2011. július 30., szombat

antalffy-72


328, arma:

Elég felületesen kell a szövegeimet olvasni ahhoz, hogy "egész biztos kitalálnak majd valamit"-re lehessen rövidíteni, ezért bizonytalan vagyok abban, hogy ez nekem szólt-e... bár igaz is, nem valószínű, hogy rám szót vesztegettél volna. Mondjuk addig ne is, amíg (Tibor bá kérését tiszteletben tartva: magánban) a 285-öt meg nem beszéltük.

329, 331 jancsika:

Pont ezt a "szarabb világot" nem látom bizonyítva: szerintem NEM KELL, hogy így legyen! Ez egy DÖNTÉS kérdése, amit (arra hivatkozva, hogy "a többiek" úgyis bénák, ostobák, önzők és bunkók, ezért tök mindegy) meg kéne hoznom ahhoz, hogy Tibor bá gondolkodó embernek nézzen. Így én magam is büszke tagja lennék a felsorolt tulajdonságokkal rendelkező tömegnek.
Ugyanakkor ha én úgy döntök, hogy a magam egy porszemnyi súlyát a mérleg másik serpenyőjébe teszem, megtettem annyit, amennyit tehetek egy SZEBB világért. Nincs garancia. Nincs "Hőőőj, ide, nép!" Nincs "Jaj csúnya nénik és bácsik, miattatok áldozom fel magam..." szepegés. Csak annyi, hogy bocs, nekem a másik oldal büdös, ezért emitt lakom.
:-)

Ezért nyilván egy elég eltérő kontextusban szemlélem a dolgokat, és a "gyász" meg annak szintjei fel sem merülnek. Feladatot, azt látok, lehet hogy annyit, amennyivel nem tudunk megbirkózni - na de csak emiatt előre feladni? Ehh...

330 Tibor bá:

Jaaj, és ez olyan primadonnásan hangzik, ugye? Régen mosolyogtam ilyen jót azon, hogy másvalaki minek néz engem, pont olyan, mintha csúfolnál...
:-)

Szóval először is: FORDÍTVA! Nem "ha nem megy, akkor meghalok", szó sincs róla.

Meghalok én is, ahogy te, meg itt mindnyájan, meg minden élőlény. Érted? Arról a bizonyos halálról beszélek, ami elkerülhetetlen része az életnek, egyszer jön aztán elvisz. Ez bekövetkezik valamikor, mert a fejemre esik egy fél disznó vagy megöl az agyhúgykő. Érzelmileg semleges információ, biológiai tény, lezárva, pont.
NO ADDIG van a küzdés, akár sikerül, akár nem.
Okés?

Továbbá...
Szó nincs az "én hívó szavamról", azt a szerepet meghagyom Viktorunknak, Ferikének, T. Józsi bácsinak, akik tényleg elhitték a "patakvért" meg a "ha ÉÉÉN mondom, oroszok ki, komcsik el, majd most éppen nyugat ki, Kína (mer ő nagy barát és nem komcsi) be" meg a ... témát.

Azt szeretném legalább megvitatni, hogy oké szerinted az ember vágásérett FEKETE trutymó. Szerintem fekete ÉS fehér nagyjából egyforma mértékben, evolúciós véletlenszerű szórásban. Ellenkező esetben nem jutottunk volna el idáig, és mondjuk harminc éve (tudod, amikor Ámerikában a TV-ben hirdették a házi atom-óvóhelyek építését, pont ahogy te itt most, mert mindjárt jön az orosz Armageddon) le is zártuk volna a témát. Ennek elmaradásán egyébként Csányi Vilmos etológus is erősen csodálkozik, de ha már így alakult, kezdeni kéne a helyzettel valamit.

Azt szeretném legalább a tudatosulás szintjéig eljuttatni, hogy igen, önámító, abszolút rövid távú, "önző" gondolkodás juttat el minket a mai problémákig, és PONTOSAN EZ az önámító, abszolút rövid távú, "önző" gondolkodás az, amit egyetlen elfogadhatóként ismersz(egyéni készülődés, az emberek úgyis javíthatatlan bunkók, de sebaj meghalunk mind). Minden más megközelítés csak megfontolásra is méltatlan idealista katyvasz lehet.

Egyébként elég abszurd, hogy egy biológiai lény önzés fogalmából valami érdekes bukfenccel, minden alátámasztás nélkül sikerül kihagyni az egyéni fennmaradás és a fajfenntartás agyilag és genetikailag kódot programját, de láthatóan ez is csak engem zavar. Ja, bocs, ez csak a "többiekre" vonatkozik.

Amiről itt írok, önmagam számára hitelt érdemlő mértékben bizonyítottam, arról lehet észérvekkel vitatkozni - de már megint úgy teszel, mintha meg sem próbáltam volna. Az itt felhozott érveket a mindenható gonosz ZS...ig bezárólag ismerem, hallottam, értékeltem, elhelyeztem. Annak dacára, hogy nem azonos következtetésre jutottam belőle. Bevallom, stílusod és a honlapon olvasható bemutatkozás alapján kicsit nagyobb nyitottságra számítottam, de érteni vélem a "rögzített, vitathatatlan sarokpontjaid" mögötti motivációt.

Biztos félreérthető az az eltökéltség, amivel a saját szövegemet itt "széllel szemben" nyomom, talán le kell írnom ide szó szerint: nem azt várom, hogy "keljetek fel a szavamra", csupán arról beszélek, amit gondolok és TETTEM, TESZEK jelenleg is, tőletek és az itt forgatott úgyismindegy hozzáállástól teljes mértékben függetlenül.
Késztetést érzek rá, ennyi - ha elmúlik, vagy szólsz, hogy most már kábé elég, akkor abbahagyom.



Eredeti hely