2013. december 31. 06:28
@kamasuka
Szerintem érdemes lenne kicsit gondolkodni a dolog jogi oldalán. Mondjuk mielőtt beszélni kezdenél.
Horváth András NAV alkalmazott, munkakörénél fogva olyan adatokat lát, amelyeket a TV nézők nem láthatnak. Ha ő ezeket megmutatja, azonnal megáll a "személyes adattal visszaélés" illetve "hivatali visszaélés", amivel a NAV feljelentette. Akkor az egész gyűjtemény megy a kukába, az ügyet elfelejthetjük. Nála kell legyen, fel kell mutatnia, de nyilvánosság előtt nem nyithatja ki!
Továbbá, ha a rendőr erre felszólítja, nyilván köteles MINDEN másolatot odaadni; ha bárkinek elküldte volna, újra megáll a visszaéléses vád. Viszont szerintem ő ismer olyan megoldásokat, amelyek hivatalosan igénybe vehetők ilyen esetben, és állítja, hogy ezekkel élt is, tehát vizsgálóbizottság előtt vagy perben meglesznek.
A játék most arról szól, hogyan lehet egy ilyen vizsgálatot megelőzni vagy elhúzni. Érted?
Emiatt csak az "információs rendszer megsértésének a gyanúja" maradt, ami elég harmatos: egy adórevizornak ne lenne joga adózással kapcsolatos adatok kigyűjtésére? Pont azért fizetik, hogy ezt csinálja és visszaéléseket keressen... És éppen azt állítja, hogy ugyanazt végezte, ami miatt "kis cégeket" bírságolni szoktak, csak nem vette figyelembe, hogy kinek a cégeiről van szó. Érted?
Nyilván megvan a hivatalos jogi formája, amelyben az ellenőrzést le kell(ene) folytatni. Nem az a kérdés, hogy Horváth Andrásnak melyikünk szerint van igaza, mert nem értünk hozzá és nincs semmi közünk azokhoz a hivatali, üzleti titkokhoz, amelyekről a történet szól.
Az a kérdés, hogy ezek az adatok a megfelelő védelem mellett eljutnak-e azokhoz a független(!) szakértőkhöz, akik az átmeneti politikai karrierjük helyett a teljes szakmai elismertségükkel, "életükkel", "becsületükkel" játszanak, ha hülyeséget mondanak. Ez rendelődik most a politikai érdekek (választások közelsége) alá. És ez nem mindegy, mert például Budai Gyula nagyúrnak szabad bírósági ítélet szerint is egyértelműen, a saját "szakterületén" (höhö...) tudatosan hazudni a parlamentben (kisbetűvel), következmények nélkül, sőt változatlanul folytatni ugyanazt (Kishantos). Érted?
Viszont nem értek egyet Greyhounddal sem. Nem kell kérni Isten átkát, az ostobaság ugyanis a következményeken keresztül önmagát bünteti. Aki gondolkodni is képes, vagyis tud összefüggéseket látni dolgok között, az érti, miért hozom ide ezt a linket: rezsicsökkentés és áramszünetek Argentínában .
2013. december 31., kedd
2013. december 28., szombat
Atom anti
2013.12.28. 06:25:53
@tesz-vesz: Nos, egyfajta szégyenérzet van bennem: néha sajnálom az időt, amit ezzel az egymás mellett beszéddel töltök. A helyzet viszont az, hogy mostanában megint négy tájban ébredek arra, hogy gondolatok kergetik egymást a fejemben, és ezek sajnos nem rendszertervezéssel, meg hasonlókkal foglalkoznak, hanem ezzel a vita-szerűséggel.
Például: szerinted sértegetlek. Ez szándékosságot tételez fel a részemről – tévesen. Attól, hogy téged idegesít a stílusom és a szövegem, még lehet, hogy nem idegesíteni akarlak. Valójában tisztelem benned a gondolkodni szándékozó embert, a kitartást. Csupán a motivációid némelyikével, és a változtatás nélkül unalomig ismételt klisékkel hadakozom, amelyekhez annyira ragaszkodsz, hogy támadásomat személyesnek veszed. Tudom milyen, belőlem is így püfölték ki a hőbörgést. Meg egy rakás személyes tapasztalat, amikor nagyon sokat szívtam amiatt, hogy ragaszkodtam néhány elképzelésemhez ahelyett, hogy objektívan, és az ellenérvekkel egy szinten tekintettem volna rájuk.
Javaslom, hogy szilveszter közeledtével néhány pohár bor/pezsgő/bármi után olvasd újra, amiket írok neked, hozzátéve, hogy személyesen is ugyanezt mondanám, és koccintani szeretnék veled közben. Gondold végig, miért annyira elterjedt szokás, hogy idegenek találkozáskor alkoholt fogyasztanak. Igen, csökkenti az intelligenciát, de még így is megéri, mert oldja a gátlásokat, a görcsös ragaszkodásokat, nyitottabbá tesz a saját gondolatokkal szembeni kérdésekre, a másik érveinek alaposabb vizsgálatára.
Egészségünkre!
Találtam viszont egy olyan szálat, amit érdemes tovább bontani, a nukleáris hulladékra. Ha újraolvasod: sehol nem írtam atomháborút – az túl finom megoldás lenne. Az atomerőművekről és azok hulladékáról beszélek.
Egyedül Fukushimát nézve, a 4-es blokk pihentető medencéjében 400 tonna fűtőelem van. Mondom pontosabban. Egy földrengéstől és robbanásoktól megtépázott épületben, a talajtól 30 méter magasan lévő vízmedencében „pihen” annyi hasadóanyag, amely a Hiroshimára ledobott bomba aktivitásának tizenötezerszeresét (nem elírás) képviseli.
Ha ebben a medencében az állandó keringés bármilyen okból megszűnik, a folyamatosan fejlődő hő lassan elpárologtatja, elforralja a vizet, amely nem csak hűt, de neutron-elnyelő szerepe is van. A száraz fűtőelem tömeg által kibocsájtott sugárzás szinte lehetetlenné tesz bármilyen munkát a környezetében, ezek tovább melegszenek, izzani kezdenek, majd a cirkónium burkolat meggyullad. Ez a tűz vízzel nem oltható, mert az izzó cirkónium 1300C fölött a vizet kémiailag bontja: közvetlenül oxidálódik, és hidrogént termel, ami köztudottan nem a legjobb dolog tűz ellen. A tárolómedence-tűz kérdését amerikai egyetemi kutatás keretében elemezték már, ennek alapján például javasolt lenne a túl közel lévő Tokió kitelepítése. Kell megismételnem ahhoz, hogy érzékelhető legyen az ötlet abszurditása?
És nem ez a legrosszabb lehetőség, mert azt feltételezi, hogy a nukleáris fűtőanyag helyben marad. Viszont akár egy ilyen tűz során, akár a megelőzését célzó, ha jól tudom, jelenleg folyamatban lévő kiürítés során bekövetkezhet egy (újabb?) helyi láncreakció: ha a sérült rudakból kihulló urán/plutónium pasztillák „túl sűrű” kupacot alkotnának. Ez egy óriási „piszkos bomba”, amikor a robbanás (a „normál” atombombával szemben, amelynél a láncreakció annyira gyors, hogy gyakorlatilag a teljes hasadóanyag tömeget felemészti) csak arra szolgál, hogy finom porrá őrölje és szétszórja a rendkívül aktív dúsított uránt és plutóniumot. Ez a por egyes megfigyelések szerint már most ott rohangál a környéken, és kis mértékben az egész bolygón – objektív adatokat nem fogunk látni talán soha. Ha az a medence ott eldurran, több elemzés szerint (magas légköri futóáramlatok) rövid idő alatt megváltoztatja az északi félgömb lakóinak létfeltételeit. A „rövid életű” plutónium fizikai felezési ideje is 25 EZER év, viszont nincs biológiai felezési ideje: felhalmozódik a herékben/petefészekben, és nem ürül ki amíg élsz.
Nyilván nem vagyok szakértő, és a saját fejem szerint rendelek valószínűséget a különféle forrásokhoz – de legalább igyekszem körültekintően tájékozódni. Ezek szerintem olyan események, amelyeknek semmilyen körülmények között sem szabadna bekövetkezni, most pedig a valószínűségük messze nem nulla, lehetséges globális hatásuk és az elkerülésükre tett erőfeszítések aránya elkeserítő. 400-nál több ilyen lehetséges piszkos bomba van a világon szétszórva, és újakat építenénk. És ez csak az az egyike azoknak a dolgoknak, amiket „árvízként” emlegetek.
Ennek fényében mondom, hogy az összes hadseregünket a hajunkra kenhetjük.
De hagyjuk is. Én ma nem tudok ott lenni, de aki ezt olvassa és megteheti, menjen ki ma délután a NAV tüntetésre www.facebook.com/events/598580456874418/ . Mert szerintem ez az a hely és idő, amikor el lehet kezdeni másként gondolkodni, és valóban megoldásokat keresni. Ha mész, vigyél egy másik zöld dossziét a nevemben (rá is írhatod). Köszönöm!
2013.12.28. 06:37:16
@calabria007: Ha számít neked valamit, kérlek, ezt legalább itt ne folytasd, semmi értelme.
Egyébként azért nem válaszoltam, mert szerintem nem volt megalapozott a javaslatod. Ha van hozzá türelmed, utánanézhetsz, hány publikus fórumon jelentkeztem, milyen szakértőknél próbálkoztam személyesen az évek során (blogomon a kapcsolatkeresés és a vita címke elég vastag). Nyilván csak azok szerepelnek, ahol a címzett érdekeit feltételezésem szerint nem sérti a publikálás. Ha van olyan kör, amelyben szerinted foglalkoznának a gondolataimmal, továbbítsd őket.
@valódi: A Géczi-szöveg számomra nem sok tartalommal bír, ha figyeltél, én ebben az irányban és hozzáállással nem látok megoldást.
Hajrá NAV tüntetés!
2013.12.28. 07:19:58
Oké, a plutónium leírása pontatlan volt. Egy elfogulatlannak tűnő forrás szerint ( www.physics.isu.edu/radinf/pluto.htm ) a vérbe kerülő mennyiség 45% a májba jut, ahol 20 év alatt feleződik, 45% a csontokba, ahonnan 50 év alatt tűnik el a fele. Csak 0.035% éri el a heréket és 0.011% a petefészket - ott viszont onnantól halálig jelen lesz, és dolgozik az utódok sokféleségén... :-/
@tesz-vesz: Nos, egyfajta szégyenérzet van bennem: néha sajnálom az időt, amit ezzel az egymás mellett beszéddel töltök. A helyzet viszont az, hogy mostanában megint négy tájban ébredek arra, hogy gondolatok kergetik egymást a fejemben, és ezek sajnos nem rendszertervezéssel, meg hasonlókkal foglalkoznak, hanem ezzel a vita-szerűséggel.
Például: szerinted sértegetlek. Ez szándékosságot tételez fel a részemről – tévesen. Attól, hogy téged idegesít a stílusom és a szövegem, még lehet, hogy nem idegesíteni akarlak. Valójában tisztelem benned a gondolkodni szándékozó embert, a kitartást. Csupán a motivációid némelyikével, és a változtatás nélkül unalomig ismételt klisékkel hadakozom, amelyekhez annyira ragaszkodsz, hogy támadásomat személyesnek veszed. Tudom milyen, belőlem is így püfölték ki a hőbörgést. Meg egy rakás személyes tapasztalat, amikor nagyon sokat szívtam amiatt, hogy ragaszkodtam néhány elképzelésemhez ahelyett, hogy objektívan, és az ellenérvekkel egy szinten tekintettem volna rájuk.
Javaslom, hogy szilveszter közeledtével néhány pohár bor/pezsgő/bármi után olvasd újra, amiket írok neked, hozzátéve, hogy személyesen is ugyanezt mondanám, és koccintani szeretnék veled közben. Gondold végig, miért annyira elterjedt szokás, hogy idegenek találkozáskor alkoholt fogyasztanak. Igen, csökkenti az intelligenciát, de még így is megéri, mert oldja a gátlásokat, a görcsös ragaszkodásokat, nyitottabbá tesz a saját gondolatokkal szembeni kérdésekre, a másik érveinek alaposabb vizsgálatára.
Egészségünkre!
Találtam viszont egy olyan szálat, amit érdemes tovább bontani, a nukleáris hulladékra. Ha újraolvasod: sehol nem írtam atomháborút – az túl finom megoldás lenne. Az atomerőművekről és azok hulladékáról beszélek.
Egyedül Fukushimát nézve, a 4-es blokk pihentető medencéjében 400 tonna fűtőelem van. Mondom pontosabban. Egy földrengéstől és robbanásoktól megtépázott épületben, a talajtól 30 méter magasan lévő vízmedencében „pihen” annyi hasadóanyag, amely a Hiroshimára ledobott bomba aktivitásának tizenötezerszeresét (nem elírás) képviseli.
Ha ebben a medencében az állandó keringés bármilyen okból megszűnik, a folyamatosan fejlődő hő lassan elpárologtatja, elforralja a vizet, amely nem csak hűt, de neutron-elnyelő szerepe is van. A száraz fűtőelem tömeg által kibocsájtott sugárzás szinte lehetetlenné tesz bármilyen munkát a környezetében, ezek tovább melegszenek, izzani kezdenek, majd a cirkónium burkolat meggyullad. Ez a tűz vízzel nem oltható, mert az izzó cirkónium 1300C fölött a vizet kémiailag bontja: közvetlenül oxidálódik, és hidrogént termel, ami köztudottan nem a legjobb dolog tűz ellen. A tárolómedence-tűz kérdését amerikai egyetemi kutatás keretében elemezték már, ennek alapján például javasolt lenne a túl közel lévő Tokió kitelepítése. Kell megismételnem ahhoz, hogy érzékelhető legyen az ötlet abszurditása?
És nem ez a legrosszabb lehetőség, mert azt feltételezi, hogy a nukleáris fűtőanyag helyben marad. Viszont akár egy ilyen tűz során, akár a megelőzését célzó, ha jól tudom, jelenleg folyamatban lévő kiürítés során bekövetkezhet egy (újabb?) helyi láncreakció: ha a sérült rudakból kihulló urán/plutónium pasztillák „túl sűrű” kupacot alkotnának. Ez egy óriási „piszkos bomba”, amikor a robbanás (a „normál” atombombával szemben, amelynél a láncreakció annyira gyors, hogy gyakorlatilag a teljes hasadóanyag tömeget felemészti) csak arra szolgál, hogy finom porrá őrölje és szétszórja a rendkívül aktív dúsított uránt és plutóniumot. Ez a por egyes megfigyelések szerint már most ott rohangál a környéken, és kis mértékben az egész bolygón – objektív adatokat nem fogunk látni talán soha. Ha az a medence ott eldurran, több elemzés szerint (magas légköri futóáramlatok) rövid idő alatt megváltoztatja az északi félgömb lakóinak létfeltételeit. A „rövid életű” plutónium fizikai felezési ideje is 25 EZER év, viszont nincs biológiai felezési ideje: felhalmozódik a herékben/petefészekben, és nem ürül ki amíg élsz.
Nyilván nem vagyok szakértő, és a saját fejem szerint rendelek valószínűséget a különféle forrásokhoz – de legalább igyekszem körültekintően tájékozódni. Ezek szerintem olyan események, amelyeknek semmilyen körülmények között sem szabadna bekövetkezni, most pedig a valószínűségük messze nem nulla, lehetséges globális hatásuk és az elkerülésükre tett erőfeszítések aránya elkeserítő. 400-nál több ilyen lehetséges piszkos bomba van a világon szétszórva, és újakat építenénk. És ez csak az az egyike azoknak a dolgoknak, amiket „árvízként” emlegetek.
Ennek fényében mondom, hogy az összes hadseregünket a hajunkra kenhetjük.
De hagyjuk is. Én ma nem tudok ott lenni, de aki ezt olvassa és megteheti, menjen ki ma délután a NAV tüntetésre www.facebook.com/events/598580456874418/ . Mert szerintem ez az a hely és idő, amikor el lehet kezdeni másként gondolkodni, és valóban megoldásokat keresni. Ha mész, vigyél egy másik zöld dossziét a nevemben (rá is írhatod). Köszönöm!
2013.12.28. 06:37:16
@calabria007: Ha számít neked valamit, kérlek, ezt legalább itt ne folytasd, semmi értelme.
Egyébként azért nem válaszoltam, mert szerintem nem volt megalapozott a javaslatod. Ha van hozzá türelmed, utánanézhetsz, hány publikus fórumon jelentkeztem, milyen szakértőknél próbálkoztam személyesen az évek során (blogomon a kapcsolatkeresés és a vita címke elég vastag). Nyilván csak azok szerepelnek, ahol a címzett érdekeit feltételezésem szerint nem sérti a publikálás. Ha van olyan kör, amelyben szerinted foglalkoznának a gondolataimmal, továbbítsd őket.
@valódi: A Géczi-szöveg számomra nem sok tartalommal bír, ha figyeltél, én ebben az irányban és hozzáállással nem látok megoldást.
Hajrá NAV tüntetés!
2013.12.28. 07:19:58
Oké, a plutónium leírása pontatlan volt. Egy elfogulatlannak tűnő forrás szerint ( www.physics.isu.edu/radinf/pluto.htm ) a vérbe kerülő mennyiség 45% a májba jut, ahol 20 év alatt feleződik, 45% a csontokba, ahonnan 50 év alatt tűnik el a fele. Csak 0.035% éri el a heréket és 0.011% a petefészket - ott viszont onnantól halálig jelen lesz, és dolgozik az utódok sokféleségén... :-/
2013. december 26., csütörtök
Ölök vagy ölnek
2013.12.26. 06:12:39
@tesz-vesz: Párbeszédünk arra hasonlít, mint amikor az Alvégi Hörpintő csárda bunyóbajnoka és egy harcművész próbál közös nevezőre jutni.
Te arról beszélsz, hogy hogyan kell sörösüveggel és széklábbal csatázni, én meg arról, hogy ez számomra teljesen értelmetlen. Azzal jössz, hogy és mi van, ha a Felvégi Koccintó nyolc fenegyereke megjelenik láncokkal és boxerrel? Én meg azt mondom: az bizony baj, és a legjobb az lenne, ha sem ők, sem mi nem hőbörögnénk, hanem értelmesen próbálnánk beszélgetni.
Árvíz idején mindenki a saját helyét kell tartsa; pofozkodással csak a fulladás sorrendjét lehet eldönteni, hiába nevezzük ma az utóbbit politikának, közéletnek meg történelemnek, hiába műveljük fórumokon, emailekben.
Láthatóan nem tudsz különbséget tenni a gondolkodásmódoddal szemben megfogalmazott, érvekkel alátámasztott kritika (ezt kapod tőlem), és a személyeskedés között (ezt adod másoknak). Felhívnám a figyelmedet arra, hogy a személyeskedés nem az, ami neked személyesen rosszul esik, ahogy egy pofon is ugyanúgy fáj, akár kocsmában, akár edzésen kapja be az ember. Csakhogy a harcművészet nem a fájdalom okozásról és eltűrésről szól, hanem … nagyon sok minden másról. De amíg neked ez is idegen, miért jönnék mondjuk ilyennel: a vita matematikája?
Én is úgy gondolom, hogy az általános iskolai „néma értő olvasás” révén egy felnőtt ember megértheti a szavaimat. Kár, hogy te folyamatosan az ellenkezőjét bizonyítod. Csak például vegyük az „összeomlás-hívő” fogalmat.
Gazdasági rendszerünk összeomlása általános iskolai matematikai ismeretekkel bizonyítható: a pénzügyi alapszabályok (kamatszedés) betartása elégséges feltétel a csődhöz, nem szükséges „gonosz bankban, aljas kisantantban” gondolkodni! Így ez nálam már a következmények kategóriájába tartozik: mindenki azt szeretné, ha már muszáj, inkább a másik menne csődbe, kerülne alulra egy kocsmai bunyóban. Ez teljesen jogos.
Az utóbbiról szörnyülködve kárálni a mai hangadók szerepe, akár „tesz-vesz” néven fórumokon, akár politikai pártként a tévében adják elő (számomra nincs érdemi különbség).
Az „összeomlás-hívő” az, aki képes elhitetni magával, hogy a káosz kikerülhetetlen, de fel lehet rá készülni és érdemes túlélni. Képes a civilizáció „párszáz évvel korábbi szinten való folytatásáról” beszélni nukleáris hulladékok, kémiai szennyezések, állandó fenntartást igénylő technikai környezet, végsőkig kimerített ökológiai és erőforrás rendszerek és nulla tapasztalat mellett. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ezek részleges ismerete miatt az agya már csökkentett módba kapcsolt: nem képes a reménytelennek tartott helyzetekkel foglalkozni.
Ez ma a „tömeg” viselkedése: „carpe diem” vagy patkány-stratégia (rejtőzés, feltétel nélküli túlélés).
Mindezt tehát teljesen természetes okokból tesszük ahelyett, hogy a saját dobozainkból kilépve igyekeznénk MOST megoldani a problémákat, amíg még lehet.
Én is tudom, hogy erre jelenleg nincs működő példa, nincs múltból készen felhasználható „instant megoldás”. Csak tapasztalat.
Tapasztalat Gandhi átmeneti sikere, és India/Pakisztán mai helyzete. Tapasztalat a diktatúrák általad emlegetett ideiglenes sikere, amit (akár fel is foghatnád) én sem tagadok, csak azt állítom, a nálad is szereplő „eleinte” nem véletlen, hanem ugyanúgy törvényszerű rész; az „érett” diktatúra Észak-Korea.
A tapasztalatokat azonban új, eddig soha nem látott módon kell rendszerbe foglalnunk. Kishantos ezen az úton jelent számomra használható közösségi; Ángyán József, Horváth András, Ácsné Éva, a Budai-perben ítélő bíró, … kiállása pedig követhető személyes példát.
Ángyán József támogatásában (és sok minden másban egyébként) egyetértek veled. Ez csak számodra jelent törést, nekem belefér, mert tartalmi és nem személyes alapon gondolkodom! A MÓDOT nem tudom elfogadni, mert ez számomra egyenlőségjelet tesz az ő évtizedes szakértelme, egyértelmű objektív érvei, és mondjuk Budai Gyula nagyúr, vagy Bitay Márton szócső úr végtelenül cinikus, felelőtlen handabandázása, állandó csúsztatásai közé. Egyetértünk, valóban kár, hogy ma az utóbbi ripacsok (bármilyen színűre is fessék őket) bitorolják az előbbi szakértők helyét. De nem azért, mert szerintem nekik van igazuk, hanem AHOGYAN a saját véleményüket kialakítják és képviselik.
Ott tényleg nem látok különbséget, hogy a „vörös-kék-zöld bárók” minden betűt betartva sütik a pecsenyéjüket, a „narancsos bugrisok” meg távirányítóként használják a törvényhozást. Nem hiszek a „nyilasok rendjében” sem („ez az igaz magyarok földje, lapulj komcsi-libsi-buzi-zsidó-cigány-… !”).
Én arról beszélek, hogy ezt az egész „dobozt” kell nagyon gyorsan először is MEGÉRTENI, aztán ennek birtokában egy motiváció-alapú, organikusan fejleszthető együttműködési szabályrendszerre cserélni. Különben az általad is képviselt „dobozon belüli”, a saját kőkorszaki színvonalán persze logikus gondolkodás („ölök vagy ölnek”) által valóban „kikerülhetetlen következmények” kirántják a sámlit alólunk.
