Your words. Not mine.

 

RIP

Knocking on and on...

On LinkedIn again...



Lorand Kedves
That sounds great, but here is my billion dollar question:

How do you enter "the valley" with a really fundamental idea (and working prototypes by the way) that would take too much time to understand? When everyone turns away after the second talk saying “Never invest in a business you cannot understand”?

Careful, this is where I failed with you as well... ;-)

Peter Kovacs
You cannot enter any market, even your local one with an idea that is not easy to understand. That's why good timing is a crutial part of success.

Lorand Kedves
Peter Kovacs I don't talk about "entering the market with a disruptive strawberry flavored chewing gum", but core technology.

I went back to the university as student at 42 to check if I am lunatic. Instead, I have learned how my research is connected to Neumann, Turing or Shannon. I had to ask my friend to be the supervisor of my thesis because for him it was OK that he, the teacher does not understand.

I can tell you WHY the Neumann architecture was ground breaking, WHY the most brilliant programmer, Charles Simonyi works on Intentional Programming behind closed doors. I can show you why the elephants work on PaaS and what they do wrong. But of course it takes time and effort to understand, which is not popular today…

Of course, our last startup failed - the gods of IT are used to talk, not to listen. I am unemployed. At least I have a few months to focus on my studies, thanks HR guys :-)

So yes, I really respect George's message, and I think you can't blame me for being shy, or unaware of the cultural barriers. I only ask for your advice: What do you think the "good timing" is for a new Neumann architecture - if you don't want to see it in the patent portfolio of a giant? :-D

Peter Kovacs
Lorand Kedves there are chances you are the type of guy whose invention will be only discovered and appreciated after the death. Or not :)

Lorand Kedves
Peter Kovacs I asked a practical question, you gave me your ultimately depressing opinion (which is my direct, personal experience of 20 f*cking years of guts out work that you can't even imagine, that's a cultural barrier, bro, but I am not Eminem, so stop it now...), then "fixed it" with a wink. Should I inform you that this is in direct opposition to George A. Tilesch 's message, or can find it out alone? :-)

But let me answer in your style.

I am 43, so (if you dare to look around for a second with open eyes) I will likely last longer than the illusion you have about the world. See here for a very sort introduction, which took me weeks to create but you will close it within a minute if you click it at all, because "focus is important" - take my word: _direction_ is the first... https://goo.gl/om22gB

But if you are right, guess what "they" will think of you, personally? So, you queue up to a relatively big and illustrious group of people who pray not only for my early death but also to be completely wrong, while I, quite naturally, work for the opposite. Why are you my enemy?

For the closing wink, quoting John Cleese: "Was it funny?" An "afterwink": was it meant to be? :-)

Thanks for your time.

Magyarország, szerettelek

Főleg az elmúlt húsz évben, minden vihar és zavar ellenére sokat jelentett nekem ez...

Persze tudom, hogy nem mindig lehetett ilyen, mert nehéz hely jutott nekünk...

De legalább egy időre volt rá válasz 1956-ban...

Erre viszont, 2016-ban nincs mentség!

Okos megoldás, jó védelem mindazok ellen, akiknek nem tetszik az üzenet, hiszen:

Btk. 269/A. § Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Véleményem szerint annál, amit a kampányguruk és nyomdászok műveltek vele, úgysem lehet aljasabb módon elbánni a magyar zászlóval. Tudom, elmúlik október 2-a, végre ezt a plakátot is  lekaparják, vagy letakarják a kormánymédia (van még más?) következő szappanoperájával.

De sajnos, nekem már soha nem lesz olyan, mint előtte.

A szeretet pedig furcsa dolog. Sok "lehetőség" mellett elmegy az ember, sok kérdést fel sem tesz, mert a szeretet meghatározó, megtartó erő, egyéni célokon túli értékeket emel fel, hűségre nevel, múlthoz és jövőhöz köt. Ha igaz volt, elmúlása után sem sajnáljuk az időt, erőfeszítést, kihagyott esélyeket, mert ezeknél sokkal, sokkal többet adott, és az emléke is ugyanakkora érték.

Éppen ezért kell elengedni, ha egyszer eltört. Hogy ne kelljen azon rágódni, vajon mennyire volt igaz, és mennyire csak önbecsapás; hogy csak féltem az ismeretlentől, és csak kényelmesebb volt "maradni"?

Most fáj. Holnap már jobb lesz. Holnap már kevesebb lesz bennem az elvárás, az oktalan remény, holnap már más szemmel nézem majd a vezetőket és vezetetteket, megmentőket és lázadókat. Holnap már kevesebb fog azokhoz kötni, akik ezt az írást velem együtt anyanyelvükként olvassák. Holnap már nem fogok dühöngeni azon, hogy valaki más akarja megmondani a véleményemet arra hivatkozva, hogy a "honfitársa" vagyok. Holnap már nem kell eldugni előlem a nevemre érkező felsőbb utasításokat. Holnaptól egyszerűbb lesz. Mindenkinek.

"Életem főműve"

Ábel
Loránd, ha szeretném megérteni életed főművét, mit kellene ahhoz elolvasnom?

Ez fogós kérdés... mi "életem főműve"?
Ha valóban van ilyen, akkor nem nevezed így, mert feloldódsz benne, túlmutat rajtad. Ha a kérdés az: mi alapján értékelem a létezésemet, ami minden elemzésem és munkám eredményeként megjelenik, a válasz két szó: Respektu tempon. Ez eszperantó, (amely nyelven nem beszélek egyébként), jelentése: Tiszteld az időt.
Mit kell ahhoz elolvasni, hogy ezt megértsd? Nem tudom, az elmúlt harminc évem melyik olvasmánya és tevékenysége milyen mértékben számított - azt tudom, hogy tizenkét éves koromban kezdtem Tőkei Ferenc kínai filozófia szöveggyűjteményében Lao-ce, Csuang-ce, Mo-ti olvasásával... ("kocka", csak máshogy). Talán a Mátrix első része, Douglas Adams Galaxis útikalauza, Karinthy Skarlát, Címszavak a nagy enciklopédiához, Randy Pausch Utolsó tanítás. Csan buddhista szövegek, Anthony de Mello. Gandhi önéletrajza. Asimov, Lem, Hoyle, Konrad Lorenz, Zimbardo, ... hmm... ez így elég reménytelen :-)
Saját publikus írásaimból (sajnos az is több ezer oldal) mondjuk a Taste of Luck-ot javasolnám beugróként. Aztán google...

Másként nézve: életem főműve én vagyok ;-)
Gyerekként elhatároztam, hogy ha nagy leszek, felnőtt szeretnék lenni. Ez nyilván elárulja, hogy mást értek felnőtt emberen, mint az évek számát. Találtam is rá módszert, informatikus lettem egy szeptemberi délutánon. A történet: a nyári szünet két hónapját lényegében azzal töltöttem, hogy édesapám munkahelyén levő számítógépen (IBM XT, az akkori technika csúcsa) egy 3D kockaforgató programot írtam. A gimnázium géptermében az első mozdulattal helyrehozhatatlanul letöröltem az egészet. Egy percig sem dühöngtem, mert akkor és ott leesett: nem egy C forrásszöveg megírásával ment el a két hónap, hanem azzal, hogy képessé váltam megírni. Három órával később működött ismét.
Na ezt csinálom húsz éve. Megérteni tanulok, működő rendszerek létrehozása és szétszedése, újrakezdése révén.

Konkrét válasz jobb lenne, mi az a rendszer, amiről folyton rizsázok?
Nyilván nem tudom "elmagyarázni" (de a diplomamunkám bizonyára publikus lesz, ha érdekel), csak mesélni róla. Ez, ha sikerül (mert az, hogy mindent feltettem rá, még nem garantálja a sikert) lényegében "egy vékony határoló réteg két tartály között", mint George Phelps esetében. Az egyikben az emberi tudás és a világ aktuális állapota (legjobb tudásunk szerint), a másikban annak megbízható tárolására és végrehajtására alkalmas gépi reprezentációja van. Ez képes lehetne egyetlen struktúrában kezelni az emberi civilizációt ma is üzemeltető (csak szétszórt, rejtett, sok esetben titkolt) globális hálózatot.
Természetesen egy ember nem képes ezt átlátni vagy irányítani. Én magam is képtelen vagyok átlátni a saját rendszerem működését, pedig én írtam, ahogy nem "tudjuk" az általunk olvasott/írt könyveket sem szóról szóra, úgy, mint a papír. Viszont ez segíthet szelektálni a közösségek hierarchiájának felelős vezetőit. Ahogy az Apollo programot sem "irányította" senki, de volt egy olyan cél, amely összehangolta a motivációkat.
A cél a Föld nevű űrhajó hosszú távú üzemeltetése, amely nyilván túlmutat egyéni érdekeinken, lásd fent, az egyéni túlélő program felülírása és kapcsolata a kasztrendszerrel. Mostanra váltunk képessé globális műveletek tervezésére és végrehajtására, csak még nem tudunk "tudatos fajként" élni a lehetőségeinkkel. Ha nem tanuljuk meg (most azonnal!), akkor kiirtjuk magunkat.

Én már nem muzsikálok...

Nos, elmúlt a 42, és sok szempontból ez volt a legjobb év eddig, megérte várni rá.

Úgy érzem sok mindennek megéreztem a mélységét, tartalmát. Végre mertem kérni, és nagy segítséget kaptam értékes emberektől ahhoz, hogy tovább tudjak haladni a belém égetett úton. Végre megértettem a különbséget: a ti gondolkodásotok célja az, hogy a komfortzónátokon belül maradjatok - az enyém meg az, hogy azon kívül hatékony legyek. Ezért beszélek hiába főként azoknak, akik magukat "dobozon kívül gondolkodónak tartják".

"Kint" nem változott semmi. Én viszont egyre könnyebben látom, hogy a körülvevő végtelen magány tekinthető szabadságnak, mozgástérnek is. Csak le kell mondani arról, hogy meg tudom oldani mások problémáit. A fejlődés útja, hogy a gyengét eltapossák, és én nagyon sokat töltöttem saját véges időmből azzal, hogy elveimet követve próbáltam elrángatni a porban játszó gyerekeket az autó elől.

Hálás vagyok, hogy a jelenben élek, egy olyan civilizációban, amely már minden kérdésemet és problémámat, de a választ is megfogalmazta már, sokkal szebben, mint én tudnám. Ezek az én ajándékaim, ezek a szövegek, ezek a hangok nekem szólnak. Hála érte!

