Index - Tech - Az ördög jobb- és balklikkje
... megkapjuk azt, ami miatt a Diablo a saját kategóriájának királyává tudott válni.
Percek alatt elröppenő éjszakákat. Egy barlangot, amit még "gyorsan megcsinálunk, aztán kilépünk a játékból". Aztán még két ilyen barlangot. Térdig érő kincstengert. Az utolsó pillanatban megivott gyógyitalt, illetve az ezt nagyjából helyettesítő piros gyógygömböt. Egyszerre tucatnyi szörnyet kiosztó varázslatot. Kék- és aranyszínnel írt főszörnyeket, akik halálukkor olyan ritka cuccot dobnak el, amiről vigyorogva mesélünk másnap a munkahelyen. A Diablo valójában nem a kattintásról szól, és nem arról, hogy még egy monotóniát jól tűrő cerkófmajom is végig tudja játszani. A Diablo a folyamatos pozitív visszacsatolás játéka, amiben a legtöbb időt azzal töltjük majd el, hogy babázunk. Cipőt, nadrágot, karvédőt, lebernyeget, páncélt, fegyvereket cserélgetünk majd, miközben félhangosan számokat és statisztikákat dünnyögünk, és vigyorogva nézzük, miként lesz szörnyterminátor a kezdetben igencsak béna karakterünkből...
Igen, kívülről nézve ezzel tölti el azokat az éjszakákat a képernyőn keresztül adott simogatás reményében emberi lények (monotónia tűrő cerkófmajmok?) több milliós tömege...
Egy ilyet létrehozni pont annyira nem programozás, mint ahogy a pornófilmek által reklámozott "milyen lukba mi rakható és hány" kirakós játéknak (vagy a játékos szempontjából: a bámulása közben végzett önkielégítésnek) nincs semmi köze a mindnyájunk által elérni vágyott szerelemhez; az általa elrabolt félelmetes mennyiségű időért cserébe adott idióta vigyornak és "mesélgethető élményeknek" pedig a boldogsághoz.
És ez a 12 év alatt létrehozott időgyilkos szemét, ami miatt nem lehet ma már elhitetni senkivel, beleértve befektetőket, egyetemi vezetőket, fejlesztő cégeket, profi újságírókat, vagy hétköznapi embereket, hogy a (valódi) informatikában ott rejlik a kiút ebből a szerencsétlen, öngyilkos rendszerből.
