antalffy-32

15: nem az "emberiség bűneiről" beszélek, hanem a gondolkodó, és bizonyos cselekvési szabadsággal bíró ember, egyén FELELŐSSÉGÉRŐL. Arról, hogy igenis az egyéni világképünk, a belőle (nyilván nem triviális módon) fakadó döntéseink minden egyes pillanatban változtatnak a világon. Hol kicsit, hol még kisebbet - de talán nem teljesen idegen az emberi civilizációra is alkalmazni a káosz-elmélet legismertebb hasonlatát a pillangóról.

Persze, az irányító struktúra felmérhetetlenül erős (hiszen nem más, mint a mi bamba tömegünk). De ha minden pillanatomban azzal foglalkozom, hogyan képes rajtam fogást találni, ha éberen figyelek és szabadulni próbálok, AKKOR NEM sorvadok. Ha lekunkorodok egy sarokba azon szipogni, hogy mekkora baj van Fukushimában, hogy esik szét az egészségügy, a társadalom, hogy nem lehet bízni senkiben... na akkor ellenállásképtelen vagyok.

Igen, ahhoz, hogy a nagy könyvben emlegetett százalék "tömeg" felébredjen (és a tömeg nem lesz okosabb attól, hogy már dühös is), olyan ingerek kellenek, amik már a megállíthatatlan borulás során keletkeznek - ezt megvárni nem szabad.
De MI, MOST, ITT úgy hiszem, még nem tartunk ennél a pontnál. Ez a hit részben a jelen helyzet tőlem telhető alaposságú elemzésére támaszkodik, amivel azt igazoltam önmagam számára, hogy van értelme foglalkozni vele; másrészt viszont "választott", megalapozatlan, tehát definíció szerinti hit: akarom, hogy legyen kiút, és akarok tenni érte!
Ennyi.

---

Eredeti hely