Ha elég messzire jutottál, a megoldás a hátad mögött van... :-)
Respektu Tempon. Tiszteld az Időt / Az Időt tiszteld.
International readers, please use the english tag to get a first impression, thank you.
2011. június 20., hétfő
antalffy-26
Engedtessék meg nekem itt is hozzátenni: szerintem létezik úgynevezett racionalizmus is.
Ez nálam azt takarja, hogy jelenleg az emberi faj eddigi történelmében példátlan eszköztárral rendelkezik saját globális tevékenységének megszervezésére és nagy műveletek végrehajtására. Az emberre minden más élőlénynél jellemzőbb az együttműködésre való hajlam, képesség és késztetés: mint biológiai szerkezet is, minden más fajnál nagyobb erőforrásokat fordít a másik ember megismerésére, megértésére.
Véleményem szerint adottságaink alapján képesek vagyunk ebből a helyzetből, amely fajunk fejlődésének törvényszerűen bekövetkezett állapota, előrefelé kilépni. Ehhez két feltételnek kell megfelelnünk:
1: képesnek kell lennünk megszabadulni attól a világképtől, amely a jelenlegi folyamatot vezényli, amely lehetetlenné teszi a valós helyzet felmérését, és hosszú távon helyes válaszok kialakítását. Ez a monetáris rendszer, amelynek alapszabályai élő rendszerben követhetetlen fejlődésre, majd a tényeket elrejtő hazudozásra késztet minden szereplőt.
Valóban élhető jövő kizárólag egy nem pénz-alapú rendszerben képzelhető el.
2: tudatosítanunk kell, hogy milyen mértékben függünk az infrastruktúránktól, jelenlegi globális szerveződésünktől annak érdekében, hogy ne a visszalépésben, az "osztályismétlésben" keressük a kiutat, azzal áltatva magunkat, hogy egy összeomlás után nem próbálnánk (a ma ostoba módon figyelmen kívül hagyott motivációk mentén) azonnal újra bejárni ugyanazt az utat, amit az előző korok emberei, csak egy mérhetetlenül kifosztott, megmérgezett környezetben.
Valóban élhető, mindenkire kiterjeszthető jövő létezik, az eszközei a kezünkben vannak, azok eldobása pedig a pusztulás receptje.
Bizonyára alapvető tévedésben vagyok, vagy rosszul fogalmazok, hiszen képtelen vagyok ezt a számomra kézenfekvő és határozott irányokat kijelölő gondolatmenetet érdemi reakcióra méltó módon kifejteni az "értelmes emberek vitafórumán". Elnézést a zavarásért.
Eredeti hely
Címkék:
antalffy,
esély,
gondolkodás,
technológia,
történelem
2011. június 19., vasárnap
antalffy-25
Kedves Tibor!
Mindenekelőtt jobbulást és jó egészséget kívánok!
Ugyanakkor kicsit vesézném a szemléletes leírást egy rosszul, de még működő infrastruktúráról. Lássuk ugyanezt a történetet a "kivonuló-túlélő" modellben, kezdve onnan, hogy megtörtént a baj.
1: Telefon. Hát az nincs. Így, hogy ketten együtt voltatok, némi sikertelen kiabálás után eldöntheted, hogy magára hagyod-e szenvedő párodat, amíg elmész segítségért, vagy megpróbálod valahogy magaddal cipelni, amivel esetleg az állapotát súlyosbítod. A döntést persze befolyásolja, hogy mindez a kiskertben történt, vagy "csak egyórányira" vagytok kint a szántón, illetve, hogy mennyi kóbor kutya, vagy az időközben visszatelepült ragadozó lehet a közelben. Ha esetleg egyedül ért valakit a baj, akkor sok óra várakozás következik, amíg hiányozni nem kezd a sérült...
2: Kijönnek érte. Hát ez sincs. Ha szállítás, az azt jelenti, hogy csináltok egy hordágyat és beloholtok vele valahová - vagy ha van szekér, akkor az óriási királyság. Ugyanis a közösség szekerei persze befogva a munkába csak lassan elérhetők - no azon aztán nem ártana a vákummatrac, tekintve, hogy összeomlás után nincs különösebb útkarbantartás. Persze nincs.
3: Beviszik a kórházba. Hova?? A kórház ugyanis az a hely, ahol sok jól képzett ember "lopja a napot", nem csinál mást, mint a hasonló betegekre, sérültekre vár - amiben két pont is lényeges: OTT VAN, tehát nem az történik, hogy lélekszakadva, sok óra után elértél a felcserhez, és ő nincs otthon, újabb órákat vársz, amíg megjön. Továbbá SOKAN vannak, különböző szakterületek orvosai, tehát nem az történik, hogy esetleg pár óra múlva befut a felcser, de gőze nincs róla, hogy ebben az esetben mit kéne csinálnia, vagyis vagy csinál valamit a tekintélye védelmében, amiről gőze nincs, hogy jó-e, vagy továbbküld egy másik felcserhez. Igen, felcserHEZ, mert aki elhívja a felcsert valahová, mások életét teszi kockára.
