Ha elég messzire jutottál, a megoldás a hátad mögött van... :-)
Respektu Tempon. Tiszteld az Időt / Az Időt tiszteld.
International readers, please use the english tag to get a first impression, thank you.
I like this model but think it is incomplete and wonder what you think about my version.
1: The chess analogy is power-oriented, describes actions, a black box model.
I use a white box model focusing on motivations and found a twisted version of the Indian caste system more useful with the Brahmins (monks), Kshatriyas (guardians), Vaishyas (organisers), Sudras (craftspeople), and the Dalits (untouchables). These represent the five ways that people can deal with their inevitable weakness and mortality; and dictates every decision they make. The model also shows how "modern society" flipped this system upside down, together with a possible (though quite improbable) solution.
2: There is no single person who can flip the table, this is not how it works.
There may be people who never accepted the motivations of this game, spent their lives outside of the struggle for money and power, seeking for real answers and better questions(!) They lost all their fights not because they were not ABLE to win but because they were NOBLE to take only what they needed and not what they could grab. They can and do tell everyone their way to play the game but get the response that "you have to understand". They do understand but they don't obey.
Then the Pharisees went out and laid plans to trap him in his words. They sent their disciples to him along with the Herodians.
“Teacher,” they said, “we know that you are a man of integrity and that you teach the way of God in accordance with the truth. You aren’t swayed by others, because you pay no attention to who they are. Tell us then, what is your opinion? Is it right to pay the imperial tax to Caesar or not?”
But Jesus, knowing their evil intent, said,
“You hypocrites, why are you trying to trap me? Show me the coin used for paying the tax.” They brought him a denarius, and he asked them, “Whose image is this? And whose inscription?” “Caesar’s,” they replied.
Then he said to them, “So give back to Caesar what is Caesar’s, and to God what is God’s.”
When they heard this, they were amazed. So they left him and went away.
Today the whole table is in free fall, no pawns and no kings can really control it, the game plays itself through them. Players either realise that and start looking for those outsiders or we die together.
The outsiders do no look for honour, they seek respect in its original meaning: "re-specto" = "examine it again". Don't reject because you think that's insane. It is just frightening because it is out of the world you knew.
1: Our bus is racing downhill off the cliff due to mismanagement. 2: Billionaires motivate self-proclaimed experts with (or without) arts, management or business degree who motivate kids to rush to the controls to "save the world", always on the hype, today AI. They never allow experts to handle the issues.
What expert, you ask? Those who know the warnings about an anthropomorphic illusion of thinking machines (Turing, Weizenbaum), not understanding informatics (Bush, Licklider, Engelbart, Nelson), worshipping science (Neumann, Szilard) and forgetting that civilization is not given but must be built within each and every member (Asimov, Postman). And that even conscious actions without the big picture is futile (Aaron Swartz, Edward Snowden).
When in real life you see an accident, you step back, yell for a doctor, call for ambulance, because you know that without relevant knowledge, you can make all worse. With global crises (climate, pollution, ... now AI) every spectator rush to "provide their opinion and help". One day the hype will be over, Gene Kranz returns: "Let's work the problem people. Let's not make things worse by guessing." I really hope there will still be anything to save.
Mariann Papp Felelmetes lehetosegek… plusz meg hozzatesszuk a filmeket, amiket a fiatalok neznek es hollywood-bol lassan mar csak a fantasy filmeket kapjuk, marvel universe es hasonlok, egy olyan generacio no fel akik valo elettol teljesen eltavolodnak. Talan meg remenykedhetunk az oktatas erejeben 🤔
Kedves Mariann Papp, "reménykedni az oktatás erejében"?
Sajnos ezt az óhajt nem a magyar valósággal szembeni kontraszt (lásd még, "tanítanék") teszi igazán ironikussá, hanem a tény, hogy az oktatás a technológiával szembeni harcot egy generációval korábban, a Sesame Street szintjén veszítette el. A "tudományos csatornák" és "oktató portálok" által közvetített tudás-illúzió, majd az erre épülő újabb AI/VR hype (az előzőnél én is ott voltam) csak következmény.
A megalapozatlan reménykedéssel szembeni egyetlen alternatíva a valódi szakértők megismerése, akik első (népszerűtlen) dolga az ábrándok elkergetése. Az "új világban" oktatással kapcsolatban Neil Postman olyan, mint Newton a fizikában, hazai környezetben dr. Aczél Petra jó kiindulási alap. Informatikában tanításról "uncle" Bob Martin előadásába érdemes belenézni: https://youtu.be/ecIWPzGEbFc?t=3057
Hasonló módon, Marvel és társai legalább nyíltan gyermetegek, a legnagyobb kárt a felvilágosítónak, lelkesítőnek szánt filmekbe szőtt hazugságok okozzák, mint az Apollo 13, a Good Will Hunting, az Interstellar vagy az Ex Machina. Arról, hogy mennyire "újak" az emlegetett problémák, íme egy filmrészlet 1968-ból. Ki nevet ma ezeken a válaszokon? https://youtu.be/Nb6shvId_XI?t=215
2021.10.01. 13:10:03 @Bubu64: "De a kezdő lökést az adja meg, a belső kényszer. Ha az nincs, akkor semmi nincs."
Jogos, és pont jó helyen jársz... Kérdezd meg az íjászt, mi az eredmény, ha megfeszíti és elengedi, de előtte nem célzott, sőt, fogalma sem volt arról, mire kéne lőnie... (Harmadik hullám, most nézem, az üzenet elég klisés, de legalább a telefonos / biztonságis részek korrektnek tűnnek, nem az amcsi sorozat-színvonal...). Szorozd ezt meg párszázmillióval. Lelkes, jószándékú(!!!) emberek, akik a belső kényszer hatására lőnek arra, amit az első (hozzám hasonló szaktudással rendelkező csoportok által kiszámolt) "megbízható forrás" célként megjelöl, visszaigazol, megdicsér érte. Narancs, kék, zöld, szakállas, fehér, sárga, keresztény, zsidó, muszlim. Ezzel oldj meg energiaválságot, klímaváltozást, világjárványt. Üdvözöllek a 21. században... :-) Mi marad, ha "ez nincs"? Ha mindenki megtanulja uralni a saját "belső kényszerét", mert felfogja, hogy a civilizáció NEM erre épült?
Csend. És egy nevetségesen pirinyó ESÉLY arra, amit én is kommunikációnak tudok tekinteni. Persze, "ez nem a vég, nem is a vég kezdete - de talán a kezdet vége"... lenne. Csak rohadt rossz érzés lenne felriadni egy saját magunk által rommá bombázott világban. Ezért lógunk a szereken (komfortzóna és a fenntartásához szükséges eszközök, kinek mi vagy ki jön be - pun intended)
Biztos, hogy akarod folytatni?
Bubu642021.10.01. 15:46:40 Nem akarom folytatni, mert az emberiség soha nem jut el arra a szintre, hogy akár csak az 1%-a uralni tudja a "belső kényszerét"., még akkor se, ha rájön arra , hogy a civilizáció nem erre épül.
A film maga pedig nagyon is klappol a beszélgetéshez. Az egész. Amiről szól. Meddig lehet hátrálni? És ki tudja átlépni a saját árnyékát? Mikor kell beleállni a harcba? És érdemes-e? Nem reménytelen-e eleve minden próbálkozás?
Elismerésem. Felfogod, hogy innentől halál komoly a történet, mégsem kezdesz fecsegni, hanem higgadtan visszalépsz. Ezek szerint neked szól Karinthy üzenete, a Barabbás utolsó sora: "Ő pedig bólintott fejével, és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg."
A civilizáció történetét meghatározó felismerések mindig egyes emberek fejében születtek meg, nem egy "bizonyos százalékban". Utóbbi csak a fogyasztói társadalom mítosza, pedig ha belegondolsz: a túlélésünkhöz elengedhetetlen paradigmaváltásra (könyörgöm, mekkora sértés már az, hogy "fogyasztói" társadalom!!!) definíció szerint nincs "megfelelő méretű fizetőképes kereslet". Egyébként már azon járnánk, nem az ellenkező irányba rohannánk. Az "előbbiek" számára elkerülhetetlennek látszott, hogy a "többiek" el fogják őket taposni, az esetek többségében ez is történt. A mai összeomlás oka ennek a ténynek részleges felismerése: a többség visszafordul a "miért pont én?" kérdéssel, a maradék az általa választott lelkes pótcselekvésbe menekül ("belső kényszer") mielőtt megértené a problémák valódi mélységét és reménytelenségét. Pedig... "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" / "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" - és ez csak a bejárat felirata... Nem véletlenül nincs itt élő ember. És távol álljon tőlem, hogy "meghívjalak"... :-/
Elolvastam a bemutatkozásodat (sőt kettőtöket a "nem trollnak való vidék" alatt ;-) ), rászántam az időt az ajánlott film megnézésére. Ez nálam így működik. Nekem a zárás tetszik, a rák-analógia, ami sok szinten pontos. A probléma forrását elég régen azonosítottam, de sajnos a szabályrendszerben van, nem a játékosokban.
"Meddig lehet hátrálni? És ki tudja átlépni a saját árnyékát? Mikor kell beleállni a harcba? És érdemes-e? Nem reménytelen-e eleve minden próbálkozás?"
