Ha elég messzire jutottál, a megoldás a hátad mögött van... :-)
Respektu Tempon. Tiszteld az Időt / Az Időt tiszteld.
International readers, please use the english tag to get a first impression, thank you.
2011. október 18., kedd
antalffy-161
Érdekes.
Dorka és Arma vitáját nem értem (eddig sem fogtam fel) Dorka azt mondja, ne bélyegezzük meg a mai németeket - Arma azt, hogy nem is volt mindenki fajilag német, sőt zsidók is voltak. Arma azt is mondja, hogy a zsidók többsége is joggal fél azoktól a zsidóktól, akik feszültséget szítanak a zsidók és más népek között - mégsem fogadja el, hogy ebben vele Dorka, a zsidó akár egyet is érthet. Mindegy, kicsi vagyok én ehhez.
A témához: a világon semmit nem tudok erről a történetről, a naplót nem ismerem. Viszont abból ami itt elhangzott, arra következtetek, hogy rendkívüli pontosságú leírása annak, hogyan lehet okos propagandával egy frusztrált, irányításra, "erős vezetőre" vágyó embercsoportot végigvezetni a vadállattá válás folyamatán úgy, hogy mindig meglegyen a hangadók "kétharmados többsége". Akár annak ellenére, hogy a túlnyomó többség(!) egyedi, felelősségteljes döntése abban az esetben, ha 1: valós ismeretek birtokában lenne és 2: reményt látna a változtatásra, a folyamatokkal ellentétes lenne. Nem ismerős a helyzet?
Véleményem szerint a könyvből nyugodtan törölni lehetne a "német", "zsidó", ... megjelöléseket, mert nem egy népről, egy vezetőről, egy történelmi helyzetről szól, hanem RÓLUNK. Szerintem ehhez elég Wikipédia-szinten megismerni és végiggondolni a Stanfordi börtönkísérlet, a Milgram és Asch kísérletek eredményeit. Esetleg megfűszerezve a Simons-Chabris Selective Attention Test trükkjével (érdemes rákeresni és a youtube-os videót követni).
A következtetések is érdekesek. Jelenleg totális háborút viselünk élő környezetünk, emberi értékeink, kulturális hagyományaink ellen, közvetlen életveszélybe sodorjuk egész civilizációnkat, ugyanazon eszközök nyomása alatt, amelyek anno a "német népet" vezették.
Vajon lesz-e erőnk időben irányt változtatni, és lesz-e erőnk mindazok (kortársaink és gyermekeink) szemébe nézni, akik életét jóvátehetetlenül megváltoztatjuk (esélyeiket, lehetőségeiket egyértelműen RONTJUK) minden egyes nap, amíg "megszokott életünket" éljük, és elfogadjuk, hogy az "értünk" dolgozó infrastruktúra kirabolja, megnyomorítsa, megölje őket? Vagy inkább hagyjuk őket meghalni, mert úgy kényelmesebb, mert "úgyis mindegy"?
Vajon mi kell a változtatáshoz?
Eredeti hely