4: Diagnosztikai eszközökkel nagy valószínűséggel megállapítják, hogy mi a baj. Hát ez nincs. Esetleg tekerik, forgatják, hallgatják, hogy recseg-e valami.
5: Kezelést kap. Ez megint attól függ, hogy mekkora a kapacitás felesleg, van-e lehetőség (ember, megfelelő épület, kiépített infrastruktúra) egy tartós ellátásra, vagy akármilyen baja van, mehet Isten hírével. Nyilván a kórháznak csak akkor van értelme, ha van benne megfelelő mennyiségű és képzettségű ember, gyógyszer, felszerelés, ... Vagy vegyünk egy műtétet, mi minden kell hozzá.
6: Gyógyszert kap. Olyat, amit komoly laborokban, gyárakban, ellenőrzött körülmények között állítottak elő, amit nem orosz rulett akár valakinek a vérkeringésége juttatni (mivel is?). Hát az nincs, de Piri mama csodabalzsama csodákat tesz ám... Ne értsd félre, én is úgy gondolom, hogy ma sok mindent "túlkezelünk", megvan a helye a csodabalzsamnak is (amit kiszorít a Piri-para-butilbubulin-hexabuxát kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét), de az intravénás gyógyszernek is.
---
Ennek a rendszernek a széthullását látjuk most alulról, illetve vezénylik le rövid távú érdekeiket és saját ostobaságukat követve azok, akik azt hiszik, hogy nekik mindig meglesz az, ami "a többieknek" esetleg nem jut.
De ezt a jövőt népszerűsíti mindenki, aki azt mondja, hogy a mai infrastruktúra rossz, uncsi, béna, úgyis összeomlik, akármit is csinálunk. Hát csak nyugodtan.
Eredeti hely
2011. június 18., szombat
antalffy-24
Drakonisz:
Itt egy kicsit szétcsúsztunk. Te azt állítottad, hogy az ember nem békés, én pedig egy etológus véleményét állítottam ezzel szembe, aki szerint (egyéni szinten) a legbékésebb lény a bolygón. Meggyőződésem, hogy ez így van, és hogy ez nem véletlen, hanem a emberi faj (feltételezésem szerint elég durva) szociális evolúciójának a következménye.
A példaként használt szállítás, utazás kérdése egész más téma, amelyben tökéletesen egyetértünk, de ennek mozgatója nem az ember, "mint állatfaj", csupán a jelenlegi szervező rendszer igényei. Erre egyébként az általam is nagyra becsült Douglas Adamstól származó idézet is egyértelműen utal: a rohanás oka az, hogy "otthon" nem érezzük magunkat elég jól (erről gondoskodnak a turizmus reklámjai és az elszegényedő helyi emberi kapcsolatrendszer, amely szintén a rendszerből fakad - de ez megint messzire vezet).
Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy a jelenlegi rendszerben semmilyen motiváció nincs a változásra, a katasztrófát előjelző társadalmi, gazdasági, természeti jelek ugyanis semmilyen módon nem befolyásolják a szereplők értékelését ("nem jegyzik a tőzsdén"). Ez azonban csak ennek a rendszernek az adottsága, nem az emberi fajé sem egyedi, sem közösségi szinten. Vagy, ha így jobban tetszik: túl KELL látnunk ezen a struktúrán ahhoz, hogy a megoldást megpillanthassuk! A kiút a fennálló rendszer fogalmaival egyszerűen nem leírható, ugyanakkor hitem, meggyőződésem szerint az emberi gondolkodás egyéni és közösségi szinten egyaránt alkalmas rá.
Persze lehet kiindulásként elfogadni ennek ellenkezőjét és azt állítani, hogy eleve elrendelt módon halálraítélt faj vagyunk. Na jó, de ez elég szegényes motivációt ad nekem, szemben azzal az alapfeltevéssel, hogy alkalmasak és érdemesek vagyunk a túlélésre, ezért érdemes keresni a megoldást és dolgozni, élni érte...
Elég kézenfekvő, hogy melyiket választom, nem? És te?
Eredeti hely
antalffy-23
Pontosan erről beszélek (lényegében ezeket a mondatokat más környezetben már én is leírtam, bár jobban kedvelem az egyes szám első személyt, hiszen saját hitemről és felelősségemről beszélek, nem a tiédről).
