Kapcsolatkeresés - LMP 2.

Kedves Gábor,

Úgy látszik, közös nevezőn vagyunk: egyet is értünk, meg nem is. :-) Szerintem ugyanis az "egykori" és a mostani politika gyökeresen más környezetben van, azok a szabályok és elvárások, amelyek régen működtek, ma nem érvényesek.

Egyik kedvenc vesszőparipám (ezért sajnos túl sokat tudok róla beszélni), az alapvető formális logika gyakran elfelejtett szabálya: amennyiben egy következtetés alapfeltételei megkérdőjelezhetők, a belőle akármilyen alapossággal levezetett rendszer igazságáról semmi nem állítható, igaznak feltételezni pedig megengedhetetlen tévedés (egy egyetemi hallgató legalábbis komoly retorziókra számíthat érte).
Az, hogy a politika korábban működött, és ahogy működött (mondjuk az előszeretettel idealizált görögöknél), gyökeresen más feltételek között zajlott: helyi, zárt rendszerek, közvetlen emberi kapcsolatok, "emberi szinten limitált" és alig mozgatható erőforrások, megkerülhetetlen spiritualitás. A mai feltételek között (globális kapcsolatrendszerek és externalizálható mellékhatások, média által befolyásolható, tudományos módszerekkel analizálható "embertömeg", a pénzügyi rendszer által teremtett, gyakorlatilag korlátlan erőforrások, eszmei/erkölcsi kavalkád) az akkori tapasztalatok, eszközök egész egyszerűen nem érvényesek, ennek feltételezése önbecsapás.

Csak egy példa az egyik feltételre: 500 milliárd forint, "mint olyan", csak ma létezik. Persze korábban is le lehetett írni ilyesmit, de az, hogy a világon bárhová elvihető és beváltható; ismert módokon (offshore ügyek, banki és ügyintézési trükkök, stb) megcsapolható, és ami a fő: egyénileg elkölthető, mert lehet venni belőle palotát, szigetet, repülőt, cégbirodalmat, magánhadsereget - bármit... ez csak ma van. Persze, létezhet olyan ember, akit ez nem korrumpál. Nade az irányítása alatt álló teljes hierarchiáról, illetve a felelősséget esetleg lazábban értelmező összes lehetséges vetélytársról feltételezni, hogy csupa tökéletes ember? Ezt már megtették a történelemben, kommunizmusnak hívták, és nem jött be...

"Nem szabad, hogy a politika egyet jelentsen a korrupcióval" - ez egy szép elvárás, viszont ismereteim szerint a világon sehol nem igaz (vegyük akár az EU, az ENSZ, vagy bármely "nyugati", "keleti" vagy "déli" állam idevágó történeteit). Jó, a nagyobb hatalommal rendelkező országok a korrupciójuk egy részét "exportálják", és a kenések, csúsztatások, titkos alkuk másol, más érdekkörökben történnek meg - például nálunk. Meg persze, lévén a legnagyobb gazdasági erőközpontok között az államokkal szemben lassan túlsúlyba kerülnek a nemzetközi cégek, amelyek feletti társadalmi kontroll szintén a mesék világába tartozik nem csak itt, hanem mindenhol a világon. A pontosság kedvéért: nem azt mondom, hogy lehetetlen sikert elérni egyes konkrét esetekben, mert igen, lehet. Viszont állítom, hogy ezek a sikerek átmenetiek, tüneti kezelések. Lehet sikeresen fellépni egy-egy korrupt személy, szervezet, stb. ellen, de a korrupcióra való motivációt, a rendelkezésre álló eszköztárat és a korrupt megoldásból származó előnyöket - tehát azokat a tényezőket, amelyek az evolúció ismert törvényei szerint szelektálják, kinevelik, éltetik majd megbuktatják a korrupt embereket - mindez nem érinti, a rendszer vidáman üzemel tovább.

Szerintem ez teljesíti a "konzekvens működésképtelenség" kritériumait, és mint ilyen, a vizsgálat szintjén túli, strukturális hibára utal. Mint amikor egy program minden toldozgatás ellenére folyamatosan rosszul működik: ilyenkor a hiba forrását a közös rétegben, a konkrét implementáció körén kívül kell keresni: mondjuk eszköztárak, oprendszer, hardver. Vagy még inkább: ha egy rendszert a felhasználói konzekvensen hibásan használnak minden tapasztalat és oktatás ellenére, akkor nem a felhasználóban kell keresni a hibát, hanem a rendszert kell áttervezni a valós működésnek megfelelően, hogy a jó és ne a rossz megoldások felé vezesse használóit.

Szóval, félreértés ne essék: nem nyugodtam bele ezekbe az embert és bolygót pusztító folyamatokba, viszont nem tartom magam okosabbnak, felkészültebbnek, tisztábbnak, stb. mindazoknál, akik előttem ringbe szálltak, és helyenként látványos sikereik ellenére e rendszer teljes gőzzel üzemel.

