Miért is érdekes ez? Valahol Amerikában szenvedélyes hangon kijelentik, hogy a vállalatoknak nincsenek gyermekeik... Mi közünk van nekünk ehhez?
Nagyon is sok.
A világ jelenlegi működését alapvetően befolyásolja a modern demokrácia és annak szabályai, amelyhez a mintát nem kis mértékben az USA törvényei és szokásai adják. Ezek a szokások és törvények teszik lehetővé azt, hogy egy bíróságon "egyenrangú" félként küzdjön meg egymással egy "természetes" és egy "jogi személy", vagyis akár egyetlen ember és egy multinacionális vállalat.
A törvény előtti egyenlőség azonban elképesztő aránytalanságot eredményez, egyetlen (szó szerint) halandó, csekély erőforrásokkal rendelkező, ugyanakkor megfogható, számtalan módon befolyásolható személy szállhat szembe egy gyakorlatilag halhatatlan, ügyvédek, szakértők garmadáját és elképzelhetetlen pénzeket mozgató, számtalan háttér kapcsolattal és lehetőséggel rendelkező, ugyanakkor megfoghatatlan, a világ másik végén "bejegyzett" vállalattal. Volt alkalmam ezt megtapasztalni, amikor civil szervezetként próbáltunk fellépni egy Seychelle szigeteken bejegyzett, "ismeretlen tulajdonosi körrel" rendelkező társaság ellen, akik a Balaton fölött szerettek volna fapados és teher repülőket közlekedtetni.
Ezzel a megoldással gyakorlatilag titánokat teremtettünk, olyan félisteni hatalmú "jogi személyeket", akik óriási erővel rendelkezve hatalmas változásokat hajtottak végre a világban, átlépve személyek és közösségek jogos vagy kevésbé jogos érdekein és szándékain. Megváltoztatták, átalakították a világot, olyan mértékben és sebességgel, amelyre lassú, tisztelettudó, figyelmes emberi gondolkodással nem lett volna lehetőség. Ezeknek a titánoknak köszönhetjük a világ globális szerveződését, az oktatás, kutatás, ipar, kommunikáció, média elképesztő fejlődését. Nélkülük mindez nem, vagy csak sokkal-sokkal lassabban alakulhatott volna ki.
A titánok ideje azonban lejárt. Áttörtek minden határt, meghódították a bolygót, mindenki megismerte hatalmukat és behódolt nekik - ők azonban már nem férnek el a szőnyegen. További hódításra éheznek, most már egymást gyilkolják, az élő környezetet és az emberi társadalom alapjait rombolják korlátozhatatlan erejükkel. Az "Occupy" mozgalmak önmagukban tehetetlenek, tagadásra épülnek, de nem azonosítanak valódi okokat a negatív jelenségek mögött. Ez az alkotmánymódosítási javaslat viszont eleven húsba vág. Megnevezi az egyik alapvető okot, a tényt, hogy "nem természetes jogi személynek" tekinteni egy vállalatot, bankot, stb. helytelen, ez a lehetőség abszolút egyoldalú helyzetet teremt, ahol az egyén vagy emberi közösség egyértelműen alárendelt szerepbe kényszerül. Ezzel szemben csak egy mindenek felett álló szabály, az alkotmány léphet fel, egyértelmű elsőbbséget biztosítva az emberi szempontoknak. Megtiltana minden olyan rejtett pénzügyi tranzakciót, amely politikai eseményekre, például a választásra hatással lehet - ugyanakkor kizárja, hogy a módosítás bármilyen módon felhasználható legyen a sajtó szabadságának korlátozására.
Szép elképzelések, amelyek nyilván hosszú, lassú, számtalan módon támadott folyamatot indítanak el, és nyilván felhígulhatnak a további csatározásokban. A lényeg nem ez. A lényeg az, hogy a sok szempontból példaképként tekintett Egyesült Államokban lerántották a leplet a megszokott gondolkodás egyik alappilléréről, a személyként elidegeníthetetlen jogokkal rendelkező vállalatról, és újra (mert azért ez az amerikai történelemben már korábban létezett) megjelent az a gondolat, hogy minden vállalat gyakorlatilag egy bizonyos feladat megvalósítására létrehozott szolga, és teljes mértékben és minden szinten alárendelt szerepet játszik az emberekkel szemben.
A titánok természetesen nem pusztulnak el egy módosítási javaslattól. Viszont a megszokott összemosással szemben most megjelent egy éles frontvonal "ember" és "cég" között, a harc megkezdődött. Minden elismerés megilleti azokat, akik kiálltak erre a küzdelemre. Az Erő legyen velük.
Önreklám: részletesebb elemzés a "jogi személyek" életével és működésével kapcsolatban a Hajnalvilág 56. oldalán kezdődő "Evolúciós hatás" fejezetben olvasható. Még érdekesebb a párhuzam a 79. oldalon kezdődő "Kylkhor, Gólem" fejezettel - ezt a részletet bizony most be is másolom ide. A vastag betűs kiemelést azért tettem most bele, mert pontosan erre tesznek kísérletet: a "születés", vagyis az "élőként kezelés" eltörlése a cél.
