz a "közismert", hogy az internet állami csatornán kívüli része egy mocsár, ahová csak azok mennek, akik számára nem elég jó a tiszta magyar eszme; jelenlétük és tevékenységük inkább veszélyt jelent a nemzet számára, talán jobb is lenne, ha nem itt folytatnák, mert "ők" nem annyira magyarok, mint "mi".
És hogy kik "ők"? Ez a legszebb az egészben. Az internetfelhasználás jelen pillanatban homogén, nem lehet tudni, ki mit és miért keres, a forgalom tömege óriási. Viszont ha "megfestem" a számomra szimpatikus forgalmat, az adó-támogatott nemzeti propagandát, akkor egész egyszerűen a NAV adólistáin elkülönülnek azok, akik számára elég a nemzeti tartalom, és azok, akik ennél többet szeretnének tudni a világról. Kis játék a számokkal (ugyan, nincs itt semmi látnivaló, csak finomítunk néhány adó-szabályt), és máris tökéletesen behatárolható a lojális, megbízható, támogatást érdemlők köre. A többit elvégzik maguk az emberek, a piac egyszerű törvényei. A "magánutak" kriminalizálása pedig igen egyszerű egy olyan országban, ahol például a KEHI-Ökotárs parti jelen formájában lejátszható, az "emberek" még kevésbé értik majd, mi történik valójában.
Pesszimista vagyok?
Jogos kérdés. Én alapvetően azt a problémát vizsgálom, hogy miért folytak évezredeken keresztül folyamatosan háborúk és forradalmak a világon, és hova tűntek ma? Nincs még túl régen, amikor a szabadság fellegváraként marketingelt Amerikában az egyetemistákra éles lőszerrel tüzelt a rendőrség. Amikor lelkesítő beszédek hangzottak el a gondolkodás szabadságáról és hasonlókról, amelyek ma is, egész "fejlett világunkban", a perifériába magunkat is beleszámítva, szóról szóra aktuálisak.
A háború célja már nagyon régen nem emberek elpusztítása, nem is területek megszerzése, hanem az emberek feletti, lehetőleg generációkon át öröklődő irányítás megszerzése. Ez pedig kemény dió, mert az önrendelkezés jogát elvenni már egy csecsemőtől is nagyon nehéz, három éves korában pedig minden egyes emberpéldány fellázad az általa akkor ismert legnagyobb hatalom, a szülői akarat ellen.
Amit Magyarországon, az elmúlt évtizedekben (pártlogóktól függetlenül) tapasztalok, az az önrendelkezés képességének szisztematikus leépítése. Ismétlem, én abból élek, hogy a felszíni történések mögötti lényeges motivációkat, folyamatokat keresem, elemzem. Nekem mindegy, hogy változó szereposztásban és szlogenek mögött, hol komolykodó "européer", hol sarki ripacs álarcban feltűnve tevékenykednek azok, akik tökéletes sorrendben bontják el az önrendelkező közösség és egyén alapvető szükségleteit. Ennek hiányában az egyén felelősségérzete, és az önrendelkezés igénye válik köddé, vágyni kezd az egyoldalú, megnyugtató, megerősítő információkra, ellenségessé válik a tőle idegen gondolkodással szemben. Irányítható lesz.
Az internet adó ötlete, beismerem, nem jutott eszembe, valószínűleg azért, mert az én gondolkodásomba, mindennapjaimba különlegesen mélyen ivódott már be a használata, ez számomra vakfolt volt. Viszont a fentiek alapján tökéletesen illik a képbe. Jó húzás. Számomra nem az amerikai kitiltás téma mögötti terelő műveletről van szó - az csak tökéletes álca az újabb bomba telepítéséhez.
Van megoldás?
Igen, van. Csak sajnos az elmúlt időszak ráébresztett arra, hogy ha én látok megoldást, az attól még nem lesz megvalósítható. Ezt a cikket egy barátom bátorítása miatt írtam meg, aki szerint több, mint tíz ember van ma Magyarországon, aki meg is érti, amit leírok. Nos, ha van ilyen, folytatom...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)