Milyen jó dolog is a Copy-Paste...
Az "Az Áram Ára" blogon úgy tűnik megint kicsaptam a biztosítékot. A mostani párbeszéd azért jöhetett létre, mert leállították az előzetes moderációt, megjelent az anno "beragadt" hozzászólásom, és legalább részemről a lehetőségekhez mérten korrekt stílusú, tartalmi párbeszéd folyhatott. Ez a "zárszó" azonban megint megakadt, és el is tűnt volna az éterben, ha szokásomnak megfelelően nem másolom ki magamnak a beküldés előtt.
Lásd még: szólás szabadsága, más ember véleményének, erőfeszítésének tiszteletben tartása. Nem öt perc alatt állítok össze egy ilyen cikket... Szégyen.
Na jó, nem szégyen. Átnéztem kicsit a Facebook lapjukon a cikkek beharangozóit. Ez nem független ismeretterjesztés, hanem egyértelmű (szándékos vagy egyszerű elfogultságon alapuló) marketing. Ilyen alapon inkább hálás lehetek a felületességükért, aminek révén a sugallni kívánt tartalommal ellentétes írásokat küldhettem hozzájuk
[update: három nap késleltetéssel megjelent a szöveg. Vajon mi zajlik ilyenkor a háttérben?]
A jegyzőkönyv kedvéért megismételném, aki Paksról, vagy általában az atomlétesítmények biztonságáról gondolkodik, azért olvassa el az ottani üzemzavar elemzését. Érdemes. Találtam egy érdekes friss interjút is energia és gazdaság témában.
----
Zárszóként...
Érdemes átfutni néhány korábbi atombalesetet, hogyan és miért következtek be.
Los Alamos, 1945. augusztus 21. Harry Daghlian egy plutónium gömb körül rakott össze neutron visszaverő falat. Amikor az utolsó elemet ÁTEMELTE a szerkezet fölött, a műszerek jelezték, hogy ez már kritikus állapotot hozna létre. Ijedtében elrántotta a kezét, az elemet beejtette, így a rendszer valóban kritikus állapotba került. Hiába próbálta lerúgni onnan, a falat félig szét kellett szednie, mire a reakció leállt, ezalatt halálos sugárterhelést kapott.
Idaho, 1961. január 3. A karbantartás miatt leállított SL-1 kísérleti reaktor újraindítása során a szabályozó (neutron elnyelő) rudat vissza kellett akasztani a vezérlő szerkezetre. A műveletet végző technikus kicsit magasabbra emelte, a magból (négy ezredmásodperc alatt) annyi energia szabadult fel, hogy elforralta maga körül a vizet, a gőzrobbanás szétvetette a reaktort.
Los Alamos, 1964. május 21. Louis Slotin bemutatót tartott egy plutónium gömbbel és a hozzá tartozó két félgömb alakú berillium burkolattal. Utóbbi neutron visszaverő, ha teljesen bezáródik, akkor a benne lévő plutóniumban beindul a láncreakció. A két félgömb közé (egyébként szabálytalanul) tett csavarhúzó kiesett, a láncreakció beindult, és bár azonnal felrántotta és eldobta a felső félgömböt, már halálos sugárdózist kapott.
Tokaimura, 1999. szeptember 30. Egy fűtőelem újrafeldolgozó üzemben néhány, a konkrét műveletre nem megfelelően felkészített munkás késésben volt, ezért kissé eltértek a megadott műveleti eljárásoktól. Ennek következtében egy tartályban kritikus tömegre dúsult a keverék, láncreakció indult be, ami húsz órán keresztül(!) fennállt, mire kitalálták, hogy mit is kéne csinálni vele. Történt ez egy olyan létesítményben, ahol két évvel korábban már "bekövetkezett egy kisebb robbanás", amelyben 40 munkás kapott sugárterhelést.
Paks, 2003. április 10. Új eljárással tisztítják a fűtőelemeket, majd a daru foglaltsága miatt nem emelik ki őket a tisztító tartályból, miközben a hűtővíz keringetést egy kisebb teljesítményű szivattyúra váltják - elfelejtve, hogy a reaktorból frissen kiemelt kötegek hőleadása sokkal nagyobb hűtést igényel. A víz felső rétege felforr, gőzbuborék keletkezik, a nyomás a felső szegmensből kiszorítja a vizet, a fűtőelemek buborékba eső (teljesen hűtés nélkül maradt) része felizzik. Amikor a tartály fedelét kinyitják, a túlnyomás megszűnik, a beömlő hideg víz hatására a fűtőrudak teteje széthasad, az urán pasztillák a tartály aljára hullanak.
És így tovább... (?)