@tesz-vesz: Párbeszédünk arra hasonlít, mint amikor az Alvégi Hörpintő csárda bunyóbajnoka és egy harcművész próbál közös nevezőre jutni.
Te arról beszélsz, hogy hogyan kell sörösüveggel és széklábbal csatázni, én meg arról, hogy ez számomra teljesen értelmetlen. Azzal jössz, hogy és mi van, ha a Felvégi Koccintó nyolc fenegyereke megjelenik láncokkal és boxerrel? Én meg azt mondom: az bizony baj, és a legjobb az lenne, ha sem ők, sem mi nem hőbörögnénk, hanem értelmesen próbálnánk beszélgetni.
Árvíz idején mindenki a saját helyét kell tartsa; pofozkodással csak a fulladás sorrendjét lehet eldönteni, hiába nevezzük ma az utóbbit politikának, közéletnek meg történelemnek, hiába műveljük fórumokon, emailekben.
Láthatóan nem tudsz különbséget tenni a gondolkodásmódoddal szemben megfogalmazott, érvekkel alátámasztott kritika (ezt kapod tőlem), és a személyeskedés között (ezt adod másoknak). Felhívnám a figyelmedet arra, hogy a személyeskedés nem az, ami neked személyesen rosszul esik, ahogy egy pofon is ugyanúgy fáj, akár kocsmában, akár edzésen kapja be az ember. Csakhogy a harcművészet nem a fájdalom okozásról és eltűrésről szól, hanem … nagyon sok minden másról. De amíg neked ez is idegen, miért jönnék mondjuk ilyennel: a vita matematikája?
Én is úgy gondolom, hogy az általános iskolai „néma értő olvasás” révén egy felnőtt ember megértheti a szavaimat. Kár, hogy te folyamatosan az ellenkezőjét bizonyítod. Csak például vegyük az „összeomlás-hívő” fogalmat.
Gazdasági rendszerünk összeomlása általános iskolai matematikai ismeretekkel bizonyítható: a pénzügyi alapszabályok (kamatszedés) betartása elégséges feltétel a csődhöz, nem szükséges „gonosz bankban, aljas kisantantban” gondolkodni! Így ez nálam már a következmények kategóriájába tartozik: mindenki azt szeretné, ha már muszáj, inkább a másik menne csődbe, kerülne alulra egy kocsmai bunyóban. Ez teljesen jogos.
Az utóbbiról szörnyülködve kárálni a mai hangadók szerepe, akár „tesz-vesz” néven fórumokon, akár politikai pártként a tévében adják elő (számomra nincs érdemi különbség).
Az „összeomlás-hívő” az, aki képes elhitetni magával, hogy a káosz kikerülhetetlen, de fel lehet rá készülni és érdemes túlélni. Képes a civilizáció „párszáz évvel korábbi szinten való folytatásáról” beszélni nukleáris hulladékok, kémiai szennyezések, állandó fenntartást igénylő technikai környezet, végsőkig kimerített ökológiai és erőforrás rendszerek és nulla tapasztalat mellett. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ezek részleges ismerete miatt az agya már csökkentett módba kapcsolt: nem képes a reménytelennek tartott helyzetekkel foglalkozni.
Ez ma a „tömeg” viselkedése: „carpe diem” vagy patkány-stratégia (rejtőzés, feltétel nélküli túlélés).
Mindezt tehát teljesen természetes okokból tesszük ahelyett, hogy a saját dobozainkból kilépve igyekeznénk MOST megoldani a problémákat, amíg még lehet.
Én is tudom, hogy erre jelenleg nincs működő példa, nincs múltból készen felhasználható „instant megoldás”. Csak tapasztalat.
Tapasztalat Gandhi átmeneti sikere, és India/Pakisztán mai helyzete. Tapasztalat a diktatúrák általad emlegetett ideiglenes sikere, amit (akár fel is foghatnád) én sem tagadok, csak azt állítom, a nálad is szereplő „eleinte” nem véletlen, hanem ugyanúgy törvényszerű rész; az „érett” diktatúra Észak-Korea.
A tapasztalatokat azonban új, eddig soha nem látott módon kell rendszerbe foglalnunk. Kishantos ezen az úton jelent számomra használható közösségi; Ángyán József, Horváth András, Ácsné Éva, a Budai-perben ítélő bíró, … kiállása pedig követhető személyes példát.
Ángyán József támogatásában (és sok minden másban egyébként) egyetértek veled. Ez csak számodra jelent törést, nekem belefér, mert tartalmi és nem személyes alapon gondolkodom! A MÓDOT nem tudom elfogadni, mert ez számomra egyenlőségjelet tesz az ő évtizedes szakértelme, egyértelmű objektív érvei, és mondjuk Budai Gyula nagyúr, vagy Bitay Márton szócső úr végtelenül cinikus, felelőtlen handabandázása, állandó csúsztatásai közé. Egyetértünk, valóban kár, hogy ma az utóbbi ripacsok (bármilyen színűre is fessék őket) bitorolják az előbbi szakértők helyét. De nem azért, mert szerintem nekik van igazuk, hanem AHOGYAN a saját véleményüket kialakítják és képviselik.
Ott tényleg nem látok különbséget, hogy a „vörös-kék-zöld bárók” minden betűt betartva sütik a pecsenyéjüket, a „narancsos bugrisok” meg távirányítóként használják a törvényhozást. Nem hiszek a „nyilasok rendjében” sem („ez az igaz magyarok földje, lapulj komcsi-libsi-buzi-zsidó-cigány-… !”).
Én arról beszélek, hogy ezt az egész „dobozt” kell nagyon gyorsan először is MEGÉRTENI, aztán ennek birtokában egy motiváció-alapú, organikusan fejleszthető együttműködési szabályrendszerre cserélni. Különben az általad is képviselt „dobozon belüli”, a saját kőkorszaki színvonalán persze logikus gondolkodás („ölök vagy ölnek”) által valóban „kikerülhetetlen következmények” kirántják a sámlit alólunk.
2013. december 21., szombat
Nincs más hátra, mint előre
2013.12.21. 05:42:55
@tesz-vesz: Lehet, hogy elefántcsont toronyban élek.
Viszont ha innen nézem a történelmet és a jelenkort, a te 40 katonatiszted eddig még sehol sem csinált "rendet", hanem polgár- (vagy "rendes") háborút. Előbbit azért, mert 200 másik katonatiszt áll mögöttük, akik szintén akarnak a hatalomból; utóbbit azért, mert ehhez értenek, társadalom szervezéshez meg nem. Én úgy tudom, a "polgári kormány" megjelenése szokott lenni az előrelépés, amikor az irányítást olyanok kapják meg, akik az adott szakterülethez értenek, nem az üldözési mánia és demagógia bajnokai (mint te, vagy ismert politikusaink).
Ez akkor szokott bekövetkezni, amikor a hozzád hasonló hőbörgők (lásd héják) "hősi harcaikban" végre kiirtották egymást, és az együttműködésre képes emberek (lásd galambok) azt mondják: inkább igyekszem együtt élni a más bőrszínű, gondolkodású, stb. emberrel ahelyett, hogy megpróbálnánk egymást megbélyegezni, deportálni vagy megölni. Aki pedig ilyen hülyeséget beszél, azt meg kell próbálni tanítani, ha nem megy, elszigetelni, mert a hőzöngés fertőzőbb, mint az önkritikus gondolkodás.
Ha Pintér Sándor nagyúrnak óhajod szerint sok csendőre lenne, akkor sem a csirketolvajokat bántaná elsősorban, mert nem ők a legveszélyesebbek (rájuk, mert nyilván ez a legfontosabb szempont). Viszont Horváth Andrást (NAV hírmondó) szimplán agyonverik, és aztán kiderítik, hogy valami narkós libsi banda volt. Ahogy a nagy példakép, Putyin birodalmában meg is történik, mert ott nem egy félkész ügyvédjelölt, hanem egy profi KGB tiszt lett az "erős vezető".
Neked ez lehet szimpatikus, de engedd meg, nekem NEM.
Neked ez lehet vattacukor - nekem történelmi logika.
Mondok egy mesét a saját szakterületemről.
Ma az a mítosz él, hogy a modern informatika eszközeit "a garázsban" találta fel néhány "nagy név" (Gates, Jobs, ...) Ettől aztán mindenki feljogosítva érzi magát, hogy beszéljen, ha már képes egymás után mondani a szavakat, mert hiszen ahogy nekik sikerült, úgy például te is feltalálhatod a spanyolviaszt, eljuthatsz "az igazsághoz" egy következtetési hibáktól hemzsegő mondatsorral.
A valóság viszont az, hogy 1969-ben a Xerox összehívott egy rakás ígéretes tehetséget az egyetemekről, és hagyta őket évekig dolgozni azon, hogy milyen lesz a világ, ha már nem kellenek papírok (Xerox, tudod, másolók). A csapat elvégezte a dolgát. Személyi számítógép, hálózat, lézernyomtató, ablakos, grafikus felhasználói felület, egér, OOP, ...
Sajnos (vagy szerencsére) a "megrendelő" nem tudott mit kezdeni az egésszel, mert idegen volt és nagyon drága. Az ifjú titánok viszont eljöttek látogatóba, egyszerűen ellopták az egészet, gazdagok és híresek lettek belőle. Ez nem gond, megérdemelték, sokat köszönhetünk nekik, mert ők találták ki, hogyan juthat el a jövő mindnyájunkhoz a mai versengő, pénzalapú környezetben. Az viszont gond, hogy ezzel elültették a "majd én kitalálom" mítoszt, az önkritika nélküli megmondogatás divatját.
Az én problémám viszonylag egyszerű. A kezem alatt lassan működni kezd egy olyan keretrendszer, amely a PARC kutatások szerves folytatásának tekinthető, csak én nem a "papír nélküli", hanem a "pénz nélküli" világot tekintettem célnak. A gond az, hogy ez egyaránt lehet a tökéletes, Orwell-féle diktatúra, vagy egy általam megálmodott, "galambok" hatékony önszervezését lehetővé tevő rendszer. Mivel ezt előre látom, évek óta keresek, mondjuk úgy, "tudatos galambokat", de csak a hozzád hasonló diktatúra, összeomlás, fajelmélet, stb. hívők jelentkeznek. Ha ez a minta jól reprezentálja a mai ember gondolkodását, vagyis az általam megálmodott evolúciós ugráshoz nincs meg a szükséges, felnőtthöz, a "homo sapiens" névhez méltó közösségi gondolkodás, akkor én egy leendő diktátornak dolgozom.
Vajon szabad ilyet tenni?
A válasz sokrétű. A gyógyszerkutatást sem lehet azzal abbahagyni, hogy méregként is használható az eredmény. Másrészt, egy valóban hatékony szervező rendszer nélkül mindenképpen összeomlik a mai világ, az általad megálmodott teljes káosznál pedig a diktatúra is jobb. Valószínűleg nem Orbáné, hanem a "háttérhatalomé", ha nem tudunk kiegyezni vele.
Tudom, neked ez mind vattacukor, meg "gumicsont szöveg", nem tudod felfogni. Nekem sincs több időm rád, mert ha januárban nem teszem le működőképes formában az asztalra, akkor még az én főnökeim türelme is elfogy (német "jó multi"). Tartozom nekik, mert hagytak dolgozni egy teljes évig a saját módszereimmel, mert úgy látszik, nem a vidámpark jut eszükbe a dolgaimról. Talán ők értenek is ahhoz, amiről beszélnek.
A hitem pedig azt mondja: az én dolgom a felkészülés, a Gondviselésé pedig az időzítés... szóval igyekszem a magam oldalát tisztességgel odatenni.
@tesz-vesz: Lehet, hogy elefántcsont toronyban élek.
Viszont ha innen nézem a történelmet és a jelenkort, a te 40 katonatiszted eddig még sehol sem csinált "rendet", hanem polgár- (vagy "rendes") háborút. Előbbit azért, mert 200 másik katonatiszt áll mögöttük, akik szintén akarnak a hatalomból; utóbbit azért, mert ehhez értenek, társadalom szervezéshez meg nem. Én úgy tudom, a "polgári kormány" megjelenése szokott lenni az előrelépés, amikor az irányítást olyanok kapják meg, akik az adott szakterülethez értenek, nem az üldözési mánia és demagógia bajnokai (mint te, vagy ismert politikusaink).
Ez akkor szokott bekövetkezni, amikor a hozzád hasonló hőbörgők (lásd héják) "hősi harcaikban" végre kiirtották egymást, és az együttműködésre képes emberek (lásd galambok) azt mondják: inkább igyekszem együtt élni a más bőrszínű, gondolkodású, stb. emberrel ahelyett, hogy megpróbálnánk egymást megbélyegezni, deportálni vagy megölni. Aki pedig ilyen hülyeséget beszél, azt meg kell próbálni tanítani, ha nem megy, elszigetelni, mert a hőzöngés fertőzőbb, mint az önkritikus gondolkodás.
Ha Pintér Sándor nagyúrnak óhajod szerint sok csendőre lenne, akkor sem a csirketolvajokat bántaná elsősorban, mert nem ők a legveszélyesebbek (rájuk, mert nyilván ez a legfontosabb szempont). Viszont Horváth Andrást (NAV hírmondó) szimplán agyonverik, és aztán kiderítik, hogy valami narkós libsi banda volt. Ahogy a nagy példakép, Putyin birodalmában meg is történik, mert ott nem egy félkész ügyvédjelölt, hanem egy profi KGB tiszt lett az "erős vezető".
Neked ez lehet szimpatikus, de engedd meg, nekem NEM.
Neked ez lehet vattacukor - nekem történelmi logika.
Mondok egy mesét a saját szakterületemről.
Ma az a mítosz él, hogy a modern informatika eszközeit "a garázsban" találta fel néhány "nagy név" (Gates, Jobs, ...) Ettől aztán mindenki feljogosítva érzi magát, hogy beszéljen, ha már képes egymás után mondani a szavakat, mert hiszen ahogy nekik sikerült, úgy például te is feltalálhatod a spanyolviaszt, eljuthatsz "az igazsághoz" egy következtetési hibáktól hemzsegő mondatsorral.
A valóság viszont az, hogy 1969-ben a Xerox összehívott egy rakás ígéretes tehetséget az egyetemekről, és hagyta őket évekig dolgozni azon, hogy milyen lesz a világ, ha már nem kellenek papírok (Xerox, tudod, másolók). A csapat elvégezte a dolgát. Személyi számítógép, hálózat, lézernyomtató, ablakos, grafikus felhasználói felület, egér, OOP, ...
Sajnos (vagy szerencsére) a "megrendelő" nem tudott mit kezdeni az egésszel, mert idegen volt és nagyon drága. Az ifjú titánok viszont eljöttek látogatóba, egyszerűen ellopták az egészet, gazdagok és híresek lettek belőle. Ez nem gond, megérdemelték, sokat köszönhetünk nekik, mert ők találták ki, hogyan juthat el a jövő mindnyájunkhoz a mai versengő, pénzalapú környezetben. Az viszont gond, hogy ezzel elültették a "majd én kitalálom" mítoszt, az önkritika nélküli megmondogatás divatját.
Az én problémám viszonylag egyszerű. A kezem alatt lassan működni kezd egy olyan keretrendszer, amely a PARC kutatások szerves folytatásának tekinthető, csak én nem a "papír nélküli", hanem a "pénz nélküli" világot tekintettem célnak. A gond az, hogy ez egyaránt lehet a tökéletes, Orwell-féle diktatúra, vagy egy általam megálmodott, "galambok" hatékony önszervezését lehetővé tevő rendszer. Mivel ezt előre látom, évek óta keresek, mondjuk úgy, "tudatos galambokat", de csak a hozzád hasonló diktatúra, összeomlás, fajelmélet, stb. hívők jelentkeznek. Ha ez a minta jól reprezentálja a mai ember gondolkodását, vagyis az általam megálmodott evolúciós ugráshoz nincs meg a szükséges, felnőtthöz, a "homo sapiens" névhez méltó közösségi gondolkodás, akkor én egy leendő diktátornak dolgozom.
Vajon szabad ilyet tenni?
A válasz sokrétű. A gyógyszerkutatást sem lehet azzal abbahagyni, hogy méregként is használható az eredmény. Másrészt, egy valóban hatékony szervező rendszer nélkül mindenképpen összeomlik a mai világ, az általad megálmodott teljes káosznál pedig a diktatúra is jobb. Valószínűleg nem Orbáné, hanem a "háttérhatalomé", ha nem tudunk kiegyezni vele.
Tudom, neked ez mind vattacukor, meg "gumicsont szöveg", nem tudod felfogni. Nekem sincs több időm rád, mert ha januárban nem teszem le működőképes formában az asztalra, akkor még az én főnökeim türelme is elfogy (német "jó multi"). Tartozom nekik, mert hagytak dolgozni egy teljes évig a saját módszereimmel, mert úgy látszik, nem a vidámpark jut eszükbe a dolgaimról. Talán ők értenek is ahhoz, amiről beszélnek.
A hitem pedig azt mondja: az én dolgom a felkészülés, a Gondviselésé pedig az időzítés... szóval igyekszem a magam oldalát tisztességgel odatenni.
2013. december 19., csütörtök
Most vagy soha...
2013.12.19. 04:01:47
Én pl Gyulai Iván (nyilván kevésbé látványos) előadásaiból igyekeztem kiművelődni, amelyekből arra lyukadtam ki, hogy nem csak a lecsupaszított, nagy táblákban, öntözéssel művelt területek borultak meg végérvényesen (folyamatosan száradnak, a csapadékeloszlás változása miatt egyre inkább veszítenek a mennyiségükből), hanem az ottmaradó talaj tápanyag és baktérium/gomba/féreg/rovar, ... tömege is a töredékére esett vissza ("minőség"). Erre hivatkozom, amikor azt mondom, hogy jó esetben is sok ember-generációnyi idő kell, mire önmagától elérné azt a szintet, amely alkalmas volt az emberi közösségek fenntartására. Továbbá: messze hordó fegyverek idejében nincs mód egy akkora termőterület megvédésére, amelyen egy vegyszerek és munkagépek nélkül, csak a saját fizikai erejére támaszkodó (továbbá sok-generációs HELYI tapasztalat nélkül, szakértelem és "ősi": kevésbé termékeny, de ellenállóbb növények hiányában kísérletező) közösség meg tud élni.
Az "emberi civilizáció" fogalmán pedig nem csupán a biológiai fajt, hanem az egyedek által hordozott és továbbadott nyelv, gondolkodás, tudás, élmények összességét értem. Ez ilyen körülmények között villámgyorsan értéktelenné válik, eltűnik, és (szerintem mesébe illő jó feltételek esetén is) elképzelhetetlen idő kellene az újraépüléséhez, amit így valójában nem is érdemes "újraépülésnek" nevezni. Ahogy ma is karistolunk néhány "érthetetlen" régészeti leletet, de már nem ismerjük a keletkezésük kontextusát.
A kezdő sakkozó fogcsikorgatva küzd az utolsó bábuig, és ezért hősnek tartja magát - a profi akkor áll fel a táblától, amikor már csak az ellenfele hibája esetén nyerhetne, de tudja, hogy erre nem érdemes építeni.
Számomra érdektelen az "összeomlás után". Előtte, MOST kell értelmesen, konstruktívan, vagdalkozás nélkül összefogni bárkivel, akiben van erre motiváció, még ha bizonyos területeken nem is értünk egyet. Olyan értékek mentén, amelyet például Kishantos képvisel, és olyan emberekkel, akiket különféle körökben, például a most formálódó TESZ ( www.tesz.info/ ) környékén megismertem. Szerintem meg kell oldanunk a mai problémát, és tovább lépni; az összeomlás elfogadása és a kardcsörtetés nem játszik.
@Alfőmérnök: Ez volt már?
Itt még nem láttam... ;-)
Én pl Gyulai Iván (nyilván kevésbé látványos) előadásaiból igyekeztem kiművelődni, amelyekből arra lyukadtam ki, hogy nem csak a lecsupaszított, nagy táblákban, öntözéssel művelt területek borultak meg végérvényesen (folyamatosan száradnak, a csapadékeloszlás változása miatt egyre inkább veszítenek a mennyiségükből), hanem az ottmaradó talaj tápanyag és baktérium/gomba/féreg/rovar, ... tömege is a töredékére esett vissza ("minőség"). Erre hivatkozom, amikor azt mondom, hogy jó esetben is sok ember-generációnyi idő kell, mire önmagától elérné azt a szintet, amely alkalmas volt az emberi közösségek fenntartására. Továbbá: messze hordó fegyverek idejében nincs mód egy akkora termőterület megvédésére, amelyen egy vegyszerek és munkagépek nélkül, csak a saját fizikai erejére támaszkodó (továbbá sok-generációs HELYI tapasztalat nélkül, szakértelem és "ősi": kevésbé termékeny, de ellenállóbb növények hiányában kísérletező) közösség meg tud élni.
Az "emberi civilizáció" fogalmán pedig nem csupán a biológiai fajt, hanem az egyedek által hordozott és továbbadott nyelv, gondolkodás, tudás, élmények összességét értem. Ez ilyen körülmények között villámgyorsan értéktelenné válik, eltűnik, és (szerintem mesébe illő jó feltételek esetén is) elképzelhetetlen idő kellene az újraépüléséhez, amit így valójában nem is érdemes "újraépülésnek" nevezni. Ahogy ma is karistolunk néhány "érthetetlen" régészeti leletet, de már nem ismerjük a keletkezésük kontextusát.
A kezdő sakkozó fogcsikorgatva küzd az utolsó bábuig, és ezért hősnek tartja magát - a profi akkor áll fel a táblától, amikor már csak az ellenfele hibája esetén nyerhetne, de tudja, hogy erre nem érdemes építeni.
Számomra érdektelen az "összeomlás után". Előtte, MOST kell értelmesen, konstruktívan, vagdalkozás nélkül összefogni bárkivel, akiben van erre motiváció, még ha bizonyos területeken nem is értünk egyet. Olyan értékek mentén, amelyet például Kishantos képvisel, és olyan emberekkel, akiket különféle körökben, például a most formálódó TESZ ( www.tesz.info/ ) környékén megismertem. Szerintem meg kell oldanunk a mai problémát, és tovább lépni; az összeomlás elfogadása és a kardcsörtetés nem játszik.
2013. december 17., kedd
Jövőképek
2013.12.17. 05:40:25
@tesz-vesz: tükör: nekem meg a te szöveged lufi, egyszerűen nem is kapcsolódik az én írásomhoz, csak az a tény, hogy a válasz gombot nyomtad meg és felmerül benne néhány szó tőlem.
Érted? Nincs "erős logikai kapcsolat". Ez így nem vita, csak a saját véleményed lelkes ismétlése. Divatos, a csapból is ez folyik - de NEM intellektuális tevékenység, csak alacsony szintű agyi reflex. Mutatom.
"tudod én is ezt gondoltam mikor jöttél az éhségsztrájkolással! :)"
@tesz-vesz: tükör: nekem meg a te szöveged lufi, egyszerűen nem is kapcsolódik az én írásomhoz, csak az a tény, hogy a válasz gombot nyomtad meg és felmerül benne néhány szó tőlem.
Érted? Nincs "erős logikai kapcsolat". Ez így nem vita, csak a saját véleményed lelkes ismétlése. Divatos, a csapból is ez folyik - de NEM intellektuális tevékenység, csak alacsony szintű agyi reflex. Mutatom.
