Szerintem nincs igazi erő, csak szimplán erő és annak mértéke.
Akkor nem láttál még közelről mondjuk igazi harcművészt, nem próbáltál megfogni egy komoly Tai-chi gyakorlót. Utóbbi példában én voltam a nehezebb, mérhetően bizonyára az erősebb is - csak szánalmasan esélytelen bármire. Csuklófogásnál például csak a csontját éreztem, meg a saját erőlködésemet, miközben akkor szabadult meg tőlem, amikor akart, könnyed mozdulatokkal és nyugodtan mosolyogva.
Azon kellene változtassunk, hogy inkább céltudatos csapatok, vagy tömegek legyenek előtérbe az irányítottak helyett.
Véleményem szerint a "cél" tudata, rögzítése téves, ez tökéletesen látható az itteni süketek kórusa előadáson is. A lényeg szerintem az "ok-tudatosság", ha már ennél a fogalomnál vagyunk.
A választás szabadsága egyenesen arányos a tudatlansággal: minél többet tudok egy szakmáról, a saját testemről, gondolkodásomról, képességeimről vagy az életemről, annál egyértelműbbé válik, hogy mi az "enyém" és mi "nem az enyém", mit érdemes megtennem és mi az, ami jónak tűnik, de zsákutca. Ha önmagammal szemben őszintén mérem fel a lehetőségeimet, a rendelkezésre álló erőforrásokat, a választható lehetőségek száma drasztikusan csökken. Az már más kérdés, bár valójában a legfontosabb, hogy a "maradékot", illetve az elvesztett illúziókat hogyan tudom kezelni. Maya fátyla azért olyan marha erős, mert én tartom magam elé: ismerősebb és barátságosabb az a világ, amit rajta látok és rá festek, viszont félek attól, ami mögötte van.
Elemzésem szerint az emberi faj igen durva "ön-tenyésztési, nemesítési" projekt keretében sajátos és magas szintű egyensúlyt állított fel az egyéni és a közösségi viselkedésformák között. Ennek alapján azt állítom, hogy ha képesek vagyunk végigjárni belső utunkat az okok felé, és egészséges gondolkodással kezelni a szabadság illúziójának elvesztését, akkor olyan harmonikus közösséggé válhatunk, amely egyéni, és "igazi" erejét minden hatalmi harc nélkül képes valódi feladatok megoldásának szolgálatába állítani. Ha nem, az az emberi civilizáció végét jelenti.
És hogy "ma miért nem"? Azért, mert teljesen jogosan utáljuk elfogadni ezeket a következtetéseket, és teljesen jogosan menekülünk előlük bármilyen képzelt világba, az eszközeink pedig megvannak hozzá, hogy a képzelt világot meg is teremtsük (egy bizonyos szintig). Az már más kérdés, hogy a "közgazdaságtani elméletek" nem tudnak mit kezdeni az emberi motivációkkal, a médiacsend pedig nem csökkenti az óceán sugárszennyezését.
Eredeti hely
Válasz erre
