134, Géza:
Lehet, hogy nem voltam elég érthető. A "haduras" verzió biztosítja a ma megszokott gondolati szemét eltakarítását pár százalék ember feláldozásával, és megtartja az infrastruktúrát, így hosszú távon alkalmas a "maradék" 9x% fenntartására, további fejlődésre! Szemben azzal, hogy 99% bukik, 1% marad, és szerintem így is megalapozatlanul optimista, mert kihagyja a nukleáris szennyezést, és az elkerülhetetlen, megfordíthatatlan totális összeomlást. Vagy ti, amikor ezen töprengtek, beleszámoljátok a rendszeres radioaktív esőt, állandóan sugárzó folyóvizet - vagy azt, hogy ha valamit "hozol", sugárzó lehet?
Azért ez a "csak" nem mennyiségi, hanem minőségi különbség, pedig ez a "sötét", és számomra legalábbis sokkal-sokkal valószínűbbnek tűnő változat: nem nézi hülyének a mai láthatatlan elitet.
A szakadékos kép nálam is nagyon régi. Egyáltalán nem állítom, hogy le lehet fékezni, ki lehet térni. Az én "világos" vízióm az, hogy ha MINDANNYIAN összekapaszkodunk, képesek lehetünk REPÜLNI. Ehhez viszont kell az általam emlegetett, "elvárt" erkölcsi és szociális értékeken alapuló gondolkodás. Ha ez nincs, jön a "sötét" változat. És mivel most "nincs", talán a főnixes hasonlat sem áll távol.
Az erkölcsi ítélkezést pedig az indokolja, hogy véleményem szerint ezen értékek hiánya az OKA a mai katasztrófahelyzetnek. És természetesen nem valami abszolút, globális vagy isteni értékrend szerint bélyegzem meg ezt a hozzáállást, csupán szubjektív, esendő, szűklátókörűen az emberi fajra fókuszáló személyes gondolkodásom szerint. Na aszerint viszont piszok egyértelmű módon.
(És természetesen nem Tibor báról, mint emberről, hanem kizárólag az általa itt közölt elméletről nyilatkozom. Őt igen nagyra tartom azért, hogy engem elvisel, és szóba áll velem sarkos megnyilatkozásaim ellenére, továbbá érteni vélem a motivációit is, ahogy ő is érteni véli az enyémeket. Ezért persze érdemben egymással előre nem jutunk.)
135, Attila:
Számomra is a motiváció a fő kérdés, és nem a technológia - ezért alkotja a helyzetelemzésem túlnyomó részét az előbbi feltárása, így a megoldás olyan hangsúlytalannak tűnik mellette, hogy aki végigolvassa, hiányolja is belőle.
Véleményem szerint a fenti módszerrel képesek lehetünk felkészülni, így nem agresszívan, hanem az összeomló rendszer mellett párhuzamosan fejlődve szervesen átvenni annak feladatait. Mintha fákat ültetnénk egy nemsokára összeomló toronyház mellett, hogy amikor megroskad, az ágakra át lehessen települni. Ennyi. Pl: minden évben legyen annyi jó génanyagú tönkölybúzánk, amivel jövőre vetni tudunk. Ha nem kell, megesszük kenyérnek a maradékot. Először falu, majd megye, ország szintjén. Vagy mit tudom én, biztos hülyeséget beszélek, nem értek hozzá - de valami ilyen hozzáállás kialakításával.
Az "önző 1-2%"? Nem kell nekik odaadni. A mai uralkodóinknak egyszerűen nem lett volna szabad azokra a helyekre kerülni, ahol most vannak. Viktor urunkat is pillanatok alatt meggyógyították volna egy sarki kocsmában, amikor a szomszéd összes zsíroskenyerét ő akarta volna "elosztani" az "eszmetársai" segítségével. Csak sajnos nagyon magasra került, nem látja, hogy mit csinál, és nem kaphatja meg a kijózanító pofont. Ugyanez érvényes a többiekre is, mielőtt pártozni kezdenénk. Csak teljesen egyértelmű okokból a mai "rendszer" pozitív visszacsatolásos evolúció alapon működik, a szemetet emeli fel, és ad neki lehetőséget a módosításra.
136, bebek:
"sötét": gondolj bele kicsit. A "népnek" nincs üzemanyaga, nincsenek kommunikációs eszközei (mobil, internet, rádió, TV - nem tud tömeget alkotni), viszont a hadurak szervezetének igen. A nagyvárosokból a tömeg túlnyomó része elmenekül (idegenek közé kerül), a maradék egymást irtogatja egy darabig a boltok körül. Ezt ki kell várni. Utána viszont? Akinek van rádiókapcsolata, járművei, üzemanyaga, ... bármit megtehet (ha egymással előzőleg megosztoztak a területen és erőforrásokon), még mielőtt azok az elképzelt városállamok kialakulnának.
Nem tartom magam vaknak vagy bolondnak. Érvelj, ha más a véleményed.
Szerintem itt a szervezettség, felépített és tervszerű tevékenység hiányzik, mert elsöpri az "úgyis mindegy" szemlélet és a felelősséget közben hárító személyes érdekek. Biztos vagyok benne, hogy nálam jobban látod a helyzetet, és hogy az elkeserítő. Ez nem akadályoz meg abban, hogy dolgozzam érte, hátha az a porszem hiányzik az egészből, amit én tehetek hozzá. Ennyi.
Éppen tegnap este borultam ki rendesen (programozási probléma, nem részletezem): van úgy, hogy egyszerűen nem látom a következő lépést, és úgy érzem, teljesen rossz irányba haladok, elvész a lendület (ja, meg teljesen értelmetlennek éreztem az itteni szájtépést). Na az a kérdés, hogy ilyenkor mi a következő lépés.
Én elmosogattam, és közben arra gondoltam: "néha milyen rohadt nehéz hinni benned, Istenem..." Ma reggel azzal a békével ébredtem, amivel meg tudtam írni az újabb litániámat, és azzal a képpel, ami megmagyarázza, miért nem tudtam tegnap előrelépni (nem is lett volna szabad arrafelé).
Megteszem, amit tudok, és hiszek abban, hogy amikor nem látok tovább, akkor csak nem jó irányba nézek, de a megoldás létezik. Ez meg ennyi, garancia persze nincs, de legalább szóltam.
(Most viszont bizonyítanom kell a kép működőképességét, úgyhogy irány dolgozni.)
Eredeti hely
