antalffy-111

108, Csont:

Azt hiszem, a sziklás kép felfogása közötti különbség elég árulkodó, onnan indulnék. Ha a te felfogásod helyes, és kizárólag mennyiségi kérdésről van szó, akkor elbuktuk a játékot, viszont szerintem nem erről van szó, ez egy minőségi kérdés. A hasonlatban nem az ellensúlyok mennyisége számít, hanem az, hogy a kritikus ponton akár egy kavics is megakadályozza a szikla leesését, mert az átbillenését lehetetlenné teszi. Nem a mennyiség számít, hanem az elhelyezés. Ez a kaotikus rendszerek szépsége, és az emberi civilizációnál nem hinném, hogy lenne kaotikusabb rendszer (matematikai, fizikai értelemben).

A felsorolt "nem látod" kérdésre továbbra is azt mondom: nem látod. Nem hülyének vagy konzumtaplónak neveztelek, csak azt állítottam, hogy minden elismert jó szándékod ellenére ez így kevés. Éppen azt bizonyítottam, hogy óriási mennyiségű energiát és anyagot pazarlunk el, ezt tekintjük "alapnak" - így viszont fogalmunk sem lehet róla, hogy 1: mekkora a valóban szükséges fogyasztásunk, illetve 2: ha képesek vagyunk ezt a pazarlást megszüntetni, óriási erőforrások szabadulnak fel. Vagyis EGYSZERRE lehetünk képesek a környezeti terhelésünk csökkentésére ÉS valóban maradandó dolgok kialakítására, majd ezek birtokában kell azt kiszámolni, hogy mekkora az eltartó képesség, nem ködös, és a mai számokra alapozott szomorú képeket alkotni.

Az én gondolkodásomban a kulacs ötlet (megint ismétlem: nem a konkrét tárgy, hanem az elhelyezése) ilyen kavics. Van egy (a gazdaság törvényei által kikerülhetetlen módon) szeméttermelésre orientált ellátórendszerünk, amely azzal adja el magát, hogy neked (fogyasztó) erre szükséged van. Megkapod az ételt (a szalámitól az ásványvízig, jughurtig) szép egyutas csomagolásban, hozzászoksz, nem jössz rá, hogy a saját szegénységedet, a szomszédod munkanélküliségét vásárolod meg a boltban.

Mi lenne, ha ez megfordulna? Ha újra felfedeznénk, hogy igen, a szomszédom termel búzát, és reménytelenül eladósodik a munkájával. Igen, ma levágják a sertésállományt, lelövik és gödrökbe dózerolják a marhát (NEM a levegőbe beszélek!), mert így kevesebb rajta a veszteség. Ezt ÉN csinálom azzal, hogy az áruházban veszem a vákumcsomagolt cuccot. Mi lenne, ha stabil keresletet teremtenék újra az ő munkájukra?

Ez egy szemléletmód, a kulacs csak egy eszköz. Viszont nem is a világmegváltást szeretném eladni a tömegnek, hanem egy olyan eszközt, ami nem kőbalta, hanem a "jövő" fogalmával összehangolható tárgy, és ami őt aktuális "érintettségétől, meggyőzöttségétől" függetlenül elkezdi kiszakítani ebből a rendszerből, amely végső soron kizárólag belőle, az ő felületességéből, fásultságából és tehetetlenségéből táplálkozik. Ha nem kapja meg a "homogén fogyasztó tömeget", elsorvad!

A vásárlót csak a saját rövidlátása hajtja a csillogás felé, nem külső kényszer. Meddig tartanak nyitva plázákat, ha egyetlen ember se megy be vásárolni? Meddig gyártanak pille palackokat, műanyag dobozokat, ha SENKI nem vesz ebbe csomagolt élelmiszert? Nem összefirkálni kell a falakat, meg odaláncolósat játszani, meg ablakokat törni, meg törvényeket alkotni, meg kirohanásokat intézni mindenfelé, meg világ végéről búslakodni - csak NEM VÁSÁROLNI, mert megvan a rendes, helyi forrás, és a saját dobozom, amibe beleteszik.

