@aszekelyek: Bár lezártam ezt a témát, a kérdésre azért válaszolok.
"ki kell fizetnünk az államadósságot"
Ezek szerint nem érted azt a matematikai levezetést. Elmondom érthetőbben. Az államadósságot LEHETETLEN kifizetni. NEM fogjuk kifizetni. SENKI nem fogja kifizetni senkinek. Csőd van és lesz, borulnak egymásra az államok és intézmények, mert a matematika szabályai szerint ez egy öngyilkos értékreprezentációs rendszer. Amit mondasz, ugyanaz, mintha erre hivatkoznál:
"Dolgozzunk erősen, hogy a 3+3 eredménye KILENC legyen! Hiszen a 2+2 is négy..."
Pont azt nehéz felfogni az egészben, hogy akkora szarvashibát követünk el ezzel az egész pénzügyi rendszerrel, mint ebben a példában: egyszerűen nem azt a műveletet végezzük, amire gondolunk. A folyamat exponenciális jellegéből adódó viselkedést nem vagyunk képesek felfogni, helyi és orvosolható sajátosságnak próbáljuk beállítani.
Miközben pedig ezzel vagyunk elfoglalva, és csak ezen a lehetetlen küldetésen törjük a fejünket, valódi bajokat hagyunk tökéletesen figyelmen kívül. Aki nem unja még a Fukushimás hivatkozásokat, lefordítottam egy félórás összefoglalót, tessék.
Elég nagy baj így is, hogy még ma is itt tartunk, vagy hogy bármely pillanatban irgalmatlan katasztrófa lehet belőle. A szánalmas viszont az egészben a konkrétan életveszélyben lévő emberi civilizáció Darwin-díjas hozzáállása: bozonokat hajkurászunk, olimpiát szervezünk, Forma-1-et bambulunk meg politizálunk, miközben egy csődközelben álló ország csődközelben álló cégének szerencsétlen, de a legnagyobb tiszteletet megérdemlő munkásai mindnyájunk életét, egészségét védik a sajátjuk kockáztatásával.
Ha így folytatjuk, (Fukushima nélkül is!) Antalffy Tibornak lesz igaza: "Kilenc millió magyar fog meghalni" Akkor már piszkosul nem fog számítani a maradék politikai hovatartozása, ami miatt jelenleg egymás haját tépve sodródunk az előre látható végkifejlet felé.
Érdemes végigolvasni a cikk alatti párbeszédet is (közülük sokan elég sok időt töltöttek a témán való gondolkodással, nem csak katasztrófa-turisták), és GONDOLKODNI, esetleg a fontossági sorrendeken igazítani egy kicsit.
