324, jancsika:
Mindig örömmel veszem, ha reagálsz
Ismerem ezt a listát, és a magam részéről úgy látom, hogy minden eleme különböző mértékben, egy időben van jelen a rendszerben, akár itt a fórumon, akár máshol nézek körül. A "gyász" ugyanis itt van.
Nincs jövőképünk, nem vetted észre? Semmilyen, többé-kevésbé elfogadott közös minta nincs arról, hogyan fog kinézni a világ tíz év múlva, semmi, ami motivációt, értelmet, lelkesedést adna nekünk, csak dolgozunk és próbálunk túlélni napról napra, hónapról hónapra. Siránkozunk, fogat csikorgatunk vagy tök értelmetlen dolgokra durrantjuk el a jövő évek keresetének jó részét, "élvezd a napot" felkiáltással.
Az itt, és általad is felsorolt kritikus tényezők miatt számomra nem annyira egyértelmű a fizikai megvalósíthatóság, de bízom benne. Ugyanígy bízom az emberi természetben, amely ebben a pillanatban félig agyonverve valóban nem hozza a legjobb formáját - de annyi mindent túlélt már, miért ne hinnék benne?
Számomra egyértelmű, hogy a mai világ GYÖKERESEN MÁS lehetőségeket ad a számunkra, mint eddig bármikor. Ez szerintem sem garancia arra, hogy most sikerül megoldani a feladatot - de fenntartja a lehetőséget a korábbi sikertelen kísérletek dacára.
"Mind meg fogunk dögleni. Az emberek EZT tagadják. Mi is."
Igen, mind meghalunk, és igen, a mai kultúránknak nem része e tény elfogadása, a vele való együttélés és megbékélés. Ezért fogadjuk el, hogy magunkkal rántsuk az egész emberi civilizációt, és ez meg is történik, ha munka és értelmes tervezés HELYETT különféle fokozatokon gyászolgatunk. Tibor bá spájzolással alkudozik egy kis plusz időért, Arma a zsidókra haragszik, te "megdöglünk mind"-et mondasz - ez mondjuk depresszió (mert azért nem tűnik semleges elfogadásnak)?
Én mondjuk tagadok? Meghalok majd, ha eljön az ideje. De addig azon fogok küzdeni, hogy ez a világon semmit se jelentsen, és forogjon szépen rendjén tovább - persze nem arra, amerre most megy, mert ott már nincs hely.
Eredeti hely