"tudod én is ezt gondoltam mikor jöttél az éhségsztrájkolással! :)"
NEM jöttem éhségsztrájkolással, ezt te találtad ki. Lásd: szalmabáb (strawman) érvelési hiba.
"azt fogadom el igaznak, hogy nem Gandhi döntötte meg a rendszert? nem ez az igazság?"
"azt fogadom el igaznak, hogy nem Gandhi döntötte meg a rendszert? nem ez az igazság?"
A Nap nem azért kel fel, mert kukorékol a kakas - viszont a többség mégis a kukorékolásra ébred. Ajánlott olvasmány Malcolm Gladwell: Fordulópont című könyve.
"most nem tudom, h jön ide a talaj termőképessége 1700-ban. ne erről beszéltem, ezt nem vitatom."
"most nem tudom, h jön ide a talaj termőképessége 1700-ban. ne erről beszéltem, ezt nem vitatom."
Arról beszéltél, hogy egy összeomlás után a népesség és technológia az 1700-as szintre esik vissza. Én arra mutattam rá, hogy ez egy teljesen megalapozatlan, Matolcsy-szintű tündérmese, amit azért találsz ki, mert az agyad képtelen elfogadni a teljes pusztulás lehetőségét. Ez természetes védekezési reflex, ugyanezt lehetett látni a MAL vezér arcán, amikor ott állt a szétment gát alján, és azt mondta, hogy "nem hitte volna". Nyilván nem hitte - de akkor nem kellett volna az igazgatói székbe ülni.
Te "nem hiszel" a totális összeomlásban, helyette légvárakat építesz és ezek védelmében kakaskodsz gyakran alpári, szinte mindig személyeskedő módon. (Velem azért nem tudod megtenni, mert erőszakmentesen támadok, és tudod, hogy rá se bagóznék, legfeljebb legyintenék és abbahagynám... ennyit az éhségsztrájkról :-) ) Ez így elég harmatos.
"ez most lufiszövegre sikeredett, de legalább reagálni könnyű rá."
"ez most lufiszövegre sikeredett, de legalább reagálni könnyű rá."
Igen, a megértés elkerülése, és utána zsigeri reflexek előrántása könnyű. Ahogy mondom is: ez NEM gondolkodás. Köszönöm, hogy egyetértesz velem.
"pedig akár egy év alatt is stabilizálhatnánk már a rendszert ha 40 katonatiszt elfoglalja a parlamentet holnap. ehhez képest az a 10-30 év elég sok lehet."
"pedig akár egy év alatt is stabilizálhatnánk már a rendszert ha 40 katonatiszt elfoglalja a parlamentet holnap. ehhez képest az a 10-30 év elég sok lehet."
Ez pedig arra gyönyörű példa, hogy saját elvakultságod megakadályozza azt, hogy egyáltalán lásd, mi történik. A Fidesz pontosan ezzel a katonai mentalitással "foglalta el" a Parlamentet, pontosan ezt a háborús propagandát folytatja a "Békemenet" élén. Semmibe veszi a demokratikus struktúrák mögötti szándékot, pontosabban valószínűleg meg sem érti azt, amit a Kishantosról szóló levelemben részletezek a diktatúra és demokrácia leírásában. Ahogy te sem.
Pintér Sándornak ígérete és hite ellenére sem sikerült rendet teremtenie, mert a rend ilyen módon nem megteremthető. Ajánlott háttér olvasmány: dinamikus és statikus egyensúly közötti különbség. Statikus egyensúly nem hozható létre diktatórikus eszközökkel, mert ez nem érzékeny a résztvevők motivációira, hanem meghatározni akarja azt.
A 40 katonatiszted nyilván szükségállapottal kezdene. Ha működne a modell, akkor a szomszédos országok is előrántanák a saját katonatisztjeiket. 5 éven belül valódi háborúkkal pazarolnánk el az erőforrásaink utolsó morzsáit, és ezzel szétvernénk a maradék működő infrastruktúrát. Ezt nevezed gondolkodásnak, jövőképnek? Ennek védelmében nevezel oktatsz másokat?
Sajnálom, de erről tényleg a "szánalmas" jelző a legfinomabb, ami eszembe jut.
"nem apellálhatun k arra hogy az emberek okosabbak lesznek, hiába látok én valaiféle fejlődést a kormányokban , itt vannak ma már a bajnaik, akik megint összezavarják a fejeket."
Nem "az emberekre" apellálok. Abban reménykedem, hogy az önmagát gondolkodó magyar embernek tartó közvetlen beszélgető partnerem, jelenleg te, képes lesz kilépni a saját árnyékából, és olyasmit művelni, amit én is gondolkodásnak nevezek. A "tömeg" mintát követ, az egyén lehet képes mintát alkotni, ha felnő ehhez a feladathoz. Jelen pillanatban, elnézést kérek érte, de baromi messze vagyunk egymástól - ebben valószínűleg egyetértünk.
Pintér Sándornak ígérete és hite ellenére sem sikerült rendet teremtenie, mert a rend ilyen módon nem megteremthető. Ajánlott háttér olvasmány: dinamikus és statikus egyensúly közötti különbség. Statikus egyensúly nem hozható létre diktatórikus eszközökkel, mert ez nem érzékeny a résztvevők motivációira, hanem meghatározni akarja azt.
A 40 katonatiszted nyilván szükségállapottal kezdene. Ha működne a modell, akkor a szomszédos országok is előrántanák a saját katonatisztjeiket. 5 éven belül valódi háborúkkal pazarolnánk el az erőforrásaink utolsó morzsáit, és ezzel szétvernénk a maradék működő infrastruktúrát. Ezt nevezed gondolkodásnak, jövőképnek? Ennek védelmében nevezel oktatsz másokat?
Sajnálom, de erről tényleg a "szánalmas" jelző a legfinomabb, ami eszembe jut.
"nem apellálhatun k arra hogy az emberek okosabbak lesznek, hiába látok én valaiféle fejlődést a kormányokban , itt vannak ma már a bajnaik, akik megint összezavarják a fejeket."
Nem "az emberekre" apellálok. Abban reménykedem, hogy az önmagát gondolkodó magyar embernek tartó közvetlen beszélgető partnerem, jelenleg te, képes lesz kilépni a saját árnyékából, és olyasmit művelni, amit én is gondolkodásnak nevezek. A "tömeg" mintát követ, az egyén lehet képes mintát alkotni, ha felnő ehhez a feladathoz. Jelen pillanatban, elnézést kérek érte, de baromi messze vagyunk egymástól - ebben valószínűleg egyetértünk.
2013. december 16., hétfő
Gondolkodás folytatás
2013.12.16. 05:12:58
@tesz-vesz: Szerintem pedig te tévedsz – és ekkor számít a kettőnk gondolkodása közti minőségi különbség; elnézést kérek érte, de az általad előadottat nevezem „szánalmas kísérletezésnek”.
Te azt fogadod el igaznak, ami számodra szimpatikus – én pedig azt, amit én magam és vitapartnereim (normális, szabályok szerint folyó vitában) nem vagyunk képesek érdemben cáfolni, az összes ismert ténynek megfelel, képes használható választ adni nehéz kérdésekre (nem bűnbakokat és felelősöket jelöl ki), nem megosztásra épül, hatékonyan képes előre jelezni jövőbeli eseményeket, ÉS: felhasználható egy értelmes jövőkép kialakításában.
Ugye, mennyivel hosszabb az a felsorolás, amelynek az általam alkotott rendszer kénytelen megfelelni? Nyilván messze több idő egy ilyet kialakítani, sokkal bonyolultabb összefüggésekre épül, és bizony, még a megértéséhez is jobban fel kell kötni a gatyát, mint amennyire megszoktad.
A kérdéseidre természetesen már régen válaszoltam, de sajnos ezek hosszúak és bonyolultak, messze kívül esnek a komfortzónán, nem csak a tiéden. Helyesebb azt mondani, hogy az eddigi értő olvasók száma az eltelt évek alatt a nullához konvergál, még a kiemelkedő, szakértő, akadémikus körök agya is ledobja az ékszíjat. Ezért mondom, hogy persze, a nagy számok törvénye alapján én vagyok a hülye – ahogy csak példaként, Semmelweis Ignác is az volt. Ő is tényekkel próbált érvelni a megszokással szemben, ahogy én is megpróbálom elővenni azokat a tényeket, amelyeket te is ismersz, csak nem foglalkozol velük, mert akkor kénytelen lennél elvetni a számodra szimpatikus mesét.
Mekkora volt a talaj termőképessége 1700-ban, és mekkora most? Mit mondanál bármely termőterületen az ottani ökológiai egyensúlyról (fajgazdagság, önszabályozó körfolyamatok) akkor és most? Mit tudott az akkori ember a saját környezetéről (honnan vehet ivóvizet, hol és hogyan termelhet és tárolhat élelmiszert) akkor és most? Mennyire értett az állattartáshoz (hogy ne ő vonszolja az ekét)? Mennyi ma az emberi erővel elérhető, külszíni fejtésű energiaforrás, egyéb nyersanyagok (ha az első két télen elégettük már az összes könyvet és bútort)? Hogyan gondozza kézi erővel a vízvédelmi rendszereket, amelyek összeomlása országrészeket tehet lakhatatlanná? Hogyan kezeli a veszélyes hulladékokat, hogyan akadályozza meg a tárolómedence tüzeket (tudtommal Amerikában az eddig elhasznált ÖSSZES nukleáris fűtőelem keringetett vizes medencében van, amihez sok biciklista kell, hogy ne csináljanak katasztrófát)? Mit képes ma megtenni egy furgonra való bedrogozott gyerek Kalasnyikovokkal (Afrika ma messze van, de az általad elképzelt jövőben ide jön)?
A minket fenntartó rendszereket elpusztítottuk. Pont és múlt idő. Nem csak az emberi civilizáció az, amely ma már csak a tehetetlenségénél fogva ketyeg egy darabig, a Föld bolygó ökoszisztémája is ebben az üzemmódban van. Persze az élővilág egésze természetesen túlélt nálunk nagyobb csapásokat is. Viszont az a végtelenül vékony tartomány, amelyben a civilizált emberi faj létezni képes, megszűnőben van, és számunkra felfoghatatlan időtávon, számunkra felfoghatatlanul másféle folytatás következik.
Ha hagyjuk. Mert ahogy elpusztítani képesek voltunk, úgy ma még meg is menthetjük ezt a világot, "az ember világát". Ismétlem, ez megint egy olyan állítás, amelyet én magam, (és az a néhány eddigi érdemi vitapartnerem) cáfolni miden erőfeszítés ellenére nem voltunk képesek. Az emberi faj mai képességei hétköznapi gondolkodással ugyanúgy szinte felmérhetetlenek, ahogy az éretlen felhasználásuk által okozott pusztítás, és annak kikerülhetetlen, jámbor ábrándozással nem kezelhető következményei is.
Kishantos számomra nem „egy biogazdaság”, meg jogi, politikai probléma, hanem a fajunk fennmaradásának receptjét hordozza: az ott élők egyéni gondolkodása, hite, környezethez és saját szerephez való hozzáállása, óriási szaktudása, helyi és globális kommunikációja, együttműködése.
A számomra egymástól nehezen megkülönböztethető infantilis "farkasok" gondolkodásmódja számára (legyenek azok bármilyen színű politikai szereplők vagy önmentő konzervgyűjtő Kalasnyikov-huszárok, eszement térképészek) nincs hely azon az egyetlen, cérnavékony ösvényen, amely szerintem is élhető jövő felé vezet. Erőszakmentességet fogadtam, mint stratégiát; nem örülök mások fájdalmának - de nem sírok egy üszkös végtag levágásán sem annak érdekében, hogy az egész életben maradjon. Ajánlott olvasmányom számodra túlélős témában:hajnalvilag.blogspot.hu/2012/10/a-sotet-nap-tuloldalan.html
@tesz-vesz: Szerintem pedig te tévedsz – és ekkor számít a kettőnk gondolkodása közti minőségi különbség; elnézést kérek érte, de az általad előadottat nevezem „szánalmas kísérletezésnek”.
Te azt fogadod el igaznak, ami számodra szimpatikus – én pedig azt, amit én magam és vitapartnereim (normális, szabályok szerint folyó vitában) nem vagyunk képesek érdemben cáfolni, az összes ismert ténynek megfelel, képes használható választ adni nehéz kérdésekre (nem bűnbakokat és felelősöket jelöl ki), nem megosztásra épül, hatékonyan képes előre jelezni jövőbeli eseményeket, ÉS: felhasználható egy értelmes jövőkép kialakításában.
Ugye, mennyivel hosszabb az a felsorolás, amelynek az általam alkotott rendszer kénytelen megfelelni? Nyilván messze több idő egy ilyet kialakítani, sokkal bonyolultabb összefüggésekre épül, és bizony, még a megértéséhez is jobban fel kell kötni a gatyát, mint amennyire megszoktad.
A kérdéseidre természetesen már régen válaszoltam, de sajnos ezek hosszúak és bonyolultak, messze kívül esnek a komfortzónán, nem csak a tiéden. Helyesebb azt mondani, hogy az eddigi értő olvasók száma az eltelt évek alatt a nullához konvergál, még a kiemelkedő, szakértő, akadémikus körök agya is ledobja az ékszíjat. Ezért mondom, hogy persze, a nagy számok törvénye alapján én vagyok a hülye – ahogy csak példaként, Semmelweis Ignác is az volt. Ő is tényekkel próbált érvelni a megszokással szemben, ahogy én is megpróbálom elővenni azokat a tényeket, amelyeket te is ismersz, csak nem foglalkozol velük, mert akkor kénytelen lennél elvetni a számodra szimpatikus mesét.
Mekkora volt a talaj termőképessége 1700-ban, és mekkora most? Mit mondanál bármely termőterületen az ottani ökológiai egyensúlyról (fajgazdagság, önszabályozó körfolyamatok) akkor és most? Mit tudott az akkori ember a saját környezetéről (honnan vehet ivóvizet, hol és hogyan termelhet és tárolhat élelmiszert) akkor és most? Mennyire értett az állattartáshoz (hogy ne ő vonszolja az ekét)? Mennyi ma az emberi erővel elérhető, külszíni fejtésű energiaforrás, egyéb nyersanyagok (ha az első két télen elégettük már az összes könyvet és bútort)? Hogyan gondozza kézi erővel a vízvédelmi rendszereket, amelyek összeomlása országrészeket tehet lakhatatlanná? Hogyan kezeli a veszélyes hulladékokat, hogyan akadályozza meg a tárolómedence tüzeket (tudtommal Amerikában az eddig elhasznált ÖSSZES nukleáris fűtőelem keringetett vizes medencében van, amihez sok biciklista kell, hogy ne csináljanak katasztrófát)? Mit képes ma megtenni egy furgonra való bedrogozott gyerek Kalasnyikovokkal (Afrika ma messze van, de az általad elképzelt jövőben ide jön)?
A minket fenntartó rendszereket elpusztítottuk. Pont és múlt idő. Nem csak az emberi civilizáció az, amely ma már csak a tehetetlenségénél fogva ketyeg egy darabig, a Föld bolygó ökoszisztémája is ebben az üzemmódban van. Persze az élővilág egésze természetesen túlélt nálunk nagyobb csapásokat is. Viszont az a végtelenül vékony tartomány, amelyben a civilizált emberi faj létezni képes, megszűnőben van, és számunkra felfoghatatlan időtávon, számunkra felfoghatatlanul másféle folytatás következik.
Ha hagyjuk. Mert ahogy elpusztítani képesek voltunk, úgy ma még meg is menthetjük ezt a világot, "az ember világát". Ismétlem, ez megint egy olyan állítás, amelyet én magam, (és az a néhány eddigi érdemi vitapartnerem) cáfolni miden erőfeszítés ellenére nem voltunk képesek. Az emberi faj mai képességei hétköznapi gondolkodással ugyanúgy szinte felmérhetetlenek, ahogy az éretlen felhasználásuk által okozott pusztítás, és annak kikerülhetetlen, jámbor ábrándozással nem kezelhető következményei is.
Kishantos számomra nem „egy biogazdaság”, meg jogi, politikai probléma, hanem a fajunk fennmaradásának receptjét hordozza: az ott élők egyéni gondolkodása, hite, környezethez és saját szerephez való hozzáállása, óriási szaktudása, helyi és globális kommunikációja, együttműködése.
A számomra egymástól nehezen megkülönböztethető infantilis "farkasok" gondolkodásmódja számára (legyenek azok bármilyen színű politikai szereplők vagy önmentő konzervgyűjtő Kalasnyikov-huszárok, eszement térképészek) nincs hely azon az egyetlen, cérnavékony ösvényen, amely szerintem is élhető jövő felé vezet. Erőszakmentességet fogadtam, mint stratégiát; nem örülök mások fájdalmának - de nem sírok egy üszkös végtag levágásán sem annak érdekében, hogy az egész életben maradjon. Ajánlott olvasmányom számodra túlélős témában:hajnalvilag.blogspot.hu/2012/10/a-sotet-nap-tuloldalan.html
2013. december 13., péntek
A feketeleves: azért üvöltözünk, mert gondolkodni félünk...
Mandiner, 2013.12.13. 05:54:02
@tesz-vesz: Hát igen, lassan eljutunk a központi kérdésekhez.
Ha az erőforrásaink kimerülnek, akkor az emberi civilizáció véget ér. Annyira megszoktuk már, hogy nem is látjuk azt a hatalmas hálózatot, amely a mindennapi életünk környezetét biztosítja, amely nélkül napok alatt káoszba süllyedünk, ahonnan külső segítség nélkül nincs kilábalás (lásd pl New Orleans, Haiti). Globális összeomlás esetén nincs ilyen – viszont van 400 pörgő atomreaktor, kimerült talajok, hulladéklerakók, klímaváltozás, és egy önellátásra képtelen óriási embertömeg. Írtam róla eleget, ne menjünk itt bele a folytatásba, elég annyi, hogy elemzésem szerint aki hamarabb hal meg, jobban jár.
Az egyetlen végiggondolásra érdemes út pedig mindezek megelőzése, mert erre viszont van mód. Sajnos a mai gondolkodásunk és kommunikációs/vita képességünk (pontosabban az a szánalmas kísérletezés, amit ma ezeken a szavakon értünk) viszont erre nem elég (érdektelen, hogy te mit hiszel vagy tételezel fel). Jó hír, hogy nem is kell mindenkinek teljes mélységében érteni, csak (hajjajaj…) látható, működő mintákat kellene felmutatni. Ilyen minta Kishantos, vagy Ángyán József sajnálatos módon egyedülálló küzdelme, de önmagában kevés. Arra lenne szükség, hogy az önmagukat gondolkodónak tartó emberek felfogják a jelentőségét, és a saját egyetlen voksukat indulatok nélkül, de határozottan mellé tegyék – és pont NE adjanak alapot arra, hogy alacsony szintű kötözködésbe, kocsmai késdobálásba fullasszuk ezt az ügyet.
Ez sokkal fontosabb, mint a vég nélküli moralizálás, büntetősdi. Hányszor próbáltam elmagyarázni a saját gyerekemnek, hogy a lényeg a hibák feltárása, az okok megszüntetése annak érdekében, hogy ma, holnap ne kövessük el őket – nem pedig az, hogy megteremtsük a bűn és büntetés valamiféle idióta „egyensúlyát”. Felnőttként ez másként lenne? Vagy inkább az a helyzet, hogy ma elfelejtettünk felnőni, és egy gyerekes hozzáállással próbálunk önállónak tűnő módon cselekedni?
Az erőszakmentességet a birkasággal összemosni súlyos tévedés – lásd az összes komolyabb keleti gondolkodó, harcművész hozzáállását, vagy Gandhit. Valójában az erőszakmentesség a legkeményebb hozzáállás, mert az ellenfélnek nincs mentsége a saját erőszakos viselkedésére!
@tesz-vesz: Hát igen, lassan eljutunk a központi kérdésekhez.
Ha az erőforrásaink kimerülnek, akkor az emberi civilizáció véget ér. Annyira megszoktuk már, hogy nem is látjuk azt a hatalmas hálózatot, amely a mindennapi életünk környezetét biztosítja, amely nélkül napok alatt káoszba süllyedünk, ahonnan külső segítség nélkül nincs kilábalás (lásd pl New Orleans, Haiti). Globális összeomlás esetén nincs ilyen – viszont van 400 pörgő atomreaktor, kimerült talajok, hulladéklerakók, klímaváltozás, és egy önellátásra képtelen óriási embertömeg. Írtam róla eleget, ne menjünk itt bele a folytatásba, elég annyi, hogy elemzésem szerint aki hamarabb hal meg, jobban jár.
Az egyetlen végiggondolásra érdemes út pedig mindezek megelőzése, mert erre viszont van mód. Sajnos a mai gondolkodásunk és kommunikációs/vita képességünk (pontosabban az a szánalmas kísérletezés, amit ma ezeken a szavakon értünk) viszont erre nem elég (érdektelen, hogy te mit hiszel vagy tételezel fel). Jó hír, hogy nem is kell mindenkinek teljes mélységében érteni, csak (hajjajaj…) látható, működő mintákat kellene felmutatni. Ilyen minta Kishantos, vagy Ángyán József sajnálatos módon egyedülálló küzdelme, de önmagában kevés. Arra lenne szükség, hogy az önmagukat gondolkodónak tartó emberek felfogják a jelentőségét, és a saját egyetlen voksukat indulatok nélkül, de határozottan mellé tegyék – és pont NE adjanak alapot arra, hogy alacsony szintű kötözködésbe, kocsmai késdobálásba fullasszuk ezt az ügyet.
Ez sokkal fontosabb, mint a vég nélküli moralizálás, büntetősdi. Hányszor próbáltam elmagyarázni a saját gyerekemnek, hogy a lényeg a hibák feltárása, az okok megszüntetése annak érdekében, hogy ma, holnap ne kövessük el őket – nem pedig az, hogy megteremtsük a bűn és büntetés valamiféle idióta „egyensúlyát”. Felnőttként ez másként lenne? Vagy inkább az a helyzet, hogy ma elfelejtettünk felnőni, és egy gyerekes hozzáállással próbálunk önállónak tűnő módon cselekedni?
Az erőszakmentességet a birkasággal összemosni súlyos tévedés – lásd az összes komolyabb keleti gondolkodó, harcművész hozzáállását, vagy Gandhit. Valójában az erőszakmentesség a legkeményebb hozzáállás, mert az ellenfélnek nincs mentsége a saját erőszakos viselkedésére!
2013. december 12., csütörtök
A vita-vita folytatása a Mandiner blogon...
2013.12.12. 22:04:38
@tesz-vesz: Természetesen én is becsülöm a hozzáállásodat, amellyel a nyílt kritikát fogadod, te is megugrottál nálam egy szintet, folytassuk hát.
Én húsz éve dolgozom rendszertervező programozóként. Ennyi ideje élek abból, hogy konstruktív vitákat folytatok, előre látok kérdéseket és problémákat, igyekszem elszakadni a saját rögzült sémáimtól, vagy legalább objektív módon szemlélni őket. Ennyi ideje látom és elemzem mások gondolkodását (mert a forráskód átnézése olyan, mint egy orvosnak a röntgen kép), javítom a hibákat és tanulok belőlük, feltérképezem a jellemző okokat. Ráadásul az eredet kérdését feszegetem folyton: mi egyáltalán a programozás? Hogyan alakul az emberi gondolat működő programmá – és hogyan válik az emberi gondolkodás képessé arra, hogy együttműködő csoportban közösen rendszert alkosson?
