Nem, a helyzet rosszabb ennél. Te is nagyszerű bizonyítékot szolgáltatsz arra, hogy hiába tépem a szám vagy írok száz oldalt, egyszerűen semmi nem megy át a lényegből. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy mielőtt okos megoldásokon kezdené bárki törni a fejét, próbálja megérteni, hogy miért alakult ki a jelenlegi helyzet, végiggondolni, hogy milyen kísérletek történtek eddig és miért nem voltak sikeresek.
Akkor ugyanis nehéz olyan üres puffantásokat komolyan gondolni, hogy "az emberi élethez szükséges erőforrásokat nem birtokolhatja senki!" Hányan mondták már ezt a történelem során? Mi lett az eredmény? Ja, hahó: boldogan adja bárki a saját erőforrásait valaki más tulajdonába, ha az cserébe megszervezi, hogy olyan dolgokhoz juthasson, amit ő maga nem tud előállítani, viszont rászorul.
Szélkerékfoglalós gondolat - igen, "szerezni" lehet így, de gyártani nem! Ha elfogyott a szélkerék, a következő békés háromszáz ember honnan szerez be ilyet? Csak nem a szomszéd békés háromszáztól próbálja majd elvenni, aki korábban kelt és szerzett? És az oktatás, a gyógyítás, a fogyóeszközök, a ...
De nem ezen akarok újabb fölösleges köröket futni. Csak ez a vicces, hogy szerintem pl a VP gondolathalmazából vagy a te ötletelésedből ez a megértés totálisan hiányzik, ezért a levegőben lóg - én viszont igyekeztem egy megértés-alapú rendszert kialakítani. NEM azt mondom, hogy a Hajnalvilág abszolút jó, vagy ez a tuti megoldás, de azt igen, hogy legalább igyekeztem megalapozni, amelynek ismeretében érdemben értékelni lehet, szemben az üres pufogtatással.
Erre te jössz azzal, hogy "ja igen, te ebben a megértős témában hiszel, de lényegében tök olyan mint bármelyik más". Hát persze hogy tök olyan, ha a megértés kérdésével ennyire nem foglalkozol...
Viszont azért nem is írtam volna, hogy itt aprítsalak, kár az elektronokért - hanem azért, hogy megköszönjek egy tanulságot, mert az elején nagyon fontos dolgot mondtál.
Teljesen igazad van abban, hogy betegesen ragaszkodom az összeomlás közelségéhez és az esélyhez, hogy ha mondjuk a Dustot sikerül megcsinálnom, akkor azzal egy szerintem nem nulla esélyű megoldás felé haladok, szemben egy nulla esélyű vakarózással. Ezáltal a döntési szabadságom nulla, mert ha hiszek a lehetőségben és abban, hogy tudok érte tenni, akkor muszáj próbálkoznom. Ez a hiba.
Azért futom ezeket a falnakbeszélős köröket, hogy végre megértsem és valahol belül is elfogadjam: az általam feltételezett kiút esélye pontosan ugyanolyan nulla, mint azé, hogy Orbán, Merkel és Sarkozy vagy Soros, vagy az ősmagyarok, pirézek, 3D nyomtatók megmentik a világot. Lényegtelen, hogy ennek mi az oka: hülyeséget beszélek, rosszul magyarázok, vagy olyanoknak magyarázok, akik nem akarják meghallani. Az eredmény szempontjából mindegy.
Senki nincs, akinek "nyugodt lélekkel a kezébe adhatnám a Dustot" - szerintem egy diktátorral (illetve lokális diktátorok globális szervezetével) még mindig jobban járnánk, mint egy rakás önmegmentő szélkerékfoglalóval.
Nem múlik rajtam semmi. Szabadon dönthetem el, hogy szórakozom-e vele, vagy élek vidáman, programozóként. Jó eséllyel sokakhoz képest messze jobb körülmények között, "mert megérdemlem".
Na ezért a nyugalomért tartozom köszönettel neked.
Eredeti hely
Válaszul erre
