Kedves József!
Ez a nézőpont az a tipikus hiba, amit a jelenlegi átalakulással kapcsolatban elkövetni szokás.
Igen, teljesen igazad van abban, hogy egy "majdnem" önellátó közösség meglepően kis területen gazdálkodva képes önmagát fenntartani - ezzel udvariasan letakarja azt a részt, amivel nem kíván foglalkozni: egészségügy, oktatás, közrend, kommunikáció, ellátórendszerek, energia, ipar, tudomány, és így tovább a végtelenségig.
Egy percig sem kételkedem abban, hogy lehetséges egyetlen bátor ugrással évszázadokat VISSZALÉPNI a történelemben. Csakhogy az akkori feltételek mellett a világ népessége a mainak töredéke volt - ebből számomra az következik, hogy a töredékére kellene visszaesnie. Akkor is, ha az azóta bekövetkezett változásokat (talajerő drasztikus csökkenése, folyamszabályozás, szennyezések, atom-kérdés, ...) szintén a szőnyeg alá söpörjük. Ez utóbbiakat is végiggondolva számomra egyértelműnek tűnik, hogy ebben az irányban NINCS kijárat.
Azt jól látod, hogy a valódi értéktermelő szektorra iszonyatos terhet pakol az infrastruktúra, amelyet ma hétköznapi környezetnek tekintünk, és annyira hozzászoktunk, hogy bele sem gondolunk, milyen lenne az élet nélküle. Mondjuk hogy a kovács veri ki a gyereked begyulladt fogát, vagy egy szimpla lábtörés miatt hal meg, vagy válik egy életre nyomorékká. A szomszédot a bíró veri agyon, mert erősebb, így neki van igaza, és mindenki jobban jár, ha kussol.
Véleményem szerint a hozzám hasonló "forgószék-forradalmárok" feladata nem a saját kivonulásuk előkészítése, hanem pont az ellenkezője: segíteni abban, hogy a valóban szükséges infrastruktúrára (a fent felsoroltak) parazita módon ráépült marhaságok (pénzügyi rendszer, politika, anyagi és szellemi szemétgyártás) felszámolhatóak legyenek. Hogy aki élelmiszert termel, képes legyen etetni azt, aki ugyanazt a közösséget tanítással, gyógyítással, kutatással, ipari termékekkel, ... szolgálja.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
