Ha elég messzire jutottál, a megoldás a hátad mögött van... :-)
Respektu Tempon. Tiszteld az Időt / Az Időt tiszteld.
International readers, please use the english tag to get a first impression, thank you.
On my temple's desacred remnants On the shoulders of forgotten giants,
Unaware of the lethal height
Intellectual infants boast and fight
For their grab of Power and Glory.
I'm tired of secondary shame Come on, Darwin, end this game. Hollow fans, obedient teachers, Shallow critics, puppet masters, They all deserve it. Sorry, not sorry.
I like this model but think it is incomplete and wonder what you think about my version.
1: The chess analogy is power-oriented, describes actions, a black box model.
I use a white box model focusing on motivations and found a twisted version of the Indian caste system more useful with the Brahmins (monks), Kshatriyas (guardians), Vaishyas (organisers), Sudras (craftspeople), and the Dalits (untouchables). These represent the five ways that people can deal with their inevitable weakness and mortality; and dictates every decision they make. The model also shows how "modern society" flipped this system upside down, together with a possible (though quite improbable) solution.
2: There is no single person who can flip the table, this is not how it works.
There may be people who never accepted the motivations of this game, spent their lives outside of the struggle for money and power, seeking for real answers and better questions(!) They lost all their fights not because they were not ABLE to win but because they were NOBLE to take only what they needed and not what they could grab. They can and do tell everyone their way to play the game but get the response that "you have to understand". They do understand but they don't obey.
Then the Pharisees went out and laid plans to trap him in his words. They sent their disciples to him along with the Herodians.
“Teacher,” they said, “we know that you are a man of integrity and that you teach the way of God in accordance with the truth. You aren’t swayed by others, because you pay no attention to who they are. Tell us then, what is your opinion? Is it right to pay the imperial tax to Caesar or not?”
But Jesus, knowing their evil intent, said,
“You hypocrites, why are you trying to trap me? Show me the coin used for paying the tax.” They brought him a denarius, and he asked them, “Whose image is this? And whose inscription?” “Caesar’s,” they replied.
Then he said to them, “So give back to Caesar what is Caesar’s, and to God what is God’s.”
When they heard this, they were amazed. So they left him and went away.
Today the whole table is in free fall, no pawns and no kings can really control it, the game plays itself through them. Players either realise that and start looking for those outsiders or we die together.
The outsiders do no look for honour, they seek respect in its original meaning: "re-specto" = "examine it again". Don't reject because you think that's insane. It is just frightening because it is out of the world you knew.
Érdemes alaposabban megvizsgálni kérdésben szereplő a szavak jelentését, beleértve azokat többletjelentéseket, konnotációkat, amik a közbeszédben való használat során rájuk rakódtak és általában negatív értelműek. (A köznyelv minden alapvető, klasszikus értékjelölő fogalmunkat elkoptatja és kiforgatja magából előbb vagy utóbb.)
Ugyanő... "2018 tavasza óta az angyalföldi evangélikus gyülekezet presbitere, 2020 februárjától a gyülekezet felügyelője..." csermelyblog.hu/bemutatkozas
Úgy látom a lényeg nem ment át, és félek, nem csak a ricsaj miatt.
Szerinted van értelme megpróbálnom elmagyarázni, miért teljes válasz a kérdésedre Csermely Péter története? Vagy valójában nem is kérdeztél, csak ugyanazt a művészi nyafogást adtad elő, amivel a többség az "értelmiség" fogalmát azonosítja, a saját (konyha-) színvonalának megfelelően, és sajnos egyre inkább jogosan... :-( ?
És mi lenne a jó nekem abban, hogy megpróbáljam? Én unom, a közönség elküld a p....ba. Ez egyébként a rövid válasz a kérdésre: "Ahová kergettétek." Ja igen, a kérdés így szólt: "hol van a magyar értelmiségi elit?" Persze az itteni traccspartinak ehhez már nincs semmi köze... :-)
Azért ez még mindig eltérés a tárgytól, ha megengeded... Nyugdíjba vonuló mérnökök pótlása még elég távol áll az "elit"-től. A tény hogy közben (nem csak olyan szubjektívnek kezelt fogalmak tekintetében, mint "értelmiség" vagy "vita", hanem objektív környezetben, mint pl informatika) az elvárható színvonal úgy zuhan, mint a kő, még nem teszi a korábbi "jó" szintet elitté. :-)
NEM. És ezt lenne jó, ha a csacsogó közönség valaha felfogná. Akinek a nevét az istenadta nép az adott időszakban ismeri, NEM az elit.
Az elit az, aki ha elkezd a saját szintjén gondolkodni és kommunikálni, a világon száz ember ha akad (azok között akiket te említesz), akik 1: eleget tudnak ahhoz, hogy esélyük legyen megérteni, de 2: elég bölcsek is ahhoz, hogy ezt elengedve képesek legyenek újat tanulni. Mert amit az elit mondani próbál, NEKIK magas, lásd pl: Einstein relativitás elmélete, születése idején. Ez egy a szükséges mértékig pontos, objektív, informatikai definíció. Egyébként, az informatikát ennek jobb kezelésére találták ki, függetlenül attól, amivé az üzleti motivációk és a tudás illúzióval magát szórakoztatni vágyó tömeg (lásd: fogyasztó) kezében vált.
Egy történelmi példa a "magyar értelmiségi elit" szintre (és "megértettségére") Szilárd Leó. Engedtessék meg egy példával illusztrálni az ő viszonyát a "state of the art" tudománnyal és az azt művelő "ismert tudósokkal".
... That month, Niels Bohr brought news to New York of the discovery of nuclear fission in Germany by Otto Hahn and Fritz Strassmann, and its theoretical explanation by Lise Meitner, and Otto Frisch. When Szilard found out about it on a visit to Wigner at Princeton University, he immediately realized that uranium might be the element capable of sustaining a chain reaction.
Unable to convince Fermi that this was the case, Szilard set out on his own. He obtained permission from the head of the Physics Department at Columbia, George B. Pegram, to use a laboratory for three months. To fund his experiment, he borrowed $2,000 from a fellow inventor, Benjamin Liebowitz. He wired Frederick Lindemann at Oxford and asked him to send a beryllium cylinder. He convinced Walter Zinn to become his collaborator, and hired Semyon Krewer to investigate processes for manufacturing pure uranium and graphite.
Szilard and Zinn conducted a simple experiment on the seventh floor of Pupin Hall at Columbia, using a radium–beryllium source to bombard uranium with neutrons. Initially nothing registered on the oscilloscope, but then Zinn realized that it was not plugged in. On doing so, they discovered significant neutron multiplication in natural uranium, proving that a chain reaction might be possible. Szilard later described the event: "We turned the switch and saw the flashes. We watched them for a little while and then we switched everything off and went home." He understood the implications and consequences of this discovery, though. "That night, there was very little doubt in my mind that the world was headed for grief".
Azért ez az eredeti kérdésre vonatkozó, korrekt levezetés. Mint ilyen, szépen mutatja, hogy a köznapi, amorf fogalom definíciók szintjén erről a témáról csak hadüzeneteket meg sírverseket lehet írni. Emiatt a jelenlévők igazából nem is kárhoztathatók, amit meg én csinálok, falra hányt borsó, lásd például...
Viszont ha foglalkozunk kicsit a definíciókkal... Az "értelmiségi" vagy akár "civil" gondolkodás alapja a meritokrácia, mondjuk úgy: "érdemek az érdekek felett". Olyan emberekről beszélnénk, akik komoly munkával objektív szaktudásra tettek szert, ezt tekintik értéknek önmagukban és másokban; a hatalomban a felelősséget látják, az anyagi javakat külső kényszernek tekintik amelyhez valamilyen szinten alkalmazkodni muszáj. Ha valaki képes annyira figyelni, mint mondjuk a fiaim, akkor egyszerű elmagyarázni: kint van a kincs, bent van a becs, és vannak helyzetek amikor csak egyet választhatsz, mert ez egy ilyen világ. Mindegy.
Az ilyen embereket valamikor nagyítóval keresték és szervezték, ma félrelökik és eltapossák vagy kihasználják őket, mert a "modern" (elegáns szó az öngyilkosra) világban élhetetlenek. Ezért létezett valamikor számukra az "akadémia" nevű tér, amely definíciójának részeként "autonóm" volt, ha ebben a nemzeti focializmusban még bárki emlékszik ilyesmire. Hát ez megszűnt, a felhergelt istenadta nép lelkes tapsa mellett ("köldöknéző buzológusok, úgy kell nekik"). Ráadásul még az autonóm akadémia létezése sem garancia semmire, lásd erről egy "külföldi értelmiségi elit", a területet egész életében kutató Neil Postman rövid figyelmeztetését. youtu.be/YtjjFmCxc8s
Nem csoda, ha a nép inkább cirkuszt kíván, még ha el is fogy közben a kenyér. Nem neki való az időközben eltűnt elit által megteremtett 21 század.
Dehogy, csak ugatom a Holdat... végtelenül szánalmas és unalmas blog kommentekben pofázni két bekezdésben akkor, ha olvastál előtte valódi mestereket. Viszont ha itt egyetlen ember is kicsit letekeri az acsargást, félreteszi a saját véleményét az "elitről" és utánanéz akár egynek is, például Postmannek, már megérte... neilpostman.org/
Látod, pont ez a probléma. Mert például mit kezdjek azzal, hogy
@Vén motoros hosszú tirádában ekézi a saját szűklátókörűségét és bizonyítja, hogy egy linkre nem volt képes rákattintani. Mert akkor esetleg rájön, hogy az idézett Neil Postman egész életét azzal töltötte, hogy a média illetve a nyomása alatt elsatnyuló oktatás és kommunikáció viszonyát kutatta, azért tekintem "értelmiségi elitnek". Aztán tökéletes példát ad arra, hogy ő sem fogja fel mit jelent a 21. század: amikor egy ember élet arra kevés, hogy egyetlen tudományág addig összegyűlt teljesítményét FELFOGNI képes legyen egy abban tehetséges és szerencsés alany. Jön a reneszánsz emberrel, de ha lefordítaná szaktudásra, akkor rájönne, hogy mindenhez IS értő figuráról már csináltak mesefilmet, az ő ideálja Mekk Mester.
vagy itt van
@Tamáspatrik, aki "egyetért a postással", ami innen nézve kábé olyan, hogy a szénné betépett Bob Marley "I feel you bro, I really do" shóhajjal meglapogatja Liszt Ferenc vállát. Cool. (I mean: youtu.be/HSz-fREw41c?t=21 ) Továbbá igen, az "ipsének" elég komoly meggyőző ereje volt. Ő mondta tollba egy bizonyos Albert Einsteinnek azt a Roosevelt elnöknek küldött levelet, amiből a Manhattan projekt, abból pedig a mai civilizáció született. Az ő dühöngésének eredménye lett az amerikai-szovjet forró drót, amely szintén szerepet kapott abban, hogy még mindig itt vagyunk.
