Egyik nézőponttal sem értek egyet - ezért nem is szólok bele már egy ideje.
1: Önmagunkat nem tudjuk megmenteni. Ha bekövetkezik egy civilizációs szintű összeomlás, olyan szemetet hagy maga után, ami az egyéni szintű túlélést is lehetetlenné teszi. Eldurranó atomerőművek - radioaktív csapadék (és véletlenszerű felhalmozódás), széthulló folyamszabályozás, mérgek mindenütt, fenntartás nélkül villámgyorsan széteső infrastruktúra; a védekezéshez szükséges szervezettség és műszerek hiánya, ugyanakkor agymosott tömeg hatékony fegyverekkel. Ezt még számítógépes játékban sem lehet "megnyerni".
Következésképpen bár a mai világba kapaszkodni halálos hiba, de a szervezett emberi civilizációt és technológiát muszáj megmenteni.
2: Vagyis: nincs "összeomlás után" - de nincs befektető meg állami támogatás sem, ugyanis mindkét szerep a jelenleg összeomló globális pénzügyi rendszer része és "haszonélvezője". A kiút pedig arrafelé van, hogy ezt a rendszert, fogalmaival és szerepeivel együtt hagyjuk összeroskadni, mialatt mi megtanulunk nélküle hatékonyabban szerveződni. Ebben nem hogy támogatásra nem várhatunk, de komoly ellenállásra kell készülni. Az egyetlen reményt az adja, hogy a mai "elit" minden erejével vágja a fát maga alatt, és már nem lesz ereje kitaposni az alternatív megközelítést kialakítók belét.
Én ezen dolgozom, tehát ne nagyon számítsatok arra, hogy tudok segíteni a számomra értelmetlen befektetős-kivonulósdiban. Viszont, ha van pár percetek, fussátok át ez a konyha-angol szöveget: közösségszervezés dust-módra. Usztu, a te véleményed különösen érdekelne.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
Válasz 3
