2011. július 28., csütörtök

antalffy-61


163, bebek:

Ha az a verzió jön be, akkor a magánhadsereges csókák NEM önvédő kajaforrásnak, hanem MEGMENTŐNEK fognak tűnni, akik tudják a tutit - és villámgyorsan elhallgattatnak minden ellenkezést. Azt remélem a mai magyar társadalom elég jól bizonyítja, milyen mértékben megvezethető az ember megfelelő eszközök birtokában. A haderő NEM arra kell, hogy "mindenkit" lenyomjanak vele, ez valóban lehetetlen. Arra kell, hogy késlekedés nélkül, csírájában elsöpörhető legyen egy ellenállás.

Szerintem "őket" mi nem látjuk sem az életben, sem a politikusaink háta mögött.
A feltételezésemet arra alapozom, hogy a mai világ-álca mögött nem nálam hülyébb emberek állnak - én pedig, ha nagyon sok pénzem lenne, idióta álmaim pedig nem, akkor ezt csinálnám "életbiztosításként" (az okokat nem láttam cáfolni). Nyilván tévedhetek.

165, jancsika:

Hajlandóságom remélem megvan sok minden belátására - viszont Hetesi dolgait úgy értelmeztem, hogy adottnak tekinti az emberi társadalom jelenlegi, és egyre növekvő mértékű fogyasztását, majd ebből levezeti, hogy nincs megoldás. Ezzel egyetértek! Éppen ezért illetem kritikával magát a kiírt feladatot.

Abból indulok ki, hogy a mai, végtelen harácsolásra és pusztításra OPTIMALIZÁLT ellátórendszerünk nem kőbe vésett, csak mi tartjuk fenn; mögötte a valós igények a jelenleginek akár 1-2 százalékából kielégíthetők. Olvastad szép hosszú listámat ezekről. Szóval, HA az általam szorgalmazott gondolkodásbeli változás megvalósul, a Hetesi-féle feladat megoldhatatlanságát okozó exponenciális görbe meredeken letörik, és megadja azt a nélkülözhetetlen lélegzetvételnyi időt, ami alatt valóban képesek lehetünk új megoldások kidolgozására. HA NEM, megszívjuk, technológia ide vagy oda, mindegy.

Hol a hiba ebben az okfejtésben (ha a tréfa kedvéért elfogadjuk a hozzáállás megváltozását)? És mi az alternatíva, ami a jelen hozzáállás fenntartása mellett kiutat (vagyis nem 10-99 százalékos emberveszteséget, visszafordíthatatlan összeomlást) jelent?

166, Hadur:

Egyetértünk, a norvég csóka természetes vadhajtása a mai rendszernek - de életképtelen egy olyan struktúrában, ahol a rendfenntartók simán megkínoznak, agyonvernek száz "gyanús alakot" is, és a hozzá hasonlók beesnek a szórásba. Őt is "látták", csak nem foglalkoztak vele.

Én nem lepődnék meg, ha az ország területére befutna 10-20, jelenleg a világ másik végén bányafelügyelettel, őrző-védő tevékenységgel, vagy csak egyszerűen gerilla hadviseléssel foglalkozó kommandós-zsoldos csoport, pontos térképekkel, feladatokkal, felosztott területekkel, és (esetleg miután te már megvívtad a harcaidat az éhező hordákkal) lenyomnának, mint a rajzszöget.
Aztán megjavítanák a TV-t, az áramellátást, élelmet adnának és megszerveznék a munkát, megmutatnák, hogy mit csináljunk azért, hogy újra nyugodtan élhessünk. Természetesen ők osztanának el onnantól mindent, és kérdés nélkül tarkón lőnek bárkit (valójában ennek hiánya miatt impotensek a mai rendcsinálások: ezek a tevékenységek NEM demokratikusak és nem média-kompatibilisek). Szerinted hány hónap nyomorra, halálfélelemre, őrületre van szükség ahhoz, hogy a "tömeg" BÁRMIT megadjon (például azonnal jelentse a sugdolózást) a biztonságért?

Mondom, nem állítom, hogy létezik ilyen - viszont nem hiszem, hogy a valódi urak teljesen hülyék legyenek, és én a helyükben így csinálnám. Ezzel szeretnél te versenyre kelni?
Eltér a helyzetértékelésünk, én egy baromi sok meló árán elérhető kellemes jövőkép érdekében teszek annyit, amennyit csak tudok.

171, melike00:

Most kezdjek magyarázkodni, vagy mi? Ha így elfogadhatóbb neked: SZÁMOMRA ennél többet ér a saját időm. Bocs...

174, kalotaszegi:

Igen, teljesen más következtetéseket vonunk le azonos tényekből, de azzal egyetértek, hogy a globális háború senkinek nem jó üzlet, már régóta nem arra játszunk. További hozzászólásokban is azt látom, hogy persze, lehet, hogy a dalnak valamilyen háború vet véget, de az inkább a HÜLYESÉG (a fegyverek létrehozása és nem megfelelő őrzése), és nem valami globális halálvágy számlájára lesz írható.