Embrace Your Geekness Day

Antalffy Tibor - Büszkeség – szeretet

2015.július.13th. at 10:58
Haha! Elnézést mindenkitől, de ezt most muszáj…

KL coming out! Pride! Rainbow! :-D

A magam módján hívő – ugyanakkor kutató vagyok!
Emberszerető, az emberi kultúráért, gondolkodásért, művészetekért rajongó – ugyanakkor megszállott informatikus vagyok!
Monogám, heteroszexuális, apa vagyok, és ezt önmagam számára meghatározó értéknek tekintem – ugyanakkor nem gondolom, hogy az emberi érték csak ezekhez a tulajdonságokhoz kötődik!

Június 13. Embrace Your Geekness Day!

---

Antalffy Tibor - Önszabályozó tudomány

2015.július.2nd. at 08:15
A kitchen-science és a jelenlegi tudományos élet kritikájával (“ipari gondolkodó” lévén, saját akadémiai karrier hiányában barátok és családtagok információira támaszkodva) alapjaiban egyetértek: a téves motivációs rendszer az eredetileg kreatív terepet alaposan a földbe döngölte, utat nyitva a mai szuperhős-űrmese-végpusztulás kliséforgatagnak. Viszont az ehhez meglehetősen lazán kapcsolódó utolsó bekezdésen nagyot mosolyogtam.

A tudósok, kutatók, hozzáértők pedig többnyire tehetetlenek. Ha valaki megpróbálja megértetni a közvetlen környezetével, hogy mi a valóság – mint például én – akkor azt kapja válaszul, hogy „túl magas lovon ül”. Lehet, de én ennek megfizettem az árát.

Hmm… Ezt sokszor idézhetném, amikor a túl bonyolult gondolataim miatt kapom az ekézést. Ki is szokott ilyesmit válaszolni nekem? Ja igen. Itt mindenki, köszönet a megerősítésért. :-D

Szóval idézhetném, ha… nem épülne egyértelműen hibás alapvetésre.

Emberi kommunikációban ugyanis nincs olyan, hogy “valóság”. Minden kornak az adott tudományos és gondolkodási szinten létezik egy fogalomrendszere, amely viszonylag koherens leírást ad a világ aktuálisan ismert működésére, és amelyet mérete miatt egyetlen ember csak nagyon kis részben birtokolhat (vagy sok mindenről alig valamit, vagy alig valamiről nagyon sokat).

A fizika a 19. század végén is “majdnem kész” volt, aztán jött néhány “őrült”, aki idióta mennyiségű munkát fektetett “nyilvánvalóan eszement” ötletekbe és érthetetlen matematikai levezetésekbe, az akkori “valóság” hirdetőinek folyamatos csesztetése közepette. A mai ismereteinkre, világképünk alapfogalmaira ugyanígy csak egyetlen dolog állítható: száz év múlva elavultak lesznek. Hacsak addig agyon nem verjük egymást, mert akkor meg egy elérhetetlenül távoli csodavilág értéktelen emlékeivé válnak. Mondjuk mint “Nicaraguában” – akitől idegen a történet lelki töltete, fókuszáljon a precíz életképre.

Szóval, aki tisztában van a logikus gondolkodás alapjaival és tudományunk fejlődésének történetével, valószínűleg nem beszél a “valóság megértetéséről”, az a Discovery Channel és Morgan Freeman (“A Tudós” egy rakás spacey-tale-ben – mert ezeket sci-fi-nek nevezni Asimov, Lem vagy Hoyle után szentségtörés) színvonala. Ugyanakkor a látóköre szélesítése érdekében nagyon alaposan elolvas egy csomó “hülyeséget”, és elfogadja, hogy a saját világképe bizonyos mértékben biztosan szintén “hülyeség”.

Na ez meg az én hülyeségem volt. ;-)


2015.július.2nd. at 11:34
Az én tapasztalatom szerint a dolog működik gonosz (vagy legalábbis önző) háttérhatalom nélkül is, szimplán 1: az emberi gondolkodás természete és 2: a monetáris rendszer által létrehozott motivációk hatására (amelyek egyébként szintén egymást formálják). Akár itt is megfigyelhető, hogyan taposódik el egy-egy megszokásoktól eltérő (természetesen nem feltétlenül helyes) felvetés érdemi érvek nélkül, pusztán a jó eséllyel gonosz manipulációtól mentes köznapi felfogás tehetetlensége és felületessége alatt. A valós (akár materiális akár szellemi) elit háttérbe húzódása és manipulatív jellege ugyanígy levezethető 1 és 2 természetes következményeként, nem kell ok-ként tekinteni rá (Occam borotvája).
Akit érdekel, itt van egy rövid morfondírozásom a témában…


2015.július.2nd. at 22:17

21, Károly
“Eltérhet e az ember egyáltalán az agyunk által diktált logikától?”

Nos, én úgy tudom, hogy az emberi agy “hardver szinten” nagyjából nyolcvanmilliárd egyszerű logikai kapcsolóból álló gubanc, amelyben minden elem folyamatosan reagál a hozzá kapcsolódó többi elem állapotára. Célja a környezet mintáinak, eseményeinek rögzítése a kapcsolatok folyamatosan változó struktúrájában, annak érdekében, hogy a jövőbeli eseményekre való reagálásnál a korábbi tapasztalatok segítségével nagyobb eséllyel hozzon előnyös döntést.

Hol itt a logika? Sehol. Az emberi agy nem “diktál logikát”, éppen ellenkezőleg: semmi nem áll távolabb tőle, mint a logikus, lineáris következtetés. Szóval a kérdés szerintem téves feltételezésen alapul. Gondolkodásunk valójában nem logikus; érzékelésünk, “kutatásunk” élményeken, érzelmeken, empátián és ellenszenven alapul, eredendően szubjektív és elkerülhetetlenül hiányos.

Akkor miért érdekes mégis a logika? Éppen azért, mert döntéseink során 1: nem vagyunk képesek minden mintát felhasználni, mindig csak részleges egyezések lesznek, amelyeket valószínűségük szerint, “érzésre” súlyozunk, és 2: nem tudunk mindent személyesen megtapasztalni.
Egy mai civilizált ember a világról alkotott fogalmainak és élményeinek túlnyomó többségét nem személyesen szerzi meg vagy alakítja ki, hanem készen kapja (nyelv, család, iskola, média, stb.). Az iszonyú információtömeg rendezésére, egyszerűsítésre, általánosításra, következtetésre; összehangolt tevékenységhez szükséges tervek készítésére nem alkalmas az agy természetes (szimpla egyéni/kis csoportos túlélésre, igen szűk adatkészlet kezelésére optimalizált) működése. A logika ezeket a műveleteket teszi ellenőrizhetővé, az eredményeket értékelhetővé, az eltérő látásmódokat kiértékelhetővé és összehangolhatóvá.
Fontos hangsúlyozni: az eredmény nem feltétlenül helyes, mert a kiinduló adatok pontossága és teljessége nem garantálható (éppen ellenkezőleg, a hiányosságuk bizonyos) – viszont a műveletek helyes alkalmazása esetén jobb eséllyel vezet hasznos eredményre, illetve rámutat a bizonytalan területekre.

Az, hogy ez milyen mértékben “nem természetes” működés, pontosan lemérhető akár az itt folyó kommunikáción. Többször olvastam már róla, de nem tanulmányoztam még Arisztotelész Organonját és további írásait, így formálisan nem állíthatom, hogy logikusan gondolkodom. Ugyanakkor csupán az, hogy igyekszem elkerülni a legegyszerűbb hibákat, és húsz éve csiszolom a gondolkodásomat egy meglehetősen objektív környezetben, a jelek szerint teljesen idegenné tesz engem bármilyen “normális társaságban”…

Szóval nem “eltérni érdemes”, hanem észrevenni, hogy mennyire fontos lenne akár csak kis mértékben újra közelebb kerülni a (nem csak marketing szinten) logikus gondolkodáshoz, még mielőtt ebben a mai bábeli zűrzavarban végleg kirúgjuk magunk alól a sámlit.

---

Antalffy Tibor - Mi, Mikor?

...
És akkor mégis mi várható, és mikor? Felejtsük el, hogy az elit kezében a sorsunk, de ettől se az időpont nem válik nyilvánvalóvá, se pedig a jövőnk nem lesz fényesebb. Nos, szerintem három lehetséges jövő között “válogathatunk”.

1) klíma, 2) termonukleáris háború, 3) társadalmi katasztrófa.
...


2015.július.13th. at 09:57
Érdekes. Csak nekem tűnik úgy, hogy például a jelen kommunikációnk (közös nyelv és fogalomkészlet, világkép, háttér tudás; informatikai infrastruktúra) szó szerint több ezer évnyi egymásra épülő tudás, és több millió ember jelenbeli együttműködésének eredménye (kutatás, oktatás, gyártás, ellátórendszerek)? Ez szerintem egyértelműen ellentmond a kiinduló állításnak, a jelenség magyarázata nélkül a következtetés megalapozatlan.

Az egy másik kérdés, hogy a fejlődés folyamatába beletartoztak háborúk, a “teljes együttműködés” pedig a diktatúrák kiváltsága volt. A valódi fejlődést viszont olyan időszakok hordozták, amelyekben közösen betartott, úgynevezett “játékszabályok” voltak. Ezek voltak képesek többé-kevésbé összehangolni az egyébként sosem teljesen párhuzamos motivációkat, és természetesen folyamatosan változtak. Ez egyébként a biológiai evolúció helyes modellje (nem a “piaci verseny”).

Most végtelen egyszerű okokból a lefelé haladó ágban vagyunk, és ha nem vagyunk képesek az alapvetően megváltozott játszótér feltételeihez alkalmazható szabályokat kialakítani, akkor pofára esünk. De remélem feltűnt: ez egy feltételes mondat.


Tibor bá' 2015.július.13th. at 11:52

Mi a kiinduló állítás? 


2015.július.13th. at 12:26

Ha az én kiértékelésem, vagyis, hogy ez az Emberi psziché egy mélyen ülő tulajdonsága, akkor erősen megkérdőjelezhető, hogy 300 (nem 3) család össze tud-e fogni egy bizonyos közös cél érdekében, ami a “közhiedelem” szerint az emberiség létszámának számukra legkedvezőbb értékre való visszametszését jelentené? A válaszom az, hogy talán, de azt teljesen kizártnak tartom, hogy éveken, évtizedeken keresztül töretlenül fennmaradjon a közös cél, eredeti állapotában, hogy ne legyenek egyéni oldalérdekek, hogy ne legyenek a csoporton belül klikkek, széthúzás, megtorpedózás, a részletek egyéni átértékelése, hogy a 300 fős csapat ne essen szét darabokra. Hogy miért tarom kizártnak? Mert most már 70 éven keresztül állandóan ezzel találkozom.


