2013. november 1. at 04:47
Axxtro: Tévesen összeállított adatbázisra építkező fals érveléssel senkit nem lehet meggyőzni.
Tele van buta feltételezésekre alapozott következtetésekkel, – gyakorlatilag téveszmékkel – a fogalmazvány, ilyenekkel egy miniszterelnököt nem lehet meggyőzni, sem itthon sem máshol.
Javasolható a további tájékozódás, adatgyűjtés, és a falsul beszippantott téveszmék kiszűrése.
Dear Lóránd, miért gondolja, hogy bárkinek, mások téveszméit kéne bármikor cáfolniuk, vagy bizonygatniuk az ellenkezőjét.
A saját téveszméi, Lóránd, azok a maga démonai, azokat magának kell kezelnie nem másnak, főleg nem egy ország miniszterelnökének.
Ha egyedül nem megy, kérjen segítséget.
Első ránézésre értelmesnek tűnő megvezetettekkel és ostobákkal, dugig van a mai Magyarország.
Kedves Axxtro!
Személyemre és felkészültségemre vonatkozó megjegyzései legjobb tudomásom szerint megalapozatlanok. Vagy Ön ismer engem, tudja, hogy milyen területen és minőségben dolgozom?
Én nem vonom kétségbe, hogy Ön saját szakmájában alapos, felkészült, elmélyült tudással rendelkezik. Az én szakmám viszont éppen a rendszerelemzés, gondolkodás, megvalósítás. Azért fizetnek, azért dolgozhattam önállóan, több alkalommal vezető pozícióban, mert meg tudok különböztetni fals és helyes érvelést, és örömmel fogadom el, ha a sajátomról még időben derül ki annak hibás volta. Ezért tudtam sikerre vinni egy-két hajmeresztő történetet, néha komoly “szembeszélben”.
De ezt nem kívánom itt ragozni, ha akar, utánanéz.
—
Egyetlen állítás marad ezután a hozzászólásában, amelyre tudok érdemben reagálni:
“Tévesen összeállított adatbázisra építkező fals érveléssel senkit nem lehet meggyőzni.”
Dehogynem! Erről szól a marketing szinte teljes iparága. :-D
Ezért van fogyasztóvédelem, meg perek a megtévesztő hirdetések miatt. Ha ez igaz lenne, akkor most nem kellene “menteni” a “megtévesztett” devizahiteleseket, mert egy részük a sokkal kellemetlenebb feltételekkel adott forint hiteleket vette volna fel (mint mondjuk én, a “megvezethető ostoba”) – a többi meg nem adósodott volna el erején felül. Jó, akkor meg az építőipar állt volna bele a padlóba évekkel korábban… és így tovább.
Viszont sajnos pontosan erről szól a “modern demokrácia” is. Ha nem így lenne, egy választási kampányban egyetemi professzorok folytatnának késhegyig menő vitát, amelyet az országban mondjuk ezren értenének meg többé-kevésbé. Stimmel? Nem lenne “rezsiharc”, meg “elmúltnyolcév”, ahogy nem lenne “Viktátor” meg “elmúltháromév” sem. Itt azonban a “tömeg” szavazási hajlandóságáról és kíméletlen marketingről van szó, objektív kontroll nélkül.
Csak a tisztánlátás kedvéért: nem vagyok “oldali”. Rendszerelemzőként úgy látom, hogy a mindenkori kormánynak lényegében ugyanazt a szennyest kell “eladni” bármilyen csomagolásban, míg a mindenkori ellenzék megengedheti magának a valóban logikus érvelés luxusát – amíg helyet nem cserélnek. Ezért kénytelen, és él is folyamatosan a (mindenkori) kormányoldal a múltra való hivatkozással. Nemrég belenéztem fél órára az adótörvény parlamenti “vitájába”, komplett agyhalál volt eme forgatókönyv mentén. Reménytelen.
Mindez azért és addig működik, amíg van vevő a színes forgatagra, amely eltakarja előlünk a lényeget. Haldokló világban élünk és ötletünk nincs, hogyan oldjuk meg a valós problémáinkat (aminek csak a felszíne a pénzügyi válság, mögötte ott van a népesedés, ökológia, erőforrás, … problémahalmaz). Az önámítás igénye jogos, a valóság túl kellemetlen, lásd pl:
http://hajnalvilag.blogspot.hu/2012/03/jovo-erdeklodes-hianyaban-elmarad.html
Úgy érzem, Ön lát színeket. Piros-fehér-zöldet vagy piros-fehéret; narancsot, vöröset, zöldet, bármit. Csatajelenetet lát hősökkel és gonoszokkal, ármánnyal, dicsőséggel, jogos és álnok törekvésekkel. Kérem tekintsen engem színvaknak, aki ugyanazon a képen színek nélkül fájdalmat, halottakat, vért, beleken lakmározó keselyűket, bűzt és járványt vesz észre; aki nem hatódik meg semmilyen jelszótól, de mélyen meghajol az őszinteség előtt. Mielőtt ez előjönne: igen, magyarnak tartom magam – de ebbe azt is beleértem, hogy hazámat nem akarom megvédeni egy másik magyartól, ahogy azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem-magyaroktól védenem kellene. Én más szintű motivációkat látok – a közbeszédben pedig alacsony szintű, rendkívül veszélyes uszítást.
