Ez itt az Apokalipszis, én vagyok Lucifer, a sátán.
Ráadásul mindjárt három Apokalipszis egymásban.
Ráadásul mindjárt három Apokalipszis egymásban.
Vajon mi késztethet egy racionálisan gondolkodó (vagy legalábbis önmagát annak tartó) embert egy ilyen mondat leírására? Hmm... ez csak a második kérdés, az első ez: Mit jelent ez a két mondat, pontosabban az igen elcsépelt, és ordító közhelyekkel, ostoba filmekkel "szemléltetett", az értelem elől gondosan hülyeségekbe csomagolt kulcsszavak? Még pontosabban: mit jelentenek számomra ezek a szavak, hogy ilyen bizarr módon kötöm össze önmagammal és azzal, amit csinálok?
Lássuk egyenként!
Apokalipszis
"Az apokalipszis görög kifejezés, melynek jelentése: kinyilatkoztatás, feltárás, leleplezés. Sajnos a köztudatban ez a fogalom összefonódott végítélet, a világvége félelmetes jeleneteivel, azonban az a könyv: Jelenések könyve, amely Jézus Krisztus apokalipszise, kinyilatkoztatása pont, hogy inkább evangélium (jó hír), ami Jézus Krisztustól származik és Jézus Krisztusról szól!"Az apokalipszis kifejezést szó szerinti értelmében használom, és pontosan illik arra, amit csinálok: igyekszem végiggondolni és felfedni a szemünket elkápráztató jelenségek mögötti lényeget, azokat az okokat és motivációkat, amelyek a jelen folyamatokat kiváltják, és amelyek megértése nélkül reményünk sem lehet azok megváltoztatására.
- Az első apokalipszis maga a Hajnalvilág, egy 120 oldal terjedelmű könyv, amelyben a minket körülvevő világ jelenségeit elemzem és keresem a mélyebb értelmüket.
- Ez a mondat tartalmazza a "rejtett lényeget" minden kommunikációm mögött, ennek feltárása a második apokalipszis.
- A harmadik pedig ez a szöveg, amely a két mondat rejtett tartalmának feltárása.
Tény, hogy a Biblia Apokalipszise "szörnyű dolgokat" ír le - de könyörgöm, nézz körül a világban! Az ordító közöny, az ostobaság, a pusztítás katonai és technológiai eszközökkel nem szörnyű? Nos... nem - az igazán kemény dolog annak elismerése, hogy mi, te, aki ezt most olvasod, és én, aki írom, személyesen felelősek vagyunk érte.
Sátán
"Jób könyvének első két fejezetében ő az egyik főszereplő. Az eredeti héber szövegben a neve itt nem személynévként, hanem köznévként szerepel, mint „a vádló” (ha-szátán). A többi angyallal együtt ő is a mennyei kar tagja, Isten szolgája, és egyben tanácsadója és kéme az emberek között, aki „szerte bolyong a földön”. Istennel polemizálva azt a lehetőséget kapja, hogy többször is megkísértse, és ezzel próbára tegye Jóbot. Jób könyvében a sátánnak nincs független hatalma, Istentől kap fölhatalmazást a próbák végrehajtására."
A sátán szót szó szerinti értelmében használom: a vádló, az ügyész, a bírósági tárgyalás és ítélethozatal legkellemetlenebb alakja, aki a vádlott felelősségét tisztázza, tetteit felsorolja, rámutat azokra a pontokra, amikor dönthetett volna másként. Bosszantó figura, mert amíg ő beszél, saját hibáink tudatában mindnyájan a vádlottal azonosulunk, és félünk attól, hogy egyszer nekünk is kijut majd belőlük.
A sátán, szigorúan kisbetűvel, egy szerep, Istennek nem "ellensége" - ez a kijelentés is ostobaság, hiszen az "ellenség" szó szerintem ugyanúgy, mint a barátság, nem a személyt, hanem a viszonyt jelenti. A sátán Isten ellenfele - az az oldala, amely próbára tesz, lehetőséget ad arra, hogy tisztaságomat, fejlettségemet megmutassam, nem másoknak, hanem önmagam számára. Nincs nagyobb erő, mint a nehéz helyzetben korábban meghozott helyes döntés, amely számomra bizonyítja: képes vagyok valós erkölcsi értékrendem szerint dönteni és élni, nem a pillanatnyi csábítás szerint.
A sátán kísértése mindig kő az ember útjában, amelybe fájdalmasan botlik bele, kikerülni nem tudja, újra és újra megkapja. Ha viszont képes fellépni rá, akkor a kő lépcsővé válik, új szintre emel, új lehetőséget nyit. Ezek között ugyan ott van az is, hogy bármikor vissza lehet esni a korábbi állapotra, de az is, hogy újabb, eddig elérhetetlen kövek, a tiszta ember számára lépcsőfokok válnak elérhetővé, amelyek a korábbi szinten átléphetetlen falak voltak még.
A sátán csábít és hívogat, utána perel. A sátán addig létezik, amíg van ember, aki válaszol hívó szavára, szolgálata akkor telik le, ha az ember elég erőre tesz szert önmagában, ellene küzdve, erősödve. Ő az, aki csak a játék végén, utolsóként és egyedül hagyja el a színpadot, és leoltja a villanyt.
