144 Géza:
Oké, csak sehol nem láttam azt említeni, hogy "a várható globális nukleáris szennyezés miatt az első táplálkozástól számított átlagos várható élettartam 15 év, egészséges genetikai struktúrával rendelkező gyermek születésének várható esélye 5%" - vagy mit tudom én (nyilván pontos számokat nem tudok mondani, csak egy ilyen "apróság" képes teljes irrealitásba száműzni bármilyen "valami csak lesz" elméletet).
Amíg pedig él az infrastruktúránk és vannak műszereink, a dolog úgy néz ki, ahogy Fukushimánál: épp most égetik a radioaktív marhahúst és gabonaféléket. Gyakorlatilag mindent, ami ott termett. Ez szállítás és egyebek nélkül Game Over.
Érdekes, én is élőlényként kezelem a civilizációt, és benne sejtekként az embereket, erről futottam egy érdekes kört egy másik fórumon - és talán a felsorolt jelenségekre adott válaszomra is utal. Idézet, két hozzászólásból ollózva:
"A téglák agyagkupacokból készülnek. A házak téglából - és nem sok-sok kupac agyagból.
OK, földszintes házat lehet tapasztani agyagból - ezek a mai struktúrák. De katedrálist: egy globális és valóban pozitív civilizációt hiába tervezünk, hiába hordunk össze hatalmas kupac agyagot, azokat egyenként meg kell formálni és ki kell égetni. Ahhoz, hogy a katedrális felépüljön, egy dolgot tehetek: önmagamat, ennek egy tégláját megformálom és kiégetem. A "többieket kiégetni" nem lehet. Ha te is téglává égeted magad, akkor két tégla lesz. Nevetséges mennyiség - ugyanakkor összehasonlíthatatlan minőségi különbség, ami gyökeresen más építkezést tesz lehetővé, ami végtelen mennyiségű agyaggal is megvalósíthatatlan."
...
"Viszont passzív volt ez a hasonlat, mondok másikat. Cseréljük le az agyagot őssejtre, a téglát pedig testi sejtre. Ha az őssejt nem szaporodik, nem lesz belőle semmi. Ha viszont elért egy kritikus pontot, testi sejtté kell alakulnia - ezzel elveszíti a szabadságát, cserébe viszont egy élethosszig tartó szerepet kap egy nagyobb szervezetben. Attól, hogy ő mostantól májsejt, nem irányítja a többi őssejtet, nem "várja" őket... az a feladata, hogy "jó májsejt" legyen. Ha ez az átalakulás helyesen végbemegy, egy minőségileg magasabb szintű szervezetet kapunk - ha nem, törpét, óriást vagy rákos beteget. A szervezetért egy sejtje pontosan egy sejtnyit tud tenni - viszont ha nem teszi meg, nem a szervezet, hanem a daganat része lesz.
Ez jó hasonlat, mert messzire visz.
A történelem során az emberek többsége valóban testi sejtként létezett, névtelenül - az egyéni akarat mindig kisebb volt, mint a felsőbb szervező erő (földesúr, egyház, állam) szándéka. Ezek a nagy struktúrák versenyeztek (az evolúció örök törvényei szerint) a területért, erőforrásokért, irányító szerepért mindaddig, amíg az egész bolygót nem uralta két, egymással szemben álló entitás. Ekkor jött a csoda: a szervezetek és az evolúció logikáját, az "utolsó, mindent eldöntő harcot" a fegyverek erejétől megrettent egyének elszabotálták! A legmagasabb vezetői szinten és a "tömeg" szintjén egyaránt megjelent a szervezet oszlása, a sejtek őssejtté alakultak, nem voltak hajlandóak saját struktúrájuk részévé válni, ha ez a struktúra tovább vívja az evolúció által rákényszerített harcot. Nem csak a kommunista, de a kapitalista struktúra is összeomlott (csak például: a cégek ott és annyira szabotálják a szabad piac elvét, amennyire csak képesek rá), újra, de most már globális, egyidejű őssejt-halmazzá alakult.
Persze, most is vívunk különféle háborúkat különféle hazugságok mentén, de pont ez a lényeg: a rendszer kénytelen hazudni a sejtjeinek, mert azoknak már nem elég, hogy "Kossuth Lajos azt üzente...": "vad, önző, szabad" őssejtek, nem irányítható, eldobható, csereszabatos testi sejtek!
Most, előttünk áll az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e az egész bolygót, térben és időben, minden lakójával együtt magába foglalni képes struktúrát álmodni és annak testi sejtjévé alakulni. Ha nem, úgy végezzük, ahogy egy globális tumornak végeznie kell: darabokra hullva, egyéni túlélésért küzdve. Ha igen - nos, az egy másik történelem kezdete."
Lehet, hogy egyetértünk?
145, Attila:
Csak azért hoztam látható példákat, hogy a háttér irányítás létén vagy nemlétén ne kezdjünk már el vitázni. A kérdés az volt, hogy mit kezdjünk velük, a válasz pedig az, hogy nem kell bedőlni nekik, el kell hinnünk, hogy nélkülük, csak a "szomszédainkra" támaszkodva is tudunk élni, akár jobban is, mintha az ő irányításuk alatt a szomszédaink ELLENÉBEN léteznénk.
Eredeti hely