A részrendszerekre az állítás jó eséllyel, és a tapasztalatok szerint helyes.
Az emberi civilizáció viszont az egymással és önmagukban is folyamatosan harcoló, széteső, átalakuló ilyen részrendszerek fölött megvalósult, globális “meta-szerkezet” (amely nélkül például nem tudnánk itt kommunikálni, tehát létezése, hasznossága és működése nem tagadható). Ennek létrejöttére nem látok magyarázatot az okfejtésben, ugyanakkor az így nem megmagyarázott, “ismeretlen okból” létrejött meta-szerkezet szükségszerű szétesésére vonatkozik a részrendszerek viselkedéséből általánosított következtetés.
A szétesés lehet igaz, de a levezetés így nem teljes, a szükségszerűség nem állítható.

A “kizártnak tartom” egyébként szintén korrekt: szubjektív véleményre utal, amelyet a személyes (szükségszerűen szelektív és korlátos) tapasztalatok miatt alkotója jogosult igaznak tekinteni, de a fentiek értelmében hiányossága miatt jócskán megkérdőjelezhető.


Tibor bá' 2015.július.13th. at 13:54

Való igaz, legfőbb ideje, hogy ezt tisztázzuk egyszer és mindenkorra. Nem vagyok se több, se kevesebb, mint egy átlagnál magasabb intelligenciával, és az átlagnál hosszabb élet alatt felcsípett tapasztalattal rendelkező tanult, magyar férfi. Nem követelek ki magamnak ki nem érdemelt előjogokat. Amiket írok, ahogy megnyilvánulok az a saját véleményem, amikért természetesen “harcolni” fogok, de helyet engedek más véleményeknek is bizonyos (de igen tág) határokon belül. A tulajdonképpeni célom a tapasztalataimnak és a nézeteimnek az átadása, mert felfogtam, hogy meglehetősen kalandos életutam nemigen ismételhető meg. Ezeket felkínálom, mint piaci kofa az almáit, aki akar vehet belőle, aki tovább áll, annak ez szíve joga.

A te megnyilvánulásod emberi és nemes, de nem egyedülálló. Például szakberkekben elfogadott nézet, hogy a klímakutatók jóval optimistábban adják elő kutatási eredményeikből származó logikus következtetéseiket. Például, amit ma belinkeltem, James Hansen úgy ismerteti a helyzetet, mintha ezen még lehetne javítani, miközben nagyon jól tudja, hogy NEM. Ritka az a tudós, aki belemondja a közönség arcába a valóságot. Te ezt egy lépéssel tovább viszed, a valóságot te magad se akarod elhinni. Sebaj, nem vagyunk egyformák. Viszont, amióta az emberiség az eszét tudja, mindig voltak “álmodozók”, akik megmondták, hogyan kellene élnünk, és igazuk volt, de az evolúció árnyékában kifejlődött ember képtelen megszabadulni saját magától. Csak egy apró magyar példa. Itt van ez az Andi Vajna. Hülyére ügyeskedi magát, hogy további forint milliárdokat tegyen zsebre, miközben elmúlt 70 éves. MINEK? Azokat a milliárdokat szegény emberek száz ezreinek a szájából veszik ki rengeteg szenvedés és nélkülözés közepette. MEGÉRI?


2015.július.13th. at 21:3
Ez a “tisztázás” nem sikerült az elmúlt években, most sincs túl nagy esélye. A példákat és felhozott szempontokat nem vitatom, de a kritikámhoz semmi közük nincs.

Már a vita fogalmán is mást értünk. Én olyan környezetben dolgozom, ahol alapértelmezett, hogy minden résztvevő felkészült, a legjobb tudását adja, alaposan ismeri a szakterületét. Mindenki hisz a saját igazában, de mindnyájan tévedhetünk, és a legfájóbb hiba, ha egy jobb válasz, vagy egy jogos kritika elhangzott, de túlzottan ragaszkodtam a saját “valóságomhoz”, és nem vettem figyelembe. Az eszköz pedig a pontos, hibátlan érvelés, mert ezzel reálisabb a prioritások és esélyek meghatározása, a gyenge pontok felderítése.

Én ezt csinálom minden egyes nap, és nem tagadom, élvezem, mert mindig újat tanulok. Ma is kukázok egy szép darabot a dolgaimból, mert egy “közvélemény-kutatás” során gyengének bizonyult, és a kritika mentén tovább haladva kiderült, hogy két fogalmat, bár logikusnak tűnt és működött, mégis tévesen kötöttem össze. Függetlenül attól, hogy mennyi tapasztalat, kaland és jó szándék volt mögötte… Az új megközelítés pedig eddig rejtett lehetőségeket is megnyit, szóval nagy az öröm (vagyis lesz, ha szétvertem és újraírtam ezt a darabot).

Bevallom, “lehetetlen” dologgal foglalkozom most is. Szerencsére a gép ezt nem tudja, és működik, függetlenül attól, hogy hányan hisznek benne, hányan képesek megérteni, vagy hogy “le tudom-e fordítani közérthető, tíz mondatos brosúrába” – mert hát… nem. Így az sem befolyásol különösebben, hogy mások szerint mit gondolok, akarok vagy nem akarok elhinni… Ez egy ilyen sport. :-)


Tibor bá' 2015.július.13th. at 21:42
Kedves Loránd!
A probléma ott kezdődik, hogy nem is értelek, pedig teli vagyok jóindulattal.


2015.július.14th. at 06:43
Én nyilván a “megértés” szón is mást értek ;-)
Az állítást úgy fogalmaznám át, hogy a ma megszokott gondolkodásmód keretei között nincs értelmes magyarázat arra, amit csinálok. Ez pedig szerintem egyáltalán nem probléma, sőt, előrelépés ahhoz képest, hogy egymásnak (és szerintem a hozzászólásaimnak is) ellentmondó skatulyákba kerülök.
Kiegyezem egy töredék százalék eséllyel arra, hogy akár értelme is lehet a dolgaimnak. Saját tevékenységem racionális értékelése számomra is pontosan ennyit enged. Ugyan mennyi esélyem van arra, hogy pl messzebbre jussak egyedül, mint az IBM elit fejlesztőgárdája? Nem sok. De nem nulla.

Vagy másként fogalmazva: ha egyáltalán létezik megoldása a mai, egyértelműen reménytelen helyzetnek, egy dolog biztos: totál idiotizmusnak kell tűnjön, mert az okosságokat okos emberek már kipróbálták.
Na erre nyugodt lélekkel jelölöm a tevékenységemet… :-D


Pugacsov elvtárs 2015.július.13th. at 22:15
Loránd az a tipikus szófosó, aki kéjes élvezettel pakolgatja a szavakat egymás után a barokk körmondataiban. De mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja. Legalább ő élvezi ezt a süketelést és elszórakoztatja magát.
Most jöhet a magázódás, aki nem “Kedves” számára, azt magázza. :-D


Ahogy óhajtja, uram :-D

Egyébként tökéletesen igaza van.
Valóban élvezem, ahogy alacsony szintű beszólogatásból, néha közvetlen fenyegetésből kihámozom azt, amivel érdemes foglalkozni, és igyekszem kultúremberhez méltó módon reagálni. Ez néha komoly kihívás.
Továbbá, körmondataim minden egyes szava mögött jó eséllyel több valódi gondolkodás áll, mint például az Ön teljes üzenetében. Nem egy pályán játszunk.
Remélem ezt inkább dicséretnek tekinti egy hozzám hasonló okoskodó balféktől…

---

De most már nagyon régen vagyok off topic, visszaadnám a terepet a világelit tényekkel alátámasztott, konstruktív ekézésének ;-)

Fegyverletétel

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.04.18. 23:56:28
@Kedves Loránd x:

"a hátamon kívül nagyon fáj a végtelen sok elvesztegetett idő."

Galambom, senki nem kért, hogy idepiszkíts. Mindenkinek jobb lett volna, ha meg sem szólalsz.


@Kovacs Nocraft Jozsefne: Köszönöm a tanítást, és teljesen igazad van.
Szó szerint éveket töltöttem azzal, hogy a pontosan előre látható következmények ismeretében megpróbáltam küzdeni az általad példásan képviselt ordító sötétség, és a kínlódásomat körülvevő intellektuális magány ellen.
Megtanultam, miért nem esik jól a gondolkodás, felelősségvállalás, és hogy ez elől egyébként intelligensnek tekinthető emberek ostoba kereplővé alakítják saját magukat. Szelaví, az emberi agy neuronháló, nem számítógép (az enyém is, csak én tisztában vagyok a különbséggel és annak kezelési módjával). Ennek dacára komoly fájdalmat okoz nekem, hogy hiába próbáltam meg a jelek szerint erőm felett tisztességgel szolgálni a hazámat, racionálisan gondolkodva menekülnöm kell belőle. [igen, pont most adtam fel teljesen, ezért vagyok a padlón, remélem veszi az adást akinek szól.]
Tudom, számodra ez öröm. Remélem nem rontom el nagyon azzal, hogy neked, "bölcsésznek" az "ismert humoristától", Karinthy Frigyestől idézek, és állítom, kettőnk közül én vagyok az, aki érti is ezeket a szavakat.

Karinthy Frigyes: Ki kérdezett?

...

- Ki kérdezett?

Igaz is - ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett, írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam - véleményem volt erről, meg amarról - szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra - ütemre és rímre -, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele. Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó...

De ki kérdezett?

Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom.
Legtalálóbb válaszaim - most veszem észre - el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele - legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából - miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte?

Ki kérdezett?

Én megmondtam mindent előre - én láttam a fenyegető veszedelmet -, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé - láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt - megmondtam, mi van belül -, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig - és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük -, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré - hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni - én szóltam, hogy erre van az út -, hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé - miért puffadnak hát hullák a víz fenekén?

Én minderre megfeleltem - de ki kérdezett?

Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa - és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja -, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany - megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?

De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod - ember, aki láttad -, ember, aki nézted, figyelted, élted - tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett -, ordítottál, hogy közeledik - ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten - aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni -, ki kérdezett?

Ki kérdezett? Ne kérdezd - ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted -, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.


Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.04.21. 09:27:40
Korábban ezt írtad: "Amíg az én (számodra óvodás) szintemen is értékelhető érveket nem hozol fel, kérlek nézd el nekem, hogy ez volt az utolsó hozzászólásom."

Látom, csak nem sikerült megállnod, hogy segget csinálj a szádból. Engedelmeddel nem olvastam el ezt a hosszú szófosásodat, van jobb dolgom is.

Politika stop

[utólagos betoldás 2015.04.18-án]

Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam a feladataimon és lehetőségeimen.

Programozóként és (a jelen általam ismert felhozatallal összevetve nyugodtan vállalom) gondolkodóként olyan messzire jutottam, ahol talán érdemben tudok tenni valamit közös jövőnk érdekében. Ezt azonban megakadályozhatja saját egészségi állapotom: ezeket a sorokat megint hanyatt fekve gépelem a derekam miatt, amelynek a nem olcsó MR és konzultáció szerint nincs semmi baja, csak alig bírok vánszorogni a fájdalomtól. Feltételezhetően pszichoszomatikus okok állnak a háttérben, ami nyilván nem túl meglepő, de megoldás hiányában nem is segít sokat.

Ugyanígy ez az alteregós történet nyilvánvalóvá tett még egy fontos dolgot. Ha kizárólag a saját területemen maradok, akkor is messze túlterhelem magam. Ha magamra irányítom olyan emberek figyelmét, akik akár személyes rosszindulatból, akár szervezett és célzott módon hiteltelenné akarnak tenni, ellenük sem eszközeim, sem esélyem nincs, ráadásul különösebb erőfeszítés nélkül okozhatnak nekem helyrehozhatatlan, pályámra és megélhetésemre súlyos hatást gyakorló erkölcsi vagy szakmai kárt. Ilyen feltételek között ("halálos terepen" - Szun Cu) csak ehhez mérhető okkal szabad harcolni. Van ilyen (például a közgondolkodás állapota, vagy az atomenergia kérdése), de a mai magyar közélet tartalmatlan iszapbirkózása nem az.

Ennek megfelelően ez volt Tuareg blogján az utolsó "aktuálpolitikai jellegű" hozzászólásom. Remélem, ezt a fegyverszüneti ajánlatot elfogadja az, aki a hamis Google accountot januárban elkészítette, majd március végén bevetette. 

2015. április 7. 8:01
Szerintem minden terméknél, legyen az autó vagy egy társadalmi struktúra, különféle szerepekre van szükség. Vannak mérnökök, akik kitalálják és pontosan megtervezik, van egy csomó munkás, aki legyártja és összerakja az alkatrészeket, és vannak marketingesek, akik a tömegnek képesek eladni az egymástól annyira nem is különböző típusokat.
A gond akkor van, amikor a kikiáltó azt hiszi, ő mérnök, mert elolvasott három brosúrát és NYELVTANILAG helyes (tartalmilag persze értékelhetetlen, de kit érdekel?) mondatokat tud alkotni szakkifejezésekből. Ezen felbuzdulva a köré gyűlt tömeggel is elhiteti, hogy ők mind mérnökök ("Ti mind egyéniségek vagytok!" - Brian élete), akik majd kitalálják a tutit, és parancsba adják a gyárnak, hogy ilyet kérünk. Ennek a levét isszuk huszonöt éve, de ez az "OGYM-párt" se több.
Kedves Tuareg, fel kéne nőni végre és elfogadni, hogy amikor te a fogtömés mikéntjét tanultad, addig voltak, akik egy ország társadalmának destabilizálását elemezték elméleti és gyakorlati példákon. Te ma nem a szakmádban tevékenykedsz - ők viszont IGEN. Nyilván nem csak neked szól: nem ártana végre ezen elgondolkodni.

Három idézet - három mondat.

"Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten." (Széchenyi István)

"Tat tvam asi" - TE is AZ vagy (Chandogya Upanishad).

"Az ész nélkül lázadó szükségszerűen annak malmára hajtja a vizet, aki ellen küzd."

Ez utóbbi saját termés, ezért kérdeztem meg tőled nyolc hónappal ezelőtt, hogy miben új, amit mondasz, van-e terved győzelem és vereség esetére (utóbbit valószínűsítettem, de nincs szerepem abban, hogy bekövetkezett, csak én értek is a helyzetelemzéshez, racionális gondolkodáshoz).
A sátortáborozással és múltaddal jó muníciót adtál a kormánynak az "álcivilek" elleni izgatáshoz, éltek is vele jócskán, és hiába alakulsz most párttá, ezt a bélyeget sokáig sütögetik még olyanokra, akik valóban társadalmi célokért próbálnak tevékenykedni (a kormány motivációival ellentétben, és ez rossz PR, mert "jók" csak "ők" lehetnek, igazuk csak "nekik" lehet).
Sajnos nem tudod felfogni: Orbán Viktor rendszere a mai magyar társadalom természetes álmaira épül, még ha nem is tetszik; az általad Paradicsomnak tekintett "nyugat" ugyanúgy nem működik már, mint az általa megváltóként kezelt "keleti modell".

---

Személyes kiegészítés: több, mint hat évet töltöttem azzal, hogy Magyarország társadalmi folyamatait kommentáltam, elemzéseket és "jóslatokat" készítettem, kapcsolatot kerestem és javaslatokat tettem számomra hitelesnek tűnő szakértőkkel magánúton, illetve kommunikálni próbáltam közösségi felületeken. Ennek méltó megkoronázása az itt töltött nyolc hónapom, amelyet a totális sikertelenség mellett komoly tapasztalatnak tekintek. Mivel itt fecsegtem mostanában, itt is köszönök el tőletek, súlyosan idézőjeles "gondolkodók".

Szép álmokat!

Mondom, MEDVE. Nem maci.

Civil Kollégium 2 napja

itt a civil szervezetekről van elsősorban szó, nem a "civilekről", mint nem-kormányzati emberekről. És sajnos, a civil szervezetekkel kapcsolatos tudatosság, ma, itthon, nagyon alacsony. Épp ez a célja a kampánynak. 


... és oktatnak már megint! Képzeld, felfogom ám, hogy miről szól a kampány, csak azt nem vagyok képes megérteni, hol élnek ezek az emberek???

Én egy olyan országban, amelyet egy saját orránál messzebbre látni képtelen óvodás csoport vezet, minden egyes nap felfoghatatlan károkat okozva. Azt mondogatjuk, a sz*r felúszik, pedig dehogy! Csak ezt emeli a magasba egy felnőni képtelen, hájas agyú, a saját egyéni felelősségétől folyamatosan menekülő bamba tömeg.

Azért menjek le kutyába, alázzam meg magam egy idióta plüssmaci háta mögé bújva, hogy felfigyeljenek rám? Volt ilyen idő, de elmúlt. Ráadásul KÖNYÖRGÖM... óriásplakátok, honlap, kitűzők, "ismert emberek", sajtó... Csapjunk a hasunkra, hány millió ment rá? Facebook eredmény: 2533 követő, bejegyzésenként max 3 (érdektelen) hozzászólás. Üssék fel a kommunikációs szakértők a kedvenc képeskönyveiket a "bukó" címszónál.

Pedig az életünk múlik azon, hogy ezt az egész behin bandát (mindegy, hogy kona vagy kemon) a "civil gondolkodás és hozzáállás" általam ismert fogalmai szerint, szervezetten és még időben deportáljuk mondjuk az ócsai csodafaluba. Ellenkező esetben mind úgy állunk majd a bankautomatánál, mint most Siklóson, esetleg egymást verjük agyon a kezünkbe adott táblákkal, a szánkba rágott szólamokat üvöltözve. És megváltóként fogjuk üdvözölni az éppen most összerakott Állami Közműszolgáltatót, meg a Bözsiutalványt.
Illetve bocs, fogjátok ti, mamlaszok, amíg én remélem az utolsó pillanatban, de még időben lépem át a határt.

Apu Vérben Forgó Szempárja vagyok. Magyar vagyok. Civil vagyok. De nem plüssmackó, hanem a morcosabbik fajta. Tudom, hogy semmi értelme itt hőbörögnöm, macika úgyis törli majd, mert nem fér az édi-bédi lelkecskéjébe. Én viszont karddal álmodtam, és képtelen vagyok dolgozni, amíg ettől a dühtől meg nem szabadulok.

Nahát, egy levél!

Most már bizonyított tény: egy írásom alapján igenis lehetséges megtalálni az email címemet és levelet küldeni nekem. Sajnos ugyanakkor a válaszom már nem az, amire egy lelkes ember igazán vágyna. Ezen nem tudok segíteni, és még így is parányi töredékét mutatom annak, amit én látok a világból.

---

Kedves Xxxx,

látod, én már nem is emlékszem, miket írtam másfél évvel ezelőtt...

"jó lesz ez így?"

Hát, egyik szemem sír, a másik üveg ;-)

Tőled most több biztatást kaptam, mint a Kishantos-ügyből kinövő TESZ-től egész idő alatt (pedig próbálkoztam rendesen, meg akkor még félbénán elvonszoltam magam Pestre az egyik találkozójukra).

Őket nem érdekelte, hogy álmodozás helyett ezekkel a dolgokkal ha választást nyerni meg országos listát állítani nem, de egy egészségesebb közgondolkodás alternatíváját igenis fel lehetett volna mutatni a megfelelő időben (a 2014-es parlamenti választásról beszélek, nem egy agrárcég marketing kampányáról!). A kétharmad ugrott volna, és a "fiúk" körül szépen el lehetett volna fogyasztani a levegőt. HIGGADT kérdésekkel és elemzésekkel (lásd pl netadó, vagy Kövér László civil-ellenes kirohanásai) az utcán hőbörgés helyett.

Most meg a Jobbik körül sertepertél a jobb sorsra (talán tényleg nem?) érdemes Ángyán József... EHH


Az általad is népszerűsített Kishantosról szóló írásomat pedig az elmúlt teljes héten 7 ember olvasta, veled együtt. Ez admin statisztika, és a szomorú valóság. Az első nekibuzdulás elmúltával az is kiderül, te mennyire bírod... :-S

"Utálok jó emberekkel rossz hírt közölni. Ne aggódj! Mihelyt kilépsz azon az ajtón... jobban fogod érezni magad. Emlékszel majd, hogy nem hiszel sorsról szóló blablában. A saját életed ura te vagy. Emlékszel? Tessék. Egy sütemény! Ígérem, mire megeszed... kutyabajod se lesz."
(Orákulum, Mátrix I)

KL

PS: néhány levelemet ki szoktam tenni a blogomra is, ezt is felteszem, mert kiinduló pontnak egész jó, és te mint címzett nem vagy azonosítható belőle. Remélem, nem nagy gond.