A mai politika egy olyan hadszíntér, amit az embert óhatatlanul kibelező, osztályozó és felhasználó mechanizmusok építettek fel és irányítanak. Itt "rendes embernek" helye nincs: a legtöbb, amit elérhet, néhány zajos siker, amivel kitűzőkre lehet kerülni, majd besodródni valamely áramlatba vagy peremre kerülni és onnan időnként bekiabálni. A honlapon felsorolt, általam valóban "rendesnek" érzett emberek az utóbbi kategóriába tartoznak, és ebben a piac-orientált rendszerben (sajnos) ott is a helyük - jelenlétükkel valójában erősítve azt, hiszen lehet hivatkozni arra, hogy lám, őket sem tapossa el senki, beszélhetnek, véleményük lehet, sőt szabad velük egyetérteni. Mindez nem számít, mert amikor megjelennek mondjuk az üdítőgyártók a környezetvédelmi ööö... "elveikkel" és gazdasági erejükkel, ellenállni képtelenek lévén maguktól állnak fel az asztaltól, és mindig lesz valaki, aki a helyükre ül.

Szerintem egyébként a "közügy" egy hatalmas lufi, "mémtőzsde" :-) , amely ezerszeresére fújja fel és misztikus hablatyba csomagolja azokat a viszonylag egyszerű igényeket, amelyek segítségével működésben lehetne tartani egy alapvetően decentralizált, helyi erőforrások kiaknázására és kizárólag a szükséges mértékű transzferekre épülő civilizációt. Az oszmán birodalomnak állítólag sikerült valami ilyesmi, csak a selyemzsinór intézményére volt szükség hozzá... :-)
Nekünk viszont van informatikánk! Hiszem, hogy képesek lennénk jól csinálni, csak jelenleg rosszak a motivációink...

Elnézést a hosszú levélért, csak jólesett, hogy válaszoltál (ha tegeződhetünk)
 KL

---

Na, erre már nem kaptam választ...

Kapcsolatkeresés - LMP honlap 1

Kedves Gábor,

Gyermekkorom óta (és ez nem vicc) foglalkoztat a világ alakulása, ennek iránya és várható következményei. Ráadásul programozó vagyok, nem hiszek a véletlenül ismétlődő hibákban: ha valami folyamatosan téves irányba tart, akkor ott strukturális okokat kell keresni, nem elég "javítgatni" (erről szól az emberi történelem, amelynek a végét éppen mi írjuk)...

Éppen ezért tiszteletre méltónak tartom a "Lehet más a politika?" kérdés felvetését, de a válaszom az, hogy a "politika" nem lehet "más". Az embernek kell mássá lennie ahhoz, hogy olyan rendszert legyen képes teremteni maga köré, amely valóban képes harmóniában létezni önmagával és környezetével. Másként: emberi diszharmóniánk tükörképe a világ, és képtelenek vagyunk jobb tükröt csinálni, mint önmagunk - pontosabban: a rendszerrel szembeni dühünk fő oka az, hogy saját, nem szeretett arcunk jelenik meg minden cserepében, miközben törögetjük... :-)

Én csak egy sokkal mélyebbről induló változásban tudok hinni, amely először emberek, aztán kicsi, majd egyre nagyobb közösségeknek a piac-orientált gazdasági és társadalmi környezet felett álló közvetlen együttműködésén alapul. Hitem szerint ez a mai piaci rendszerek mesebeli (valójában a járulékos költségek externalizálásán alapuló) hatékonyságával szemben jóval sikeresebb tud lenni (amennyiben a politika nem veri agyon...)

Folyamatos frusztrációimat könyvírással próbáltam levezetni (Az örökkévalóság pillanatai, 1998, az interneten szabadon elérhető), illetve a hajnalvilag.hu honlapra írogattam frissebb ötleteimet. Jelenleg egy újabb könyvön törpölök, aminek A Gyűrű világa címet adtam. Ezen túl pedig olyan álmokat dédelgetek, hogy programozói tudásomat egyszer, a nem túl távoli jövőben a fenti célok támogatására is tudom fordítani - ehhez egy alapítványt is létrehoztam, mert tartok tőle, hogy "túl jók" is lehetnek az ötleteim. Persze az is lehet, hogy nem létezik a Grál, amit keresek - node mi másért érdemes élni, ha már megjelent előttem a képe? :-)

Mi a célom ezzel a levéllel? Lényegében semmi - jelezni szeretném örömömet, hogy problémáimmal nem vagyok egyedül, és mivel a honlap címe kérdést tett fel, nem tudtam magamban tartani saját válaszomat.

Sok sikert kívánok
 Kedves Loránd

---

Az LMP honlapot olvasva írtam ezt a levelet. Még aznap este komoly választ kaptam, amely a politika megváltozásának lehetőségéről szólt.