Konkrétan mit csinálj? Szervezd meg helyi termékek és szolgáltatások elosztását. Hogyan? Pénz nélkül, bizalmi alapon. A pénz csak arra kell, hogy ha Pista vállalja, hogy karban tartja a közösség elektromos berendezéseit, akkor dobjátok össze a nálatok mindenhol heverő szerszámokat, esetleg a pénzt egy jó pákára, műszerekre. És fogadjátok el, hogy ha Pista a Puklimukli típusú tévét tudja megszerelni mert ahhoz van alkatrésze, akkor Puklimukli tévét vesztek. Ezzel elindultok egy olyan úton, amely kivonja magát abból a rendszerből, ami ma az életünket a falnak vezeti. Kevesebb pénzetek lesz? Igen, de egymás között nem is lesz rá szükség, megoldjátok azokat a feladatokat, amikre a jó közérzetetek miatt szükségetek van.

Még messzebbre menve: nem is vesztek tévét, mert nincs pénzetek se rá, se a villanyszámlára - helyette megtanultok zenélni és táncos bulikat szerveztek. Szalmából építetek közösségi házat, ahol akkor is kihúzzátok, ha nincs fűtés és mínusz húsz van odakint. Akár egy kályhával, ötvenen helyiségenként. A házba meg visszaköltöztök tavasszal. Közös jégverem, közös konyha és étkezde, ruha készítés és mosoda. Napelemek és ledes világítás, alacsony fogyasztású közösségi elektronikai eszközök. És így tovább...

Tetszik ez? Nem minden szempontból - a második lista értékének felfogásához még kell egy-két emberes pofon, de jönnek azok szépen sorba, ne aggódj emiatt. Inkább az a kérdés, hogy kibírjuk-e őket együtt, vagy tényleg belehalunk.

Megoldás ez? Nem, sajnos nem elég, túl nagy bajt csináltunk. Minden tudásunkra, szervezettségünkre, rossz esetben generációs szintű önfeláldozásunkra is szükség lehet, hogy a klímaváltozás ökológiai mellékhatásai (migráció, vízháztartási kérdések, ...) a talajerő elfogyása, a minden szőnyeg alá emeletesen feltornyozott szemét, az atom-téma és a többi problémával megküzdjünk. Szép, meleg álomkép, de csak kis részben válhat valóra.

Ma működne ez? Nem. Első sorban azért, mert el sem tudjuk képzelni, hogy ennyi az egész, mindössze ezért van "világgazdaságunk", politikai rendszerünk, önkormányzatunk, ... Így például Pista esetleg lenyúlja a pénz egy részét, Margó pénzért dolgozik másnak, nektek meg csak "szívességből", amikor ráér (bocs, kell a pénz a gyereknek), Pali meg mindenkinek dolgozik, de Marcihoz be nem teszi a lábát, mert az egy piréz. Nem "váltottak szemléletet".

Másodsorban azért, mert a kiszolgáló rendszer erős, egy hitelt fizető embernek állandóan pénzre van szüksége, a törvény tiltja az ilyen együttműködést, mert nem kap belőle áfát, túl kicsi a rendszer, nem tud oktatást, orvost, felsőoktatást, technológiai eszközöket előállítani. Sajnos mégis erre van a kijárat, csak "mint tevének a tű fokán"...

Egy kulacs viszont egy ártatlan, érdektelen, jelentéktelen tárgy csupán, majdnem ugyanolyan, mint a termékhegy összes többi tagja. Majdnem. Ajánlott olvasmány Stanislaw Lem: A fehér halál (Kiberiáda) És mondom, nem a kulacs a lényeg - ha van bármi olyan ötleted, ami hasonló módon működhet, csináld meg. Nekem ilyen a programozós tervem. A kulacsot megpróbálom majd elsütni más vonalon is.

---

Eredeti hely