De könyörgöm, az "ipse" NEM Teller, hanem Szilárd Leó!!! Szilárd! Leó! Őket összekeverni olyan, mint azt mondani, "Gandhi vagy Hitler, nem mindegy, valami népvezér fazon mindkettő". Tudod, "postás, egyik szó olyan mint a másik", yo chill man, why are you so mad?
----
Mi a fenének csinálom én ezt? Amiért szilveszter után összeszedem a széttört üveget is a járdán, mert a végén még egy gyerek elesik és belemegy a kezébe. És nem arra haragszom, aki eltörte, hanem a saját fajtámra, aki LEGYÁRTOTTA azt a rohadt üveget. Mert az istenadta nép számára a mámor ugyanúgy megjön, ha a saját kulacsából rúg be, de akkor nem hagy szellemi hulladékot maga után, amivel minden utána arra járó szembesül. A végén pedig megállapítja, hogy "a gyereket nem lehet utcára engedni, mert ez egy veszélyes világ, tele van üvegcseréppel."
Igen, az. Miattad. Az emberi civilizáció olyan, mint a hegymászás: a gravitáció (természetes zsigeri motivációk, a Maslow piramis alja) ELLENÉBEN történik. Nem "elsatnyul, kiüresedik, álságossá válik" a környezet, hanem ez egy már csak technikával (globális informatika) mászható hegyfal bakker, aki nem kapaszkodik, nem figyel arra hova lép, az leesik. És ha elég magasan járt előtte, belehal (klíma, atom, fake news, ...), de erre nem esés közben jön rá, hiszen nem az öl meg, hanem a becsapódás... youtu.be/keithzev6kE
2022.01.13. 08:26:41 @Vén motoros: "Különben qrvára nem állhatom, ha valaki egyes szám 3. személyben beszél hozzám vagy rólam..."
Én meg azt nem értékelem túl nagyra, amikor valaki (igen, például te, de ez egy általános probléma) nekem címez egy olyan kiselőadást, amelynek SEMMI köze nincs ahhoz a tartalomhoz, amire elvileg válaszol. Ehhez nem tudok semmit hozzátenni, ezért nem is szóltam "hozzád". Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten (még Pilátusig se kellett mennem érte...) :-)
Kedves ez a matekos levezetés - kár, hogy szintén azt jelzi: nem törődsz azzal, amit írok, csak gépelsz valamit ami eszedbe jut róla. Próbálj nekifutni újra ennek a bekezdésnek, különös figyelemmel az "egyetlen" szóra:
"végtelenül szánalmas és unalmas blog kommentekben pofázni két bekezdésben akkor, ha olvastál előtte valódi mestereket. Viszont ha itt egyetlen ember is kicsit letekeri az acsargást, félreteszi a saját véleményét az "elitről" és utánanéz akár egynek is, például Postmannek, már megérte... "
Sikerült? Épphogy nem érdekelnek a százalékaid! Az elején elmagyaráztam hogy miért (elit definíciója). Ha tényleg felfogtad volna Postman beszédét, akkor tudnád: az érvelésed egy vizigót szöveg volt... Ha pedig minimális szinten értenéd Szilárd és Teller viszonyát, akkor nem "más is csinál ilyet" mentségre hivatkoznál, miután összekevertél egy elfeledett athénit egy közismert vizigóttal. Ez egyébként két, a maga módján elit értelmiségi magyar tudós, helló! - és mekkorát lehetett volna beszélgetni a Teller-Szilárd vitáról, ami szintén meghatározza a mai emberi civilizációt, csak persze a "mai értelmiségnek" fogalma sincs erről.
És már megint a falnak beszélek, ugye? :-)TUDOM, hogy semmi értelme nincs ebben a pillanatban és számotokra, de összefoglalnám a jegyzőkönyv kedvéért.
1: az "értelmiségi kommunikáció" alapja a hibátlan és figyelmes olvasás, a másik fél részéről annak feltételezése, hogy OBJEKTÍV tartalmat igyekszik közölni, nem egy képzelt közönségnek játszik és próbálja bizonyítani a saját igazát (Fodor Ákos: "Mindenkinek van igaza"). Csak ezután jönne (feltételes módban) az alapvető érvelési szabályok ismerete és BETARTÁSA, ami nélkül érdemben kommunikálni lehetetlen. Például tök mindegy, hogy nem szokás és mások sem... Ez nyilván komoly odafigyelést igénylő szellemi munka, semmi köze egy blogposzthoz vagy az alatta lévő kommentekhez. Teljesen jogosan vetitek a szememre, hogy mit keresek én itt! Ismétlem. TELJESEN JOGOSAN. NEM vitatkozom ezzel. Viszont ha valakiben a menj a p---csába elvárással szemben a "mit keresek itt" kérdésként fogalmazódna meg, akkor két választ is tudok rá adni.
2: A poszt eredeti kérdése így szólt: hol van a magyar értelmiségi elit? Nos, nekem van ezekre a fogalmakra konstruktív és ellenőrizhető definícióm, amelyek mentén élni, dolgozni és kommunikálni törekszem (igen, folyamat, nem állapot). Tehát a válasz így szól: itt voltam. És ahogy a legelején jeleztem: megyek a többi után oda ahová kergettek. Köszönöm az illusztrációt! :-)
3: Én is keresem a magyar értelmiségi elitet. Talán öt év múlva egy keresőben rábukkan valaki erre a kérdésre. Nyilván három mondat után átugorja a posztot, mert az elit valóban nem blogol a 20% igényeinek megfelelő színvonalon, és beletúr a kommentekbe. Ha az általam képviselt színvonal számára megfelelő, akkor megkeres. Érted? NEM "nektek" írok, titeket győzködlek, stb. amit persze nem kéne magyaráznom, ha a "filozófia" eredeti definícióját ismernétek. Olyan szinten kommunikálok, amilyet én magam találni szeretnék amikor keresek. Az elmúlt húsz évben élő elitet nem találtam, de a remény hal meg utoljára, nem igaz? Idézet-rajongóknak: "Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!" (Gandhi - akit azért merek idézni, mert gyerekként többször végigolvastam az önéletrajzát :-) )
Business and future, on LinkedIn[original content visible for members only :-( ]
Tom Hopkins Speaker | Sales Trainer | Author | CE Curriculum Developer | Sales Skills that get Results! 800-528-0446 Selling is the foundation of everything. Nothing in our world happens until something is sold to someone else. That includes ideas, concepts, skills, products, and services. We sell our values to our children. We sell the pest control guy on coming next week instead of today. We sell our skills to our employer and we sell our products and services to customers.
Daniel Mumby "That StartUp Guy" The first book I ever read on sales, way back in 1985 (I think) was Tom Hopkins book on "How to Master the Art of Selling". And it's still the 2nd best book on the topic. Apologies, Tom, but How to Win friends & influence people pipped you out for #1. Without a customer, you don't have a business, you have a hobby.
Agree, no business. Mission. Faith. Hope. Dreams. You may call all this "hobby", but ask ANY REAL scientist what made them build this world. Customers? No. The fundamental wish to build a better world, SOLVE REAL problems (not making profit which now is in direct opposition).
You business guys always forget one thing: you are BLIND to anyone who can't pay for your stuff. However, perhaps they still have right to exist, or even be happy, have future, etc. don't you think?
By the way, do you have ANY way to allow our children PAY for the resources we now transform to the next cars, phones, blockbuster movies, etc? No? Can they make US pay for the garbage continents on the oceans, the mountains of garbage that we create and they will suffer from? No?
You'd better rethink the role of "selling", and at last be able to see what this total focus on "sell" really creates:
HELL.
Daniel Mumby "That StartUp Guy" Lorand Kedves mission hope faith don't feed hungry children. Gives them focus & purpose, sure. But my attitude is not that of some robber baron oligarch. In order to give others a hand-up (not a hand out), entrepreneurs must succeed in their ventures, which means customers and new value created around solving real world compelling problems.
Give a mana fish...etc. well how about teaching a village to fish, by bringing a new industry to town & employing people. Let's be honest, the best way to help people out of poverty or over come adversity is not by charity - it's by helping people to find their own way back, and in doing so, many learn to tell the stories that also inspire others.
And I only care about solving real world problems-I have to -I'm not UNICEF- I don't invest in frivolous businesses, or encourage people to build something that doesn't benefit people. Nor do I encourage them to spend their time on something for which their is no paying audience -Because if they were to do that, the opportunity cost to them & the world would be the solving of the next problem that they never actually got to.
I respect that you gave such moderate answer to my offending statement. You are a good person, but you are wrong, time and really rational thinking proves that.
All you said can be covered by an ancient proverb: "The road to hell is paved with good intentions". The tragic in this statement is that you can't lead anyone to hell with bad intention: you MUST believe that you are good while you lead them to hell.
You refer to that "teach to fish"... Is it my job to teach you how to make profit: make them hungry and sell them fish?
Do you need safe and efficient transportation? Use trains, buses, taxis. Oh no, dammit. BUY the newest car, it will even drive itself, and run on "clean" (???) electricity! Do you want to be happy with the image in the mirror? Live a full life and get used to aging. Oh no, dammit. Buy clothes, cosmetics, etc. Do you want to communicate? Use any mobile phone. Oh no, dammit, buy my newest phone, it has triple camera. Do you want your documents perfectly formatted and usable after decades? Use TeX, it's free, the author finally PAYED for any found bug in it. Oh no, dammit. Buy the newest Office, now it can flash words.