Ez igen. A célt kereső ember kérdései, tökéletes lépés az áttételes nyitásomra (kérdezd meg az íjászt). Engedelmeddel besűríteném egyetlen kérdésbe: "Ki vagyok én?" (helyzet, mozgástér, személyes felelősség - mondjuk Szent Ferencnél: 777blog.hu/2017/11/21/assisi-szent-ferenc-imadsaga/ )
Ezt a beszélgetést szerintem az teszi különlegessé, hogy a résztvevők nem a múltban (megszerzett javak és hatalom, meghozott döntések), vagy a még neccesebb jövőben (életcélok, amelyek változtathatónak tűnnek, de valójában a múltnál is merevebbek, hiszen minden döntésünket ezek fényében hozzuk) keresik a választ, hanem a jelenben és a képességekben, a most meghozható döntésekben. Ezek a kérdések határozták meg a pályámat sok éven keresztül, következésképpen "az én válaszom én vagyok". Nyilván nem "egyetlen", "igaz" vagy "helyes", de talán hordoz használható tanulságokat. Ugyanakkor erről már volt szó: "Nem fogom kifejteni, mert semmilyen érdekem nem fűződik ahhoz, hogy bármely olvasó megtudja ki vagyok, ..." - "Nem is kell, nem is kérném soha senkitől ezt, nem is szabad." Nos, íjász, felülírod a "soha, senkitől, nem szabad" szabályt, és kéred a választ? Akkor is, ha én már jártam és elbuktam ezen a pályán, és nem látom miért lenne most másként? Amit elém festve látok, ehhez hasonlít: The Story of Aaron Swartz youtu.be/9vz06QO3UkQ - "Harmadik hullám, de valós szereplőkkel". Érdemes megnézni mielőtt válaszolsz... De az se baj, ha megvan a "Social dilemma" ( youtu.be/7mqR_e2seeM - még fent van) vagy a Cambridge Analytica sztori ( www.netflix.com/watch/80117542 ).
Biztos, hogy akarod folytatni? :-)
zord íjász2021.10.02. 08:57:28 "... Elolvastam a bemutatkozásodat (sőt kettőtöket a "nem trollnak való vidék" alatt ;-) )..."
:-) Kettőnkét? Olyan sokan azért nem vagyok. Ezt a blogot az első betűtől az utolsóig egyetlen ember készíti: én. Esetleg jómagam. Vagy szerény személyem.:-)
"Nos, íjász, felülírod a "soha, senkitől, nem szabad" szabályt, és kéred a választ? "
Dehogy írom felül. Bejártál egy utat, kipróbáltad, megpróbáltad, megtetted, amit helyesnek és jónak gondoltál, eljutottál egy pontig...azért remélem nem az lesz a vége egyszer, mint Aaron Swartz esetében.
Én egy másik utat járok. Erről szól ennek a blognak minden sora...jelen esetben főleg a közéleti-politikai-társadalmi - közösségi vetületei által persze. Aztán majd meglátjuk meddig jutok ezen az úton.
@Bubu64: Hijjjj, hát, izé. Arra tippelek, hogy ez a film nem fog bejönni neked, csak a beszélgetés fonala miatt linkeltem neked is a válaszomat. De persze ki tudja. Nagyon európai film, és elég szokatlan szókimondással itt-ott, ami erre a beteg, polkorrekt-safe place-térdelgetős -szuicid-kényes témákat szőnyeg alá söprő – BLM – rasszista antirasszista- vérhazug világra (pláne az európaira) mostanában nemigen jellemző. Talán azért is annyira meglepő a hangulata, a témája.
Köszönöm, akkor a kérdéssort elengedtem, kalapálok tovább a saját pályámon. Félreértés ne essék, nem "eljutottam egy pontig", hanem folyamatos padlógáz, nitró, headbang a sivatagon át, csak a csillagok, csontvázak és a csend hangja... youtu.be/u9Dg-g7t2l4 :-D
Ábel Loránd, ha szeretném megérteni életed főművét, mit kellene ahhoz elolvasnom?
Ez fogós kérdés... mi "életem főműve"? Ha valóban van ilyen, akkor nem nevezed így, mert feloldódsz benne, túlmutat rajtad. Ha a kérdés az: mi alapján értékelem a létezésemet, ami minden elemzésem és munkám eredményeként megjelenik, a válasz két szó: Respektu tempon. Ez eszperantó, (amely nyelven nem beszélek egyébként), jelentése: Tiszteld az időt. Mit kell ahhoz elolvasni, hogy ezt megértsd? Nem tudom, az elmúlt harminc évem melyik olvasmánya és tevékenysége milyen mértékben számított - azt tudom, hogy tizenkét éves koromban kezdtem Tőkei Ferenc kínai filozófia szöveggyűjteményében Lao-ce, Csuang-ce, Mo-ti olvasásával... ("kocka", csak máshogy). Talán a Mátrix első része, Douglas Adams Galaxis útikalauza, Karinthy Skarlát, Címszavak a nagy enciklopédiához, Randy Pausch Utolsó tanítás. Csan buddhista szövegek, Anthony de Mello. Gandhi önéletrajza. Asimov, Lem, Hoyle, Konrad Lorenz, Zimbardo, ... hmm... ez így elég reménytelen :-) Saját publikus írásaimból (sajnos az is több ezer oldal) mondjuk a Taste of Luck-ot javasolnám beugróként. Aztán google...
Másként nézve: életem főműve én vagyok ;-) Gyerekként elhatároztam, hogy ha nagy leszek, felnőtt szeretnék lenni. Ez nyilván elárulja, hogy mást értek felnőtt emberen, mint az évek számát. Találtam is rá módszert, informatikus lettem egy szeptemberi délutánon. A történet: a nyári szünet két hónapját lényegében azzal töltöttem, hogy édesapám munkahelyén levő számítógépen (IBM XT, az akkori technika csúcsa) egy 3D kockaforgató programot írtam. A gimnázium géptermében az első mozdulattal helyrehozhatatlanul letöröltem az egészet. Egy percig sem dühöngtem, mert akkor és ott leesett: nem egy C forrásszöveg megírásával ment el a két hónap, hanem azzal, hogy képessé váltam megírni. Három órával később működött ismét. Na ezt csinálom húsz éve. Megérteni tanulok, működő rendszerek létrehozása és szétszedése, újrakezdése révén.
Konkrét válasz jobb lenne, mi az a rendszer, amiről folyton rizsázok? Nyilván nem tudom "elmagyarázni" (de a diplomamunkám bizonyára publikus lesz, ha érdekel), csak mesélni róla. Ez, ha sikerül (mert az, hogy mindent feltettem rá, még nem garantálja a sikert) lényegében "egy vékony határoló réteg két tartály között", mint George Phelps esetében. Az egyikben az emberi tudás és a világ aktuális állapota (legjobb tudásunk szerint), a másikban annak megbízható tárolására és végrehajtására alkalmas gépi reprezentációja van. Ez képes lehetne egyetlen struktúrában kezelni az emberi civilizációt ma is üzemeltető (csak szétszórt, rejtett, sok esetben titkolt) globális hálózatot. Természetesen egy ember nem képes ezt átlátni vagy irányítani. Én magam is képtelen vagyok átlátni a saját rendszerem működését, pedig én írtam, ahogy nem "tudjuk" az általunk olvasott/írt könyveket sem szóról szóra, úgy, mint a papír. Viszont ez segíthet szelektálni a közösségek hierarchiájának felelős vezetőit. Ahogy az Apollo programot sem "irányította" senki, de volt egy olyan cél, amely összehangolta a motivációkat. A cél a Föld nevű űrhajó hosszú távú üzemeltetése, amely nyilván túlmutat egyéni érdekeinken, lásd fent, az egyéni túlélő program felülírása és kapcsolata a kasztrendszerrel. Mostanra váltunk képessé globális műveletek tervezésére és végrehajtására, csak még nem tudunk "tudatos fajként" élni a lehetőségeinkkel. Ha nem tanuljuk meg (most azonnal!), akkor kiirtjuk magunkat.
Have you experienced efforts to simplify which have led to overly-simplistic solutions?
Has your company mapped the interconnected nature of its business problems?
Just as we have human consciousness, can an organization have consciousness?
If yes, what does organizational consciousness mean to you?
Nice article, and I also like your questions, short answers
1: yes, that's what people and media calls "life", see "space" or "nuclear": truth vs. ideas;
2: I had to do it all the time with my systems, and lost my job because of that;
3: Should. Very much. But as individuals, we all fight against that, see Pink Floyd: The Wall;
4: Transparency and flexibility of structure and adult participants. None of them is popular or visible today.
I would only extend it with some of mine.
Business does not seek simplicity for implementing anything, but to convince others that it is the best, because that sells. Customers should buy the thing, not to understand it. That may be it a mobile phone or the business "plan" (see motivated reasoning) of the next startup company. You can't "sell" a solution if the buyer should learn in order to understand and compare it, because they feel uncomfortable with learning.
Personal experience, all the time.
Are we stupid then, because we complicate the things? Or simply we don't want to see the answer, and complicate it because that is an escape from the inevitable bad news? This is the natural operation of the human brain, and only exceptional people can handle it. However, these exceptional people have created the backbone of a global technical civilization, and to protect our planet from the natural side effects, we would need more that cave age politics and customer hordes.
Darwin is never about individuals but complete species, and works fine on homo... er... "sapiens", too.
My profession and passion is "applied philosophy".
I create complex sentences of simple words, that reveal the structure of the situation and therefore, give paths to the solution (be it a social or an IT task). I consider myself an adult - though I don't see adults among the famous people today. Of course, my words don't "sell well", but I don't care, I get enough money by solving "impossible problems" most of the time. I like your approach, and wish the best to the child in you - but growing up can also be fun! :-)
The
short answer is: yes, very much. Firstly, it is a kind of a benchmark
as to how far artificial intelligence is along. Go is a very difficult
game, and a game of perfect information – there is no luck involved.
Secondly, DeepMind have pushed some of the boundaries and techniques in
intelligent decision making and optimization. But third, and most intriguing to me, is that I believe in the
future, we may solve tough real world problems by encoding them as game
positions.
This is exactly the same: there is a fundamental difference between Go and Life.
In Go you know all the rules, and play in an isolated environment.
In Life, you don't: none of the above preconditions apply!
This
is what the total history of science is about: realizing that we were
wrong, find new rules (a bit deeper understanding of the fundamental
laws of nature), and step forward as a civilization by using them. And
then realize where we were wrong, and do it again.
So
showing that now we have enough performance to run a massive algorithm
that finds, evaluates and optimizes billions of actions among known
rules better than a human player is, well, kinda nice, and yes, it is
important because now you can calculate the trajectory of a rocket or
satellite with more precision than legions of human computers with
pencil and paper.
