@Gábor: Tudod, van ez a civilizáció nevű valami, amely hétköznapivá tesz olyan eszközöket, amelyek "érthetetlen" emberek generációinak teljesítményén alapulnak. Na, én ezek közé törekszem. Viszont ha szavazásos alapon, a tömeg tetszése határozta volna meg a fejlődés irányát, akkor ma is a lovas szekérnél és a kiskirályoknál tartanánk. Érthető ez a számodra?
Nem azért írok a blogodra, hogy "veled dübörögjek", jajj :-D Éppen ellenkezőleg: írtam egy kis programot, amelynek segítségével az összes korábbi hozzászólásomat töröltem innen (nehogy megzavarjon bárkit is) amikor úgy nézett ki, hogy külföldön folytatom. Most viszont úgy tűnik, maradok, és kifejezetten feszélyez a gondolat, hogy egymásra acsargó tömegek között kellene munkába mennem. Helyesbítek. Dühít.
Huszonpár évvel ezelőtt jött Orbán Viktor, és az előbb linkelt videón látható beszédével tömegeket rázott fel. A szöveg ma is megállja a helyét: szovjet helyett mondj oroszt, kommunisták helyett Fideszt, és már ismételheted is szóról szóra a kedvenc hangszóródba.
Orbán Viktor volt radikális, aztán mérsékelt liberális, európai, aztán jobboldali, "első polgár" keresztény, most éppen neobalkáni vagy mi a tök. Nem nézetei, elvei, stb. vannak, hanem azt mondja, amit adott pillanatban a megszólítandó közönség hallani akar. Nem értékek őrzése vagy teremtése, intelligens egyedek meggyőzése a cél, hanem a hívő tömeg, a massza mérete, a "lájkok" száma. Egyszerű, gondolkodás nélkül skandálható szlogenek.
Mik is voltak az "egyszerű, tömeg által követelt" jelszavak? Demokráciát? Ruszkik haza? Európa? Nem az a lényeg, hogy kik vagyunk, mit értünk meg a folyamatokból, hanem az, hogy az aktuális bűnbak takarodjon, aztán jön a Kánaán...
Bocs, nem látom a lényegi eltérést. Megpróbálom egy hasonlattal szemléltetni, mi a bajom.
Egy ország olyan, mint egy vonat: szépen össze vagyunk kötve és együtt zakatolunk a síneken. Nyilvánvaló volt, hogy rossz az irány, ezért a rendszerváltók berontottak a vezetőfülkébe, és... na jó, mondjuk úgy, átvették az irányítást. Aztán huzakodtak jó darabig egymás között, mire kiderült egy apróság: hoppá, a mozdonyban nincs kormány! Gyorsítani, fékezni, dudálni lehet, de a vonat irányát a váltók és a sínek határozzák meg (erőforrások, külső tényezők, és, most figyelj: a "nép" szellemi színvonala, igényessége!).
A mostani csapat minden köntörfalazás nélkül, ostoba őszinteséggel mutatja meg, hogy saját rövid távú érdekeinek kielégítésén túl semmit nem tud tenni a hatalmával. Tehát felsorakoztok újra a vezetőfülke ajtajánál, hogy átvegyétek az irányítást. Az igény jogos, de mi a fenét érünk el vele? Az irányt a váltókkal (és csak azokkal) lehet módosítani. Viszont ha újra randalírozni kezdünk a vezetőfülkében, akkor tönkretehetjük a műszereket és az irányítást (közintézmények, ellátórendszerek). Na akkor a hajunkra kenhetjük a váltókat, a vonat az első kanyarban felborul (aki nem vette volna észre, rázós szakaszon vagyunk).
Gondolom, ez is túl bonyolult olyanok számára, akiknek kifejteni való véleményük van rólam, de a nevemet nem képesek begépelni a Google keresőbe. Vagy olvasni nem tudnak (azért magyarul is írtam már éppen eleget, nem csak kockaságot).
Emiatt gondolom megint elnézést kéne kérnem, ugye? (Ejj, Máté, Máté...)
