Néha egyáltalán nem nyugtat meg az, amikor egy-egy "tudományos-fantasztikus" elképzelésem elemét egyszer csak hír formájában látom.
Úgy egy éve beszélgettünk barátaimmal a Fidesz akkori politikai manővereiről, ahogy egyértelmű határozottsággal számolja fel az önrendelkezés eszközeit, a "fékeket", amelyek az aktuális vezető politikai erőt a tetszőleges mértékű hatalom gyakorlásban akadályozhatják. Ide érthető a megfelelő autonóm személyiségek eltüntetése vezető posztokról (köztársasági elnök Sólyom László kontra Schmitt Pál - elég Wikipédia szinten megismerni a két ember felkészültségét a "legmagasabb közjogi méltóság" szerepére), ellenőrző szervezetek kilúgozása (például Alkotmánybíróság), független és szókimondó média felszámolása (elég a Kossuth Rádió 180 perc című műsorára gondolni, Rábai Balázs szoktatott rá szókimondó és határozott kérdezésmódjával, ma a helyére került Csűrös Csilla teszi hallgathatatlanná egyértelműen elfogult hozzáállásával), ...
Akkor merült fel bennem, hogy jelenlegi vezetőink nem lehetnek helyből ennyire hülyék. Tény, hogy sokan vannak közöttük, akikkel szemben a legerősebb átkom így hangzik: "légy tényleg annyira ostoba, amilyennek most érdekből tetteted magad!" -ez mégis túl soknak tűnt. Akkor fogalmazódott meg bennem az alábbi, szerintem érdekes gondolat.
Alapfeltevésem röviden: a jelenleg a világban "forgó" pénz számszerűen sokszorosan, tippem szerint százas nagyságrendben meghaladja az általa reprezentált érték mennyiségét - vagyis, ha a jelen árfolyamon búzát, olajat, termőföldet, munkaerőt, bármi kézzelfogható, pénzzel szokványos módon (nem árverésre bocsátott, illetve nem egy-egy állam által "eladott") ténylegesen megvásárolható, mozgatható, használható, elfogyasztható dolgot próbálnánk venni, durván száz darab Föld bolygóra lenne szükségünk. Ennek megfelelően a pénz által elvileg reprezentált hatalom mára értéktelenné vált, valami félisteni szintű huzavonává, aminek itt a földön is súlyos következményei vannak (forradalmak, háborúk). Körülbelül olyan, mint a régi görög tragédiákban, csak most hús-vér embereket emel isteni szintre az általunk megalkotott és fenntartott pénzügyi-politikai irányítási rendszer.
Szóval, ha én óriási "pénzek", vagyis elméleti hatalom birtokosa lennék, látnám, hogy a kezemben csak elméleti erő összpontosul, amit egyre nehezebb valós hatalomra váltani (az elmúlt év ennek a feltételezésnek a jelentőségét jócskán emelte). Tudva azt, hogy a hatalom valójában nem más, mint képesség embertömegek irányítására (ennek csupán egyre inkább megkopó eszköze a pénz), azon dolgoznék, hogy valós hatalommá váltsam a pénzemet addig, amíg van értéke. Vennék egy országot.
De hogyan lehet országot venni?
Először is, keresnék egy viszonylag kicsi, de jó földrajzi adottságokkal rendelkező országot. Ez kellemes klímát, sok ivóvizet és termőföldet jelent, mert ha tényleg gond lesz, a mikroelektronika és az anyahajógyártás egy darabig nem lesz húzóágazat. Magyarország egész jó jelölt.
Szükség lenne olyan vezetőkre, akik kizárólag a saját arcképük és történelmi szerepük kidolgozásával vannak elfoglalva, érzéketlenek a valóságra, az önállóan, tőlük függetlenül létező és működő rendszerek fontosságára. Akik képesek politikai erejüket arra használni, hogy mindent maguk körül a saját képükre és hasonlatosságukra formáljanak, és felszámolják a két legfontosabb dolgot: az irányító hatalom független ellenőrzésére szolgáló intézményrendszert, illetve a lakosság elemi igényét a korrekt, konstruktív, megbeszéléses alapon működő vezetésre.
Súgnék nekik. Elmondanám, hogy mennyire fontos az, amit csinálnak. Mennyire nem érti meg őket az ostoba közeg, hogy az elavult szabályok és kötöttségek már nem jók, új világ közeledik. Elhitetném velük, hogy bármit is mond bármilyen szakértő, az ő (általam sugallt), nagyszabású, büszkén hirdethető harcos eszméik, Robin Hood-szerű beavatkozásaik nagy rendszerekbe olyan bátor cselekedet, amelyre emlékezni fog az utókor.