Brumm...

Nem tudok elmenni amellett, hogy ez a kampányvideó milyen közel áll ahhoz, amelynek jelenlegi, "sötét oldaláról" a Süketek kórusát, működni vágyott változatáról a Pandóra szelencéjét írtam.

A szereplők jó lelkű, tiszteletre méltó színészek, egyik mesterem, Robin Williams kollégái.
Én viszont írástudónak vallom magam: Lao-ce-t, Marcus Aureliust, Jézust, Anthony de Mellót nem forrásnak tekintem, hanem felmenőim között tartom számon őket.
Nem szerepekbe bújva igyekszem őszintén tovább adni a szavakat, hogy másokban gondolatokat ébresszek. Életem értékét mérem azzal, milyen mélységben sikerül bölcsességüket felfognom, megvalósítanom és a mai világ megértésévé alakítanom.

Jelentkezésemmel harminc év kíméletlen önkísérletezés, húsz év agyfacsaró munka eredményét borítom a küszöbre. Vajon lesz, aki elolvassa, aki tényleg elgondolkodik rajta? Mert bizony "a tészta nem étel, a sör nem ital, az asszony nem ember, és

a medve nem játék."

42

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rá! :-)



Szóval igen, 42 lettem, tudjuk: "Élet, Világmindenség, meg Minden".
Nos, valóban hosszú idő óta először érzem úgy, hogy lényegében elégedett vagyok azzal, akivé lettem és ameddig eljutottam. Nyugodt lélekkel állíthatom,

• harminc éve foglalkozom olyan kérdésekkel, amelyeken mások nem szeretnek gondolkodni;
• húsz éve dolgozom egy olyan környezetben, amely semmilyen pontatlanságot nem tűr, minden hibát megőriz és a fejemre olvas;
• így mára elég jól fel tudom mérni, mennyire jó egy kérdésre adott válaszom;
• de ami még fontosabb: meg tudom ítélni, menyire jó egy kérdés: van-e esélyem a saját vágyaimtól független választ találnom rá. Ha nem, nincs értelme foglalkozni vele, hiszen csak a saját feltételezéseimet fogom bizonygatni valódi keresés helyett.

Így aztán most úgy látom, a komposzttá válásomig hátralévő tetszőleges hosszúságú időt lehetőségem lesz hitem és legjobb tudásom szerint hasznosan tölteni, és mellette meg tudok élni önpusztító mennyiségű munka, teljes elszegényedés vagy megalázó kompromisszumok nélkül. Végre megértettem a gondolataimat, küzdelmemet körülvevő teljes tartalmi némaságot: a sekélyes hangemberek kioktatását, a "szakértők" elhallgatását. Volt mindegyikből elég.

Nem függök mások meséitől, és nem vakítanak el a sajátjaim sem. Én vagyok a mesélő. Ez pedig elég érdekes, mert szerintem az emberi civilizáció eddigi történetében nem sok olyan időszak volt, amikor ekkora szükség lett volna egy új mesére.

Jelenleg ugyanis három lehetőség van. A legnagyobb matematikai eséllyel rendelkező elsőre: az ostoba ember tönkreteszi a világot, aztán a túlélők hősködnek, vagy jön valami gonosz ellenség, akire rá lehet kenni ugyanezt, vagy jön a "deus ex machina" és mindenki boldog lesz,... nem vesztegetek időt, megtette már ezernyi idióta könyv és film (3D, IMAX, Dolby surround bölcsőde, a Mad Max 2-től az Interstellar-ig).
A szerintem töprengésre érdemes lehetőségek: ha maradt még a világon olyan pénzügyi elit, amelynek agya is van, mi meg maradunk a falka-szellemnél, a következő lépés egy újabb istenkirályság lehet, lásd a Sötét nap túloldalán. Ezt nem is szeretem annyira, mint azt a lehetőséget, hogy kinyitjuk ismét Pandora szelencéjét és "előre" mászunk ki a mostani válságból.

Az általunk ismerni vélt, jelenlegi fogalmainkkal leírható világ ugyanis véget ért (az elemi matematika törvényeiből következő globális pénzügyi csőd; társadalmi, vallási és etnikai feszültségek; klímaváltozás; Fukushima és a várható következő atomkatasztrófák, ...) Egy egymással versengve terjeszkedő közösségekből álló, fizikai feltételek által korlátozott módon kommunikáló civilizáció fogalmai nem alkalmazhatók egy globális, valós időben szerveződő, egyetlen rendszerben gondolkodó faj számára. A kérdés csak az, melyik mese válik valósággá?

A döntés pedig a te kezedben van. Talán ismered a régi történetet a két farkasról:

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: "És melyik farkas győz?" Az öreg indián mosolyogva válaszolt: "Az, amelyiket eteted."

Nos, én mondok mellé egy másikat.

Jellemzően abból indulunk ki, minden mai mesénk (az előző is) azt sugallja, hogy a csata fehér és fekete között zajlik, és így ha egy küzdelmet látsz, te is keresed a fekete és a fehér oldalt, igyekszel a szerinted jó mellé állni. Pedig attól, hogy ádáz harcot folytatnak, még nem biztos, hogy az egyik fél fehér, a másik fekete - épp ellenkezőleg.

Öldöklő küzdelmet csak fekete folytat feketével; amit ma láthatsz magad körül, mind ilyen. Két fehér küzdelme olyan szinten zajlik, amelyből kívülálló vajmi keveset érthet, ilyenek például nagy tudósok elméleti vitái. Fekete és fehér pedig csak átmenetileg akaszkodik össze, mert semmi közük egymáshoz.

A fekete a győzelemért harcol - a fehér azért, hogy a másik fél segítségével felismerje és javítsa saját tévedéseit. A fekete a saját véleményét szeretné látni - a fehér a legjobb megoldást, bárhonnan is származzon. A fekete "hibátlan", titkolja saját tévedéseit - a fehér büszke minden felismert gyengeségére, és nyíltan beszél a tanulságokról. A fekete azért magyaráz neked, hogy őt kövesd - a fehér azért, hogy felismerd saját valódi értékeidet, és azokat kövesd. A fekete fehérnek igyekszik látszani, hogy jó benyomást keltsen - a fehér a feketeségét mutatja fel, mert a fehér számára természetes. A fekete babonás, értékei rideg gyémántok - a fehér hite hajlékony, körülvesz, mint a köd.

A fekete az, akivé nehéz küzdelem díjaként lenni szeretnél. A fehér az, akivé önmagadat korlátaiddal együtt megismerve és elfogadva válhatsz. A istenkirályság a fekete út - a fehér egy valóban új világé.
Ha a kettő között választani szeretnél, rosszul fogsz dönteni. A különbség megértése kelthet benned olyan motivációt, amely döntésről döntésre, napról napra, évek hosszú során át húz a fehér gondolkodás felé, míg egy nap képes leszel felébredni.

Good morning, lemmings...

góbé 2014. november 10. 9:26

Kedves Lóránt !


Hadd tünjek elbizakodottnak, de már nem csak véllek érteni, értelek is.

E szerint a megrendelő által felvetett, megoldandó feladatot értelmezed, egyeztetsz, pontositasz, majd leülsz a géped elé s ketten maradtok. Te és a számok. - a matemaitka s az abból leágazó, arra alapuló tudományok. Amit elkészitettél müködik is, mert embertől független !

Ill. egy embertől, Tőleg függő, de Te jól dolgoztál.

Tehetted, mert a számok - egy adott számrendszeren belül - állandók, nem kell attól tartani hogy a 12 négyzete gondol egyet, és l43 vagy esetleg 145 akar lenni, vagy bármilyen számára hasznosnak tünő megfontolásból átbattyog az egyenlet másik oldalára, avagy kibújik a gyökjel alól.

De ha az általad létrehozott rendszerbe belepiszkálnak, müködési zavar léphet föl s Te jogos felháborodással mondhatod hogy alkotásod egy egzakt, zárt rendszer, a müködésének alapfeltétele hogy - embertől - érintetlen maradjon.


Te, nagyon helyesen a szilárd alapokon nyugvó, tökéletes társadalmat épitenéd föl megtervezve, előkészitve, lealapozva, gyönyörü felépitménnyel.


Figyelmezz arra, 4-5.000 éve rakunk le mindenféle alapot, de olyat amely tartósan kibirta volna a felépitmény terheit, eddig sosem sikerült. Pont azért mert őnérdekü, gyarló individumok a rendszer elemei. Nem gondolnám, hogy éppen most, éppen mi magyarok képesek lennénk a megvalósitására.


A megrepedt falakkal kapcsolatos példád helyes, szemléletes, de mélyebbre kell menni. Fontosak az előzmények a megoldás szempontjából. ( nem egészen véletlenül épitőmérnök az alapszakmám, tervezek-kivitelezek )

A falak nem szoktak csak úgy megrepedni. Vagy az alapozást nem előzte meg a szükséges talajvizsgálat, vagy nem az annak megfelő alapozás készült. - Tervezési hiba, ember csinálta.

Lehet hogy nem a terv szerint készitették az alapokat, kivitelezői hiba, - ember csinálta.

A megrepedt falak terhe alatt az alapot utólagosan, megfelelően megerősiteni bár nem lehetetlen, de fölös, indokolatlan költséggel - áldozattal járna.

A korántsem tökéletes, de a leghatékonyabb, költség/áldozattakarékosabb megoldás a felépitményt visszabontani - szándékosan nem a ledózerolni, lerombolni kifejezést használtam mert ugye átvitt értelem is van - az alapig, azt ily módon megerősitve, új felépitményt késziteni.

Tökéletesen müködő, zárt rendszert kivánsz, melynek legfőbb kerékkötői maguk a rendszer elemei, mi magunk.


Végül meg kell védenem Salamont, aki ma kiváló pszichiáter, vagy nagyon jó nyomozó lenne.

Neki nem szerencséje volt !

