112: köszönöm, megtisztelsz.
"Az a baj, hogy ezt a kérdést lehetetlen ilyen keretek között tisztázni."
Akkor találjunk megfelelő keretet!
Ugyanis bármilyen szép és logikus egy szellemi építmény, a legaljától kell értékelni, ez pedig a kiindulópont: alkalmas lehet-e az emberi faj a jelen helyzet megoldására. Mindketten szép hosszú elméletet építettünk fel egy tautológia kedvéért. Én kiindulok abból, hogy a helyzet menthető (erre alapozom, hogy érdemes dolgozni rajta), viszont reményeim szerint ettől függetlenül bizonyítom, hogy menthető. Ha jól értem, te kiindulsz abból, hogy menthetetlen ("nem lesz"), és bizonyítani próbálod ezt? (de közben mintha nem szeretnéd - nyilván sokkal kevesebbet tudok a te levezetéseidről, mint a sajátomról, azért kérdezek)
Két érvet hozok fel.
Egyrészt, ha értelmetlen minden, minek tegyek bármit is? A boldogság egyik titka szerintem az, hogy soha ne fogadjak önmagam ellen, vagyis ne tegyek tétet (időt, energiát) általam rossznak ítélt kimenetelre, hanem keressek számomra elfogadható és működőképes választ, és küzdjek azért.
Másrészt, van egy elméletem, amely magába foglalja az evolúció általam látott jelenségeit, és azt, hogy MIÉRT csúszik ennyire félre nálunk. Gyakorlatilag feje tetejére állítjuk az összes biológiai szabályt, így társadalmunk fejlődése a természeti evolúció torz karikatúrája. Ugyanakkor pont ez tette lehetővé a fajunk villámgyors átalakulását, és ugyanolyan törvényszerű, mint a természeti evolúció. Csak mára gyökeresen (minőségileg) megváltoztattuk saját környezetünket, így doppingból méreggé vált - ennyi a történet dióhéjban.
"hamis polaritásba kényszerítették a gondolkodást: evolúció vagy teremtés"
Ezzel azt jelzed, hogy ez egy teremtett világ, amelyben az evolúciónak csak részleges szerepe van? És emellett mondod azt, hogy a kiút lehetetlen? Vagyis létezik egy teremtő, aki kicseszett velünk? Ezt tényleg kicsit jobban meg kéne magyaráznod, mert így nem tudom elfogadni...
Nálam igazából eldöntetlen a kérdés. Nem tagadom, de nem is tételezem fel magasabb szintű hatalom létét; a jelen helyzet magyarázatához és a megoldás kidolgozásához elég kell legyen, és elég is a fizikailag megtapasztalható jelenségek, logikus gondolkodás révén felépíthető elméletek halmaza. (Magánban hívőnek tartom magam, de nem igazán illeszkedem egyik valláshoz sem, a hitem eszköz, nem végső cél vagy magyarázat.)
Együttműködés, változás, új gondolkodás: most nem tudom, vitázunk-e vagy egyetértünk?
Mindketten a szimbiózisra szavazunk, te nálam is jobban tudod, hogy fajunk képes erre (113-mal egyetértve). Én pedig legalábbis önmagam számára bizonyítani tudtam, hogy miért vagyunk rá képtelenek ma, és hogy ez nem valami eleve elrendelt tény, csak állapot. Ez az állapot változik most: a monetáris rendszer összeomlása ma már a hírekben is követhető, megállíthatatlan folyamat.
Egyetértünk a mai rendszer kialakulásának és győzelmének "törvényszerűségében", további működésének katasztrofális hatásában. Kérdés: ragaszkodunk-e annyira hozzá, hogy vele pusztuljunk? Én ezért igyekszem tudatosítani: a pénzügyi rendszer a mi termékünk, nem egy rajtunk kívül álló objektív struktúra. Ironikus módon pont azért nehezebb is ledönteni, mert a másik kezünkkel éppen fenntartani próbáljuk... és addig szerintem is lehetetlen, amíg működőképes alternatívát nem tudunk felmutatni.
Az evolúció elméletét nagyon logikusnak és önmagában megállónak látom, szerintem a folyamat objektív, nem antropomorf leírása - főleg összevetve olyan kifejezéssel, mint "egy faj akarata"
Csak társadalmi és egyéni szinten még nem dolgoztuk fel, miről is szól valójában, így aztán rosszul használjuk.Hogyan tudnánk tisztázni a véleményeinket és a köztük lévő (vagy nem lévő) határokat?
Én terített lapokkal játszom, az evolúcióval kapcsolatos fejtegetés a Hajnalvilág 51. oldalától kezdődik ("A fejlődés képlete"), bár támaszkodik a korábbi megállapításokra. Érdekelne, hogy szerinted "alkalmas a földi élet modellezésére"?
Eredeti hely