Or to shoot at a real giant, do you know the World Bank?
It started operation in 1944, I guess I can safely say that it has ultimate business power. Do you perhaps know its motto? It is "yours": "Working for a World Free of Poverty".
OK, again. Started in 1944. Has vast resources. Works against poverty. Result since then?
COMPLETE, TOTAL, GLOBAL, EPIC FAILURE.
Your assumption that you can achieve more than the World Bank can be funded on two options:
- the World Bank is actually an evil organization, and you are strong enough to beat them;
- you are smarter than all the experts they have and/or have more resources.
So, you can reach the aim they failed, with the same thinking. Otherwise you should admit that you follow a path that simply unable to lead to where you think you are going.
If you are interested, I can give you "forgotten" scientific results, exactly explaining and forecasting our current situation and the inevitable consequences. But unlike the Matrix, or any superhero movie: I can't offer you any "magical outside", only a consciously irrational faith. I am a complete failure, don't follow me if you like "business" - but consider my ideas if you do care about future.
(... egy kis személyes lázadozás a 888.hu fórumon, feltételezve, hogy azért a lázadás még nem kizárólagos királyi jog.)
(kép forrása: napi.hu)
A Fidesz igazi self-made történet. A Fidesz-sztori arról szól, hogy jön tíz-húsz-harminc srác valahonnan, fellázadnak, elegük van a világból, amely körülveszi őket, felhajtják a gallérjukat és megcsinálják a saját történetüket. Mi nemcsak politikai értelemben számítottunk senkiknek, földrajzilag is a ködbe vesző végekről jöttünk. Ami engem illet, talán én lehettem az első ember a családban, akinek azt mondták, hogyha van meló a kertben, és van lecke, akkor a lecke jön előre. 1982-ben jöttem az egyetemre, a budaörsi kollégiumban laktunk, és én csak a 40-es busszal mertem közlekedni, az jelentett nekem biztonságot. Aztán persze megértettem, hogy mindent meg lehet tanulni. Ha nagyképűsködnek az évfolyamtársaid, akkor el kell olvasni azt a tíz könyvet, megnézni azt a húsz-harminc filmet, amivel le vagy maradva, majd utoléred őket. Ezek nem igazi problémák, ezek mind megtanulhatóak. A karakter az, ami nem tanulható.
Igen szép ez a "self made man" mítosz. Hogy is volt?
"Az egyetem elvégzése után, 1987 és 1989 között Szolnokon lakott, innen járt föl Budapestre első munkahelyére, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetébe, ahol 1987 novemberétől 1988 márciusáig szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt."
Eddig sikerült a "self made", Alcsútdobozról indulva ez valóban szép eredmény. Utána viszont ismerős szereplő érkezik...
"1988. áprilistól a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa. 1989. szeptembertől a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta; ösztöndíját az 1990. évi országgyűlési választások közeledése miatt 1990. januárban félbeszakította."
Forrás: Orbán Viktor hivatalos életrajza (az Országgyűlés honlapjáról, de hozzá kell tenni: 1996-os verzió!) Ugyanott további érdekességek, a "ballibázók" számára (nagybetűsítés tőlem, mert félek, eredeti formájában elkerüli az aranyhalak figyelmét):
"Az 1994. évi országgyűlési választásokra készülve pártja nevében egyik aláírója a négy LIBERÁLIS párt választási együttműködési megállapodásának. 1992. szeptember 6-án, a LIBERÁLIS Internacionálé mainzi kongresszusán alelnökké, 1993 januárjában a szervezet végrehajtó bizottságának a tagjává választották.
Irányítása alatt a Fidesz egy radikális ifjúsági politikai mozgalomból nemzeti elkötelezettségű mérsékelt LIBERÁLIS középpárt lett.
...
Az 1996 áprilisában megalakult Új Atlanti Kezdeményezés (New Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának az elnöke."
"Self made", aha... inkább egy jó magyarázat arra, hogy miért Soros a főgonosz:
- Luke, én vagyok az apád!
- NOOOoooooo....
:-D
Ez eldőlt, nincs kiadó hely. A legnagyobb történet Puskás Öcsié. És ez a mi történetünk, velejéig magyar történet.
Velejéig magyar, igen, és pontosan bemutatja az interjúalany fejében létező, leendő "magyar valóság" színvonalát.
De mielőtt végleg kihúznánk a nemzeti történelemkönyvből, szabadjon megemlíteni egy másik, "velejéig magyar történetet", akár csak Wikipédia szintjén: Szilárd Leó életét. Talán nem mindegy, hogy egy ország aranya a lábában vagy a fejében van, melyiket állítja példaképnek a következő generáció elé... :-P
Szemelvények:
1933-ban Adolf Hitler vette át a hatalmat Németországban. Szilárd megérezte az új idők szelét: "Bepakoltam két bőröndömet, hogy bármelyik pillanatban elhagyhassam az országot." A Reichstag felgyújtása után elérkezettnek látta az időt és felszállt a bécsi gyorsra. A kocsik kongtak az ürességtől. Másnap azonban már fel sem lehetett férni erre a vonatra és a nácik a határon megállították a kocsikat és kiszállították a zsidókat. "Az embernek nem kell sokkal okosabbnak lennie a többinél, ha boldogulni akar az életben, az is elég, ha csak egy nappal megelőzi őket" gondolt vissza erre a szerencsés, ám nagyon is tudatos menekülésre.
1934-ben Londonban, a Royal Societyben Rutherford előadásában az atommag hatalmas energiájáról beszélt, de kijelentette, hogy az atomenergia gyakorlati felhasználása lehetetlen, mert folyamatot a Földön nem lehet létrehozni. Az előadásról hazatartó Szilárd Leót azonban irritálta, hogy valamit megvalósíthatatlannak mondanak (más források szerint Szilárd nem vett részt az előadáson, csak a London Timesból értesült Rutherford véleményéről). Az általa is terjesztett hagyomány szerint, amikor később London belvárosában, a Southampton Lane-en ballagva megállította egy piros lámpa, akkor ötlött eszébe a neutronok láncreakciója, mint az atomenergia kiszabadításának lehetősége. (Barátai szerint azonban ezen legendában van némi szépítés, ugyanis Szilárd sosem állt meg a piros lámpáknál.)
1953-ban bezárta laboratóriumát és elméleti biológusként kezdett dolgozni. Egyetemi évei alatt 1953-1954-ben biofizikai óraadó tanár volt a Brandeis Egyetemen. 1956-ban megkapta a biofizikai professzor címet a Chicagói Egyetem Enrico Fermi Nukleáris Tanszékén. Mikor Jacques Monod, a párizsi Pasteur Intézet professzora megkérdezte, hogyan vált fizikusból biológussá, ő így válaszolt: "Olyan érdekes a biológia, hát nincs igazam?".
Diagnosztizálta a hólyagrákot, amely betegségben maga is szenvedett. Felesége, Gertrude segítségével áttanulmányozta a szakirodalmat és módszereket dolgozott ki a betegség felszámolására. Két sugárkezelésen is átesett: 1960-ban és 1962-ben. Maga szervezte a radiológiai kezelést, ő számította ki a dózisokat. Betegségét is arra használta, hogy új gyógyászati eljárást dolgozzon ki: a rák radioterápiáját. A sugárkezelések során a New York City's Memorial Hospitalban Szilárd magnóra mondta életének eseményeit, többek közt feltárta a Manhattan tervben játszott szerepét. Számos interjút adott, és sok TV-műsorban vett részt, mert úgy érezte, már nincs sok ideje hátra. Azonban felgyógyult, ezen saját maga is meglepődött. Mindvégig úgy hitte, rákbetegsége csak átmenetileg szorult vissza, de a halála után végzett boncolás nem mutatott ki testében rákos elváltozást.
...
azt is értem, hogy akinek a háza végében stadiont kell építeni, annak
egy focista a legnagyobb magyar. Ez meg is határozza az ország
fejlesztésének irányát.
Végre megértettem. Magyarország államformája tényleg népstadion, polgárai pedig nincsenek, csak szurkolói ("oldaltól" függetlenül - a világnézet szót az itteni kliséhalmazra alkalmazni tényleg röhejes lenne). Ezért teljesen helyénvaló, hogy az ország vezetője egy FOCISTÁRÓL állítja: "Ez eldőlt, nincs kiadó hely. A legnagyobb történet Puskás Öcsié. És ez a mi történetünk, velejéig magyar történet."
Akik pedig esetleg hozzám hasonlóan többre értékelik (csak például, és csak a közelmúltból) Neumann János (akitől az informatika mai formája származik), Szilárd Leó (akinek az atomenergia hasznosíthatóságát köszönhetjük), vagy Bartók Béla (aki korabeli "megasztárként" inkább szekéren zötyögött éveken át, társaival együtt szó szerint az utolsó pillanatban megmentette a népzene kincseit, és kiáltó ellenpontja volt a később persze győzedelmes sötét, ostoba nacionalista uszításnak) teljesítményét, jobban teszik, ha végre elhúznak innen.
Hiszen pár év múlva ezeket a neveket a zengő-kongó stadionok országában úgysem fogja ismerni SENKI, nemhogy felfogni, mit is tettek. Ahhoz ugyanis komoly munkával kiművelt agy is kell (homo sapiens), nem csak láb meg tüdő (homo erectus).
HAJRÁ MAGYARORSZÁG, HAJRÁ MAGYAROK... :-(
disqus_ZqF1OpkNzB2016. december 21. kár, hogy nem érti a humort. A kérdés nem kultúrantropológiai vizsgán hangzott el. Egyébiránt sem Bartók, se Neumann nem lehetett volna magyar, ha I.István király nem kényszeríti szó szerint tűzzel-vassal a kereszténységet a magyarokra és nem kevés számításból - most talán helyes geopolitikai döntésnek neveznénk - nem veszi el a keresztény bajor hercegnőt, Gizellát.