A másodperc tört része alatt elvégezte a kockázatelemzést, mely szerint az ANYA - egy igazi anya - a gyermekéért, annak életéért akár áldozatot is hoz. Az "idegen" aki a gyerek helyett a saját magát helyezi előtérbe, neki mindegy. Salamonnak annyi kockázata volt hogy a vér szerinti anya esetleg afféle némber aki manapság a kórház előtti inkubátorig sem hajlandó elvinni nem kivánt magzatját s inkább elemészti. Miután ilyenből max. 10.000-ből egy van, 99.99%-os biztonsággal a "tutira ment"

( Mellékesként engedd meg nekem müsoron kivül azt a romantikus, inkább bizonyosságot mint feltételezést, ha mindkét anyajelölt hagyta volna kettévágni gyereket a király a gyermek helyett a két asszonnyal végeztetett volna.)


A Te nézeted szerint mivel többesélyes a dolog és - általunk eltérően megitélt eséllyel - a hatalom arroganciájával kell számolni, inkább épitkezzünk s most még ne csináljunk semmit. Ismét felhivnám a figyelmedet, az "épitőanyag" korántsem homogén voltára, mely az alapok lerakásának lehetőségét további 100-1000 évekkel kitolja. Sokan vagyunk akik nem posztumusz szeretnének egy kulturált, emberközpontú ország polgárai lenni.


2014. november 11. 4:51
Köszönöm a tökéletes illusztrációt, a jellemzésemet.

Mondd meg nekem, kérlek, hogy vajon most engem írtál le, vagy azt mesélted el, hogy milyennek képzelsz el? Pontosan mire is alapozod ezt a "magányában körmét reszelgeti, az élő emberek csak zavarják" képet? Ez ugyanis a probléma gyökere.

Az általad képviselt köznapi gondolkodás felkap néhány szimpatikus klisét a porból, rémítően sekélyes "elemzéssel" véleményt gyúr belőle, és nagy hangon hirdetni kezdi. Ugyanis ez a "gondolkodás" végtelen magabiztossá tesz; a kétségek, aggodalmak az alaposabb megismerés gyümölcsei. Ennek a "gondolkodásnak" a célja, hogy MEGMAGYARÁZD a világot önmad számára (vagyis: lehozd az aktuális gondolkodási színvonaladra) - nem pedig az, hogy a tőled telhető, szükségképpen tökéletlen módon MEGÉRTSD (vagyis: amennyire bírsz, felnőj hozzá).

Egy házi készítésű makett sokkal jobban néz ki, és sokkal kevesebb kérdést vet fel, mint egy valódi repülőgép. Beleülni mindkettőbe lehet, Orbán Viktor ugyanúgy berreg a karosszékében, és irányítónak véli magát, ahogy te vagy Tuareg. Sajnálom, ennek semmi köze nincs a valós problémákhoz és haladáshoz.

Elolvasod a szavaimat, de nem fogod fel azt, amit mondok. De tudod, én vagyok az, aki szerint "mindenki szembe megy az autópályán". Éppen felmondtam a "menő" munkahelyemen, mert egy teljes év nem volt elég arra, hogy a főnökeim egyáltalán megnézzék, amit nekik csináltam. Szóval nem akarlak ezzel megbántani, én sem mérges vagyok miatta, csak szomorú.

Good morning, lemmings.

To believe in people

I had this statement among my "raisins":

(Never / You can't really) lead people in whom you don't believe.

When I wrote this, I focused on the fact that if your role is to manage others, you can do it two ways. If you believe in them, you will lead, and consequentially, help and inspire them - if you don't, you will start controlling and consequentially, stress and micromanage them. This is an inevitable result of your approach, regardless of your education, favorite books or slogans. If you don't believe in your people, you will be a bad leader.

However, this statement has a very special taste for me. I see that this world is rapidly sinking, destroying external and internal values every day in a quite hopeless path, because of you. Yes, I talk about you, my dear reader, don't look around, don't pretend that I can't see you, that I can't know how nice person you are, how much good you do. If you live together with me in this world and can read this blog (have internet connection, access and time to read my words), then the infrastructure and services that you are used to, is stolen from other people. They die because they can't pay as much as you for food, water, shelter or health care; others are actually slaves to keep your systems running; and yet others will suffer because of the lack of resources that you have wasted, the garbage that you have created.

No, this is not a movie. This is what you do, this is what you are, if you dare to look at a larger picture, not only what you paint on your mirror. I feel constant pain because of this. I hate this. It is so hard not to hate you and myself for being part of destroying this planet (or more precisely: making in unable to support the next generation of human civilization). It is hard to have the quest of making things for the better written into my soul so deep that my life worth less to me.

I am alone. Yes, I have a great family, I have good friends and colleagues, but with my ideas, my fundamental (and alien) view of this world, I am alone. I understand how hard it is to face the real problems instead of dreaming, so yes, I understand you all. I also know that the solution is not "telling the truth", because our brain is not a computer, it is not enough to explain how things work. You must see an example, a pattern that you can test, play with, and invent your parts to add to the whole picture. You need someone who leads the way. I have a structure that may help improving this situation. I have tried to explain you. OK, perhaps not to you personally, but lost of people like you. And I naturally failed because they were not computers, too. They are just as naturally scared of the facts as you are.

According to my logic, regardless of how much I dislike this statement, I should lead you instead of trying to teach; otherwise we are doomed. On the other hand, I should not lead you because I must admit, I don't believe in you. As I told you, it is already very hard for me not to hate you. Again: yes, you, who read this and try to pretend it is not you.
I also don't believe in myself that I could be a leader, being so impatient, frustrated, rigorous bastard. It is enough to see how my sons behave when I am around (even though we really love and respect each other - they know me better than anyone else). It is so hard for me not to hate myself for this, because it stops me in my primary objectives.

This morning gave me a kind of relief. I went back to the best definition of faith I know, the Bible. I am not a theologian, I even doubt that I can count myself Catholic officially, but I am a tough thinker and I do respect the Bible for the wisdom and the brilliant lessons. Heb 11:1 says

Now faith is confidence in what we hope for and assurance about what we do not see.

To believe in people who do what you think they should, is not faith. That is the dream of the one who don't believe in them and temporarily successfully control them.

Really believing in people is a personal decision to be stupid. To be blind to the actual visible acts, favoring the invisible values inside.

That gives frustration. If I believe in someone that exactly means I keep asking myself
"Am I really this stupid? Do I have to waste so much time on this loser? Do I really believe that one day (s)he will stop moaning, futile talks, go silent and start thinking, working? Do I think one day this toddler will stop teaching and testing me? Do I really think that it worth repeating the same thing again and again and again? ..."
To believe in someone means I take this conflict into myself. My frustration, anger, impatience is a natural reaction of my (hopefully at least partially) human personality, is nothing to be shy about, but something that I should also show.

You must see that I am your prosecutor and advocate at the same time (and not, I repeat: NOT) your judge. If you start thinking about what I do, first you should understand that yes, this is the court, but not by human laws, but of nature, worded by great people from Aristotle to Darwin, from Lao-ce to Jesus. If you look at what I do, you may agree with the prosecutor side: we are hopelessly doomed. But you should also see that regardless of the chances, I keep being your advocate (yes, yours) at the same time, because I have chosen to hope in our future, and it depends on you. Yes, you. But not on your temporal actions and momentary decisions, but on your understanding and long term fundamental change based on it.

In this blog, in my writings you can see a way that I think worth to follow. Do you have the massive curiosity to see where it goes? The patience to go through it lots and lots of time, because now you should not make a shallow and popular opinion about it that you can repeat anytime - like stopping at the start of the path, saying "this surely goes the wrong way". That can be true. That can be your choice, you are free to think this way, I don't beg you. This is only a question: do you dare to follow me?

This is not something you can vote for.
This is something you should live and die for.
Just as I do.

Questions

LinkedIn: Thinking of Leaving the 'Safety' of the Corporate World? 

This is spot on... It's comparable to watch a child's sense of adventure and unreserved ambition in tackling a difficult task. They are untainted by failure or society. As this child grows they "learn" to be less adventurous and more reserved in their actions and ambitions. 

I remember when I was in my early twenties, I used to have a great business or product idea each and every day. I used to wake up at night with great ideas and jot them down on a pad next to my bed. I aim to get back to this "untainted" state of mind soon. 

If you could do absolutely anything you wanted and knew you could not fail, what would you do?

I offer you a better question.

What is the thing that you would do for your whole life (if you could), even if you have absolute minimal chance to be right? So when you die and look back, you can see no result, no success, no fame - only hard work on a question that worth it?

Because I think this tells who you really are; and I think almost all achievements of the human race came from this kind of work. And not from those who are "too creative to work hard 8+ hours every day in an office" and "save the world with a superhero miracle" ;-)

This is how I work, and it did not matter where: at a star AI startup, a 4-men or a multinational company, or 1.5 years at home with 3 kids but without income. I reached a state when I can't find a single human being who would even try to understand what I say. But it worth.

---

On Facebook

I once asked computer entrepreneur Steve Jobs why some people are more creative than others. He replied, “Innovation is usually the result of connections of past experience. But if you have the same experiences as everyone else, you’re unlikely to look in a different direction.”

From my point of view, Jobs did not add anything to the ideas from PARC (mouse, GUI, OOP, etc.): they were invented and put together fine. But at the same time, they looked like crap, were insanely slow and expensive. They simply did not seem to worth the effort buried into them, and I assume nobody wanted another turn in the the dollar auction. They showed it to external guys because they did not see any value in them. However, Jobs started to believe that it can change the world, had the charisma to get new team and new money into the story, was able to motivate or force his people to break their own boundaries, and finally (after desperate struggles and lots of pain) he won.
http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../great-artists-steal.html


You forgot again and again all the efforts about making an invention to comsumable, and one of the most popular thing.
For example, Jesus teached almost the same as the Essenes and other Jewish sects, and his teachings about love and acceptations are close to Buddha's speachs. But he - and the followers - succeed to make it to a religion. So Jesus (and the founders of Catolicism later) made no effort? Or they made the best?

Please repeat reading from "However, Jobs..." because as I understand, you just say the same thing. And we are at the focus point: is it OK to ask Jobs (a truly great motivator, salesman, visioner, "evangelist") - about creativity (as he has NOT created those things, but realized and unfold the potentials in them)? Isn't it dangerous to praise the popular salesman instead of the (maybe not so shiny) ones who DO the things?
In short: who will do the job if everyone prefers selling?

Then read the first sentence of the original quote.. It doesn't ask "How can Jobs be so creative?" It just asks "How to make difference?"
Jobs was talented in finding peoples with creative ideas, makes them adorable, and put it in the road of consumption. He had got the answer that was asked.

