Valószínűleg már nem emlékszel egy öt évvel ezelőtti levélváltásunkra - amit én azért megőriztem a szebb napokra, íme: http://hajnalvilag.blogspot.com/2007/02/email-beszelgetes-magyarosi-csabaval.html
A nevedre keresve pont ebbe az Attraktor videóba botlottam, ami külön öröm volt számomra, mert szerintem mindkettőnk jóslata teljesült. Megjelent az általad megálmodott dobozka, amely hangvezérléssel kísérletezik - és lényegében használhatatlan, amiről anno ezt írtam:
Viszont nem érdemes elfelejteni, hogy a "mi" szenvedésünk a "tiétek" is: hardverigény, lassúság, "nem azt csinálja a gép, amit akartam" (minél "humánközelibb", annál inkább) - és akkor még nem volt szó a biztonsági résekről, amiket minél szélesebb, rosszabban definiált egy bemenet, annál nehezebb elvarrni...
De nem ezért kerestelek, hanem azért, mert közben én is haladtam a saját álmaimmal, azon dolgok egy része, amikről régen ötlet szinten beszéltem, már sokkal közelebb vannak a megvalósuláshoz. Egy komoly problémám van: nem sikerült megfelelő szintű érdeklődést felkeltenem, így félbe kell hagynom a dolgot. Mellékelek egy rövid leírást a koncepcióról (igaz, egy másik problémába ágyazva): http://hajnalvilag.hu/projects/dust/dustRovid.pdf Hosszabb dolgok erre találhatók: http://dust-framework.org/
Kérdés: érdekel-e benneteket egy csóka, aki szerint a mai programozói gyakorlat elfelejtette a Neumann-elv legfontosabb tanulságait, és van javaslata a probléma megoldására? Engem pedig érdekelne, hogy képes vagyok-e elmagyarázni a dolgot.
... nem tudnad 4-5 mondatban leirni, hogy mirol van szo?
Nem is tudod, milyen nehéz kérés ez... de azért megpróbálom. Remélem nem túl hosszú így, de már érthető a lényeg.
Neumann előtt a számítástudomány feladatokat látott maga körül, és azokat megoldó célgépeket állított össze a hardver elemekből - ezek aztán megoldották azt a konkrét feladatot, de egy másik feladat megoldására lényegében új gépet kellett tervezni és építeni. Neumann (szó szerint korszakalkotó, de visszatekintve olyan triviálisnak tűnő) felfedezése az volt, hogy ne "feladatot" oldjon meg a gép, hanem hozzunk létre egy általános alapelem és művelet halmazt, készítsünk olyan gépet, amely a "műveleteket" képes megoldani - majd ezekkel a műveletekkel írjuk le a feladatokat, a gép pedig a műveletek végrehajtása révén oldja meg a feladatot. Innentől nem kell minden feladathoz új gépet építeni, csak a megfelelő műveletsort kell előállítani; a befektetendő energia és a hibalehetőségek a töredékükre esnek vissza; a miniatürizálás és tömeggyártás (mindaz, amit ma számítástechnika alatt értünk) csak így: rögzített, általános műveletkészletet végrehajtó gépek mellett értelmezhető!
A mai programozási gyakorlat ezt az elvet hagyja figyelmen kívül: minden feladatra új programot tervezünk és írunk, sőt, ugyanarra a feladatra is számtalan inkompatibilis megoldást állítunk elő, és azokat folyamatosan fejlesztjük, mert ebben van a pénz.
Szabadon megtekinthető konkrét tervek és próba projektek által alátámasztott meggyőződésem szerint megfogalmazható (a Neumann-féle hardver architektúrához hasonlóan) egy szoftver alap architektúra és művelethalmaz; a feladatok megoldása pedig alap komponensek (egyszeri!) megvalósításával és egymáshoz kapcsolásával érhető el - bármilyen hardveren vagy futtató környezetben, ahol ez a minimális keret elérhető. Megjegyzés: húsz év tapasztalata alapján mondhatom, hogy egy informatikai rendszer értéke, időtállósága 90%-ban a tervezés során dől el, és minden konkrét rendszer 90%-ban olyan komponensek újra kitalálásából és megvalósításából áll, amelyek már számtalan változatban léteznek a világon - csak hát inkompatibilis hardver és szoftver környezetben. Pont ugyanúgy, mint Neumann előtt a hardver területen.
Na ehhez nem találok partnert, vagy bárkit, aki érdemben hajlandó lenne időt szánni arra, hogy megnézze, mit csinálok. Egyébként Bojár Gábor magánegyetemére, az AIT-re szerettem volna bekerülni kutatóként, esetleg oktatóként, de nem jutottam el addig, hogy személyes bemutatót tarthassak. Állami egyetem vagy pályázati forrás a mai rendszerben szóba sem jöhet, talán nem kell túl sokat magyaráznom ennek okait.
Azért zaklatlak téged, mert újságíróként talán lehet személyes motivációd ("a téma"), hogy erre időt szánj. Vagy tudhatsz valakit, akinek lenne rá kapacitása, és lepasszolod neki.
