@tesz-vesz: Hát igen, lassan eljutunk a központi kérdésekhez.
Ha az erőforrásaink kimerülnek, akkor az emberi civilizáció véget ér. Annyira megszoktuk már, hogy nem is látjuk azt a hatalmas hálózatot, amely a mindennapi életünk környezetét biztosítja, amely nélkül napok alatt káoszba süllyedünk, ahonnan külső segítség nélkül nincs kilábalás (lásd pl New Orleans, Haiti). Globális összeomlás esetén nincs ilyen – viszont van 400 pörgő atomreaktor, kimerült talajok, hulladéklerakók, klímaváltozás, és egy önellátásra képtelen óriási embertömeg. Írtam róla eleget, ne menjünk itt bele a folytatásba, elég annyi, hogy elemzésem szerint aki hamarabb hal meg, jobban jár.
Az egyetlen végiggondolásra érdemes út pedig mindezek megelőzése, mert erre viszont van mód. Sajnos a mai gondolkodásunk és kommunikációs/vita képességünk (pontosabban az a szánalmas kísérletezés, amit ma ezeken a szavakon értünk) viszont erre nem elég (érdektelen, hogy te mit hiszel vagy tételezel fel). Jó hír, hogy nem is kell mindenkinek teljes mélységében érteni, csak (hajjajaj…) látható, működő mintákat kellene felmutatni. Ilyen minta Kishantos, vagy Ángyán József sajnálatos módon egyedülálló küzdelme, de önmagában kevés. Arra lenne szükség, hogy az önmagukat gondolkodónak tartó emberek felfogják a jelentőségét, és a saját egyetlen voksukat indulatok nélkül, de határozottan mellé tegyék – és pont NE adjanak alapot arra, hogy alacsony szintű kötözködésbe, kocsmai késdobálásba fullasszuk ezt az ügyet.
Ez sokkal fontosabb, mint a vég nélküli moralizálás, büntetősdi. Hányszor próbáltam elmagyarázni a saját gyerekemnek, hogy a lényeg a hibák feltárása, az okok megszüntetése annak érdekében, hogy ma, holnap ne kövessük el őket – nem pedig az, hogy megteremtsük a bűn és büntetés valamiféle idióta „egyensúlyát”. Felnőttként ez másként lenne? Vagy inkább az a helyzet, hogy ma elfelejtettünk felnőni, és egy gyerekes hozzáállással próbálunk önállónak tűnő módon cselekedni?
Az erőszakmentességet a birkasággal összemosni súlyos tévedés – lásd az összes komolyabb keleti gondolkodó, harcművész hozzáállását, vagy Gandhit. Valójában az erőszakmentesség a legkeményebb hozzáállás, mert az ellenfélnek nincs mentsége a saját erőszakos viselkedésére!