Nem véletlen tehát, hogy a gondolkodás számomra gyökeresen mást jelent, mint neked. Számomra a válaszod ugyanúgy „formai hibáktól” hemzseg, mint az első kérdésed, az én „fordítóm” szépen pirossal húzogatja alá a mondataidat, jelzi, hol voltál felületes, hol értetted félre a mondatomat azért, hogy megtámadhasd. Tekintheted ezt taszító sznoboskodásnak, nekem mindegy, és nem azért mondom el, hogy lenyűgözzelek, csak azért, hogy tudj róla.
Számomra értelmezhetetlen a bárányos, farkasos kép, szerintem semmit nem érsz el vele azon kívül, hogy „szelet vetsz és vihart aratsz”. Az a képlet, hogy az agresszió agressziót szül, triviális, ehhez elég az elmúlt néhány kommentet elolvasni, viszont teljesen feleslegesnek tartom ezredszer bizonyítani. Az én dolgom sohasem az, hogy felelősöket találjak, hanem hogy tanuljak a fennálló helyzetből, és adjak ugyanazokra a problémákra, lényegében változatlan feltételek között jobb, hosszú távon, tőlem függetlenül működő megoldást. Ebben a nyílt konfrontáció, mások személyes sértegetése, stb. nem csak értelmetlen, hanem egyértelműen káros. Vagy szerinted van értelme? Vezet valahová?
@valódi: Köszönöm, tudok róla. Talán látható, elég egyértelműen és nyíltan (saját névvel, arccal) támogatom Kishantos ügyét, Ángyán Józseffel és a kishantosi csoporttal egyaránt kerestem a közvetlen kapcsolatot, de választ nem kaptam (ez persze megszokott dolog). Jelen pillanatig egy politikai fordulat lehetőségét abban láttam, hogy a Fidesz mögött álló, alapvetően jó szándékú, csak durván, ügyes trükkökkel megvezetett tömeg ledobja magáról azt a pár száz ripacsot, akik gyakorlatilag bohócot csinálnak belőlük. Kishantos lehet történelmi fordulópont, a TESZ pedig egy másik alternatíva, bár kérdés, hogy egy durva média ellenszélben, vagy egy stratégiai pillanatban előrántott államcsőd esetén mire elég a tisztesség és az emberség… Ezért nagyon nem mindegy a hangnem, amellyel beszélünk a témáról, és ezt becsülöm például Ácsné minden megnyilvánulásában.
Mivel már egy éve hitet tettem a náluk megjelenő elvek és emberek mellett, a szavazatom és mindenféle támogatásom is nyilván az övék.
Az már más kérdés, hogy számomra ez az egész politikai játszadozás a homokozó szintjén van. Sokkal durvább problémákat látok nagyon közelinek, amelyeket gyökeresen más hozzáállással, gondolkodással lehet csak megoldani. Politikusi „babérokra” tehát nem áhítozom, helyette azzal foglalkozom, hogy vajon mi szükséges a mai fejlettségünknek megfelelő emberi civilizáció szervezéséhez, működtetéséhez - és mit tudok ebből én megcsinálni. Aztán majd kiderül, zseni vagyok-e vagy csak egy őrült a sok közül... :-)
@tesz-vesz: Természetesen én is becsülöm a hozzáállásodat, amellyel a nyílt kritikát fogadod, te is megugrottál nálam egy szintet, folytassuk hát.
Én húsz éve dolgozom rendszertervező programozóként. Ennyi ideje élek abból, hogy konstruktív vitákat folytatok, előre látok kérdéseket és problémákat, igyekszem elszakadni a saját rögzült sémáimtól, vagy legalább objektív módon szemlélni őket. Ennyi ideje látom és elemzem mások gondolkodását (mert a forráskód átnézése olyan, mint egy orvosnak a röntgen kép), javítom a hibákat és tanulok belőlük, feltérképezem a jellemző okokat. Ráadásul az eredet kérdését feszegetem folyton: mi egyáltalán a programozás? Hogyan alakul az emberi gondolat működő programmá – és hogyan válik az emberi gondolkodás képessé arra, hogy együttműködő csoportban közösen rendszert alkosson?
Nem véletlen tehát, hogy a gondolkodás számomra gyökeresen mást jelent, mint neked. Számomra a válaszod ugyanúgy „formai hibáktól” hemzseg, mint az első kérdésed, az én „fordítóm” szépen pirossal húzogatja alá a mondataidat, jelzi, hol voltál felületes, hol értetted félre a mondatomat azért, hogy megtámadhasd. Tekintheted ezt taszító sznoboskodásnak, nekem mindegy, és nem azért mondom el, hogy lenyűgözzelek, csak azért, hogy tudj róla.
Számomra értelmezhetetlen a bárányos, farkasos kép, szerintem semmit nem érsz el vele azon kívül, hogy „szelet vetsz és vihart aratsz”. Az a képlet, hogy az agresszió agressziót szül, triviális, ehhez elég az elmúlt néhány kommentet elolvasni, viszont teljesen feleslegesnek tartom ezredszer bizonyítani. Az én dolgom sohasem az, hogy felelősöket találjak, hanem hogy tanuljak a fennálló helyzetből, és adjak ugyanazokra a problémákra, lényegében változatlan feltételek között jobb, hosszú távon, tőlem függetlenül működő megoldást. Ebben a nyílt konfrontáció, mások személyes sértegetése, stb. nem csak értelmetlen, hanem egyértelműen káros. Vagy szerinted van értelme? Vezet valahová?
@valódi: Köszönöm, tudok róla. Talán látható, elég egyértelműen és nyíltan (saját névvel, arccal) támogatom Kishantos ügyét, Ángyán Józseffel és a kishantosi csoporttal egyaránt kerestem a közvetlen kapcsolatot, de választ nem kaptam (ez persze megszokott dolog). Jelen pillanatig egy politikai fordulat lehetőségét abban láttam, hogy a Fidesz mögött álló, alapvetően jó szándékú, csak durván, ügyes trükkökkel megvezetett tömeg ledobja magáról azt a pár száz ripacsot, akik gyakorlatilag bohócot csinálnak belőlük. Kishantos lehet történelmi fordulópont, a TESZ pedig egy másik alternatíva, bár kérdés, hogy egy durva média ellenszélben, vagy egy stratégiai pillanatban előrántott államcsőd esetén mire elég a tisztesség és az emberség… Ezért nagyon nem mindegy a hangnem, amellyel beszélünk a témáról, és ezt becsülöm például Ácsné minden megnyilvánulásában.
Mivel már egy éve hitet tettem a náluk megjelenő elvek és emberek mellett, a szavazatom és mindenféle támogatásom is nyilván az övék.
Az már más kérdés, hogy számomra ez az egész politikai játszadozás a homokozó szintjén van. Sokkal durvább problémákat látok nagyon közelinek, amelyeket gyökeresen más hozzáállással, gondolkodással lehet csak megoldani. Politikusi „babérokra” tehát nem áhítozom, helyette azzal foglalkozom, hogy vajon mi szükséges a mai fejlettségünknek megfelelő emberi civilizáció szervezéséhez, működtetéséhez - és mit tudok ebből én megcsinálni. Aztán majd kiderül, zseni vagyok-e vagy csak egy őrült a sok közül... :-)
Vita-kultúra
Sajnálatos módon a Kishantos-történet mellékszálaként a Mandiner blogon.
@tesz-vesz: Ne aggódj miattam, elsőre is leesett, hogy tükröt szeretnél tartani mindenkinek, nekem is. A dolgot az teszi sajátossá, hogy te magad nem vagy képes belenézni. Lásd még a szálka-gerenda példabeszédet, ha ismered. Miért mondom ezt?
Írtam egy elég hosszú elemzést Kishantos kapcsán társadalomról, folyamatokról, motivációkról, feladatokról – majd erre mutató linket tettem fel ide, hátha valaki elolvassa. Nyilván "túl hosszú", így az egyetlen reakció a te kérdésed volt, amely azonban vitaként értékelhetetlen – bár komoly teljesítmény ennyi érvelési hibát egyetlen mondatba zsúfolni :-) A leggyakoribb érvelési hibák listájával nemrég találkoztam, ajánlom tanulmányozását: https://yourlogicalfallacyis.com/ (a szövegeket lefordítottam, a tulajdonos, Jesse azt írta, hogy talán még az idén meglesz a többnyelvű honlap).
Ezekkel a hibákkal az a baj, hogy teljesen lényegtelen a valóságtartalmuk, önmagukban rombolják, kitartó ismételgetésük pedig lehetetlenné teszi a konstruktív vitát. Te pontosan ezt csinálod. Lássuk részletesen (csak a hozzám intézett kérdést)!
Eldönthetem, hogy a kérdésedet önmagában személyes (ad hominem) vagy forrás támadás (genetic) hibának tekintsem, mindegy. Kijelented, hogy én is frontvonalakban gondolkozom, ez a „te is” (tu quoque) hiba szó szerinti megvalósítása. Ráadásul szalmabáb (strawman) is: arra hivatkozol, hogy én Sólyom László „imádó” lennék, mert korábban találkoztál a véleményemmel. Addig sajnos már nem jutottál el, hogy az akkori vitában elhangzott érvek hatására (minden tiszteletem fenntartása ellenére) visszavontam a javaslatomat, megismertem és jobbnak találtam egy másik jelöltet. Ugyanis a vita erről szól, nem a saját vélemény folyamatos ismételgetéséről...
Vajon miért jössz ennyire alacsony szintű szöveggel? Lehet, hogy elolvastad az írásom elejét, és magadra ismertél benne?
---
Ha egyetlen állítást leszek csak képes az agyadba égetni (elnézést kérek ezért, de a hozzám eljutó reakciók sajnos annyira sekélyesek voltak, hogy kénytelen vagyok én is „pólóra nyomtatható szinten” kezdeni, utána ígérem, lesz kultúremberhez méltó folytatás is) akkor a következőt választom: Mindaddig, amíg létezik egyetlen ember ebben az országban, akit TE megvezetett birkának tartasz, addig az te magad vagy! Még egyszer, kicsit máshogy: Ha bárkit ostobának tartasz, te is ostobán viselkedsz!
---
Láthatóan te tudod „az igazat”, és a korrekt vita szabályainak totális figyelmen kívül hagyásával igyekszel letolni azt mindenki torkán. Bocs, erre ma egy egész politikai irányzat épül, legjelesebb képviselőjéről akár nevezhetném „orbánkodásnak” is (vagy "gyurcsánykodásnak", "vonakodásnak" höhö...). Abból indulsz ki, hogy az ellenzéknek hangosabban kell üvölteni a maga igazát, akkor nyerni fog – én meg arról beszélek, hogy egy ilyen üvöltős partiban nincs nyertes, csak aki süket, tovább bírja. Ángyán József, és a hozzá hasonló gondolkodó emberek ÉRVEI pedig elvesznek a csatazajban, és ez az igazi vereség!
A működő emberi közösség (például egy ország) olyan, mint egy énekkar, különböző(!!!) szólamokkal, a folyamatos egymásra figyelés által megvalósítható harmóniával. A hangerő és lelkesedés (amelyben vitathatatlanul jeleskedsz), önmagában nem pótolja a hallás képességét és szándékát! Így viszont lehetetlen együtt énekelni. Kishantos számára a hozzád hasonló hangemberek kifejezetten károsak: erre a hőbörgésre lehet hivatkozni a kormányoldalon, hogy „lám, ezekkel lehetetlen beszélni”, ahogy a klíma-témának is a "sötétzöldek" okozzák a legnagyobb kárt. Én is jobban örülök, hogy velem vagdalkozol, mintha a „nevemben” másokkal szemben viselkednél ilyen ordenáré módon, és nekem kéne bocsánatot kérni miattad.
Nem nézlek ostobának, feltételezem, hogy mindezzel a magad szintjén tisztában vagy. Nem akarlak meggyőzni, szó szerint éveket „vitáztam” hozzád hasonló emberrel, tudom, hogy mire számíthatok. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a viselkedésed mellett, mert ma pont az a legfőbb probléma, hogy az igényesen gondolkodni kívánó emberek feladják, és csak a szektavezér-jelöltek hőzöngése hallatszik. Pedig igenis lehet és kell az ilyen emberek ellen érvelni, még akkor is, ha „egy oldalon állunk”.
És most figyelj, szerintem ilyet te nem lennél képes leírni:
Bár sajnos igen kis esélyt látok rá, mégis őszintén remélem, hogy bármikor képes leszel olyan megnyilatkozásra, amely a jelenlegi lesújtó véleményem felülvizsgálatára, esetleg visszavonására késztet. Vitázni viszont csak akkor tudok veled, ha te is betartod a vita ezer éve ismert szabályait.
Addig a legjobbakat!
@tesz-vesz: Ne aggódj miattam, elsőre is leesett, hogy tükröt szeretnél tartani mindenkinek, nekem is. A dolgot az teszi sajátossá, hogy te magad nem vagy képes belenézni. Lásd még a szálka-gerenda példabeszédet, ha ismered. Miért mondom ezt?
Írtam egy elég hosszú elemzést Kishantos kapcsán társadalomról, folyamatokról, motivációkról, feladatokról – majd erre mutató linket tettem fel ide, hátha valaki elolvassa. Nyilván "túl hosszú", így az egyetlen reakció a te kérdésed volt, amely azonban vitaként értékelhetetlen – bár komoly teljesítmény ennyi érvelési hibát egyetlen mondatba zsúfolni :-) A leggyakoribb érvelési hibák listájával nemrég találkoztam, ajánlom tanulmányozását: https://yourlogicalfallacyis.com/ (a szövegeket lefordítottam, a tulajdonos, Jesse azt írta, hogy talán még az idén meglesz a többnyelvű honlap).
Ezekkel a hibákkal az a baj, hogy teljesen lényegtelen a valóságtartalmuk, önmagukban rombolják, kitartó ismételgetésük pedig lehetetlenné teszi a konstruktív vitát. Te pontosan ezt csinálod. Lássuk részletesen (csak a hozzám intézett kérdést)!
Eldönthetem, hogy a kérdésedet önmagában személyes (ad hominem) vagy forrás támadás (genetic) hibának tekintsem, mindegy. Kijelented, hogy én is frontvonalakban gondolkozom, ez a „te is” (tu quoque) hiba szó szerinti megvalósítása. Ráadásul szalmabáb (strawman) is: arra hivatkozol, hogy én Sólyom László „imádó” lennék, mert korábban találkoztál a véleményemmel. Addig sajnos már nem jutottál el, hogy az akkori vitában elhangzott érvek hatására (minden tiszteletem fenntartása ellenére) visszavontam a javaslatomat, megismertem és jobbnak találtam egy másik jelöltet. Ugyanis a vita erről szól, nem a saját vélemény folyamatos ismételgetéséről...
Vajon miért jössz ennyire alacsony szintű szöveggel? Lehet, hogy elolvastad az írásom elejét, és magadra ismertél benne?
---
Ha egyetlen állítást leszek csak képes az agyadba égetni (elnézést kérek ezért, de a hozzám eljutó reakciók sajnos annyira sekélyesek voltak, hogy kénytelen vagyok én is „pólóra nyomtatható szinten” kezdeni, utána ígérem, lesz kultúremberhez méltó folytatás is) akkor a következőt választom: Mindaddig, amíg létezik egyetlen ember ebben az országban, akit TE megvezetett birkának tartasz, addig az te magad vagy! Még egyszer, kicsit máshogy: Ha bárkit ostobának tartasz, te is ostobán viselkedsz!
---
Láthatóan te tudod „az igazat”, és a korrekt vita szabályainak totális figyelmen kívül hagyásával igyekszel letolni azt mindenki torkán. Bocs, erre ma egy egész politikai irányzat épül, legjelesebb képviselőjéről akár nevezhetném „orbánkodásnak” is (vagy "gyurcsánykodásnak", "vonakodásnak" höhö...). Abból indulsz ki, hogy az ellenzéknek hangosabban kell üvölteni a maga igazát, akkor nyerni fog – én meg arról beszélek, hogy egy ilyen üvöltős partiban nincs nyertes, csak aki süket, tovább bírja. Ángyán József, és a hozzá hasonló gondolkodó emberek ÉRVEI pedig elvesznek a csatazajban, és ez az igazi vereség!
A működő emberi közösség (például egy ország) olyan, mint egy énekkar, különböző(!!!) szólamokkal, a folyamatos egymásra figyelés által megvalósítható harmóniával. A hangerő és lelkesedés (amelyben vitathatatlanul jeleskedsz), önmagában nem pótolja a hallás képességét és szándékát! Így viszont lehetetlen együtt énekelni. Kishantos számára a hozzád hasonló hangemberek kifejezetten károsak: erre a hőbörgésre lehet hivatkozni a kormányoldalon, hogy „lám, ezekkel lehetetlen beszélni”, ahogy a klíma-témának is a "sötétzöldek" okozzák a legnagyobb kárt. Én is jobban örülök, hogy velem vagdalkozol, mintha a „nevemben” másokkal szemben viselkednél ilyen ordenáré módon, és nekem kéne bocsánatot kérni miattad.
Nem nézlek ostobának, feltételezem, hogy mindezzel a magad szintjén tisztában vagy. Nem akarlak meggyőzni, szó szerint éveket „vitáztam” hozzád hasonló emberrel, tudom, hogy mire számíthatok. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a viselkedésed mellett, mert ma pont az a legfőbb probléma, hogy az igényesen gondolkodni kívánó emberek feladják, és csak a szektavezér-jelöltek hőzöngése hallatszik. Pedig igenis lehet és kell az ilyen emberek ellen érvelni, még akkor is, ha „egy oldalon állunk”.
És most figyelj, szerintem ilyet te nem lennél képes leírni:
Bár sajnos igen kis esélyt látok rá, mégis őszintén remélem, hogy bármikor képes leszel olyan megnyilatkozásra, amely a jelenlegi lesújtó véleményem felülvizsgálatára, esetleg visszavonására késztet. Vitázni viszont csak akkor tudok veled, ha te is betartod a vita ezer éve ismert szabályait.
Addig a legjobbakat!
2013. november 21., csütörtök
S a sírt, hol nemzet sűlyed el... most ássuk Kishantoson
Kedves, önmagát önállóan gondolkodó magyar embernek tartó Olvasó!
Ha nem akarsz sokat olvasni, itt van amivel most házalok nálad: olvass utána kicsit Kishantos történetének, és ha úgy érzed, támogasd a Mentsük meg Kishantost csoportot, írd alá nyílt levelüket a kishantosert.hu honlapon.
Miért? Például azért, mert ebben az ügyben Magyarország véleményem szerint megszűnt jogállam lenni. Persze nem vagyok szakértő, de például a Wikipédián elérhető definíció szerint:
2013 novemberében, számos tanú előtt a következő történt: a birtokvédelem alatt álló földterületen a mindkét fél által kihívott rendőr a földterületen jogtalanul munkát végző, önálló döntési jogát tagadó, személyes felelősségét elhárító "bérmunkást" nem szólította fel a tevékenysége abbahagyására. Tette ezt olyan módon, folyamatosan hárítva, amely nyilvánvalóvá teszi: eredeti (a jogállam definíciójából következő) feladatának, személyes felelősségének pontosan tudatában van. Sajnos ő már nem rendőr, hanem bér-(i?)gazságszolgáltató alkalmazott.
Eddig az utólagos betoldás, most jön az eredeti levél...
Előző nyílt levelemet Orbán Viktorhoz címeztem. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, a szokásos, 15 perc hírnév lett a jutalmam: a Facebook felkapta, megpörgette, majd eltemette abban a guánó halomban, amelyet ma internetes kommunikációnak nevezünk.
Csak a blogomon harmincezren olvasták ezt az egyetlen írást, ami több, mint eddig az összes látogatás nálam. A statisztika őszinte dolog: a harmincezerből durván 5% volt hajlandó akár egyetlen másik írásomat is elolvasni. Dacára annak, hogy ahol számomra látható módon megjelent az írásom (hivatkozási forrásként), ott igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy ez egy konkrét problémára reagáló, ezért szükségképpen egyoldalú szöveg; a probléma okai mélyebben vannak, és nem köthetők párthoz, ideológiákhoz vagy személyekhez. A következmények pedig közeliek, mai hozzáállásunkkal kikerülhetetlenek és tragikusak.
Jelen pillanatig egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik ezt a részét is megértették. Ez pedig nem csak hogy nem sok, de nem is elég... Tehát írok újra, igyekszem egyértelműbben fogalmazni. A levél címzettje Te vagy, önmagát jobboldaliként, baloldaliként, liberálisként, vagy hottentottaként; haza-megmentőként vagy kiábrándult lapulóként, szerencsés vagy szerencsétlen menekültként definiáló Olvasó. Ha egyetlen állítást leszek csak képes az agyadba égetni (elnézést kérek ezért, de a hozzám eljutó reakciók sajnos annyira sekélyesek voltak, hogy kénytelen vagyok én is „pólóra nyomtatható szinten” kezdeni, utána ígérem, lesz kultúremberhez méltó folytatás is) akkor a következőt választom:
Még egyszer, kicsit máshogy:
Egész egyszerűen azért, mert a gondolkodás feladata a megértés, a valós helyzethez való alkalmazkodás. Feltételezésem szerint egyikünk sem Isten, nincs birtokában minden tudásnak. Egy hozzám hasonló másik ember gondolatainak kizárása a megértés egy csatornáját lezárja, következésképpen saját hatékonyságát rontja. Mi értelme ennek? Szerintem mindenki csak nyerhet azzal, ha meghallgatja és értelmezi a tőle eltérő véleményt. Aki ennek ellenkezőjét műveli, aki erre szólít fel másokat, színektől és pártoktól függetlenül a közgondolkodás minőségét rontja, és ezzel felmérhetetlen károkat okoz. Ráadásul éppen a saját híveit tekinti birkának, feltételezve, hogy a másik oldal állításaival „megmérgezhető”. Nos, nem – csak hívőből esetleg független gondolkodóvá válhat. Vajon mit jelenthet az, ha valaki vezetőként ettől fél?
[Szerkesztés: Arra viszont tegnap este, egy beszélgetés során (után) jöttem rá, hogy én is felületes voltam. Kirohanok itt az ostobaság ellen, de ez a felszín csupán! Az ok az elkeseredés (újabb gyönyörű és végletesen kifejező magyar szó). Elkeseredett harcot vívunk egymás ellen, ennek oka és motivációja maga a keserűség - abból viszont csak a sajátunkat oldhatjuk fel.]
Eddig a rövid változat és a magyarázat, innentől mély víz következik.
Én önmagamat magasan az átlag szintje fölött gondolkodó embernek tartom. Igen, ezzel azt állítom, hogy nagy eséllyel nálad is hatékonyabban és összetettebben gondolkodom – elnézést kérek érte, de nekem ez a szakmám, ezt művelem nem csak munkaidőm minden egyes órájában, hanem szinte állandóan. Természetesen tévedhetek is, de közvetlen emberi kapcsolataim és szakmai eredményeim inkább alátámasztják ezt a szubjektív állítást. Éppen ezért vagyok nálad sokkal inkább tudatában annak, hogy az összes többi területen mennyire keveset érek, milyen hatalmas mértékben szorulok mások munkájára, eredményeire. Így ez számomra egy egész életre szóló programot jelent: igyekszem képességeimmel a legjobban szolgálni a körülöttem lévő embereket, hogy ők a saját területeiken, ahol én labdába sem rúgok, hatékonyabbak legyenek. Az ok számomra kézenfekvő: a mindnyájunk által alkotott közösségnek, és így benne nekem is az a legjobb, ha mindenki a saját területén a lehető leghatékonyabb módon működik.