But to solve (and create...) problems, it is still and always us. Human beings.
However,
to solve the problems that WE create, we must return to the level we
named our kind about: Homo "Sapiens". Wise, not intelligent. And here a
game playing toaster does not help much, only distracts us from our own
tasks and responsibility.
An important tool, but definitely not the key to the future.
I have a more philosophical reason to think that this is ridiculous.
You ask people successful in the PRESENT, about the FUTURE. :-D
And what is even more ridiculous: you guys think you would understand or accept any correct answer! :-D :-D :-D
Just an example:
A guy escaped from the fascist Germany with the last train to England, just before the borders were closed. He had an idea in his mind that literally everyone thought was lunatic, not just ordinary people, but most of his scientist colleagues. He tried to patent it (in 1934 and 36) but it was refused. But the idea had military potential, so under the pressure of the war, a gigantic organization was created around it. This technology actually created our present, which is based on one thing: "cheap" energy.
The guy was Leo Szilard, the idea was the nuclear chain reaction. You smartly agree today (and blame the interviewer) because you have heard something about this at school and seen on films. But the important changes that future brings, are the ones that NOBODY EVER talked about at school, and they look just as ridiculous as a hump of metal bricks warm up by themselves. If those bricks were created by the best minds on the planet, and spending countless amount of money, called the Manhattan Project. Excluding any profit hunting and business reasons, but WASTING fortunes on a ridiculous idea.
Got it? This is how future is made in the real world.
If this currently hopeless human race has a future at all, it's not about big dreams and profit in any means (in which these guys are good at); but to merely survive the collapse (mental, social, cultural, ecological, population, ... - and finally, political and financial) to which we are heading, full throttle and afterburner. With Marvel heroes in our minds. This is also a recipe of future, but don't ask about the quality or smell... ;-)
If you dare to think about that for a second, you know the answer. This is why you turn back to dreaming after that second, or (perhaps) after reading this text. If anyone got this far at all.
... and yes. With merely seconds of real thinking, we have no chance.
But hey! This race got to space from farming in around 20 generations! :-)
Despite of all the facts, I still have a strong faith that we can do better than just falling off the cliff blinded by fairy tales.
Dare to take my red pill?
Ezek egyszerű tények, az általuk hordozott információ (ha nem is pontos számokkal) a tudatunk peremén azért jelen van, az általuk keltett érzelem pillanatnyi, és összességében inkább arra ösztönzi az agyunkat, hogy elzárkózzon tőle. A probléma megoldásához viszont ez sajnos nem elég - sőt.
Andras Kepes Loránd, elovastam az esszédet, és nagyon élveztem. Én is éppen hasonló kérdésekkel foglalkozom, csak kulturális megközelítésből, de Barabási könyvén keresztül én is eljutottam a hálózatokig, mint egyféle magyarázatig. A Seneca idézet hol található?
Touché :-) Bár sok helyen olvastam, forrásmegjelölés nincs, és az alábbi hely szerint kérdéses: https://en.wikiquote.org/wiki/Seneca_the_Younger Szóval jó eséllyel ez is csak legenda.
Viszont ihletforrásnak tökéletes volt :-)
Mondjuk kicsit sajnálom, hogy "élvezetes" besorolást kaptam. Ez nem egy irodalmi, vagy a mai katasztrofális értelmezésben "filozófiai" értekezés, hanem legjobb rendszerelemzői tudásom szerint koherens magyarázat arra, hogyan lehetséges egyszerre hinni az ember erkölcsi és intellektuális értékeiben ÉS látni a mai helyzetet, a belinkelt általános összefoglalótól Kishantosig vagy a pengekerítésig.
Andras Kepes Jó, akkor legyen: tanulságos! Bár, szerintem a szellemi izgalmak is lehetnek élvezetesek.
Természetesen, elnézést kérek érte, mindig elfelejtem, hogy elvárásaim csak önmagammal szemben lehetnek.
Mentségemre szóljon, hogy hiába járok a vízen évek óta, udvarias mosolyon és némi türelmetlenségen kívül mást nem kaptam. Most megvan a lehetőségem a bizonyításra: csak le kell futnom a legnagyobb IT cégek csatahajóit, nem gondolva arra, hogy azok lőni is tudnak, és amit csinálok, közös érdekeiket sérti.
Szellemi izgalom? Szabad belegondolni, hogy én ezt tényleg elhiszem, bár megfutottam a magam köreit a pokolban, és tisztában vagyok azzal, hogy téves úton is járhatok.
Élvezet? Ó IGEN! Látni amint megmozdul egy lehetetlen rendszer, amit én írtam de pontosan tudom miért vagyok képtelen követni, amit csinál; amely segít nekem gondolkodni olyan szinten, ahogy emberi aggyal lehetetlen.
De közben nézni a "nagyokat", "híreseket", "szépeket" és sírva röhögni azon, amit csinálnak; tudni azt, hogy mennyire törékeny vagyok, és hiába írtam le és mondtam el mindent sokszor, a megértéshez szükséges idő és odafordulás töredékét sem kaptam meg egyetlen olvasótól sem. És pontosan tudni, hogy miért.
Na ez a méreg, nem a cián, kedves András! :-D
"Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl."
Még szerencse, hogy Gandhi a közhiedelemmel ellentétben nem mondott ilyen hülyeséget (bár fél órával ezelőtt még én is azt hittem). Az esélyek nem az én oldalamon állnak - de a célkeresztbe most beáll mellém néhány barátom is. Élvezetes? Inkább Yin-Yang...
De mit csináljak? Ez életem álma: a saját fogalmaim szerint felnőtt, gondolkodó emberhez méltó életet élni. Akkor is, ha ez a mai világtól (és lakóitól) teljesen idegen.
Tom Semmel If you break it down to this level it's fascinating. But Everything is relative. Sorry, at this point in my life I'm not about to solve the worlds problems
Never mind, the problem comes to our doors for resolution :-)
Immigrants don't rot in peace where they were born as it would be comfortable for us, but come and show us the relativity and "their current point in their life" in practice...
"Aux armes!", build fences? Or accept that we cause those problems and must respond to them? We can only choose the level of our response: animal or human?
... and the three most important words, the main message of that list above, just because you were able to read it:
YOU. CAN. HELP.
Not "should", not "forced", but don't deny: you are able to; of course not "solve" but improve; and not "anyone" or "people in general". You.
Vision is an interesting thing. On the surface, we know that we need two healthy eyes, and the slight difference between the images coming from them gives what we see in three dimension. In fact, this is only part of the story, because what we really "see" is a 3D model of the world that we only constantly update by the images we get from our eyes. Some species (bats, dolphins), and even some human beings use other means like ultrasound reflection to build that 3D model. A human infant spends years literally on learning to see: how to build that 3D model from the images from those absolutely healthy pair of eyes.
The same as our "sight" depends on our brain, our decisions are also based on our inner vision. This is affected by the current pieces of information provided by our senses, but much more by our current model of the world inside our brain.
The basic example can be religion: religious people process all information through the patterns given by their faith, be it the law of Karma, acts of various gods, or the words of the New Testament. A more complicated example is to understand that our current "western vision", the "faith in democracy or science" is absolutely not more founded than any other religion (democracy does not provide "freedom, equality and brotherhood", science seems to do more harm than help, the World Bank seems to fail on their noble "Working for a World Free of Poverty", quantum physics is an expanding collection of facts that our calculations simply don't explain, etc).
If we take otherwise similar people, what they actually see when checking the same news depends on their vision of the world. Consequently, even if they have the same logical thinking and generic morale, they will make different decisions in exactly the same circumstances.
Lots of people know the famous quote from Mayer Amschel Rothschild, "Permit me to issue and control the money of a nation, and I care not who makes its laws!" Perhaps much less know that this is already a modified version of an older statement from Andrew Fletcher (around 1700)
"... if a man were permitted to make all the ballads, he need not care who should make the laws of a nation."
These "ballads", the repeated stories that are told to the next generation of people actually train their minds how to build their inner image of the world, what is good, what is wrong, how to handle various situations. This works exactly the same way as repeated trial and error experiments of infants to touch, move, interact with, crawl to objects appearing in their eyesight, connect images to sounds, smells, physical touch sensation: it forms our internal vision of the world, how we should handle external information, what to keep, what to throw away.
During the past few decades, our inner world has drastically changed. It started with the sixties, when the intellectual vision of the "western world" suddenly expanded: people not just read stories about different cultures, but could actually go there and interact with people having an alien inner world, and understand that it can be just as coherent and logical as their own. The previously simple control (ballads by the politicians to start war on the other end of the globe) did not work anymore, and this allowed creating an (almost) completely global mankind.
It again expanded now, when individuals are able to receive and send messages, images, films in this global communication network, with practically no delay, and no limitation on the size of the audience. During the latter rapid fundamentally technical progress, we were so afraid of how to get money for the new inventions, that we forgot to think about what it does to our brain, especially with the next generation that gets the new environment as its natural living space. This change has multiple aspects that also interact and enforce the others.
We have the power to separate ourselves, but what is more important: our children from frightening situations. We have the resources to feel more empathy to them, so for example we don't send them alone to anywhere where they can die or get hurt because something must be done. This is absolutely different from the situation even a century ago, when sending your kids to the market or even the backyard could be the last moment you saw them. We don't usually feel real hunger, thirst, fear, injustice, loss, a quite little chance to get crippled by simple mistakes and live together with several people who did. Luckily, those times are gone, you say. But this also means neither you nor your child has to learn to deal with real fear and danger: our brain has to work in an alien environment, fundamentally different from what it was optimized for during its evolution.
We are raised in an environment full of science and more information than our brain can hold. More and more time we spend on interaction with machines, from the light switches and television to tablets and mobile devices, instead of organic creatures: plants, ants, birds, pets and other human beings. Naturally, we use machines instead of sharing our time and resources with them. We control them in a very simplified and quick commands, of course we don't have empathy towards them. We get angry and cry for replacement if they don't work as we expect it, we don't waste our time to understand them. Our brain is heavily trained to rule and change the world instead of learning from it.
