Na ezért viszont érdemes korszellemezni ("személytelenített" válaszom egy magán üzenetre).
Egyébként szokásomhoz híven ezt az üzenetet is felteszem a blogomra, hátha másokban is kelt valami visszhangot. Nyílt kártyákkal játszom, csak a zajt nem szeretem.
1. Meggyőztél. Egy új, csereeszközön alapuló, átmeneti rendszer kivitelezése túl sok erőforrást igényel ahhoz képest, amekkora előrelépést elérhetnénk vele. Részemről rátérhetünk a "Hogyan?" kérdésre.
Válaszom a Hajnalvilág "kiút" megvalósítása, ebben az én feladatom a Dust framework "bemutató szintű" működővé tétele. Ennek szerves, szinte "kernel" része egy erőforrás-management (személyek regisztrációja és kezelése, külső erőforrások regisztrációja, feladatkezelés és megosztás, tevékenység-management, ...) A CV-met megnézheted, ilyet már csináltam, viszont a "hogyan" baromi kemény dió, és sajnos egyelőre csak részeredményeket tudok felmutatni. A feladat ebből egy működő rendszert kialakítani, és helyi közösségek kezébe adni, hogy a saját tevékenységüket megszervezhessék vele.
A Dust felhasználási feltételei között van mindennemű pénz vagy pénzhelyettesítő eszköz belső használatának és nyilvántartásának tilalma, ilyesmi kizárólag "külső erőforrásként" kezelhető (ezért volt számomra ennyire fontos megegyezni ebben a pontban). Vagyis: adott cél megvalósításához "megszerezhető" és "hozzárendelhető", de a közösség tagjai egymás között, saját munkájuk ellenértékeként nem használhatják. Így a Dust egy adott, heterogén közösség önfenntartását ugyanolyan feladat-alapú kontextusba helyezi, ahogy egy család vagy egy cég működik, a "mi" fogalmát visszahelyezi a megfelelő szintre és kiiktatja a közbülső réteget ("gazdaság és pénz"). Ezen túl tervezési alapjainál fogva skálázható akár a hétmilliárd földlakóra, a nyelvi változatok létrehozása alapértelmezett képesség, erőforrásigénye pedig minimális (akár egy mobil (nem "okos")telefon szint már elég kell legyen).
Véleményem szerint az első lépés egy helyi közösség mondjuk 80%-os önellátásának kialakítása, amelynek során végre-valahára "jó kérdések" merülnek fel. Például: miért kell kész élelmiszereket boltban vásárolni, miért nem alapanyagokat alakítunk helyi munkával élelemmé? Miért nem termelünk alapanyagokat? Miért vásárolunk eldobásra készült ruhát, eszközöket, stb? Mennyi energiát csorgatunk be lakásonként a közösségbe (aminek a pénzfedezetét a közösségnek ki kell termelnie)? Hogyan lehetne csökkenteni ezt a mennyiséget? Mit jelent az, hogy "munkanélküliség", amikor mindenkinek ezer ötlete van a saját élőhelyünk jobbá tételére, csak értelmes sorba kellene rendezni őket... és így tovább. Ezek jó kérdések, a válaszok kialakítása, végrehajtása és tapasztalatai pedig a Dust rendszerben születnek meg, és felhasználhatók lesznek az újabb közösségek számára, akiknek nem kell mindent újrakezdeni, mert megkapják a munka közben kialakult, módosult programfelületeket éppúgy, mint azokat az adatokat (vizsgálatok, döntések, tervek és folyamattörténet), amit az elődeik végigjártak.
Ez szép elmélet, a Dust viszont, talán nem lep meg, őrületesen nehéz feladat. Pontosabban, mire képes leszek megírni, könnyűnek fog tűnni, de minden megszállottságom ellenére még mindig csak "majdnem jó" vagyok hozzá. És úgy néz ki, hogy nincs több tartalékom a folytatására, és nem tudom, miből élnék meg, de azt sem, hogy mennyi idő alatt lennék képes használható változatot felmutatni. Néha azt érzem, "csak" le kell kódolnom, de ezt már többször éreztem. Sajnos nem kaptam lehetőséget arra, hogy független szakértővel átnézhessük a terveket. Mondjuk erre is van még egy tippem, azt még megpróbálom, és ha neked van valamilyen ötleted bármilyen irányban, örömmel fogadom. Titok nincs, minden fent van a neten. Jó majdnem: zárt rendszerek forrásait, amikben kapcsolódó részfeladatokat alkalmazottként oldottam meg, nyilván nem pakolhattam fel.