Ezért rágtam be annyira Orbán Viktor szerintem ostoba módon őszinte szavaira, amelyekben (az én hivatásommal példálózva!) a közvetlen kézi vezérlés, totális parancsuralmi rendszer álmát tárta fel. Erre szerintem minden önmagában bízó, önállósággal és felelősségtudattal rendelkező embernek fel kell kapnia a fejét – ha nem csomagolta volna be olyan ügyesen. Ezért kezdtem bemelegítésként a csúsztatások közül az egyértelműbbekkel (volt még).
Nyilván saját működési szabályaimmal ütközne, ha ostobának tartanálak – ugyanakkor az én gondolkodásom nagyon gépies és szigorú, a köznapi kommunikációtól idegen. Ennek tudatában igyekszem követhetően elmagyarázni, hogyan látom én az ország mai rettenetes gondolkodási, gazdasági, emberi lepusztulását egy újabb, talán nehezebben pártosítható példán, Kishantos történetén keresztül megmutatni. Mivel azonban az én megközelítésem szerint ez nem egyedi történet, egy kicsit távolabbról, az alapfogalmaknál kezdem. Nyilván te is ismered ezeket, viszont ahhoz, hogy az általam alkotott mondatok érthetőek legyenek, le kell írnom, én mit és miért gondolok róluk saját használatban, nem valamilyen hivatalos definíció vagy „iskola” szerint.
Az első fogalom a diktatúra, a parancsuralmi rendszer. Ez az én meghatározásomban egy olyan irányítási modell, amelyben egy személy vagy csoport irányít egy közösséget; nagyobb méretekben már úgy, hogy a közösség tagjai maguktól alkalmazkodnak, illetve irányítanak másokat aszerint, ahogy szerintük a „főnök” tenné.
Ez egy viszonylag laza definíció. Így diktatúrának tekinthető akár a kereszténység, vagy bármely egyetlen tanítóra visszavezethető vallás, vagy éppen Gandhi Indiája, amelyek példái annak, hogy egy ilyen jellegű modell is lehet előremutató vagy hosszú távon életképes. Ugyanakkor a jó példák kiáltó különbséget is mutatnak: itt a „főhős” nem a saját történelmi szerepére koncentrál, éppen ellenkezőleg: teljesen feloldódik egy pozitív(!) erkölcsi elv követésében. Ezekre a „diktátorokra” az a jellemző, hogy teljes életüket ennek szentelték, bármilyen körülmények között, bármikor feláldozhatónak tartották önmagukat az érdekében.
A diktatúra hatékony irányítási rendszer, erénye azonban a legnagyobb hibája is: végtelen mértékben függ az aktuális diktátor személyétől. A diktatúra eszközkészlete, a diktatúrához idomuló szolgai hozzáállás az egymást követő generációk során folyamatosan romló közösséget teremt, mert egyre hataloméhesebb barbár horda veszi körül az eredetileg akár szépnek is tűnő kiinduló elveket. Ehhez azonban nem feltétlenül kell generációknak eltelnie, ugyanaz a személyiség is megroppanhat a hatalomtól – főleg, ha eredetileg sem volt túl stabil.
A második fogalom a demokrácia, az önmagukat irányító emberek szövetsége. A demokrácia elve a parancsuralmi rendszer kiteljesedése során jelenik meg annak hatására, hogy a diktátor bár mindent irányít, nem ért mindenhez. A diktatúra elméleti, törvényi vagy törvényeken túli hatékonysága ugyanis nem eredményez hatékonyan működő közösséget, éppen ellenkezőleg: a „jó szolga” ugyanis kiszorítja az irányításból a szakértőt. Nem tűri meg maga mellett sem, hiszen tudja, hogy okosabb nála, ezért fél tőle, el kell tüntetnie a színről. A partvonalra szorított szakmai elit hiányában a teljesítmény egyre látványosabban romlik (miután a profik által tudatosan meghagyott tartalékokat a „hősök” felélik). Ekkor a tömegben is megerősödik a valódi tudás iránti igény, rendszerváltást és szakértői irányítást kezd követelni.
A demokrácia a „rendszert” helyezi a központba a „hős” helyett. Tudatosan nem hatékony, törvényekkel szabályozott érdekellentéteket hoz létre: az egyik csoport feladata az építés, a másiké a működtetés és ellenőrzés, a harmadiké a lebontás. Mindenki a maga területét igyekszik a lehető legjobban művelni, közben állandó, de mindegyikük által betartott szabályok szerinti harcban állnak, eredményeiket a közösség joga és kötelessége értékelni.
A demokrácia legfontosabb erénye, hogy tisztában van az emberi esendőséggel, tökéletlen alapelemekből képes hosszú távon „elég jól” működő rendszert építeni. Gyengéje pedig az, hogy a közösség tagjainak egyéni felelősségtudatára és az irányítók valódi, tartalmi kommunikációjára épül. Amennyiben a felelősségtudat és -vállalás helyét átveszi a túlélésre való törekvés; az érdemi vita, gondolkodás helyét a fecsegés és acsargás, akkor a demokrácia hatékonysága gyorsan csökken, megjelennek az első „várva várt hatékony, egyszerű és közérthető” diktátor-jelöltek.
És így tovább, körbe-körbe.
A demokrácia modellje ma globális válságban van. Szitokszóvá tette a „terrorizmus elleni harc”, az önállóságba belezavarodott emberek elszegényedése, partvonalra szorulása – de a mélyben a jövőkép teljes, globális hiánya mosta alá az alapjait. A jövőnket politikai szólamok és nagyvállalatok által sulykolt marketing kampányok fedik, amelyekkel személyesen azonosulni nem tudunk. Annak viszont nagyon is tudatában vagyunk, hogy az életünket fenntartó ellátórendszerektől ma már végletes függésbe kerültünk (a hiányukban napokon belül teljes káoszba fordul egy nagyváros, vagy akár egy egész ország), ugyanakkor ezek a rendszerek tönkreteszik a bolygónkat. Válságtól válságig tántorgó globális gazdasági rendszerünk szintén a teljes függés és kiszolgáltatottság irányába tereli legtöbbünket.
Napról napra túlélés, növekvő feszültség, gondolkodás nélkül ismételhető kényelmesnek tűnő szólamok iránti vágy. Ez bizony a diktatúra receptje.
Ezt látta meg, sajnos nagyon helyesen Orbán Viktor, amikor meggyőződéses liberális fiatal demokratából hiánypótló személlyé, egy tekintélyelvű vezérré változott. Ő ma nyugodt lélekkel állítja, hogy nem a diktatúrával volt baja, hanem az aktuális diktátorokkal. A kérdés viszont, hogy mindazok, akiknek az élén ma áll, szintén csak a diktátort szerették volna leváltani, vagy ők akkor és esetleg ma is komolyan gondolták a rendszerváltást és a demokráciát?
Ironikus ma (Kishantosra visszatérve) összehasonlítani az ikonná vált „Tovarisi konyec!” plakátot az Index videójából kivágott képpel: „Új kiskirály pribékje, szevasz?” A filmen a munkájukat, életüket éppen elveszítő egyszerű magyar emberek kétségbeesett arcát, a „közérdeket szolgáló pályázat nyerteseit” képviselő humanoidoknak csak a tarkóját és kezét mutatják. A tarkók tulajdonosait természetesen nem személyükben kívánom megsérteni, de a jelenség önmagában, és a benne való aktív részvétel személyes felelősséget is jelent, amelynek láthatóan tudatában is vannak.
Kishantos a múlt
Húsz éve folyamatosan küzd az ellenszéllel, a nagyvállalatok és a végtelenségig felelőtlen média ostoba jövőképei dacára összetartó helyi közösséget épít a kétkezi munkások és magas képzettségű szakértők között, akik együtt dolgozva segítik egymás munkáját. Szolgálják a földet, tanulnak tőle, és a legmagasabb igényeket kielégítő termékeket állítanak elő, amelynek mindig meglesz a fizetőképes piaca akár itthon, akár külföldön. Amelynek teljesítményét nem a haverok intézményei minősítik, nem a rokonok marketingcsapata sulykolja belénk a köz érdekében, közpénzen, hanem nemzetközi, független intézetek, amelyekkel szemben nem viselnek háborút. Mert hosszú távon ebből: független megítélés szerint is értéket termelő munkából élünk, nem focistákból, völgyhidakból meg négyes metróból.
Kishantos ellen viszont pártoktól függetlenül folyamatosan hadat viselt az önző érdek, amely számára a termőföld csupán árucikk és uniós pénzforrás. Ebben a hadviselésben az ígéret, az írott szó, a változó törvények és a bíróság elméletileg független ítélete egyaránt a közösség ellen dolgozott fennállása óta, mégis, minden nehézségen keresztül, kapaszkodva a magyar törvényekben még fellelhető józan értelem utolsó maradékaiba, mostanáig fenn tudott maradni.
Kishantos a jelen
Mert a mai magyar jelenben lehetséges, hogy ezt az értéket kihúzzák az ott élő, legjobb tudásuk szerint, nemzetközi szinten és szakmai körben elismert munkát végző emberek alól. Megtehetik, hogy a pályázati feltételek közül kihagyják mindazokat, amelyeknek eddig ez a termelő közösség megfelelt. Megtehetik, hogy szubjektív vélemény alapján döntenek a földjeik sorsáról a teljesen egyértelmű szakmai és józan gondolkodással belátható szempontok helyett (a jelen módszerek megtartásával ugyanitt, fenntartható módon előállítható termékek értéke sokszorosa a talajerőt folyamatosan romboló kémiai alapú nagyüzemi termeléssel nyerhetőnek). Megtehetik, hogy az Országgyűlés előtt egyértelműen félrevezető állításokkal magyarázzák a lépést. Megtehetik, hogy a közvéleményt csúsztatásokkal, a részletek elhallgatásával befolyásolják. Megtehetik, hogy elszámolás nélkül új tulajdonosokat jelölnek ki, annak dacára, hogy a jelenlegi tulajdonos erre való hivatkozással az átadást jogosan megtagadja. Amikor a birtokon belül lévő szervezet (Nonprofit Közhasznú Kft.) ezt a döntést bíróság előtt megtámadja, ezzel a birtokba vételt elhalasztja az ítéletig, az új birtokos megjelenik munkagépekkel a földeken – ezzel kockára téve a rendkívül szigorú minősítések azonnali elvesztését, amelyért évtizedeket dolgoztak eddig. A közeljövőben valószínűleg megtehetik, hogy az itt emiatt őrjáratozó civileket megfigyelik, rendőrségi vizsgálatoknak vetik alá, amíg ki nem fáradnak.
Mindez ma Magyarországon nem egy különleges esemény, hanem a számtalan hasonló történet egyike csupán.
… és Kishantos a jövő
Mert való igaz: a mai „nyugati modell” a végét járja. Hatalmas utat tett meg, neki köszönhetjük a mai technikai és kommunikációs lehetőségeket – de a folyamatos fejlődésre, bővülésre, gépesítésre és vegyszerezésre alapuló gazdaság nem képes kezelni a fogyó erőforrásokat, az értékek megtartását. Valóban szükség van az „unortodox” megoldásokra – olyanokra, mint amilyen Kishantos emberi közössége, és a benne felhalmozott, azonnal bárhol felhasználható tapasztalat. A bezárkózó, nagyobb rendszerektől függetlenedő egyéni vagy kisközösségi önellátás (tanya, falu) csak illúzió. A mai életminőség fenntartása, sőt, tovább emelése a Kishantoshoz hasonló közösségi minták terjesztése, a gépi munka ésszerű használata, a vegyszerek, csomagolóanyagok, szállítás szükséges minimumra csökkentése, a tudás megőrzése, fejlesztése és megosztása és felhasználása az informatika révén lehetséges csupán; a mai megközelítés folytatása, vagy a feudális rendszerhez való visszatérés eredménye éveken belül összeomlás. Magyarország jövője lehet a kiemelkedően értékes termőföld bölcs, verejtékes és tisztelettudó használata, amely munkát, élelmet és jogos önbecsülést adhatna számtalan, a mai világban magát elveszettnek érző honfitársunknak.
De lehet ez a jövő másmilyen is. Orbán Viktort idézve nem a szavait, hanem a tetteit kell figyelni. Kishantoson (és a teljes jelenlegi földosztást figyelve) ez a következőt jelenti: új hűbéri rendszer van kialakulóban. Ez a rendszer a földet gazdasági nagyuraknak szolgálatért adható feudumként kezeli, ahol az új urak nem is értenek a rájuk bízott vagyon kezeléséhez. Feltehető, hogy az önálló megélhetésüket így elveszített, zsellérek szintjére taszított emberekkel „közmunkában” kívánják megműveltetni a lehető legnagyobb gépesítéssel és vegyszerekkel; ahol a cél nem is a minőségi termék, hanem a biztos területalapú támogatás felmarkolása. Ha pedig ez nem jó üzlet, akkor jöhet a külföldi termelő cégeknek történő burkolt, vagy akár nyílt értékesítés. Hiszen a gonosz multikból ma már vannak barátok, a bank is csak addig gonosz, amíg nem a miénk; miért lenne ez másként például a Monsanto-val? Mert átmenetileg sikeres módszereik hosszú távon bizonyítottan társadalmi és ökológiai katasztrófához vezetnek? Ugyan, Argentína messze van...
Vajon tényleg ezt akarja az Orbán Viktort éltető, támogató „békemenet”, amelynek „vezénylő tábornoka” csak a következő harcokról, megtámadtatásokról szónokol? Hogy reagálna ez a tömeg, ha közben felcsendülne a régről ismert induló: „Ez a harc lesz a végső, csa-ak összefogni há-á-át!” Hol van itt az ébredés ebből az orwelli rémálomból?
Kertész Ákos egy magát demokratikus jogállamként definiáló országból elköltözve hivatalosan menekült státuszt kér és kap Kanadában – ami azért messze nem vallási vagy faji, hanem vastagon politikai és erkölcsi értékrendre vonatkozó kérdés a befogadó ország részéről. Azért, mert ki meri mondani azt, amire jelenleg Orbán Viktor rendszere épül: a megfelelő számú hű szolga révén uralkodni az önmagát szintén szolgaként definiáló, a felelősségteljes önálló cselekvésre, a valódi motivációk megértésére, a másként gondolkodók elfogadására láthatóan szintén képtelen, csak acsarogni tudó többiek fölött. A rendszer ellenzői elfelejteni próbálják, hogy ez mindnyájunk közös szégyene...
Vajon gondolkodó, felelősségtudatos magyar embernek nevezheted-e magad Te, kedves olvasó, mindaddig, amíg ezt a folyamatot csak nézed, de nem látod; amíg önmagadon és a veled szemben álló emberben csak a ripacsok által rákent színt látod, nem a közös sorsot?
Vajon van-e esélyünk a kezünkbe venni saját sorsunkat, amikor Kishantos csak időnként, és meglehetősen sajátos színekkel bukkan fel a hírekben? Amíg csak néhány, és idővel törvényszerűen kifulladó önkéntes („Előbb-utóbb megunják, hazamennek”) próbálja állni a sarat a gépezettel, annak saját intelligencia nélküli kiszolgálóival szemben? Amíg a kishantosert.hu tízezer támogató aláírást nem tud összekalapozni, a Facebook közösségüknek ma 3380 támogatóra futja, miközben mondjuk Fluor Tominak (ez volt az első eszembe jutó „művésznév”) 237 ezer, az X-Faktornak 324 ezer, de még a Barátok közt-nek is 177 ezer rajongója van?
Megérdemeljük egyáltalán Kishantost, az ott dolgozó emberek minden tiszteletre méltó szolgálatát? Megérdemeljük a tiszta élelmet, amelynek megtermelési módja becsületes, bár fáradságos munkát adhatna nekünk, amely nem teszi éhező koldussá a gyermekeinket? Vagy tényleg a rezsiharcban, bankháborúban, fociháborúban, kutyafüleháborúban elsősorban a saját felelőtlenségének következményeitől, józan eszétől "megmentett", ipari hulladékon élő zsellérek sorsára vagyunk csak méltók?
Kérlek arra, hogy ha egy szemernyi igazságot találsz a szavaimban, nyomd be azt a Like gombot a Mentsük meg Kishantost Facebook lapon, és csatlakozz a kishantosert.hu nyílt leveléhez! Még akkor is, ha egyébként megvezetett ostobának vagy beképzelt bunkónak tartasz, mert nem én számítok, hanem ez a szervezet, meg talán, talán a magyar gondolkodó emberek tetszhalott közössége.
Jelezzük, hogy még azért itt vagyunk, és legalább egy gombot képesek vagyunk önmagunkért, a jövőnkért, egy elismerésre méltó közösség kedvéért benyomni.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
----
Szeretnék néhány személyes(kedő) kérdést előre megválaszolni.
Nem, egyik párt, szövetség, stb számára sem gyűjtök támogatókat, bár igen, látok számomra szimpatikus kezdeményezéseket. Nem a népszerűek között.
Mi okból írok ilyeneket? Mert itthon szeretnék maradni, magyarul beszélni, gondolkodni, magyar közösségben alkotni. Ugyanakkor sajnos be kell valljam, a gondolati emigrációm már elkezdődött. Porckorong problémával fekvőbeteg lettem pár napra; a magyar közegészségügyi ellátás szemében röviden: probléma – annak ellenére, hogy a velem foglalkozó orvosok szakértelme és jó szándéka egyértelmű. A röntgen/MR vizsgálatra hónapokat várhattam volna abban a rendszerben, amelyben politikusaink szerint külföldi vásárlók számára értékesíthető kapacitások vannak. Hát, én nem találkoztam velük. Azzal viszont igen, hogy fiamat ortopédiai ellenőrzésre (természetesen munkaidőmben) kísérve a hónapokkal korábban kapott időpontra tervezett, 5 perces vizsgálatra majdnem két órával később jutottunk be. Akkori állapotomban (leülni nem is mertem, állni fájt) ez nem volt kellemes, ami bizonyára örömére szolgál mindazoknak, akik legutóbbi nyílt levelem „béke velünk” köszönésére a „béke poraidra” szavakkal válaszoltak, vagy ezt viccesnek találták.
Rájöttem, hogy orvosi problémákkal már ma szívesebben keresnék fel fizetős magánintézményt, minthogy a hivatalos utat válasszam. Én szerencsés ember vagyok, a munkámat megfizetik, sőt, az üzemorvosi rendelőben végre, lerobbanásom után először értékes embernek érezhettem magam. Szó szerint könnybe lábadt a szemem. Mert a gonosz multi szemében hasznos vagyok – magyar emberként a magyar rendelőben (nem lévén politikus, celeb, vagy megfelelő emberek rokona), sajnos nem. Ha nem tartozol a zárójeles listába, akkor valószínűleg te sem... Ismétlem, ez nem az ott dolgozó orvosok, hanem a végletekig kivéreztetett egészségügyi rendszer problémája, amelynek még csak az előszelét érezzük ma.
De mégis, mit akarok elérni? Nos, a politikai palettán egyedül a király szerep lenne elfogadható számomra :-D – de nem érdekel, mert már ma is király vagyok. Tőlem független feletteseim elismerik a képességeimet, hagynak önállóan dolgozni – cserébe én minden nap felteszem a jövőmet arra, hogy az általam megálmodott rendszert képes leszek megalkotni, és hogy ez hasznára is válik a cégnek. Felmérem a feladatot, kiválasztom a megoldás útját, majd megvalósítom (egy személyben törvényt alkotok, ítélek és végrehajtok, definíció szerint király vagyok) – mi kéne még?
Nos az, hogy képes legyek hinni a jövőben itt Magyarországon, illetve az emberi civilizáció szintjén. Ezen a téren sajnos elég rosszul állok, ezért keresem azokat az embereket, akik nem akarnak hinni bennem, követni engem vagy engedelmeskedni nekem, hanem akik képesek és hajlandóak is komolyan elgondolkodni a szavaimon. Ha eddig figyelmesen olvastál, talán te egy vagy ezek közül.
Kár, hogy magam is csak a legnagyobb erőfeszítéssel vagyok képes fenntartani a hitemet, és például miután a levél eredeti változatát megírtam, bizony szó szerint megsirattam ezt a szerencsétlen társadalmat, és benne önmagamat is, amiért mindezt ennyire a lelkemre veszem. Szerencsére(?) tudom, hogy ezt a fájdalmat is megélték már sokan, és nálam sokkal jobban megírta a "közismert humorista", Karinthy Frigyes: Ki kérdezett?
Miért? Például azért, mert ebben az ügyben Magyarország véleményem szerint megszűnt jogállam lenni. Persze nem vagyok szakértő, de például a Wikipédián elérhető definíció szerint:
A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően, és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. Az angolszász politikai rendszerben a joguralom (rule of law) kifejezés használatos, ami azt fejezi ki, hogy a hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett.
2013 novemberében, számos tanú előtt a következő történt: a birtokvédelem alatt álló földterületen a mindkét fél által kihívott rendőr a földterületen jogtalanul munkát végző, önálló döntési jogát tagadó, személyes felelősségét elhárító "bérmunkást" nem szólította fel a tevékenysége abbahagyására. Tette ezt olyan módon, folyamatosan hárítva, amely nyilvánvalóvá teszi: eredeti (a jogállam definíciójából következő) feladatának, személyes felelősségének pontosan tudatában van. Sajnos ő már nem rendőr, hanem bér-(i?)gazságszolgáltató alkalmazott.
Nem érti a kishantosiak „földvisszatartó” álláspontját a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára. Az állami földprogramért felelős Bitay Márton szerint az ökogazdaság tagjai minden jogalap nélkül kezdtek háborogni a földterületért.
Kár, hogy a jelenleg hatályos törvények szerint (a következő, lex Kishantos-ig legalábbis):
A birtokvédelemnek két módja lehetséges, az egyik a megengedett önhatalom, a másik a birtokvédelmi eljárás, amely közigazgatási, illetőleg bírósági úton igényelhető. A birtokos részére a birtoka ellen irányuló támadás önhatalommal való elhárítása minden esetben megengedett. Egyetlen korlátozás van, mely szerint az önhatalom csak a birtok megvédéséhez szükséges mértékben gyakorolható.
Akkor mit is tanuljanak a jogászok? Nem a törvények számítanak, hanem az aktuális miniszteri nyilatkozat (amíg a törvényt hozzá nem igazítják)? Mihez alkalmazkodjanak mostantól a törvénytisztelő állampolgárok? Felejtsük el az írott (egyébként ezerszer, az aktuális ötleteknek megfelelően átírt) jogszabályokat, de fogadjunk szót békésen a rendőrnek mert bár a törvény éppen nem, de a szolgálati fegyver az ő oldalán van? Arról már ne is beszéljünk, hogy mit érthet "vidékfejlesztésen" az államtitkár úr, ha helyi családok tisztességes megélhetése, nemzetközi szinten elismert, példaértékű munkája, megtartó ereje nem az...
Tökéletesen egyetértek Ács Sándornéval:
Tökéletesen egyetértek Ács Sándornéval:
"Nem adjuk fel. Értse meg, ez a történet már nem rólunk szól."
Eddig az utólagos betoldás, most jön az eredeti levél...
