101, buza:
"isten-szerű hatalom"
Ma este egy több száz éve halott zseni szólt hozzám, aki egy olyan területen alkotott, amihez nekem lövésem sincs. Egy másik, kivételes képességű, általam nem ismert, talán már szintén halott ember tolmácsolta az üzenetet, amitől megborzongott a hátam.
Én, akinek semmi hatalma, kivételes ereje nincs (csak abban a szerencsében részesült, hogy a világ azon részén született, ahol már beköszöntött a 21. század) a megszelídített villámok számtalan közreműködése révén, egyedül, mosogatás közben meghallgathattam az Éj királynője áriát Mozart Varázsfuvolájából.
Aztán, mivel nagyon tetszett, még egyszer. Most pedig a Requiem-et hallgatom az internet révén.
Miután ma több száz kilométert utaztam egy olyan szekéren, amit hetven, kis dobozba zárt ló vontat, akiknek semmi másra nincs szükségük, mint száz kilométerenként öt liter olajra, amit bárhol megkapok útközben.
Ez nem egy biológiai rendszer elemének természetes működése, hanem olyasmi, amit az ismert történelemben mi először engedhetünk meg magunknak, és amit véleményem szerint joggal minősíthetek isten-szerűnek.
108, 110
Mitől félek? Attól, hogy mindezt én tapasztalom meg utoljára, és a gyermekeimnek már nem jut belőle. Bosszant, hogy én is csak a szerencsém révén kaptam meg és nem juthat mindenkinek, aki velem egy időben itt él.
Morgó, sajnos "cserélni valót" nem találtam nálad, én is olvastam valamikor Édesvíz kiadós remekeket.
Viszont tanultam valamit tőletek, ami számomra nagyon érdekes volt, megpróbálom leírni röviden (így is túl hosszú és off-topic, elnézést).
Úgy tűnik most számomra, hogy az ember egyedi és fajszinten egyaránt három kiterjedéssel bír, amelyek a tér dimenzióihoz hasonlóan egymástól függetlenek, nem helyettesíthetők. Ezek: a racionalitás (egyén és tudomány központú, tények, biológia, logikus gondolkodás, rendszerezés, érvelés), a spiritualitás (hit, intuíció, megtapasztalás, érzelmek, etika, nem érzékelhető vagy bizonyítható rendszerek) és a technológia (évszázadok alatt felhalmozódott, egymásra épített tudás, tapasztalat, eszközkészlet). Elnézést, ha kicsit szabadon értelmeztem a megszokott fogalmakat, de egyszerűbb így, mint A, B és C jelölést használni
Ezek mindegyikét lehet kiemelt módon kezelni. A racionalitás-központúság tökéletes példája Tibor bá; Balázs és Morgó a jelek szerint a spiritualitás egyeduralmát hirdetik. A technika-mániás változatra itt példát nem tudok mondani, de a Vénusz Project hirdetői között van ilyen.
Érdekes megfigyelni az egyes irányok sajátosságait. Például a racionális ág nem enged meg nagy csinnadrattával blöffölni, ezért kénytelen beismerni, hogy a mai társadalmi folyamatok (minden értelem dacára) elég durva káosz felé tartanak. Viszont a "hívőket" nem befolyásolják a tapasztalatok és a következtetések, tehát mondhatnak olyan blődséget, hogy "Mert minden magától megoldódna". Lehet, hogy én értékelem túl a Tao te kinget vagy az Újszövetséget, de úgy látom, a bölcsesség meglétén és megismerhetőségén semmi nem múlik: ezekhez képest újat mondani nem nagyon lehet. A technológia-hívők ugyanígy állítják, hogy majd a tudomány mindent megold, lesz elég mindenből, és okos gépek megszabályozzák az oktondi emberiséget. Minden tapasztalat és jelenlegi bohóckodás ellenére.
Ez eddig nem érdekes. Viszont mindezen kiterjedésektől függetlenül, az egész koordináta rendszer origójában ott áll maga az ember. Igen, én, meg te, aki ezt olvasod, meg mindannyian, a magunk néha olyan hosszúnak, máskor ijesztően rövidnek tűnő létidejével, emelkedő majd könyörtelenül aláhulló pályájával. Mi pedig, egyéni és faj szinten egyaránt, öntudatlanul, pontosabban e tudatosság elől menekülve "vonszoljuk" végig ezt az origót életünkön, történelmünkön. Szánalmas, ahogyan egyik vagy másik dimenzió felé törekszünk, és a többi elhanyagolásával belecsimpaszkodunk, pedig...
Pedig a megoldás ott van, hogy a saját, egyedi életünk illetve faji létünk talaján maradva(!) nyúlunk ki ezekbe az irányokba. Terjeszkedünk a racionalitás irányába: megtanulunk logikusan gondolkodni, érvelni, elsősorban és kíméletlenül önmagunkkal szemben. Megtanuljuk, hogy milyen messzire juthatunk a racionalitás révén - de azt is, hogy mire nem használható. Elmegyünk a spiritualitás felé, megismerjük a saját apró, tökéletlen képünket a nagy ideák tükrében, majd felismerjük, hogy mindez egy nagyobb rendszerben pont így tökéletes - majd visszatérünk a hétköznapi élethez és a megoldandó feladatokhoz, mert megvilágosodás ide vagy oda, néhány dolog azért akad, ami nem "magától" oldódik meg, hanem attól, hogy megoldjuk. Megismerjük a technológiát, elfogadjuk, hogy mennyi mindent köszönhetünk neki - és meghúzzuk a határt, amin túl viszont értelmetlen.
Lehet, hogy mindez hülyeség, de nekem nagyon megtetszett, és köszönet érte nektek.
Eredeti hely
