Kedves Usztu, emlékszem a megszólítás okára, semmi gond :-)
Köszönöm a ráfordított időt és töprengést, ez valóban érdemi meglátás, a válaszomat a hasonlatodra építeném.
Amit itt látsz, az tulajdonképpen a "bálakötő madzag" (a hozzám hasonló technobarbár irodistánál a "mindent javító gemkapocs") informatikai megfelelője. Pont az a lényege, hogy a rendszer maga nem tartalmazza a megoldásokat, hanem azt a minimális eszköz-, és fogalomkészletet, amivel egy közösség az adott probléma megoldását a leghatékonyabban ki tudja alakítani, előzetesen értékelni illetve végrehajtani képes (beleértve a szükséges változtatásokat, alkalmazkodást), folyamatosan "bányászva" közben a tapasztalatokat (amik jellemzően az eredeti terv téves feltételezéseiből származnak). Ugyanakkor minden elkészült terv és végrehajtási történet, minden feltárt erőforrás és tapasztalat automatikusan részét képezi a rendszernek a továbbiakban, feltárható, elemezhető, újrahasznosítható. Ettől várom azt, hogy a kezdetben nulláról induló rendszer igen gyorsan képes már hatékony segítséget jelenteni, erősíti az aktuális résztvevők felelősségtudatát, növeli a nyomást arra, hogy azért ne találja fel mindenki a kereket. Nyilván nem homogén, egész fajra és minden helyszínre alkalmazható receptekről van szó, hanem arról, hogy az adott helyen az eddig felgyűlt tapasztalatok a lehető leghatékonyabban az ottani lehetőségeknek és szereplőknek megfelelően alakíthatóak és felhasználhatóak legyenek.
Itt van a dolog másik oldala. A te zsebedben a bálakötő madzag kincset ér - de mások számára máshol értéktelen. Azok számára, akik ma képtelenek meglátni a valós folyamatokat és problémákat; pénzügyekkel, pártokkal, faji különbségekkel, ... érvelnek, mindez semmit nem jelent, használhatatlan vacak. Nem is szeretném, ha a jelen rendszer fenntartására vagy megalapozatlan légvárak építésére bármilyen módon használható lenne a dust. Erről a szegmensről nyugodt lélekkel lemondok.
Az egy másik kérdés, hogy abban a pillanatban, amikor egy ilyen szereplő értelmes dolgokon kezd töprengeni (tehát például azon, hogy a jelenlegi PET technológia mellett hogyan lehetne nem "egyutas", hanem életre szóló tárolóedényeket készíteni még akkor is, ha a megfelelő számú edény legyártása után be lehet csukni a termelést) - máris legyen helye a dust által kezelt világban.
Szóval, nem kell mindenkinek racka juhot tartani - de jó lenne, ha a racka juhot tartó emberek a vele való tevékenykedést a helyi közösségükben egy ilyen rendszerben szerveznék meg (erőforrások, állandó és időszaki feladatok, szakértelem, ... ismerve az adott állomány méretét és az alap adottságokat). A racka juh tartók ilyen módon térbeli távolságoktól független virtuális közösséget alkotnának, látnák egymás tevékenységét, ötleteket cserélhetnének; illetve aki most kezd egy adott területen önfenntartó-közeli életmódot, az nem csak prospektusokból választana, hanem élő adásban nézhetné meg, hogy miket lehet csinálni (nyilván a racka juh mellett száz más tevékenységről); mik passzolnak az általa lakott terület adottságaihoz, a közösség milyen formákkal tudna megbarátkozni, hol van közeli szakértő segítség, stb.
Ez az "adó" oldal, de ugyanilyen fontos, hogy mire van szükség: az adott terület befogadó-e a racka juh termékekre - mert ha nem, akkor már egy összetettebb kérdés, hogy érdemes-e szállítással együtt egy nagyobb közösségbe beforgatni, vagy racka helyett jöjjön a gyümölcsös. Vagy mit tudom én.
Pont ez a lényeg. Én mindezt nem tudom, nem is kell tudnom. Azt kell tudnom, hogy azok a közösségek, akik ezt a rendszert használják, a lehető legtöbbet tudják-e kihozni önmagukból és a magasabb szintű szerveződésekből általa. A "szellemi vezérvonalamat" ismered, ez a terv a tevékenységem része (persze lehet tervezés nélkül is programozni, ha az ember a kukának szeretne dolgozni).
Szóval a kérdés az, hogy szerinted számodra, illetve az általad ismert "másvilágiak" számára, a SAJÁT tevékenységetek megszervezésében (és nem világ-protokollok kidolgozásában) hasznos lenne-e egy ilyen rendszer, látnátok-e fantáziát a használatában (szemben a mindenhol megjelenő helyi informatikai megoldásokkal, a papírcetliktől a levelező listákig, körtelefonokig)?
-----
Penge felvetéseire:
- az atomos-káoszos kérdésben az optimizmusodat korábban ugyanitt részletezett okok miatt megalapozatlannak tartom, de ezt már lefutottuk, és mindnyájan arra szavazunk, hogy ez ne következzen be, hanem helyette értelmesnek látott pálya felé mozduljunk - tehát lapozzunk.
- az Actor fogalom rendszertervező kontextusban már a hetvenes évektől nem Hollywood-ot jelenti, hanem azt az általában pálcikaemberrel jelölt önálló szereplőt, aki vagy amely adott állapotot értékel, döntést hoz és új eseményeket indít el. A felvetés jogos, a felhasználói kézikönyvekben lehet, hogy nem így kell majd nevezni.
- Nem látom magam előtt azt az embert, aki az előzetes terveknél vagy utólagosan percre pontosan adminisztrálná, amit csinál (mondjuk leszámítva az agyatlan szalagmunkát), és nem kerekít tíz percre, negyed órára. Persze, ahol a rendszerben időpont áll a rendelkezésre (ez jellemzően informatikai rendszeren keresztül végzett beavatkozás), azt regisztrálhatjuk, de az ember nem biztos, hogy pontosan ennyit "dolgozott" rajta, az eltérés bármely irányban tetszőleges lehet. Ez nem blokkoló óra, hanem önadminisztráció, aminek ha a használó nem látja annyi előnyét, hogy megérje a ráfordított időt, el fogja szabotálni.
Mondjuk úgy, hogy az alapegység az óra, és lehet percre bontani, ha valamiért ennek van jelentősége.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