Szerintem EZ a civilizáció nem kompatibilis az őt fenntartó élő rendszerrel, nem pedig "általában az ember", vagy az "emberi közösség", amelyek igenis bizonyították már többször a történelem során, hogy igenis képesek vagyunk generációkon keresztül fenntartható és fenntartó módon együttélni a környezetünkkel, egymással.
A hódító szemlélet, és ennek motivációját adó, vele szimbiózisban fejlődő, a benne élő embert saját képére alakító monetáris rendszer a probléma forrása, azonban a megismerése során megtanultam tisztelni és elismerni azt a fejlődést, amelyet katalizált. Véleményem szerit törvényszerű utat jártunk be, a mai pillanat is törvényszerű, ahogy az előttünk álló átalakulás is az - az irányát pedig mi határozzuk meg, itt és most.
Megvan az útitervem erre a lebontásra és egy számomra hihető új struktúra felépítésére, és jelenleg is ezen dolgozom. Így aztán minden itt (is) elhangzó probléma ellenére nyugodtan alszom. Nem azért, mert tudnám a tuti receptet vagy biztos lennék az eredményben, hanem azért, mert a tőlem telhető mértékben törekszem a megértésre és jobbításra.
Eredeti hely
2011. június 17., péntek
antalffy-22
Drakonisz: igen, itt eltérnek a nézőpontjaink.
1: Én sem állítom, hogy a technika megléte önmagában megoldást jelent. Azt viszont igen, hogy alapvetően új helyzetet teremt, lehetőséget ad egy, az eddigiektől gyökeresen eltérő megoldás megvalósítására... abban az esetben, ha közösségi és egyéni motivációink egyaránt a megoldás irányába mutatnának - ami a jelenlegi, versengő, végletekig kihasználó szemléletmód fennmaradása esetén természetesen lehetetlen. A mai elosztási problémák nem a lehetőségek, hanem a motiváció hiányának (vagyis a hibás szervező rendszer) következményei!
2: Véleményem szerint a technológia lehetőséget ad a közösségek "alulról szerveződésére" (... bár természetesen önmagában nem garantálja azt), amely a "világkormány", egységes irányítás, szuperhatalom létrejöttét feleslegessé teszi (a mai furcsa, és egyre egyértelműbben működésképtelen hibrid megoldásokkal együtt)!
Globalizáció és lokalizáció egyáltalán nem ellentmondó fogalmak. Óriási, korszakalkotó lehetőség, hogy tudunk egymásról, egyetlen közösségnek tekinthetjük az egész emberiséget! Függetlenül attól, hogy egyelőre ezt csak a hatalom, uralom kiterjesztéseként vagyunk képesek felfogni, és nem a szükséges mértékű, kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeként. Egyszerűen a világképünk még nem követi fajunk evolúciós ugrását.
A globalizáció kiteljesítése helyetti visszalépést keresni szerintem súlyos tévedés.
A történelem által dokumentált társadalmi evolúció iránya a nagyobb rendszerek kialakulása felé vezet: a nagyobb mozgósítható, szervezhető embertömeg nagyobb erőt, több "felesleges kapacitást" képvisel. Ha most szétesik a bolygó lakossága, akkor újrakezdődnek a harcok a kisebb, de egyre nagyobbra törekvő közösségek között.
Igaz, még egyszer erre a szintre nem juthatunk el, mert feléltük a mai infrastruktúra nélkül kiaknázható erőforrásokat (külszíni szénbányák, sekély olajmezők, gazdag érclelőhelyek)... Szóval szerintem egyetlen lövésünk van, itt és most.
---
"A Föld Bolygón az emberek nem békés lények, és semmiképpen nem egységesek."
Erről Csányi Vilmos etológus véleményét idézném (egy könyvajánlóból, sajnos a könyvet nem olvastam):
"Csányi Vilmos állítása szerint az ember sokkal békésebb bármelyik állatnál. Képzeljük csak el mi lenne a következménye, ha egy csúcsforgalomban lévő busz nem emberekkel, hanem mondjuk csimpánzokkal lenne teletömve. Kész horror. Ez és ehhez hasonló gondolatok kapcsán optimista a jövővel kapcsolatban, hiszen hétmilliárd ember viszonylag békésen megfér egymással és a nagy létszám nem csak nagy szükségleteket, hanem egyre fejlettebb technikai fegyvertárat is eredményez. A túlélés szempontjából pedig ez könnyen kulcskérdéssé válhat, hiszen ma már például egy – a dinoszauruszok kihalását eredményező – meteor nem jelentené feltétlenül az emberiség kipusztulását; sőt egyetlen ember halálát sem. Biológiai szempontból pedig a legfontosabb dolog a túlélés."