Nekem már megvan a három gyerek, és az ebből a szerepből fakadó motivációk - a szex kellemes és fontos, de megfér a maga helyén, sorelső soha nem volt (lásd: "érzelem", "felelősségtudat", "tisztelet").

190, Géza:

Tudom. Ez az egyetlen vers, amit kölyökkoromban, magánszorgalomból, és azért tanultam meg, mert ÜT. A durva, hogy ma, huszonöt évvel később ugyanúgy elszorul a torkom tőle. Nem sok ilyet ismerek.

Szerintem nincs itt komoly ellentmondás.
Amit te "alapnak" nevezel: kiinduló tények, képek, logikus következtetés, az én szótáramban már a felépítmény részei, érvekkel támadható, megvitatható dolgok. Úgy tűnik, mindketten nagyon szigorúak vagyunk a logika terén, ugyanakkor analógiákat is nyugodt lélekkel használunk. Ez tehát stimmel.
Nálam az "alap" ott van, ahol ez véget ér, azon a határon, amin túl már nem juthatok: a világ és önmagam megismerhetőségének valós határai, a korlátos élettartam, érzékszervek, befogadó és feldolgozó képesség. Ez a "hit" területe, ahol eldöntöm, milyen hozzáállással pótolom ki szükségszerű hiányaimat, ez az a szükségképpen szubjektív döntésen nyugvó, logikailag nem létező "alap", ami egyértelműen meghatározza, hogy a felépítmény végül hová vezet.
A tréfa kedvéért egy kép: van jó kard és rossz kard az anyaga, megmunkálása, karbantartottsága szerint. Ugyanakkor ugyanaz a kard lehet egy gyilkos eszköze vagy egy magas szellemi szint szimbóluma egy rajta kívül álló dolog alapján: aszerint, hogy kinek a kezében van.

A hasonlatot magyaráznod kell egy kicsit, nem tudom leosztani a szerepeket (te a tudós, én a bogár vagy a szolga, vagy én a tudós és az elméleteim a bogár, vagy egész más)? Vagy esetleg neked is épp az a kérdés, hogy én a bogár vagyok vagy a röhögő szolga? Ott az internet, nézz utána, mennyi munkám van benne.
:-)

A vicchez: minden jelenlegi tudásomat annak a HITNEK köszönhetem, hogy érthetem jobban, mint ebben a pillanatban. Azt nem mondanám, hogy "értem" - de NEM VÁGOM A FALHOZ A KÖNYVET azzal, hogy ez tök hülyeség, érthetetlen, megtanulhatatlan, reménytelen, ... csak azért, mert nem áll össze a kép.
Húsz éve programozok. Húsz éve adok működő megoldásokat feladatokra félkész elméletek alapján, majd szedem szét és rakom össze őket újra és újra és újra. Lényegében UGYANAZT (mert sokakkal ellentétben LÁTOM a lényeget). MINDIG rossz. De MINDIG jobb, mint korábban. És már most mérhetetlenül jobb, mint bármi, amit magam körül látok.
Számomra az a teljesen idegen, ahogy sokan minimális mennyiségű információ, pár meggyőző előadás, és rövid, felületes gondolkodás után határozott kijelentéseket tesznek; vitákban szemezgetnek az érvek között, a struktúrát észre se veszik. Az én tapasztalatom szerint egyetlen lényeges meglátás, részleges megértés is ÉVEKBE kerül, kegyetlen és néha kétségbeesett gondolkodás árán születik.
Á, elkanyarodtam, bocs.

200, Drakonisz:

Nézd, én igyekeztem a rendelkezésemre álló tényekből, ismeretekből szigorú logika mellett levezetni, hogy MIÉRT láthatóak a mai jelenségek, illetve milyen ALAPON szabad, lehet, érdemes hinni egy gyökeres változásban. A levezetés deklarált és elismert célja, hogy motivációt és konkrét feladatokat adjon a megoldás felé - ez működik is. A levezetést illetően olyan szintű kritikát, ami érdemben befolyásolná azt (logikai hiba vagy ismeretlen tény felmutatása), évek kísérletezése során sem sikerült kicsikarnom senkiből.

Szóval egyelőre fogadd el, hogy igen, számomra ez egy életképes, erős, csak beteg ló, amelyik HA AKAR, fel tud állni - ha nem akar, megdöglik, és nyugodt lélekkel halok vele, mert minden tétemet az általam hitt és vágyott megoldásra teszem. Cserébe ismét hangsúlyoznám, hogy számomra meg ez a felkészülős megoldás tűnik értelmetlen menetelésnek a vágóhíd felé, többször nem fogom elismételni a soha érdemben meg nem cáfolt érveimet.

Következésképpen: ahogy számodra nem tűnik alternatívának az én "álmodozó" megközelítésem, pont úgy látom én totális értelmetlenségnek ezt a "racionális" változatot.
Kérdés, vajon melyikünk gondolta végig jobban?



Eredeti hely