Előző nyílt levelemet Orbán Viktorhoz címeztem. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, a szokásos, 15 perc hírnév lett a jutalmam: a Facebook felkapta, megpörgette, majd eltemette abban a guánó halomban, amelyet ma internetes kommunikációnak nevezünk.
Csak a blogomon harmincezren olvasták ezt az egyetlen írást, ami több, mint eddig az összes látogatás nálam. A statisztika őszinte dolog: a harmincezerből durván 5% volt hajlandó akár egyetlen másik írásomat is elolvasni. Dacára annak, hogy ahol számomra látható módon megjelent az írásom (hivatkozási forrásként), ott igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy ez egy konkrét problémára reagáló, ezért szükségképpen egyoldalú szöveg; a probléma okai mélyebben vannak, és nem köthetők párthoz, ideológiákhoz vagy személyekhez. A következmények pedig közeliek, mai hozzáállásunkkal kikerülhetetlenek és tragikusak.
Jelen pillanatig egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik ezt a részét is megértették. Ez pedig nem csak hogy nem sok, de nem is elég... Tehát írok újra, igyekszem egyértelműbben fogalmazni. A levél címzettje Te vagy, önmagát jobboldaliként, baloldaliként, liberálisként, vagy hottentottaként; haza-megmentőként vagy kiábrándult lapulóként, szerencsés vagy szerencsétlen menekültként definiáló Olvasó. Ha egyetlen állítást leszek csak képes az agyadba égetni (elnézést kérek ezért, de a hozzám eljutó reakciók sajnos annyira sekélyesek voltak, hogy kénytelen vagyok én is „pólóra nyomtatható szinten” kezdeni, utána ígérem, lesz kultúremberhez méltó folytatás is) akkor a következőt választom:
Mindaddig, amíg létezik egyetlen ember ebben az országban,
akit TE megvezetett birkának tartasz, addig az te magad vagy!
Még egyszer, kicsit máshogy:
Ha bárkit ostobának tartasz, te is ostobán viselkedsz!
Egész egyszerűen azért, mert a gondolkodás feladata a megértés, a valós helyzethez való alkalmazkodás. Feltételezésem szerint egyikünk sem Isten, nincs birtokában minden tudásnak. Egy hozzám hasonló másik ember gondolatainak kizárása a megértés egy csatornáját lezárja, következésképpen saját hatékonyságát rontja. Mi értelme ennek? Szerintem mindenki csak nyerhet azzal, ha meghallgatja és értelmezi a tőle eltérő véleményt. Aki ennek ellenkezőjét műveli, aki erre szólít fel másokat, színektől és pártoktól függetlenül a közgondolkodás minőségét rontja, és ezzel felmérhetetlen károkat okoz. Ráadásul éppen a saját híveit tekinti birkának, feltételezve, hogy a másik oldal állításaival „megmérgezhető”. Nos, nem – csak hívőből esetleg független gondolkodóvá válhat. Vajon mit jelenthet az, ha valaki vezetőként ettől fél?
[Szerkesztés: Arra viszont tegnap este, egy beszélgetés során (után) jöttem rá, hogy én is felületes voltam. Kirohanok itt az ostobaság ellen, de ez a felszín csupán! Az ok az elkeseredés (újabb gyönyörű és végletesen kifejező magyar szó). Elkeseredett harcot vívunk egymás ellen, ennek oka és motivációja maga a keserűség - abból viszont csak a sajátunkat oldhatjuk fel.]
Eddig a rövid változat és a magyarázat, innentől mély víz következik.
Én önmagamat magasan az átlag szintje fölött gondolkodó embernek tartom. Igen, ezzel azt állítom, hogy nagy eséllyel nálad is hatékonyabban és összetettebben gondolkodom – elnézést kérek érte, de nekem ez a szakmám, ezt művelem nem csak munkaidőm minden egyes órájában, hanem szinte állandóan. Természetesen tévedhetek is, de közvetlen emberi kapcsolataim és szakmai eredményeim inkább alátámasztják ezt a szubjektív állítást. Éppen ezért vagyok nálad sokkal inkább tudatában annak, hogy az összes többi területen mennyire keveset érek, milyen hatalmas mértékben szorulok mások munkájára, eredményeire. Így ez számomra egy egész életre szóló programot jelent: igyekszem képességeimmel a legjobban szolgálni a körülöttem lévő embereket, hogy ők a saját területeiken, ahol én labdába sem rúgok, hatékonyabbak legyenek. Az ok számomra kézenfekvő: a mindnyájunk által alkotott közösségnek, és így benne nekem is az a legjobb, ha mindenki a saját területén a lehető leghatékonyabb módon működik.
Ezért rágtam be annyira Orbán Viktor szerintem ostoba módon őszinte szavaira, amelyekben (az én hivatásommal példálózva!) a közvetlen kézi vezérlés, totális parancsuralmi rendszer álmát tárta fel. Erre szerintem minden önmagában bízó, önállósággal és felelősségtudattal rendelkező embernek fel kell kapnia a fejét – ha nem csomagolta volna be olyan ügyesen. Ezért kezdtem bemelegítésként a csúsztatások közül az egyértelműbbekkel (volt még).
Nyilván saját működési szabályaimmal ütközne, ha ostobának tartanálak – ugyanakkor az én gondolkodásom nagyon gépies és szigorú, a köznapi kommunikációtól idegen. Ennek tudatában igyekszem követhetően elmagyarázni, hogyan látom én az ország mai rettenetes gondolkodási, gazdasági, emberi lepusztulását egy újabb, talán nehezebben pártosítható példán, Kishantos történetén keresztül megmutatni. Mivel azonban az én megközelítésem szerint ez nem egyedi történet, egy kicsit távolabbról, az alapfogalmaknál kezdem. Nyilván te is ismered ezeket, viszont ahhoz, hogy az általam alkotott mondatok érthetőek legyenek, le kell írnom, én mit és miért gondolok róluk saját használatban, nem valamilyen hivatalos definíció vagy „iskola” szerint.
Az első fogalom a diktatúra, a parancsuralmi rendszer. Ez az én meghatározásomban egy olyan irányítási modell, amelyben egy személy vagy csoport irányít egy közösséget; nagyobb méretekben már úgy, hogy a közösség tagjai maguktól alkalmazkodnak, illetve irányítanak másokat aszerint, ahogy szerintük a „főnök” tenné.
Ez egy viszonylag laza definíció. Így diktatúrának tekinthető akár a kereszténység, vagy bármely egyetlen tanítóra visszavezethető vallás, vagy éppen Gandhi Indiája, amelyek példái annak, hogy egy ilyen jellegű modell is lehet előremutató vagy hosszú távon életképes. Ugyanakkor a jó példák kiáltó különbséget is mutatnak: itt a „főhős” nem a saját történelmi szerepére koncentrál, éppen ellenkezőleg: teljesen feloldódik egy pozitív(!) erkölcsi elv követésében. Ezekre a „diktátorokra” az a jellemző, hogy teljes életüket ennek szentelték, bármilyen körülmények között, bármikor feláldozhatónak tartották önmagukat az érdekében.
A diktatúra hatékony irányítási rendszer, erénye azonban a legnagyobb hibája is: végtelen mértékben függ az aktuális diktátor személyétől. A diktatúra eszközkészlete, a diktatúrához idomuló szolgai hozzáállás az egymást követő generációk során folyamatosan romló közösséget teremt, mert egyre hataloméhesebb barbár horda veszi körül az eredetileg akár szépnek is tűnő kiinduló elveket. Ehhez azonban nem feltétlenül kell generációknak eltelnie, ugyanaz a személyiség is megroppanhat a hatalomtól – főleg, ha eredetileg sem volt túl stabil.
A második fogalom a demokrácia, az önmagukat irányító emberek szövetsége. A demokrácia elve a parancsuralmi rendszer kiteljesedése során jelenik meg annak hatására, hogy a diktátor bár mindent irányít, nem ért mindenhez. A diktatúra elméleti, törvényi vagy törvényeken túli hatékonysága ugyanis nem eredményez hatékonyan működő közösséget, éppen ellenkezőleg: a „jó szolga” ugyanis kiszorítja az irányításból a szakértőt. Nem tűri meg maga mellett sem, hiszen tudja, hogy okosabb nála, ezért fél tőle, el kell tüntetnie a színről. A partvonalra szorított szakmai elit hiányában a teljesítmény egyre látványosabban romlik (miután a profik által tudatosan meghagyott tartalékokat a „hősök” felélik). Ekkor a tömegben is megerősödik a valódi tudás iránti igény, rendszerváltást és szakértői irányítást kezd követelni.
A demokrácia a „rendszert” helyezi a központba a „hős” helyett. Tudatosan nem hatékony, törvényekkel szabályozott érdekellentéteket hoz létre: az egyik csoport feladata az építés, a másiké a működtetés és ellenőrzés, a harmadiké a lebontás. Mindenki a maga területét igyekszik a lehető legjobban művelni, közben állandó, de mindegyikük által betartott szabályok szerinti harcban állnak, eredményeiket a közösség joga és kötelessége értékelni.
A demokrácia legfontosabb erénye, hogy tisztában van az emberi esendőséggel, tökéletlen alapelemekből képes hosszú távon „elég jól” működő rendszert építeni. Gyengéje pedig az, hogy a közösség tagjainak egyéni felelősségtudatára és az irányítók valódi, tartalmi kommunikációjára épül. Amennyiben a felelősségtudat és -vállalás helyét átveszi a túlélésre való törekvés; az érdemi vita, gondolkodás helyét a fecsegés és acsargás, akkor a demokrácia hatékonysága gyorsan csökken, megjelennek az első „várva várt hatékony, egyszerű és közérthető” diktátor-jelöltek.
És így tovább, körbe-körbe.
A demokrácia modellje ma globális válságban van. Szitokszóvá tette a „terrorizmus elleni harc”, az önállóságba belezavarodott emberek elszegényedése, partvonalra szorulása – de a mélyben a jövőkép teljes, globális hiánya mosta alá az alapjait. A jövőnket politikai szólamok és nagyvállalatok által sulykolt marketing kampányok fedik, amelyekkel személyesen azonosulni nem tudunk. Annak viszont nagyon is tudatában vagyunk, hogy az életünket fenntartó ellátórendszerektől ma már végletes függésbe kerültünk (a hiányukban napokon belül teljes káoszba fordul egy nagyváros, vagy akár egy egész ország), ugyanakkor ezek a rendszerek tönkreteszik a bolygónkat. Válságtól válságig tántorgó globális gazdasági rendszerünk szintén a teljes függés és kiszolgáltatottság irányába tereli legtöbbünket.
Napról napra túlélés, növekvő feszültség, gondolkodás nélkül ismételhető kényelmesnek tűnő szólamok iránti vágy. Ez bizony a diktatúra receptje.
Ezt látta meg, sajnos nagyon helyesen Orbán Viktor, amikor meggyőződéses liberális fiatal demokratából hiánypótló személlyé, egy tekintélyelvű vezérré változott. Ő ma nyugodt lélekkel állítja, hogy nem a diktatúrával volt baja, hanem az aktuális diktátorokkal. A kérdés viszont, hogy mindazok, akiknek az élén ma áll, szintén csak a diktátort szerették volna leváltani, vagy ők akkor és esetleg ma is komolyan gondolták a rendszerváltást és a demokráciát?
Ironikus ma (Kishantosra visszatérve) összehasonlítani az ikonná vált „Tovarisi konyec!” plakátot az Index videójából kivágott képpel: „Új kiskirály pribékje, szevasz?” A filmen a munkájukat, életüket éppen elveszítő egyszerű magyar emberek kétségbeesett arcát, a „közérdeket szolgáló pályázat nyerteseit” képviselő humanoidoknak csak a tarkóját és kezét mutatják. A tarkók tulajdonosait természetesen nem személyükben kívánom megsérteni, de a jelenség önmagában, és a benne való aktív részvétel személyes felelősséget is jelent, amelynek láthatóan tudatában is vannak.
 |
 |
Kishantos a múlt
Húsz éve folyamatosan küzd az ellenszéllel, a nagyvállalatok és a végtelenségig felelőtlen média ostoba jövőképei dacára összetartó helyi közösséget épít a kétkezi munkások és magas képzettségű szakértők között, akik együtt dolgozva segítik egymás munkáját. Szolgálják a földet, tanulnak tőle, és a legmagasabb igényeket kielégítő termékeket állítanak elő, amelynek mindig meglesz a fizetőképes piaca akár itthon, akár külföldön. Amelynek teljesítményét nem a haverok intézményei minősítik, nem a rokonok marketingcsapata sulykolja belénk a köz érdekében, közpénzen, hanem nemzetközi, független intézetek, amelyekkel szemben nem viselnek háborút. Mert hosszú távon ebből: független megítélés szerint is értéket termelő munkából élünk, nem focistákból, völgyhidakból meg négyes metróból.
Kishantos ellen viszont pártoktól függetlenül folyamatosan hadat viselt az önző érdek, amely számára a termőföld csupán árucikk és uniós pénzforrás. Ebben a hadviselésben az ígéret, az írott szó, a változó törvények és a bíróság elméletileg független ítélete egyaránt a közösség ellen dolgozott fennállása óta, mégis, minden nehézségen keresztül, kapaszkodva a magyar törvényekben még fellelhető józan értelem utolsó maradékaiba, mostanáig fenn tudott maradni.
Kishantos a jelen
Mert a mai magyar jelenben lehetséges, hogy ezt az értéket kihúzzák az ott élő, legjobb tudásuk szerint, nemzetközi szinten és szakmai körben elismert munkát végző emberek alól. Megtehetik, hogy a pályázati feltételek közül kihagyják mindazokat, amelyeknek eddig ez a termelő közösség megfelelt. Megtehetik, hogy szubjektív vélemény alapján döntenek a földjeik sorsáról a teljesen egyértelmű szakmai és józan gondolkodással belátható szempontok helyett (a jelen módszerek megtartásával ugyanitt, fenntartható módon előállítható termékek értéke sokszorosa a talajerőt folyamatosan romboló kémiai alapú nagyüzemi termeléssel nyerhetőnek). Megtehetik, hogy az Országgyűlés előtt egyértelműen félrevezető állításokkal magyarázzák a lépést. Megtehetik, hogy a közvéleményt csúsztatásokkal, a részletek elhallgatásával befolyásolják. Megtehetik, hogy elszámolás nélkül új tulajdonosokat jelölnek ki, annak dacára, hogy a jelenlegi tulajdonos erre való hivatkozással az átadást jogosan megtagadja. Amikor a birtokon belül lévő szervezet (Nonprofit Közhasznú Kft.) ezt a döntést bíróság előtt megtámadja, ezzel a birtokba vételt elhalasztja az ítéletig, az új birtokos megjelenik munkagépekkel a földeken – ezzel kockára téve a rendkívül szigorú minősítések azonnali elvesztését, amelyért évtizedeket dolgoztak eddig. A közeljövőben valószínűleg megtehetik, hogy az itt emiatt őrjáratozó civileket megfigyelik, rendőrségi vizsgálatoknak vetik alá, amíg ki nem fáradnak.
Mindez ma Magyarországon nem egy különleges esemény, hanem a számtalan hasonló történet egyike csupán.
… és Kishantos a jövő
Mert való igaz: a mai „nyugati modell” a végét járja. Hatalmas utat tett meg, neki köszönhetjük a mai technikai és kommunikációs lehetőségeket – de a folyamatos fejlődésre, bővülésre, gépesítésre és vegyszerezésre alapuló gazdaság nem képes kezelni a fogyó erőforrásokat, az értékek megtartását. Valóban szükség van az „unortodox” megoldásokra – olyanokra, mint amilyen Kishantos emberi közössége, és a benne felhalmozott, azonnal bárhol felhasználható tapasztalat. A bezárkózó, nagyobb rendszerektől függetlenedő egyéni vagy kisközösségi önellátás (tanya, falu) csak illúzió. A mai életminőség fenntartása, sőt, tovább emelése a Kishantoshoz hasonló közösségi minták terjesztése, a gépi munka ésszerű használata, a vegyszerek, csomagolóanyagok, szállítás szükséges minimumra csökkentése, a tudás megőrzése, fejlesztése és megosztása és felhasználása az informatika révén lehetséges csupán; a mai megközelítés folytatása, vagy a feudális rendszerhez való visszatérés eredménye éveken belül összeomlás. Magyarország jövője lehet a kiemelkedően értékes termőföld bölcs, verejtékes és tisztelettudó használata, amely munkát, élelmet és jogos önbecsülést adhatna számtalan, a mai világban magát elveszettnek érző honfitársunknak.
De lehet ez a jövő másmilyen is. Orbán Viktort idézve nem a szavait, hanem a tetteit kell figyelni. Kishantoson (és a teljes jelenlegi földosztást figyelve) ez a következőt jelenti: új hűbéri rendszer van kialakulóban. Ez a rendszer a földet gazdasági nagyuraknak szolgálatért adható feudumként kezeli, ahol az új urak nem is értenek a rájuk bízott vagyon kezeléséhez. Feltehető, hogy az önálló megélhetésüket így elveszített, zsellérek szintjére taszított emberekkel „közmunkában” kívánják megműveltetni a lehető legnagyobb gépesítéssel és vegyszerekkel; ahol a cél nem is a minőségi termék, hanem a biztos területalapú támogatás felmarkolása. Ha pedig ez nem jó üzlet, akkor jöhet a külföldi termelő cégeknek történő burkolt, vagy akár nyílt értékesítés. Hiszen a gonosz multikból ma már vannak barátok, a bank is csak addig gonosz, amíg nem a miénk; miért lenne ez másként például a Monsanto-val? Mert átmenetileg sikeres módszereik hosszú távon bizonyítottan társadalmi és ökológiai katasztrófához vezetnek? Ugyan, Argentína messze van...
Vajon tényleg ezt akarja az Orbán Viktort éltető, támogató „békemenet”, amelynek „vezénylő tábornoka” csak a következő harcokról, megtámadtatásokról szónokol? Hogy reagálna ez a tömeg, ha közben felcsendülne a régről ismert induló: „Ez a harc lesz a végső, csa-ak összefogni há-á-át!” Hol van itt az ébredés ebből az orwelli rémálomból?
Kertész Ákos egy magát demokratikus jogállamként definiáló országból elköltözve hivatalosan menekült státuszt kér és kap Kanadában – ami azért messze nem vallási vagy faji, hanem vastagon politikai és erkölcsi értékrendre vonatkozó kérdés a befogadó ország részéről. Azért, mert ki meri mondani azt, amire jelenleg Orbán Viktor rendszere épül: a megfelelő számú hű szolga révén uralkodni az önmagát szintén szolgaként definiáló, a felelősségteljes önálló cselekvésre, a valódi motivációk megértésére, a másként gondolkodók elfogadására láthatóan szintén képtelen, csak acsarogni tudó többiek fölött. A rendszer ellenzői elfelejteni próbálják, hogy ez mindnyájunk közös szégyene...
Vajon gondolkodó, felelősségtudatos magyar embernek nevezheted-e magad Te, kedves olvasó, mindaddig, amíg ezt a folyamatot csak nézed, de nem látod; amíg önmagadon és a veled szemben álló emberben csak a ripacsok által rákent színt látod, nem a közös sorsot?
Vajon van-e esélyünk a kezünkbe venni saját sorsunkat, amikor Kishantos csak időnként, és meglehetősen sajátos színekkel bukkan fel a hírekben? Amíg csak néhány, és idővel törvényszerűen kifulladó önkéntes („Előbb-utóbb megunják, hazamennek”) próbálja állni a sarat a gépezettel, annak saját intelligencia nélküli kiszolgálóival szemben? Amíg a kishantosert.hu tízezer támogató aláírást nem tud összekalapozni, a Facebook közösségüknek ma 3380 támogatóra futja, miközben mondjuk Fluor Tominak (ez volt az első eszembe jutó „művésznév”) 237 ezer, az X-Faktornak 324 ezer, de még a Barátok közt-nek is 177 ezer rajongója van?
Megérdemeljük egyáltalán Kishantost, az ott dolgozó emberek minden tiszteletre méltó szolgálatát? Megérdemeljük a tiszta élelmet, amelynek megtermelési módja becsületes, bár fáradságos munkát adhatna nekünk, amely nem teszi éhező koldussá a gyermekeinket? Vagy tényleg a rezsiharcban, bankháborúban, fociháborúban, kutyafüleháborúban elsősorban a saját felelőtlenségének következményeitől, józan eszétől "megmentett", ipari hulladékon élő zsellérek sorsára vagyunk csak méltók?
Ez a kérdés, válasszatok...
Kérlek arra, hogy ha egy szemernyi igazságot találsz a szavaimban, nyomd be azt a Like gombot a Mentsük meg Kishantost Facebook lapon, és csatlakozz a kishantosert.hu nyílt leveléhez! Még akkor is, ha egyébként megvezetett ostobának vagy beképzelt bunkónak tartasz, mert nem én számítok, hanem ez a szervezet, meg talán, talán a magyar gondolkodó emberek tetszhalott közössége.
Jelezzük, hogy még azért itt vagyunk, és legalább egy gombot képesek vagyunk önmagunkért, a jövőnkért, egy elismerésre méltó közösség kedvéért benyomni.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Szeretnék néhány személyes(kedő) kérdést előre megválaszolni.
Nem, egyik párt, szövetség, stb számára sem gyűjtök támogatókat, bár igen, látok számomra szimpatikus kezdeményezéseket. Nem a népszerűek között.
Mi okból írok ilyeneket? Mert itthon szeretnék maradni, magyarul beszélni, gondolkodni, magyar közösségben alkotni. Ugyanakkor sajnos be kell valljam, a gondolati emigrációm már elkezdődött. Porckorong problémával fekvőbeteg lettem pár napra; a magyar közegészségügyi ellátás szemében röviden: probléma – annak ellenére, hogy a velem foglalkozó orvosok szakértelme és jó szándéka egyértelmű. A röntgen/MR vizsgálatra hónapokat várhattam volna abban a rendszerben, amelyben politikusaink szerint külföldi vásárlók számára értékesíthető kapacitások vannak. Hát, én nem találkoztam velük. Azzal viszont igen, hogy fiamat ortopédiai ellenőrzésre (természetesen munkaidőmben) kísérve a hónapokkal korábban kapott időpontra tervezett, 5 perces vizsgálatra majdnem két órával később jutottunk be. Akkori állapotomban (leülni nem is mertem, állni fájt) ez nem volt kellemes, ami bizonyára örömére szolgál mindazoknak, akik legutóbbi nyílt levelem „béke velünk” köszönésére a „béke poraidra” szavakkal válaszoltak, vagy ezt viccesnek találták.
Rájöttem, hogy orvosi problémákkal már ma szívesebben keresnék fel fizetős magánintézményt, minthogy a hivatalos utat válasszam. Én szerencsés ember vagyok, a munkámat megfizetik, sőt, az üzemorvosi rendelőben végre, lerobbanásom után először értékes embernek érezhettem magam. Szó szerint könnybe lábadt a szemem. Mert a gonosz multi szemében hasznos vagyok – magyar emberként a magyar rendelőben (nem lévén politikus, celeb, vagy megfelelő emberek rokona), sajnos nem. Ha nem tartozol a zárójeles listába, akkor valószínűleg te sem... Ismétlem, ez nem az ott dolgozó orvosok, hanem a végletekig kivéreztetett egészségügyi rendszer problémája, amelynek még csak az előszelét érezzük ma.