A humorérzékemre nem szokott panasz lenni - viszont tény, hogy van, amit nem tartok viccesnek. Csak például: az ország egyik legrangosabb egyetemi versenyének (Tudományos Diákköri Konferencia) intézményi fordulóján a résztvevők egy kifaragatlan(!) ceruzát és egy "Magyarország megújul" narancslogós mappát(!!), az informatikai első helyezettek pedig a versenyt szponzoráló Morgan Stanley befektetési bank buszos meglátogatásának lehetőségét kapták(!!!). Mert egyébként filctollra nem futja a racionalizált költségvetésből, a tanár vesz magának, ha oktatni óhajt. Bocs, ezt a saját szememmel látom, egy kimagasló színvonalú intézményben, a csimpánzok meg szidhatják a hűtlen fiatalokat. Bezzeg ha egy bőrgolyó után rohangálnának...
Tényleg ezen kéne nevetnem?
Ha pedig kultúrantropológia. Elnézést, hogy olyan, az ország elhagyására kényszerített embereket hoztam példának, akik aktív, egyedülálló szerepet játszottak a 21. század mai formájának létrejöttében, akár a (valódi, nem az aktuális ripacsok által kreált) nemzeti hagyomány tudományos és művészi feltárása, akár az atomenergia vagy az informatika területét nézzük. Nem ismerős a nevük? Mert nekik a jelek szerint nincs hazájuk, amely büszkén hivatkozna rájuk. Vagy említsem Selye Jánost, aki teljes tudományos hagyatékát "haza" küldte, itthon meg a konténerekben szétrohadt és a végén eltüzelték? Legalább a NEVE rémlik valahonnan?
Elnézést, azzal is tisztában vagyok, hogy a várban meg kastélyokban parádézó, hosszabb távon inkább Svájc felé kacsintgató szolgabíró úrék minden tevékenysége középkori színvonalú gondolkodással tökéletesen magyarázható - köszönöm, hogy ezt nem nekem kellett felhoznom. Azt is tudom, hogy ma már Machiavelli és Göbbels örökbecsű hagyományait szó szerint követve egy teljes ország hangosabb fele ordító barmokká alakítható (remélem érthető a lényeg: TÖK MINDEGY, hogy narancs vagy bármi más szurkoló), az uszításra nehezen reagálók megfélemlíthetők vagy elüldözhetők.
Mindegy, hagyjuk. (itt utólag töröltem egy hosszabb szövegrészt - nem bölcs dolog olyan szervezettel ujjat húzni, amely bármelyik nap besorozhat)
888.hu 2016.12.23
Pontosabban: tudja, mit szeret a kocsma színvonalú, távirányítással a megfelelő pillanatban hőzöngésre késztethető magyar, a többit pedig meg tudja félemlíteni. Erre elég az elolvasott tíz könyvből, húsz-harminc filmből (ismétlem: Machiavelli, Göbbels, ...) szerzett tudás.
Világ trendjei?
Egy kétéves gyerek is tud a lejtőn lefelé gurulni, és másokat is lefelé taszítani, utána meg hőzöngeni, hogy én voltam az első, aki lefelé indult... A felfelé mászás az, amihez nem elég a túlkompenzált kisebbrendűségi érzés, nem is próbálkozik vele "a politikus". Minek is, az ő kiskirályságához elég a magyar népstadion uszítható népe (stadion, vasút, kastélyok, néhány fiatal imádó csillogó szemei - persze nem a diákolimpia résztvevői).
Klímaváltozásról tetszett hallani bármit is, vagy napi két miatyánkkal tervezi a kezelését? Tíz éven belül sokmillió ember kényszerül mai otthona elhagyására, ha élni akar. De majd itt lesznek a halszagú hősök, és gyerekeket lőnek halomra Jézus nevében. Ahhoz képest a középkor is álomvilág lesz.
Elnézést, inkább én értem, mire való a várba költözés, a TEK, a hadseregfejlesztés, a totális médiakontroll, én írtam meg évekkel ezelőtt, hova fogunk jutni mára. Ha kell még jóslat, tessék: 2018-ban is Orbán Viktor lesz az ország vezetője - akár elég hozzá egy kopaszok által támogatott választás, akár szükségállapotot kell bevezetni érte. Ennek előre látásához nem kell különösebb erőfeszítés.
Az viszont tényleg kihívás, hogy a jelen gondolkodás szerint "nem elég magyarok" (nem csak megfelelő rokonokkal, hanem világszínvonalú, 21. századi tudással rendelkező orvosok, mérnökök, tanárok, de ma már az értelmes szakmunkások jelentős része is) értelmét lássák ebben az országban dolgozni, élni, gyermekeket felnevelni. Ha sikerült volna értelmezni, erről szólt az egyetem/fociakadémia szembeállítás.
Én erre próbáltam megoldást és partnereket találni évekig, de az a hajó sajnos elment. "végre..."
"It's not the fall that kills you, Sherlock, never the fall. It's the landing..." ;-)
Vision is an interesting thing. On the surface, we know that we need two healthy eyes, and the slight difference between the images coming from them gives what we see in three dimension. In fact, this is only part of the story, because what we really "see" is a 3D model of the world that we only constantly update by the images we get from our eyes. Some species (bats, dolphins), and even some human beings use other means like ultrasound reflection to build that 3D model. A human infant spends years literally on learning to see: how to build that 3D model from the images from those absolutely healthy pair of eyes.
The same as our "sight" depends on our brain, our decisions are also based on our inner vision. This is affected by the current pieces of information provided by our senses, but much more by our current model of the world inside our brain.
The basic example can be religion: religious people process all information through the patterns given by their faith, be it the law of Karma, acts of various gods, or the words of the New Testament. A more complicated example is to understand that our current "western vision", the "faith in democracy or science" is absolutely not more founded than any other religion (democracy does not provide "freedom, equality and brotherhood", science seems to do more harm than help, the World Bank seems to fail on their noble "Working for a World Free of Poverty", quantum physics is an expanding collection of facts that our calculations simply don't explain, etc).
If we take otherwise similar people, what they actually see when checking the same news depends on their vision of the world. Consequently, even if they have the same logical thinking and generic morale, they will make different decisions in exactly the same circumstances.
Lots of people know the famous quote from Mayer Amschel Rothschild, "Permit me to issue and control the money of a nation, and I care not who makes its laws!" Perhaps much less know that this is already a modified version of an older statement from Andrew Fletcher (around 1700)
"... if a man were permitted to make all the ballads, he need not care who should make the laws of a nation."
These "ballads", the repeated stories that are told to the next generation of people actually train their minds how to build their inner image of the world, what is good, what is wrong, how to handle various situations. This works exactly the same way as repeated trial and error experiments of infants to touch, move, interact with, crawl to objects appearing in their eyesight, connect images to sounds, smells, physical touch sensation: it forms our internal vision of the world, how we should handle external information, what to keep, what to throw away.
During the past few decades, our inner world has drastically changed. It started with the sixties, when the intellectual vision of the "western world" suddenly expanded: people not just read stories about different cultures, but could actually go there and interact with people having an alien inner world, and understand that it can be just as coherent and logical as their own. The previously simple control (ballads by the politicians to start war on the other end of the globe) did not work anymore, and this allowed creating an (almost) completely global mankind.
It again expanded now, when individuals are able to receive and send messages, images, films in this global communication network, with practically no delay, and no limitation on the size of the audience. During the latter rapid fundamentally technical progress, we were so afraid of how to get money for the new inventions, that we forgot to think about what it does to our brain, especially with the next generation that gets the new environment as its natural living space. This change has multiple aspects that also interact and enforce the others.
We have the power to separate ourselves, but what is more important: our children from frightening situations. We have the resources to feel more empathy to them, so for example we don't send them alone to anywhere where they can die or get hurt because something must be done. This is absolutely different from the situation even a century ago, when sending your kids to the market or even the backyard could be the last moment you saw them. We don't usually feel real hunger, thirst, fear, injustice, loss, a quite little chance to get crippled by simple mistakes and live together with several people who did. Luckily, those times are gone, you say. But this also means neither you nor your child has to learn to deal with real fear and danger: our brain has to work in an alien environment, fundamentally different from what it was optimized for during its evolution.
We are raised in an environment full of science and more information than our brain can hold. More and more time we spend on interaction with machines, from the light switches and television to tablets and mobile devices, instead of organic creatures: plants, ants, birds, pets and other human beings. Naturally, we use machines instead of sharing our time and resources with them. We control them in a very simplified and quick commands, of course we don't have empathy towards them. We get angry and cry for replacement if they don't work as we expect it, we don't waste our time to understand them. Our brain is heavily trained to rule and change the world instead of learning from it.
Our ballads... This is a long story, but in a nutshell: the human civilization is a complex network of interacting communities, which are held together by shared and aligned motivations of their members. The "glue" is a common mythology, ideas, "memes", which affects the vision of the members, allows them to use similar terms, set common aims and support cooperation, sharing efforts, constructive and honest communication. The "old ballads": faith, nation, etc. 1: gone through the same evolution process: the stronger, more coherent ballads formed stronger communities that conquered weaker ones, 2: their development was very slow; 3: they were filtered by the listeners, who were confident, critic adults, checked their usability against their own, very hard life, they were extremely hard to impress. We have thrown away these ballads, and make new ones very quickly, we don't test their inner values and even don't care; we use ballads not to understand and explain our problems, but to forget about them. Today we create ballads that are far from our own experiences, focusing on heroes instead of real human beings, external actions instead of human interactions - and those that deal with humans (soap operas, reality shows) give useless, dumb cliches. In short: instead of passing values, helping to grow up and think, our modern ballads keep us in infant state, and infants want even simpler ballads, resulting a cultural landslide.
Today, our brain must quickly receive tons of information in which it is simply not good: it's just an organ to keep us alive and happy, trained and evolved in a very closed environment. It malfunctions, but at the same time it further changes its own environment. The race is getting faster and faster, we get more and more bits of information. We are hungry for understanding, but it does not mean receiving more, but processing less information and share our results among our communities. We seek for truth, but don't accept that a single human being, just like the whole mankind simply can't have it: we have a current understanding that always change as we improve. So, we today have biased media to feed us with "our truth", making us unable to communicate with people having different "truth" - faith, social, scientific vision, etc. We don't live in our own life, but act as a kind of news channel; we receive and forward information instead of having experiences that change us; we act like sensors and relays instead of processors.