2. Motiváció alatt mi szerintem ugyan azt értjük. A kérdés az, hogy az emberek miért fogadják el a jelen körülményeket, mikor változtathatnának is rajtuk például egy (minden(??) szempontból szebb és jobb,) erőforrás alapú gazdaságot szem előtt tartva.
Ha figyelmesen olvasod a Hajnalvilágot, akkor megtalálod erre a kérdésre a válaszomat. Zsigeri és jól megalapozott késztetésünk van arra, hogy bizonyos határon túl ne tegyünk fel kérdéseket és ne foglalkozzunk a válaszokkal. Ezt a határt húzza meg mindenki a saját szintje szerint, és átmenni rajta kívülről lehetetlen. Jó példa erre kronstadt-tal folytatott vitám, pedig érzésem szerint mindent megpróbáltam (és lehet, hogy csak a jegyzőkönyv kedvéért futok még két kört - hátha nekem is hoz valamit).
Motiváció szempontjából viszont ma kifejezetten jó helyzetben vagyunk! A mai politikai-gazdasági irányító rendszer lényegében arra épül, hogy emögé a fal mögé pakol be abszurd élet-mintákat (lásd: reklámok, sorozatok, de még a hírműsorok is). Ezek részévé válnak a saját félelmeink elfedésére felhúzott énképünknek és világképünknek, így ugyanazzal a felületességgel kezeljük, nem ellenőrizzük őket, ahogy az énképünket támadó véleményeket, tapasztalatokat is kezeljük. Ezért képes létezni a mai abszurd gondolkodás, amely mindent pénzre próbál lefordítani, bár senki sem eszik vagy "csinál" pénzt.
Most viszont egyre inkább kilóg a lóláb: a gazdasági, társadalmi és ökológiai csőd miatt a "rendszer" egyre több nyilvánvaló hazugságot, illetve "hallgatást" kénytelen betolni a minták közé, a racionális emberi gondolkodást ezzel gyakorlatilag arra kényszeríti, hogy mégis utánuk menjen a számára sötét területre, végre muszájból feltegye a kényelmetlen kérdéseket is és ne fogadja el a sablonos válaszokat. Ez ma egy felületi gondolkodási anarchiát eredményez, viszont a mély emberi motivációk közösek, és megvan a lehetőség ezekből hálózatot kialakítani először lokálisan, aztán globálisan.
Konkrét példa: az önkormányzatok a forráselvonás, hitelfelvétel után most a vagyonelkobzás lépésénél tartanak, egyre több a helyi pénz törekvés. Már maga az állami irányító szervezet alsó rétege is leszakadni igyekszik a felsőbb szinttől. Nyilván ez is rossz, és középtávon halálraítélt próbálkozás, de jelzi a motivációt, és érzésem szerint nem túl sokára már ezen a hivatalos szinten is be lehetne lépni a valóban érdemi és fenntartható, közvetlen erőforrás-alapú szervező rendszerrel.
Létezik ugyanakkor egy egész magas szint is: azok a szakértők, akik a fenntarthatóság kérdéseivel nagyon komolyan foglalkoznak Magyarországon. Igaz, hogy éppen most számolják fel őket, de létezik az NFFT, részt vettem én is egy stratégia megbeszélésen, és számomra is meglepő mértékben voltak nyitottak egy szerintem is elég durva javaslatra. Mondjuk egy ideje várom a szervező hölgy válaszát, de anno felhatalmazott arra, hogy piszkáljam, tehát meg is fogom tenni (egy kisfilm forgatókönyvet szerettem volna véleményeztetni vele).
Ha képes lennék megmutatni, hogy a Dust nem csak légvár, a fene egye meg. Szó szerint bármire nyitott vagyok, ami ebben segítene előrelépni.