De mégis, mit akarok elérni? Nos, a politikai palettán egyedül a király szerep lenne elfogadható számomra :-D – de nem érdekel, mert már ma is király vagyok. Tőlem független feletteseim elismerik a képességeimet, hagynak önállóan dolgozni – cserébe én minden nap felteszem a jövőmet arra, hogy az általam megálmodott rendszert képes leszek megalkotni, és hogy ez hasznára is válik a cégnek. Felmérem a feladatot, kiválasztom a megoldás útját, majd megvalósítom (egy személyben törvényt alkotok, ítélek és végrehajtok, definíció szerint király vagyok) – mi kéne még?
Nos az, hogy képes legyek hinni a jövőben itt Magyarországon, illetve az emberi civilizáció szintjén. Ezen a téren sajnos elég rosszul állok, ezért keresem azokat az embereket, akik nem akarnak hinni bennem, követni engem vagy engedelmeskedni nekem, hanem akik képesek és hajlandóak is komolyan elgondolkodni a szavaimon. Ha eddig figyelmesen olvastál, talán te egy vagy ezek közül.
Kár, hogy magam is csak a legnagyobb erőfeszítéssel vagyok képes fenntartani a hitemet, és például miután a levél eredeti változatát megírtam, bizony szó szerint megsirattam ezt a szerencsétlen társadalmat, és benne önmagamat is, amiért mindezt ennyire a lelkemre veszem. Szerencsére(?) tudom, hogy ezt a fájdalmat is megélték már sokan, és nálam sokkal jobban megírta a "közismert humorista", Karinthy Frigyes: Ki kérdezett?
...
Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa - és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja -, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany - megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?
De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod - ember, aki láttad -, ember, aki nézted, figyelted, élted - tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett -, ordítottál, hogy közeledik - ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten - aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni -, ki kérdezett?
Ki kérdezett? Ne kérdezd - ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted -, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.
2013. november 13., szerda
Lecture Info
Personal introduction
I am Lorand Kedves, 40 years old system analyst, software architect and programmer. In spite of all odds, instead of Budapest, I work in Veszprém at Continental Automotive and live in Balatonalmádi with my wife and our three sons. This was a conscious and good decision for all of us so far.
I am a passionate thinker and analyst, I sometimes call what I do "applied philosophy", and I had great opportunities to test it. Among others I worked on data mining / artificial intelligence field around 2000 (until the dotcom crash); the national agriculture management systems for the Government at the time we joined the EU; telecommunication systems and enterprise solutions for Sun Ltd. until it was bought by Oracle; now on software quality assurance systems; and many smaller pilot projects. I saw the same tasks and problems in all these fields, and now I have a kind of overall vision about the internal structure and general role of all information systems. This is of course a boast statement, but parts of this concept prove their values in the past and present.
The passion for thinking does not stop when I turn to the real life. The human being, our history, economics and civilization are also systems that can and should be analyzed more efficiently if we really want to understand the present and consciously shape our future. I was a great fan of eastern philosophy and deeper science fiction from my teenage, later a spiritual community appeared for some years. Now I live and work as an exemplar of rationality, though my dreams help me when reasoning fails. I declare myself a believer – but only by my very rational definition of faith.
All what I see forms a coherent structure, and it says our race reached the end of its evolution path, and now this is time to decide whether to jump or fall. We, as a global civilization have too much power and too little self understanding, not to mention self control. To help in this, as a thinker, I translated important materials from English, wrote books, novels, participated in several talks about our present and past, chances and challenges. As a programmer, I search for my Holy Grail: a framework that can hold the IT replica of our physical world, together with our cumulative knowledge; and which allows all of us to access them and each other. These texts, and all source codes that were not private inside a company, can be accessed through my site, http://hajnalvilag.hu.
The lecture
I received the honorable invitation to the Rotary Club because of my open letter to the Prime Minister Viktor Orban. This letter is a serious criticism of his approach to developing new solutions in our changing world: being analyst and developer myself, I think I could point out several anti-patterns. However, this was one-sided, and did not contain the other part: our world, including our politics is a reflection of our own, community-level thinking and self acceptance. For any bad image it is not too efficient to blame the mirror.
To balance this story, I first thought I should talk about how lucky we are to have an honest mirror, and that gives us not only chance but motivation to change. Later I thought to remove some of the mysticism, and be a bit more foretelling, so the title now is: Networks, Power and Motivation. It is still not far from the start, because the old proverb says luck is when preparation (network) meets opportunity (power); and it's only a chance that we can or can't live with, depending our true motivations.
Please be prepared for a really weird and dense rush from human brain, perception and reasoning, through global human knowledge and information/control network, to finally land at our individual motivations. The summary is that if we can understand and accept our real, deepest motivations, we can consciously shape them. This is the only way to change ourselves, and that is the only way to change our world. If we fail on this, and just let things go without forming and then acting on our best intentions, it leads to an accelerating erosion and only our nightmares can become true.
I plan to show some images from the film about John Nash: A Beautiful Mind. It might be beneficial to watch it beforehand to see the reason why.
[Edit: the formatted material of the lecture is here: Taste of Luck.]
[Edit: the formatted material of the lecture is here: Taste of Luck.]
2013. november 12., kedd
Why Some Companies Don't Hire Uniquely Talented People?
My answer to this question on linkedIn:
The greater a company (and the "investment") gets, the stable profit (like: patent stock, improvements planned for years ahead by selling number forecast to please investors) becomes the main goal, and the control over the replaceable employees is the way. So I think this article is correct, yet of course not very motivating.
This is not the way for fundamental improvements, but I think today such improvements need years or decades of experiments - and this is not the world of small companies. I mean real, like Neumann's fundamental design for all modern IT equipment, or Google's new business model (even if I don't like it) - not something like Facebook... Dead end.
Being a kind of black sheep myself, I was and I am grateful to any environment where they let me work in my way. For that I do my best to tell them why, and have people around me who can continue those things after me...
A few year ago the WSJ discussed how Cirque du Soleil recruits special performers but not so unique that they cannot be replaced or duplicated. After all, they spend millions on a show and intend for it to outlast any single performer plus travel around the world.I think this goes back to the fundamental conflict between control and invention.
...
The greater a company (and the "investment") gets, the stable profit (like: patent stock, improvements planned for years ahead by selling number forecast to please investors) becomes the main goal, and the control over the replaceable employees is the way. So I think this article is correct, yet of course not very motivating.
This is not the way for fundamental improvements, but I think today such improvements need years or decades of experiments - and this is not the world of small companies. I mean real, like Neumann's fundamental design for all modern IT equipment, or Google's new business model (even if I don't like it) - not something like Facebook... Dead end.
Being a kind of black sheep myself, I was and I am grateful to any environment where they let me work in my way. For that I do my best to tell them why, and have people around me who can continue those things after me...
2013. november 10., vasárnap
A nyílt levél szövegből hiányzó lényege pár mondatban
Nagyon rövid hozzászólásaim a 168 óra fórumán.
2013-11-08 07:39:58
Ha már a levelem alatt vagyunk: "ad hominem" érvelési hiba nem játszik. Egyik oldalon sem :-) Az "egyszerűsítésben" pedig gyakran, mint szerintem jelen esetben is, elvész a lényeg, lásd itt feljebb a Facebook-os bejegyzésemet.
2013-11-08 07:39:58
Ha már a levelem alatt vagyunk: "ad hominem" érvelési hiba nem játszik. Egyik oldalon sem :-) Az "egyszerűsítésben" pedig gyakran, mint szerintem jelen esetben is, elvész a lényeg, lásd itt feljebb a Facebook-os bejegyzésemet.
Az a kérdés jogos, hogy akkor szerintem mit tud egy programozó. Szerencsés vagyok, mert friss példát tudok rá mutatni, itt olvasható.
De azért ne maradjon ki a válaszom sem: őszintén kívánom neked, gnosztikus14, hogy légy annyira elégedett az eddigi eredményeiddel, olyan jól érezd magad a munkahelyeden, és annyi jó álláslehetőséget utasíts vissza miatta, mint én. A félreértések elkerülése végett: ez jókívánság :-)
2013-11-09 16:37:51 #20
Valóban igaz, a levelem sajnálatosan egyoldalúra sikerült, így ide is bemásolom a fenti Facebook-os kiegészítésemet.
---
A kérdés, hogy hány "egy" képes felfogni: mi magunk vagyunk a felelősek a körülöttünk zajló folyamatokért, természetesen nem egy kérdőív, hanem mindennapi gondolkodásunk, hozzáállásunk révén. És ha sikerül, akkor mit kezdünk ezzel a gondolattal...
Na jó, legyek érthetőbb.
- Amíg egy politikus joggal (tegyük a kezünket a szívünkre) gondolja azt, hogy le kell mennie a nép szintjére, addig a szelekciós tényező a mesemondás, hiteles színjáték lesz, a háttér motiváció pedig a teljes tömeg megosztása, a "szavazóbázis" hívővé alakítása (amelynek sajnos része a kritikus szemlélet visszanyesése), a "többiek" zsibbasztása és felszeletelése, hosszú távon pedig az átlagos egyéni intelligencia és önálló közösségalkotás képességének további csökkentése, pénzügyi, egzisztenciális, ideológiai fenyegetettség érzésének erősítése. És figyelem: mindez pártoktól, ideológiáktól és személyektől teljesen független! Az önmagára lefelé néző emberekből álló tömeg törvényszerűen diktátort emel maga fölé. Ez nem "rosszindulat", hanem evolúció és matematika, vagy ha úgy tetszik, pszichohistória.
- Vajon képesek vagyunk-e olyan helyzetet teremteni, ahol a politikus (mérhetően, nem csak az álmainkban) azzal szembesül, hogy fel kell nőnie hozzánk, a néphez, választópolgáraihoz? Amikor nem csak tudja (vajon tudja-e egyáltalán?), hogy a miniszter szó eredeti jelentése: "szolga"(!), hanem a zsigereiben is érzi? Mert ez a demokrácia receptje, nem a "jó programozó"...
---
Ez a probléma lényege szerintem.
Vicces, hogy a blog látogatási statisztikáiból keresem ki, hová került fel a levél, és milyen hozzászólások születtek. Szerencsére néhányan azért rámszóltak Facebook-on, és talán egy ígéretes szál indul is tovább. Aztán csend, és újra csend...
De azért ne maradjon ki a válaszom sem: őszintén kívánom neked, gnosztikus14, hogy légy annyira elégedett az eddigi eredményeiddel, olyan jól érezd magad a munkahelyeden, és annyi jó álláslehetőséget utasíts vissza miatta, mint én. A félreértések elkerülése végett: ez jókívánság :-)
2013-11-09 16:37:51 #20
Valóban igaz, a levelem sajnálatosan egyoldalúra sikerült, így ide is bemásolom a fenti Facebook-os kiegészítésemet.
---
A kérdés, hogy hány "egy" képes felfogni: mi magunk vagyunk a felelősek a körülöttünk zajló folyamatokért, természetesen nem egy kérdőív, hanem mindennapi gondolkodásunk, hozzáállásunk révén. És ha sikerül, akkor mit kezdünk ezzel a gondolattal...
Na jó, legyek érthetőbb.
- Amíg egy politikus joggal (tegyük a kezünket a szívünkre) gondolja azt, hogy le kell mennie a nép szintjére, addig a szelekciós tényező a mesemondás, hiteles színjáték lesz, a háttér motiváció pedig a teljes tömeg megosztása, a "szavazóbázis" hívővé alakítása (amelynek sajnos része a kritikus szemlélet visszanyesése), a "többiek" zsibbasztása és felszeletelése, hosszú távon pedig az átlagos egyéni intelligencia és önálló közösségalkotás képességének további csökkentése, pénzügyi, egzisztenciális, ideológiai fenyegetettség érzésének erősítése. És figyelem: mindez pártoktól, ideológiáktól és személyektől teljesen független! Az önmagára lefelé néző emberekből álló tömeg törvényszerűen diktátort emel maga fölé. Ez nem "rosszindulat", hanem evolúció és matematika, vagy ha úgy tetszik, pszichohistória.
- Vajon képesek vagyunk-e olyan helyzetet teremteni, ahol a politikus (mérhetően, nem csak az álmainkban) azzal szembesül, hogy fel kell nőnie hozzánk, a néphez, választópolgáraihoz? Amikor nem csak tudja (vajon tudja-e egyáltalán?), hogy a miniszter szó eredeti jelentése: "szolga"(!), hanem a zsigereiben is érzi? Mert ez a demokrácia receptje, nem a "jó programozó"...
---
Ez a probléma lényege szerintem.
Vicces, hogy a blog látogatási statisztikáiból keresem ki, hová került fel a levél, és milyen hozzászólások születtek. Szerencsére néhányan azért rámszóltak Facebook-on, és talán egy ígéretes szál indul is tovább. Aztán csend, és újra csend...
2013. november 8., péntek
Mit tud a jó programozó?
Hát ezt: érdemi, tartalmi vitát folytatni, egymás személyét és véleményalkotási jogát maximálisan tiszteletben tartva, a homlokegyenest ellenkező álláspontok dacára.
Ugyanis mi tudjuk, minden egyes munkanapunk annak megtapasztalásával telik, hogy nincs mindig, mindenben igazunk. Legnagyobb jószándékunk, tapasztalatunk, szaktudásunk dacára minden egyes nap hibákat követünk el, amelyeket meg kell találnunk, pedig emberi gondolkodásunk természetéből fakadóan "vak" ezekre. Meg kell őriznünk a hitünket saját képességeinkben akkor is, amikor ordító hibát vétünk, mert ennek ellenére általában mi vagyunk azok, akik a legnagyobb eséllyel ki tudják javítani, ha végre kiderült. Azonnal jeleznünk kell ha valami gondot okoztunk, vagy akár minimális esély van erre; őszintén feltárni és vállalni a teljes felelősséget, mert nem a konkrét probléma a lényeg, hanem a belőle leszűrhető tanulság, tapasztalat, amelyre nem csak nekünk, hanem a teljes csoportunknak szüksége van, hogy csökkentsük előfordulásának esélyét.
Mi tudjuk, hogy a legnagyobb hibát mégsem a rendszer megírásakor, megvalósítóként vétjük, hanem a tervezéskor, amikor nem gondolunk végig minden szempontot, amikor beleszeretünk saját elképzeléseinkbe, amikor személyes ügyet csinálunk abból, hogy kinek a javaslata "nyer" - vagy amikor bármilyen okból elhallgatjuk vagy rosszul fejezzük ki kétségeinket, ellenvéleményünket. Vagy vezetőként akkor, ha saját véleményünket a többiek elé helyezzük, nem ismerjük fel időben túlzott ragaszkodásunkat saját véleményünkhöz, amikor olyan légkört teremtünk amely megnehezíti mások számára az ellenvélemény megfogalmazását.
(Mondom ezt én, a "betonfejű", irányíthatatlan megszállott... nos, ezért vagyok én elemző/tervező, nem pedig vezető.)
A rendszer képe soha nem egyikünkben jelenik meg, és nincs "legokosabb". Különböző látásmódokat, tapasztalatokat, képességeket hozunk a csapatba, amely akkor működik igazán, ha a résztvevők nem csak erényeikkel, hanem gyengéikkel is tisztában vannak (nálunk tényleg alapvetően fontos az állásinterjú "mondja el három gyenge tulajdonságát" kérdése). Ennek révén áll össze a csapat együttes képessége, amely sokkal több az egyéni tulajdonságok összességénél, és ennek révén formálódik a megvalósítandó rendszer képe. Nem valakinek a fejében, hanem az egymás önállóságát, függetlenségét tiszteletben tartó résztvevők által alkotott kör közepén lévő üres térben. Ettől lesz egy fejlesztő csapat közösség. (Újra a magyar nyelv mélységei: köz - közös - közösség!)
Természetesen a felsorolás nem kizárólagos a programozókra, inkább úgy vélem, minden valóban hatékony, feladat-orientált közösségre ez a mentalitás jellemző - csak programozóként sokkal egyértelműbb, azonnal szembetűnő a személyes hozzáállás jelentősége.
Itt valóban ok-okozati kapcsolatot látok: ilyen mentalitás hiányában egy közösség képtelen a hatékony működésre. Ezért tartom annyira árulkodónak a kontrasztot az állam szervezetéről és működéséről mindnyájunkban élő kép (valamint az ennek a képnek testet, arcot adó Orbán Viktor) - és a "jó" közösség között. Ez (no meg a porckorong sérv megtapasztalása) adta a motivációt a nyílt levél megírására, amely (ha nem lenne nyilvánvaló), azért "nyílt", mert nem a címzettnek, hanem őt példaként felhasználva neked szól, kedves olvasó.
Nem kis büszkeséggel idézem itt erre tökéletes példaként kollégám levelét. Remélem az én válaszom is megfelel a felsorolt szempontoknak.
Kedves Lórándnak, nagyrabecsült kollégámnak
Orbán Viktornak írt nyílt leveledre szeretnék reagálni néhány pontban.
0) Mindenekelőtt: hazudnék, ha tagadnám Orbán Viktor személye iránti elfogultságomat, levelemet így ennek fényében olvasd. Úgy gondolom, korrekt dolog az, hogy ezt még a legelején leszögezem. Nem tisztem védeni őt, lehet, hogy most mégis ezt fogom elkövetni. Remélem, megjegyzéseim ennek ellenére nem erről fognak árulkodni.
1) Először is: azt gondolom, hogy Orbán Viktor felszólalásának általad követett szigorú logikai értelmezése helytelen. Abban természetesen egyetértünk, hogy egy miniszterelnöktől elvárható az, hogy megszólalásai legyenek érthetőek, világosak és logikailag helyesek. Viszont amikor mondanivalója szóképektől hemzseg (amit stilisztikai és retorikai eszközként használ, és amit egy politikustól igazán nem lehet megtagadni), akkor egész egyszerűen nem lehet szavait, mondatait a logika szigorú szemüvegén keresztül vizsgálni. Ez egész egyszerűen nem az a műfaj. Szerinted van értelme pl. egy szépirodalmi alkotást, vagy egy viccet, vagy pl. a Biblia szövegét ezen a szűrőn keresztül vizsgálni?. A használt szóképek pontos típusainak meghatározását (hasonlat, metafora, avagy metonímia) én most - laikusként - nem vállalnám be (ezt inkább végezzék el a bölcsészek).
2) Másodszor: feltehetjük a jogos kérdést, hogy akkor Orbán Viktor beszédének mi a helyes interpretációja?
Még egyszer mondom, szerintem helytelen a szavait, a tagmondatait, az azok közötti logikai összefüggéseket így analizálni, kivesézni. Úgy látszik, hogy nem érted, vagy nem akarod érteni Orbán Viktor mondanivalóját. Én sosem szerettem azt, ha egy kommunikációban a másik ember szavain lovaglunk. Ha figyelünk a másikra és nyitottak vagyunk rá, akkor a kontextusból, a mondandó ívéből és egészéből a nyelvhasználati pontatlanságok és túlegyszerűsítések ellenére úgyis lejön az üzenet.
Hadd mutassak rá most csak egy - általad érvelési hibának tartott - mondatára.
"A válság megoldásához meg kell fordulni." Ennek semmi köze a "black or white" érvelési hibához meg a szögmérőhöz, a 0, 180 fokokhoz meg végképp nincs.
Ez itt egy szókép, nem több, nem kevesebb. Egy közlekedő valakinek a képe jelenik meg, aki eltéved és nem találja a célhoz kivezető utat, talán zsákutcába kerül.
A közlekedő valaki természetesen Európa, az EU és annak országai, a zsákutca, vagy a sehova sem vezető, rossz út pedig a megtagadt keresztény múlt és identitás, valamint a valós, termelői munkát mellőző gazdasági rendszer. A visszafordulás pedig nem a 180 fokról szól, hanem az identitás és a munka újra megtalálásáról.
De ez mind-mind a használt (egyébként többszörös) szókép eleme, amivel leírja, szemlélteti a jelenséget. Nem kell belelátni se többet, se kevesebbet. Egyébként máshol olyan szóképet is használ, amibe nem csak a 0 és 180 fok fér bele (ahol azt mondja, hogy meg kell találni a jó, helyes irányba vezető utat, tehát ott nem megfordulásról vagy visszafordulásról beszél). Továbbá azt is hangsúlyozza később, hogy az idő rövidsége miatt egyszerűsítésekben kell beszélnie (ami sajnos pontatlanságokat is eredményezhet).
3) Harmadszor: azt gondolom, hogy leveled "szakmai okok" része teljesen irreleváns.
Te tényleg azt gondolod, hogy Orbán Viktor itt a jó programozók mibenlétéről, szerepéről, feladatairól beszél? Ha igen, akkor teljesen félreérted őt. A programozó itt ismét csak egy komplex szóképnek a fő eleme. Ne tulajdoníts olyat szavának, amit ő nem gondolt. A megoldás módját próbálja szemléltetni és megvilágítani a programozói munkakört felhasználó szókép eszközével.
4) Negyedszer pedig: a nyílt leveled csalódás számomra.
Csalódás, mert igazából nem értem, mi a célod vele. Komolyan mondom, tényleg nem értem. Feltételezem, hogy az lett volna, hogy egyrészt tartalmával, komolyságával eljusson a címzettig, másrészt valóban jogos, megfontolandó kritikákat mutass be Orbán Viktor személyével és munkájával kapcsolatban (nem dugom a fejem homokba, vannak ilyenek), és a valóban fontos dolgokra és problémákra irányítsd rá a figyelmet.
Ehhez képest elkezded Orbán szavait csűrni-csavarni, majd arról értekezel, hogy milyen a jó, szakértő programozó. Ez komolytalan, egyből kihullik a rostán, esélyed sincs, hogy eljuss vele a miniszterelnökig. Vagy igazából nem is célod ez? Ne haragudj, nem akarok rosszhiszemű lenni.
Te ennél sokkal tehetségesebb vagy, sokkal lényeglátóbb, sokkal komolyabb, és sokkal józanabb, érzelemmentesebb. Elpuskáztad ezt a jó lehetőséget, minden héten mégsem írhatsz nyílt levelet a miniszterelnöknek, nevetségessé válnál. Őszintén mondom, nagy csalódásként éltem meg a leveled tartalmát, sokkal színvonalasabbat, ütősebbet, hatásosabbat vártam Tőled.
Üdvözlettel: Szűcs Csaba
Kedves Csaba!
... Őszintén mondom, ennyire komoly, nyílt és egyértelmű választ eddig senkitől nem kaptam. ...
Igen, a Bibliát a legjobb példának tartom! Évtizedekig kellett foglalkoznom vele ahhoz, hogy leessen: a maga kontextusában zseniális társadalomszervező program (például a mai mediációs, agykontroll, stb. eszközök csak gyenge utánlövések hozzá képest). Jézus lényének teológiai értelmezéséhez semmilyen hátterem nincs - viszont állítom, hogy félelmetes, matematikai pontosságú minden egyes szava, szóképe. Az igazi értéke számomra éppen a végtelenségig szőröző elemzés révén bomlott ki. Apropó az megvan, hogy Einstein agyának különlegességét nem az elemző részben találták, hanem abban, hogy szokatlanul erős a kapcsolat a két félteke között? Azt hiszem, azért a teológusok is egyetértenek azzal, hogy a Bibliát érdemes hosszan, alaposan tanulmányozni (agy-fejlesztő eszközként használni), nem elég felületes átolvasás után "én mindent elhiszek mert Isten szava" kiáltással kezelni.
