Kedves "Publius",
34 éves, (talán nem csak szerintem) jó képességű programozó matematikus vagyok. Vannak elképzeléseim arról, milyen (meglehetősen egyszerű) szabályok kényszerítik kisebb és nagyobb környezetünket az Ön által kifogásolt viselkedésre. Feleségem két egyetemi diplomával rendelkező, külföldön is tanult, Szlovákiából származó magyar, aki megismertette velem a magyarság értékét. Ha van valahol "elit jelentkezési lap", szívesen kitöltenénk
Ezzel szemben jómagam, mivel olyan ötleteim is vannak, amiket féltenék egy multicégtől, megélhetésünk peremén keresek, feleségem három fiunk anyjaként természetesen nem talál képességeinek megfelelő munkát - és éppen azon gondolkozunk, hogy főállású anyasága miatt vajon tényleg ki kell-e vennünk két nagyobb fiunkat a napköziből, ahol valójában a gyerek a közösségi élet első tapasztalatait szerzi. Ehelyett bámulja majd itthon a falat, mert nincs időnk foglalkozni vele.
Példám bizonyára nem egyedi - így nem látom, hol van az a "tartalék", amivel az Ön által szorgalmazott átalakulás megvalósítható lenne. Ráadásul irányt és első lépést nemigen találtam benne (a "menni kéne" nem elég) - így nem tudom, tudnék-e azonosulni vele. Cikknek viszont jó volt, üdítő olvasmány.
Kedves Loránd
(nem álnév, örökség)
Erre a cikkre írtam, választ nem kaptam.