We live in our dreams (I mean the "lucky part of the world"), and have the power to make our dreams true. This makes dreaming very dangerous, and from a remote point of view our world looks pretty childish (luxury buildings, cars, car racing, people competing as animals, economy and politics built upon goofy lies) and sad (the price of the dream: suffer, poverty, collapsing nature cycles, ...) This is a clear representation of the fact that even the most complex external, technical organization of our civilization (because we have that for sure), does not substitute the coherent inner structure (intelligence) and controlled flexibility (wisdom) of our brains.
We try to simplify ourselves to the level of machines, compare the human intelligence with a machine by numbers, forgetting that we as individuals and communities are fundamentally different from them, and process information, build our inner, and shared external world in a very different way. We as individuals, must be more human to keep up with our more mechanic world.
The mechanical skeleton and the informatics neural system of the global mankind is ready and active - the conscious human spirit, built up from self conscious and responsible human beings as cells, is far behind at the moment.
We are sleeping in the control room of a giant machine,
Sokat beszélünk a jövőről, bizonytalanok vagyunk, sokféleképpen látjuk - pedig a válasz egyszerű: kérdezzük meg a Világ Urát, mit akar, mert az lesz a jövő. Persze ez a kérdés rögtön újabb kérdéseket szül: mi is az a világ és ki az ura? Ezek viszont már praktikus kérdések, amelyekre lehet válaszolni. Világból rögtön három is van: az élővilág, a mesevilág és az emberi világ - ott az úr és akarata meglehetősen jól meghatározható. Nézzük is sorban!
Az első világ az élővilág, másként a Föld bolygó, ennek ura Gaia, a rajta élő lények összessége.
Az ő "akarata" egyszerű: él, és élni fog. Létezése évmilliókban, az összes élőlény faj ezernyi generációjában mérhető. Az ő jövőjét csupán globális vagy galaktikus katasztrófák befolyásolják jelentősen, de jelen tudásunk szerint egészen durva csapásokat is elviselt.
Ehhez képest a mi elmúlt párszáz éves tevékenységünk nem sokat nyom a latban. A jelek szerint képesek vagyunk megzavarni azt az egyensúlyt, amelytől a mi fajunk, civilizációnk létezése függ, akár olyan mértékben is, amelyet nem vagyunk képesek kezelni. Ez Gaia méreteiben érdektelen. Fajunk eltűnhet ugyanúgy, ahogy eltűntek más fajok is. Mérgezhetjük biológiai (felelőtlenül használt antibiotikumok, hormonkészítmények, idegen fajok behurcolása, génmanipuláció), kémiai (műanyagok, nehézfémek, savak, lúgok) vagy nukleáris anyagokkal, széndioxiddal, metánnal, hulladék hővel; ehhez is alkalmazkodni fog, ahogy tette eddig is. Nem "haragszik" ránk, nem akar bosszút állni vagy ilyenek, egész egyszerűen az élet, a biológia, fizika törvényei ütnek vissza arra a fajra, amelynek ereje nagyobb, mint bölcsessége. Ha nem vagy képes uralni önmagad, az általad megváltoztatott környezet elsöpör téged, ahogy a pezsgőben elpusztul az élesztő. Az élővilág jövője az élet maga, függetlenül attól, hogy abban az emberi civilizáció meddig és milyen módon szerepel.
Az élővilágot a mai ember nem ismeri. Nem tudjuk mit eszünk, mit iszunk, mit lélegzünk be, minek adunk és mitől vesszük el az életet hétköznapi létezésünk során. Ismerünk viszont egy mesevilágot: a gazdaság, politika, tudomány és hatalom világát. Mi uralja ezt a világot?
Egyesek szerint a politikusok, mint Orbán Viktor, Angela Merkel vagy Vlagyimir Putyin. Mások szerint cégek, mint a Monsanto vagy a Coca Cola. Megint mások a pénzvilág uraira: "a zsidókra", a Bilderberg csoportra, a Rothschild családra mutatnak.
Szerintem ők mind csak szolgák más-más szinteken, mert ebben a világban az egyetlen valódi úr Mammon, a globális pénz. A pénz, amelyet ma a legjobban fizetett, legokosabb emberek milliói: befektetők, tőzsdei szakemberek, bankárok, gazdasági szakértők hadai működtetnek. A pénz, amely ma mindannyiunk életét meghatározza jobban, mint bármi más, hiszen világunk mítosza szerint szinte minden megoldható, amire megfelelő mennyiségű pénzt tudunk szerezni. A pénz, amely valójában csupán számok halmaza és összessége egy globális informatikai rendszerben. A pénz egyetlen dolgot "akar": gyarapodni. Ez nem a saját akarata, hanem birtokosainak összegződő vágya: ha pénzem van, azt akarom, hogy több legyen belőle, oda viszem, ahol ezt megígérik, és elviszem, ha mások többet ígérnek. A "gonosz bankok", a tőzsde és üzemeltetői ennek a vágynak a szolgái; a politikusok az általa meghatározott globális gazdaság marketingesei (az ő feladatuk a saját mítoszuk eladása minél több embernek, akik aztán a szebb jövő reményében engedelmesen hajtják a gazdaság igájába a fejüket).
A pénzvilág "remélt jövője" az állandó gyarapodás, és ez rendben is volna, ha egyúttal nem szeretnénk a pénzt valós értékek, az élővilág mérésére használni. Ez utóbbi ugyanis véges; stabilitásra törekvő körfolyamatai a folyamatos, exponenciális növekedéssel szemben már évtizedes lemaradásban vannak. Sokszor annyi pénz pang a rendszerben folyamatosan kamatozó betétek, befektetések, kötvények, tulajdoni hányadok formájában, mint amennyit erőforrásokra, szolgáltatásokra, bármire "beváltani" képesek lennénk a mai árak mellett. Pontosabban: a kiskirályok pénzben kifejezhető igényeinek felső határa nyilván végtelen, de a "pórnép" alapszükségletei ettől tragikomikus mértékben eltávolodtak. Utóbbiak nagyon sokan vannak, régóta etetik őket fontosságuk tudatával, ami szöges ellentétben áll a valós tapasztalataikkal. Nem meglepő, hogy egyre dühösebbek. A mesevilág "valós jövője" egy globális, eddig nem látott méretű pénzügyi és társadalmi csőd, amikor ezt az egyszerű tényt végre kénytelenek és képesek leszünk beismerni.
A harmadik az ember világa. A fajé, amely mára több lett, mint egymással szaporodni képes biológiai egyedek halmaza: működési szempontból több, mint hétmilliárd egyedből álló egyetlen, (majdnem) globálisan szerveződni, cselekedni, dönteni képes "szuperlénnyé" vált. Ereje Gaiával összemérhető, Mammonnal kölcsönösen teremtették egymást. Az ember világának ura természetesen maga az ember, pontosabban a döntési szabadsággal rendelkező egyedek összessége. Ez a "fejlett világ" lakossága, akik számára a huszonegyedik század nem csak álom, hanem kézzel fogható valóság: létbiztonság, kommunikáció, oktatás, közlekedés (szemben azokkal, akiknek ugyanez a kor ipari rabszolgaságot, kábítószerek hatása alatt és nehézfegyverekkel vívott, valójában globális cégek és szekták érdekeinek megfelelő törzsi háborúkat jelent).
Ez az úr viszont egyáltalán nem viselkedik úrként, sokkal inkább a körülmények foglyaként tekint önmagára: az oktatást teherként kezeli, a felelősségtől szabadulni kíván, nagyobb gazdasági, politikai rendszerek játékszerének érzi magát. Egyre rövidebb távon gondolkozik, csupán túlélni szeretne, a rá nehezedő, számára ellenszenves szabályok ellen csak akkor emel szót, amikor már puszta létét fenyegetik - és nem akkor, amikor még lenne mozgástere a változtatásra. Az pedig, hogy társaiért kiálljon idegen tőle, hiszen nem bízik másokban, akik szintén nem támogatják, ugyanis közösségi mintáikat teljesen használhatatlan mesék, krimik és akciófilmek; egymás legyőzésére, állandó versengésre szoktató játékok alkotják.
Az egyéni túlélés stratégiái, a személyes felelősség tagadása, a motivációk összehangolását célzó kommunikációra való képtelenség révén az ember-úr a felette álló élő-, és az általa teremtett mesevilág összeütközését, annak következményeit kezelni nem tudja, ezek áldozatává válik. Hacsak...
Hacsak nem képes úrként gondolni önmagára, és ennek megfelelően viselkedni.
Vajon mit jelent ez?
Ha én úr vagyok, azt jelenti, tudatában vagyok erőmnek és gyengeségeimnek, ismerem alapvető késztetéseimet. Ezek formálják életemet, azt a viszonylag rövid időt, amelyet ezen a világon töltök. Segítenek nekem kiválasztani azt a tevékenységet, amelyben képességeimhez mérten igyekszem a legjobbat nyújtani és mindig fejlődni. Nem félek a hibáktól, amelyet közben elkövetek, hanem nyíltan vállalom őket, mert általuk tanulok és nyújtok tanulságot másoknak - ez utóbbi talán még fontosabb, mert így nem csak én, de mások is igyekeznek majd elkerülni a hasonló tévedéseket.
Úr vagyok, ennek megfelelően tisztelem saját feladataimat, utamat, önmagamat. Azt is tudom, hogy egyetlen emberként a világ nagyon kis szeletének lehetek ura csupán, ezért elemi érdekem, hogy az összes többi területen más, hozzám hasonló szemléletű, de teljesen másként gondolkodó urak dolgozzanak legjobb tudásuk, lelkiismeretük szerint, szabadon. Tisztelem őket, és amikor kell, felemelem a szavam annak érdekében, hogy az ő szabadságuk, függetlenségük megmaradhasson.
Úr vagyok az ember világában. Egy olyan faj tagja vagyok, amely egy egész bolygót művel vágyainak megfelelően - tehát felelős vagyok ezen vágyak minőségéért és költségeiért. Egyénként természetesen fontos saját létbiztonságom, kényelmem, jó közérzetem megteremtése, hiszen ezek nélkül nem tudnék minőségi munkát végezni. Ugyanakkor felelős vagyok azért, hogy ne kergessek olyan álmokat, amelyek másokat megakadályoznak saját létbiztonságuk, kényelmük és jó közérzetük megteremtésében - akár velem egyidőben, de a bolygó kevésbé szerencsés vidékein születtek, akár generációkkal utánam fognak itt élni.