Eredeti hely
Címkék:
antalffy,
esély,
gondolkodás,
közösség,
motivációk,
technológia,
történelem
antalffy-21
Observer: igen, valahol itt van az eb elhantolva.
Konkrétan belepusztulunk abba, hogy a "szükséglet" definiálatlan, és a "fejlett világ" polgárainak vélt(!) szükségletei önmagukban is kielégíthetetlenek a bolygó erőforrásaival, nem beszélve arról, hogy nem megoszthatóak minden embertársunkkal. Sajnos az összes mese-jövőkép (autó, csodaház, utazások, ...) csak növeli ezt a diszharmóniát. Egész egyszerűen nincs esélyünk a fennmaradásra, ha nem vagyunk képesek elkülöníteni a tényleges szükségleteinket a "gazdasági fejlődés" fenntartása érdekében mesterségesen generáltaktól.
Rólad sem hiszem el, hogy amíg a közvetlen környezetedben hajléktalanok élnek, alapvető orvosi ellátásra "nem jut" erőforrás, addig nyugodt szívvel beállnál a riói villára várók és befizetők sorába. Ma azért tesszük meg, mert falakat húz körénk az egyéni törtetést értékelő és támogató irányító rendszer.
Másrészt: a "jellem" nagy mértékben függ a környezettől, az aktuális közösségtől, az ott betöltött szereptől és jövőképtől. Ma abban hiszünk, hogy "money makes...", minden történet, minta, híradás ezt sugallja; nem kapnak teret a valós emberi, közösségi értékek, másfajta gondolkodás. Én úgy gondolom, ha sikerül működő mintát felmutatni amellett, hogy világossá válik a pénz-központú gondolkodás eredendően romboló jellege, ez a "környezet" alapvető változását jelenti, lehetőséget teremt a "jellem" átalakulására is. Nem feltétlenül, és nem mindenki esetében ugyanúgy (ahogy a monetáris gondolkodás sem ugyanazt váltja ki minden emberből), de a változás döntő lehet.
Eredeti hely
antalffy-20
139: Igen, ma a politikusokat válthatjuk le négyévente intézményes forradalom keretében (ebből is látszik, hogy hol volt, és ma hol van a valódi hatalom
Eredeti hely
antalffy-19
Drakonisz: Nem. Arra utalok, hogy az informatika eszközeinek a segítségével ma egy globális és egyidejű bolygón élünk: az információ másodpercek alatt jut el a bolygó egy tetszőleges pontjáról egy másikra (most persze tegyük félre a fejlettség általunk kreált régióit és azt a szándékot, hogy titkolózzunk, mondjuk Fukushimánál - csak a lehetőségről beszélek).
Ilyen nem volt még a történelem során. Csak ennek segítségével vagyunk képesek valóban globális tervezésre szervezésre és alkotásra - mindez egyszerűen lehetetlen volt akár pár évtizeddel ezelőtt is. Ez hatalmas lehetőség, csak egy elavult gondolkodással próbálunk kezelni egy gyökeresen megváltozott környezetet - és ez szó szerint halálos veszélyt jelent.
Ugyanakkor véleményem szerint a kiút is errefelé: az alapvetően megváltozott világ valós működésére alapozott, lehetőségeit kihasználó irányítási rendszer kialakításában rejlik.
Eredeti hely
antalffy-18
A teljes rendszer szempontjából tökéletesen mindegy, hogy áll a két hadvezér - a kérdés, hogy miért alakul ki közösségek közötti konfliktus, és miért tűnik sokak számára jó megoldásnak a "másfélék" megjelölése, kirekesztése, elpusztítása.
Viszont úgy tűnik, a társalgás lassan visszakanyarodik arra a területre, aminek ebben a pillanatban is értelmét látom: a motivációk feltárásához.
Véleményem szerint stimmel is a dolog: van egyrészt az ember, akit értelmetlen csavarnak tekinteni a rendszerben - és van a rendszer, amely régi szólás szerint több, mint a részek összessége. Egyén és közösség kölcsönösen egymásrautalt: mindegyik függ a másiktól, ugyanakkor befolyásolja is azt, így a kettő által alkotott rendszer folyamatosan "sodródik" az evolúció törvényei szerint (de a biológiai evolúcióhoz képest őrületes tempóban, mert a változások sokkal gyorsabbak és kiterjedtebbek).
A mai világ problémáját véleményem szerint egyszerűen az okozza, hogy a közöttük lévő kapcsolat szerkezete nem tudatosul, a valós folyamatok helyett mára idejétmúlt modellek alapján (monetáris rendszer, hatalmi struktúrák, országhatárok, információ kontroll) próbáljuk meg leírni, irányítani, törvényszerűen katasztrofális végeredménnyel. A megoldás pedig mindezeken túl, azon a területen keresendő, amit mára megalkottunk, de még nem "laktunk be".