Our ballads... This is a long story, but in a nutshell: the human civilization is a complex network of interacting communities, which are held together by shared and aligned motivations of their members. The "glue" is a common mythology, ideas, "memes", which affects the vision of the members, allows them to use similar terms, set common aims and support cooperation, sharing efforts, constructive and honest communication. The "old ballads": faith, nation, etc. 1: gone through the same evolution process: the stronger, more coherent ballads formed stronger communities that conquered weaker ones, 2: their development was very slow; 3: they were filtered by the listeners, who were confident, critic adults, checked their usability against their own, very hard life, they were extremely hard to impress. We have thrown away these ballads, and make new ones very quickly, we don't test their inner values and even don't care; we use ballads not to understand and explain our problems, but to forget about them. Today we create ballads that are far from our own experiences, focusing on heroes instead of real human beings, external actions instead of human interactions - and those that deal with humans (soap operas, reality shows) give useless, dumb cliches. In short: instead of passing values, helping to grow up and think, our modern ballads keep us in infant state, and infants want even simpler ballads, resulting a cultural landslide.
Today, our brain must quickly receive tons of information in which it is simply not good: it's just an organ to keep us alive and happy, trained and evolved in a very closed environment. It malfunctions, but at the same time it further changes its own environment. The race is getting faster and faster, we get more and more bits of information. We are hungry for understanding, but it does not mean receiving more, but processing less information and share our results among our communities. We seek for truth, but don't accept that a single human being, just like the whole mankind simply can't have it: we have a current understanding that always change as we improve. So, we today have biased media to feed us with "our truth", making us unable to communicate with people having different "truth" - faith, social, scientific vision, etc. We don't live in our own life, but act as a kind of news channel; we receive and forward information instead of having experiences that change us; we act like sensors and relays instead of processors.
We live in our dreams (I mean the "lucky part of the world"), and have the power to make our dreams true. This makes dreaming very dangerous, and from a remote point of view our world looks pretty childish (luxury buildings, cars, car racing, people competing as animals, economy and politics built upon goofy lies) and sad (the price of the dream: suffer, poverty, collapsing nature cycles, ...) This is a clear representation of the fact that even the most complex external, technical organization of our civilization (because we have that for sure), does not substitute the coherent inner structure (intelligence) and controlled flexibility (wisdom) of our brains.
We try to simplify ourselves to the level of machines, compare the human intelligence with a machine by numbers, forgetting that we as individuals and communities are fundamentally different from them, and process information, build our inner, and shared external world in a very different way. We as individuals, must be more human to keep up with our more mechanic world.
The mechanical skeleton and the informatics neural system of the global mankind is ready and active - the conscious human spirit, built up from self conscious and responsible human beings as cells, is far behind at the moment.
We are sleeping in the control room of a giant machine,
Sokat beszélünk a jövőről, bizonytalanok vagyunk, sokféleképpen látjuk - pedig a válasz egyszerű: kérdezzük meg a Világ Urát, mit akar, mert az lesz a jövő. Persze ez a kérdés rögtön újabb kérdéseket szül: mi is az a világ és ki az ura? Ezek viszont már praktikus kérdések, amelyekre lehet válaszolni. Világból rögtön három is van: az élővilág, a mesevilág és az emberi világ - ott az úr és akarata meglehetősen jól meghatározható. Nézzük is sorban!
Az első világ az élővilág, másként a Föld bolygó, ennek ura Gaia, a rajta élő lények összessége.
Az ő "akarata" egyszerű: él, és élni fog. Létezése évmilliókban, az összes élőlény faj ezernyi generációjában mérhető. Az ő jövőjét csupán globális vagy galaktikus katasztrófák befolyásolják jelentősen, de jelen tudásunk szerint egészen durva csapásokat is elviselt.
Ehhez képest a mi elmúlt párszáz éves tevékenységünk nem sokat nyom a latban. A jelek szerint képesek vagyunk megzavarni azt az egyensúlyt, amelytől a mi fajunk, civilizációnk létezése függ, akár olyan mértékben is, amelyet nem vagyunk képesek kezelni. Ez Gaia méreteiben érdektelen. Fajunk eltűnhet ugyanúgy, ahogy eltűntek más fajok is. Mérgezhetjük biológiai (felelőtlenül használt antibiotikumok, hormonkészítmények, idegen fajok behurcolása, génmanipuláció), kémiai (műanyagok, nehézfémek, savak, lúgok) vagy nukleáris anyagokkal, széndioxiddal, metánnal, hulladék hővel; ehhez is alkalmazkodni fog, ahogy tette eddig is. Nem "haragszik" ránk, nem akar bosszút állni vagy ilyenek, egész egyszerűen az élet, a biológia, fizika törvényei ütnek vissza arra a fajra, amelynek ereje nagyobb, mint bölcsessége. Ha nem vagy képes uralni önmagad, az általad megváltoztatott környezet elsöpör téged, ahogy a pezsgőben elpusztul az élesztő. Az élővilág jövője az élet maga, függetlenül attól, hogy abban az emberi civilizáció meddig és milyen módon szerepel.
Az élővilágot a mai ember nem ismeri. Nem tudjuk mit eszünk, mit iszunk, mit lélegzünk be, minek adunk és mitől vesszük el az életet hétköznapi létezésünk során. Ismerünk viszont egy mesevilágot: a gazdaság, politika, tudomány és hatalom világát. Mi uralja ezt a világot?
Egyesek szerint a politikusok, mint Orbán Viktor, Angela Merkel vagy Vlagyimir Putyin. Mások szerint cégek, mint a Monsanto vagy a Coca Cola. Megint mások a pénzvilág uraira: "a zsidókra", a Bilderberg csoportra, a Rothschild családra mutatnak.
Szerintem ők mind csak szolgák más-más szinteken, mert ebben a világban az egyetlen valódi úr Mammon, a globális pénz. A pénz, amelyet ma a legjobban fizetett, legokosabb emberek milliói: befektetők, tőzsdei szakemberek, bankárok, gazdasági szakértők hadai működtetnek. A pénz, amely ma mindannyiunk életét meghatározza jobban, mint bármi más, hiszen világunk mítosza szerint szinte minden megoldható, amire megfelelő mennyiségű pénzt tudunk szerezni. A pénz, amely valójában csupán számok halmaza és összessége egy globális informatikai rendszerben. A pénz egyetlen dolgot "akar": gyarapodni. Ez nem a saját akarata, hanem birtokosainak összegződő vágya: ha pénzem van, azt akarom, hogy több legyen belőle, oda viszem, ahol ezt megígérik, és elviszem, ha mások többet ígérnek. A "gonosz bankok", a tőzsde és üzemeltetői ennek a vágynak a szolgái; a politikusok az általa meghatározott globális gazdaság marketingesei (az ő feladatuk a saját mítoszuk eladása minél több embernek, akik aztán a szebb jövő reményében engedelmesen hajtják a gazdaság igájába a fejüket).
A pénzvilág "remélt jövője" az állandó gyarapodás, és ez rendben is volna, ha egyúttal nem szeretnénk a pénzt valós értékek, az élővilág mérésére használni. Ez utóbbi ugyanis véges; stabilitásra törekvő körfolyamatai a folyamatos, exponenciális növekedéssel szemben már évtizedes lemaradásban vannak. Sokszor annyi pénz pang a rendszerben folyamatosan kamatozó betétek, befektetések, kötvények, tulajdoni hányadok formájában, mint amennyit erőforrásokra, szolgáltatásokra, bármire "beváltani" képesek lennénk a mai árak mellett. Pontosabban: a kiskirályok pénzben kifejezhető igényeinek felső határa nyilván végtelen, de a "pórnép" alapszükségletei ettől tragikomikus mértékben eltávolodtak. Utóbbiak nagyon sokan vannak, régóta etetik őket fontosságuk tudatával, ami szöges ellentétben áll a valós tapasztalataikkal. Nem meglepő, hogy egyre dühösebbek. A mesevilág "valós jövője" egy globális, eddig nem látott méretű pénzügyi és társadalmi csőd, amikor ezt az egyszerű tényt végre kénytelenek és képesek leszünk beismerni.
A harmadik az ember világa. A fajé, amely mára több lett, mint egymással szaporodni képes biológiai egyedek halmaza: működési szempontból több, mint hétmilliárd egyedből álló egyetlen, (majdnem) globálisan szerveződni, cselekedni, dönteni képes "szuperlénnyé" vált. Ereje Gaiával összemérhető, Mammonnal kölcsönösen teremtették egymást. Az ember világának ura természetesen maga az ember, pontosabban a döntési szabadsággal rendelkező egyedek összessége. Ez a "fejlett világ" lakossága, akik számára a huszonegyedik század nem csak álom, hanem kézzel fogható valóság: létbiztonság, kommunikáció, oktatás, közlekedés (szemben azokkal, akiknek ugyanez a kor ipari rabszolgaságot, kábítószerek hatása alatt és nehézfegyverekkel vívott, valójában globális cégek és szekták érdekeinek megfelelő törzsi háborúkat jelent).
Ez az úr viszont egyáltalán nem viselkedik úrként, sokkal inkább a körülmények foglyaként tekint önmagára: az oktatást teherként kezeli, a felelősségtől szabadulni kíván, nagyobb gazdasági, politikai rendszerek játékszerének érzi magát. Egyre rövidebb távon gondolkozik, csupán túlélni szeretne, a rá nehezedő, számára ellenszenves szabályok ellen csak akkor emel szót, amikor már puszta létét fenyegetik - és nem akkor, amikor még lenne mozgástere a változtatásra. Az pedig, hogy társaiért kiálljon idegen tőle, hiszen nem bízik másokban, akik szintén nem támogatják, ugyanis közösségi mintáikat teljesen használhatatlan mesék, krimik és akciófilmek; egymás legyőzésére, állandó versengésre szoktató játékok alkotják.