Well... it says: "why some people are more creative than others?", which, at least for me, is NOT "how to make difference". I still think this "why" question should not be addressed to him - and that the answer is weak. But of course it is nice, and anyone is free to like it

Time out

Nem tudom eldönteni, melyik a fájdalmasabb: az általam reményt keltőnek tűnő emberek hallgatása, vagy az alább idézett, vitának nem nevezhető egymás mellett beszélés. Mindegy is. Kishantos felszámolása elkezdődött, hiába téptem a szám, hiába kértem publikusan és magán úton a TESZ álmodozóit, hogy azonnal kössenek szövetséget a náluk sokkal láthatóbb LMP-vel és egyezzenek ki olyan gazdasági erőkkel, amelyek megvédhették volna őket. Az aktivisták őrjáratai csak a választásig működtek, most már gondolom nem sokat számít, mert a húsz év és hatalmas munka árán megszerzett minősítésnek úgyis lőttek. Szevasz, tavasz.

Most újra azt érzem, hogy bár sokat tanultam ezekből a meddő kísérleteimből, nincs több időm rájuk. Nincs több időm rátok, gyerekek. A bácsinak dolgoznia is kell, és egyszerűen képtelen ennél kevesebbet aludni. A programozás őszintébb, korrektebb feladat, mint veletek próbálkozni.

---

Katíí: jogos, kicsit öreges a hozzáállásom: 1: olvas. 2: megért. 3: véleményt alkot. 4: ír. Neked nincs ennyi időd. Akkor röviden: az idézet NEM Széchenyitől hanem az "életregényéből" való, amit NEM ő írt, és NINCS szinkronban Széchenyi saját gondolatával. Te pedig hiába voltál könyvtárban, ha nem nézed meg egy könyvön, hogy ki írta. [Szerk: ja, amikor "idézetről" beszélünk, akkor az íróját illik feltüntetni, nem pedig azt, akinek a szájába adta. Legalábbis szerintem.] Elég rövid így?

---

Még egyszer. Surányi Miklós: Egyedül vagyunk című könyvének 437. oldala. ITT olvasható az "idézet" SZÓ SZERINT. Fel se kell kelned a székedből, csak rákattintasz a Magyar Elektronikus Könyvtár linkjére, ahol OTT VAN a könyv az orrod előtt. Tessék újra:http://mek.oszk.hu/04700/04792/04792.pdf Ez egy "életregény", ismert irodalmi műfaj, egyik jellemzője, hogy NEM ÖNÉLETRAJZ, ezt például NEM Széchenyi írta. Ha innen veszel valamit szó szerint, amögé ezt írod: (Surányi Miklós: Egyedül vagyunk). Ha ehhez neked szakértő is kell... no az gáz. Én kérek elnézést, és én sem akarom folytatni.

---

De. Az nem lehet, hogy MINDIG a felületesség maradjon felül (okos magyar nyelv), a mély meg hallgasson. Hallgasson egyszer az is, aki ostobaságot beszél és nem hajlandó egy ujját se mozdítani azért, hogy egy kicsit előbbre legyen. És ez nem a harag, hanem a REMÉNY hangja.

---

Péter, látom kolléga vagy, lehet hivatkozni a gondolkodás igényességére

Az "idézet" tudtommal pontosan definiált fogalom. Ha egy szöveget betűre pontosan kimásolok valahonnan, az idézet. Jelen esetben ez történt, a forrás teljesen egyértelmű, 100% egyezés. Surányi Miklós életrajzi regényt írt Széchenyi Istvánról. Elhanyagolhatónak tekintem annak esélyét, hogy bárhogyan lejegyezte volna Széchenyi (írásban meg nem jelent vagy eltűnt) szavait, úgy írta volna be a könyvébe. Az életrajzi regény műfaja és maga a kor egyszerűen nem erről szól.

Ezt a szöveget így 99.99% valószínűséggel egyedül Surányi Miklós fogalmazta meg, az idézés szabályai azt diktálják, hogy őt tüntessék fel; ez alá Széchenyi István nevét írni jó esetben tévedés, rossz esetben csúsztatás. Széchenyi pedig megfogalmazta a saját véleményét ugyanerről a témáról, amely ráadásul tartalmában és mélységében véleményem szerint messze eltér a nevében közölt szavaktól. Márpedig ha alul az ő neve szerepel, akkor tessék fölé az ő saját szavait írni, amelyek szintén elérhetők, elolvashatók. Nem értem, hogy mit lehet ezen nem érteni.

Illetve dehogynem. Ez egy alapvető gondolkodási probléma, amelynek szomorú következménye, hogy Katíí ilyen drasztikus módon szállt ki a beszélgetésből. Itt egy egész generáció szokott hozzá, hogy a saját tévedésemet elismerni, az addig támadott állítást elfogadni és feldolgozni szégyen. Valójában ez a hozzáállás maga ostobaság.

A saját véleményem átértékelése, a másik fél helytállóbb, megalapozottabb érvelésének beépítése (és nem követése!) más néven: TANULÁS. Én nem szégyellem húsz éve folyamatosan tanulni a saját szakmámat, a velem szemben felhozott érvekben az ÉRTÉKET, a saját struktúráimban pedig a HIBÁT keresni. Tapasztalataim alapján állítom: ez az egyetlen értelmes, előremutató hozzáállás bármely helyzetben. Akit még ennél is bővebben érdekel, erre tessék: http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../a-vita-matematikaja.html

Sajnálatos, hogy a mai közgondolkodás által előtérbe helyezett emberek kizárólag értéktelen, használhatatlan példát tudnak mutatni. Ez (a tanulás, fejlődés kategorikus elutasítása) egyenes út ahhoz a gondolkodási erózióhoz, amelynek ma még csak tanúi vagyunk, de holnap már a következmények elszenvedői leszünk. Ezért tépem itt (is) a számat, ezért mondom, hogy a remény mondatja velem - mert a tapasztalataim és a józan eszem szerint semmi értelme.

"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."

Gandhi és Széchenyi jól kijöttek volna egymással - még akkor is, ha olvasóik minden erejükkel megpróbálják elfelejteni, hogy ezek a szavak személyesen nekünk, nekem és NEKED szólnak.

Katíí deaktiválta a felhasználóját, Péter nem válaszolt. De a valóban szomorú azok passzivitása, akik talán sejtik, hogy mire gondolok. Még jó, hogy Karinthyt mindig elő lehet venni: ha most nem is találok kommunikálni képes embert, vigasztalhat, hogy neki sem sikerült a maga idején.

Politika barátok közt 2 (vigyázat, nem PC)

Dénes, ez így nem megy, Laci értelmes és becsületes ember. Bár felháborodása bizonyára jogos (én is dühös vagyok időnként), de Ön ugyanazt az "ad hominem" érvelési hibát követi el, mint Laci. Az acsargásról meg már Franz Schubert is közismertté tette, hogy működik.

Laci, ha már újra felvetted a beszélgetést, bennem is folytatódott a történet, de nem büntetek itt mindenkit vele. Ez itt egy (így sem rövid) kivonat, az egészet lásd a blogomon... :-)

Én abból élek, hogy precízen gondolkodom, és azok között is kiemelkedő vagyok, akik szintén ebből élnek. Te orvos vagy, abból élsz, hogy gyógyítasz. Biztos te vagy az, aki gondolkodási tanácsokat oszthat? Cserébe megengeded, hogy szívkatéterezni tanítsalak? Ez nem hőbörgés, egyszerű szakmai kérdés.

Még egyszer mondom, mert nem ment át. Orbán Viktor személyével nincs bajom. Még a jó szándékát sem kérdőjelezem meg. Azt állítom, hogy az ország irányítására AL-KAL-MAT-LAN, és ezt számtalan konkrét példával tudom megmutatni. Érted végre? NEM "rossz", gonosz, stb. Mintha látnál egy vezető sebészt, aki vak. Lehet jó ember, lehet szaktudása - de szikét ne vegyen a kezébe, mert abból baj lesz. Ettől függetlenül demokratikusan megválaszthatják vezető sebésznek azok, akik benne a jó embert meg a szaktudást látják!

Ugyanígy AL-KAL-MAT-LAN az ország irányítására az ÖSSZES többi, ma választható politikus és párt. Miért? Édes Istenkém, miért kell ennyire óvodás dolgokat mondanom...

Egy ország méretű rendszer irányítására SENKI sem alkalmas! Egy ekkora rendszert KIZÁRÓLAG számos, a saját területén kiemelkedő tudással rendelkező, ezzel egyidőben ÉRDEMI kommunikációra képes emberből álló csoport tud irányítani.

Ezek az emberek természetesen
1: a tömeg számára érthetetlen szinten művelik a saját szakmájukat, ezért nem tudnak "kampányolni" (!!!)
2: egymással ellenérdekeltek, természetesen mindegyik a saját területének előrehaladását tekinti a legfontosabbnak (!!!);

EZÉRT
3: elengedhetetlen, hogy egyáltalán képesek legyenek egymással a megértést garantáló érvelési szabályok elfogadásával konstruktív vitát folytatni (én kérek elnézést... a VITA definíció szerint konstruktív tevékenység - a ma vitának nevezett majomüvöltözés nem az!);
4: ehhez elengedhetetlen egy TRANSZPARENS háttér rendszer, amelyben a valós erőforrások és döntési pontok látszanak;
5: ehhez pedig elengedhetetlen egy olyan közös motivációs struktúra, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy transzparens rendszert hozzunk létre - ha a résztvevők a félrevezetésben érdekeltek, akkor már régen bukott az egész. Lásd például: egy álmokat kergető, acsargó társadalom

Oké, tudom, megint ködös utópiákat írok, leírom velősen is: a mai politikusok egy alapelveiben félresiklott rendszer által a csúcsra emelt emberek. Azért szerepelnek ők a képernyőn, mert elhiszik, hogy képesek iránytani egy országot - ami MINIMÁLIS rendszerszemlélettel bíró ember számára ostobaság. Ehhez sok, és gyökeresen eltérő szemléletű (figyelsz? gyökeresen eltérő szemléletű!) ember korrekt, a közösen elfogadott konkrét cél érdekében történő együttműködésére van szükség.