Eredeti hely
2011. június 15., szerda
antalffy-17
73: egyáltalán nem tartom "megoldásnak" a forradalmat. Ha valaki mégis ebben hinne, csak nézzen körül a hírekben: valójában mit érnek el a szerencsétlen felkelők Egyiptomban, Líbiában, ...? Semmit.
A nyomorukat egyáltalán nem a kirakatban lévő, és valóban szégyenletesen agresszív vezetőiknek köszönhetik. Őket elsöprik (esetleg), de mi van a sok százezer, jól szervezett vademberrel, akik révén valójában uralkodtak? Vajon tényleg a Mubarakok uralkodtak, vagy egy náluk sokkal hatalmasabb szürke elit, akiknek kényelmes volt "a gonosz diktátor" háta mögött élni, és valójában irányítani (médián, tanácsadókon, zsarolókon keresztül) fent és lent egyaránt?
A diktátorrá válás szükségszerű, logikus, egyetértek. Kívánatos? Egyáltalán nem. A folyamat ugyanilyen logikus következménye a beszűkülés és talán mondhatom, pszichiátriai tünetek erősödése. A diktátor mindig megőrül, és ha valahogy ő maga megúszná, a következő már tuti a legalja gondolkodású lesz: aki a többi jelöltet hajlandó és képes eltakarítani az útjából - és úgy is folytatja.
A diktátor nem KÉPES nagyobb csoportot mozgatni, pont ellenkezőleg: a fenti beszűkülés és a vetélytárstól való egyre jogosabb félelem törvényszerűen fogyasztja el az önálló gondolkodásra képes elemeket a "sleppből".
GONDOLKOZNI
Például ezt jelenti.
Forradalom kihúzva: értelmetlen, idejét múlt, hibás lépés.
Diktatúra kihúzva: reménytelen, a félisten szerepbe muszáj beleőrülni - és ha mégsem, ott a következő generáció.
Ezeket tehát dobjuk ki, húzzuk le a vécén (és könyörgöm, ne vegyük elő két perc múlva a trutyiból) hanem nézzük tovább, mink van?
Eredeti hely
antalffy-16
"jancsika", legmélyebb egyetértésem.
Számomra a 36-37 bejegyzésekben jelent meg a lényeg. Abban egyetértünk, hogy a jelenlegi folyamatok egész közeli jövőbe történő kivetítése is ködbe vész: NINCS látható, megalapozott, stabil jövőkép nem hogy száz, de öt évre, pesszimista nézőpont szerint öt hónapra sem. Az első, és legfontosabb dolog annak eldöntése, hogy "mi", akik azzal hízelgünk magunknak, hogy az "egységsugáron" túl látunk, mit kezdünk a látásunkkal.
Feladjuk (36)? Mert ismétlem, FELADÁS az, hogy "úgyis összetörik minden, próbáljunk utána túlélni, ahogy lehet." Hosszú listám van arról, hogy ez miért értelmetlen. Illetve elfogadható egy egyéni élet, esetleg egy választott, önálló egyedekből alkotott kis közösség vélt fenntartására - de számomra, aki személyes felelősséget érzek és vállalok a fiaim jövőjéért, mert szeretem őket, megengedhetetlen. Elnézést.
Vagy (37): azt mondjuk, hogy a jövő az, amit CSINÁLUNK. Ma, holnap, holnapután. És nem az a kérdés, hogy mit teszünk, amikor összeomlott, hanem az: hogyan csinálhatunk a mai állapotból egy olyan jövőt, amire büszkék lehetünk. Az én fejem lágya nem fog benőni, ha így kell nevezni "PC módon" a meghátrálást.
Találtam magamnak egy új gyakorlatot, bevallom, baromi nehéz. Le szeretnék szokni a káromkodásról, és erre az egy mondatra akarom cserélni a hosszú és szalonképtelen tirádáimat: "Hála légyen!" (egyelőre addig jutottam, hogy: "@%@#$%&&^!!!! ... hála légyen...")
Hála légyen Viktorunknak, aki nagyon sokat tesz azért, hogy összetörjön végre egy hamis illúziót, bebizonyítva, hogy a szép elméletek, amelyeket lassan hetenként cserélget, szétporladnak a semmibe vett világon. Közben megmutatja, hogyan lesz egy idealistából diktátor. Megmutatja, hogy ezen az úton, amelyet jár, nincs megoldás.
Látszólag már csak a hőzöngés vagy az apátia marad választási lehetőségként. Talán ez elég motiváció ahhoz, hogy néhányan hajlandóak legyenek (legyünk) végre...