Az egyéni túlélés stratégiái, a személyes felelősség tagadása, a motivációk összehangolását célzó kommunikációra való képtelenség révén az ember-úr a felette álló élő-, és az általa teremtett mesevilág összeütközését, annak következményeit kezelni nem tudja, ezek áldozatává válik. Hacsak...
Hacsak nem képes úrként gondolni önmagára, és ennek megfelelően viselkedni.
Vajon mit jelent ez?
Ha én úr vagyok, azt jelenti, tudatában vagyok erőmnek és gyengeségeimnek, ismerem alapvető késztetéseimet. Ezek formálják életemet, azt a viszonylag rövid időt, amelyet ezen a világon töltök. Segítenek nekem kiválasztani azt a tevékenységet, amelyben képességeimhez mérten igyekszem a legjobbat nyújtani és mindig fejlődni. Nem félek a hibáktól, amelyet közben elkövetek, hanem nyíltan vállalom őket, mert általuk tanulok és nyújtok tanulságot másoknak - ez utóbbi talán még fontosabb, mert így nem csak én, de mások is igyekeznek majd elkerülni a hasonló tévedéseket.
Úr vagyok, ennek megfelelően tisztelem saját feladataimat, utamat, önmagamat. Azt is tudom, hogy egyetlen emberként a világ nagyon kis szeletének lehetek ura csupán, ezért elemi érdekem, hogy az összes többi területen más, hozzám hasonló szemléletű, de teljesen másként gondolkodó urak dolgozzanak legjobb tudásuk, lelkiismeretük szerint, szabadon. Tisztelem őket, és amikor kell, felemelem a szavam annak érdekében, hogy az ő szabadságuk, függetlenségük megmaradhasson.
Úr vagyok az ember világában. Egy olyan faj tagja vagyok, amely egy egész bolygót művel vágyainak megfelelően - tehát felelős vagyok ezen vágyak minőségéért és költségeiért. Egyénként természetesen fontos saját létbiztonságom, kényelmem, jó közérzetem megteremtése, hiszen ezek nélkül nem tudnék minőségi munkát végezni. Ugyanakkor felelős vagyok azért, hogy ne kergessek olyan álmokat, amelyek másokat megakadályoznak saját létbiztonságuk, kényelmük és jó közérzetük megteremtésében - akár velem egyidőben, de a bolygó kevésbé szerencsés vidékein születtek, akár generációkkal utánam fognak itt élni.
Úr vagyok, tehát felemelem a szavam egy olyan rendszer ellen, amely nem hallgatja meg minden fajtársam hangját, amely rabszolgákká teszi őket az én szórakoztatásomra, amely utódaink életét, szabadságát teszi kockára az én megszokott kényelmem érdekében, amely ostoba mesékkel és szándékos hazugságokkal takarja előlem a valós problémákat csak azért, hogy nyugodtabban alhassak.
Úr vagyok. Ismerem az igényeimet és megfizetem az árukat. Saját döntéseket hozok és nem terhelek másokra többet, mint amennyit értük én elviselek, mert kapcsolataim a kölcsönös tiszteleten alapulnak, nem a hatalmon és pillanatnyi erőn. Elkövetem saját hibáimat, és ugyanúgy vállalom őket, mint a belőlük származó tanulságot, esetleg sikert. Felelős, felnőtt, tehát félelmeivel és gyengeségével is tisztában lévő, éppen ezáltal kikerülhetetlen határaimon belül szabad ember vagyok. Nem pátyolgatásra szoruló akaratos, nyűgös gyerek.
Ennek az úrnak talán van jövője ezen a bolygón. A saját maga által teremtett világ fogságában a puszta létezésért kapálózó szerencsétlennek nincs esélye.
Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam a feladataimon és lehetőségeimen.
Programozóként és (a jelen általam ismert felhozatallal összevetve nyugodtan vállalom) gondolkodóként olyan messzire jutottam, ahol talán érdemben tudok tenni valamit közös jövőnk érdekében. Ezt azonban megakadályozhatja saját egészségi állapotom: ezeket a sorokat megint hanyatt fekve gépelem a derekam miatt, amelynek a nem olcsó MR és konzultáció szerint nincs semmi baja, csak alig bírok vánszorogni a fájdalomtól. Feltételezhetően pszichoszomatikus okok állnak a háttérben, ami nyilván nem túl meglepő, de megoldás hiányában nem is segít sokat.
Ugyanígy ez az alteregós történet nyilvánvalóvá tett még egy fontos dolgot. Ha kizárólag a saját területemen maradok, akkor is messze túlterhelem magam. Ha magamra irányítom olyan emberek figyelmét, akik akár személyes rosszindulatból, akár szervezett és célzott módon hiteltelenné akarnak tenni, ellenük sem eszközeim, sem esélyem nincs, ráadásul különösebb erőfeszítés nélkül okozhatnak nekem helyrehozhatatlan, pályámra és megélhetésemre súlyos hatást gyakorló erkölcsi vagy szakmai kárt. Ilyen feltételek között ("halálos terepen" - Szun Cu) csak ehhez mérhető okkal szabad harcolni. Van ilyen (például a közgondolkodás állapota, vagy az atomenergia kérdése), de a mai magyar közélet tartalmatlan iszapbirkózása nem az.
Ennek megfelelően ez volt Tuareg blogján az utolsó "aktuálpolitikai jellegű" hozzászólásom. Remélem, ezt a fegyverszüneti ajánlatot elfogadja az, aki a hamis Google accountot januárban elkészítette, majd március végén bevetette.
2015. április 7. 8:01
Szerintem minden terméknél, legyen az autó vagy egy társadalmi struktúra, különféle szerepekre van szükség. Vannak mérnökök, akik kitalálják és pontosan megtervezik, van egy csomó munkás, aki legyártja és összerakja az alkatrészeket, és vannak marketingesek, akik a tömegnek képesek eladni az egymástól annyira nem is különböző típusokat.
A gond akkor van, amikor a kikiáltó azt hiszi, ő mérnök, mert elolvasott három brosúrát és NYELVTANILAG helyes (tartalmilag persze értékelhetetlen, de kit érdekel?) mondatokat tud alkotni szakkifejezésekből. Ezen felbuzdulva a köré gyűlt tömeggel is elhiteti, hogy ők mind mérnökök ("Ti mind egyéniségek vagytok!" - Brian élete), akik majd kitalálják a tutit, és parancsba adják a gyárnak, hogy ilyet kérünk. Ennek a levét isszuk huszonöt éve, de ez az "OGYM-párt" se több.
Kedves Tuareg, fel kéne nőni végre és elfogadni, hogy amikor te a fogtömés mikéntjét tanultad, addig voltak, akik egy ország társadalmának destabilizálását elemezték elméleti és gyakorlati példákon. Te ma nem a szakmádban tevékenykedsz - ők viszont IGEN. Nyilván nem csak neked szól: nem ártana végre ezen elgondolkodni.
Három idézet - három mondat.
"Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten." (Széchenyi István)
"Tat tvam asi" - TE is AZ vagy (Chandogya Upanishad).
"Az ész nélkül lázadó szükségszerűen annak malmára hajtja a vizet, aki ellen küzd."
Ez utóbbi saját termés, ezért kérdeztem meg tőled nyolc hónappal ezelőtt, hogy miben új, amit mondasz, van-e terved győzelem és vereség esetére (utóbbit valószínűsítettem, de nincs szerepem abban, hogy bekövetkezett, csak én értek is a helyzetelemzéshez, racionális gondolkodáshoz).
A sátortáborozással és múltaddal jó muníciót adtál a kormánynak az "álcivilek" elleni izgatáshoz, éltek is vele jócskán, és hiába alakulsz most párttá, ezt a bélyeget sokáig sütögetik még olyanokra, akik valóban társadalmi célokért próbálnak tevékenykedni (a kormány motivációival ellentétben, és ez rossz PR, mert "jók" csak "ők" lehetnek, igazuk csak "nekik" lehet).
Sajnos nem tudod felfogni: Orbán Viktor rendszere a mai magyar társadalom természetes álmaira épül, még ha nem is tetszik; az általad Paradicsomnak tekintett "nyugat" ugyanúgy nem működik már, mint az általa megváltóként kezelt "keleti modell".
---
Személyes kiegészítés: több, mint hat évet töltöttem azzal, hogy Magyarország társadalmi folyamatait kommentáltam, elemzéseket és "jóslatokat" készítettem, kapcsolatot kerestem és javaslatokat tettem számomra hitelesnek tűnő szakértőkkel magánúton, illetve kommunikálni próbáltam közösségi felületeken. Ennek méltó megkoronázása az itt töltött nyolc hónapom, amelyet a totális sikertelenség mellett komoly tapasztalatnak tekintek. Mivel itt fecsegtem mostanában, itt is köszönök el tőletek, súlyosan idézőjeles "gondolkodók".
Azt hiszem, hogy helyesebb a mai divat ellenében nem tegező módon írnom, bár sajnos életkorom lassan lehetővé tenné annak egyoldalú alkalmazását, ettől mégis ugyanúgy kiráz a hideg, mint attól, hogy Önök visszategezzenek engem.
Nincs okom kételkedni az Önök jó szándékában, sem lelkesedésében - azonban ugyanígy nincs okom józan ítélőképességet feltételezni az Önök részéről. Túlnyomó többségüknél az életkor és a kizárólag személyesen beszerezhető elmélyült tudás és tapasztalatok hiányoznak, a maradékuk pedig már túlságosan rögzített gondolati mintákat követ, és mindent megtesz azért, hogy az első állapotból a másodikhoz "segítse" az előbbieket.
Felnőtt tanácsadóikról már nem tudok ilyen megengedő módon nyilatkozni. Ha megfigyelik, az aktuális hatalom visszaélése a kiforratlan személyiségű gyermekek, fiatalok vakmerő lelkesedésével örök stratégia, a gyermekek keresztes háborújától a Hitlerjugenden át az afrikai gyermekkatonáig. Önök most azt gondolják, ez nagyon durva csúsztatás - én azt, hogy csak a környezet eltérő, az eszköz, és annak tűrhetetlen cinizmusa ugyanaz.