Úr vagyok, tehát felemelem a szavam egy olyan rendszer ellen, amely nem hallgatja meg minden fajtársam hangját, amely rabszolgákká teszi őket az én szórakoztatásomra, amely utódaink életét, szabadságát teszi kockára az én megszokott kényelmem érdekében, amely ostoba mesékkel és szándékos hazugságokkal takarja előlem a valós problémákat csak azért, hogy nyugodtabban alhassak.
Úr vagyok. Ismerem az igényeimet és megfizetem az árukat. Saját döntéseket hozok és nem terhelek másokra többet, mint amennyit értük én elviselek, mert kapcsolataim a kölcsönös tiszteleten alapulnak, nem a hatalmon és pillanatnyi erőn. Elkövetem saját hibáimat, és ugyanúgy vállalom őket, mint a belőlük származó tanulságot, esetleg sikert. Felelős, felnőtt, tehát félelmeivel és gyengeségével is tisztában lévő, éppen ezáltal kikerülhetetlen határaimon belül szabad ember vagyok. Nem pátyolgatásra szoruló akaratos, nyűgös gyerek.
Ennek az úrnak talán van jövője ezen a bolygón. A saját maga által teremtett világ fogságában a puszta létezésért kapálózó szerencsétlennek nincs esélye.
Azt hiszem, hogy helyesebb a mai divat ellenében nem tegező módon írnom, bár sajnos életkorom lassan lehetővé tenné annak egyoldalú alkalmazását, ettől mégis ugyanúgy kiráz a hideg, mint attól, hogy Önök visszategezzenek engem.
Nincs okom kételkedni az Önök jó szándékában, sem lelkesedésében - azonban ugyanígy nincs okom józan ítélőképességet feltételezni az Önök részéről. Túlnyomó többségüknél az életkor és a kizárólag személyesen beszerezhető elmélyült tudás és tapasztalatok hiányoznak, a maradékuk pedig már túlságosan rögzített gondolati mintákat követ, és mindent megtesz azért, hogy az első állapotból a másodikhoz "segítse" az előbbieket.
Felnőtt tanácsadóikról már nem tudok ilyen megengedő módon nyilatkozni. Ha megfigyelik, az aktuális hatalom visszaélése a kiforratlan személyiségű gyermekek, fiatalok vakmerő lelkesedésével örök stratégia, a gyermekek keresztes háborújától a Hitlerjugenden át az afrikai gyermekkatonáig. Önök most azt gondolják, ez nagyon durva csúsztatás - én azt, hogy csak a környezet eltérő, az eszköz, és annak tűrhetetlen cinizmusa ugyanaz.
Remélem eléggé provokatívnak találják ezt a megállapítást ahhoz, hogy intellektuálisan is igyekezzenek követni a továbbiakat.
Az Önök szemében bizonyára csak egy vagyok azok közül, akik szerint Magyarország (amely sajnos mára már nem csak nevében veszítette el a "köztársaság" rangot) Miniszterelnöke egy veszélyesen szűklátókörű, a magyar társadalommal szembeni felelősségének valós mélységéről tudomást venni képtelen, nagyobb rendszerek irányítására habitusa miatt eleve alkalmatlan ember, ám kétségtelenül tehetséges "népvezér".
Az emberi civilizáció a kultúra vagy tudományok terén ezt a szerepet már évezredek óta túlhaladta, sőt még a politikai életből is kikopott már egy ideje a világ szerencsésebb régióiban. Sajnálatos módon azonban a magyar társadalom Önökkel együtt, egyébként magyarázható okból lelkesedik a mindenkinél bölcsebb vezér mítoszáért (mindegy, hogy Orbán Viktornak, Vona Gábornak, Gyurcsány Ferencnek, stb. hívják), így képes ezt a röpke párszáz évet visszalépni a kedvükért. Azok pedig, akik ennek árát is képesek felmérni vagy megérezni (mozgástér beszűkülése, ellátórendszerek megroskadása, hűbéri rendszerek feléledése), nem véletlenül menekülnek az országból.
Ennek a véleményemnek aktuális hangulatomtól függő mértékben minden kertelés nélkül hangot adok, még nyílt levelet is írtam egyszer neki.
Veszélyes és elfogadhatatlan csúsztatás azonban az Önök részéről azt feltételezni, hogy ehhez a véleményhez "pártaktivistának" szükséges lenni. Amennyiben van türelmük, elolvashatják korábbi, a címzettek által szintén gyakran ellenséges provokációnak minősített kommunikációs kísérleteimet akár az Önök számára most célpontként kijelölt OGYM, Bajnai Gordon "Haza és Haladás" álomgyára, az LMP, az akkoriban Ángyán József (Kishantos és a magyar termelők kisemmizése) és Horváth András (a magyar gazdaság NAV által intézményesített kirablása) ügyeivel fémjelzett TESZ, ... irányában. A listán valóban nincs fent a Jobbik, de ez nem dicséret, a velük való kommunikációt teljesen értelmetlennek tartom.
Akkor vajon mi visz rá engem arra, hogy ilyeneket írjak? A válasz egyszerűnek hangzik: a felelősségteljes, felnőtt emberhez méltó gondolkodás képessége, amely egyébként rendszertervező programozóként a megélhetésemet is biztosítja. Egyszerűnek hangzik, de ha kommunikációs kísérleteimet nyomon követik, kiderül, hogy egyetlen élő érdemi partnert sem sikerült találnom, pedig Önök közül sokan rövidebb ideje élnek, mint amióta én ilyet keresek.
Igen, én vagyok az, aki "szembemegy az autópályán". Én vagyok az, aki hajlandó megkérdezni, hogy akkor mi is a helyzet a jövővel, mondjuk tíz év múlva? Én vagyok az, aki összehasonlítja a válaszokat.
A "jövőkutató" azt mondja, ha elég sokáig élünk, már nem is fogunk meghalni (nanobotok, mesterséges szervek, felhő alapú hibrid intelligencia), az autók önmagukat vezetik, az emberek a Marson alapítanak kolóniát.
Az ökológus azt mondja, a megzavarodott természeti körfolyamatok, elfogyó talaj, elszennyező vizek, ... miatt egy poszt-civilizációs nyomor lesz az osztályrészünk. A hadi szakértők vallási okokon túl az elfogyó erőforrások, főként az olaj és az ivóvíz hiánya miatti háborúkat látnak. A pénzügyi "szakértők" órákat rizsáznak, de egyetlen értelmes szót nem tudnak mondani arról, hogyan is fog megoldódni a folyamatban lévő pénzügyi válság, amelyet józan ésszel csak röhögve figyelhető szerencsétlenkedéssel dobálnak egyik kezükből a másikba.
Én vagyok az, aki teljes mértékben megérti az Önök aggodalmát, elégedetlenségét. Az a világ, amelybe Önök születtek, már véget ért, és jelenleg Önök nem látnak olyan mintát, amely kiállná az Önök kritikáját, amely méltó lenne az Önök odaadó munkájára. Sajnos emiatt Önök elvesztegetik értékes élet-idejüket, a megfelelő szintű erőfeszítés hiányában gondolkodásuk, cselekvőképességük nem lesz elég az Önökre szakadó feladatok megoldására. Jelen világunk ugyanis a korábbi generációk tényleg minden elismerésre méltó, hatalmas egyéni erőfeszítésének köszönhető, már a fenntartásához is ehhez mérhető munkára lenne szükség: több évtizednyi folyamatos, kiemelkedő szintű gondolkodásra, elemzésre vagy éppen kétkezi munkára. Az nem elég, hogy az interneten utána lehet olvasni, vagy a Facebook-on százezer "lájkot" lehet gyűjteni egy közhely átfogalmazásával.
Önök a Fidelitasnál (de írhatnám akár a Jobbikot is) nagyon rossz reménysugarat választottak. Az Önök vezetői nem rendelkeznek semmilyen, a valós feladathoz mérhető jövőképpel, a politikát a "közösség feladatain való gondolkodás" helyett egy játszmának tekintik, ahol első a hatalom megtartása/megszerzése, majd utána lesz valahogy. Én rendszertervező vagyok, pontosan tudom, hogy így nem megy, pontosabban: így csak káoszt lehet létrehozni.
Csak egy példa: Paks és az atomenergia. Önök bíznak a vezetőik józanságában, ítélőképességében; Önök tarthatják hatalmi propagandának, vagy tudatlanságból származó "sötétzöldnek" azokat a hangokat, amelyek nem csak ezt a beruházást, hanem az atomenergia jelenlegi felhasználását az emberiség globális hibájának tekintik.
Önök tekinthetik Albert Einsteint, Isaac Asimovot "sötétzöldnek", amiért ezt az utat elhibázottnak tartották. Önök hihetnek abban a technológiában, amely "mindenre felkészült, és sokszorosan túlbiztosított" mindaddig, amíg a lehetetlen esemény, a reaktormag leolvadása mégis bekövetkezik (az eddigi átlagban hét évenként...). Önöknek nem kell tudni arról, mennyire közel voltunk ahhoz, hogy Pakson következzen be tízezer évig tartó következményekkel járó katasztrófa (és hogy az akkori elemzés végén olvasható "baljós körülmények" mennyivel enyhülhettek azóta). Önöknek nem kell tudni, hogyan fordult el az erőmű (szaktudás vagy elkötelezettség hiányával bajosan vádolható) akkori vezetője az atomenergiától (kapott is érte gondolom kígyót-békát, egykori cikke is csak web archívumból érhető el...)
Önöknek nem kell foglalkozni azzal, hogy Fukushima egy pontosan előre jelzett (csak túl költséges) természeti jelenség, és az egész technológia alapvető hibáinak következménye. Önök nézhetik hülyének a németeket, akik tisztában vannak azzal, hogy a Fukushimaival pontosan egyező rendszerek várják a következő "lehetetlen eseményt", és azzal, hogy az atomenergia jelenlegi felhasználási módja egyszerűen civilizációs zsákutca, amelyet kizárólag szakértőknek beállított marketing ügynökségek (pl: IAEA) felületes kampánya tart életben. Önöknek nem kell azzal foglalkozni, hogy mára például kiderült, Fukushimában az I-es reaktor teljes üzemanyagkészlete átégette magát a reaktormagon és az "áttörhetetlen" köpenyen, valahol az épület alagsorában vagy talajában heverészik, és a világon senki sem tudja, hogyan lehet megközelíteni, ártalmatlanítani. A Csendes-óceán partján, szennyezve a környékbeli hegyek felől folyamatosan áramló talajvizet.