GONDOLKOZNI!!
és nem csak szót csépelni, mondatokat ragasztgatni egymás után, hanem felelősséget vállalni értük, és ennek tudatában megválogatni, egymásra építeni őket.
Meggyőződésem, hogy a megoldás nincs messze. Csak nem arra van, amerre kényelmes keresgélni; nem "távol" van, hanem kicsit "magasabban"...
Eredeti hely
2011. június 12., vasárnap
Kapcsolatkeresés - AIT 2
Kedves Laci, Gergő!
Remélem nem zavarlak levelemmel, de legutóbbi jelentkezésem óta több dolog változott, és a "hogyan tovább" témában továbbra is segítséget kérnék - elsősorban Gergőre gondoltam, de úgy gondoltam, a legegyszerűbb, ha mindkettőtöknek elküldöm.
Szóval az történt, hogy a Magyar Telekom leépített minket, így jelenleg fizetés nélküli szabadságon vagyok. Ez nem jelent azonnal megoldandó problémát, de ráirányította a figyelmemet arra, hogy ideje komolyan vennem a jövővel kapcsolatos elképzeléseimet. Egész pontosan: ki kell találnom, hogy hogyan tudnék azzal foglalkozni, amivel szeretek, és ebből megélni.
A programozási keretem, amit a múltkor reklámoztam, úgy érzem, jól halad, olyan területen járok, amit lélek nyugalommal nevezhetek "informatikai kutatásnak"; amennyire belátom a területet, ilyen mélységű terveket egyáltalán nem találtam. Másrészt, elképzelhetetlennek tartom, hogy ebből üzletet csináljak: "kicsiben", egyedül nem tudom, meddig juthatok - "eladni" sem az ötletet, sem önmagamat nem szeretném, semmilyen feltétellel. Ezek után egy megoldás marad: egyetemi kutatás formájában folytatni a munkát.
Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ősztől az AIT kutatójaként szeretném folytatni a keretrendszert, illetve amennyiben mód van rá, egy ehhez kapcsolódó piacképes ötletet Gyuri (barátom, céges főnököm) vihetne tovább (hiszek abban, hogy több ilyen is van, az ő kedvence a Home Automation). Ez elég merész elképzelésnek tűnhet, de ha belegondolok, az életem során egy hasonló helyzetből ugyanígy jöttem ki, ami pedig végül akkor megvalósult, felülmúlta az álmaimat.
Szeretnék a nyáron eljutni Bojár Gáborhoz ezzel a projekttel, ehhez az előző kísérletem még nem volt elég, azóta viszont sokat haladtam tervezés és fejlesztés terén is. Így most elsősorban hozzád szeretnék fordulni, Gergő, azzal a kérdéssel, hogy lenne-e valamikor időd számomra, néhány órányi beszélgetésre (elég komoly "programozáselmélet" - levélben, skype-on vagy személyesen). Tapasztalt, és engem nem ismerő programozóként nagyon kíváncsi lennék az ötlettel kapcsolatos véleményedre, illetve hogy szerinted reális-e az AIT-vel kapcsolatos álmom. Ha az utóbbit elképzelhetőnek tartod, akkor nyilván reménykedem abban, hogy tudsz segíteni ezen az úton - ha pedig nem, akkor ezt elmondod, hogy más irányban folytathassam a keresgélést (azért üdvös lenne ezt a kérdést még idén megoldani).
A projekt (pontosabban a legújabb változat kezdeménye) elérhető a https://github.com/MondoAurora/DustFramework címen. Egyelőre leírásokat nem tettem fel, csak a forráskód és a fejlesztés története követhető (ebből azért képet lehet alkotni a programozói stílusomról és a kitűzött célokról - a tempó annak köszönhető, hogy korábbi változatok tartalmát emelem át a mostani, véglegesnek szánt környezetbe, ez persze kicsit rendetlenebbé teszi, mint szeretném, de ez egyelőre nem szempont).
Ha érdekel, tudok küldeni néhány jelenleg futó doksit, amik mentén most dolgozom, de ezek elég "saját használatúak" stílus és tartalom tekintetében egyaránt. Azt hiszem a CV-m és a bemutatkozó írásom megvan Lacinál, de azt is elküldhetem.
Segítségeteket előre is köszönöm, szép nyarat kívánok
KL
Hát, nem sikerült...
Remélem nem zavarlak levelemmel, de legutóbbi jelentkezésem óta több dolog változott, és a "hogyan tovább" témában továbbra is segítséget kérnék - elsősorban Gergőre gondoltam, de úgy gondoltam, a legegyszerűbb, ha mindkettőtöknek elküldöm.
