Tegnap délután alkalmam volt személyesen találkozni az országjáró körúton lévő Schiffer Andrással, az LMP frakcióvezetőjével. Nagyon izgatott voltam a lehetőség miatt, ugyanis az LMP megalakulásakor volt egy rövid levélváltásom Csillag Gáborral, és kíváncsi voltam, hogy vajon az akkor leírt feltételezéseimről mi ma a véleménye egy bennfentesnek? Továbbá azóta is volt, hogy szóba került az LMP különféle beszélgetésekben, azt is elővettem. Végül a hosszú listáról csak két (jó, a stílusomhoz képest) rövidebb idézetet olvastam fel az egyébként meglehetősen fáradt, és rövid időkerettel rendelkező csapatnak, körülbelül ezt:
Egyik kedvenc vesszőparipám (ezért sajnos túl sokat tudok róla beszélni), az alapvető formális logika gyakran elfelejtett szabálya: amennyiben egy következtetés alapfeltételei megkérdőjelezhetők, a belőle akármilyen alapossággal levezetett rendszer igazságáról semmi nem állítható, igaznak feltételezni pedig megengedhetetlen tévedés (egy egyetemi hallgató legalábbis komoly retorziókra számíthat érte).
Az, hogy a politika korábban működött, és ahogy működött (mondjuk az előszeretettel idealizált görögöknél), gyökeresen más feltételek között zajlott: helyi, zárt rendszerek, közvetlen emberi kapcsolatok, "emberi szinten limitált" és alig mozgatható erőforrások, megkerülhetetlen spiritualitás. A mai feltételek között (globális kapcsolatrendszerek és externalizálható mellékhatások, média által befolyásolható, tudományos módszerekkel analizálható "embertömeg", a pénzügyi rendszer által teremtett, gyakorlatilag korlátlan erőforrások, eszmei/erkölcsi kavalkád) az akkori tapasztalatok, eszközök egész egyszerűen nem érvényesek, ennek feltételezése önbecsapás.
Csak egy példa az egyik feltételre: 500 milliárd forint, "mint olyan", csak ma létezik. Persze korábban is le lehetett írni ilyesmit, de az, hogy a világon bárhová elvihető és beváltható; ismert módokon (offshore ügyek, banki és ügyintézési trükkök, stb) megcsapolható, és ami a fő: egyénileg elkölthető, mert lehet venni belőle palotát, szigetet, repülőt, cégbirodalmat, magánhadsereget - bármit... ez csak ma van. Persze, létezhet olyan ember, akit ez nem korrumpál. Nade az irányítása alatt álló teljes hierarchiáról, illetve a felelősséget esetleg lazábban értelmező összes lehetséges vetélytársról feltételezni, hogy csupa tökéletes ember? Ezt már megtették a történelemben, kommunizmusnak hívták, és nem jött be...
"Nem szabad, hogy a politika egyet jelentsen a korrupcióval" - ez egy szép elvárás, viszont ismereteim szerint a világon sehol nem igaz (vegyük akár az EU, az ENSZ, vagy bármely "nyugati", "keleti" vagy "déli" állam idevágó történeteit). Jó, a nagyobb hatalommal rendelkező országok a korrupciójuk egy részét "exportálják", és a kenések, csúsztatások, titkos alkuk másol, más érdekkörökben történnek meg - például nálunk. Meg persze, lévén a legnagyobb gazdasági erőközpontok között az államokkal szemben lassan túlsúlyba kerülnek a nemzetközi cégek, amelyek feletti társadalmi kontroll szintén a mesék világába tartozik nem csak itt, hanem mindenhol a világon. A pontosság kedvéért: nem azt mondom, hogy lehetetlen sikert elérni egyes konkrét esetekben, mert igen, lehet. Viszont állítom, hogy ezek a sikerek átmenetiek, tüneti kezelések. Lehet sikeresen fellépni egy-egy korrupt személy, szervezet, stb. ellen, de a korrupcióra való motivációt, a rendelkezésre álló eszköztárat és a korrupt megoldásból származó előnyöket - tehát azokat a tényezőket, amelyek az evolúció ismert törvényei szerint szelektálják, kinevelik, éltetik majd megbuktatják a korrupt embereket - mindez nem érinti, a rendszer vidáman üzemel tovább.
Illetve ezt:
LMP... van egy másik jó betűszó, a ROI (Return On Investment, azaz "megtérülés"). Van olyan, általam nagyra becsült ex-LMP-s, akinek pont ez a baja az egésszel: hiába a szép elvek és az okos beszéd, az egész párt egy pici, és időnként jól használható (a nyilvánosan vallott elvekhez való hűség miatt kiszámítható mozgású) figura egy halálos kimenetelű sakkjátszmában.
Kevés, amit elérhet a rendelkezésre álló időben - ugyanakkor fontos a "kukacoskodása", nélküle a hatalom még arrogánsabb lenne. Képzeljétek, hogy kimenne az értelmes beszéd a divatból, ha csak a Fidesz, MSZP, Jobbik galeri ülne a "tisztelt" házban. Hazaáruló! Dilettáns banda! Nemzetvesztő! Anyád! Csihipuhi!
A válasz, illetve az udvarias mosoly és az érdemi válasz teljes hiánya legrosszabb feltételezésemet igazolta.
Két reakciót kaptam: azt, hogy nem szabad elfogadni a szabályokat kőbe vésettként, azokon lehet változtatni, csak lelkesedés kell hozzá. Szerintem ez igaz bizonyos esetekben, viszont például a mechanika szabályait érdemes komolyan venni a reménykedés előtt, és érzésem szerint a motivációk ilyen erejű dolgok...
A másik, hogy hittem-e abban, hogy az LMP bekerül a Parlamentbe. Erre azt válaszoltam, hogy akkor egy létező igényt testesített meg, volt egy vagy-vagy esélye, és bejött. Amit viszont biztosra veszek (nyilván nem csak én, hanem ők is), hogy a jelen választási rendszer módosítás után nem fog bekerülni, illetve, hogy a bekerülésével is csak egyetlen dolgot tudott bizonyítani: a politika nem lesz más.
Hiába ők az egyetlen szerintem valós tartalmat, elveket képviselő csoport (a köpönyegforgatást és a faji tanokat nem tekintem ilyesminek), ez mégis borzasztóan kevés...