Nem várok én semmit az ország miniszterelnökétől, mert ez a látásmód természetesen nem fér össze azzal a személyiséggel, amely ma vezető szerepbe emelkedni képes, de ezt is igyekeztem érthetően leírni. Nyilván ha lennének ilyen illúzióim, nem nyílt levelet írok.
Csak az zavar, hogy a hozzám hasonló színvakokkal példálózik, én pedig ennek ürügyén arra vagyok kíváncsi, vajon vannak-e még ilyenek a magyarul tudó emberek között, vagy tényleg annyira egyedül vagyok ezen a téren, ahogy általában érzem magam?
2013. november 1. at 10:57
homolka: Kedves Loránd, gratula! :)
Nem itt tartanánk, ha a szakemberek mindig időben elmondták volna a véleményüket egy-egy kinyilatkoztatás után. Nem “politizálni” kell, hanem egy szakmát képviselve elemezni és bizonyítani a politikus tévedéseit, lett légyen a szakember történész, közgazdász, sportoló vagy éppen pap.
Köszönöm. Viszont a helyzet szerintem rosszabb.
1: Orbán Viktor nem “téved”. Ő jelen állás szerint Magyarország leghatékonyabb politikusa, azt teszi, amit egy modern demokráciában egy sikeres politikusnak tennie kell: nagyszerűen népszerűsíti önmagát, illetve elbizonytalanítja, megosztja azokat, akiknek nem szimpatikus. Teszi a dolgát, ahogy majdnem minden kollégája is, csak sokkal tudatosabban, aggályok nélkül.
2: Számos szakértő elmondta a véleményét, voltak kisebb-nagyobb tömeg-akciók is. Azonban a felszólalók nem tudtak kellő mélységben foglalkozni a problémák okaival, amelyre a hallgatóság nem is lett volna vevő. Így ezek akár maguktól, akár néhány ügyes PR ellenakciótól el is csendesedtek, nem álltak össze komolyan vehető struktúrává. (Lásd a béka közismert példáját: ha forró vízbe teszed, kiugrik, de ha lassan melegíted, megfőzheted.)
3: Abban is egyetértek vele, hogy a jelen és a sajnálatosan közeli jövő egyre durvább “kihívásainak” az általunk fenntartott (lassan, nyikorogva alkalmazkodó; inkább bürokratákat, mint karizmatikus vezetőket, intelligens megoldásokat kereső tisztségviselőket foglalkoztató) demokratikus intézményrendszer nem lesz képes megfelelni.
Amiben nem értek egyet: szerintem semmi nem képes helyettesíteni mindnyájunk egyéni feleszmélését, felelősségteljes és jövő-tudatos gondolkodását. Én úgy látom, ez az egyetlen esélyünk, csak így kezelhetjük elég hatékonyan a problémáinkat. A hasonlatot folytatva: tudatos, felelős felhasználókká válunk, akik a saját területeiken pontos igényekkel és feladatvállalással járulunk hozzá közösségeink fejlődéséhez. Erre is van példa, mondjuk Kishantos éppen felszámolás alatt álló példaértékű tudásközpontja.
Orbán Viktor azt az illúziót (és benne saját “programozói szerepét”) hirdeti, amely szerint az okos emberek a fejünk felett megoldják azokat a problémákat, amelyekkel nem szeretnénk szembesülni – nekünk csak lelkesedni kell és követni a (bölcs, jóindulatú, nem kapzsi) vezetést. Nos, ez annál szerintem is jobb, mintha senki nem csinál semmit, csak reménykedik a gazdasági csodában vagy az ufók eljövetelében. Viszont a tapasztalatok alapján egyáltalán nem “elég jó”, és nem képes együtt létezni az általam javasolt helyi kreativitással, önállósággal.
Tehát az, hogy én itt beszélgetek, önmagában nem jelent semmit. Az számít, hogy milyen személyes motivációk ébrednek akár ennek hatására.