Remélem eléggé provokatívnak találják ezt a megállapítást ahhoz, hogy intellektuálisan is igyekezzenek követni a továbbiakat.
Az Önök szemében bizonyára csak egy vagyok azok közül, akik szerint Magyarország (amely sajnos mára már nem csak nevében veszítette el a "köztársaság" rangot) Miniszterelnöke egy veszélyesen szűklátókörű, a magyar társadalommal szembeni felelősségének valós mélységéről tudomást venni képtelen, nagyobb rendszerek irányítására habitusa miatt eleve alkalmatlan ember, ám kétségtelenül tehetséges "népvezér".
Az emberi civilizáció a kultúra vagy tudományok terén ezt a szerepet már évezredek óta túlhaladta, sőt még a politikai életből is kikopott már egy ideje a világ szerencsésebb régióiban. Sajnálatos módon azonban a magyar társadalom Önökkel együtt, egyébként magyarázható okból lelkesedik a mindenkinél bölcsebb vezér mítoszáért (mindegy, hogy Orbán Viktornak, Vona Gábornak, Gyurcsány Ferencnek, stb. hívják), így képes ezt a röpke párszáz évet visszalépni a kedvükért. Azok pedig, akik ennek árát is képesek felmérni vagy megérezni (mozgástér beszűkülése, ellátórendszerek megroskadása, hűbéri rendszerek feléledése), nem véletlenül menekülnek az országból.
Ennek a véleményemnek aktuális hangulatomtól függő mértékben minden kertelés nélkül hangot adok, még nyílt levelet is írtam egyszer neki.
Veszélyes és elfogadhatatlan csúsztatás azonban az Önök részéről azt feltételezni, hogy ehhez a véleményhez "pártaktivistának" szükséges lenni. Amennyiben van türelmük, elolvashatják korábbi, a címzettek által szintén gyakran ellenséges provokációnak minősített kommunikációs kísérleteimet akár az Önök számára most célpontként kijelölt OGYM, Bajnai Gordon "Haza és Haladás" álomgyára, az LMP, az akkoriban Ángyán József (Kishantos és a magyar termelők kisemmizése) és Horváth András (a magyar gazdaság NAV által intézményesített kirablása) ügyeivel fémjelzett TESZ, ... irányában. A listán valóban nincs fent a Jobbik, de ez nem dicséret, a velük való kommunikációt teljesen értelmetlennek tartom.
Akkor vajon mi visz rá engem arra, hogy ilyeneket írjak? A válasz egyszerűnek hangzik: a felelősségteljes, felnőtt emberhez méltó gondolkodás képessége, amely egyébként rendszertervező programozóként a megélhetésemet is biztosítja. Egyszerűnek hangzik, de ha kommunikációs kísérleteimet nyomon követik, kiderül, hogy egyetlen élő érdemi partnert sem sikerült találnom, pedig Önök közül sokan rövidebb ideje élnek, mint amióta én ilyet keresek.
Igen, én vagyok az, aki "szembemegy az autópályán". Én vagyok az, aki hajlandó megkérdezni, hogy akkor mi is a helyzet a jövővel, mondjuk tíz év múlva? Én vagyok az, aki összehasonlítja a válaszokat.
A "jövőkutató" azt mondja, ha elég sokáig élünk, már nem is fogunk meghalni (nanobotok, mesterséges szervek, felhő alapú hibrid intelligencia), az autók önmagukat vezetik, az emberek a Marson alapítanak kolóniát.
Az ökológus azt mondja, a megzavarodott természeti körfolyamatok, elfogyó talaj, elszennyező vizek, ... miatt egy poszt-civilizációs nyomor lesz az osztályrészünk. A hadi szakértők vallási okokon túl az elfogyó erőforrások, főként az olaj és az ivóvíz hiánya miatti háborúkat látnak. A pénzügyi "szakértők" órákat rizsáznak, de egyetlen értelmes szót nem tudnak mondani arról, hogyan is fog megoldódni a folyamatban lévő pénzügyi válság, amelyet józan ésszel csak röhögve figyelhető szerencsétlenkedéssel dobálnak egyik kezükből a másikba.
Én vagyok az, aki teljes mértékben megérti az Önök aggodalmát, elégedetlenségét. Az a világ, amelybe Önök születtek, már véget ért, és jelenleg Önök nem látnak olyan mintát, amely kiállná az Önök kritikáját, amely méltó lenne az Önök odaadó munkájára. Sajnos emiatt Önök elvesztegetik értékes élet-idejüket, a megfelelő szintű erőfeszítés hiányában gondolkodásuk, cselekvőképességük nem lesz elég az Önökre szakadó feladatok megoldására. Jelen világunk ugyanis a korábbi generációk tényleg minden elismerésre méltó, hatalmas egyéni erőfeszítésének köszönhető, már a fenntartásához is ehhez mérhető munkára lenne szükség: több évtizednyi folyamatos, kiemelkedő szintű gondolkodásra, elemzésre vagy éppen kétkezi munkára. Az nem elég, hogy az interneten utána lehet olvasni, vagy a Facebook-on százezer "lájkot" lehet gyűjteni egy közhely átfogalmazásával.
Önök a Fidelitasnál (de írhatnám akár a Jobbikot is) nagyon rossz reménysugarat választottak. Az Önök vezetői nem rendelkeznek semmilyen, a valós feladathoz mérhető jövőképpel, a politikát a "közösség feladatain való gondolkodás" helyett egy játszmának tekintik, ahol első a hatalom megtartása/megszerzése, majd utána lesz valahogy. Én rendszertervező vagyok, pontosan tudom, hogy így nem megy, pontosabban: így csak káoszt lehet létrehozni.
Csak egy példa: Paks és az atomenergia. Önök bíznak a vezetőik józanságában, ítélőképességében; Önök tarthatják hatalmi propagandának, vagy tudatlanságból származó "sötétzöldnek" azokat a hangokat, amelyek nem csak ezt a beruházást, hanem az atomenergia jelenlegi felhasználását az emberiség globális hibájának tekintik.
Önök tekinthetik Albert Einsteint, Isaac Asimovot "sötétzöldnek", amiért ezt az utat elhibázottnak tartották. Önök hihetnek abban a technológiában, amely "mindenre felkészült, és sokszorosan túlbiztosított" mindaddig, amíg a lehetetlen esemény, a reaktormag leolvadása mégis bekövetkezik (az eddigi átlagban hét évenként...). Önöknek nem kell tudni arról, mennyire közel voltunk ahhoz, hogy Pakson következzen be tízezer évig tartó következményekkel járó katasztrófa (és hogy az akkori elemzés végén olvasható "baljós körülmények" mennyivel enyhülhettek azóta). Önöknek nem kell tudni, hogyan fordult el az erőmű (szaktudás vagy elkötelezettség hiányával bajosan vádolható) akkori vezetője az atomenergiától (kapott is érte gondolom kígyót-békát, egykori cikke is csak web archívumból érhető el...)
Önöknek nem kell foglalkozni azzal, hogy Fukushima egy pontosan előre jelzett (csak túl költséges) természeti jelenség, és az egész technológia alapvető hibáinak következménye. Önök nézhetik hülyének a németeket, akik tisztában vannak azzal, hogy a Fukushimaival pontosan egyező rendszerek várják a következő "lehetetlen eseményt", és azzal, hogy az atomenergia jelenlegi felhasználási módja egyszerűen civilizációs zsákutca, amelyet kizárólag szakértőknek beállított marketing ügynökségek (pl: IAEA) felületes kampánya tart életben. Önöknek nem kell azzal foglalkozni, hogy mára például kiderült, Fukushimában az I-es reaktor teljes üzemanyagkészlete átégette magát a reaktormagon és az "áttörhetetlen" köpenyen, valahol az épület alagsorában vagy talajában heverészik, és a világon senki sem tudja, hogyan lehet megközelíteni, ártalmatlanítani. A Csendes-óceán partján, szennyezve a környékbeli hegyek felől folyamatosan áramló talajvizet.
Önök hihetnek bármit, ennek dacára az Önök életét számos elkövetkező generációval együtt meg fogja határozni ez a tény akkor is, ha új hasonló, esetleg nem ennyire szerencsés baleset (mert a fukushimai óriási szerencse révén nem lett sokkal rosszabb) nem is következik be. Önök olyan embereket támogatnak, akik az Önök jövőjét (számos egyéb ordító ostobaság mellett) ezzel is... kockára teszik? Nem, az feltételes módot jelentene. Helyesebb azt mondani: pillanatnyi érdekeiknek megfelelően eladják az Önök jövőjét.
Ja, ráadásul: miért kell nekünk Paksról beszélni, amikor Széles Gábor energiacellája már majdnem megvalósult? Valaki hazudott? Nem, ez egyebek mellett a náci Németországban is használt "csodafegyver" propaganda fogás, a hazugságnál sokkal súlyosabb: tudatos tömegmanipuláció.
42 éves vagyok. Ez egy civilizáció nélküli környezetben "öreg" kor: fizikai cselekvőképességem már nem túl nagy érték, nehezen, de tanulok vigyázni magamra, idővel egyre több segítségre lesz szükségem ahhoz, hogy munkaképes legyek. A mai civilizált környezetben ez az aktív kor kezdete: mostanra tanultam meg eleget saját mesterségemből ahhoz, hogy valamit hozzá is tegyek. Persze ez nem megy úgy, ha a derékfájástól éppen mozdulni sem tudok.
Nem panaszkodhatom. Amikor annyi idős voltam, mint most Önök, láttam gyerekeket meghalni, nem tévében, hanem másfél évig tartó polgári szolgálatom alatt beteghordóként a szegedi Gyermekklinikán.