Önök hihetnek bármit, ennek dacára az Önök életét számos elkövetkező generációval együtt meg fogja határozni ez a tény akkor is, ha új hasonló, esetleg nem ennyire szerencsés baleset (mert a fukushimai óriási szerencse révén nem lett sokkal rosszabb) nem is következik be. Önök olyan embereket támogatnak, akik az Önök jövőjét (számos egyéb ordító ostobaság mellett) ezzel is... kockára teszik? Nem, az feltételes módot jelentene. Helyesebb azt mondani: pillanatnyi érdekeiknek megfelelően eladják az Önök jövőjét.
Ja, ráadásul: miért kell nekünk Paksról beszélni, amikor Széles Gábor energiacellája már majdnem megvalósult? Valaki hazudott? Nem, ez egyebek mellett a náci Németországban is használt "csodafegyver" propaganda fogás, a hazugságnál sokkal súlyosabb: tudatos tömegmanipuláció.
42 éves vagyok. Ez egy civilizáció nélküli környezetben "öreg" kor: fizikai cselekvőképességem már nem túl nagy érték, nehezen, de tanulok vigyázni magamra, idővel egyre több segítségre lesz szükségem ahhoz, hogy munkaképes legyek. A mai civilizált környezetben ez az aktív kor kezdete: mostanra tanultam meg eleget saját mesterségemből ahhoz, hogy valamit hozzá is tegyek. Persze ez nem megy úgy, ha a derékfájástól éppen mozdulni sem tudok.
Nem panaszkodhatom. Amikor annyi idős voltam, mint most Önök, láttam gyerekeket meghalni, nem tévében, hanem másfél évig tartó polgári szolgálatom alatt beteghordóként a szegedi Gyermekklinikán.
Elég sokat éltem, és utamat nyugodt lélekkel vállalom az előtt a fiatalember előtt, aki valaha voltam. Bizonyos értelemben tartozom neki, és Önöknek azzal, hogy provokáljam: ostoba klisék ismételgetése helyett saját, önálló, felelősséggel vállalt gondolatok megfogalmazására igyekezzem kényszeríteni Önöket. Erről szólt sok minden más mellett a Milla (jól megérdemelten bohózatba fulladt) alternatív elnök kampányára készített, szánalmasan home-made videóm:
vagy a Pandora szelencéje című novella, amelyeket ez alkalommal az Önök figyelmébe ajánlok.
Amint látják, nehéz lenne engem azzal elriasztani, hogy az arcomat vagy nevemet valamilyen listára teszik, gondolataimat nagyjából az Önök életkora óta nyíltan vállalom, egy ideje minden közösségi megnyilatkozásomat, sőt (anonimizálás után) leveleim egy részét a blogomon is publikálom azért, hogy bárkinek módjában álljon engem korábbi szavaimmal szembesíteni. Nem szorulok arra, hogy önéletrajzomat aktuális köpönyegemhez igazítsam, mint mondjuk az önök példaképe, Orbán Viktor.
Természetesen (az Önök többségével ellentétben) önálló felelősséggel, munkával, családdal rendelkező felnőtt emberként személyiségi jogaim, magánszférám védelme számomra több, mint jámbor óhaj: elemi szükséglet. Tudom, hogy Magyarország mára már megszűnt jogállam lenni, és mivel Önök a "jó oldalon állnak", a törvény betűje már nem vonatkozik az Önök által elkövethető jogsértésekre, ettől függetlenül kérem ennek tiszteletben tartását.
Ugyanakkor melegen ajánlom "provokátor-figyelő" csapatuk szíves figyelmébe mindazt, amivel eddig foglalkoztam, és amivel a továbbiakban foglalkozni fogok. Érdemi, tartalmi kritikájukat, amennyiben a megértés szándéka érzékelhető benne, örömmel fogadom. Az én legjobb tudásom szerint Önöknek (beleértve a saját gyermekeimet is) szó szerint az élete múlik rajta, amelynek minőségéért ha kell, erőmhöz és lehetőségeimhez mérten (ez a magam elé tűzött célokhoz képest sajnos szánalmasan kevés) akár Önöket is hajlandó vagyok "provokálni".
Nem tudok elmenni amellett, hogy ez a kampányvideó milyen közel áll ahhoz, amelynek jelenlegi, "sötét oldaláról" a Süketek kórusát, működni vágyott változatáról a Pandóra szelencéjét írtam.
A szereplők jó lelkű, tiszteletre méltó színészek, egyik mesterem, Robin Williams kollégái.
Én viszont írástudónak vallom magam: Lao-ce-t, Marcus Aureliust, Jézust, Anthony de Mellót nem forrásnak tekintem, hanem felmenőim között tartom számon őket. Nem szerepekbe bújva igyekszem őszintén tovább adni a szavakat, hogy másokban gondolatokat ébresszek. Életem értékét mérem azzal, milyen mélységben sikerül bölcsességüket felfognom, megvalósítanom és a mai világ megértésévé alakítanom.
When thinking about learning and teaching, we seem to forget about the fundamental facts.
Our brain is a neural network, a very complex interconnected mesh of simple logical switches.
Nature invented that having a large number of these switches, and the ability of changing the connections allows an entity to adapt to the environment on individual level. This method is of course much faster than the evolutionary adaptation, because that requires hundreds of generations instead of one.
Nature also invented that the ability of transferring the knowledge between generations allows the individual not starting from zero, but with the cumulative knowledge of previous generations.
Of course "nature invented" means the original, long-long generation drift, caused by the statistical difference between the little bit better life chance of individuals having a more lucky pattern set in their brain.
What we have today in the human brain is the result of this long evolution. Our brain has a coded period (rather say pre-built structures) to learn together with the community adaptation. Later, most of us lose these structures and the behavior changes to using (90%, utilization of knowledge in practical tasks) or transferring (9%, teaching).
What is the point in this? Check this enumeration...
You think you are open to new ideas. In fact, you have a very little chance to be open to them, if only a very small percentage of the topics, where you successfully kept the original, learning structures. If you don't practice learning in a regular basis, that ability goes very far into the background. You don't use it, because you actually do things by utilizing, or teach therefore transfer the current knowledge. You don't regularly question what you base your life and personality on (which is, again, a side operation of your brain).
If you want to learn anything, that means you want to build new structures in your brain, a new connection set in your neural network. If that is not connected seriously into the existing structures, if your everyday thinking will not pass that segment in a regular basis every day, that structure will dissolve just like any other useless memory. Maybe it will not disappear, but a faint memory is definitely not a useful knowledge. It is definitely not enough to repeatedly re-learn to "keep it fresh" - unless you have a very exceptional brain that is able to do this. For all the rest: only try to learn what you need, and use it regularly. Otherwise you just waste your time.
So, if you want to keep something in your brain, you must tie yourself to it. You must need that knowledge, or otherwise connect other interesting events to them. This is how the brain control methods, memory hooks work. However, with this method, you can only keep static information in your brain, like a photo album. In the same way, the current teaching methods in the west, try to make the learning material "interesting" by adding pictures, making it mosaic-like, from interesting, colorful tiles. Yes, the brain will be able to repeat the content of those tiles - but this is not the aim of teaching. We learn not to "have" the information, but to modify our brain structure for understanding the world. Our brain must change and adapt, not only to hold, but to utilize the very complex knowledge structure of our civilization. It is not enough to faintly remember to the laws of maths, physics, biology or psychology. We must use them to understand the world around us, to become responsible adults who can improve things, instead of a mental state of a lifelong wondering child.
This is why (the proper) elementary school system is so essential. It has to literally squeeze the driest material of our cumulated knowledge into a child's flexible, open brain. That brain must be transformed into a more complex structure that is able to keep, later invent the connections among various topics, so that child will become an independent, responsible entity in our real world. It is an epic failure to convert the material to some toy-like thing because the child wants that. Yes, definitely, the child wants to have fun. But to keep the human civilization alive, that child should have to learn separating fun from work; learn to have fun and learn to work, separately.
The brain of the child accepts the knowledge of our civilization, because it is coded to adapt to the environment in the early ages. They can even learn using guns and grenades, kill and die by orders, if the environment requires that; shamefully this feature is tested and actively used today all around the world.
In a good school system, we should show to the child the structure of a working civilization: the working, caring community of children of the same age, with a tutor or tutors, who passes them huge amount of information but want them to use it creatively. Ask questions, form new ideas, which are childish of course, but a good teacher (who has the time and is not frustrated by micromanagement) can teach children to analyze their own ideas, find the good and the weak points, show the ways of improvement.
I woke up so early this morning because I see our "western"education system does not consider these basic facts, therefore it must fail. A child in a developing country has much greater chance to became a useful adult, but they don't have the opportunity to utilize that ability - while most of our children of the west are doomed to become a useless adult.
... Tömörítő hatása maximum a WinRAR-nak, vagy más tömörítőprogramnak van, ez egy nyelvnél értelmezhetetlen fogalom. Ez pont ugyanaz a tudományosnak tűnő, de rossz szövegkörnyezetben alkalmazott kifejezés, mint amit az áltudományok terjesztői alkalmaznak, és így születnek olyan elképesztő sületlenségek, mint pl a nanoantennák, vagy a biorezonancia, esetleg a fantomenergia. Nem nagyon érdemes ennél többet foglalkozni ezzel az állítással, lényegében teljesen értelmezhetetlen. ...
Mivel nem vagyok összehasonlító nyelvész, természetesen nem mondom, hogy a magyar nyelv kilóg a sorból. Viszont szerintem, ha elgondolkodunk agyunk felépítésén, a nyelv gondolkodásban betöltött szerepén és nyitott gondolkodás fontosságán, akkor érdemes megismerni és használni a magyar nyelv csodálatos eszköztárát. Nem a ma divatos ordító felszínesség szintjén.