Pont ezt az igényességet hiányolom nem csak a mai politikai élet szinte minden nyilatkozójából, hanem (és ez sokkal fontosabb) a hallgatóságból is. Olyanok ezek a szóképek, mint a festés. Egy művész kezében minden részlet önálló értékkel bír, évekig lehet nézni az alkotást és mindig új szépségeket fedezünk fel, és igenis állja a precíz elemzést - más ugyanazt az ecsetet és festéket arra használja, hogy a rozsdát eltakarja, mi pedig legyintünk, hiszen azért fest, hogy ne látszódjék a rozsda. Nem mindegy viszont, hogy milyen kontextusban történik mindez. A társadalom szervezése, valós problémamegoldás szerintem az első hozzáállást kívánja.
Én koherens, logikus rendszert tételezek fel Orbán Viktor szavai mögött. Amikor pedig az elmagyarázása közben szerintem szó szerint b/w hibát vét (többször, hangsúlyozva), közben (ismétlem: szerintem is helyes és fontos) szempontok mentén ezt elmossa, akkor az az én szememben tudatos csúsztatás. A hallgatóság véleményét akarja formálni, támogatókat gyűjteni ahelyett, hogy nyíltan ismertetné a koncepcióját, amelyről pontosan tudja, hogy megütközést keltene (ezt is ő mondja). Bátorkodtam ezt a tervet a tevékenysége alapján két éve megtippelni, az eltelt időben pedig nem találtam olyan lépést, amely ezt cáfolta volna.
Teljesen egyetértek veled abban, hogy ez felfogható egy helyes és hatásos politikusi nyilatkozatként. Viszont én arról beszélek, hogy a mai válságokat így képtelenség megoldani. Nem személy szerint Orbán Viktor a "hibás", hanem maga a politikus (és "nép") szerep-kép, amelyben élünk, amelyet természetesnek veszünk.
Te azért sejted, hogy joggal hivatkozom a saját tapasztalataimra, tudásomra a rendszeralkotás minden szintjén (követelményfeltárástól a dokumentáláson és a legkisebb implementációs részleteken túl a követésig, továbbfejlesztésig). Remélem, ezt azért lassan a munkámmal bizonyítani is tudom. Azért borult ki a bili nálam, mert az általa sugallt hozzáállás homlokegyenest ellenkezik minden egyes általam használhatónak tartott alapelvvel. Pont ugyanaz, mint amikor a Biblia "brutalitását" és a keresztes háborúkat emlegetik ezerszer, amikor kereszténységről beszélnek: jó, van ilyen, de a lényeg pont az ellenkezője.
Mutatkozzon be bármilyen módon, nem zavar - de ezt nem tudom elfogadni; pályafutásom és eredményeim révén feljogosítva érzem magam arra, hogy ennek hangot adjak. Ez számomra (talán megbocsátható) személyes ügy: kedvenc porcelánboltomban viselkedik elefántként, szakmai becsületembe gázol. Még akkor is szólnom kell, ha ezzel semmit nem érek el.
A csalódás természetes. Ha például most ránézek arra, amin dolgozom, elég szánalmas és izzadságszagú küzdelem bizonyos homályos elvek mentén nagy gombócokkal (MKS, template, expression, ...), nem is csoda, hogy nem tudom érdemben elmagyarázni. Viszont én gyökeresen másként látom a fejlesztés folyamatát, a rendszerek életciklusát, a programozói szerepet, és ezek egyértelműen ezt a homályos irányt jelölik ki a számomra (amely természetesen lehet téves is, de ez csak akkor derülhet ki, ha tényleg mindent beleadok és mégsem sikerül). Ez nem csak informatikai, hanem társadalmi rendszereknél is így van, ráadásul a kettő szerintem szervesen összefügg - de csak erről órákat lehetne beszélni...
Nem tervezek új nyílt levelet (csak ha megint ilyen erős motiváció ébredne bennem), ez pedig a tőlem telhető mértékben lényegre törő, komoly, józan és érzelemmentes; néhány későbbi blog bejegyzésben a háttér kérdésekre adott válaszom is ott van.
Ütős nyilván az lenne, ha működő állapotban tudnám megmutatni azt, hogy én mit értek társadalomszervezésen és ezzel kapcsolatos programozáson (és amelyben definíció szerint nem létezik az a szerep, amelyet Orbán Viktor létrehozott magának). Sajnos az én egyetlen életem (pláne a benti munkával együtt) ehhez kevés. Nem kell mondanom: ez számomra is csalódás, mert én komolyan azt gondolom, az életünk múlik rajta, és minden egyes nappal, amit egy álomvilágban élve, rossz kérdésekkel foglalkozva töltünk, távolabb kerülünk a megoldás esélyétől. Ez a méreg, nem a cián... :-S
Hát ez van. Köszönöm, hogy írtál.
Ugyanis mi tudjuk, minden egyes munkanapunk annak megtapasztalásával telik, hogy nincs mindig, mindenben igazunk. Legnagyobb jószándékunk, tapasztalatunk, szaktudásunk dacára minden egyes nap hibákat követünk el, amelyeket meg kell találnunk, pedig emberi gondolkodásunk természetéből fakadóan "vak" ezekre. Meg kell őriznünk a hitünket saját képességeinkben akkor is, amikor ordító hibát vétünk, mert ennek ellenére általában mi vagyunk azok, akik a legnagyobb eséllyel ki tudják javítani, ha végre kiderült. Azonnal jeleznünk kell ha valami gondot okoztunk, vagy akár minimális esély van erre; őszintén feltárni és vállalni a teljes felelősséget, mert nem a konkrét probléma a lényeg, hanem a belőle leszűrhető tanulság, tapasztalat, amelyre nem csak nekünk, hanem a teljes csoportunknak szüksége van, hogy csökkentsük előfordulásának esélyét.
Mi tudjuk, hogy a legnagyobb hibát mégsem a rendszer megírásakor, megvalósítóként vétjük, hanem a tervezéskor, amikor nem gondolunk végig minden szempontot, amikor beleszeretünk saját elképzeléseinkbe, amikor személyes ügyet csinálunk abból, hogy kinek a javaslata "nyer" - vagy amikor bármilyen okból elhallgatjuk vagy rosszul fejezzük ki kétségeinket, ellenvéleményünket. Vagy vezetőként akkor, ha saját véleményünket a többiek elé helyezzük, nem ismerjük fel időben túlzott ragaszkodásunkat saját véleményünkhöz, amikor olyan légkört teremtünk amely megnehezíti mások számára az ellenvélemény megfogalmazását.
(Mondom ezt én, a "betonfejű", irányíthatatlan megszállott... nos, ezért vagyok én elemző/tervező, nem pedig vezető.)
A rendszer képe soha nem egyikünkben jelenik meg, és nincs "legokosabb". Különböző látásmódokat, tapasztalatokat, képességeket hozunk a csapatba, amely akkor működik igazán, ha a résztvevők nem csak erényeikkel, hanem gyengéikkel is tisztában vannak (nálunk tényleg alapvetően fontos az állásinterjú "mondja el három gyenge tulajdonságát" kérdése). Ennek révén áll össze a csapat együttes képessége, amely sokkal több az egyéni tulajdonságok összességénél, és ennek révén formálódik a megvalósítandó rendszer képe. Nem valakinek a fejében, hanem az egymás önállóságát, függetlenségét tiszteletben tartó résztvevők által alkotott kör közepén lévő üres térben. Ettől lesz egy fejlesztő csapat közösség. (Újra a magyar nyelv mélységei: köz - közös - közösség!)
Természetesen a felsorolás nem kizárólagos a programozókra, inkább úgy vélem, minden valóban hatékony, feladat-orientált közösségre ez a mentalitás jellemző - csak programozóként sokkal egyértelműbb, azonnal szembetűnő a személyes hozzáállás jelentősége.
Itt valóban ok-okozati kapcsolatot látok: ilyen mentalitás hiányában egy közösség képtelen a hatékony működésre. Ezért tartom annyira árulkodónak a kontrasztot az állam szervezetéről és működéséről mindnyájunkban élő kép (valamint az ennek a képnek testet, arcot adó Orbán Viktor) - és a "jó" közösség között. Ez (no meg a porckorong sérv megtapasztalása) adta a motivációt a nyílt levél megírására, amely (ha nem lenne nyilvánvaló), azért "nyílt", mert nem a címzettnek, hanem őt példaként felhasználva neked szól, kedves olvasó.
Nem kis büszkeséggel idézem itt erre tökéletes példaként kollégám levelét. Remélem az én válaszom is megfelel a felsorolt szempontoknak.
Kedves Lórándnak, nagyrabecsült kollégámnak
Orbán Viktornak írt nyílt leveledre szeretnék reagálni néhány pontban.
0) Mindenekelőtt: hazudnék, ha tagadnám Orbán Viktor személye iránti elfogultságomat, levelemet így ennek fényében olvasd. Úgy gondolom, korrekt dolog az, hogy ezt még a legelején leszögezem. Nem tisztem védeni őt, lehet, hogy most mégis ezt fogom elkövetni. Remélem, megjegyzéseim ennek ellenére nem erről fognak árulkodni.
1) Először is: azt gondolom, hogy Orbán Viktor felszólalásának általad követett szigorú logikai értelmezése helytelen. Abban természetesen egyetértünk, hogy egy miniszterelnöktől elvárható az, hogy megszólalásai legyenek érthetőek, világosak és logikailag helyesek. Viszont amikor mondanivalója szóképektől hemzseg (amit stilisztikai és retorikai eszközként használ, és amit egy politikustól igazán nem lehet megtagadni), akkor egész egyszerűen nem lehet szavait, mondatait a logika szigorú szemüvegén keresztül vizsgálni. Ez egész egyszerűen nem az a műfaj. Szerinted van értelme pl. egy szépirodalmi alkotást, vagy egy viccet, vagy pl. a Biblia szövegét ezen a szűrőn keresztül vizsgálni?. A használt szóképek pontos típusainak meghatározását (hasonlat, metafora, avagy metonímia) én most - laikusként - nem vállalnám be (ezt inkább végezzék el a bölcsészek).
2) Másodszor: feltehetjük a jogos kérdést, hogy akkor Orbán Viktor beszédének mi a helyes interpretációja?
Még egyszer mondom, szerintem helytelen a szavait, a tagmondatait, az azok közötti logikai összefüggéseket így analizálni, kivesézni. Úgy látszik, hogy nem érted, vagy nem akarod érteni Orbán Viktor mondanivalóját. Én sosem szerettem azt, ha egy kommunikációban a másik ember szavain lovaglunk. Ha figyelünk a másikra és nyitottak vagyunk rá, akkor a kontextusból, a mondandó ívéből és egészéből a nyelvhasználati pontatlanságok és túlegyszerűsítések ellenére úgyis lejön az üzenet.
Hadd mutassak rá most csak egy - általad érvelési hibának tartott - mondatára.
"A válság megoldásához meg kell fordulni." Ennek semmi köze a "black or white" érvelési hibához meg a szögmérőhöz, a 0, 180 fokokhoz meg végképp nincs.
Ez itt egy szókép, nem több, nem kevesebb. Egy közlekedő valakinek a képe jelenik meg, aki eltéved és nem találja a célhoz kivezető utat, talán zsákutcába kerül.
A közlekedő valaki természetesen Európa, az EU és annak országai, a zsákutca, vagy a sehova sem vezető, rossz út pedig a megtagadt keresztény múlt és identitás, valamint a valós, termelői munkát mellőző gazdasági rendszer. A visszafordulás pedig nem a 180 fokról szól, hanem az identitás és a munka újra megtalálásáról.
De ez mind-mind a használt (egyébként többszörös) szókép eleme, amivel leírja, szemlélteti a jelenséget. Nem kell belelátni se többet, se kevesebbet. Egyébként máshol olyan szóképet is használ, amibe nem csak a 0 és 180 fok fér bele (ahol azt mondja, hogy meg kell találni a jó, helyes irányba vezető utat, tehát ott nem megfordulásról vagy visszafordulásról beszél). Továbbá azt is hangsúlyozza később, hogy az idő rövidsége miatt egyszerűsítésekben kell beszélnie (ami sajnos pontatlanságokat is eredményezhet).
3) Harmadszor: azt gondolom, hogy leveled "szakmai okok" része teljesen irreleváns.
Te tényleg azt gondolod, hogy Orbán Viktor itt a jó programozók mibenlétéről, szerepéről, feladatairól beszél? Ha igen, akkor teljesen félreérted őt. A programozó itt ismét csak egy komplex szóképnek a fő eleme. Ne tulajdoníts olyat szavának, amit ő nem gondolt. A megoldás módját próbálja szemléltetni és megvilágítani a programozói munkakört felhasználó szókép eszközével.
4) Negyedszer pedig: a nyílt leveled csalódás számomra.
Csalódás, mert igazából nem értem, mi a célod vele. Komolyan mondom, tényleg nem értem. Feltételezem, hogy az lett volna, hogy egyrészt tartalmával, komolyságával eljusson a címzettig, másrészt valóban jogos, megfontolandó kritikákat mutass be Orbán Viktor személyével és munkájával kapcsolatban (nem dugom a fejem homokba, vannak ilyenek), és a valóban fontos dolgokra és problémákra irányítsd rá a figyelmet.
Ehhez képest elkezded Orbán szavait csűrni-csavarni, majd arról értekezel, hogy milyen a jó, szakértő programozó. Ez komolytalan, egyből kihullik a rostán, esélyed sincs, hogy eljuss vele a miniszterelnökig. Vagy igazából nem is célod ez? Ne haragudj, nem akarok rosszhiszemű lenni.
Te ennél sokkal tehetségesebb vagy, sokkal lényeglátóbb, sokkal komolyabb, és sokkal józanabb, érzelemmentesebb. Elpuskáztad ezt a jó lehetőséget, minden héten mégsem írhatsz nyílt levelet a miniszterelnöknek, nevetségessé válnál. Őszintén mondom, nagy csalódásként éltem meg a leveled tartalmát, sokkal színvonalasabbat, ütősebbet, hatásosabbat vártam Tőled.
Üdvözlettel: Szűcs Csaba
Kedves Csaba!
... Őszintén mondom, ennyire komoly, nyílt és egyértelmű választ eddig senkitől nem kaptam. ...
0) Mindenekelőtt: hazudnék, ha tagadnám Orbán Viktor személye iránti elfogultságomat, levelemet így ennek fényében olvasd. ...Nos én sem tagadom a sajátomat: én egyértelmű személyes ellenszenvből indulva tartok ott, hogy képes vagyok elkülöníteni a személyét attól a szereptől, amelyet létrehozott és betölt. A korrekt vitának pont az a különleges szépsége, hogy ennek ellenére képesek vagyunk kommunikálni és kifejteni eltérő nézőpontjaink okait. Ez például szerintem elengedhetetlen akkor, amikor társadalmi problémák megoldását keressük.
1) Először is: azt gondolom, hogy Orbán Viktor felszólalásának általad követett szigorú logikai értelmezése helytelen. ... Szerinted van értelme pl. egy szépirodalmi alkotást, vagy egy viccet, vagy pl. a Biblia szövegét ezen a szűrőn keresztül vizsgálni? ...Szerintem alapvető különbség van a Biblia és egy szépirodalmi alkotás - vagy éppen az ország vezetője és bármely "celeb" nyilatkozata között: az első társadalomszervező erőként működik, a második nem.
Igen, a Bibliát a legjobb példának tartom! Évtizedekig kellett foglalkoznom vele ahhoz, hogy leessen: a maga kontextusában zseniális társadalomszervező program (például a mai mediációs, agykontroll, stb. eszközök csak gyenge utánlövések hozzá képest). Jézus lényének teológiai értelmezéséhez semmilyen hátterem nincs - viszont állítom, hogy félelmetes, matematikai pontosságú minden egyes szava, szóképe. Az igazi értéke számomra éppen a végtelenségig szőröző elemzés révén bomlott ki. Apropó az megvan, hogy Einstein agyának különlegességét nem az elemző részben találták, hanem abban, hogy szokatlanul erős a kapcsolat a két félteke között? Azt hiszem, azért a teológusok is egyetértenek azzal, hogy a Bibliát érdemes hosszan, alaposan tanulmányozni (agy-fejlesztő eszközként használni), nem elég felületes átolvasás után "én mindent elhiszek mert Isten szava" kiáltással kezelni.
Pont ezt az igényességet hiányolom nem csak a mai politikai élet szinte minden nyilatkozójából, hanem (és ez sokkal fontosabb) a hallgatóságból is. Olyanok ezek a szóképek, mint a festés. Egy művész kezében minden részlet önálló értékkel bír, évekig lehet nézni az alkotást és mindig új szépségeket fedezünk fel, és igenis állja a precíz elemzést - más ugyanazt az ecsetet és festéket arra használja, hogy a rozsdát eltakarja, mi pedig legyintünk, hiszen azért fest, hogy ne látszódjék a rozsda. Nem mindegy viszont, hogy milyen kontextusban történik mindez. A társadalom szervezése, valós problémamegoldás szerintem az első hozzáállást kívánja.
2) Másodszor: feltehetjük a jogos kérdést, hogy akkor Orbán Viktor beszédének mi a helyes interpretációja? ... Ha figyelünk a másikra és nyitottak vagyunk rá, akkor a kontextusból, a mondandó ívéből és egészéből a nyelvhasználati pontatlanságok és túlegyszerűsítések ellenére úgyis lejön az üzenet.Igen, az üzenet lejön - de ezt a lehetőségekhez mérten objektív módon értékelni, nem pedig "elhinni" kell, elvégre ez határozza meg a jövőnket. Programozóként te is tudod, hogy a vélemény és a rendszerterv között az a különbség, hogy az utóbbit alaposan meg kell emészteni, és igenis minden szó értelmét pontosan definiálni kell - különben a végén oda érünk, ahová nem akartunk eljutni: egy nagy, karbantarthatatlan rendszerhez, amit írói és felhasználói egyaránt legszívesebben kidobnának, ha nem sajnálnák a befektetett időt és erőt. Ez szerintem ugyanaz a tapasztalat programozói és közéleti oldalon.
... "A válság megoldásához meg kell fordulni." Ennek semmi köze a "black or white" érvelési hibához meg a szögmérőhöz, a 0, 180 fokokhoz meg végképp nincs. Ez itt egy szókép, nem több, nem kevesebb. ...Itt szerintem nézőpontjaink különbsége lehetetlenné teszi a részletes elemzést.
Én koherens, logikus rendszert tételezek fel Orbán Viktor szavai mögött. Amikor pedig az elmagyarázása közben szerintem szó szerint b/w hibát vét (többször, hangsúlyozva), közben (ismétlem: szerintem is helyes és fontos) szempontok mentén ezt elmossa, akkor az az én szememben tudatos csúsztatás. A hallgatóság véleményét akarja formálni, támogatókat gyűjteni ahelyett, hogy nyíltan ismertetné a koncepcióját, amelyről pontosan tudja, hogy megütközést keltene (ezt is ő mondja). Bátorkodtam ezt a tervet a tevékenysége alapján két éve megtippelni, az eltelt időben pedig nem találtam olyan lépést, amely ezt cáfolta volna.
Teljesen egyetértek veled abban, hogy ez felfogható egy helyes és hatásos politikusi nyilatkozatként. Viszont én arról beszélek, hogy a mai válságokat így képtelenség megoldani. Nem személy szerint Orbán Viktor a "hibás", hanem maga a politikus (és "nép") szerep-kép, amelyben élünk, amelyet természetesnek veszünk.
3) Harmadszor: azt gondolom, hogy leveled "szakmai okok" része teljesen irreleváns. Te tényleg azt gondolod, hogy Orbán Viktor itt a jó programozók mibenlétéről, szerepéről, feladatairól beszél? Ha igen, akkor teljesen félreérted őt. ...Teljesen nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor a saját szerepéről, hozzáállásáról beszél, és ehhez használja fel hasonlatként a programozó általa vélt szerepét - én is pont ezt mondom, és erre reagálok.
Te azért sejted, hogy joggal hivatkozom a saját tapasztalataimra, tudásomra a rendszeralkotás minden szintjén (követelményfeltárástól a dokumentáláson és a legkisebb implementációs részleteken túl a követésig, továbbfejlesztésig). Remélem, ezt azért lassan a munkámmal bizonyítani is tudom. Azért borult ki a bili nálam, mert az általa sugallt hozzáállás homlokegyenest ellenkezik minden egyes általam használhatónak tartott alapelvvel. Pont ugyanaz, mint amikor a Biblia "brutalitását" és a keresztes háborúkat emlegetik ezerszer, amikor kereszténységről beszélnek: jó, van ilyen, de a lényeg pont az ellenkezője.
Mutatkozzon be bármilyen módon, nem zavar - de ezt nem tudom elfogadni; pályafutásom és eredményeim révén feljogosítva érzem magam arra, hogy ennek hangot adjak. Ez számomra (talán megbocsátható) személyes ügy: kedvenc porcelánboltomban viselkedik elefántként, szakmai becsületembe gázol. Még akkor is szólnom kell, ha ezzel semmit nem érek el.
4) ... Őszintén mondom, nagy csalódásként éltem meg a leveled tartalmát, sokkal színvonalasabbat, ütősebbet, hatásosabbat vártam Tőled.Megértem, és tényleg köszönöm, nagyon megtisztelő a számomra, hogy ezt így kertelés nélkül leírtad. Nem kis időt szántál arra, hogy egy számodra nem szimpatikus véleményt alaposan megismerj és érdemi kritikát fogalmazz meg. Az álláspontjaink nyilván sokáig eltérőek lesznek, mert jelen keretek között nehezen tudnánk elég időt fordítani a pontosításra.
A csalódás természetes. Ha például most ránézek arra, amin dolgozom, elég szánalmas és izzadságszagú küzdelem bizonyos homályos elvek mentén nagy gombócokkal (MKS, template, expression, ...), nem is csoda, hogy nem tudom érdemben elmagyarázni. Viszont én gyökeresen másként látom a fejlesztés folyamatát, a rendszerek életciklusát, a programozói szerepet, és ezek egyértelműen ezt a homályos irányt jelölik ki a számomra (amely természetesen lehet téves is, de ez csak akkor derülhet ki, ha tényleg mindent beleadok és mégsem sikerül). Ez nem csak informatikai, hanem társadalmi rendszereknél is így van, ráadásul a kettő szerintem szervesen összefügg - de csak erről órákat lehetne beszélni...
Nem tervezek új nyílt levelet (csak ha megint ilyen erős motiváció ébredne bennem), ez pedig a tőlem telhető mértékben lényegre törő, komoly, józan és érzelemmentes; néhány későbbi blog bejegyzésben a háttér kérdésekre adott válaszom is ott van.
Ütős nyilván az lenne, ha működő állapotban tudnám megmutatni azt, hogy én mit értek társadalomszervezésen és ezzel kapcsolatos programozáson (és amelyben definíció szerint nem létezik az a szerep, amelyet Orbán Viktor létrehozott magának). Sajnos az én egyetlen életem (pláne a benti munkával együtt) ehhez kevés. Nem kell mondanom: ez számomra is csalódás, mert én komolyan azt gondolom, az életünk múlik rajta, és minden egyes nappal, amit egy álomvilágban élve, rossz kérdésekkel foglalkozva töltünk, távolabb kerülünk a megoldás esélyétől. Ez a méreg, nem a cián... :-S
Hát ez van. Köszönöm, hogy írtál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)