Szóval az történt, hogy a Magyar Telekom leépített minket, így jelenleg fizetés nélküli szabadságon vagyok. Ez nem jelent azonnal megoldandó problémát, de ráirányította a figyelmemet arra, hogy ideje komolyan vennem a jövővel kapcsolatos elképzeléseimet. Egész pontosan: ki kell találnom, hogy hogyan tudnék azzal foglalkozni, amivel szeretek, és ebből megélni.
A programozási keretem, amit a múltkor reklámoztam, úgy érzem, jól halad, olyan területen járok, amit lélek nyugalommal nevezhetek "informatikai kutatásnak"; amennyire belátom a területet, ilyen mélységű terveket egyáltalán nem találtam. Másrészt, elképzelhetetlennek tartom, hogy ebből üzletet csináljak: "kicsiben", egyedül nem tudom, meddig juthatok - "eladni" sem az ötletet, sem önmagamat nem szeretném, semmilyen feltétellel. Ezek után egy megoldás marad: egyetemi kutatás formájában folytatni a munkát.
Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ősztől az AIT kutatójaként szeretném folytatni a keretrendszert, illetve amennyiben mód van rá, egy ehhez kapcsolódó piacképes ötletet Gyuri (barátom, céges főnököm) vihetne tovább (hiszek abban, hogy több ilyen is van, az ő kedvence a Home Automation). Ez elég merész elképzelésnek tűnhet, de ha belegondolok, az életem során egy hasonló helyzetből ugyanígy jöttem ki, ami pedig végül akkor megvalósult, felülmúlta az álmaimat.
Szeretnék a nyáron eljutni Bojár Gáborhoz ezzel a projekttel, ehhez az előző kísérletem még nem volt elég, azóta viszont sokat haladtam tervezés és fejlesztés terén is. Így most elsősorban hozzád szeretnék fordulni, Gergő, azzal a kérdéssel, hogy lenne-e valamikor időd számomra, néhány órányi beszélgetésre (elég komoly "programozáselmélet" - levélben, skype-on vagy személyesen). Tapasztalt, és engem nem ismerő programozóként nagyon kíváncsi lennék az ötlettel kapcsolatos véleményedre, illetve hogy szerinted reális-e az AIT-vel kapcsolatos álmom. Ha az utóbbit elképzelhetőnek tartod, akkor nyilván reménykedem abban, hogy tudsz segíteni ezen az úton - ha pedig nem, akkor ezt elmondod, hogy más irányban folytathassam a keresgélést (azért üdvös lenne ezt a kérdést még idén megoldani).
A projekt (pontosabban a legújabb változat kezdeménye) elérhető a https://github.com/MondoAurora/DustFramework címen. Egyelőre leírásokat nem tettem fel, csak a forráskód és a fejlesztés története követhető (ebből azért képet lehet alkotni a programozói stílusomról és a kitűzött célokról - a tempó annak köszönhető, hogy korábbi változatok tartalmát emelem át a mostani, véglegesnek szánt környezetbe, ez persze kicsit rendetlenebbé teszi, mint szeretném, de ez egyelőre nem szempont).
Ha érdekel, tudok küldeni néhány jelenleg futó doksit, amik mentén most dolgozom, de ezek elég "saját használatúak" stílus és tartalom tekintetében egyaránt. Azt hiszem a CV-m és a bemutatkozó írásom megvan Lacinál, de azt is elküldhetem.
Segítségeteket előre is köszönöm, szép nyarat kívánok
KL
Hát, nem sikerült...
2011. június 10., péntek
antalffy-15
Ez igen! Nagyszerű összefoglaló, ha létezne még olyan fogalom, hogy "közszolgálati média", igencsak ott lenne a helye. Elismerésem.
Eredeti hely
2011. június 9., csütörtök
antalffy-14
Kedves János!
Itt van egy apró szereptévesztés.
Egy általam is ismert eseményt "nettó hülyeségnek" neveztél és forrásmegjelölést kértél. Kerestem, adtam (ha megnézed a harmadik linket, az a baj vele, hogy a google kezeli az utf8-as "í" karaktert, ezért én láttam a lapot, ez a fórum viszont ott elvágta a linket - ha a link szöveget másolod a böngészőbe, meglesz az) - de őszintén szólva nem is olvastam végig őket, csak addig, amíg eldöntöttem, hogy a valódiságot igazolja.
Ráadásul a második link behozza a képbe a CO2 kvótát, ami azért kicsit más fényt vet a dologra, pl. Kínának megérheti, hogy az amúgy is értéktelenedő dollárfelhalmozása egy részét ilyesmire költse, és ezzel "fedezze" a durván szaladó széndioxid kibocsátását - ha akarna foglalkozni ilyesmivel, de egyre kevésbé szorul rá, hogy a külvilág véleményét komolyan vegye.
