"A program lehet "intelligens", ... Pl egy talajkutató ismeretanyaga bekerül a rendszerbe, amit integrál a program. "
Stimmt, csak ezt én technológiai szempontból nem nevezem intelligensnek: ez nem a rendszer intelligenciája, hanem a felhasználóé, aki helyesen használja a lehetőségeket. Ugyanilyen mondjuk egy levéltár kartoték rendszere, ahol sok szempont szerint rendezve keresztül-kasul lehet keresni a könyvek között, és óriási segítséget nyújt a felhasználónak. De intelligens egy kartoték rendszer? Nem. Csak megfelelő felépítés és adatok esetén hatékony eszköz a rendelkezésre álló emberi tudás rendszerezésére, csoportosítására, célzott keresésére.
A számítógépes intelligencia egy másik játék: amikor a gép döntést hoz.
Ezt megteheti előre felépített szabályok szerint (ami magyarul önbecsapás, hiszen a döntést valójában a szabályt leíró tervező, lekódoló programozó hozta meg korábban, a gép csak kiértékeli az adatokat); vagy tanuló, neuronhálós rendszerrel, amivel valójában azt tesszük, hogy egy rovar vagy féreg agyának megfelelő kapacitású szimulátorban próbáljuk "kiváltani" az emberi döntést. Innen nézve ez iszonyú gyenge ám... És ekkor még nem beszéltünk a hibákról a folyamat minden pontján.
Szóval nem véletlenül lovagolok itt a szavakon. A gép nem intelligens, nem hoz döntést. A gép döntést támogat, és ennek bizonyos területein valóban fényévekkel veri az emberi agy képességeit. A döntés és a felelősség viszont az emberé.
"Nos igen, a morál... A morál és az erkölcs alakulásánál kell lenni valami "iránymutató" elvnek."
Mekkora labdát adtál, basszus! Ma reggel arra ébredtem, hogy végre értem a közlegelők tragádiájának valódi üzenetét. Ezt a történetet arra szokás használni, hogy az emberi esendőséget, a harmonikus közösségek kialakulásának lehetetlenségét példázza, hiszen a kísérletek túlnyomó többségének a vége messze elmarad az optimális megoldástól.
A valódi tanulság azonban ezzel homlokegyenest ellenkező. Arra mutat példát, hogy bár a társadalmi alapszabályokat mi alakítottuk ki egyfajta evolúciós konszenzus révén, de teljes mértékben megfeledkezünk arról, hogy ebben nekünk felelősségünk van, és hogy a szabályok alapvetően meg fogják határozni a közösség működését.
Jelen esetben, ami könnyen általánosítható bármilyen tevékenységre, két tényező mér halálos csapást a rendszerre: a közösség rovására érvényesíthető egyéni előny fogalma, és a titkos (amikor lejátsszák, a játékosok cetliken nyújtják be a tehénszámot) vagy szabad (a két tehenes gazdát nem pofozzák fel a kollégái, és nem vágják le a tehenét, elvégre jogállamban élünk) döntés.
Mivel e két tényező a mai gazdasági rendszer alapját képezi, törvényszerűen következik belőle a mai káosz. Viszont, ha ezt a két tényezőt ki lehet iktatni... El tudsz képzelni unalmasabb játékot, mint a közlegelős, ha a játékosok nyílt lapokkal kénytelenek játszani, és képesek egymás döntését befolyásolni, mert a tevékenység elindításának feltétele a megegyezés? :-)
Kiegészítés: a fentiek zárt rendszerre vonatkoznak, vagyis lényegében a mai, pár évtizede létező globális világra. A megelőző korokban, amikor még voltak meghódítható, kiaknázható területek, szintén megküzdött egymással az egyéni furakodáson (kapitalista) és a közösségi döntésen alapuló (szocialista) gondolkodás, és a nyílt rendszerben az előbbi valóban hatékonyabbnak bizonyult, igen egyszerű okból.
A száz vállalkozó szellemű kapitalista kipróbált száz változatot. Kilencven bukás volt, csődbe ment, tíz viszont fennmaradt, és éles tapasztalatokat hozott, a közösség előtt új utakat nyitott meg. Ezalatt a száz szocialista ember tanácskozott, döntött, és (az egyenlő feltételek kedvéért, és ne feledjük el, a hatalmi versengés és egyéni előnyök azért a tanácsokat sem kímélték) az esetek tíz százalékában jó döntést hozott, előre vitte a közösséget. A maradék kilencven viszont közömbös vagy rossz döntés volt, és vagy semmi előnyt nem hozott, vagy egyértelműen kárt okozott (hiszen a közösség minden tagja kötelezően végrehajtotta, nem dönthetett úgy, hogy ő nem vállalkozó, csinálja a szokott módon). Továbbá: egy tapasztalat volt, szemben a kapitalista százzal (hiszen a bukások éppen olyan fontos információt hordoznak, mint a sikerek).
Véleményem szerint a kapitalizmus nyílt rendszerbeli győzelme ellenére, a mára bezárult rendszerben pont az ellenkező: lassabb, megfontoltabb, ugyanakkor az egyéni, saját felelősségre kezdett és átgondolt kísérleteket támogató, és kizárólag a közösségi haszon fogalmát elismerő és teljesen nyílt irányítási rendszer az optimális választás, amelynek a technológiai feltételei is adottak.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