Elég sokat éltem, és utamat nyugodt lélekkel vállalom az előtt a fiatalember előtt, aki valaha voltam. Bizonyos értelemben tartozom neki, és Önöknek azzal, hogy provokáljam: ostoba klisék ismételgetése helyett saját, önálló, felelősséggel vállalt gondolatok megfogalmazására igyekezzem kényszeríteni Önöket. Erről szólt sok minden más mellett a Milla (jól megérdemelten bohózatba fulladt) alternatív elnök kampányára készített, szánalmasan home-made videóm:
vagy a Pandora szelencéje című novella, amelyeket ez alkalommal az Önök figyelmébe ajánlok.
Amint látják, nehéz lenne engem azzal elriasztani, hogy az arcomat vagy nevemet valamilyen listára teszik, gondolataimat nagyjából az Önök életkora óta nyíltan vállalom, egy ideje minden közösségi megnyilatkozásomat, sőt (anonimizálás után) leveleim egy részét a blogomon is publikálom azért, hogy bárkinek módjában álljon engem korábbi szavaimmal szembesíteni. Nem szorulok arra, hogy önéletrajzomat aktuális köpönyegemhez igazítsam, mint mondjuk az önök példaképe, Orbán Viktor.
Természetesen (az Önök többségével ellentétben) önálló felelősséggel, munkával, családdal rendelkező felnőtt emberként személyiségi jogaim, magánszférám védelme számomra több, mint jámbor óhaj: elemi szükséglet. Tudom, hogy Magyarország mára már megszűnt jogállam lenni, és mivel Önök a "jó oldalon állnak", a törvény betűje már nem vonatkozik az Önök által elkövethető jogsértésekre, ettől függetlenül kérem ennek tiszteletben tartását.
Ugyanakkor melegen ajánlom "provokátor-figyelő" csapatuk szíves figyelmébe mindazt, amivel eddig foglalkoztam, és amivel a továbbiakban foglalkozni fogok. Érdemi, tartalmi kritikájukat, amennyiben a megértés szándéka érzékelhető benne, örömmel fogadom. Az én legjobb tudásom szerint Önöknek (beleértve a saját gyermekeimet is) szó szerint az élete múlik rajta, amelynek minőségéért ha kell, erőmhöz és lehetőségeimhez mérten (ez a magam elé tűzött célokhoz képest sajnos szánalmasan kevés) akár Önöket is hajlandó vagyok "provokálni".
thank you for the response, I really don't want this talk to settle down, but there is a human part in it... I could write those long articles because I have flu and could not sleep after 1AM. Your question about religions is absolutely important and deserves a long response, this is just a short note, sorry for that.
I see religions from a completely different point of view: they are meme constructs that survived during the evolution of the human civilization (which is a very close replica to the biological evolution, with dirty fights among rigid rules), and proved to be able to form a community from human individuals. They are like X-Ray images of strongly-bound human groups from different angles, not "obsolete", in fact the opposite: they contain patterns that can build a super-entity from human beings.
This super-entity: a conscious global human race is the true counterpart of the ASI - in fact, they can't live without the other. We, human individuals are only cells of this global organization - but the organization itself can't emerge if we are not conscious about this fact. I used myself as an example describing how much I am integrated into this system, and that my existence is just meaningless without it. This is true for all of us, but most of us "don't like it".
If we create the ASI while we are separated individuals, our childish approach (to life, the planet, to other humans and to ourselves) will not be able to control it, and inevitably destroy ourselves. The human super-entity can't even exist without its nerve system and brain: the ASI that can hold our accumulated knowledge and can support and connect us with it, let us use and make better decisions, do clear and efficient communication (compared to the current info-guano).
We also disagree on the quality of today's civilization.
Yes, we have million times faster and smaller computers, and can count the hair in Shrek's ear - but the world became even less transparent by them.
We learn the rules of geometry, physics (well, most of us quite hardly) - but where is a Thales today who would find them out by himself?
True, today's literature, films, etc are gigantic, we count thousands of years, millions of light years - but does that compare to the wisdom of Tolstoy, Lao-ce, Jesus, or Douglas Adams?
Techno "music" can be computer generated, and with proper "medication" it can give you the "trance" - but does that compare to Mozart who can break your soul into pieces and build it again (if you can listen and are sober), or the meditation techniques and koans of Zen Buddhism?
I have found my favorite statement about this right here on LinkedIn by Patrick Joiner:
"I suppose one way for a machine to pass the Turing test is to wait until the quality of actual human conversation is so bad that a bot could be an improvement. This seems to be happening here."
... but if you excuse me a joke here: if you can really read the Bible, this is the hidden wisdom behind the story of the Tower of Babel. If you read it like a story book: God disturbed the talk of men to stop them reaching the sky.
But if you read it like a cookbook: to reach the sky, you must talk the same language. That "language" is the accumulated knowledge of the human civilization in a globally uniform and usable declarative structure, and "talk" is our current global, simultaneous communication infrastructure.
This is the difference between hordes of isolated ANIs in the hands of selfish, short-visioned individuals, compared to the ASI, in the hands of a strongly-bound human race.
The latter is the only way to reach the sky... or to be honest: essential to survive on this planet that can collapse without help.
Szgerle most nem dühös vitát folytat képzelt ellenféllel, hanem valós problémát, a szavak folyamatos kiürülését panaszolja, érzésem szerint valódi szomorúsággal. Fcuking Alien levág egy (a jelek szerint) megszokott szarkasztikus tirádát, de abból is hiányzik a düh, inkább lényegében Szgerle panaszát látom benne a másik oldalról.
Sajnos jó hírekkel nem szolgálhatok. A fenti szösszenetem nevetségesen rövid. 17 évesen, (már Lao-ce, Csuang-ce, Buddha, Gandhi, stb gondolataival való találkozás után) kezdtem írásban dokumentálni azt az utat, amelyen megérteni igyekszem a világot. Most 42 vagyok, két könyv, több, mint 600 blog bejegyzés és egy rakás nem publikált kísérlet, nomeg húsz év (szerintem sikeres) rendszerelemzői, tervezői, programozói karrier van a hátam mögött, és igen, érteni vélem a folyamatokat, köztük azt is, hogy miért ennyire "érthetetlen" a világ. Ettől függetlenül az enyém is csak egy vélemény a sok közül, amelyek ismeretében egyáltalán érdemes lenne elkezdeni saját véleményt alkotni.
Azt viszont elég határozottan állíthatom, hogyan nem érdemes. Szgerle, ha fárasztanak a "kisregények", akkor egyszerűen nem lehet elég kiinduló adatod ahhoz, hogy véleményt alkoss. Fcuking Alien, ha a véleményed még csak arra elég, hogy bohócot csinálj másokéból, inkább tartsd meg magadnak (vagy ha így jobban tetszik: "Speak only if it improves upon the silence" - Gandhi). Amikor saját neveddel és arcoddal képes vagy elmondani, hogy szerinted mi "igen", akkor is, ha emiatt mások meg téged röhöghetnek ki - akkor van értelme. Ugyanis pontosan ez a két "archetípus": az okkal "bizalmatlan egyszerű" és a szintén okkal "kiábrándult bonyolult" emberekből álló massza az, amelyen a mai, tényleg óvodás szintű irányító rendszer uralkodni képes.
A megoldás pedig annak elfogadása, hogy nincsenek "magyar választók", egyedül én vagyok, aki a saját tetteiért, döntéseiért, kommunikációjáért felelős. Lehet, hogy mások nem ismerik a szavak jelentését - én attól még használhatom őket az általam vágyott értékük szerint. Lehet, hogy az ország, vagy az egész világ egy szemétdomb - de én kiválaszthatom belőle azt az öt alkatrészt, amelyhez értek és amiből én építkezni tudok. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi - de ÉN megtettem, amit tudok.
Nem tudok elmenni amellett, hogy ez a kampányvideó milyen közel áll ahhoz, amelynek jelenlegi, "sötét oldaláról" a Süketek kórusát, működni vágyott változatáról a Pandóra szelencéjét írtam.
A szereplők jó lelkű, tiszteletre méltó színészek, egyik mesterem, Robin Williams kollégái.
Én viszont írástudónak vallom magam: Lao-ce-t, Marcus Aureliust, Jézust, Anthony de Mellót nem forrásnak tekintem, hanem felmenőim között tartom számon őket. Nem szerepekbe bújva igyekszem őszintén tovább adni a szavakat, hogy másokban gondolatokat ébresszek. Életem értékét mérem azzal, milyen mélységben sikerül bölcsességüket felfognom, megvalósítanom és a mai világ megértésévé alakítanom.
Sorry for disturbing you, but I always throw messages in bottles towards really interesting people, being one of my a role models you are an obvious target.
it is already an honor that you responded so quickly. Respecting your valuable time, here is my elevator pitch, and I will not further disturb you until you request it.
I am a software architect, worked with 5 - 200 colleagues, including international companies from data mining/AI to government data management systems.
I concluded that IT industry has forgotten about the Neumann principles; it focuses on the required functions instead of the structure of a system. Solving a task for me is to create a language (terms and activities) in which I can "explain" the computer what to do. Today, I "think together" with my framework: register my findings in a meta-layer, because I have written the codes that can understand and execute my plans. This system is "more intelligent" than I am: my brain can't hold and use reliably all the knowledge that I have collected about the task.
My final goal is to use the same descriptive tools to the "executor" itself, and make it completely runtime and language independent (and it is not too far now).
IT is extremely important, because it is the front line of today's constant war. First, people killed others to enforce their own will. Later, they conquered and enslaved them. Even later, they created laws to keep others in their order. Today they make others believe in a vision of the world to remote control them. We have the IT tools (personal endpoints and global, real time transport network) to show the real world to people in the same way as now they are blinded by, and blind themselves with false dreams and empty chatting.
I am confident that this is inevitable consequence of the fact that our economy concepts (money and natural human motivations) are not able to describe and organize the operation of a global and synchronous community: the human race. We are in the very last moment to change this path. I think I know how to start it, and I think, you are one of the few who can evaluate my ideas, because we seem to use compatible patters, and thought a lot about languages, ideas, reasoning, brains and communities.
Szóval igen, 42 lettem, tudjuk: "Élet, Világmindenség, meg Minden".
