2011. július 18., hétfő

antalffy-44


101 Molnár Géza: azt hiszem, egyetértünk.
Valóban, a jelen struktúrában, amikor például mindent egy nagyon rosszul definiált "termőképességgel" mérünk - pontosabban még azzal sem, mert a lényeg a "hozam", és még ott sem a befektetett erőforrások (anyagok, magok és munka) és a termelt mennyiség, hanem ezek aktuális (piaci vagy árutőzsdei) ÁRÁNAK KÜLÖNBÖZETE számít.
A termés jelentős részét állatokkal etetjük fel, vagy most már autókban, "bio" erőművekben is elpöföghetjük, közben a székletünk tudomásom szerint veszélyes hulladéknak minősül a benne feldúsuló vegyi anyagok miatt... Mindenhol a gazdasági szempontoknak megfelelő egyirányú anyagáramlás a lehető legkisebb körfolyamatok helyett.
Így nem csoda, hogy minden tudásunk ostobaságokra fordítódik.

De TUDJUK mindazt, amiről beszélsz. Akár sokkal jobban is csinálhatnánk: szerintem megfelelő szervezéssel, a fogyasztás ésszerűsítésével komoly mértékben csökkenteni lehetne a termék igényt, sokféle növény termelése, forgatása (és helyi fogyasztása) révén ésszerűbben, kíméletesebben használhatnánk a talajt, és ha tényleg a hosszú távú értékeket emelnénk középpontba, én úgy hiszem, ki tudnánk (tudnátok ti, szakértők) dolgozni jó megoldásokat. Sőt, úgy hiszem, most is számtalan ilyen hever fiókokban, morzsolgatódik keserű beszélgetéseken.
Persze búcsút kellene mondani a hegynyi gépek jó részének, mélyszántásnak, műtrágyának; nagyságrenddel több élőmunkát kellene használni (esetleg a konditermek, spinning, extrém kalandtúrák és egyebek helyett...); korrekt, vízgyűjtő szintű vízgazdálkodást kidolgozni, és megvalósítani a kapavágásnyi csatornákig, stb.
Ezeket a mai gondolkodásunk mellett lehetetlen véghezvinni - de talán a problémák megadják a szükséges motivációt, mielőtt még tényleg túl késő lenne.



Eredeti hely