2011. október 2., vasárnap

antalffy-137


56

Azért aludtam egyet, és találtam pár olyan szempontot, amit talán érdemes hozzátenni.

1: viccelődés. Azt hiszem, ez pontosan leírja a nézőpontjaink közötti különbséget. Egy boncteremben, ahol mondjuk Arma érzi magát, elfogadható egy-két morbid vicc, hiszen a delikvensnek már úgyis mindegy, mi meg nem tölthetjük minden időnket siránkozással. Viszont egy műtőben, ahol az ott lévők a lelküket kiteszik azért, hogy a beteg TÚLÉLJEN, ott nem lehet röhögni egy kiforduló bélen, hanem a probléma súlyának megfelelően kezelni kell.

2: na jó, "mit csinálok" kérdés. Sajnálom, hogy Tibor bát követve lélek nyugalommal kijelented, hogy nem csinálok semmit, mert bosszant, hogy kevésnek nevezem, amiről te is tudod, hogy kevés (ez vajon miért fáj ennyire?) - így fölöslegesnek tartod elolvasni, amit írok, ugyanakkor bármilyen témában azt írom le, hogy mit csinálok és segítséget kérek, néma csend a válasz. Nem csak itt. Megszoktam.
Ettől függetlenül már április óta, "munkanélküliként" nem álláskereséssel töltöm az időmet, hanem életem legdurvább rendszertervét írom. Az egyetlent, amiért érdemes volt megtanulnom programozni, és úgy csinálni, ahogy csinálom. Azét, amelynek át kell vennie a mai, pénz-alapú közösségirányítás helyét, amikor végleg összeomlik. Nem azért, mert én valami orbitális zseni lennék, hanem azért, mert senki nem csinálja, szerintem pedig muszáj létrehozni, és értek hozzá. Talán többen sejtik, mennyire közel van ez akár itt Magyarországon, amikor a (szerintem nyilvánvalóan, bizonyítottan értelmetlen) helyi pénzek kérdését vetik fel. Kétségbeejtően nagy feladat, és ha nem oldottam volna meg már életemben hasonlóan lehetetlen (bár kisebb) dolgokat, neki se kezdtem volna. A tervek publikus felületen készülnek, emlékeim szerint itt is megírtam a címét, de bár ezt is bunkóságnak fogod tartani, nem veled szeretném véleményeztetni.

Ezt HAGYOM FÉLBE amikor itt olvasok és írok, meg mondjuk amikor olyan videók feliratát magyarítom, amiket szerintem minden embernek látnia kell, és amiről Tibor bá 5 perc után megállapítja, hogy a végignézésére sem érdemes pazarolni az időt. Ezt azért teszem, mert minden amit csinálok (tudottan, simán technológiai okokból nulla százalék körüli eséllyel) tökéletesen érdektelen, ha nem lesz olyan, aki értelmesen használja.

Az álmom az, hogy végül megtalálom azokat a csókákat, akik szintén nem boncolnak, hanem felelősségük teljes tudatában MŰTENEK. Odaadom nekik a cuccomat, mire azt mondják, köszi, talán jó lehet, de most menj arrébb, mert nem érünk rá. Ja, és csináld meg ezt és ezt, mert ez így kevés, de azért lehet jó is, és kapsz kajára valót. Állás nélkül decemberig húzom ki, és nincsenek illúzióim a szabad idő mennyiségéről. Már csak emiatt is sietnem kellene.

Nem itt van ez a hely, és úgy látom, nem ti vagytok azok a csókák (bár tévednék). Viszont, akiknél jelentkeztem eddig, nem méltattak válaszra. Nyilván lehet, hogy teljesen igazuk van, de amíg akár elméleti (Hajnalvilág) akár technológiai (dust framework) téren érdemben, (bunkó alert!) az általam követett és elvárt színvonalon senki nem bizonyítja, és nem segít helyesebb irányba haladnom, nem tehetek mást: errefelé haladok tovább.

Nyilván "megbántódásra" óhajod értelmében gondolni sem merek... ahogy remélhetőleg titeket sem fog zavarni, ha búcsú és tirádák nélkül egy szép napon végre eltűnök innen, mert értelmesebb időtöltést találok. Az itteni szösszeneteimet pedig (ha és amikor oda érek a todo listámon) felnyalábolom és átviszem majd egy saját blogra. Csak a saját írásaimat, hivatkozással a forrásra, remélem nincs kifogásod ellene, Tibor bá?



Eredeti hely