87, Tibor bá:
Igen, Jézus neve sok ember számára vált ürüggyé vagy fedezékké olyan tevékenységek során, amelynek a tanításhoz semmi köze nem volt. Ezt nem vitatom. De... lényegében eredeti formájában fennmaradt, együtt élt a "nyugati civilizációval"!
Számtalan "névtelen" embernek jelentett és jelent ma is segítséget, vigaszt, formál közösségeket - akik nem feltétlenül élik meg "apostoli mélységben" ezt a tanítást, de életet visznek bele és élet-mintaként adják tovább. Engem sem "zsigeri hívőként" fogott meg, hanem a matematikai precizitásával: nem foglalkozom az "isteni jellegével", de HA egyáltalán létezik ilyen, akkor simán elfogadom, hogy ő az volt.
Néha otromba eszközökkel, talán sokszor csak a főpapok hatalomvágyának mellékhatásaként, de a politika asztalához vitte, beszámítandó tényezővé tette az erkölcsi értékeket. Ha sajátos formában is, de megjelenítette a "népművelés", bizonyos szempontból a "globalizáció" fogalmát, kitörési lehetőséget adott.
Abban a korban (ha úgy tetszik, mostanáig) ez volt a legtöbb, ami kihozható volt belőle.
Most került a kezembe Böjte Csaba Szövetség az életért című könyve. Annak is jó szívvel ajánlom, aki számára a "pap" vagy "Isten" szavak idegenek, mert nem teológiai vitákról szól, hanem az életről, értékekről - és annak veszélyéről, hogy mi lehet velünk, ha elengedjük a jelen és következő generáció kezét.
Meg arról is, hogy személyes, valós tapasztalata alapján mennyi rejtett tartalék, jó szándék, szeretetvágy és adni tudás van ebben a fásultnak tűnő "emberiségben" - csak valódi értékeket és célokat kell felmutatni!
Sors...
Ki tudom zárni, hogy tegnap "lassú öngyilkosságot" követtem el azzal, hogy pár órán keresztül betonhulladékot törtem kalapáccsal, beszívva a belőle felszálló port, amiben akármekkora dózis fukushimai Cézium izotóp lehet? Kizárható-e, hogy bármelyik nap ez valósággá váljon, ha tegnap nem is történt meg? Illik-e ezen búslakodnom, amikor minden nyafogásunk ellenére úgy tűnik, vannak a világnak szerencsétlenebb helyen született emberei, közöttük az irigyelt japánok?
Akarok-e hosszan élni egy olyan világban, ami a te megközelítésedből levezethető? Nem... Kaphatok-e "segítséget" ehhez, esek-e néha pánikba emiatt? Igen... Elismerem: a következtetéseid logikusak, a saját esélyeimet elhanyagolhatóan minimálisnak látom - viszont a legalaposabb végiggondolás után sem tudom (jó, legyünk őszinték: nem is akarom) kizárni. Viszont: ez az, amiben szerintem hinni ÉRDEMES!
Hiszem, hogy létezik az az előbb leírt matematikai esély a MÁR gyenge rendszer és a MÉG erős emberiség határán, ahol megfelelő minták megjelenése döntő fontosságú lehet. Nem tudom, ebben mekkora szerepe lehet annak, amit csinálok - de ez nem is az én ügyem. Az én kérdésem csak annyi, vajon papír-e a hitem, vagy képes vagyok mindent feltenni rá? Van-e erőm és akaratom a mérleg számomra fontos serpenyőjébe tenni a "porszememet", vagy a földre hullik?
Sokat szövegelek itt, de nem "reklámozni" kívánom a megközelítésemet. Talán azért is vagyok néha "sarkos", mert nagyon nem szeretném ha bárki "követne" azért, mert "meggyőző vagyok". Csak azt ismételgetem, hogy hitem szerint VAN személyes felelősségünk abban, hogy milyen jövő következik, VAN választásunk - de ahhoz, hogy ezt valóban megélhessük, nehéz belső utat kell bejárnunk, megszokásainktól idegen felismeréseket kell megtapasztalnunk.
Ha a megoldás egyszerű lenne, már régen azon járnánk. Az, hogy most tiszta erővel rohanunk a fal felé, még nem jelenti azt, hogy nem kerülhetjük el - azt viszont igen, hogy a "szokott módon" nincs esélyünk. Ha létezik egyáltalán megoldás, az tuti őrültségnek KELL hangozzon, amit zsigerből lesöprünk az asztalról. Na egy ilyet kínálgatok én... és ezért látom analógnak a programozási feladatomat. Ha azt sikerül megoldanom, kicsit önmagamnak is jelzés, hogy talán tényleg nem vagyok sík hülye.
Eredeti hely