2014. december 29. 6:56
Gábor, kár is tovább fárasztanod magad azzal, hogy reagálni próbálsz az írásaimra. Már régen bizonyítottad, hogy egyetlen gondolatot nem fogsz fel belőle, ezt minek ismételni. De neked, külön, ide írom még egyszer, nagy betűkkel, hátha felfogod végre:
NEM ÉRDEKEL A "SZÉLES NYILVÁNOSSÁGOD"
Azt meghagyom neked, meg az Orbán, Gyurcsány, stb hangembereknek. MINDEN, amit elértem ("saját erőből"), a megszokott sémákat követők véleménye ellenére, és nem azokat kiszolgálva lett az enyém.
Az bosszant, hogy a kommunikáció, emberi és közösségi gondolkodás alapfogalmait sem ismerő (vagy ami még rosszabb, azokat tudatosan, alacsony szinten manipulációra felhasználó, lásd például a te főpolgi "kampányodat") főkolomposok és az őket követő nyáj (mindegy, milyen jelszavakat skandálva, de az már tragikomédia, amikor UGYANAZT üvöltitek) az én és családom életminőségét pontosan előre látható módon veszélyeztetitek. És tudod, számomra létezik a gondolkodó ember felelősségtudata, amely nem hagy békén, beszélni kényszerít, és amikor megpróbáltam megtagadni, úgy vágott földhöz, hogy azóta se szedtem össze magam teljesen.
Ne foglalkozz velem, nem éri meg az időnket. Neked Orbánt kell eltakarítanod, koncentrálj erre a feladatra. Én meg engedelmeddel abban reménykedem, hogy akár EGYETLEN, gondolkodásra is képes emberhez eljutnak a szavaim az általad felkavart pocsolyában. Szánalmas kis cél a tiédhez képest, de a tízszer annyi időben, amit ennek a búval bélelt világnak megértésével és a szellemi erózió elleni küzdelemmel töltöttem, megtanultam a másokkal szembeni elvárások terén szerénynek lenni.
Például nem várom el, hogy az "ad hominem" érvelési hibát felismerje a saját szövegében - pedig tudod, az érvelési hiba olyan dolog, amit ha elkövetsz, kár volt kinyitnod a szád. (Oké, Orbán Viktornak azért írtam egy dühös nyílt levelet miatta, de sajnos a "nép" már a nyílt levél fogalmának értelmezésénél leakadt).
Viszont a Google korában tíz másodperc alatt bizonyíthatóan baromsággal talán nem kéne senkinek égetni magát, mert utána már nehéz normálisan beszélgetni.
2014. december 29. 8:45
@góbé: Itt a bibi. Nem tudok úgy beszélni, hogy az komoly erőfeszítés nélkül érthető, ugyanakkor az én szemszögemből legalább minimális mértékben elfogadhatóan precíz legyen. De ez is ismétlés, ezt a beszélgetést is lefutottam már sokszor, például itt, utolsó bekezdések.
A tömegállattal kapcsolatban ismét javaslom Karinthy "Barabbás" novellájának megértését, vagy Szathmári Sándortól a Kazohiniát. Esetleg Douglas Adams rövid megjegyzését az emberi gondolkodásról, bizonyítékul mellétéve az Utoljára látható című könyvét.
Ja, a te érvelési hibád: "szalmabáb". Sajnálom.
@góbé: Itt a bibi. Nem tudok úgy beszélni, hogy az komoly erőfeszítés nélkül érthető, ugyanakkor az én szemszögemből legalább minimális mértékben elfogadhatóan precíz legyen. De ez is ismétlés, ezt a beszélgetést is lefutottam már sokszor, például itt, utolsó bekezdések.
A tömegállattal kapcsolatban ismét javaslom Karinthy "Barabbás" novellájának megértését, vagy Szathmári Sándortól a Kazohiniát. Esetleg Douglas Adams rövid megjegyzését az emberi gondolkodásról, bizonyítékul mellétéve az Utoljára látható című könyvét.
Ja, a te érvelési hibád: "szalmabáb". Sajnálom.