Ezt nem várhatjuk el a mai politikusainktól. Nem csak azért, mert sokkal nehezebb és népszerűtlenebb, mint plakátokon hőzöngeni meg egymást alázgatni a szóvivőkön keresztül - hanem azért is, mert erre személyükben alkalmatlanok, szaktudásuk éppen a marketing területen a kiemelkedő. EZÉRT vetettem fel az LMP (Schiffer András annyira betonfejű, hogy inkább hagyja szétesni a pártját, minthogy megtagadja az ígéretét - na EZ hitelesség) és a TESZ (Ángyán József, Horváth András és társaik tényleg a bőrüket viszik a vásárra, amikor a valódi, ma már állami maffia szintű hatalommal szembeszállnak), a "vad liberális" és a "kőkonzervatív" csoport szövetségét támogatnám, mert a MAGUK TERÜLETÉN elismerésre méltó munkát végeznek. Kár, hogy közben ők is rózsaszín álmokat hirdetnek ("le az oligarchákkal"), de legalább van honnan elindulni. Róna Péter, Bojár Gábor, talán Demján Sándorék, a Prezi és társai megtaníthatnák őket arra, hogy lehet a gazdaságot is korrekt módon felfogni.

Ugyanez Orbán, Simicska, Pintér, Lázár úrékkal ugyanúgy lehetetlen, ahogy Gyurcsány, Bajnai, Vona, ... úrékkal. Elnézést mindazoktól, akiket nem írtam ide.

Természetesen TUDOM, hogy a felvetésem REMÉNYTELEN, mert a mozgató rugó hiányzik belőle. Te (és itt legyen szíves minden kedves olvasó a SAJÁT szívére tenni a mutatóujját, mert igen, személyesen neked mondom) nem hogy nem vagy már képes precízen gondolkodni, de fel sem ismered, hogy ki mikor teszi ezt.

Például: viszonylag kevesen tudnak korcsolyázni (én sem), és alig néhány ember tud műkorcsolyázni. Mégis megy a sportcsatornákon, szurkolunk is nekik, mert felfogjuk, hogy ez bonyolult meg szép, és szakkommentátorok segítenek értelmezni a történetet. Enélkül bambulhatnánk óvodások jégkarneválját is, és ha a szánkba rágják, hogy ez jó, meg ennyit tudunk, akkor ugyanúgy örülnénk az ovisoknak. Na EZ a mai politika, közélet és egyéni gondolkodás - és ez nem magyar specialitás, hanem világjelenség.

A hozzám írt szavaidnak semmi köze ahhoz, amit én írtam, és ha az én szememmel olvasnád őket, hát... Viszont teljesen őszinték: nem ismered a tényeket, de nem is keresed őket, véleményed van, szíved, hiszel valamiben, és ennek védelmében küzdesz. Innen nézve persze Orbán Viktor (aki csak például a "rezsiHARC" vezetője, akit az egyik fő támogatója "vezénylő tábornoknak" említ, aki nekünk arról beszél, hogy az EU, a bankok, a ... MEGTÁMADOTT minket) higgadt és nem lázító.

Mondok még egy példát. Bent állsz a műtőben, egy életveszélyben lévő betegen dolgozol, amikor akár a legjobb barátod beslattyog strandpapucsban, és egy nagyot tüsszent. Nem tudom, te mit tennél - én üvöltenék, mint az állat. Nézhetne rám kerek szemekkel, és érezhetném magam rosszul emiatt, de abban a pillanatban minden ráér - a STERIL környezet nélkül bármit csinálok, a páciens halott.

Az egyéni és közös gondolkodás (belső és csoportos vita) szabályainak ismerete és BETARTÁSA (akkor is, ha a "másik" nem teszi) olyan, mint a tisztaság a műtőben. Ha nincs meg, vághatsz jobbra vagy balra, tök mindegy: a beteg vérmérgezésben fog meghalni.

Ami itt ma megy, szívsebészet a piactéren, 

a nézők bekiabálása dönti el, hogy merre vág a hentes (mert ilyen feltételek között valódi orvos NEM nyúl a beteghez: akármi van belül, jobb, ha a bőr is ott van rajta!). Röviden és velősen: KURVÁRA MINDEGY! Na ez a méreg, nem a cián.

Uff, én beszéltem. És ha van ÉRDEMI ellenvetésed ("képzelem", "tűnik", "hirdeti", "békülj ki" NEM játszik), tedd hozzá.

Politikai vita (valódi) barátok között

László Sárváry-Arantes

Folytatnám a kérdezősködést, amire írásban eddig csak Lorand Kedves barátom vette a fáradtságot, hogy válaszoljon, Ill. A bátorságot, hogy röviddel a választás előtt, hogy színt valljon. Számára tehát az eredmény fontos dolog és nem megmosolyognivaló. A következő lenne a kérdésem: Mi fontosabb, Orbán Viktor miniszterelnök úr, vagy az Ország sorsa. Hogy reagál az igaz ember, ha veszít? Hogy reagált legutóbb és mit tenne most, ha a Fidesz nem nyerné meg a választásokat?

Lorand Kedves Magas labda... bár a "Story magazint" ezért sem fogom megvenni, de a mellékelt cikk tanúsága szerint ebben a magas médiumban szerepel a miniszterelnök úr, aki ugyanakkor vitára nem hajlandó (nem ezért fizetjük? - tegyük hozzá, több szempontból igaza van). Ez viszont nagyon erős:

Az pedig plusz vicces elem a cikkben, hogy Lévai több sztorit is felhoz arra, Orbán mennyire nem képes veszíteni, még a magánéletében sem, például egyszer, amikor egy síversenyen kikapott a feleségétől, az eredményhirdetés előtt elintézte, hogy kreáljanak külön női és férfi kategóriát, csak hogy ne kelljen megalázó módon a felesége mögött végeznie. Ugyanez az anekdota nálunk bájosnak számít, míg egy angolszász cikkben politikusi karaktergyilkosság lenne leírni.

László Sárváry-Arantes Sorry, kedves Lorand Kedves alias Lóci barátom, én ezt egész máshogy látom. Orbán Viktor miniszterelnök úr, és ez itt tudatos megszólítás a tisztelet és becsület hangján ma Magyarország miniszterelnöke előtt, aki egy személyben felel és kezében tartja (munkatársai láncolatán keresztül) a magyar embernek csak elképzelhető legnagyobb politikai hatalmat. Helyesen cselekedett legutóbb, amikor veresége után nem dugta homokba a fejét, hanem megszervezte az ellenállást. Hiszem, hogy intelligens annyira, hogy ne akarjon még egyszer vesziteni, s ez meg is látszik a jelenlegi választási előrejelzéseken.
Arra kérlek, hogy még, ha merőben eltérő is a véleményed, ne anyázz! Innen Németországból az látszik, hogy a magyar politikai életből leginkább a stílus hiányzik. Apolitizálás színhelye a kocsma és nem a családi kör, ahol inkább megbocsájtható az ellen tétes vélemény szakadás nélkül. A nyilvános csatornákon színjátékot láthat mindenki, szájízének megfelelően. Azt gondolom, hogy az ellenfélnek kijár az a tisztelet, amit az ember magának is megkívánna.
Hajrá Magyarország!

Lorand Kedves Laci, elnézésedet kérem, de nem érzem felelősnek magam azért, hogy mit olvasol ki a szavaimból. PONTOSAN mit tekintesz "anyázásnak"?
1: Azt, hogy a miniszterelnök urat miniszterelnök úrként említem?
2: Azt, hogy a Story magazint "magas médiumnak" nevezem?
3: Azt, hogy tényt közlök: Orbán Viktor nem vállalta fel a nyilvános vitát politikai ellenfeleivel (hozzátéve, hogy én sem látom az értelmét)?

A következő szakasz pedig szó szerinti idézet, megjegyzések nélkül.

Abban teljesen igazat adok neked, hogy a ma szokásos "ad hominem" támadás nem játszik, érvelési hiba. Ha pontosan megmutatod, hol követtem el, megköszönöm, visszavonom.
Az viszont jogomban áll, hogy Orbán Viktor miniszterelnöki pozícióban felmutatott teljesítményét a saját értékrendem szerint minősítsem, és érveim alapján katasztrofálisnak tekintsem. Függetlenül attól, hogy ugyanakkor elfogadom: LOGIKUS, amit csinál, és mivel ezt meg lehet, meg is kell tenni. Orbán Viktor tökéletesen tölti be azt a szerepet, amelyet számára egy álom-kergető magyar társadalom létrehozott. Ez szerinted valamilyen erkölcsi szabály alapján "nem európai" hozzáállás?

Laci, te nagyon jó ember vagy, én viszont, ha vitára kerül a sor, kíméletlenné válok, mert szerintem az életünk múlik a tiszta gondolkodáson. Az hogy köteles tiszteletet követelsz meg, pontosan definiált érvelési hiba: "tekintélyre hivatkozás"; az általam felhozott tartalom helyett feltételezett tiszteletlenségemre reagálni pedig a "szalmabáb" hiba. A "hajrá Magyarország!" szlogenre nem tudok mit mondani, egy PIMASZ, megosztó fogásnak, "fekete-fehér" érvelési hibának tekintem. Ha nem értek egyet a "Hajrá Magyarországot" kiabáló csapattal, akkor már nem is küzdhetek - itthon(!), az általam elérhetőnél nagyságrendekkel rosszabb személyes feltételek között(!) a hazámért? Kérlek ezt NEKEM többet ne írd le, mert nagyon rosszul esik.

Ez így nem megy. Szerintem hagyjuk abba, és maradjunk annyiban: abszolút szubjektív véleményem szerint amíg stadionokra meg ezüst tálakra milliárdok vannak, az egyetemeken meg számlák zárolása és szénszünet, addig inkább ne gyere haza. Főleg mert ha így megy tovább, nekem is mennem kell. Tartok tőle, hogy ha te is így reagálsz egy részemről érzelemmentes szövegre, akkor hamarosan be fogják verni a pofám.

5 Books Every 20-Something Needs to Read

On LinkedIn

I am 41 now, and I was a serious seeker in my 20s. With time, experience comes, and though this is close to the list I read at that time, I'd recommend others.

First: the Hichhiker's Guide from Douglas Adams, because that IS the greatest book on philosophy, civilization, psychology, etc. - you only have to learn to translate the concepts.
Read Asimov Foundation stories, because that is about his very sophisticated view on long term, civilizational movements, and there are very bright conversations between wise people.
As a geek, watch the Last Lecture and Time Management from Randy Pausch.
To get a feeling about what you will face in the future, check Fairewinds.org ... (sorry for that)

I would also be interested in your opinion about my stuff, starting with this lecture: Taste of Luck.
Then, you might continue with DustShort about the role of IT in solving the current situation.
For hard code readers, the complete analysis of our problem is here: Mondo Aurora (sorry for the translation, my English is not that good).

The end of this list is definitely NOT for "every 20-something", as it gets harder and more personal as you go. Not on Coelho-level.