1: felhalmozás. Véleményem szerint az eddigi összes pénzrendszer végigjátszotta ezeket az állomásokat: a pénz eredetileg igyekezett valós erőforrásokat reprezentálni, de elkezdték felhalmozni, így a közvetlen csereforgalomból kivonni, ami pénzhiányt teremtett, a forgalom csökkenését eredményezte. Ráadásul a hiány miatt tovább növelte a pénz felhalmozásának motivációját ÉS lehetőségét (emelkedő kamatok - egyértelmű szétválás állandóan gazdagodó hitelezőre illetve állandóan szegényedő adósra).
Ez ahogy látom egy elveiben elég erősen alátámasztott, és a történelem által igazolt feltételezés: a pénz törvényszerűen, pozitív visszacsatolásos folyamatok mentén sodródik le eredeti feladatairól. A pénz fogalmának fenntartása mellett a folyamattól elszakadni lehetetlen.
2: motivációk. Pontosan ezért tartom a legfontosabbnak az egész folyamat emberi motivációinak feltárását, illetve azt a feltételezést, hogy a mai informatikai rendszerek gyökeresen új helyzetet teremtettek - enélkül esélytelen bármilyen alternatíva kidolgozása. Ez indokolja a Hajnalvilág felosztását, amelyben a "megoldás" viszonylag rövid, sokkal hangsúlyosabb az, hogy milyen kérdésre válaszol, miért arra és miért lehetséges, hogy ez a jó válasz. Na ezt hiányolom például a VP-ből: rajzol egy csodavárost, mesél egy csodaprogramról, és meg sem kérdezi magától: ez miért is lenne jó? Ha ilyen jó, miért telt el az elmúlt harminc év egy kapavágás nélkül?
Nekünk, akik most itt csacsogunk, negyven év múlva a gyerekeink fogják cserélni az ágytálainkat, és jó eséllyel nem fogunk egyetlen földi űrállomást se látni - reményeim szerint egyébként is kinőjük ezt a gyermekbetegséget. Bocs. Nem azt kell kitalálnunk, hogy ők mit csináljanak, hanem azt hogy merre van az a jó irány, ami számunkra megléphető, és számukra lehetővé teszi majd az értelmes, civilizált életet. Aztán majd ők eldöntik, nekik mi lesz a jó.
3: "első generáció": a generációk nem a "mit" hanem a "hogyan" kérdésénél lépnek be. Elveiben minden forradalom nagyon szép és jó célokat fogalmazott meg - azonban rövid távon kanyarodott egyet, és máris a "szervezők" jólétéről kezdett szólni. Véleményem szerint ma nincs felesleges kapacitás és megfelelő tartalék még egy (esetleg sok egymás utáni) forradalomra.
Valódi, megalapozott megoldásra van szükség. Lehet hogy nem arra, amit javasolok, de azért írtam meg a Hajnalvilágot, mert hiába néztem körül és próbáltam hinni más változatokban, azok nem tűntek számomra megfelelően kidolgozottnak, vagy éppen túl hasonlónak látszanak korábbi elbukott próbálkozásokhoz.
----
Már megint felmerült bennem, hogy folytassuk inkább magánban, mert kifejezetten zavar, hogy lehetetlen célratörő és konstruktív vitát folytatni ezen a fórumon. Aztán rájöttem, hogy ez például kifejezetten orbánista megközelítés lenne a részemről, és elveszíteném annak lehetőségét, hogy számomra értékes dolgokat emeljek ki mellékszálakból. Ennek ellenére engedtessék meg nekem egy kicsit morogni az alábbi módon:
Nyilván nem kell mindenkinek profi rendszertervezőnek lennie, és nem kell képesnek lenni megkülönböztetni az ötletbörzét vagy az óvodás szintű beszólogatásokat az érdemi vitától. Viszont elnézést, de én tényleg többet öltem már ebbe a buliba annál, hogy olyanok "mellékes megjegyzéseit" kelljen lenyelnem, akik egyenes kérdésre sem magánban, sem nyílt felületen nem képesek érdemben, tartalom alapján válaszolni.
Például "kronstadt szakértő úr", aki képes állítani, hogy a csereeszköz felhalmozás, amely PÉNZHIÁNYT teremt a piacon (hiszen az erőforrás létezik, de az őt reprezentáló csereeszköz valaki ládájában pihen, aki nem is akarja azt kivenni onnan) csökkenti a termékek árát... Megérdemel egy Szijjártó pontot, még csak rákérdezni sem érdemes, mert azon kívül, hogy nettó hülyeség, válaszolni sem fog. Megértem a motivációkat, ami miatt intelligens emberek hülyét csinálnak magukból, őszintén hiszem, hogy el fog múlni, de most akkor is idegesít, hátráltat.
Ugyanakkor teljesen egyetértek a "mindenkinek magát kell megváltani" kijelentéssel, ebbe a folyamatba is jópár évet pakoltam (szóval, kronstadt írt egy Hajnalvilág-pontot is, bár nem tudom, ennek a futuro-marxista mesepontnak mekkora értéke van számára). Viszont rájöttem, hogy ez a jelen válságot még nem képes megoldani.
Igen, aki bármit is tenni szeretne, meg kell váltania önmagát, a saját útján. Csak és kizárólag ezen az úton válik képessé olyan szintű együttműködésre, amelyre valóban lehet alapozni egy működőképes mintarendszer kidolgozását, amelyet természetesen a megalkotói önmagukon kezdenek alkalmazni. Ez viszont csak közösségi szinten, éppen az igen eltérő képességű, tapasztalatú, más célokkal rendelkező egyének gondolkodásának és tevékenységének összehangolásával elérhető.
Nincs világmegváltó ötlet, a Hajnalvilág sem az - az egyetlen megoldás, hogy egyre többen vállaljuk a saját felelősségünket, helyes feladatot válasszunk és azt végezzük el a tőlünk telhető legjobb módon. Ez ám az utópia, nem a kupolaváros, igaz-e? Na ja, csak a kérdés nem az, hogy "ha mindenki képes lenne", hanem így szól:
- TE képes vagy megváltani önmagad?
- TE képes vagy helyes feladatot választani, és azt minden erőddel megvalósítani - akkor is, ha az jelen elképzeléseid és életkörülményeid, létbiztonságod egy részének feladását jelenti?
- Nem "ha a többiek", hanem MOST?
Eredeti hely
Válasz erre