A zsidó kabbala szerint a megfelelően képzett rabbi számára lehetséges, hogy agyagból embert formázzon, majd életre keltse azáltal, hogy a héber „igazság” szót írja a homlokára, leállítani pedig a szó első betűjének letörlésével lehet, így ugyanis a felirat jelentése „halál”. A sebezhetetlen, fájdalmat nem érző, félelmet nem ismerő, hatalmas erejű gólem szolgálni fogja alkotóját, de vigyáznia kell vele, ugyanis nem tud beszélni, nincs lelke vagy értelme, ezért minden parancsot szó szerint, gondolkodás nélkül hajt végre, ráadásul minél tovább létezik, annál nehezebb irányítani. Törvény továbbá, hogy Sabbath, az Úrnak szentelt pihenés napján nem lehet életben. A legenda szerint a prágai Lőw rabbi ezt felejtette el, ezért góleme, akit a zsidó negyed elleni erőszakos támadások kivédésére hozott létre, őrjöngeni kezdett, és a fél várost lerombolta, mire meg tudta állítani.
Ezek a történetek sok tanulságot hordoznak az emberi teremtő képesség hatalmáról és sebezhetőségéről egyaránt. Ma túlnyomó részben egy általunk teremtett világban élünk. Időnk jelentős részét olyan gondolatok foglalják le, amelyek nem a valós (étel, ital, környezet, emberek), hanem az általunk teremtett világra vonatkoznak (árucikkek, politika, gazdaság, karrier, szórakozás). Ez a világ egy általunk teremtett, mérhetetlen hatalommal rendelkező, önálló lényként viselkedik, érzéketlen a fájdalomra, nem fél semmitől. Valójában mi magunk alkotjuk, egyedi fájdalmaink, szenvedésünk és bukásuk a gólem testében zajlik, ám gond nélkül lecserél bennünket a helyünkre várakozó versenytársainkra.
A gond is ugyanaz vele: nem tartottuk tiszteletben a gólem megalkotásának szabályait. Nem vettük figyelembe, hogy a gólem mindent szó szerint értelmez, nincs benne „lélek”, amely figyelembe venné a tettek következményeit, hosszú távú hatásait, a gyengébbekre gyakorolt hatását. Ha azt mondjuk neki, hogy „az ember a legnagyobb érték”, illetve azt, hogy törekedni kell a hatékonyságra, akkor a gólem lecseréli a helyi „értékes” embereket távoli, arctalan rabszolgák tömegére, igyekszik minél kevesebbet használni a túl értékes nyersanyagból. A gólem eszköz, amelyet használni kell, és a használatával járó felelősséget értelmetlen átruházni rá, és a „gazdasági törvényszerűségekre” hivatkozni.
Életben hagytuk Sabbath napján. Profán megfogalmazásban: az Úr rendelése szerint minden hetedik napot tölts azzal, hogy megszemléled, mit csináltál az elmúlt hat nap során, és ezt ne a megszokott tevékenységi körben tedd, hanem az Ő színe előtt, vagyis egy abszolút, teljes hatalom és tudás birtokában ítélő külső szemlélő előtt, a teljes felelősség tudatában, kifogások és mentségek nélkül. Ez az idő az ember és Isten személyes találkozásának van rendelve, a gólem, az ember által teremtett szolga nem szólhat bele, az életét meg kell szakítani. Megtörtük ezt a szabályt, nincs az életünkben egy állandó szembenézés minden tettünk következményével, felelősségünkkel; ezért az általunk teremtett, mérhetetlen hatalommal rendelkező gólem őrjöngeni kezdett. Pusztítja városunkat – természetes életterünket, és minket magunkat is veszélyeztet.
A gólemet mi teremtettük azáltal, hogy agyagból gyúrtunk egy alakot: saját rendszerünkben modelleztük az életet, evolúciót, emberi gondolkodásunkat, majd ráírtuk a homlokára: „igazság”. Igaznak tartjuk a pénzügyi törvényeket, gazdasági szabályokat, élőnek hisszük a gólemet, és elfelejtettük, hogy hét naponként le kellene törölni a homlokáról ezt a szót, és az eszköz helyett önmagunkba, erkölcsi törvényeink felé kellene fordulnunk; elfelejtettük, hogy képesek vagyunk felülemelkedni a gólemen. Ettől aztán a gólem egyre irányíthatatlanabbá vált, hiszen mesterei, mi magunk nem hiszünk már a felette való hatalmunkban, sőt, inkább hazugságokba menekülünk a felelősségtudat elől.
A gólem azzal állítható meg, hogy a homlokára írt „igazság” szó első betűjét, az aleph-et (alfa, az első betű, a kezdet, a születés, teremtés jele) letöröljük; a megmaradó betűk jelentése: halál. Akár úgy is fordítható ez a gondolat, hogy ez nem a gólem elpusztítása, hanem lényegének megjelenése. Mi írtuk rá, hogy ő az igazság, hogy valóban létezik, de ha teremtő erőnket elvonjuk tőle, a helyén a halál marad: a gólem maga nem élő, és halált hoz mindenre, amivel érintkezik. Más szóval: ahhoz, hogy ne tegyen tönkre mindent, a mi hitünk, teremtő erőnk, felelősségünk elengedhetetlen.
