"Régen is az volt, úgy hívták vásár, kocsma, ünnepek..."
Pontosan. Ez a módszer arra épül, hogy a jelenlévők fizikailag találkoznak (ez nagyon nehézkessé teszi a szervezést, és maximalizálja a résztvevők számát - lásd Brian élete és a hegyibeszéd...), ráadásul mindenki hátsó szándék nélkül vesz részt a megbeszéléseken, az elhangzottakra egyformán emlékszik. ENNÉL hatékonyabb a pénzen és erőszakszervezeten, törvényeken alapuló gazdaság, mert lényegében korlátlan tömeget képes mozgatni ("önvezérlő", de a szabályoknak megfelelően irányítható hierarchikus rendszerben, ami a történelem tanúsága szerint hatékonyabb, mint a "tervgazdálkodás"), és minden helyi ellenállásra nagyobb tömegű, jobban szervezett elnyomással (vagy éppen félrevezetéssel, bármivel) reagálni.
Itt jön a képbe az informatika mai képességhalmaza, amely lehetőségeiben ugyanazt "tudja", mint a globális monetáris rendszer, viszont MEGFELELŐ rendező elvek és "alap-protokollok" esetén (és ez egy igen szigorú feltétel, ilyen például az egyedi, azonosítható virtuális jelenlét, "actor"; a törölhetetlen "múlt") mentes lehet azon hibáktól, amik a monetáris rendszer elválaszthatatlan részei. Ezeket a szabályokat írtam le ebben a listában. A cél az általad említett "feladat és munkamegosztás" megvalósítása minden mai tévút nélkül, a mai eszközök birtokában (mindkét feltétel alapvető, az első nélkül félremegy, a második nélkül pedig gyengébb lesz, mint a mai irányító rendszer). Az a kérdés, hogy szerinted ennek a feltételnek megfelel-e a koncepció.
A virtuális eszmecsere természetesen nem helyettesíti a valós megbeszéléseket, cselekvést, hanem KIEGÉSZÍTI azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel nem rendelkezhet: tervezhetővé, átláthatóvá, térbeli és időbeli távolságtól, méretektől függetlenné teszi. Ugyanaz a jelentősége, mint a könyveknek, amelyek ezer évek és kilométerek távolságából előhoznak egy görög gondolkodót; és mint az általános műveltségnek, ami a megismerésüket nem köti már származáshoz és vagyonhoz - csak most már a mi élő, aktuális tapasztalataink, tevékenységünk válhat azonnal megismerhető, felhasználható tudássá. Véleményem szerint ez ma elképzelhetetlen erőt és rugalmasságot adhat az emberiségnek (amire jócskán szükség is van, ha belegondolunk abba, hogy mennyi feladat ég a körmünkre).
Remélem érted: egyáltalán nem akarom "sufniba vetni" a régi tudást, éppen ellenkezőleg: feltárni és azonnal használhatóvá szeretném tenni, hogy erősebb és hatékonyabb legyen, mint a mai irányító rendszerünk. A rugalmasságot éppen a számtalan, "egymásba lógó" kör jelenti. A természetes, lakóhely szerinti rögzített hierarchia, és a szakértelem, motivációk mentén szerveződő "megvalósító" közösségek "összeérnek" minden emberben ("actorban"). Minden helyi közösség elemi igénye a stabil önfenntartás, több lábon állás ugyanúgy, mint a hely adottságainak megfelelő specializáció, amellyel az önmagukban 80%-ban önfenntartó közösségek közössége már 95%-os önfenntartásra képes; a legmagasabb szint és a 100% pedig csak globálisan értelmezhető, hiszen a tudomány, kultúra, ... értékei a fajra nézve egyetemesek, és csak együtt tekinthetők teljesnek.
A kezelő rendszernek kell ilyen mértékben skálázhatónak lenni - nem pedig a benne rögzített mintáknak és folyamatoknak, amelyek feladata éppen az egyedi adottságok, helyi kultúra, szokások, kapcsolatrendszerek láthatóvá tétele, fenntartása, hatékony működtetése.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
