Idézet egy levelemből
Az "ismeretterjesztős" hozzáállás nem sokra vezet. Abból
indul ki, hogy a többiek hülyébbek, mint én, valamit nem tudnak, és ha
elmondom nekik, akkor jobb lesz.
Nem.
A probléma nem az információ elérhetőségével van, hanem azzal, hogy nem
akarjuk meghallani, és jó okunk van rá.
Én olyannak látom ezt, mint egy cunamit a hurrikánnal szemben. Azzal
foglalkozunk, hogy a hullámok magasságát mérjük, meg falakat építgetünk,
meg hasonlók, mintha a "szokásos" problémával néznénk szembe, csak
"nagyobb méretekben". Tartalmilag semmi különbség nincs a vietnami és az
iraki háború között, az eddigi banki és hitelválságok és a mostani
között, és így tovább.
Amit "nem mérünk", hogy most az egész, globális emberi népesség mozog,
nem úgy, mint korábban, amikor ezek a jelenségek a maguk módján
lokálisak voltak. Itt nem felszíni hullámok vannak, hanem a teljes
populáció mozog egyszerre, nincsenek érintetlen területek. Még a
világháborúk sem voltak ilyen veszélyesek, mert ott bár tényleg
hatalmas, de ellentétes erők feszültek szembe, és képesek voltak
kioltani, szétforgácsolni egymást. Most viszont magával az élettel rohanunk szembe, nincs más megoldás, minthogy mindnyájan felmérjük saját
szerepünket és felelősségünket, különben a teljesen természetes és
megszokott motivációinkat követve letarolunk mindent: természetes
élőhelyet, civilizációt, kultúrát.
Kegyetlen dolog ám, amit a blog bejegyzésben írtam: ahogy ráismerek a
2008-ban leírt szöveg pontos megfelelésére a jelen történeteiben
(mondjuk Kolontár és az "evolúciós hatások", vagy ez a szavazás és a
Gólem története).
Tudom, ez a hozzáállás még kevesebbre vezet, mint az "ismeretterjesztés".
Nekem szinte az egész életem ebben telik el, és kiakasztóan NEHÉZ az a
feladat, amit úgy gondolom, talán megtehetek a megoldás érdekében,
nemhogy öt perc alatt nem lehet elmagyarázni, de NINCS olyan ember, aki
hajlandó lenne végighallgatni. Iszonyú az a légüres, hangtalan tér, ami
körülvesz - persze ilyenkor jön az elő, hogy nem érdemes panaszkodni,
mert még visszasírom egyszer ezt is.
És megint inkább prédikálással töltöm az időt, mint programozással...