Lucifer
Ehhez nincs jó idézetem, sok forrásból állt össze az a kép, amely számomra is megdöbbentő párhuzamot mutat saját gondolkodásommal.
- Még "spirituális korszakom" legelején mestereim napokat szórakoztak azzal az egyetlen kérdéssel, hogy "Mi a neved?" Nagyon untam már, végül rávágtam az első szót, ami eszembe jutott: "Reggel!" Aztán pontosítottam Hajnal-ra, önmagam azonosítása ezzel a fogalommal meghatározóvá vált gyakorlatilag egész életemre attól a pillanatól (innen származik a Hajnalvilág név is, abban az értelemben, hogy ezért a világért létezem). Nagy volt a megdöbbenésem, amikor kiderült számomra, hogy a Lucifer név szó szerinti jelentése Fényhozó, a Hajnalcsillag (Vénusz), vagy a Hajnal fia.
- A történet szerint Lucifer "bukott angyal", nem tiszteli az agyagból gyúrt embert a tűzből származó angyalokkal szemben. Ezzel is tökéletesen képes vagyok azonosulni: az emberben, bennem vagy benned meglévő lehetőség csodálatos, de kevés! Az a kérdés, mit tudunk kihozni, valóban megélni belőlük, vagyis mit tudunk az agyagból a tűzben kiégetni, mert életképes civilizációt nem lehet agyagkupacból gyúrni, csak illeszkedő téglákból építeni. Lásd: tégla-hasonlat első és második része.
Mit jelent tehát a mondat?
Igyekszem feltárni, (megfelelően szigorú és önelemző) gondolkodás számára elemezhetővé tenni az emberi civilizáció által eddig bejárt utat, és a jelen pillanat fontosságát a lehetséges folytatás irányának meghatározásában. Figyelmeztető, vádló módon teszem ezt, amit nem választott, hanem kapott, belém írt feladatként élek meg. Ennek a feladatnak a része ezen apokalipszis leírása, és jelen, sokakban bizonyára megütközést kiváltó formában történő felvállalása is.
Mi késztet a megírására?
- Aki olvasta a Hajnalvilágot, vagy körülnézett ezen a blogon, tudja: szerintem "történelmi időket" élünk. Nem tudom, külső szemlélő számára ez mennyire igazolható, de számomra túlságosan pontos az, ahogy az egymás után érkező hírek korábbi feltételezéseimet, elemzéseimet igazolják. Nem ülhetek hátratett kézzel, muszáj kiírnom magamból a gondolataimat akkor is, ha néha bennem is megütközést keltenek. Én is félek hinni, én is félek végiggondolni a lehetséges következményeket, és én is félek arccal, névvel felvállalni egy ilyen súlyos kijelentést. Egy "racionális" ember számára babonás elmebetegnek látszom, egy babonás hívőnek meg "az ősellenség" vagyok - a legjobb megoldás, ha pontosan céloznak, és csak engem találnak el, nem a körülöttem állókat vagy egymást. Ez a félelem viszont csak személyes ügy, de nem állíthat meg, amikor mondanom, tennem kell valamit.
- Végére értem annak a "kegyelmi időnek", amikor szabadon gondolkodhattam a jövőmről, a tartalékok elfogytak. Mégsem vagyok képes "motiváltnak" mutatkozni egy állásinterjún, amikor a fejemben ilyen gondolatok vannak, hogy például Magyarországon a mai szemmel kiszámíthatónak látszó jövőt hónapokban mérem. Ez az a pillanat, amikor tényleg teremtem a saját jövőmet döntéseimmel és lehetőségeim, motivációim őszinte felvállalásával. Tessék, ez az. Baromi nehéz volt leírni.
- Ezt onnan is tudom, hogy hetek óta érik bennem. Mivel a programozásban megint elakadtam, utolsó eszközként a nagyon régen felhagyott meditációhoz nyúltam. Azonnal, pörölyként érkezett ez a gondolat, ami elől tizenpár évvel ezelőtt egy "normális" életbe menekültem. Tegnap úgy éreztem, nem alhatok el anélkül, hogy leírnám. Nos a kísérlet tanúsága szerint dehogynem, alhatok. De nyugodtan nem alszom addig, amíg le nem írom, mert négy óra alvás után megint erre a monológra ébredtem. Hát most itt van.
Itt a játék vége, az apokalipszis.
Ideje letenni a kardokat és pajzsokat.
Nincs több ész nélküli vagdalkozás,
nincs több idő az idióta önzésre
és szűk látókörű, csak nekem szóló jövőképre.
Itt az idő, hogy hátralépjek, ameddig tudok,
és ott vonalat húzzak a sarkam mögött.
és ott vonalat húzzak a sarkam mögött.
Nem akarok harcolni senkivel, de nem is hátrálok tovább.
Nem számít, hogy mi lesz a vége, nem számít, hogy áll-e mellettem akár egy ember is.
Ez itt az én helyem, az én életem és az én felelősségem.
Ez vagyok
én
.
én
.
