@molnibalage: Itt azért több szerintem téves megállapítás van, ezekre szeretnék reagálni.
1: "normálisabb országokban máshogy tervezik"
Amennyire én tudom, atomerőművet nem országok terveznek, hanem cégek, amelyek aztán ezeket a terveket több helyen megvalósítják. Arnie Gundersen állítása a következő: "We have about 23 of these Mark I reactors in the United States and there are another 10 or so around the world." Szerintem meg lehet találni azt a táblázatot is, ami szerint a világon több, mint 30 pontosan ugyanilyen "öreg" reaktor üzemel.
2: "az 50 éves erőmű is kibírta azt a rengést"
Az erőmű problémáját NEM a cunami vagy a földrengés okozta, hanem az, hogy a leállított reaktor hűtése megszűnt. Ha ez utóbbi bármilyen okból bekövetkezik, az ismétlem: biztonságosan leállított(!) reaktor 12 órán belül elforralja a vízkészletét, utána pedig kampec: gőz és hidrogén robbanások, leolvadás, majd átolvadás - és újabb durva sugárszennyezés. Ja, kinek is van pecsétes papírja a Jóistentől arra, hogy SOHA nem történik semmi olyasmi, amire az erőmű nincs méretezve? És ha ilyesmi bekövetkezik, akkor "szabad" évszázadokra lakhatatlanná tenni hatalmas területeket, megemelni akár az egész bolygón a rákos megbetegedések, mutációk előfordulási arányát?
Kiegészítés: én is tudom, hogy ezek redundáns rendszerek, meg minden - de tudomásom szerint elvileg minden atomerőművet a veszélyek tudatában, alaposan megterveznek, nem? Mégis vannak atombalesetek, amelyekről egyet biztosan tudunk: SOKKAL rosszabbak is lehettek volna, egyes (számomra hitelesnek tűnő) állítások szerint Fukushima még ma is lehet sokkal rosszabb.
A felszín kapargatása után pedig igen furcsa dolgok kerülnek elő... mintha az ipari és üzleti érdekek ezen a téren is erősebbek lennének a mérnöki érvekkel és kísérleti tapasztalatokkal szemben - csak itt a kockázatok más nagyságrendet érintenek, mint mondjuk Kolontár esetén. De ebbe ne is menjünk bele.
4: "legkevesebben az atomba halnak bele"
Ez így van - ha a megfelelő szervezetek írják a statisztikát, és udvariasan elfelejtkeznek arról, hogy egy hagyományos erőmű minden kockázata 1: lokális, és 2: időben azonnal felmérhető.
Ha viszont komolyan vesszünk azt, hogy az atomerőmű balesetek hatása az egész bolygón érzékelhető, és hatalmas területeket képes mérhetően károsítani (például: Tokióban egy közparkban vett talajminta, vagy egy autó légszűrője radioaktív hulladéknak minősülne az USÁban); illetve hogy a ma keletkezett hulladék mondjuk százezer(!) év múlva is képes megölni embereket egy akkori tárolási hiba miatt... Ez, legalábbis szerintem kicsit átértelmezi az idézett táblázatot. Úgy mondanám, ez tudatos és arcátlan csúsztatás.
Részletesebben lásd itt: hajnalvilag.blogspot.com/2011/11/titanic-fukushima-folytatas.html
Egyébként lefordítottam a legújabb összefoglalót a Fairewinds-ről:hajnalvilag.blogspot.com/2012/05/mat-fiz-tovabbkepzes-penzugyek-es.html
Szerintem megéri azt a fél órát, különösen, mert a végén teszi fel a legjobb kérdéseket. Vajon tényleg a mai rendszerek az egyetlen megoldás az energiaszükségletünk kielégítésére? Vajon tényleg SZÜKSÉGÜNK van ennyi energiára, vagy az elért technikai vívmányok felhasználásával az életminőségünk fenntartása mellett lehetőségünk lenne CSÖKKENTENI a fogyasztásunkat?
Szerintem a válasz IGEN, ésszerű termelés, elosztás és felhasználás révén a töredékére csökkenthetnénk a felhasználást, módunkban áll fenntartható életmódra váltani. Ha nem tesszük meg, pofára esünk.