További információkért talán a HVG cikk szerzőjét lehetne megkérdezni. Vagy olvasd át a sokkal frissebbnek tűnő, ám általam kicsit nehezebben érthető http://yasuni-itt.gob.ec/ honlapot... (UT[F]G, please...) Én ebből idő, nyelv- és szaktudás hiányában kiszállok.
Szóval ez szerintem igenis futó projekt. Az más kérdés, hogy a nyilvánvaló eredménytelensége számomra is ékes bizonyítéka annak, hogy ezt így nem lehet csinálni - csakhogy én ezt a véleményemet nem a források hitelességének megkérdőjelezésére, hanem a pénzügyi rendszer működésének elemzésére alapozom.
Eredeti hely
2011. június 8., szerda
antalffy-13
25: Ennyi megfelel? (google...)
http://m.hvg.hu/hvgfriss/2011.15/201115_penzt_vagy_olajat
http://www.liveyasuni.org/
http://en.wikipedia.org/wiki/Yasuní-ITT_Initiative
Eredeti hely
antalffy-12
49: vicces, ez az értelmezés eszembe se jutott
Igen, "szar a világ".
Csakhogy a helyzet megoldása nem az, hogy finnyásan felhúzott orral sommás ítéleteket mondok; a "többiekre", a rendszerre, a "gonoszokra" (zsidók, cigányok, tőkések, agymosottak, ..., pirézek) panaszkodva elvonulok "megúszni a bajt". Éppen ellenkezőleg, beletúrni a rendszerbe, megérteni, hogy mi miért működik így - és eltenni a dolgokat a saját helyükre.
Eközben egyetlen dologra figyelni: hol a határ a "kéz" és a "szar" között - az utóbbiban turkálás egyetlen pillanatra, a legkisebb esetben sem mentség az elvek feladására, a trutymóba süllyedésre.
Így ok?
Eredeti hely
antalffy-11
46: Erről egy "tanító álmom" jut az eszembe, talán húsz év is eltelt azóta, de ma is pontosan emlékszem rá.
Egy utcán voltam, ami végig tiszta tehéntrágya volt. Az volt a feladatom, hogy takarítsam le, de nem kaptam semmilyen szerszámot hozzá. Némi szerencsétlenkedés után körülnéztem, és láttam, hogy van egy patak a közelben, így nekiláttam kézzel lapátolni.
A gondolat, amire ekkor rátaláltam és ami azóta is sokszor segített, így hangzott:
Nem az a baj, ha szaros a kezed, hanem az, ha nem tudsz róla...
Eredeti hely
antalffy-10
42: Oké, pontosítok.
Aki azt írja, hogy 10% marad meg, azzal én nem tudok beszélgetni, mert nem vagyok hajlandó végiggondolni, hogy bemegyek a fiam osztályába, és kilenc gyereket kell kihúznom a listáról ahhoz, hogy egy megmaradjon. (Amire érzésem szerint te tippelsz a Coli témában, csak a felnőttek viszonylatában...) Ez nem érdekel, ez az én szememben feladás.
A "kivonulás" feladás, ráadásul csak részleges végiggondolása a következményeknek, illetve az eddig vezető útnak. Ebben az irányban nincs jövő.
A politikusok hibáztatása, a tehetetlenség hangoztatása, gazdasági vagy spirituális számmisztika szintén feladás: a felelősség elhárítása. Ez sem a jövő.
Stb...
Véleményem szerint a bolygó igenis képes lehet 7, 8, akár 10 milliárd, értelmes, korrekt közösségeket alkotó, felnőtt és felelősségteljes ember valós szükségleteinek kielégítésére (ha! hajlandóak vagyunk eltakarítani az eddig magunk elé torlasztott trágyahalmot).
Akkor is, ha a mai infantilis, nárcisztikus homo "sapiens" vágyaiból 1 milliárd is túl sok.
Szerintem ezzel érdemes foglalkozni.
Eredeti hely
antalffy-9
Izé... siratóasszony-kórus?
Jelezném, hogy "mi" vagyunk azok, akiknek legalább esélye van megoldást találni! Kérdéseink vannak, kommunikálunk, hozzáférünk eszközökhöz és erőforrásokhoz (addig, amíg az infrastruktúra működik). Van esélyünk másként látni, megközelíteni dolgokat, mintákat kialakítani. Másoknak erre nincs módjuk, vagy a "beágyazottságuk", vagy a lehetőségek hiánya miatt.
A bukta akkor és attól következik be, ha "mi" feladjuk. Mint az itt olvasható. Bakker.
Eredeti hely
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)