Elraboltatnám velük mindazt a maradék vagyont, amely egyes emberek függetlenségét biztosította az aktuális irányítóval szemben, elkótyavetyéltetném a biztonsági tartalékokat, viszályt szítanék a nemzetközi szervezetekkel, nagy cégekkel, pénzügyi körökkel. Eljuttatnám a rendszert oda, hogy a "belső kör" pár ezer, és a "csak azért is hívő" pár tízezer emberen kívül mindenki csak zsibbadtan nézze, ahogy minden ellátó rendszer kiürül, minden önkormányzat kasszája kifogy, minden adós kétségbeejtő helyzetbe kerül, mialatt a "haverok", akik "annyit érnek", bármit megkapnak vagy megszereznek maguknak.
Amikor pedig a játék véget ér, a történet egyszerűen beszakad Mekk mesterék alatt, a kórházakban szükségállapotot vezetnek be, az orvosok disszidálnak, a rendvédelem leginkább a Parlament ellen vonulna a tüntetők oldalán, az üzemanyag ára (forintban) megfizethetetlen szintre emelkedik, az energia és közszolgáltatás árát egyszerű földi halandó kifizetni képtelen, ... Nos, akkor megjelennék a színen.
Minden piaci összezuhanással, kárálással szemben hősiesen vásárolnám a magyar államkötvényeket (gyakorlatilag ebben a pillanatban mentem át a pénzemet valós hatalommá, királysággá egy törvényszerűen érkező globális csőd elől).
Megjelennék, mint "szakértő", akire egy egész ország vár, elmondanám a magyaroknak, hogy ők tulajdonképpen csodálatos nép, nagyszerű ország lakói, és hatalmas lehetőségeket látok bennük. Kiválasztanám a megfelelően lojális embereket, és hagynám, hogy az államcsőd miatt kényszerűen bevezetett szükségállapot égisze alatt valóban újra hatékonyan megszervezzék az ellátó és irányító rendszereket - a demokratikus intézményrendszer gátjaival már nem kell foglalkoznom, a megrémült, és önállóságról leszoktatott lakosság boldogan fogadna el egy hozzáértő, valóban értelmes irányítást. Erre tényleg képesek lennénk, ha nem a mai politikus gárda és akárhonnan előbányászott, szabályok szerint is alkalmatlan, képzetlen emberek bukkannának fel minden vezető poszton valami kis konc reményében, hanem felelősségteljes ÉS együttműködésre emberileg is alkalmas szakértők irányítanának egy közvetlen személyes elszámoltatásra épülő rendszerben.
Hogy mi lenne a vezetőkkel? Hát, a mór megtette a kötelességét... nekem pedig nagyon jól jönnek a bűnbakok. Minden a kezemben lenne: háttéralkuk, a szabadságharcos vergődések iszonyatos következményei, az ostobaság, szűklátókörűség, felelőtlenség, hozzá nem értés, kisstílű hűtlen kezelés. Egy szemernyi sár nem fröccsenne rám, független bíróságok ítélik majd el és zárják ténylegesen börtönbe sok-sok évre őket, egy egész ország hatalmas megkönnyebbülésére (ráadásul még a pártviszonyokkal sem kellene foglalkoznom, mindenki mehet a levesbe). Jó, lehet, hogy néhány szakértői vélemény köthető lenne hozzám - na de azok csak olyanok, mint a többi, a véleményt ők fogadták el és ültették át a gyakorlatba. Azt pedig nem kell tudni senkinek, milyen mélységű pszichológiai elemzés, milyen összetett, sokszereplős terelgetés biztosította azt, hogy pontosan úgy viselkedjenek, ahogy azt én szerettem volna.
Na ezért érdekes hír a következő: "Több mint ezermilliárd forintnyi magyar államkötvényt halmozott fel a Franklin Templeton befektetési alap", amely a fáma szerint egyetlen ember, Mark Möbius döntéseinek megvalósítója. Kíváncsi lennék, vajon ő mennyire tartaná abszurdnak a fenti elméletet.
Hogy miért is zavar ez a lehetőség, amely lényegében sokak által régóta vágyott "rendet" csinálna nálunk, és tényleg képes lehet hatékony közösségi működés kialakítására? A válasz a Hajnalvilág 84-85. oldalán "Hátsó kijárat" cím alatt olvasható. Röviden: nem fenntartható, újabb káosz forrása lesz.