A nukleáris technológia közvetlen életveszélyt hordoz, és ebben nem különbözik a konnektortól, gázvezetéktől vagy vegyipartól. Az emberi elme viszont nem képes hosszú távon károsodás nélkül elviselni ennek teljes tudatát és felelősségét, kiutakat keres: felületessé vagy éppen hazárdjátékossá válik. Ezért lehet végső soron minden baleset mögött emberi mulasztásra bukkanni, amire újabb technológiai korlátokkal fel lehet készülni, de aztán újabb baleset is következik, és így tovább. Közben a technológiai veszélyek és a felhasznált mennyiségek is nőnek, így az ugyan egyre ritkábbá váló balesetek egyre súlyosabbak. Nem beszélve annak kockázatáról, amikor egy "öreg", tehát már hatalmassá nőtt technológiát egy teljesen más kultúrájú országba exportálnak - nem "véletlenül", hanem éppen az olcsóbb munkaerő és lazább szabályozás miatt (lásd például az indiai munkakörülményeket és üzemi baleseteket).
A nukleáris technológia nem egyedi tényezők miatt veszélyes, hanem rendszer szinten.
- túl "friss". Itt élnek és üzemelnek még a legelső reaktor típusok is, amelyek szükségképpen nem hordozzák még a levont következtetések tapasztalatait sem - nem beszélve arról, hogy hány további baleseti lehetőség van még feltáratlanul - vagy akár már ismert, de túl költséges lenne a megoldása, a bekövetkezés esélye pedig "minimális"...
- túl drága. Dőreség azt feltételezni, hogy "csak úgy" végleg leállítanak egy atomerőművet azért, mert "elképzelhetetlen" eseménnyel kapcsolatos biztonsági kockázat merül fel, vagy mert van modernebb terv. Aki Fukushimát természeti katasztrófának szeretné tekinteni, utánanézhet, hogy több figyelmeztetést kapott az erőmű a cunami kockázatával kapcsolatban, ami (nyilván a kapcsolódó költségek, akár a fejlesztésé, akár a leállításé miatt) a fiókban landolt. Úgy már nem lett volna elég olcsó az atom-áram...
- túl "nyers". A balesetek leírása mutatja, hogy ez az, ahol nincs "bocsi", meg második esély - ugyanakkor nincs tűz, izzó fémek, nagy tömegek, ami a munkát végzőkben fenntartaná az adrenalin szintet. Töredék másodpercek alatt lesz a mindennapi munkahelyen, egy "teljesen ártalmatlan" fémdarabból, szerkezetből, rutinműveletből halálos veszély, egy olyan környezetben, amiről "köztudomású, hogy a legbiztonságosabb".
- túl "nagy hatókörű", térben és időben egyaránt nem felmérhető, nem azonosítható problémákat okoz. Pár ezer év múlva, ha élnek még utódaink a Földön akkor, ők tudják majd tudományos alapossággal feltárni és bizonyítani mindezt. Addig viszont inkább illik óvatosnak lenni: a károkozás bizonyíthatatlansága nem a veszélytelenség bizonyítéka.
- túl "exportálható". A megvalósításban érdekelt eladó nyilván törekszik a biztonságra, az azonban drága. Ugyanakkor az alacsonyabb árban érdekelt vevő felel az ellenőrzésért is, mialatt minden marketing szöveg a teljes biztonságot sugallja... nos, ez tipikus forrása a "jó lesz úgy" megállapodásoknak, hiába lenne "jobb amúgy", ha drágább.
Továbbá: teljesen értelmetlen.
Az emberiség lélekszáma, illetve a ma "civilizáltnak" tekintett (fogyasztói) életmód energiaigénye egyaránt exponenciálisan nő. Ezzel SEMMILYEN technológia nem képes lépést tartani (és ismét: szinte lehetetlenné teszi egy működő erőmű bezárását), ugyanakkor folyamatosan élezi a bolygó szintű társadalmi (egyre nagyobb távolság "gazdag" és "szegény" között) és ökológiai (eltartó rendszerek teherbírása) feszültséget.
Egyetlen esélyünk a "civilizált világ" energiaigényének drasztikus csökkentése, amely végre "exportálhatóvá" tenné a fejlettséget, így a népesség növekedése megállítható lenne (ez az egyetlen valóban működő "békés" eszköz, elég ránézni a populációs grafikonokra). Ezt a jelen technológiánk (az emberiség történelmében most először, és ha nem figyelünk oda, utoljára) lehetővé teszi.
Egyedül a kevesebb fogyasztásból lesz kevesebb szennyezés, illetve végre racionális kockázat elemzés. Ezek birtokában a mai atomerőművek egy részét bizonyára azonnal le kellene állítani, a többihez a kockázatoknak megfelelő létszámú és felkészültségű személyzetet rendelni (24 órában, folyamatosan - például ez Fukushima egyik tapasztalata).
És csak ekkor lehetne érdemben felmérni, hogy a nukleáris technológia jelen formájában milyen feltételekkel alkalmazható, vagy milyen más energiatermelés módokkal váltható ki a VALÓDI szükségletek kielégítése érdekében. Ebben nincs anyahajó, magántulajdonban lévő luxusterepjáró, sítúrák meg Éden Hotel (ami ma van) - van viszont működő oktatás, egészségügy, erőforrás- (és nem pénz-) optimalizált szállító-elosztó hálózatok (ami ma nincs, vagy éppen összeomlik).
