ÚJ ORSZÁG ALAPÍTÁSA
Nagy gáz bemásolni ide egy hosszabb idézetet? (elnézést, csak ez a bejegyzés, meg a korábbi témák is nagyon közel állnak hozzám)
Minden döntés és cselekedet alapja a bennem élő motiváció, az az erő, amely mozgat, előre visz. A célok megváltozhatnak a környezet hatására, a szándékaim viszont saját lényemből fakadnak és állandóak mindaddig, amíg én magam gyökeresen meg nem változom.
Motivációim alapját a saját szükségleteim kielégítésére való törekvés, illetve az együttérzés alkotja – ez utóbbi törekvés arra, hogy az engem magukba foglaló közösségek tagjainak egyéni és közösségi igényei szintén teljesüljenek. Szerencsés esetben majdnem minden egyéni szükségletem lefedhető azokkal az igényekkel, amelyeket valamely közösség tagjaként, a közösség minden tagja számára kívánatosnak tartok.
Mind a mai napig nem sikerült olyan társadalmi rendet létrehoznunk, amely képes lett volna az egyéni motivációk egymással gyakran ellentétes voltát a közösségben tartósan feloldani – e helyett egy hullámzás figyelhető meg. Az egyéni sors reménytelensége közösségbe tömöríti a szenvedőket, elnyomottakat, akik képesek önfeláldozásra a közösség érdekeinek, jövőképének megfelelően. A közösség eléri célját, megszűnik a tagjait egyedileg érintő nyomás, ezáltal megszűnik az őket összetartó erő, és ha hamarabb nem is, de a következő generációban ismét fontosabbá válnak az egyéni érdekek.
A feladat tehát egy olyan rendszer kialakítása, amely a motivációk örökítésére képes, amely nem egy meghatározott cél érdekében, főleg nem valami ellen jön létre, hanem kizárólag azért, hogy tagjainak motivációit megfelelő irányba terelje. Szörnyen hangzik, ez az összes negatív utópiák legrosszabbika – feltehetően azért, mert mélyen tudatában vagyunk: minden rendszer arra törekszik, hogy tagjai boldogan áldozzák fel magukat az érdekeinek megfelelően, ezt a mintát örökítsék utódaikra, és lehetőleg ne is legyenek ennek tudatában. Ez alól az egyéni szabadságot fennen hangoztató modern demokrácia sem kivétel, csak ma karriernek, fizetésnek, hitelnek és életbiztosításnak hívjuk ezeket a láncokat.
Összefoglalva: nem az a kérdés, hogy a fennálló rendszer akarja-e befolyásolni a motivációinkat, mert mindig és mindenhol akarja. A feladat olyan rendszert teremteni, amely megmondja, hogy mit tesz és mit ad cserébe; tagjai számára pedig biztosítja a választás, az ellenvélemény szabad közzétételének és – megfelelő támogatás esetén – a változtatás lehetőségét. Lehetetlenné teszi ugyanakkor az ezzel kapcsolatos teljes felelősség elől való elrejtőzést. Ha valaki rám hivatkozva kárt okoz, kutya kötelességem, minden más feladatomat félretéve, megpróbálni helyrehozni azt.
Itt gyártom a hasonlókat http://hajnalvilag.hu , ez a Hajnalvilág 96. oldaláról van.
LESZ-E NAGYOBB VÁLSÁG, VAGY MINDEN CSAK RÉMHÍR?
Megint egy "szokásos témám"... :-)
A felvetés elejéhez a Mátrixból érdemes venni az idézetet: "Neo: Ha megölnek a Mátrix-ban, itt is meghalsz? Morpheus: A test nem élhet az elme nélkül."
A pénzügyi rendszer alapszabályaiban rögzíti a csődöt - minél tovább húzzuk, annál nagyobb káoszt kell túlélni. Ez tehát a saját törvényei szerint összeomlik. A "való világ" egy másik kérdés, itt is vannak komoly bajok (emberi értékek, erőforrások, talaj, antibiotikumok, ...), amik önmagukban is súlyos következményekkel járhatnak. Mi azonban nem ezekkel a valós problémákkal foglalkozunk, hanem egy általunk létrehozott összeomló mesevilághoz faragjuk hozzá egyre durvábban a valóságot (megszorítások, tartalékok felélése). Ebbe így együtt szerintem is bele lehet pusztulni.
Elemzésem szerint "önállóan" nem élhetjük túl az összeomlást, nincs értelme egyéni taktikák kidolgozásának. Az egyetlen lehetőség, hogy a civilizált létezésünkhöz szükséges szervezettséget megtartjuk, miközben a jelenlegi szervező eszközt (pénz, politika) folyamatosan "kivezetjük" fenntartó rendszereinkből, és végre erőforrás alapon kezdünk beszélni: emberi idő és szakértelem, nyersanyagok, energia, feladatmegosztás. Ezen a "nyelven" ugyanis ugyanolyan nehéz hazudni, amennyire nehéz, pontosabban lehetetlen a "pénz nyelvén" igazat mondani.