A szerző kimondottan a magyar nyelv "tömörítő képességét" említette, ami messze nem ugyanaz, miint amiről a hivatkozott posztban szó van. Allegória, metafora, szinekdohé stb. minden nelvben van.
Az összehasonlításban a magyar nem jön ki kivételesen jól. Ugyanazt a szöveget különböző nyelvekre lefordítva a legrövidebb szöveget általában az angol produkálja, a magyar nem jobb az átlagnál. Az összehasonlítás természetesen nem az eredeti szöveggel történik, hanem a célnyelvek között.
A cikk írója által kritizált szöveg vonatkozott egyértelműen a terjedelemre; a válasz általánosabb állítást fogalmazott meg, mely szerint a "tömörítő képesség" egy nyelv esetében teljesen értelmezhetetlen. Ezért jeleztem, hogy a "tréfa kedvéért" szólok hozzá, nem cáfolva a cikk állítását, hanem továbbgondolva az értelmezhetőséget egy szélesebb kontextusban.
Ha megfigyeli, a felszínen beszélek a nyelvi eszközök működéséről és hatásáról, ennek segítségével mutatom meg, hogy az emberi agy szerkezete és felfogóképessége miatt a hangsúly nem a precíz ("bináris jellegű", a szöveg karakterszámával mérhető) adatátvitelen, hanem a befogadóban megmozduló kapcsolatrendszeren van. Ez természetesen nyelvfüggetlen.
A háttérben viszont utalok a nyelv által hordozott, a tudatos vizsgálatot általában elkerülő kapcsolatokra. Ez egyrészt az "építkező" modellből fakadnak, amely az új tárgyat nem új hangsorral "nevezi meg", hanem a meglévő nevek kombinációjával "leírja", ezáltal az agyat folyamatosan ezen halmazok elemzésére sarkallja.
Másrészt (és ez az igazán ütős szerintem): az azonos alakú szavak, amelyek "teljesen eltérő" gondolatköröket neveznek meg azonos hangsorral. Figyelembe véve az agy működését, a hangsor "illeszkedik" mindegyik fogalomra, az ingerek megmozdulnak az összes irányában - a tudat törli a szövegkörnyezettől idegen jelentéseket.
No itt kezd érdekessé válni, hogy a magyar nyelv milyen fogalomköröket "ránt össze" minden egyes alkalommal az agyunkban, amikor olyan szavakat használunk, mint pl: él, ég, szív, ér, vár. Nem rosszabbak a belőlük épített kedvencek, mint pl: kincs/becs; közösség vagy udvarias.
Nem értek a nyelvészethez, a többi nyelvről nem sokat tudok (munkámból kifolyólag angolul írok, tárgyalok és gondolkozom gyakran, de az "tanult nyelv"). Viszont elég jól ismerem azt a rendszert, amely egy vödör trutymóból, kb 60 milliárd villanydrótból logikus gondolkodást alkot. Véleményem szerint a magyar nyelv tudatformáló eszközei nagyon komolyak, vizsgálatra érdemesek.
"hanem a befogadóban megmozduló kapcsolatrendszeren van."
Bár a strukturalista nyelvészet és Chomsky " mélyszerkezete" manapság nem divatos elmélet, úgy látom, te is ismered vagy legalábbis hallottál róla.
Az egész gondolkodásunk asszociatív alapokon működik (nem véletlen, az információ a neurális kapcsolatokban tárolódik, nem az egyes neuronokban, nem bitekben, ahogy te is írod), meglepő lenne, ha épp a nyelv nem ilyen lenne.
"Ez egyrészt az "építkező" modellből fakadnak, amely az új tárgyat nem új hangsorral "nevezi meg", hanem a meglévő nevek kombinációjával "leírja", ezáltal az agyat folyamatosan ezen halmazok elemzésére sarkallja. "
Ez nyelvenként változó, még egyazon nyelvcsaládon belül is. A magyar és pl. a német jellemzően szóösszetétellel alkot új szavakat új fogalmak vagy tárgyak megjelölésére, míg az angol sokkal gyakrabban alkot új szavakat, vagy - ami a nyelvtanulóknak igen zavaró - meglévő szavaknak az új jelentést. Ezért van az angolban sokkal több homoníma, mint a németben vagy a magyarban. Bár éppen az angolban nem annyira egyértelműen mindig homonímák, gyakran poliszémiáról van szó, és a határ gyakran elmosódott.
"az azonos alakú szavak, amelyek "teljesen eltérő" gondolatköröket neveznek meg azonos hangsorral"
Ezek a homonímák.
"pl: él, ég, szív, ér, vár."
Ilyenek más nyelvekben is vannak. A valódi homonímák esetlegesek, ezért szerintem nem kell komoly jelentőséget tulajdonítani nekik és az általuk felölelt jelentéseknek. Nem hiszem, hogy e téren különleges lenne a magyar nyelv.
Amiben viszont feltétlenül különleges és kiemelkedően szép, az a költészetre, ezen belül is főképp a lírára való csodálatos alkalmassága. Elég jól tudok németül és angolul ahhoz, hogy eredetiben is olvassam az irodalmukat. Elterjedt közhely, de igaz, hogy igen sok magyar versfordítás sokkal szebb magyarul, mint eredetiben. És nem azért, mert az ember az anyanyelvén jobban érti/érti a finomságokat.
Ez az a különlegesség, amelyet érdemes lenne alaposabban kutatni.
Őszinte leszek. Chomsky neve ismerős, Wikipédián botlottam már bele, de azt nem tudtam, hogy hasonlóan közelítem meg a dolgot. Én rendszertervező vagyok, abból élek, hogy átlátok dolgokat, működő struktúrákat építek - valahol az emberi és a gépi intelligencia határán. Éppen ezért foglalkoztam nagyon sokat azzal, hogy mennyire idegen az emberi "hardvertől" a rajta futó "szoftver": a racionális gondolkodás, személyiség; elég tudatosan alakítottam a saját felfogásomat a mai formájába.
Ennek az útnak vastagon része a vallások és filozófiai irányzatok megismerése, az Újszövetségtől a Csan buddhizmusig. Természetesen nem vallom magam szakértőnek egyikben sem, de nem is gyúrok belőlük valami divatos koktélt. Mindegyiket a maga teljességéért, koherenciájáért tisztelem, más-más dolgokat tanulok belőlük.
Éppen ettől válik nagyon komollyá a magyar nyelv. Az a tény nyilván nem különleges, hogy azonos hangsorral eltérő fogalmakat jelölünk, hanem hogy milyen fogalmakat köt össze a nyelvünk.
Él... létezik, illetve a penge éle - a pillanat döntési lehetősége a múlt és a jövő között.
Öl - anyaöl, ölelés, ölés - élet és halál kapcsolata, körforgás. Túl szoros öleléssel ölni, egyéni kibontakozást megakadályozni.
Szív - vérpumpa és beszívás, befogadás... pedig a pumpáról mindenkinek a fújás, kilövellés a természetes asszociáció, a magyar mégis az ellentétét köti hozzá, az együtt létezés, empátia személyes hatását érzékelteti.
Stb...
Persze, tudom, "túlgondolkodom". Ebből élek. Egyre jobban ;-)
This is spot on... It's comparable to watch a child's sense of adventure and unreserved ambition in tackling a difficult task. They are untainted by failure or society. As this child grows they "learn" to be less adventurous and more reserved in their actions and ambitions.
I remember when I was in my early twenties, I used to have a great business or product idea each and every day. I used to wake up at night with great ideas and jot them down on a pad next to my bed. I aim to get back to this "untainted" state of mind soon.
If you could do absolutely anything you wanted and knew you could not fail, what would you do?
I offer you a better question.
What is the thing that you would do for your whole life (if you could), even if you have absolute minimal chance to be right? So when you die and look back, you can see no result, no success, no fame - only hard work on a question that worth it?
Because I think this tells who you really are; and I think almost all achievements of the human race came from this kind of work. And not from those who are "too creative to work hard 8+ hours every day in an office" and "save the world with a superhero miracle" ;-)
This is how I work, and it did not matter where: at a star AI startup, a 4-men or a multinational company, or 1.5 years at home with 3 kids but without income. I reached a state when I can't find a single human being who would even try to understand what I say. But it worth.
I once asked computer entrepreneur Steve Jobs why some people are more creative than others. He replied, “Innovation is usually the result of connections of past experience. But if you have the same experiences as everyone else, you’re unlikely to look in a different direction.”
From my point of view, Jobs did not add anything to the ideas from PARC (mouse, GUI, OOP, etc.): they were invented and put together fine. But at the same time, they looked like crap, were insanely slow and expensive. They simply did not seem to worth the effort buried into them, and I assume nobody wanted another turn in the the dollar auction. They showed it to external guys because they did not see any value in them. However, Jobs started to believe that it can change the world, had the charisma to get new team and new money into the story, was able to motivate or force his people to break their own boundaries, and finally (after desperate struggles and lots of pain) he won. http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../great-artists-steal.html
You forgot again and again all the efforts about making an invention to comsumable, and one of the most popular thing. For example, Jesus teached almost the same as the Essenes and other Jewish sects, and his teachings about love and acceptations are close to Buddha's speachs. But he - and the followers - succeed to make it to a religion. So Jesus (and the founders of Catolicism later) made no effort? Or they made the best?
Please repeat reading from "However, Jobs..." because as I understand, you just say the same thing. And we are at the focus point: is it OK to ask Jobs (a truly great motivator, salesman, visioner, "evangelist") - about creativity (as he has NOT created those things, but realized and unfold the potentials in them)? Isn't it dangerous to praise the popular salesman instead of the (maybe not so shiny) ones who DO the things?
In short: who will do the job if everyone prefers selling?
Then read the first sentence of the original quote.. It doesn't ask "How can Jobs be so creative?" It just asks "How to make difference?" Jobs was talented in finding peoples with creative ideas, makes them adorable, and put it in the road of consumption. He had got the answer that was asked.
Well... it says: "why some people are more creative than others?", which, at least for me, is NOT "how to make difference". I still think this "why" question should not be addressed to him - and that the answer is weak. But of course it is nice, and anyone is free to like it
.svg/180px-Flag_of_the_Hungarian_Revolution_(1956).svg.png)