Nos, valóban hosszú idő óta először érzem úgy, hogy lényegében elégedett vagyok azzal, akivé lettem és ameddig eljutottam. Nyugodt lélekkel állíthatom,
harminc éve foglalkozom olyan kérdésekkel, amelyeken mások nem szeretnek gondolkodni;
húsz éve dolgozom egy olyan környezetben, amely semmilyen pontatlanságot nem tűr, minden hibát megőriz és a fejemre olvas;
így mára elég jól fel tudom mérni, mennyire jó egy kérdésre adott válaszom;
de ami még fontosabb: meg tudom ítélni, menyire jó egy kérdés: van-e esélyem a saját vágyaimtól független választ találnom rá. Ha nem, nincs értelme foglalkozni vele, hiszen csak a saját feltételezéseimet fogom bizonygatni valódi keresés helyett.
Így aztán most úgy látom, a komposzttá válásomig hátralévő tetszőleges hosszúságú időt lehetőségem lesz hitem és legjobb tudásom szerint hasznosan tölteni, és mellette meg tudok élni önpusztító mennyiségű munka, teljes elszegényedés vagy megalázó kompromisszumok nélkül. Végre megértettem a gondolataimat, küzdelmemet körülvevő teljes tartalmi némaságot: a sekélyes hangemberek kioktatását, a "szakértők" elhallgatását. Volt mindegyikből elég.
Nem függök mások meséitől, és nem vakítanak el a sajátjaim sem. Én vagyok a mesélő. Ez pedig elég érdekes, mert szerintem az emberi civilizáció eddigi történetében nem sok olyan időszak volt, amikor ekkora szükség lett volna egy új mesére.
Jelenleg ugyanis három lehetőség van. A legnagyobb matematikai eséllyel rendelkező elsőre: az ostoba ember tönkreteszi a világot, aztán a túlélők hősködnek, vagy jön valami gonosz ellenség, akire rá lehet kenni ugyanezt, vagy jön a "deus ex machina" és mindenki boldog lesz,... nem vesztegetek időt, megtette már ezernyi idióta könyv és film (3D, IMAX, Dolby surround bölcsőde, a Mad Max 2-től az Interstellar-ig).
A szerintem töprengésre érdemes lehetőségek: ha maradt még a világon olyan pénzügyi elit, amelynek agya is van, mi meg maradunk a falka-szellemnél, a következő lépés egy újabb istenkirályság lehet, lásd a Sötét nap túloldalán. Ezt nem is szeretem annyira, mint azt a lehetőséget, hogy kinyitjuk ismét Pandora szelencéjét és "előre" mászunk ki a mostani válságból.
Az általunk ismerni vélt, jelenlegi fogalmainkkal leírható világ ugyanis véget ért (az elemi matematika törvényeiből következő globális pénzügyi csőd; társadalmi, vallási és etnikai feszültségek; klímaváltozás; Fukushima és a várható következő atomkatasztrófák, ...) Egy egymással versengve terjeszkedő közösségekből álló, fizikai feltételek által korlátozott módon kommunikáló civilizáció fogalmai nem alkalmazhatók egy globális, valós időben szerveződő, egyetlen rendszerben gondolkodó faj számára. A kérdés csak az, melyik mese válik valósággá?
A döntés pedig a te kezedben van. Talán ismered a régi történetet a két farkasról:
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: "És melyik farkas győz?" Az öreg indián mosolyogva válaszolt: "Az, amelyiket eteted."
Nos, én mondok mellé egy másikat.
Jellemzően abból indulunk ki, minden mai mesénk (az előző is) azt sugallja, hogy a csata fehér és fekete között zajlik, és így ha egy küzdelmet látsz, te is keresed a fekete és a fehér oldalt, igyekszel a szerinted jó mellé állni. Pedig attól, hogy ádáz harcot folytatnak, még nem biztos, hogy az egyik fél fehér, a másik fekete - épp ellenkezőleg.
Öldöklő küzdelmet csak fekete folytat feketével; amit ma láthatsz magad körül, mind ilyen. Két fehér küzdelme olyan szinten zajlik, amelyből kívülálló vajmi keveset érthet, ilyenek például nagy tudósok elméleti vitái. Fekete és fehér pedig csak átmenetileg akaszkodik össze, mert semmi közük egymáshoz.
A fekete a győzelemért harcol - a fehér azért, hogy a másik fél segítségével felismerje és javítsa saját tévedéseit. A fekete a saját véleményét szeretné látni - a fehér a legjobb megoldást, bárhonnan is származzon. A fekete "hibátlan", titkolja saját tévedéseit - a fehér büszke minden felismert gyengeségére, és nyíltan beszél a tanulságokról. A fekete azért magyaráz neked, hogy őt kövesd - a fehér azért, hogy felismerd saját valódi értékeidet, és azokat kövesd. A fekete fehérnek igyekszik látszani, hogy jó benyomást keltsen - a fehér a feketeségét mutatja fel, mert a fehér számára természetes. A fekete babonás, értékei rideg gyémántok - a fehér hite hajlékony, körülvesz, mint a köd.
A fekete az, akivé nehéz küzdelem díjaként lenni szeretnél. A fehér az, akivé önmagadat korlátaiddal együtt megismerve és elfogadva válhatsz. A istenkirályság a fekete út - a fehér egy valóban új világé. Ha a kettő között választani szeretnél, rosszul fogsz dönteni. A különbség megértése kelthet benned olyan motivációt, amely döntésről döntésre, napról napra, évek hosszú során át húz a fehér gondolkodás felé, míg egy nap képes leszel felébredni.
2014. november 21. 8:42 Nos, ez az "álljunk le és gondolkodjunk egy kicsit" ötlet nekem is tetszik, bedobnék néhány kérdést a gondolkodáshoz. A legfontosabb:
Pontosan milyen lelki alkat kell ahhoz ma, hogy valakiből sikeres politikus vagy üzletember legyen?
Folyomány: ha valaki ebben a mai katyvaszban kiemelkedik, mindegy milyen szimpatikus álommal vagy hazugsággal hívja fel magára pont a te figyelmedet, ugyanabban a ketrecben, ugyanúgy tapossa a többieket, mint akiket utálsz. Ebben a levesben "hiteles embert" keresni ugyanolyan, mint a régi vicc a részegről meg a rendőrről:
A részeg percek óta kering egy villanyoszlop körül. A rendőr egy ideig figyeli, majd megkérdezi:
- Maga meg mit csinál?
- Elvesztettem a kulcsaimat, azt keresem.
A rendőr jó fej, beáll segíteni, de ő sem találja, és lassan gyanút fog:
- Egyáltalán itt vesztette el azt a kulcsot?
- Nem, valahol idefelé jövet.
- Akkor miért itt keresi???
- Mert itt van világos...
-----
Eddig a kritika, most az én javaslatom.
Orbán Viktor teljes politikája mindig valami ellen épült fel (kommunisták, szovjetunió, oroszok, nyugat, bankok, EU, ...) Az nem kontraszt, hogy egy csoport meg Orbán ellen szerveződik. Ráadásul ha végiggondoljátok, milyen lelki alkat kell egy forradalmárnak, akkor az is nyilvánvaló, hogy az "öreg forradalmár" vagy halott, vagy diktátor, ahogy Castro, Mao, ... Ebbe a sormintába új elemet tenni szerintem teljesen felesleges.
A kérdés, hogy mi mellett teszel hitet?
A Fidesz teljes retorikája arra épül, hogy ők az utolsó védvonal a "gonoszok" előtt, akik az ország megrontására törnek. A valódi ellenérv lehajolni és felemelni az általuk eltaposott értékeket, és kiállni mellettük. Például a Milla alternatív elnök kampányában azért felmerült néhány igen értékes gondolat és ember, a zárócikkem végén van néhány megnézésre érdemes videó.
Vagy a kishantosiakat megkeresni. A startup cégekkel, egyetemekkel beszélni, akik nem a Facebook kapcsolataikat, hanem a létezésüket féltik a netadótól, és (a tömeggel ellentétben) tárgyalóképes erőt képviselnek.
Azt kell megmutatni, hogy tudjuk jobban csinálni azt, amivel ők bénáznak. Az én vállalásom: megnézem, hogy meg tudom-e írni (szabadidőben) a lassan egy éve országos tragikomédia szereplő, milliárdokba kerülő eNapló rendszert. Nevetséges őrültség? Az. De én ehhez értek, itt tudom felvenni a kesztyűt, nem egy sátortáborban. És ha (nulla eséllyel) sikerül bármit felmutatnom, komolyabb érv, mint rohamrendőrökkel tolakodni a Parlament lépcsőjén.
Nos, ki mit tud?
[Szerk: megpróbáltam szakmai szervezettel (HAT) felvenni a kapcsolatot, hogy beszélgessünk az oktatási rendszer informatikai hátteréről, de a "romantikus álmodozó, olvasson utána" kategóriába kerültem szokás szerint. A szakértelem hiányában alapvetően szükséges konzultáció reménytelen, így "vállalásomat" feladtam.]
Nothing to add, nothing to take away. Not because of the tragedy of Robin Willams, but because our complete misunderstanding of values and human life as a whole. [Come on, Disney lawyers, this was only 5 minutes from the Dead Poets Society... and the true legacy of a great man whom you had the luck to employ. Anyone watching this part would want to see the whole movie.]
Nobody dast blame this man. You don’t understand: Willy was a salesman. And for a salesman, there is no rock bottom to the life. He don’t put a bolt to a nut, he don’t tell you the law or give you medicine. He’s man way out there in the blue, riding on a smile and a Shoeshine. And when they start not smiling back — that’s an earthquake. And then you get yourself a couple of spots on your hat, and you’re finished. Nobody dast blame this man. A salesman is got to dream, boy. It comes with the territory.
Robin Williams szerintem egy élhetőbb, emberibb világot szeretett volna eladni nekünk, saját értékeinkkel házalt, amíg bele nem fáradt. Sokat köszönhetek neki, és szerintem is kevesebbek lettünk megint. Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
