100, Csont:
Tudnék szépen fogalmazni, tettem is jópár évig meglehetős sikerrel - de sajnálom, nem lenne őszinte, és első sorban ez utóbbival tartozom annak, aki rászánja az időt és elolvassa, mérlegeli a gondolataimat (meg önmagamnak is, ha már időt szánok az írásra
). Jelenleg én is ugyanazt a tehetetlen dühöt érzem, mint mindazok, akik lemondanak a változtatás lehetőségéről, és nem akarom tagadni ezt, követhetővé csomagolni a gondolataimat. Még ha mentegetésre szoruló hülyeséget is mondok - volt ilyen az előző hozzászólásomban is (a gyengébbek kedvéért kezdetű megjegyzés az én pukkancs felületességemre, ugyanakkor a "kreatív olvasás" erejére egyszerre volt jó és szánalmas példa. Kaptafa!!)
Nincs követhető, átadható receptem, mert a megoldás nem leírható egy listában - ha így lenne, már kitaláltuk volna. A dolog sokkal egyszerűbb, és sokkal bonyolultabb is: felnőtté kell válni, mert felnőtt eszközökkel csak felnőtt faj képes élni, felnőtt faj pedig csak felnőtt egyedekből épülhet.
Mit mondhatsz a gyereknek, mitől lesz "felnőtt"? Mert nagyobb lesz? Ihat alkoholt? Dolgozni megy? Szexuális életet él? Gyerekei, unokái lesznek? Meghal? Nem. Mindezek megtörténnek akkor is, ha egy lépést nem tesz előre saját emberi, erkölcsi fejlődésének útján. Az igazi kérdés az, hogy mindezeket HOGYAN - és azon túl pedig MIÉRT pont úgy csinálja.
Az első lépés a HIT. Mindegy, hogy milyen, hihetek abban, hogy Isten teremtette a világot, vagy abban, hogy kizárólag a biológia, fizika ismert és egyelőre nem ismert törvényei alkották - nem a tárgy a lényeg, hanem az érzés, hogy JÓL VAN EZ ÍGY. Jól van az élet, és jól van a halál, jól van az öröm és jól van a szenvedés, mert létezik az élet íve, amelyet bejárok, és amelyben másokat segíthetek, ahogy engem is vigasztalnak, amikor nekem fáj és folytatják, amikor én már nem leszek. Ha ezt megélem, akkor válhatok csak képessé önmagam elfogadására, a hibáim felismerésére és belőlük tovább épülésre, hazugság nélküli JELENLÉTRE saját életemben és közösségeimben. Ködös spirituális rizsának hangzik? Akkor menjünk tovább!
Csak akkor vagyok képes a többi embert elfogadni, valódi empátiával kezelni, ha önmagammal, értékeimmel és gyengeségeimmel tisztába kerültem. Csak akkor lesz az egy időben, egy helyen tartózkodó emberekből "MI": egy élő, bizalomra, együttműködésre alapuló, egymásért tenni hajlandó közösség. Ez a "MI" a mai eszközeink birtokában a teljes emberiség szintjéig kiterjeszthető - és ha ezt az egységet egyénként nem vagyunk képesek megélni (nyilván nem a hétmilliárd a belépő szint, hanem a család, a szomszédság, a munkahely, a város, ...) akkor mindig lesznek "ők", akik mást akarnak, akikkel meg kell küzdeni, ezért a valós tényeket faji, gazdasági, politikai rendszerek mögé csomagolni, hazudni, harcolni, rabolni. Ennek csúcspontját éljük meg ma, "ahogy fent, úgy lent".
Hiszem, hogy minden apró lépés, amit konkrétan te a felnőtté válás, az emberi szerep felelőssége és szépsége felé teszel, kapukat nyit meg előtted. Az őszinte szó őszinteséget szül, a bizalom bizalmat teremt, barátokat, akik segítenek és akiknek te segíthetsz. Újra felfedezhetjük a bennünk rejlő egyedi értéket, amelynek megosztására, közösségbe helyezésére jobban vágyunk, mint bármilyen csillogó jutalomra - ezzel ez a rendszer elveszti a fogást rajtunk.
Ez a rendszer minden kis résbe befurakodni igyekszik, minden kapcsolaton vámot szedne, minden természetes tevékenységet hatalmas folyamatok részeként kezelne. Így viszont minden, amit nem a boltban veszel, hanem egy barátodtól, ezt a rendszert gyengíti. Minden tudás és eszköz, amit nem magadnak szerzel az egyéni biztonság nevében, hanem egy közösségben jut el a megfelelő emberhez, jobb helyen van ott. Minden bosszantó körülmény lehet panasz és mérgelődés oka - vagy válhat annak bizonyítékává, hogy képes vagy, vagy a közösségetek képes azt együtt megoldani. Unod a politikusok rizsáját? Ne hallgasd, és főként: ne fecsérelj egy percet sem a rajtuk való gondolkodásra. A hatalmuk abból áll, hogy foglalkozunk velük. Mutass fel a saját környezetedben valódi értéket, követésre méltó példát. "Légy magad az a változás, amit látni szeretnél."
Ha konkrét feladat érdekel, tessék egy példa: hajnalvilag.hu/projects/KulacsProjektBase.pdf - itt sem a konkrét "kulacs" a lényeg, hanem az a rendszer, ami körülötte van. Nem feltétlenül ezt kell megcsinálni (bár szerintem tényleg jó lenne), hanem hasonló módon végiggondolni a körülötted lévő dolgokat: mi miért van, mire lehet számítani és mire nem érdemes, mire van szükség és mit lehet azért tenni. Tedd meg, tegyétek meg, szerezzetek tapasztalatokat, építsetek barátságokat, bizalmat.
Én pedig azon sportolok, hogy megszülessen egy olyan informatikai rendszer, amely mindenki számára hozzáférhető és ezt a hozzáállást, a szükséglet és képesség közvetlen összekapcsolását, a munkák megszervezését lehetővé teszi - ami azonban csak a a fenti utat bejáró, tapasztalatokat szerző emberek, például a te kezedben lesz érték, nélküled semmit nem ér.
Akkor a monetáris rendszer meg a "világpolitika" összeomolhat nyugodtan, mert tudni fogjuk, hogy az ivóvíztől a számítógépig pontosan miből mennyire van szükségünk és hogyan jut el hozzánk. Hiszem, hogy a "szükség" (Géza tudásával, Balázs tapasztalatával, Tibor bá hozzáállásával, ...) összehangolható a környezet eltartóképességével, csak a kizárólag "üzletileg" indokolható korlátlan harácsolás nem kompatibilis vele, és végül "felfelé" hagyhatjuk el ezt a mostani fejlődési ívet.
Na ez az a szép vízió, aminek 0.00...1% racionális esélyét látom, de számolgasson a... gép!
Eredeti hely
