75:
"Mindenben" biztos nincs igazam, de igyekszem megtalálni a tévedéseimet és korrigálni őket.
"Nálunk" sokkal rosszabb a helyzet. Szándékosan sarkosan fogalmazva: el kell rontanunk azt amit csinálunk, ha holnap is el akarunk adni valamit.
"Tömeges hülyeség" - nos, ez nem újdonság. "A népet meg lehet tanítani arra, hogy a helyes úton járjon, de arra nem, hogy a helyeset megértse." Kung Fu-Ce (i. e. 551 - i. e. 479)
A kérdés, hogy a "tömegből" tudása, képességei által (valójában a "tömeg" munkafeleslegének révén) kiemelkedő "mintaalkotó réteg" milyen mintát alkot. Ezzel van a gond, és én ennek megváltozásában hiszek - bár nem tagadom, nagyon keménynek látszik.
76: Természetesen a villanyautó is energiát (fosszilist, atomot, stb) használ. Nem ez a megoldás. Ebben a konkrét esetben az optimalizáció a következőt jelenti:
- Miért kell utazni, szállítani? Helyi munka, helyi termékek fogyasztása, "turizmus" megszűnése, ha ott is jól érzed magad, ahol élsz... - és az igény elenyésző töredékre esett vissza. De VAN valós igény, aminek a kielégítésére viszont a jelenlegi eszközpark és energiafelhasználás nevetséges töredéke elég.
- A maradékot hogyan? Az egyéni járműtulajdonlás és használat a létező igény legbénább kielégítése: ritkán használt, többnyire üres eszközök tömege rosszul képzett vezetők irányítása alatt. Kiváltható lenne közösségi közlekedés+taxik fehlasználásával. A minta is megvan: a csomagküldő hálózatok sokkal hatékonyabbak és kényelmesebbek, mint amit ma "humán transzport" terén adni tudunk.
- Miből? Csak próbáljuk meg számszerűsíteni azt a hihetetlen mennyiségű erőforrást, amit az egyéni közlekedési rendszer kielégítésére elpazarlunk - milyen minőségű közösségi szolgáltatást lehetne ennek töredékéből, a jelenlegi infrastruktúra felhasználásával kialakítani? Szerintem elképzelni is nehéz.
Nem új találmányok, energia meg hasonlók kérdése, csupán belátás, szervezőképesség és a ma is meglévő infrastruktúra töredéke kell hozzá.
77:
1: kényelmes ellenségként kezelni engem. Arra utaltam, hogy nem ésszerű a viselkedésem: "nálad" vagyok és a te hittételeidet vitatom, kihasználva az egyértelműen elismert hozzáállásodat. Pont amiatt, hogy ennyit pofázok "nálad", gondolkodom el azon, hogy ezt miért itt, és miért nem máshol teszem.
2: A kommunikáció elfogadás kérdése! Minden fogalom többszörösen foglalt, például a "fejlődéslélektan" (a pszichológia egyik ága) bizonyára nem a halhatatlan lélekkel foglalkozik - ezért tisztázom, hogy a több értelemben használt fogalmon ebben a szövegkörnyezetben mit értek.
Ha számodra is elfogadható, maradjunk az "idealistánál" - és azok az emberek, akiket én mintának, az emberi faj "nagyjainak" tekintek, szintén ilyenek voltak. Bocsásd meg nekem, hogy nem tekintem "fejlődésnek", sem pedig "törvényszerűnek" a hit, idealizmus megszűnését.
3: Nem téged támadlak, emberi értékedet, hozzáállásodat és munkádat elismerem. A pesszimista nézőpontodat, illetve egy (szerintem) félreérthető javaslatot támadok - szembeállítva vele az én javaslatomat, amelyben meg nekem volt, illetve van jelenleg is sok munkám. Sajnálom, hogy nincs kapacitásod ezt megismerni és tartalmában megvitatni (ezt nem várom el tőled) de tisztelettel kérnélek, ne deklaráld "hiányzónak" emiatt.
4: Lélek: lásd 2. Kiút: mint már többször említettem: 120 A4-es oldalt nem tudok, de nem is akarok pár oldalba tömöríteni, mert az csupán marketing anyag lenne, nem vitaalap. Vitatkozni a pontos terveken lehet, nem a vázlatrajzokon (ezért igyekszem pontosítani a te vázlataidat).
5: Igen egyetértünk. HA folyamatosan menetelünk tovább, vége a dalnak - és ebbe a menetelésbe belefér az egyéni spájzolás is. Ha le akarunk térni az útról, gyökeresen mást kell csinálni.
6: Arra nem láttam ellenérvet, hogy egy összeomlás során miért ne robbanna fel pár atomerőmű kezeletlen utóhatásokkal, illetve hogy ez miért ne tenné lehetetlenné az életet, és bármilyen "konszolidációt".
Azt kérdőjelezem meg, hogy a spájzolásra fordított erőfeszítés a várható eredmények tudatában valóban megéri-e a fáradságot? Illetve ennek fényében is annyira értelmetlen-e "idealistának" lenni, és a megtartásért küzdeni?
7: Nem elfogadni, hanem KÖZREMŰKÖDNI nem vagyok hajlandó benne. Az történik, aminek végül történnie kell, én pedig ugyanúgy meghalok, mint mindenki más - de amikor meghalok, arra akarok gondolni, hogy amit tudtam, megtettem MINDNYÁJUNKÉRT, és nem a saját érdekemben. Az én ismereteim szerint nem ezt hívják "tagadó stádiumnak", de lehet, hogy más forrásokból dolgozunk.
79-80: Akkor ide is beszúrom: a Linux a Windows, és minden OS gyártó legnagyobb barátja, a köztük lévő, "népnek szóló" cirkusz közben ugyanis nem merül fel a legfontosabb kérdés: MI is az operációs rendszer? Létezik egyáltalán? Vagy (tapasztalataim, és remélhetőleg idővel működő kódjaim alapján) pont annyira valóságos, mint a "pénz"...
Eredeti hely
