2013-11-08 07:39:58
Ha már a levelem alatt vagyunk: "ad hominem" érvelési hiba nem játszik. Egyik oldalon sem :-) Az "egyszerűsítésben" pedig gyakran, mint szerintem jelen esetben is, elvész a lényeg, lásd itt feljebb a Facebook-os bejegyzésemet.
Az a kérdés jogos, hogy akkor szerintem mit tud egy programozó. Szerencsés vagyok, mert friss példát tudok rá mutatni, itt olvasható.
De azért ne maradjon ki a válaszom sem: őszintén kívánom neked, gnosztikus14, hogy légy annyira elégedett az eddigi eredményeiddel, olyan jól érezd magad a munkahelyeden, és annyi jó álláslehetőséget utasíts vissza miatta, mint én. A félreértések elkerülése végett: ez jókívánság :-)
2013-11-09 16:37:51 #20
Valóban igaz, a levelem sajnálatosan egyoldalúra sikerült, így ide is bemásolom a fenti Facebook-os kiegészítésemet.
---
A kérdés, hogy hány "egy" képes felfogni: mi magunk vagyunk a felelősek a körülöttünk zajló folyamatokért, természetesen nem egy kérdőív, hanem mindennapi gondolkodásunk, hozzáállásunk révén. És ha sikerül, akkor mit kezdünk ezzel a gondolattal...
Na jó, legyek érthetőbb.
- Amíg egy politikus joggal (tegyük a kezünket a szívünkre) gondolja azt, hogy le kell mennie a nép szintjére, addig a szelekciós tényező a mesemondás, hiteles színjáték lesz, a háttér motiváció pedig a teljes tömeg megosztása, a "szavazóbázis" hívővé alakítása (amelynek sajnos része a kritikus szemlélet visszanyesése), a "többiek" zsibbasztása és felszeletelése, hosszú távon pedig az átlagos egyéni intelligencia és önálló közösségalkotás képességének további csökkentése, pénzügyi, egzisztenciális, ideológiai fenyegetettség érzésének erősítése. És figyelem: mindez pártoktól, ideológiáktól és személyektől teljesen független! Az önmagára lefelé néző emberekből álló tömeg törvényszerűen diktátort emel maga fölé. Ez nem "rosszindulat", hanem evolúció és matematika, vagy ha úgy tetszik, pszichohistória.
- Vajon képesek vagyunk-e olyan helyzetet teremteni, ahol a politikus (mérhetően, nem csak az álmainkban) azzal szembesül, hogy fel kell nőnie hozzánk, a néphez, választópolgáraihoz? Amikor nem csak tudja (vajon tudja-e egyáltalán?), hogy a miniszter szó eredeti jelentése: "szolga"(!), hanem a zsigereiben is érzi? Mert ez a demokrácia receptje, nem a "jó programozó"...
---
Ez a probléma lényege szerintem.
Vicces, hogy a blog látogatási statisztikáiból keresem ki, hová került fel a levél, és milyen hozzászólások születtek. Szerencsére néhányan azért rámszóltak Facebook-on, és talán egy ígéretes szál indul is tovább. Aztán csend, és újra csend...
De azért ne maradjon ki a válaszom sem: őszintén kívánom neked, gnosztikus14, hogy légy annyira elégedett az eddigi eredményeiddel, olyan jól érezd magad a munkahelyeden, és annyi jó álláslehetőséget utasíts vissza miatta, mint én. A félreértések elkerülése végett: ez jókívánság :-)
2013-11-09 16:37:51 #20
Valóban igaz, a levelem sajnálatosan egyoldalúra sikerült, így ide is bemásolom a fenti Facebook-os kiegészítésemet.
---
A kérdés, hogy hány "egy" képes felfogni: mi magunk vagyunk a felelősek a körülöttünk zajló folyamatokért, természetesen nem egy kérdőív, hanem mindennapi gondolkodásunk, hozzáállásunk révén. És ha sikerül, akkor mit kezdünk ezzel a gondolattal...
Na jó, legyek érthetőbb.
- Amíg egy politikus joggal (tegyük a kezünket a szívünkre) gondolja azt, hogy le kell mennie a nép szintjére, addig a szelekciós tényező a mesemondás, hiteles színjáték lesz, a háttér motiváció pedig a teljes tömeg megosztása, a "szavazóbázis" hívővé alakítása (amelynek sajnos része a kritikus szemlélet visszanyesése), a "többiek" zsibbasztása és felszeletelése, hosszú távon pedig az átlagos egyéni intelligencia és önálló közösségalkotás képességének további csökkentése, pénzügyi, egzisztenciális, ideológiai fenyegetettség érzésének erősítése. És figyelem: mindez pártoktól, ideológiáktól és személyektől teljesen független! Az önmagára lefelé néző emberekből álló tömeg törvényszerűen diktátort emel maga fölé. Ez nem "rosszindulat", hanem evolúció és matematika, vagy ha úgy tetszik, pszichohistória.
- Vajon képesek vagyunk-e olyan helyzetet teremteni, ahol a politikus (mérhetően, nem csak az álmainkban) azzal szembesül, hogy fel kell nőnie hozzánk, a néphez, választópolgáraihoz? Amikor nem csak tudja (vajon tudja-e egyáltalán?), hogy a miniszter szó eredeti jelentése: "szolga"(!), hanem a zsigereiben is érzi? Mert ez a demokrácia receptje, nem a "jó programozó"...
---
Ez a probléma lényege szerintem.
Vicces, hogy a blog látogatási statisztikáiból keresem ki, hová került fel a levél, és milyen hozzászólások születtek. Szerencsére néhányan azért rámszóltak Facebook-on, és talán egy ígéretes szál indul is tovább. Aztán csend, és újra csend...
